Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-22 / 3. szám
EGY TAGFELVÉTEL Ahmadulináról el kell mesélnem, milyen légkörben, milyen szívélyességgel vették fel ezt a 25 éves szép és okos poétát a Szovjet Írószövetség tagjai közé. Az elnök felolvasta személyi adatait, ismertette rövid életrajzát. „Egy kötete és a lapokban sok verse jelent meg.“ Elmondta, hogy a felvételi bizottság egyöntetűen javasolja a felvételt. Ezután Bellát hívják az emelvényre. Tűsarkú cipőben, jólszabott ruhában, nagy kötött fehér gallérral jelenik meg a szószéken és minden megszólítás nélkül beszélni kezd. Megköszöni a gyöngédséget és a bizalmat. Ekkor valaki felkiált: — Csitajtye! (Szavaljon!) Felszakadnak a zsilipek. Innen is, onnan is szállnak a „megrendelések“. Ezt szavald! Ne, inkább azt! Amikor a zaj elül, Ahmadulina elmondja legnépszerűbb versét, s a vers kiinduló pontja a kérdés: ki is volt tulajdonképpen ennek a két párbajnak a győztese? A költők-e vagy inkább a gyilkosaik. D’Anthés és Martinov? A válasz nem kétséges: a költők győztek. És, amint az utolsó két sor hirdeti: „a diadalmaskodó tökfilkó elkárhozott és elítéltetett.“ Nagy vers. Költői hiszekegy: hiába terítenek le a párbajban a tökfilkók, mégis te maA költészet hatalma Hihetetlen eseményekről érkeznek a hírek napról napra. Világszerte egyre nagyobb tő megeket mozgatnak meg a versek. Mi is hírt adtunk már olvasóinknak arról, hogy Moszkvában például egy Jevtusenko — vagy Voznyeszenszkij — estre ezrek és ezrek tódulna k a legtágasabb sportcsarnokba, Mi az oka e térhódításnak? Az, hogy a fiatal szovjet költők valóban az élet legégetőb problémáihoz nyúlnak, s ezek- re keresnek feleletet. Alábbi riportunkban — szövegben és képben — ezekről az esemé nyékről számolunk be, nevezetesen egy moszkvai iróközgy ülésről, szemtanúk alapján. radsz a győztes. így gondolta Bella. így érti a terem. Zúg a taps. Az elnök megszavaztatja az írókat: mindenki a felvétel mellett szavaz. Végül fölteszi az obiigát kérdést: „Kto pro- tyiv?“ Ki szavaz ellene? Csönd. Aztán valaki felki-, ált: ‘ — D’Anthés és Martinov! Bella Ahmadulina a meghatottságtól kipirult arccal támolyog le az emelvényről. sies erőfeszítéssel napról napra fokozzák a szurkosvászonból készült csizmák gyártási tervét. És a nép az istennek sem veszi meg a csizmákat. — Valahogy így vagyunk az irodalommal is. Ma, amikor már az olvasó túljutott a szur- kosvászon-korszakon, váloga- tósabb közönséggel van dolgunk. De a kiadók jó része még mindig nagy tömegben dobja piacra az idejétmúlt irodalmi alkotásokat. Ezeket persze nem lehet eladni. Nem ismerik ezek az emberek a népet, a mai népet. A mai nép Jevtusenkót olvassa!- És lehetetlen állapot, hogy a Gorkij nevét viselő irodalmi főiskolában, amelynek élén egykor Fjodor Gladkov állott és ahol igazi nagy költők tanítottak, ma kisszerű, tehetségtelen és rosszindulatú mesteremberek neveljék az új nemzedéket. Vagy talán véletlennek tekinthető, hogy a főiskolából néhány évvel ezelőtt egytől- egyig kizárták Jevtusenkót, Ahmadulinát, Junna Móricot és Anatolij Glagyint? Talán szemet lehet hunyni afölött, hogy egy tehetséges fiatal költőt csak azért nem vettek fel, mert vizsgadolgozatában Majakovszkij mai utódai között az első helyen említette Jev- tusenkőt? Zúg a terem. Voznyeszenszkij belemelegszik és folytatja: — Senki se állítsa rólunk, hogy megtagadjuk a megelőző nemzedéket. Mi büszkén valljuk, hogy a régi nagyok művének folytatói és gyarapítói vagyunk. Ha Majakovszkij ma élne, velünk lenne! Andrjusa lelép az emelvényről. „Szónokot számosán üd- vözlik“. Ahmadulina, mint valami tűsarkon járó múzsa, homlokon csókolja. Még mindig tapsolnak. Bizony, itt senki sem vesz szurkosvászon csizmát. AKSZJONOV Harminc éves. Orvostudományi egyetemet végzett Lenin- grádban, négy évig gyakorló orvos is volt. Kollegáiról írta A közgyűlés napirendje: a fiatal írók és költők munkásságának megvitatása, új tagok felvétele. Hangosan paroláznak, nevetnek, vitatkoznak itt az előcsarnokban a fiatalok. Csak a tömzsi Vaszilij Akszjonov beszél halkan, mint mindig. A legtöbbet bírált regény, a Csillagos jegy hangoskodó hőseinek szülőatyja nagyon szerény, halk szavú fiatalember. — Kár, hogy Zsenyar nincs itt — mondja. Igen, Jevtusenko Kubába utazott, ahol Kalatozovval és Uruszevszkijjel együtt készíti a szigetországról szóló filmjét. Hiányzik még „Rob“ Rozs- gyevsztenszkij is, aki éppen Bulgáriában jár egy küldöttséggel. — Lélekben azért itt vannak — jegyzi meg a himlőhelyes, kölyökképű Glagyilin. Glagyilin most nagyon büszke: vadonatúj Zaporozsen jött el a közgyűlésre. Nehéz vele ma irodalomról fceszélni. Most még mézesheteit éli a kocsival, „akit“ gyöngéden konzervdoboznak nevez. Megsimogatja Néró-frizuráját és odalép Bella Ahmadulinához. — Bellocska — mutatja ,be a 25 éves költőnőt. — Nagy költő — fűzi hozzá. — És észbontóan csinos — vágja rá Akszjonov. Bizony. CSENGETNEK Megszólal a csengő. Az elnöki székből Sztyepán Scsipa- csov, az ősz, de fiatalosan karcsú, hajlékony termetű költő áll fel. Arról beszél, hogy néhány éve még alig láthattak fiatalokat az írószövetségben. Voltak olyan esztendők, amikor egyetlen harminc év alatti tagja sem volt. Lassan folyt a tagfelvétel. Most már gyökeresen menváltozott a helyzet: sok tehetséges fiatal foglal helyet nemcsak a szövetség, de a vezető szervek tagjai között is. Csak olyan emberek nem veszik észre a XX. kongresszus utáni légkörben kialakult tehetséges fiatalok feltartóztathatatlan előretörését, akik menthetetlen ifjúság-iszonyban szenvednek. Űj szakkifejezés: „molodob- jazny". Megtapsolják. Aztán- emlékezik. A húszas évek forradalmi művészetében majdnem mindenki fiatal volt, a harminc évesek már öregnek számítottak. Tizennyolc- tizenkilenc esztendősök, „csinálták az időjárást“. Csakhogy később... Na, mindegy. Ez az idő elmúlt. Ma a fiatalok egyre erélyesebben hódítják meg a folyóiratokat, s ez így van rendjén. Egyikük-másikuk körül néha bizonyos hűhó is kerekedik, de ez sem nagy baj. Nagyobb baj, hogy „történnek kísérletek“ a fiatalok és az idősebbek szembeállítására. Ez nem helyes. Mi, öregek, nem állunk szemben a fiatalokkal, de ha a tehetséges fiatalok egyikünket - másikunkat megszorítják, az törvényszerű és érthető. Scsipacsov után egy szép magyar fej tűnik fel az emelvényen. Alekszandr Borscsa- govszkij, a keménykoponyájú, harcsabajuszú kritikus persze ízig-vérig orosz ember, de na- gyonis tiszántúlinak tűnik. A zsdánovi időkben őt is besorozták a „kozmopolita kritikusok“ kiátkozott csoportjába, s a kellő „szervezeti konklúziók“ levonásaként egy-két évre kivonták a forgalomból. Node, ezek megint a régi dolgok... Mindenki feszülten r figyeli, amit mond. Okosan, tisztán, szépen beszél. Hát valahogy így vették fel a 14 új írószövetségi tagot. VOZNYESZENSZKIJ ÉS A CSIZMA Andrej Voznyeszenszkijt szólítják az emelvényre. Kifogástalan eleganciával öltözött, finom arcú, kissé hajlott hátú, amolyan eminens tanuló-külsejű fiatal költő. Eddig két kötete jelent meg Parabola és Mozaik címen, s legutóbbi amerikai útijegyzetszerű versciklusát, a Znamjában megjelent Háromszögletű körtét sok kritikus teljesen elvetette, mint amolyan futurista szó- bűvészetet. Ami persze túlzás. De akár így, akár úgy, Andrjusa, ahogy őt itt nevezik, rendkívül népszerű. És jó szónok is, határozottan. — Nemrég még a Pravdában megjelent egy remek cikke. Szóvá tette, hogy a falusi üzletek polcai roskadoznak az eladhatatlan szurkosvászon- csizmák súlya alatt. A népnek már nem kell a szurkosvászon. De a csizmagyárak hőa Kollegák című első nagyobb művét; amely egycsapásra országos hírű íróvá tette. Nyugodtan és mértéktartóan beszél. — Az, hogy Vojnovics nem úgy ír, mint mondjuk Glagyilin, Konyeckij megint másként ír, Kazakov meg aztán egészen másképpen alkot, egyáltalán nem jelenti, hogy ezek között az írók között valamiféle háború dűl... Mindezekből a különbözőségekből egyetlen szél fúj. Az egész fiatal irodalmi nemzedék őszintén és komolyan törekszik rá, hogy igazmondóan ábrázolja a XX. és a XXII. kongresszus hatására megváltozó valóságunkat, s ami fő: hogy igazi irodalmat csináljon. Akkor sem veszti el nyugalmát és önmérsékletét, amikor bírál: — Ott, ahol „beindul“ az irodalmi élet folyamata (a kiadókról és a folyóiratokról van szó. S. A.), alig látni fiatalokat, hiányzik az ő véleményük és energiájuk. Egyes folyóiratoknál máig is a kicsinyes zaklatások és akadékoskodások pozíciójából kezelik a fiatalok műveit. Mi jogon? Mi értelme van ennek? i Miért kell, hogy ez így ma ! rád jón? I A FUČÍK - jelvény A Fučík-jelvényszerzô verseny feltételei túlnyomó részben az idők folyamán elévültek s ezért a CSISZ KB elnöksége 1963. június elsejével új versenyfeltételeket léptet életbe. A jelvényszerző versenyre előírt könyveket öt csoportra osztják. A választható könyveket további négy alcsoportra, ezekhez a szovjet irodalom és olyan haladó irodalmi alkotások tartoznak, amelyek a fiatalokhoz különösen közel állnak. A választható könyvek jegyzékén változásokat eszközölhetnek és időszerű újabb könyveket sorolhatnak be. A KŐTELEZŐ OLVASMÁNYOK V. I. Lenin: Az ifjúsághoz (a Komszomol III. kongresszusán elhangzott beszédéből); J. Fučík: Riport a burzsoá köztársaságból; N. Osztrovszkij: Az acélt megedzik. A VÁLASZTHATÓ OLVASMÁNYOK ELSŐ CSOPORTJA V. Mináč: Nemzedék; J. Otče- nášek: Brych polgártárs; Z. Pluháŕ: Ha elhagysz; F. Hečko: Vörösbor. A VÁLASZTHATÓ OLVASMÁNYOK MÁSODIK CSOPORTJA L. Mňačko: A halál neve En- gelchen; R. Jašík: A holtak nem énekelnek; J. Procházka: Zöld látóhatár. A VÁLASZTHATÓ OLVASMÁNYOK HARMADIK CSOPORTJA Szimonov: Élők és halottak; Tyendrjakov: A rohanó idő nyomában; Granyin: Esküvő után; Bubjanov: Sassztyeppe; Akszjonov: Kollégák; Solohov: Embetsors. A VÁLASZTHATÓ KÖNYVEK NEGYEDIK CSOPORTJA Rolland: Péter és Lucia; Steinbeck: Érik a gyümölcs; Trióiéit: Az avignoni szerelmesek. A Fučík jelvényszerző verseny részvevőinek feltétlenül el kell olvasniuk a kötelező olvasmányokat és a választható könyvcsoportokból is egyet- egyet. A CSISZ-alapszervezetek vezetőségei megállapodva a CSISZ járási vezetőséggel további kötelező könyvet jelölhetnek ki, amely közvetlenül a szervezet életével összefüggő problémákkal foglalkozik. A CSISZ szervezete, valamint a könyvtárak vezetőségei közösen beszélgetéseket rendeznek a Fučík jelvényszerző versenyre előírt könyvekről és főleg ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak behatóbban: a korkép az irodalomban — a kötelező olvasmányok alapján; a mai irodalom harca az új emberéri; a mai szovjet irodalom és az új hősiesség értelme; a haladó világirodalom. A CSISZ-szervezetek úgy irányítják a Fučík jelvényszerző verseny részvevőit, hogy azok feltétlenül iratkozzanak be egy könyvtárba, aktív munkával támogassák a könyvtár tevékenységét, lépjenek be a művészi felolvasás érdekkörébe, a színjátszó körbe vagy az Ifjúsági Alkotóverseny más körébe. A versenyzáró beszélgetésen megvitatják az elolvasott könyveket és behatóan foglalkoznak a könyvek elemzésével. A verseny résztvevői feltétlenül alaposan ismerjék az iskolai kötelező olvasmányokat, hogy ezekről is beszélhessenek. A záróbeszélgetések egyik fő célja az, hogy a versenyzőkkel megkedveltessék az olvasást és azok a könyvek helyes megválasztása tekintetében útbaigazításokat kapjanak. A záróbeszélgetéseket a CSISZ-alapszervezetek vezetőségei szervezik meg, azon részt vesznek a könyvbarát-szerzők aktívájának tagjai és esetleg egy könyvtár dolgozói is. A CSISZ-alapszervezetek vezetőségei a Fučík-jel vény eket és az igazolványokat a CSISZ járási vezetőségektől kapják és azokat a verseny olyan tagjai között, akik sikeresen vettek részt a záróbeszélgetésen; a CSISZ-alapszervezet ünnepélyes keretek között osztják szét. A CSISZ-alapszervezetek vezetőségei és a CSISZ járási vezetőségek nyerjenek áttekintést a Fučík-jelvény viselőiről és őket a kulturális tevékenység terén bízzák meg feladatokkal. A magyar nyelven megjelent könyvek megrendelhetők a bratislavai Magyar Könyvesbolt útján. KOLLEGÁK „Az egészségügyi iskola növendékeit, akik rövidesen átlépik az élet kapuját, nagy gond foglalkoztatja. Mindegyik szeretné, ha nagyvárosba kerülne, mert mindegyik vágyódik a zajos városi légkör után ...“ — mondotta bevezetőjében Gál elvtársnő, a Rozsnyói Járási Könyvtár vezetője. A könyvtár dolgozói beszélgetést rendeztek az egészség- ügyi iskola tanulóival Vaszilij Akszjonov Kollegák című könyvéről. A regény cselekménye napjainkban játszódik le és három kezdő orvos problémájával foglalkozik. Kettő a gondtalan és mégis előnyös elhelyezést akarja, míg a harmadik elvállalja a vidéki kihelyezést. A fiatal orvos sok nehézséggel találkozik, de munkája hasznos és értékes. Részletesen elemeztük a regény eseményeit és a hatását ránk nézve a felszólalásokban mondtuk meg. Kiegészítésként, hogy közelebbről megismerjük az író munkásságát, néhány novelláját is megemlítettük. A Reggeltől estig és a Félúton a hold felé című ^novellája került részletesebb ismertetésre. Az elsőt Vavrik Éva, a másikat pedig Andrássy Rózsi ismertette. A beszélgetésen jelen volt dr. Ondrej Zoltán, aki a felszólalások után a saját nézetét is kifejtette. Fő mondanivalója ez volt: Előtérbe kell helyezni a kötelességet és azután a szórakozást. A lelkiismeretesen elvégzett munka után egyaránt lehet szórakozni falun és városon. Napjainkban fokozatosan tűnik el a különbség falu és város között. Ezért a jövőben ne idegenkedjünk majd attól, ha vidéki munkahelyre osztanak be. 1 Az író maga is orvos volt, így művében közvetlen képet tudott nyújtani a munkakörében felmerülő problémákról. Számunkra a beszélgetés hasznos volt. A regényből sok értékes gondolatot vihetünk át egyéni életünkbe és a munkánkba is. Cs. Zs. X Vietnami Demokratikus Köztársaság 35 főiskola jő r 20 ezer diák látogatja Ez a szám 31 szerese az 1945-ben a főiskolákat látogató fiatalok számának Ez a felvétel a vietnami főiskolások életébe nyújt bepillantást.
