Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-25 / 25. szám

% Fény és árnyék Naszvadon — Most mit csinálhat az ember ebben a faluban, egész héten dolgozik, egy kicsit szó­rakozna, elmenne ide — oda, de hát itt nálunk ...! Nem egy naszvadi fiatal zsörtölő­dött így vasárnaponként ün­neplő ruhásán a falu főutcáján, így aztán nem maradt más hátra, minthogy három lehető­ség között válasszanak a fia­talok: vagy elmennek a kocs­mába, vagy berúgni a motort és irány Gyalla vagy Érsekúj­vár, vagy pedig fel-le a főúton a falu egyik végétől a másikig, amíg csak bírta a lábuk. Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy a naszvadi fiatalok nem voltak megelégedve az ilyen „kulturális“ lehetőségekkel... Ebben až időben tért haza tényleges katonai szolgálatának befejezése után Orosí Jancsi. TÖRIK VALAMIBEN A FEJÜKET A FIATALOK beszélték széliében, hosszában a faluban. És ez ebben az eset­ben nem indokolatlan pletyka, hanem való igaz volt. Jancsi a fiatalok segítségével hozzákez­dett a szétesőben lévő ifjiísági szervezet újjászervezéséhez. Először a kilenctagú vezetősé­get alakították meg. A vezető­ség minden tagja aláírásával is igazolta, hogy komolyan gon­dolja a dolgot. Ekkor merült fel a legfőbb kérdés: hol is kezdjék a munkát? — Először is észre kell ve­tetni magunkat, hogy lássák a többiek: élünk, dolgozunk, — mondotta valaki és nem sokkal később egy plakát hirdette a faluban: hívjuk, várjuk a fia­talokat ifjúsági délutánra a Művelődési Otthonban. Ez már azért mégiscsak komoly dolog. Olyasmi volt ez, amire eddig nem került sor a faluban. El is jötték szép számban a fiata­lok. Jó talpalávalót játszott a héttagú ifjúsági zenekar, sor került egy fellépésre is, utána rejtvénymüsor és tréfálkozás egészítette ki a rendezvényt. . . Az akciónak nagy sikere volt és vasárnapról vasárnapra mind több és több fiatal láto­gatott el a Művelődési Otthon­ba. — „No, ez a fiatalság, csak a táncon, meg a szórakozáson jár az eszük!" Ilyen hangok is voltak az idősebbek körében, akik nem nézték jó szemmel, hogy a fiatalság odahaza is megtalálja a szórakozási lehe­tőségieket. A fiatalok azonban e beszédek ellenére is megren­dezték az ifjúsági összejövete­leket, sőt mi több, a cukrászda melletti udvarrészt rendbelet - ték és táncolásra, alkalmas he­lyet építetted ki. — Helyte­lennek tartjuk, hogy a fiatal­ság vasárnaponként szórakozik, mert ennek a hétköznapokon, főleg pedig hétfőn böjtje van — érveltek egyesek az időseb­bek közül. (Mellesleg ezek csak amolyan légből kapott magya­rázkodások voltak, ugyanis a rendezvények soha nem tar­tottak 2-3 óránál tovább, nem is szólva arról, hogy szeszes italokat nem szolgáltak fel.) De úgy volt az már akkor, hogy mondhatott mindenki, amit csak akart, az ifjúság rendezvényeinek semmi nem tudta gátját vetni. A CSISZ vezetőinek éppen ezekkel a rendezvényekkel sikerült akti­vizálni a fiatalságot. A vasárnapi szórakozás kér­dése tehát most már tígy- uhogy megoldódott. De mi lesz a többi kérdéssel? A táncolás, szórakozás ugyanis még nem kulturális tevékenység?! Ezt tudatosítva alakították meg a fiatalok Vojtka Pál rendezésé­vel a színjátszó kört és ötször egymásután sikeresen adták elő Kónya József Kincskeresők című darabját. Ősszel esztrád- müsort, télen a CSISZ oktatási évét rendezték meg,- amelynek keretében 15-en látogatták a Tanuljunk a CSKP-röl előadá­sokat, IS-an pedig a Világ tér­képe felett című előadásokat hallgatták. Ezután más előadá­sok rendezésére került sor és különféle sportágakban mérte össze erejét az ifjúság, s leg­utóbb pedig megrendezték a népszerű Ki mit tud rejt vény- műsort is. Ennek a műsornak második fordulóját a napok­ban bonyolítják le. De mindez­zel még távolról sem mondot­tunk el mindent a naszvadi CSISZ-tagok munkájáról. A KOMOLY MUNKÁRÓL SEM FELEDKEZTEK MEG „Daloltok, táncoltok, spor­toltok, de a munka elöl elhú- zódoztck..." okoskodtak me­gint néhányon a faluban. Nem­sokára a fiatalok erre is rácá­foltak. A CSISZ tagjai ugyanis a múlt évben 3830 köbméter komposztot készítettek, és eb­ben az évben pedig 4000 köb­méterre tettek vállalást. Ezt megelőzően pedig a dohányos csoport 12 lánytagja elhatá­rozta, hogy versenyezik a szo­cialista munkabrigád cím el­nyeréséért. Minden vállalásu­kat maradéktalanul teljesítet­ték, sajnos azonban a címet még mindig nem ítélték oda nekik. A naszvadi lányok vár­ták és még ma is várják: mi­kor kapják meg a címet, ha ,pedig nem érdemelték ki, leg­alább egy-két soros választ minden bizonnyal megérdemel­nének az illetékesektől. / t Természetesen, ha a naszva­di CSISZ-szervezetet mindé- nütt dicsérik is, az még nem jelenti, hogy minden teljesen rendben van, hogy a munkát nem lehetne még javítani! El kell még intézni a tanító­ság fiatal tagjainak problé­máit is. Kell, hogy ók is CSISZ- tagoknak érezzék magukat. Több, mint húszán vannak ugyanis, és a szervezetnek alig segítenek négyen — öten. Ab­ban nem kételkedünk, hogy a többiek szintén jó munkát vé­geznek a katedrákon mint ta­nítók, de azért a CSISZ mun­kájába is bekapcsolódhatnak. Van itt még egy kényes kér­dés: szó, ami szó, ■igazán sem­mi szükség nincs arra, hogy egyesek állandóan az ifjúsági szervezet munkáján köszörül­jék a nyelvüket. Ne is hara­gudjanak meg, de kételkedünk jó szándékukban. Jobb lenne, ha inkább segítő kezet adná­nak a fiatalságnak az örökös koholmányok helyett. Mennyi­vel jobban menne a ínunka, ha ők is inkább segítenék a szer­vezet munkáját. TURNER RIA FRISSÍTŐT tessek... Szlovákia Kommunista Párt­ja' Központi Bizottságának nemrég mejelent határozata nyomatékosan felhívja az ille­tékes szerveket a frissítő ita­lok gyártására és a lakosság üdítő italokkal való ellátására elsősorban a nagy nyári mun­kák idején. Nagyon örvendetes, hogy végre magas fórumon foglalkoznak ezzel a kérdéssel, bár eddig is történtek erre vo­natkozó intézkedések, csak nem tartották be következetesen, főleg a vendéglátóipari szer­vek. Az említett határozat betar­tása szorosan összefügg az if­júság nevelésével is. Az alko­holizmus elleni küzdelem első­sorban úgy is a fiatalokat érin­ti. El kell érnünk, hogy a fia­talok közül ne váljon senki alkoholistává. De mit tegyen akkor valaki, ha rossz az üdí­tő ital-ellátás? Tömény sze­szes italhoz hozzájutni még mindig százszorta Könnyebb, mint vitamindús frissítőhöz. Gyártanak nálunk citromsavas, úgynevezett üdítő italokat, amit a közönség kényszerből vásárol gkkor, ha nem jut sör­höz. Mindenki tudja, hogy a sör sem tartozik egyenest az üdítő italok közé és mégis in­kább ezt vásárolják, ha éppen­séggel kapható. Jó üdítő ital azonban nálunk is van, mond­hatjuk úgy is, hogy akad. Olyan drága, hogyha valaki gyümölcslét rendel, utána arra gondol, hogy bizony bort is ihatott volna, vagy esetleg fél­deci rumot azon a pénzen, amit gyümölcsléért kiadott. Pedig a gyümölcslé a jobb üdítő ital, nem pedig a szeszes és az üve­genként egy koronáért citrom- savas italok. Dehát miből gyártsák az üdítő italt, a gyü­mölcslevet, ha az elmúlt évek­ben a gyártáshoz való nyers­anyag a fákon száradt el. Emlékezzünk vissza az el­múlt évek cseresznye-, szilva-, stb. termésére, hogyan ment tönkre. Ugyanakkor a zöldség- és gyümölcselárusító helyeken külföldről behozott aszaltszil­vát árusítottak. Ilyen gyümöl­csöt nálunk korlátlan mennyi­ségben aszalhattak volna, ha tönkre nem megy a fákon. Va­lakinek talán az jutott eszébe, hogy olcsóbb külföldről behoz­ni gyüínölcsöt ? Hasznos az, ha a miénk tönkremegy? Amíg ilyen állapotok lesznek, addig bizony csak rossz citromsavas, vitamin nélküli üdítő italt iha­tunk, ha lesz az is. Vagypedig több alkoholt, mint eddig, mert az mégiscsak olcsóbb, mint a gyümölcslé. Viszont reméljük, hogy az idén már pontot te­szünk a káosz végére, kiküszö­böljük a dogmatizmust gazda­sági életünkből is és valóra váltjuk Szlovákia Kommunista Pártjának azt a határozatát is, hogy le kell szedni a gyümöl­csöt a fáról. Ehhez még annyit: nagyon helyes lenne felelősség­re vonni az olyan járások szer­veit, felelős vezetőit, ahol tönkremegy a kész termény s megrohad a gyümölcs a fán. B. I. VISSZHANG Lapunk 11. számában Mező- nem a következőt: „Meg kell gazdasági főiskolánk ügyében állapítani — mégpedig őszin- c. cikkünk Pathó Károlynak, a , tén —, hogy a magyar nemze­tiségű, középkorú mezőgazda­sági gyakorlati szakemberek — akiknek döntő szerepük van mezőgazdasági termelésünk fejlesztésében — csak akkor Szabad Földműves főszerkesz­tőjének cikke alapján foglal­kozott a magyar tannyelvű mezőgazdasági felső oktatás megteremtésének ügyével. Cik­künkkel kapcsolatban Pathó elvtárs levelet intézett szer­kesztőségünkhöz, amelyben többek között ezt írja: Nem bosszankodom, de még- csak a hiúságom sem sérti, hogy a cikk személyemmel is foglalkozik. Az azonban bosz- szant, hogy a cikkemben fel­vetett javaslatokat az említett cikk szerzője elferdíti. Ezt ír­ja: „Pathó Károly .. című írá­sában ugyancsak néhány egyén részére rendezett tanfolyam mellett száll síkra. Igaz, fő­iskolai szinten képzeli el a tanfolyamot.“ Ilyen is létez­het? Tanfolyam főiskolai szin­ten?? Én talán annyira tájéko­zatlan vagyok az iskolakérdé­sekben, hogy még ilyen javas­lattal is előhozakodom?! Az Új Ifjúságban idézett cikkemben, tehát nem azt az álláspontot foglaltam el, amelyről Bagota elvtárs ír, ha­Gólyúspuszta két legjobb fejője Hencz Imre és Esztergályos Géza. Most már túl van­nak a munkán, vi­szik a fejőgépet megszokott helyé­re. Nyugodtan mennek keresztül a major udvarán, idő van elég — gondolják — a kö­vetkező fejésig. * tudják főiskolai szinten képez­ni magukat, ha tanulmányaikat tévúton és anyanyelvükön, te­hát magyarul ,végezhetik. Úgy hiszem, hogy ezt az álláspon­tot nem lehet úgy félremagya­rázni, mint ahogyan azt az Űj Ifjúságban közölt cikk szerző­je teszi. Illett volna levonni cikkem­ből azt a következtetést is, hogy én mindenekelőtt is a középiskolai végzettséggel rendelkező — gyakorlati me­zőgazdasági szakemberek to­vábbtanulási lehetőségével fog­lalkoztam. Ezt a kérdést pedig nem lehet lebecsülni, mert több százat tesz ki azoknak a száma, akikről a cikkben szó volt. (Tehát nem csak egye­sekről van szó!) — eddig a le­vél. Pathó olvtársnak a Szabad Földművesben közölt cikkéből, valamint a fentebb idézett le­vélből is kiderül, hogy valóban néni tanfolyamra gondol, ha­nem magyar nyelvű főiskolai távtanulásra. Mi azonban cik­künkben tovább léptünk és nyilvános, rendes magyar tan­nyelvű főiskolai szintű okta­tásért szálltunk síkra, amely nélkül lehetetlennek tartjuk a távtanulás megoldását. A szerkesztőség. Léván az If­júsági Alkotó- versenyen szép eredményt ért el az énekkar, a ver­senyzők között szerepeltek a pedagógiai iskola I. C és a II. C osztály tanulói is -és megérdemelten a második helyre kerültek. Smid Rozália, Léva MINDEN ERŐT ÉS TARTA­LÉKOT A NÉPGAZDASÁG SEGÍTSÉGÉRE A napi sajtó J“ hasábjain ol- vastuk a felhí- 51 vást, másnap fi pedig nyilvános pártgyűlésen vitattuk meg, hogy zászló­aljunk katonái milyen for­mában tesznek eleget kor­mányunk felhívásának a XII. pártkongresszus által kitű­zött terv teljesítésében. Több értékes kötelezettség­vállalás született. Krkounek főhadnagy szakasza vállalta, hogyha intenzívebben vég­zik a heti gyakorlatokat, akkor két napot nyerhetnek és ezenkívül a vasárnapot is arra használhatják fel, hogy a helyi EFSZ-nek vagy az állami gazdaságnak segítsé­gére lehetnek a széna vesz­teségmentes betakarításá­ban. Gondek kapitány szá­zada a teherautók gazdasá­gos kihasználásával siet a Stará Voda-i Állami Gazda­ság segítségére. Skácal és Mészáros CSISZ-tagok ve­zetésével ellenőrző mező- gazdasági gépjavító brigá­dok alakultak. Ezek délutá­nonként a Veľká Hleďsebe-i GTÁ-n javítják majd a mun­ka közben elromlott gépe­ket, hogy a legrövidebb időn belül újra üzemképesek le­gyenek. A kaszárnya közelében 500 négyzetméter területen Krejčí katona vezetésével zöldséget termelnek a kony­ha részére, hogy ezzel is csökkentsék a kiadásokat és kevesebbet merítsenek a közös alapból. A brigádo­kat Gondás kapitány és Turczi tizedes szervezi. Kuczman Lajos, katona BÚCSÚ AZ ISKOLÁTÓL Ä lévai pedagógiai iskolá­ban a negyedik osztály ta­nulói már búcsúznak. Eszük­be jut a sok együtt eltöltött kellemes óra, már nem gon­dolnak a ^ok nehézségre, csak a szép emlékek ma­radtak meg. Fájó szívvel búcsúznak az iskola tanu­lóitól, a tanároktól, főleg szeretett osztályfőnöküktől, Gergely tanár elvtárstól. Tanításait sohasem felejt­jük el. Mindig arra tanított bennünket, hogy elsősorban saját magunkkal szemben legyünk igényesek és szigo­rúak. Állandóan bővítsük ismereteinket, legyünk tu­datában annak, hogy milyen ■felelősségteljes feladatot végzünk és azt mindig be­csületesen, példásan végez­zük iö. Mi, akik most keriflünk ki az életbe, akkor szület­tünk, amikor hazánk felsza­badult. Tizennyolc évesek, az új kor gyermekei va­gyunk, büszkék vagyunk er­re, igazán boldogok vagyunk és bizakodóan nézünk a jö­vőbe. A lévai Pedagógiai Iskola búcsúzó IV.C osztálya IDEJE LENNE... ha a kocsma helyett a kultúrházba szoktatnánk a fiatalokat. Sok helyen sajnos ez a probléma még megoldásra vár. A kultúr- házak vežetôi azt állítják, hogy a villanyáram fogyasz­tásra nincs meg a fedeze­tük és ezért tartják zárva a kultúrházakat. Jó volna, ha az illetékes körök oda hatnának, hogy a falusi kul- túrházak állandóan a falu lakosságának rendelkezésé re állnának, a fiatalok kocsma helyett oda járná­nak és a hazárdjátékok he­lyett nemesebb szórakozást találnának. Tóth László, Tompa BALLAG MÁR A VÉN DIÁK ... Füleken az általános ma­gyar tannyelvű iskolában is ballagtak már a diákok. Az érettségizők nevében Agócs Valéria mondott búcsúbe­szédet, szavai után pedig Gáspár Mária, a CSISZ isko­lai szervezete nevében bú csúztatott. Megígérte, hogy az ifjúsági szervezetben még jobban fognak dolgoz­ni. Beszéde után az érett ségizőknek átadták a már hagyományossá vált tarisz­nyát. A búcsú nehéz volt, egy fontos szakasz zárult íe az életünkben. De a távlatok kecsegtetők, magabiztosan, tele tervekkel és álmokkal léptünk ki az életbe. Torpis József, Fülek A MARCELLHÄZI SPORTÉLETRŐL Á marcellházi sportéletről eddig még nem számoltunk be. Az iskola futballcsapata vereség nélkül megnyerte a körzeti bajnokságot. 37 gólt lőttek és mindössze hármat kaptak. A játékosok közül Tiszóczky Bandi tűnt ki legjobban. Az iskola csa patán kívül a helyi ificsapat hátvédje is. Az ő érdeme is, hogy a csapat a járási baj­nokságon, az első helyen végzett. A járási ping-pong versenyen Paluk és Németh Béla szerepelt a legsikere­sebben. Mindnyájan nagyon szeretünk sportolni és örü­lünk a szép eredményeknek. Trenka Tibor, Mareellháza KÉRDEZZ — FELELEK IPOLYSÁGON A magyar kö zépiskola mel lett működő CSISZ-szerve- zet sokat törő dik ■ a diákok szórakozásával. Nagyon jól sikerült táncmulatságot rendeztek, melyet „Kérdezz — felelek“ szellemi vetél­kedővel kapcsoltak össze A versenyzők különböző té­makörből, irodalomból, mű­vészettörténelemből vett kérdésekre adtak választ. Az első díjat, egy értékes könyvet Böszörményi Ist­ván, II. osztályos tanuló nyerte el. A két második díjat Snírer Mártának és SzkladSnyi Endrének ítélték oda. Iskolánk tanulói a jö vőben is gondoskodnak ar­ról, hogy ismereteiket kibő vítsék és szórakozzanak is. Tuhárszky István, Ipolyság LEVELEZŐINK ÍRJÁK A Szimő — érsekújvái autóbuszvonalon a követke ző esetnek voltam szemta núja. Az autóbuszra fel szállt egy idős néni a ki unokájával. Balong Zsői kalauznő készségesen segí tette a nénit a fel- és le szállásnál. A nénit annyir meghatotta a kalauznő elő zékenysége, hogy hirtele: egy ötkoronást -húzott el és a (calauznő kezébe akart nyomni. Az autóbusz elin dúlt, a pénz pedig Balon; Zsófi kezében maradt, ak hangosan kijelentette: Vaj itt vaiaki, aki ismeri ezt ; nénit? Kérem adja oda nek ezt a pénzt. Az udvarias Ságért nem jár borravaló. Bár így gondolkodnánal az autóforgalmi vállala többi dolgozói is. Kovács Jözse, / Ünnepnap délután

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom