Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-18 / 24. szám

A DIVATRÓL ÉS MÁSRÓL Nehéz lesz a do gom, a Dal- és Táncegyüttes tánccsoportjá­nak s a Magyar Tanszék II. és III. évfolyamának kell felelnem. Nehéz a helyzetem azért is, mert és most idézek: „A ma ifjúsága nem hátrál az ilyen oldalas hozzászólásoktól — mint az enyém volt — a hozzá nem értő kritikától stb. Eljutottunk oda, hogy a Szí­vesek már nemcsak táncolnak, de a oldalas kritikát Is megír­ják helyettünk. És ez tökélete­sen beleillik az együttes jelen­legi képébe Az idei bemutatót bírálva irónikusan azt írtam a címűkre, hogy bírják rá a vezetőiket hogy *k meg ve­gyék rá a Nemzeti Színházat: táncoljanak népi táncot. S ha ez így lesz, a filmvállalat is rájön, hogy nagyon rossz úton jár, ha csak filmet készít, meg a Hviezdoslav Színház is belát­ja: értelmetlen és korszerűtlen csupán színdarabokat előadni. Most már ott tartunk, hogy a táncosok eltánolják a szá­mukat, aztán tollat ragadnak és megírják: — Csodálatosan pihekönnyűségge! táncoltunk és az előadott kompozíciók re­mekművek. Hát ez nagyon szellemes dolog a „ma fiatal­ságától". De Nagy Lajos is rá­kapcsolt az Oj Szóban az ele­venünkbe vágó problémára s ő is kiokosit, hogy csehszlovákiai magyar népi tánc nincs, ma­gyar népi tánc van és nekem ebből azt kel! következtetnem, hogy csehszlovákjai magyar irodalom sincs, csak magyar irodalom van. Csupa telitalálat megállapítások, tetézve a Cse- lényitől vett idézettel: „A népművészet alól lassan kicsúszik a talaj“. Kezdjük tehát megint az ele­jén. A népművészet még mindig él és virágzik, a népi hagyo­mányok Bratislavától Csernőig még mindig várnak az együttes vezetőire, nincs lehetőségük, hogy felfigyeltessenek maguk­ra. Tehát a még menthető népi hagyományunkat menteni kell s művészien reprodukálnunk. És ha erre a művészi reprodu­kálásra nem vagyunk képesek, akkor ezt merjük becsületesen bevallani, ne fordítsunk hátat az ügynek hóbortos kísérlete­zés ürügyén! * De erről még később. Néhányan a „ma ifjúsága" közül azt vallják, hogy ma már unalmassá válna egy egész estét betöltő népművészeti műsor Nos, itt a hangsúly a milyen műsoron van! Tavaly láttam Szegeden a Magyar Ál­lami Népi Együttes egészestét betöltő műsorát és nagy él­ményben volt részem. Tiszán­túli, dunántúli, hortobágyi stb. táncokat láttam és nem unat­koztam. Senki nem dobált be köveket a színpadra még a „ma ifjúsága" közül sem, amiért az együttes erősen és helyesen népi jellegű koncepciójával a mi „kísérletező“, „modern tö­rekvéseket“ érvényesíteni aka­ró Dal- és Táncegyüttesünk mögött „kullog“. Sőt, ismét műsoron szerepelt — talán le sem vették soha — a Háromugrós leánytánc, amely tökéletes művészi alkotás s oly elragadóan szép, hogy nem le­het betelni vele. Nem beszélve az Ecseri lakodalmasról, amely szintén népművészeti remek­mű. A jól komponált népi tánc a jól megírt költeménnyel fel­érő élvezetet nyújt s annyira nem ununk bele a nézésébe, mint mondjuk a verskedvelő a Mikor az utcán átment a kedves (József Attila) olvasá­sába. , És é'zzel a lényeghez értünk! Tehetséges, az ügyhöz jól viszonyuló koreogi áfusokra van szükség, olyanokra, akik szere­tik a népművészetet s a nyers népiből művészi, tehát színvo­nalas népit képesek produkál­ni. Persze ez szívós tanulást, felkészülést igénye! s nem ár­tana — mint ahogy a Komáro­mi Magyar Területi Színháznak is nagy hasznára volt a ven­dégrendezők tudása, tapaszta­lata — ha a két ország közötti kulturális csereegyezmény le­hetővé tenné ismert szakembe­rek meghívását az együttes profiljának kialakításához! Mert higgyék el a tánccso­port tagjai és a Magyar Tan­szék hallgatói, hogy népi ha­gyományunk nem tehet róla, hogy érdeklődő, viszonyuló ko­reográfusaink nincsenek. Ne­veljünk szakembereket! Ne essünk bele ismétlődőn ugyan­abba a hibába, hogy létreho­zunk valamit, aztán pihenünk a babéralnkon, a szakember- képzéssel nem törődünk. Sze­rintem minden előző és mosta­ni viták lényege: nem a nép­művészet vált unalmassá, attól csömörlöttünk meg, ahogyan csinálták ... A Népes fennállása idején remekül oldotta meg feladatát és ismét nem ő tehetett róla hogy egyes szűklátókörű poli­tikusok feloszlatták Az Eper­jes környéki ukránok — sziám­bán sokkal kevesebben vannak — nem oszlatták fel együtte­süket, beépítették Nemzeti Színházukba s a drámai együt­tes mellett megalakították a balett- és dalszínház együttest is. Hangsúlyozni kívánnám nyomatékkai: nem összekever­ték a dolgokat, nem mismást csináltak, hanem okosan sza­kosítottak! S miért nem lehetne a mi esetünkben is szó egy profesz- szionális magyar népművészeti együttes mellett esztrád- együttes megalakításáról amely a modern a kísérletező, az útkereső törekvéseknek mű­helye lenne? Ennek mag/át a Színművészeti Főiskola magyar nemzetiségű hallgatói képez­hetnék! Ide Illene aztán min­den, ebben a zsákban aztán műfaji természeténél fogva a balettől a legmodernebb tán­cokig elférne minden, a csa- csa is a „ma ifjúsága“ óhaja szerint, akik válaszukban a többi között azt is írják, hogy „rezgöcsárdással és verbunko­sokkal ábrázolni a mát sajnos sehogysem tartjuk helyénvaló­nak". De ki kéri ezt számon? Kicsit lehangoló, hogy jövendő filozófusaink a népművészet ábécéjével sincsenek tisztában. Népi szokások, hagyományok visszapillantást kívánnak, nem előretekintést. A népművészet istápolói a múltba fordulnak és mentik a még menthetőt s mint a gyöngyhalászok, fel­színre hozzák az értékeket. De idézzünk tovább: „haladnunk kell a mával, s nem örökké Vasvári verbunkost és lfppen- tőst táncolni, s a helyi szoká­sokat feldolgozni. Teret kér az aktuális jelen — micsoda nagy szavak — s azt csak mai ízzel lehet közönség elé vinni“. Milyen kár, hogy ezt a bom­basztikus szavakból összetákolt megállapításukat eleven pél­dákkal nem igazolták. Lehet, hogy az emlékezetem csal, de nem tudok olyan számra hivat­kozni, amely a csehszlovákiai magyarok m a i életét ábrázolta francia Írók A FEGYVERKEZÉS ELLEN Párizsban bizottság alakult „A leszerelés Farlamentjé"- nek összehíváséra. Tagjai Ara­gon, Marguerite Duras, Pierre Gascar, Jean Guéhenno, Ar­mand Lanoux, Robert Merle, Sartre, Elsa Triolet, Vercors és mások. A bizottság felhí­vást adott ki, melyben többek közt ez áll: „E szöveg aláírói nem tulaj­donítanak maguknak különle­ges éleslátást, csupán az atomháború nyilvánvaló veszé­lye miatt éreznek közös aggo­dalmat Egy atomháború pél­dátlan szerencsétlenséget zú­dítana az emberiségre, olyan nihilt, mellyel bárminő bátor­ság, értelem és reménység is tehetetlenül nézne szembe .. volna. Vagy a £zép- Júlia, és az Élet győz a halál felett ama a „ma fiatalsága“ szerint? Szabad megkérdenem: tudják önök egyáltalán, hogy mit akarnak, vagy azt szajkózzák, amivll hízelegni lehet valaki­nek? Ismét a válaszeikkből idézek: „rövid egy hónap egy olyan táncra, mint az Élet győz a halál felett, még hivatásos művészek között Is nagyon ke­vés“ Itt — s ismét udvarolnák valakinek — az olyanon van a hangsúly. Azolyannagy- o n ! De akkor mégis csak igaza volt a közmondásnak: sokat akar a szarka ... Köztu­domású, hogy a premier kö­zönségének a kilencven száza­léka — az együttes vezetőit és a tánccsoport tagjait leszámít­va — pontosan ezt a számot tartotta a leggyengébbnek. Feltételezhető, hogy a kilenc­ven százalék téved? Csináljunk közvéleménykutatást! Azt is megfelkiáltójelezik, hogy igenis a balett! Ők to­vábbra Is akarják mi viszont ilyen formában í.em akarjuk. A balett maradjon meg balett­nek (esztrádcsoport kereté­ben), a népművészet pedig népművészetnek, hiszen a vi­déki műkedvelők szempontjá­ból is óriási szükség van rá. Tudomásom szerint a Magyar Területi Színház segíti és ösz­tönzi a műkedvelő színjátszást, ezt kellene tennie az együttes­nek is, de uram bocsásd meg nekem, a jelenlegi koncepció­val csak nem arra akarunk ösztönözni, hogy Dél-Szlová- kián végig a balett diadalmas­kodjon? Egyetlen együttesünk van és csak nagy-nagy felelősséggel kísérletezhetünk. Mert manap­ság a kísérlet mögé bújni nagy divat, de kísérlet volt az iro­dalmi nevelés is, amellyel kap­csolatban Tolvaj Bertalan na­gyon helyesen és okosan az Oj Szóban azt Irta, hogy sok tíz­ezer gyermek itta meg a kese­rű levét. Kísérlet! Megmondta már valaki is — szaktekintély — hogy az együttes kísérlete­ző útkeresése helyes irányban tart? Nincs tudomásom róla. Szerintem itt nem is kísér­letről van sző. Itt tulajdonkép­pen arról az egyszerű igazság­ról van szó — milyen különös, hogy a „ma ifjúsága“ nem lát­ja — hogy Kvočák a Nemzeti Színház balettkarából került koreográfusnak az együtteshez és szívesebben baletteztet! De nézzünk szét egy kicsit... Mi kísérlet ürügyén balettezünk, a Szlovák Népművészeti Együt­Vagy a háborúról kell tehát lemondani, vagy, a jövőről. Eb­ben kell kinek-kinek döntenie és csak azután abban, hogy milyen életformát kíván. E döntés személyes felelősséget ró mindannyiunkra, ez alól senki sem vonhatja ki magát. Ezért fordulunk a világ min­den kormányához azzal a sür­getéssel, hogy járuljon hozzá a lefegyverzéshez, s ezért őhajtjuk, hogy a Leszerelés Parlamentje Párizsban ta­nácskozásra összeüljön. A szabad véleménycsere csak használhat a béke megóvásá­nak." A felhíváshoz számos író csatlakozott, köztük Pierre Bo- alle, Michel Bator, Maurice Druon, Guillevic, Léon Mousi- nac, Jean Rousselot stb. tes viszont küldetéséből követ­kezően élő népi hagyományo­kat dolgoz fel s új feldolgo­zásban mutatja be a Jánošík legendát, a Lúčnica is ezt teszi műsora jelentős részében. Miért akarunk mi okosabbak lenni a pápánál? Miért akarjuk mi a még élő hagyományainkat, szokásainkat időnapelötá elte­metni? Mert nincsenek Troreo- gráfusaink? Takács András például szereti a népművésze­tet, küldjük el tanulni neves szakemberek mellé! Ez megoldás1 Az viszont nem —>ne hara­gudjon a „ma ifjúsága“ — hogy egy fél zsákunk van s ab­ba varrjunk bele mindent. Eb­ből csak zsákbamacska lehet. Közönségesebb kifejezéssel: csalamádé Ezen az alapon bű­vészek is nyugodtan szerepel­hetnének a műsoron, mért ne nézhetnénk egy kis bűvészetet is. Bűvészek eddig nem szere­peltek népművészeti együttes műsorában, miért ne lennénk kísérletezők abban is, hogy nálunk helyet kapnak. Nem, így felelős emberek nem gondolkozhatnak. Az ügyet nem azok szeretik, akik még mindig bólintanak az ilyen „kí­sérletezésre, útkeresésre“. Az­zal, hogy az együttes vezetői önkényesen megváltoztatták a magyar népművészeti együt­tes nevét, a hivatás, a küldetés feladását hozták tudomásunk­ra. Ez ellen tiltakoztam a Hét­ben. „Oldalas“ cikkemben a koncepciót bíráltam és joggal!! S a kérdés az, hogy a legille­tékesebbek levonják-e belőle a szükséges következtetést. Meggyőződésem, hogy az együttes dél-szlovákiai körútja után a közönség is osztozik véleményemben. Az idei premier arra döb­bentett sokakat, hogy az együt­tes mostani koncepciójával tel­jesen félresiklott. És ezt nem hagyhattuk figyelmen kívül, önkéntelenül, de égetően adó­dik a kérdés- népi vagy mo­dern (balett) legyen a további út? Ismétlem: a kettő keverése már-már teljesen a balett ja­vára nem megoldás, zsákutca. A népművészeti együttes, mel­lett egy esztrád-csoport meg­oldhatja a problémát. Minde­nekelőtt azonban a népművé­szet számára nélkülözhetetlen feltételeket kell teremtenünk •s csak azután jöhet számításba az esztrád-együttes. hírek FLAUBERT ISMERETLEN MÜVE A párizsi du Seuil kiadónál érdekes irodalmi újdonság je­lent meg: az Érzelmek iskolá­jának első kidolgozása, melyet Flaubert egészen fiatalon, hu­szonkét éves korában írt. A francia sajtó egy régze szerint az író „Összevonná a szemöl­dökét", ha megtudná hogy ki­adták zsengéjét, melyet elhi­bázott kísérletnek tartott. „Az Érzelmek iskolája egyszer és mindenkorra fiókomban marad — idézik Flaubert levelezését — jő szimatom volt annak ide­jén, hogy nem tettem közzé. Hogy pirulnék most miatta ... Szellemem két fő hajlamát, a lirizmust és a valóságtisztele­tet próbáltam meg összeegyez­tetni benne, de sikertelenül... Akármennyire átdolgoznám (s egyszer talán meg is te­szem) mindig hiányoznék be­lőle valmi, márpedig egy mű értékét mindenekelőtt a hiá­nyai rontják le.“ Más kritiku­sok igen nagyra becsülik Flau­bert ifjúkori művét. „Ez a könyv — írja Ronert André a Les Lettres Francaises-ban — fényesen megcáfolja a legen­dát, mely Flaubert fáradságos munkamódszerére hivatkozva tagadni szeretné vérbeli epi­kus tehetségét.“ Pihend balerina MÁCS JÖZSEF iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiii fiiiiiiiiiiiiimiiiimimiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiimi Kulturális Egy kis kozmetika az Internátusbán Irodalmi megmozdulás Nyitrl Amikor júniusban kézhez kaptam a nyitral Pedagógiai Intézet irodalmi körének havi­lapját, a Fórumot, elhatároz­tam, hogy ellátogatok a lap „szerkesztőségébe“. A hatodik szám ugyanis lezárta az isko­laévet, mely azonos volt a lap első évfolyamával. Mert hát mégis csak jelent valamit a szlovákiai magyar kultúra tük­rében az, hogy néhány hallgató lapot indít és ezt a semmiből meg is teremti. A lapra a köz­vélemény is felfigyelt, munka­társaik írásait a nagy lapok is közük, sőt jó visszhangot vál­tott ki az ország határain tűi is. Mert lám Ilku Pál magyar kultuszminiszter külön levél­ben fejezte ki érdeklődését és kérte, küldjék el a lap többi számát is, Balogh Edgár, a ko­lozsvári egyetem tanára pedig buzdítólag nyilatkozott az ed­dig csak néhány példányban megjelenő és litografált lap­ról. A szerkesztőséget a Pl in- ternátusának első emeletén, az 52-es szobában találtam meg. Itt lakik Garai János. Kezdet­ben kissé nehezen indult az interjú, mert valaki a szer­kesztőségre kívülről rázárta a kulcsot, sőt mi több, a kulcsot is magával vitte, úgy hogy a szerkesztőség benn rekedt, jó magam meg kinn, úgy hogy az ajtón keresztül kezdtünk érte­kezni. Amikor pedig sikerült a szerkesztőket a magánzárká­ból kiszabadítani, olyan kis szobába jutottam, melyben alig volt hely az ágyakon és az asz­talon kívül. Batta Györggyel, Bárci Istvánnal, Garai Jánossal és Reiter Gézával csak úgy tudtunk beszélgetni, hogy tes­tületileg kivonultunk a „szer­kesztőségből" és valamilyen fióktanterem padjaiban tele­pedtünk le. Az első pádon ott feküdt a Fórum hatodik száma, melyből kitűntek a lap életrajzi adatai. Az 1962/63-as évfolyam első száma 1962. október 12-én, második száma december 20- án, a harmadik 1963. március 15-én, a negyedik április 1-én, az ötödik szám pedig május 19-én jelent meg. A Fórum a nyitral Pedagógiai Intézet iro­dalmi körének lapja. A kör ve­zetője Bartha Tibor tanár, fő­szerkesztője Batta György, a szerkesztőség tagjai Bérezi István, Diós! Kornél, Dunajszki Géza, Garat. János, Kmeczko Mihály és Reiter Géza voltak. Mint az a hatodik szám tarta­lomjegyzékéből kitűnik, a lap­ban eddig öt vezércikk, öt év­fordulói megemlékezés, hét el­beszélés, sok vers, karcolat, könyvismertető vagy kritika jelent meg. Rádiójáték és filmnovella is. — Hogyan alakult meg a Fórum? — Magától — volt a kollek­tív válasz. — A lap egy vasúti beszélgetés eredménye. Ahogy azt a cím is elárulja, fórumhoz akartuk juttatni a diáktollfor- gatőkat. A kezdeményezés, mely az irodalmi kör tagjaiból indult ki, Bartha Tibor ta elvtárs teljes megértésével lálkozott. Mikor az első s: megjelent, ezen tűi még i is volt céltudatos tervünk. . nál több van most, — Mégpedig? — •*- Először is nyomtatás szeretnénk látni már a la; A nyári szünidőt a lap pro gálására használjuk fel. 3- ezer előfizető esetén a nyomtatásban is megjeleni A lapot eddig is magunk < náltuk, magunk írtuk, magi szereztük a papírt, magi gépeltük, magunk illusztrál (Diósi Kornél, Fekete Zoli Sidó Zoltán). Ügy hisszük, t erősek vagyunk ahhoz, h nyomtatásban is megcsinál; — További célkitűzések? — Jaj, abból nagyon sok Szeretnénk olyasvalamit remteni, mint szlovákban Mladá tvorba. Szeretnénk kozni a képzőművészeti ré. mégpedig erősen. A jövő is laévben szeretnénk új róva kát bevezetni, foglalkozn társadalmi, jogi, sőt sport kölcsi problémákkal! Be ak juk vezetni a glossza-rova melyben néhány „nagy 1 szerkesztőségi hiányaira a runk rámutatni. Általában s retnénk, ha a hafszáz mag diák közül nemcsak harm olvasna verseket! — Van-e hasonló szlovák is a Pl keretében? — Igen, úgy tudjuk az ii két száma már meg Is jel< A szlovák toliforgatókkal diáktársakkal teljes megért ben élünk — a proletár int nacionalizmus szellemét Nem volna persze értelme zös lapnak, mert hisz kul ránk is kétnyelvű. Szeretni azonban aktívabb segítséget iskola részéről, hogy ne kell nyolc órát külön szaladgá amikor litografálni kezdi annak ellenére, hogy hivats engedélyünk van! — Nem hat ki károsan a i mes igyekezet a tanulmá előmenetelre? — Erről persze tanárai kellene nyilatkozni. Mi érezzük, hogy nem. Sok tünk a kitüntetéses. , H« Sári, az ismert tankönyv pedagógiai gyakorlatok vi je elismeréssel nyilat! például Bárczl Istvánró 1963. május 13-án a nag; nyi alapfokú kilencéves VII. évfolyamában az irc nevelési óra keretében . Attila életét és műveit L tette. Tanítása fényesen rült. József Attiláról oly hatóan és érdekesen b< hogy a tanulók halálos c ben és megilletődve halk végig. — Mit üzennek az ol és hallgatótábornak? — Szeretnénk, ha me* nének és segítenének neí Ezek a fiatalok megérd nék, hogy lapjuk, a B már szeptembertől nyomi ban lásson napvilágot. Mártonvölgyi Lás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom