Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-29 / 4. szám
sag” fl Fekete-tengertől a Vörös-tengerig 5. TENGERIBETEGSÉGBEN... Egymást követve, „különböző“ módon hagyták el utitár- saim az éttermet. — Még egy darabka húst..., ezt már nem realizálhattam. Orromban, számban az ablakig felverő víz undorító szagát, ízét ízleltem. Eddig — a padlón át — a talpam alatt érzett hullámzás fokozatosan nyomult a gyomrom, a torkom felé. Kezemből az asztalra hulló evőeszköz zajára talán senki sem figyelt fel. Bocsánatkérő tekintetem a túlsó asztalvégen ülő szomszédom elkínzott arcára tévedt. Az pedig, mintha csak valamiféle rossz „omen“-t olvasott volna ki szememből, — a szája elé kapta tenyerét és kirohant a helyiségből. A látszatot és a helyzetet is mentve, a tőlem telhető legnagyobb gyorsasággal követtem őt... Mondanom sem kellene, hogy akkor nem az udvarias segíte- niakarás, vagy az önzetlen emberbaráti szeretet késztetett erre az elhatározásra! Érdekeink azonossága, de főleg a kényszerítő körülmények kegyetlensége őt is, engem is és még sok vacsorázó vagy nem vacsorázó társunkat — szokatlan és meg nem beszélt helyen — hozott ismét össze. Állíthatom, hogy ilyen — leginkább az illuminált állapothoz hasonlítható — illúzióromboló „baráti találkozáson" egyikünk sem óhajtott többet részt venni. Még csak hagyján, ha ez egyszer történt volna, de állandóan ismétlődtek az ember fejét, gyomrát, pattanásig feszítő utálatos ingerek és a velejáró szaladgálások. A hajóorvos csak tablettákat osztogatott, de mást nem is tehetett, hiszen annyi lett egyszerre a beteg! A csodaszernek hitt gyógyszer sem segített sokat, mert rögtön kiadtuk magunkból. Még javában dörgött és vil- lámlott, de a szélmérők már alacsonyabb sebességi fokot jeleztek... EGY GYÖGYlTÖ TANÄCS — A gyomrot mással kell megerősíteni, a tablettát dobják a tengerbe, csillapodjon az le tőle — magyarázta jóakara- túan egy öreg tengerész. — Tengerészszokás ez kérem, próbálják csak ki! volt, és valóságos gyógyszertárrá alakult át. Mindenki szinte recept szerint — a „gyógyító“ konyakot kérte és itta. A receptet is helyettesítő zsetonon kiváltottam, jobban mondva megvettem én is a magam adagját. A körülmények sajátos találkozása folytán a mi nagyhangú mőkamesterünk mellé sodródtam. Gyöngyöző homlokkal, sápadtan ült a bárszéken, előtte egy decis pohárban valamilyen fehér folyadék volt. Megítélésem szerint jobban Hajók az Égei-tengeren — Én mindig ezt szoktam csinálni ilyenkor és látják, nincsen semmi bajom — tette hozzá mosolyogva. Megköszöntük! Bajban ez ember elfogadja mindenki tanácsát. Miért is ne hallgattunk volna éppen erre a bizonyára sokat tapasztalt emberre?! • A pénzt helyettesítő zsetonjainkat talán az egész úton jobban nem hasznosítottuk, mint most. A hajőbár már tele megviselte őt a vihar, mint engemet! — Hogy érzi magát? — szólítottam meg. Bágyadtan rámnézett — pocsékul fiam, s legyintett egyet. — Dehát magának már nem szabad, hogy így megártson a tengeri vihar, hiszen nekünk azt mondta, hogy sok vihart ért már át és... Itt félbeszakított és az öregedni nem akaró .huncut szemében felvillant az újabb tréfákra okot adó öröm. Felvételünk a szovjet határőrök mindennapos kemény szolgálatáról tanúskodik — Tudod, most már bevallom, hogy először utazom csak a tengeren és azokat a köny- nyebben viselt „viharokat“ a feleségem mellett éltem át. Kérlek, de ezt ne mondjad meg a többieknek! Bizony, bizony harminc év alatt volt egynéhány... hidd el azért szeretem öt és kár, hogy nincs velem, — de talán mégis jobb ez most így— Ne haragudjon, ezt nem értem! — No, akkor egészségünkre! — emelte poharát. Koccintottunk. — Még most sem tudod? — kérdezte mosolyogva. — Azért, mert iszunk? — feleltém a kérdéssel. — Bizony azért! Ha itt lenne, olyan újabb vihart csapna, hogy azt már egyikünk sem bírná ki! (Folytatjuk) Prágában az elmúlt napokban megnyílt a „Szudán és népe“ kiállítás, amelyen dr. Soják, a nemzetközi kapcsolatok társaság alelnöke jelenlétében megjelent a szudáni köztársaság kultúrattaséja Mahi El Din Diab. Bíztató fejlemény — ez a vélemény mindhárom atomhatalom fővárosában a Hruscsov- Kennedy levélváltásról. Az üzenetekből kiderül, hogy egész sor fontos részletkérdésben sikerült megállapodásra jutnia a két szuper-hatalomnak, s mind Hruscsov, mind Kennedy azon a véleményen van, hogy a fennmaradt differenciákat is át lehet hidalni. A leglényegesebb akadálynak a helyszíni ellenőrzések száma látszik. A szovjet miniszterelnök elegendőnek vél három ilyen ellenőrzést, viszont Kennedy nyolc-tízet tart szükségesnek évente. A kompromisz- szumos hajlandóság bizonyítékát látják viszont szovjet részről a helyszíni ellenőrzés, amerikai részről a nemzeti ellenőrzés elvének elfogadásában. A levélváltást egyidejűleg hozták nyilvánosságra a szovjet és az amerikai fővárosban. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma hivatalos közleményben jelentette be, hogy örömmel fogadja a Szovjetunió lépését. Az AP hírügynökség jelentése szerint kedvezően értékelte a helyzetet Mansfield, a szenátus demokrata többség vezetője és Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke is. A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM kiemelkedő eseménye, a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusa befejezte munkáját. A külföldi testvérpártok képviselőinek felszólalásai arra mutatnak, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban, kevés kivétellel, egységes helyeslésre talált Hruscsovnak a nyilvános vita beszüntetésére tett javaslata. Hruscsov és Kennedy üzenetváltását nagy jelentőségűnek tulajdonítja és vezető helyen ismerteti az egész világsajtó. A hírügynökségek jelentéseiből, a lapok, a rádió és a televízió közleményeiből most néhány figyelemre méltó vélé- ményt ismertetünk. A NEW YORK TIMES KEDDI száma vezércikkben kommentálta a levélváltást. A cikk megállapítja, hogy ez az eszmecsere „jelentős lépés előre“ a nukleáris kísérletek betiltása felé. „Azt a bátorító benyomást nyújtja, hogy a két fél között fennálló szakadék — a helyszíni felügyeletek előirányzott számának különbözőségére vonatkozólag — olyan, amelyet a további tárgyalások és az észszerű kölcsönös engedmények áthidalhatnak“. A lap megállapítja: azok a javaslatok, amelyeket Hruscsov üzenetei tartalmaznak „nagy reményekre jogosítanak". Véleménye szerint e javaslatok kivezethetik a zsákutcából az atomfegyverkísérletek megszüntetésére vonatkozó tárgyalásokat. Higtho- ver, az AP hírügynökség megfigyelője írja, hogy a jelekből ítélve az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió közelebb került az atom- fegynprkísérletek eltiltása ügyében a megegyezéshez, mint- az utóbbi két óv során bármikor. Washingtoni hivatalos körökben is kedvező értékelésre találtak, a szovjet kormányfő javaslatai. Az amerikai törvényhozás egyes vezető tagjai nyilatkoztak az üzenetváltásról. Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke kijelentette, hogy véleménye szerint a szovjet kormányfő a feszültség enyhítésére törekszik. Pastore, a kongresszus egyesített atomenergia-bizottságának elnöke, hangsúlyozza, hogy „ha sikerült kidolgozni a helyszíni ellenőrzés alapelveit, ez re- ménytkeltő előjel lesz“. Jellemző az elmúlt napokra — kétségenkívül a CSKP XII. kongresszusának hatása alatt — a kulturális és ideológiai front tevékenységének fellendülése. örvendetes az a határozottan pozitív jelenség, hiszen fokozott mértékben van szükség népgazdaságunk és társadalmunk jelenlegi helyzetének a különböző és igen jól látható hiányosságok tudomá- nyos szintű elemzésére. Pontosabban kifejezve, társadalomtudományunknak meg kell találnia a betegségek indítóokát és a lehető leggyorsabban hozzálátni Az igazi alkotószellem kialakulása nálunk közös nevezőre hozható azokkal a megúj- hodó áramlatokkal, melyek a szovjet kommunisták XX. és XXII. kongresszusával kapcsolatban megismerhettünk. Ugyanakkor a békés együttélés kérdéseiben előforduló igen veszélyes dogmatikus szektáns nézetek ellen a közelmúltban folytatott nemzetközi méretű eszmei harccal egyidejűleg bizonyossá vált, mennyire szükséges a mi belső eszmei vonalunkon is felszámolni a szektáns dogmatikus, fejlődést gátló nézeteket. Lényegében itt arról van szó, hogy következetesen visz- szatérünk ahhoz, ami a marxilenini elméletben oly természetes, — de a személyi kultusz hatása alatt úgy elkor- csosodott — az élet törvényeinek és megnyilvánulásainak tudományos elemzése, s ennek alapján a szükséges gyakorlati lépések meggondolása. Igazi alkotó szellemért Tanulságos ezzel a kérdéssel kapcsolatban elolvasni a Kultúrna tvorba 1. számában Miroslav Galuska cikkét. A neves publicista többek között kifejti, hogy abban az időben, amikor az idelőgia veszélyesen közel állott a teológiához, nem volt ajánlatos a tanítást s az arra épülő politikát szembesíteni az élet megnyilvánulásaival. A személyi kultusz hordozói gyakran cselekedtek Hegel szerint: „Ha a tényék nincsenek összhangban az én nézeteimmel, annál rosszabb a tények számára.“ A személyi kultusz hatásának időszakában az embereket nem késztették az alkotó gondolkodásra, nem serkentették őket, hogy igyekezzenek újat keresni. Az ilyen légkör a leginkább megfelel az igen ismert és naponta hangoztatott idézetek és nézetek ismétlésére. Sajnos nem mondhatjuk, hogy ezt a jelenséget már teljesen felszámoltuk. Például sajtónk hasábjain is különösképp egyes ünnepi vezércikkekben még mindig találkozunk hangzatos szólamokkal. Természetesen ellenérvként felhozhatná valaki azt is, hogy helyes idézeteket, helyes nézeteket ismételt. Dehát mit ér mindez, mikor olyan tételekről van szó, amit már mindenki ismer, amit már mindenki valahol hallott vagy megtanult. Az olvasó is szívesebben fogadja ezekét a nézeteket az első kézből, tehát vagy a klasz- szikusok munkájából, vagy ha gyakorlati politikai kérdésekről van szó, a felelős politikai vezetőktől kongresszusi vagy egyéb tanulmányi anyagból. A különböző munkaszakaszokon ténykedő dolgozóktól pedig elvárja az ismert elvek konkrét alkalmazását, az adott időben s az adott munkaszakaszon. Az önálló gondolkodás hiánya — különösen a hosszantartó — egyeseknél bizonyos szellemi tunyasághoz is vezethetett. Mondani sem kell, milyen kellemetlen volt, ha az illető elméleti vonalon dolgozott. Dolgozóink, magas szellemi kulturális és műveltségi színvonalát figyelmen kívül hagyva a fejlődéssel lépést tartani nem tudó funkcionárius vagy propagandista csak visszatetszést kelthetett, ahelyett hogy segített volna, inkább ártott ügyünknek. Az alkotó gondolkodás hiánya tehát mint a személyi kultusz maradványa felmérhetetlen károkat okozott számunkra. Pártunk a XII. kongresszuson s az utána következő időszakban felmérte a múlt hiányosságait és élen jár az eszmei élet fellendítésében, a konzervativizmus ‘ leküzdésében, S ennek jegyében fordul nap mint nap nemcsak a párt tagjaihoz, de minden józan gondolkodású emberhez, hogy vegye ki részét mindenki lehetőségeinek megfelelően az újért, a haladásért folyó munkából. Ennek az őszinte igyekezetnek hű tükre a Rudé právo I. 20-án közzétett A művészet továbbfejlesztéséért című cikke. Kár, hogy — legalábbis lapzártunkig — ez az igen jelentős dokumentum nem jelent meg még magyar nyelven (pedig egyébként igen sok anyag kerül lefordításra pártunk központi lapjából). A cikk többek között hangsúlyozza, hogy a szocialista társadalom további fejlesztéséért folyó erőfeszítések egyik igen fontos oldalának tartja a párt, következetesen felszámolni mindazt, ami az élet igazságával ellentétben ragaszkodik a maradi elképzelésekhez, a személyi kultusz idején kialakult gondolkodás maradványaihoz, nézeteihez, helytelen módszereihez. Az ilyen kedvező légkörben kialakuló alkotó tevékenységre jó hatással van a szovjet és más szocialista országok művészi életének nagyarányú fellendülése, nagyszerű alkotó vitái. Örömmel figyeljük azt az impozáns, bátor magatartását, amellyel a szovjet művészek legjobbjai felszámolják a dogmatizmust, hogy az életet úgy ma, mint a jövőben is a valóságnak megfelelően ábrázolják. Ezt a légkört igen kifejezően ábrázolta L. F. II- jicsov, az SZKP KB titkára, a fiatal művészek legutóbbi találkozóján, ahol többek között ezeket mondotta: „Pártunk mindig támogatja és a múltban is támogatta a legélesebb kritikai irányzatú műveket, ha azok az alkotás szemszögéből íródtak, ha azokat társadalmunk eszméi hatják át és valóban az igazságot tartalmazzák. Megjelent nálunk A. Tvardovszkij A távolságok mögött című figyelemre méltó poémája és más költők élesen bíráló versei is, amelyeket a pártnak a személyi kultusz ellen folytatott harca hívott életbe, sok olyan próza jelent meg nálunk, amelyben a párt szemszögéből bírálják meg a szovjet társadalmi élet komoly tévedéseit és hibáit is. Az Ivan Gyeni- szovics egy napja című elbeszélésében, amint tudjuk, igen fájdalmas dolgokról van szó, de ezekre nem a hanyatlás szemszögéből világítanak rá. Az ilyen kritikai munkák a dolgozó ember iránti tiszteletre nevelnek és a párt támogatását élvezik.“ Rövid cikk keretében természetesen ezeket az igen fontos problémákat mélyrehatóan elemezni sem ismertetni nem lehet. Annyi azonban már most látható, hogy az alkotó légkör kialakulása, a lenini normák következetes megvalósítása az elméleti életben, meghozza a maga gyümölcsét társadalmunk egészséges fejlődésében. Strasser György Több megértést... Vagy öt évvel ezelőtt vol- ! tam itt elősző- és megval- j lom őszintén, egészen vélet- ■ lenül kerültem Nagyszeg- j pusztára. Riportanyag után \ jártam és mert annak meg- \ felelőt a környéken sehol ! sem találtam, végmentségül ! a tanyavilágot választottam. I Igen, akkor még úgy gon- | doltam, hogy végmentségül. J Persze azóta megváltozott | a nézetem, Csallóköz, e különös tájának életéről. A többi már ebből adódik. Azóta évente legalább kétszer megjárom ezt a tanyavilágot. Hogy miért ? ... Egyszer pontosan tudom, három éve a CSISZ járási székhelyén, Dunaszerdahe- lyen jártam. A fiatalok után érdeklődtem. Es akkor egészen természetes hangon ezt mondták. — Hogy, hogy, hát nem tudja az elvtárs?... Zászlóátadás van Gólyásban. Á, igen — válaszoltam. Kissé hangosabban a szokottnál ... Nagy szegen innen, nemde ? Az itteni állami gazdaság" CSISZ-szervezete nem egyszer hallatott magáról sem annak előtte, sem annak-; utána. Mikor aztán jobban megismertem ezt a gazdasági részleget — Golyóst és Nagy szegpusztát — mely lényegében egy egészet alkot, lassan minden tisztázódott előttem. A vezetés, az irányítás összhangjában határozottságában véltem felfedezni az itteni fiatalok sikereinek titkát. Persze minderről itt sem mondhatjuk el, hogy „megy mint a karika- csapás", de a problémák mindig megoldódnak. Kitartóan dolgoznak és ha a körülmények úgy kívánják, még többet. Adódott már úgyis, hogy késő este érkeztem. Az itt lakók és különösen az ifjúság nagy részét mindig a nem éppen barátságos otthont nyújtó szűkös kis helyiségben találtam. Többnyire a TV-készülék ernyője előtt ültek műsorzárásig. Pedig jobbra, és több szebbre is érdemesek ezek a fiatalok, dolgozók. Különösen ezeken a hosszú téli estéken, amikor a szomszédos községekbe való eljutás nagyon is körülményes. Persze nemcsak az itteni fiatalokon múlik, hogyan is néz ki egyedüli szórakozóhelyük, messze a környező falvaktól. A TV műsorának nézésén kívül egyéb társasjátékok és főleg könyvekre lenne itt szükség. Nem ártana, ha a gazdaság irányítói a jó munkaszervezés — melyről igazán elmondható — mellett mindezekre is gondolnának. És mindez bizonyára éreztetné hatását a két tanya dolgozóinak kulturális életében. Mert a gazdaság vezetőin kívül lenne még más is, aki segítene e téren az ittenieknek. Hacsak a tanyai iskola két tehetséges és odaadó pedagógusára Rákóczi igazgatóra és a tanítónőjére qondolok, már nem is kell több. Emlékszem, még a késő őszi beszélgetésünkre Rákóczi igazgatóval. Sötét este volt, amikor az itteni EFSZ teheneseivel beszélgettünk. Egészen véletlenül találkoztunk. Én a távoli tanyáról vágtam át a világosság irányában, és úgy jutottam el ide, ő viszont a szokásos napi disputáját tartotta. Egyszer a szövetkezetiekkel, másszor a gazdaság dolgozóival. Szívesen teszi ezt, tanácsot kér és ad. Egyúttal a szülőkkel is megbeszéli a szükségeseket. Szeretik és tisztelik. De amikor a dolgok mélyére hatolunk, kissé komorrá válik tekintete — többet is tehetnénk, csak nincs hol és sok egyéb is kellene hozzá — mondja. A gyönyörű iskola, mely seholsem vallana szégyent ugyan vigasztalóan hat, de hol a többi? Olvasóköröket, beszélgetéseket szervezhetne, könyvekről előadásokat tarthatna, de hol? Mert érdeklődő ugyan lenne. SÁRKÁNY ÁRPÁD
