Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-15 / 2. szám

DIVAT POSTA „SZABIN A“: A hoss/ú pongyola már nem divatos, a rövid sokka' praktikusabb is Az itt közölt mo­dellek közül választ­hat virágos mattlasz- szé anyagjára, de felhívjuk figyelmét, hogy az első nemigen alkalmas, az inkább kockás anyagra való. Ez a modell készül­het szövetből vagy flanellből. Fentről egybeszabott, lefelé kissé bóvülő. A hosz- szú sálgallér, a manzsetták, valamint a zseb ferdén sza­bott anyagból készül. A megkötés öv érde­kes megoldással ké­szül. A megkötő egyik fele a sálgallér külső végéhez van dolgozva, a másik tele a sálgallér belső végéhez, és egy be­vágott nyíláson a pongyola színére van áthúzva és hátul megkötve. A másik pongyola készülhet szövetből, nellból, kordbársony­ból, egyszínű, pety- tyes vagy más min­tás anyagból is. A gallért, a zsebek és az ujjak széleit, va­lamint a gombolást elütő színű anyaggal szélesen paszpoloz- zuk, ezzel a színnel egyeznek a gombok is. A harmadik mo­dellre legalkalmasabb a mattlasszé, sima, pettyes vagy virágos. Gömbölyű teilben szabott és lényeges, hogy a nagy teli le­érjen egészen a váll- pont alá. Ebbe a teilrészbe foglaljuk bele az egyenesen szabott két elsó és hátrészt is, úgy, hogy a két elején 3-3, há­tul pedig elosztva, levasalatlan hajtáso­kat képezünk. A teil- rész két elütő színű gombbal csukódik, a teliből lefelé pedig alsőgombolást alkal­mazunk, — lehetőleg sűrűn — hogy ki ne nyíljon. „SZOJKA“- Madeira anyagához kétrészes menyasszonyi ruhát terveztünk, ez Igen jobban kihasználható. A ruha maga nagy négyszögletes kivá­gással készül, kes­keny vállpántokkal. A szoknyát körglok- niban szabjuk. Az egész ruhát és a bo- lerót fehér tafttal béleljük alá, v. i. ez­zel együtt varrjuk, úgyhogy az anyag sehol sincs szabadon, nem átlátszó. A bo­leró olyan hosszúsá­gú, hogy éppen a széles öv felsó szé­léig ér, hátul közé­pen gombolódik, ap­ró, fehér szaténnal bevont gombokkal. Az éléi masnira kö­tött széles öv fehér szaténból készül s ugyancsak ezzel szegjük a nyakkivá­gást, az ujjak szélét, valamint a ruha alját is. Később, táncmu­latságra, az öv mas­nijába színes virágot tűzzön. „ETI“: Későn Irt, a kért modellt leg­korábban január 8-án közölhettük volna, de magának már január 10-én szüksége volt rá. Reméljük, válasz­tott az addig közölt mattlasszéből, fia- divatos Is és amellett kisestélyik közül. dolgozunk. Kötésünkkel lábfe­jünk hosszát elérve a szemeket háromszemenként befejezzük. Az Így elkészült kötött felső­rész szélére 4 cm széles, egye­nes posztó csikót varrunk, me­lyet lerajzolt talpunk alapján elkészített talphoz erősítünk. A papucs szárának lyuksorába horgolt zsinórt fűzünk. A papucs elkészítéséhez kb. 10 dkg fehér, a minta beköté­séhez pedig 2-3 dkg tetszés szerinti színű fonal szükséges, így maradék rónaijainkat jól felhasználhatjuk s a jó meleg papucsnak is örülünk majd. Ennek a szép kötött papucs­nak a szárát a harisnyához ha­sonlóan körbe kötjük. 56 szem­mel kezdjük és 1 síma 1 ford, váltakozásával 6-8 cm-t készí­tünk Itt egy lyuksort kötünk, majd simán folytatjuk a mun­kát. A mellékelt leszámolható rajz szerint az alapba kötjük a díszítő mintát. Kb. 3 cm sima kötés után 28 szemet befeje­zünk és innen kezdve a mintás szemek felett a munka színén sima, a visszáján ford, sorokkal „SZOJKA“: Számos szép fürdőhely van köztársasá­gunkban, ahol nászútjukat eltölthetik. Mivel télről van szó, elsősorban a Magas vagy Alacsony Tátra jöhet számításba. Ha nem síznek, a ródllzás is vidám szórako­zás. Amennyiben messzebb­re akarnak menni, gyönyörű a Krkonoše, pl. Špindlerúv Mlyn — ez is kitűnő havas terep — útközben tölthet- nének néhány napot Prágá­ban is. Ennél szebb kirán­dulás aztán igazán nem kell. Ehhez azonban megjegyez­zük, hogy egy hét bizony elég kevés, ha csak egy mód van rá, tiz napra men­jenek. Ha azonban csak egy hét áll rendelkezésükre, úgy kellemes időtöltést és szó­rakozást találhatnak Bratis- lavában Is. A szálloda bizto­sításáért forduljanak a zvo- j leni Turista-hoz. Í !i i t íisE í gs ás EÍli íl s? íí? I­lil s ;P I* ¥ EB Szeresd azt, ki majd meg­hal utánad: Megírta: nem gondolja komolyan. Ezek szerint maga se vegye ko­molyan, de ha mégis egy­szer komollyá válna - kel­lemes meglepetés lenne. Egyelőre a tanulás legyen a legfontosabb, az kell, hogy lekösse. Mond miért szeretsz te mást: Ha a hosszú ismeret­ség és a gyakori vallomás benne nem hagyott nyomo­kat, jobb, ha a szakítás most történt. Feltételezhe­tő, hogy egyszer úgy bá­nik el a következővel is. Az ilyen csapodár természetű fiatalembert elveszíteni — nem nagy szerencsétlenség. Jaj, ezek a mai fiatalok! Szeretik, persze, ezek is a twis­tet. Meg a charlestont, meg a dzsesszt. Előfordul az is, hogy szerelmesek lesznek, hogy ren­detlenül viselkednek, az utcán, a vonatban, az autóbuszon. Ezért vessünk rájuk követ? Ez rájuk a jellemző? Szerintünk nem ez rájuk a jellemző! Bonyolult szerkezet az ember. Hát meg, ha tizennyolc éves! Mert nincsenek angyalok a föl­dön, de ördögök sem. Csupán halandó emberek. Tévutakon járók, boldogtalanok sokszor, ám az bennük mégis az ember- szabású, hogy keresik az egye­nes utat, hogy keresik a bol­dogságot. Most induló riportsoroza­tunkban ezek után a bonyolult emberi szerkezetek után pró­bálunk kutatni. Hogy milyenek is hát a valóságban? ★ ☆ ★ ☆ — Miért Választotta az óvó­női pályát? I. Szeretném a gyerekeket szocialista szellemben nevelni, hogy az elkövetkező években már könnyebb dolguk legyen a pedagógusoknak. Lehet, hogy ahogyan írom, ez még kevés, de eddig még csak idáig ju­tottam. II. Az óvónőnek az a felada­ta, hogy a gyerekeket, akiket tanítani fog, a szocialista tár­sadalom becsületes polgáraivá nevelje. Természetes ugyanak­kor, hogy a felnőttek előtt is példaképül kell állnia. Hl. Szeretném a tanítványai­mat úgy nevelni, hogy ha fel­nőnek, szocialista társadalmunk érvényesült polgárai lehesse­nek. IV. Már otthon is szerettem tanítani. Ha összejöttek az ut­cákban lakó kisfiúk, kislányok, mindig tanítősdit játszottunk, s rendszerint én voltam a ta­nító néni. V. Szeretnék egy olyan ifjú­ságot felnevelni, mely tőlünk sokkal műveltebb, s haladóbb gondolkozású lesz. VI. Szeretném diákjaimba belenevelni, hogy a szocializ­musban a nemzetiségi kérdés nem lehet probléma. Hisz arról egyikünk sem tehet, hogy őse szlovák volt vagy magyar. So­kat foglalkoztat a kérdés, ho­gyan lehet azt az emberekbe belenevelni, hogy egymást sze­ressék, tiszteljék és becsül­jék. Hogy ne csak a papíron legyen, hogy „Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság“, s ugyan­akkor az emberek nagy része még ma is ugyanolyan irigy, kapzsi, összeférhetetlen, mint ezelőtt volt. Azt gondolom, hogy ha mi, ez a harmincegy lány az osztályunkból, kire­pülünk az életbe s úgy cselek­szünk majd, ahogy itt most megfogadjuk egymásnak és ta­nítóinknak, akkor már az a ge­neráció, melyet mi nevelünk fel, de még inkább a követ­kező, néhány lépéssel közelebb kerül majd a kommunizmus­hoz. íme, néhány kiragadott rész a válaszokból! Ügy, ahogy irták, nyersen, közvetlenül, fésület­lenül. Mi minden olvasható ki ezekből a sorokból, mi min­denre adnak feleletet! S hal­lom megint az annyiszor el­koptatott fejcsóválást: Ja, ezek a mai fiatalok! Harmincegy lány, szépek, erősek, fiatalok, a lévai óvó­nőképző harmadik évfolyamá­nak a hallgatói. Tizenhat-ti- zenhét-tizennyolcévesek, in­kább még gyerekek, de mond­hatom úgyis, hogy inkább már felnőttek. Vagyis: még egyik sem. Vagyis: már mind a ket­tő. Olvasom a kéziratokat, bön­gészem a válaszokat. Sok még bennük a kiforratlanság, a gondolatzavar, a stilisztikai melléfogás, s bizony bőven akad helyesírási hiba is, s mé­gis szinte csodálkoznom kell, ahogy a jövendőt látják, ahogy a feladatukat értelmezik, ahogy a rájuk váró dolgok elvégzé­— MTt őlvisfufc, ml írdéVfl íket? Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móricz. Petőfi. Arany. Ady, József Attila, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Zola: Tisztes úriház, Solohov: Csendes Don, Hemingway: Akiért a harang szól, Sládkovič: Marina, Jilem- nfcký: Krónika, Szabó Pál: Hajdú Klári. Valamit jelez ez a névsor! Igaz, egyedi példák, egy-egy véletlenül kézbe akadt könyv, gondolható, de mégis valami. S a legutóbbi sláger, amit szinte az egész osztály vé­gigolvasott: Cusack: Ketten a halál ellen. Ez meg azt sej­teti, hogy a jó könyv olyan egy ilyen osztályban, mint a járvány. Valaki elolvassa, meg­tetszik neki, tovább adja, an­nak is megtetszik, az is to­Látom rajtuk, hogy felelőssé­get éreznek jövendőbeli ma­gukért. Azt mondják, azjelőb- bi gyakorlat következménye az a sok torzszülött mondat, mellyel nálunk sajnos egyre gyakrabban találkozunk. Am képzeljük el, hogy egy óvónő, kinek „nemcsak a tanítványok, de a felnőttek előtt is példa­képpen kell állni“, ugyanezt a torz nyelvet beszéli. Se szlo­vákul, se magyarul. Azt mond­ják, tanulják például a fizikát magyarul, s az igazgatóhelyet­tes elvtárs a fontosabb fogal­makat felírja nekik a táblára szlovákul is. Azt kérdezik, mért nem lehet ezt a pedagógiával is megcselekedni, mégha a fordítottját is. Ügy tudjuk, a lévai pedagógiai iskolában van­nak olyan, mind a két nyelvet kitünően bíró tanerők, akik .. ^ 5 ..................................'.'l'J''.... Ä íMššsíií .. ädsaaS sóért már most érzik a fele­lősséget. Nekem a hat válasz közül egy nem tetszik csupán. A harmadik, melyben azt írja az egyik kislány, hogy úgy sze­retné a jövendőbeli tanítvá­nyait nevelni, hogy ha felnő­nek, szocialista köztársaságunk érvényesült polgárai legyenek. Rossz hangzása van ennek az érvényesült szónak. Hogy úgy mondjam, kapitalista hang­zása, s ellenszenvesen hat, ha valaki épp a szocialista foga­lommal hozza egy nevezőre. Mert hallunk ilyesmit manap­ság is éppen elegendőt: azért teszem ezt vagy azt, hogy ér­vényesülni tudjak. Meggyőző­désem, hogy nem ezt akarta mondani, ez a tizenhétéves kislány, hogy rosszul, fogalma­zott, ám azt gondolom, nem árt az ilyenekre felhívni a fi­gyelmet. — Mi a véleménye a hábo­rúról? I. Tizenhétévesek vagyunk, a háborút nem éltük át, de ahogy a felnőttektől halljuk, borzalmas lehet és mi még jó­formán nem is éltünk, s egyál­talán nem kívánunk egy eljö­vendő atomháború martalékai­vá válni. II. Szerintem egy ember há­borút nem tud csinálni. Hát lehetett volna például máso­dik világháború, ha mondjuk Hitler csak maga akart volna harcolni, s ha az a sok millió ember egytől egyig megtagad­ja a háborúskodást. III. Nagyon félek a háború­tól. Vannak, akik azt állítják, hogy mi nem félhetünk, s nem' is félünk tőle, mert nem tud­juk, mi az, mert nem éltük át, s azért is vagyunk ilyen kö­zömbösek a világ sorsa iránt. Én viszont azt hiszem, hogy akik átélték, talán kevésbé félnek a háborútól, mint mi, mert ők már tudják, hogy mi az, mert ők már tudják, hogy azt is át lehet vészelni, de bennem a háború valami egé­szen megfoghatatlan, valami egészen emberfeletti szörnye­teg képzetét kelti, s ha rá­gondolok, nem tudok másra gondolni, csakis a halálra. vább adja, végül elolvassa az egész osztály, az egész iskola. Izgalommal gondolok arra, hogy mi lenne, ha egyszer megtör­ténne az ilyesmi Dosztojev­szkijjel is, Solohovval is, He- minwayval is, Szabó Pállal is. Mindez azt is bizonyítja, hogy az egyik legkedvesebb szóra­kozásuk az olvasás. Lehet, hogy ezt csak mondják, kér­kednek vele, lehet, hogy va­lóban igy van. Az előbbiek azt bizonyítják, hogy igy van. Mit szeretnek ezen túl? A táncot, a zenét! Leginkább ezt említik, s ez igy is van rendjén, mert hiszen ki sze­retné a táncot, ha nem a ti­zenhétévesek. Itt most az a kérdés: módjuk is van-e rá? „Leginkább érdekel a tánc, a zene. Sajnos, ez a mi isko­lánkban nemigen van meg, pláne tánc, mert fiúk se nin­csenek. Vasárnap szók lenni tánc a kávéházban, teadélután, de ez se nincs valami jól meg­szervezve, mert nincs sok fiú... — Tanulni... szerétnek-e? A tanárok azt állítják, hogy szeretnek. Hogy az egyik leg­szorgalmasabb osztály. Mégis, mikor erre kerül a sor, akkor parázslik csak fel igazán a vi­ta! Kritizálnak. A tizenhétéve­sek legjellemzőbb tulajdonsá­ga a dolgokkal való elégedet­lenség, hogy mindig mindent kritizálnak. Hol a hiba? Amint kiderül, a pedagógia tanításában. Egy óvónőképző legfontosabb tantárgya a pe­dagógia. Nagyon helyénvaló, hogy egy ilyen fontos tan­tárgy fogalmait, szakkifejezé­seit elsajátítsák szlovákul is, hiszen soha nem tudhatják, hová kerülnek,. milyen vidék­re, mikor veszik hasznát a két­nyelvű tudásnak. Ám az már, szerintük egyáltalán nem he­lyénvaló, ha e fontos tantárgy­nak csak a szlovák kifejezé­seit sajátítják el, magyarul viszont fogalmuk sincs róla. képesek ezt a feladatot meg­oldani, feleslegesnek tűnik hát, ha ilyen apró, de az interna­cionalista szellemben való ne­velést lényegesen akadályozó „ügyecskékkel“ hátráltatjuk népeink barátságának a dol­gát. Jaj, ezek a mai fiatalok! Mennyi a gond velük, mennyi az öröm. Irigykedem is a ta­nárjukra, Gergely Józsefre, fő­iskolás diákcimborámra, hogy micsoda hatalom van a kezé­ben. Ilyen nagyszerű anyaggal dolgozni, ilyen harmincegy gyerekből embert formálni. Tu­dod te mindezt, Jóska? Tudja, hogyne tudná. S érzi a felelősséget. Mert mi min­dent megfogadtunk egymásnak mi is diákkorunkban, éppúgy, ahogy ezek a lányok fogadkoz- nak most, s íme a tetthely: meg is valósítani! Olvasom a lányok válaszait. Hivatásról, szocialista erkölcs­ről, háborúról, emberségről, irodalomról. S itt is, ott is rá-ráismerek egy-egy régi vitánkra, egy-egy gondolatra, ami már ott formálódott ben­nünk az iskolapadokban, s ami­ket most íme, harmincegy (nemis harmincegy, négyszer harmincegy, aztán tizenhatszor, hatvannégyszer harmincegy) agy gondol tovább, s adja majd tovább gondolkozni rajta a ta­nítványainak, s azok majd me­gint tovább, az idők végéig talán. Mondják, hogy rövid az em­beri élet, hogy nyomtalanul tovatűnik. Hát eltűnnek-e ezek a mi gondolataink, Jóska, ezek a mi (már másoktól átvett, de magunkon, létünkön, embersé­günkön átformázódott) esz­méink. Rövid az emberi élet, de a szépség, a jóság, az igaz­ság örök, s aki ezt hirdeti, örök élet adatott annak. Irta Cselényi László, fényképezte Prandl Sándor ŰJ IFJC'SAG — • CSISZ Szlnvűkiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztóság és adminisztráció. Bratislava, Pražská B. — Telefon 443-41. — Postafiók 30. — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01, Előfizetés egy évre 31,20 — Terjeszti a Post» Hirlapszolgálata. előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. — A lapot külföld számára a Poítový Novinový Orad útján M—15*31017 lehet megrendelni. Címe: Praha L Jlndŕláská ulica lá. — vývoz tlače. 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom