Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-18 / 24. szám
ES 3ÁNOS: —■ Nem szoktam tréfálni. — Tudja, mit mondana más lány ha így kérné meg a kezét? — Nem sejtette, hogy szeretem? — Nem. — Míg nem volt itthon, többször akartam írni magának . . FeJeségül jön hozzám? — Olyan zavaros az életem. Nem tudom, mii mondjak. — Próbáljon felelni a kérdésemre, — mond* a a fiú. — Mondjam azt, hogy fiatal vagyok? Vagy mondjam azt, hogy lelkileg nem ére/ném magam méltónak magához? — Teri a cipőjét nézte, majd felemelte tekintetét. — Szükségem volna egy igazi jóbarátra — Mit akat ezzel mondani? — Elfogad barátjának? A fiú lehajtotta fejét. Sokáig hallgaiiak. — Nem felel? Értse meg nem vagyok olyan lelkiállapotban .. Jó lenne magával megosztani a gondjaimat. A távolban gyársziréna szólt — Bocsásson meg, — mondta a fiú szárazon, — mérnem kell. Viszontlátásra. — Pista azt akarja, hogy tá- volítsam el Teri a házból. Vera feljebb húzta piros kesztyűjét. — Nem lep meg a dolog. Magam is átéltem ilyesrrfit. — Teri zongoratanítással akar foglalkozni. Azt mondtam neki, hogy a zongorát eladom, azzal ne számoljon.. Félek, hogy csinál valamit magával.. — Tenni keli valamit, amíg nem késő — mondta Vera Nem Terire gondolt, hanem Morváira. — Nem tudom, mit csináljak Vera töprengett, majd hirtelen Juhászné karjára tette a kezét. — Nagyszerű. Meg van oldva a keleti kérdés. A múlt héten elhelyeztettem a lányt az üzletből. Tudod, kellemetlen, ha idegen személy ül az ember nyakán . — Nem értem. .— Nem érted ? Felveszem Terít segéderőnek az üzletbe Késő délutánig távol lesz a háztól. Sokszor este is. Tudod, hogy nálam majdnem minden este van valami . Az én boltomban kitombolhatja zenei szenvedélyét.. Felnyúl a polcra és azt a lemezt veszi le, amelyiket akarja... A zongo— Kócos vagy, — mondta Juhászné. — Ülj csak le. — Teri leült, az asszony fésűt vett elő és megigazította a haját. — Egészen elvadítottak azon a csúnya helyen ... Azzal a kezével, amelyben a fésű volt, gyöngéden felemelte a lány állát. — Mondani akarok neked valamit.. — ☆ — Teri a pult mellett állt, kávét főzött. Kék szoknyában és fehér blúzban volt. A hátsó szobában gramofon szólt, és mikor Jenő kinyitotta az ajtót, a tánczene erősebben hallatszott. Jenő az asztalon lévő üvegeket kezdte nézegetni. Vera is kijött, kezében égő cigarettát tartott. — Készen van? — kérdezte Teritől. — Rögtön meglesz. — A cukrot megtaláltad? — Igen. — A Béláéba ne tegyél cukrot. Jenő megfordult, két üveget tartott a kezében. — Hozok még két üveggel a Centrálból, — mondta. — Nyitva van még ? — kérdezte Vera. — Nyitva, — mondta Jenő. — Lévai Lacival láttalak, — iondta Kálmán bácsi. Megsi- logatta kerek fejét. — Ha a älyedben volnék, nem állnék lóba veit Nem vagyok elfőni t, sőt nagyon is tárgyila- 3S vagyok de — bocsánat a ifeje/ésért — sötét fráternek irtom azt az alakot Óvakodj >le. Istentagadó család gyereke — Közelebb lépett Teriez. — Imádkoztál ma reggel? — Igen. — Pázmándi főtisztelendo rhoz megyek, — mondta Kálién bácsi s felöltötte prémes abátját - Sápadt vagy, gyer- lekem. Kérd a jóistent, hogy igyázzon az egészségedre. — Kálmán bácsi, — mondta éri - mama el akarja adni zongorát. — No és? — Beszéljen a mamával, álmán bácsi. Az öreg feltette kalapját, és demelte a mutatóujjat. — Tiszteld apádat és anyást, hogy hosszú életű lehess földön . Adja csak el, ha el karja adni — Megfogta Teri arját — Ma este egy egész izedet mondj el a rózsái őzéről Utána majd megnyugszol.- Más hangon folytatta: — sak a hivő emberek buzgó fo- ásza és bünbánata mentheti ieg a világot a szörnyű pusz- jlástól... — Kálmán bácsi, mentse meg zongorát! — Hallgasd este a rádiót, gyházi énekeket közvetítenek écsből, fél kilenckor. Elvett az ablakpárkányról gy cserép virágot. — A főtisztelendő úrnak vizem. Ilyen példánya senkinek incs a városban ... Nem is ejted, mennyi ápolásra, gyön^ édségre van szüksége egy yen növénynek ... — Kálmán bácsi... Az öreg kitessékelte Terit z udvarra Maga is kilépett s bezárta az ajtót. — Eredj haza, gyermekem, 'iszteltetem anyádat... Én a emplom felé megyek . — A irágot nézegette, s elindult a árdán — Isten áldjon. — Az isten áldja meg . — zőlt utána könyörögve Teri, le az öreg fürgén szedte kövér ábait Teri a kapurácsba akasztotta tjjait. és sokáig nézte távolo- ló alakját. * * • — Mi van veled, édesem? — [érdezte Vera juhásznétól. Jde és kölniszagú volt, mint nindíg, karján bevásárló sza- :yor lógott. Csak közelről letetett látni vékony ráncait. — Semmi, — mondta Ju- tászné. — Fájt a fejem. A piac sarkán álltak, siető tsszonyok mentek el mögöttük. — Képzeld, Klári Trencsén- leplicre megy Varga doktorék- kal, — mondta Vera. — Mi bajod van, Olga? — Hagyjuk. Úgysem tudsz legiteni. — Ki vele. mi bántja a szí- vecskédet ? rát mindenesetre tüntesd el, az nagyszerű ötlet volt... Oldalra nézett és mézes mosollyal fogadta a járási állatorvos köszönését. — Gondolod, hogy beleegyezne? — kérdezte Juhászné. — Mi az, hogy gondolom! Biztos vagyok benne. Küldd be holnap az üzletbe, mindent megbeszélek vele. — Megtennéd? — Neked, aranyom ? ... Pista szépen megnyugszik, és nem lesz semmi baj Nem beszélve arról, hogy nálam a szerencséjét is megcsinálhatja a lányod. Tudod, hogy hozzám válogatott társaság jár, édesem. Orvosok, ügyvédek ... Egy ilyen szép lánynak gyerekjáték lesz a fiatalembert az ujja köré csavarni. — Hízelegve hajolt Juhász- néhoz. — Rád hasonlít!.,. Fel a fejjel, édesem. — ☆ — Teri az asztal mellett állt, a zongorát nézte. Juhászné letette a csomagot, s lányához fordult. — Kislányom, gyere csak ide . No, gyere ide mamádhoz ... Teri lassan odament. A redőny alatt akart kimenni. — Hohó! — kiáltott Vera. — Hátra arc, kedvesem. Hányszor mondjam, hogy a redőny alatt nincs kijárás. — Verácska édes, ném lát meg senki. — Nix „Verácska édes". Tessék az udvaron keresztül kimasírozni. Mikor tanuljátok meg a rendet? Jenő letette a redőnykulcsot — Magának 'mit hozzak, Tériké? — kérdezte. — Nekem? Semmit. Vera megpaskolta Jenő arcát. — Igyekező, Jenőke. Jenő kiment jobbra. Vera az ajtóból visszanézett. — Foglalkozz egy kicsit Jenővel. Ne légy ilyen búval-bé- ielt. Odakint szambát játszott a gramofon. Egy idő múlva Kató és Baby jöttek ki a hátsó helyiségből. Kató kivágott ruhát viselt, haja kócos volt. Babynak lófarokfrizurája volt, combján piros halásznadrág feszült. Kató megigazította harisnyakötőjét — Nem hittem voTnt, — mondta közben, — hogy ilyen vigyázatlan vagy. — Miért? — kérdezte Baby. A virágvázát forgatta. — Mit mondtál* Miskeinek? — Filmekről beszélgettünk. — Erőltesd mep az eszedet. — Nem tudom Kató szájfestést és tükröt vett elő kis táskájából. — Minek iszik az olyan, aki nem bírja? Miért dnondtad meg neki, hogy Zólyoméban voltam? — Ja .. Kató festeni kezldte a száját. — Ja, ja! Elfecsegheti az uramnak Mikor ni be a fejed lágya? Egy kortyot sem iszol többet, megértetted ? — Add ide a rúzsodat. Kató ledobta a ríúzst az asztalra Fésűt vett ejő. — Ne haragudj, — mondta Baby. — Nem haragszom, — mondta Kató fésülködés közben. — megérdemelnél huszonötöt a fenekedre. Baby kifestette itiagfit. Kató elrakta holmiját. — Nem ismered az uramat, — mondta Kató. — Nem tudod, milyen maradi elvei vannak — Ne haragudj, — szólt Baby, — de ha tudódj, hogy milyen a férjed, miért játszol a tűzzel. — Megbolondultál?? Nem vagyok rabszolga, hogjy tűrjem a rigolyáit. Az a világ, megszűnt, angyalom. Kató Terihez fordkilt. — Miért nem jösBz táncolni?... Jenő megvess: utánad. Megsúgom, hogy ejsak a te kedvedért jár ide. — Fáj a fejem, — mondta Teri. Baby levett egy lemezt a polcról. — Megtaláltam ts Rumba negrát! Hölgy választ csinálunk! Dúdolni kezdte a dallamot Teri utánuk nézett, miközben csészékbe töltögette a feketét. Béla és Rudi jött ki az ajtón. Rudi spicces voBt, megkereste a szódásüveget — Szinte hihetetlen, — mondta Béla, — hogy a jövő héten már itt lesz a Igocsid. Mások két évig várnak az autóra. — Hja, barátom! Rudi megitta a szódát, s megkopogtatta homlokát. — Igaz, hogy a memóriám rossz — noha történelmet tanítottam valamikor —, de ma előre kell nézni, nem hátra... — Nevetett. — Szóval érted... — Értem, értem.. • Teri az ajtó felé ment a tálcával. Rudi odaugrott, kinyitotta előtte az ajtót. — Parancsoljon! Bement Teri után tt zajos hátsó helyiségbe. — A memóriám rossz, — mondta Jánosnak, aki az ajtó közelében ült, — de világéletemben udvarias voltam. Teri letette a tálcát. A szobában sűrű füst gomolygott. — Rakd szét a csészéket, — állt fel Vera. — Aztán ülj oda a fotelbe. Átment az üzlethelyiségbe. Béla a pulton ült. — Na mi van? — kérdezte. Vera süteményt vett ki a fiókból, beleharapott. — Mondd már. — Rendben van, — mondta Vera. — Megveszi? Vera bólintott, szája tele volt. — A kendőt is? — Világos, — mondta Vera. — Terinek... Mondtam neked, hogy Jenő rögtön beleesik Teribe. — Mennyit ad a kendőért? — Kétszázat. Béla leugrott a pultról, magához rántotta Verát. — Ahogy ő szokta mondani: oltári nő vagy, édesem. Vera vöröskörmű ujjai közé fogta a férfi állát, s mélyen a szemébe nézett. Kimentek a többiekhez. * * * Jenő Terihez hajolt. — Miért nem akar játszani, Tériké ? — Nincs kedvem. Álmos vagyok. — Oltári nő maga, hallja. Nem haragszik, hogy ilyeneket mondok magának? Az ördög vigyen el, ha értem. Mindenki játszik, csak maga nem. Ne balhézzon már! — Nem játszom, Jenöke. — Akkor én sem játszom. — Csak menjen, ha kedve van. Jenő felállt, a fotelre támaszkodott és Teri fülébe beszélt. — Igazán nem haragszik rám, hogy néha jasszosan beszélek magával? — Dehogy, Jenőke. (Folytatjuk) OlOÍOIOIOIOIOIOIOiOIOIOIOIÖl 0 s ■ 0 ■ 0 ■ 0 I* 0 ■ a 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 N 0 ■ 0 ■ 0 ■ o ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 5 ■ 0 ■ 0 0 m 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 0 ■ 0 m 0 5 ■ o ■ 0 5 ■ o ô ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 0 ■ Q ■ 0 5 ■ o 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 0 Képek az idei 8 A Pillantás a hídról című francia film egyik megrázó , jelenete. 0 ■ 0 Kép a Nagy út című szovjet filmből Q A Válás olasz Kódra című olasz film egyik jelenete Q ■ 0 filmjeiből | ■ o oioioioioioioioioioioaoioia
