Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-10-16 / 42. szám

történik vele, ne zavarja az ember agyát, ne terhelje fef leslegesen, ne tereljeJ más irányban szükségtelenül a gon­lyamát ’ 8 képZelet SzéIes f0‘ Természetesen nem minden­­ke,rni£enJÖ viszonyban a Van ľw EZt már tapasztaltam. Van ak, nem törődik vele, és a kéz ügyetlen munkát végez. ľzerľl,ľsS'!,hlreket 8Z agynak és ü !kony a9y nem küld utasításokat a kéznek. A kéz végzi örömtelen mozdulatait, mert az agy tunyán szendereg. nem!ye", fásult' fáradt élet nem szül érzelmeket és szár­nyát szegi a fantáziának is. ,riJ^hát* e9ész naP héven jut időm a töprengésre. De ez nem segít rajtam. Viktorral kénTM­beszelnem, mert nélküle nem STmire- Tudnom kell mit gondol jövőnkről. A tegnap történtekre nem szívesen gondolok. Viktor ré­­szeg ai8kja, ha felmerül emlé­kezetemben, elűzöm. Feledni akarom az egész estét és min­denfele mentségeket eszelek ki Viktor védelmében, hogy tisz­ta mossam, és olyan marad­jon, amilyennek megismértem Hiszen csak mérhetetlen kese­akart néhá T-’ Szabadulni „a„ r‘*án> órara a rászakadt gondokto1, a szerencsétlenség következményeitől, a folyton kísértő tragédia képeitől, a vé­a7S«97yfmek' 3 zok°9Ó anya, az eszét vesztett dühöngő apa nyomasztó képétől. Szörnyű hogy pont véle kellett minden­nek megtörténnie, aki annyira kén°tü?0tt a,9yermekehért, yaki hnncr erV0 t Ú9y elmpnni a hancuroző gyerekek között ÄÄIyiket a nyakába' ne kapja, aki nem eqvszer rrt­aaľutbaíľe9oeledkeZVe odaá"ott a íabdá"° SráCOk kÖZé' rúgni ésszel méregetem, meg kell értenem, hogy most iszik, de miért feledkezik meg rólam? Hiszen leghőbb vá­gyam, hogy segítsek rajta hogy enyhítsem fájdalmát,’ 9y vigasztaljam, megsimo­gassam szenvedő arcát és bíz­­h,°9y szerelmemmel erőt öntsek szívébe és feléb­nvľrZei^íbenne a Jövő remé­nyét. Miért nem fut, rohan most hozzám, rnjért nem keres o is engem, mint ahogy én ke­resem őt? Talán képtelen a szemembe nézni mindazok után ami történt? Ama éjsza­­ka után, amikor fenékig ürítet­tük a gyönyörök poharát, hoqy aztán megkeseredjen a szánk­ban az ital? Mit segít az raj­tunk, hogy ma már tudom; nem kellett volna vigyáznom’ visszatartanom szép szóval f?-’ gyelmeztetnem? Az elkésett okosság törött tükör, haszon­talan jószág, kár véle kínozni magamat. (Folytatjuk) (EGY LEÁNY NAPLÓJÁBÓL) 24. Hirtelen szánalom lepte el a szívemet. Nagyon be volt rúgva, alig állott a lábán. Vi­lágéletemben utáltam a részeg embereket, de most leküzdöt­tem ellenszenvemet, közelebb léptem hozzá és megfogtam a karját. — Mi történt veled? — kér­deztem. — Nem látod? Ünnepelek a barátaimmal — mondta, aztán eszelősen nevetve hozzátette: — A névnapomat... akadom mondani a születésnapomat ünnepeljük! A többiek is nevettek. * Egy pillanatra lehunytam a szemem, hogy semmit se lás­sak és erőt gyűjtsék. Aztán körülnéztem. A szomszéd asz­talnál egy vatelinkabátos ci­gányképp legény monoton han­gon folyton egy és ugyanazt a nótát dúdolgatta elnehezült fejjel: Az apósom Lubenyíkon dolgozik, de nehezen emeli a lapátot! Nekimenjek, ne menjek, ' a fekete szemének? Inkább iszok három deci kevertet. Az emberek sző nélkül eljár­tak mellette, ittak-ettek, senki rá se hederített, senki sem tö­rődött vele. Vastag vatelinka­bátjának hátán nagy fekete olajfoit éktelenkedett és ing­­jének nyílásán kilátszott a sző­rös melle. Undor fogott el. Viktorékhoz fordultam. — Vezessék haza — szóltam Viktor társaihoz. — Hazamegyek én magam is . .. nem vagyok berúgva! — erősködött Viktor. Két oldalról belekaroltak és csendesen kivezették. Nem el­lenkezett, nem kiabált, nem tiltakozott. Utánuk indultam. A cigányképű legény lőgő fej­jel fáradtan dudorászta: Az apósom Lubenyíkon dolgozik, de nehezen emeli a lapátot! Az utcán Viktorék imbolyog­­va mentek a kivilágított jár­dán. Egy darabig követtem őket, aztán hirtelen megállot­tám. — Minek megyek utána? — kérdeztem magamtól — Nincs nekem ott már semmi keresni­valóm! Fáradtan, összetörtén von­szoltam magam haza. Ejnberek mentek el mellettem, néha szóltak hozzám, de nem ismer­tem meg őket. Szerencsére senkit sem találtam otthon a szobában. Ruhástól borultam az ágyra és hangosan zokogtam. SZEPTEMBER 11. Most nyugalomra lenne szük­ségem. Semmivel sem törődni, és félretenni minden gondot, problémát és alaposan átgon­dolni helyzetemet. Nyugalom, nyugalom! — ismételgetem magamban, de nem tudok meg­nyugodni. Ezer más dolog húz, von el tulajdonképpeni gon­domtól, Viktor és az én kap­csolatom tisztázásától. — Kedden nem voltam isko­lában — ötlött még reggel az eszembe. — Jó lenne megtud­nom, mit tanultak, milyen fel­adatot kaptak. Csakhogy kinek van erre most türelme? Majd később behozom a mulasztot­takat! — döntöm el magamban és nyomban megszólal bennem egy hang. — Viktor miatt nem teheted tönkre magad! Ne ve­szítsd el a fejedet, ne tetézd a bajt további bajokkal! Végül úgy döntök, hogy este elmegyek iskolába. Hátha ott lesz Viktor is és tanítás után megbeszélhetjük a dolgunkat. Nem szabad, hogy még zilál­tabbá tegyük életünket. — Ha most magam lennék, — jut az eszembe ismét — semmi gondom se lenne. Csak a tanulás. Barátkoznék az em­berekkel, lányokkal, de senki­hez sem kötném sorsomat. Él­nék, örülnék, tanulnék, mint a többi fiatal lány. De ennek már vége! Az élet igen komoly dolog, ha az ember tartozik valakihez. Felelősséget érez érte, gondja a mi gondunk lesz, fájdalma a mi fájdalmunk. Az embernek nem szabadna olyan helyzetbe kerülni, hogy má­soknak megnehezítsék az éle­tét. Különösen ha szereti is azokat. Csakhogy ... Kár töprengenem1 Az élet túlságosan bonyolult. Nem sza­badna, hogy az legyen. Bizo­nyára sokkal egyszerűbb lenne minden, ha az élet nem lenne annyira komplikált, ha nem nehezítenénk meg egymás sor­sát, ha nem okoznánk egymás­nak csalódást, fájdalmat, ha megértőbbek lennénk egymás iránt. Lehet, hogy csak én tartom ilyen zűrzavarosnak nehéznek az életet, mert most minden rossz a nyakamba szakadt. Tény. hogy ez alatt a né­hány nap alatt sok mindent gondoltam és éreztem, amit azelőtt soha. És ebben nem, akadályoz a munkám sem. Nem sokat számít, hogy «z ember dolgozik. Vakolhatok egész nap közben a gondolataim messze kalandoznak. Már eddig is tapasztaltam, hogy munkám csak addig foglalja el figyel­memet, agyamat is, amíg moz­dulataim ügyetlenek. Minél ügyesebbek a kezeim, annál több szabadság jut az agyam­nak, képzeletemnek. És ha nem terhesek ezek a gondolatok, valami gyönyörűség az élet. Egymás után röppennek az órák, hihetetlen gyorsan nőnek a falak, tűnik a cement Is a malta. Csak jól kell bánni a kézzel. Nevelni kell. hogy tud­ja, milyen híradást juttasson ujjain át az agyhoz, dolgokról, acélról, tégláról, malterról, víz­ről, tűzről, hogy mindaz ami Álmosítö őszi nap az égenr Szundikáló vasárnap délután. Csak néha veri fel a falu csendjét egy-egy motoros, amint Nagyida felől Buzita felé tart Buzitára, ahol bajnoki labdarúgó-mérkőzést játszik két csapat. Komárócon Balog István ta­nítót keresem Tóle vagy Szaniszló Vincétől akarom meg­tudni, hogy a kultúrház építé­sét milyen társadalmi munka segítségével fejezik be ez idén, mert úgy tudom, ezt vállalták a pártkongresszus tiszteletére. De még inkább azt szeretném megtudni, hogy a kongresszusi vitaanyagban jelzett, egy főre eső könyv mutatószámai mi­képpen mutatkoznak meg itt a faluban. A jelzett személyek valame­lyik televízió képernyője előtt ülnek, és én nem kopogtatha­tok minden olyan ház kapuján, ahol antennát látok. Ilyenkor talán nem is illő zavarni a pi­henő falut. Az épülő és most bezárt kul­túrház előtt két ballagó leányt látok. Őket kérdezem a faluról, szándékaikról, szórakozásról, hiszen ők a legilletékesebbek. Fiatalok. a IDasárnap komárócon Laczkó Ilona %csak vendég itthon. A nyitrai Pedagógiai Intézet diákja. Vendég, hát nem unatkozik. Van itt minden, mondja. Televízió, labdarúgás, és minden. De ebben a minden­ben már nincs semmi jelzett dolog. Laczkó Ilona Nyitrán tagja az iskola énekkarának, és alig várja, hogy elvégezze ta­nulmányait. Haza szeretne jön­ni tanítani. Tanítani, és minden olyan munkát végezni, amire szükség van. A kultúrház is elkészül addigra. Elhiszem, amit mond. A ki­jelentés józan, magabiztos. Nem kérkedő. Ő tudja, milyen munkára gondol még a tanítói hivatáson kívül Bizonyára mindenre, amire szükség van itt. A másik leány, Tahy Ilona, csak hallgat. Talán arra gondol, hogy segít ő is, csak jöjjön meg a barátnő. Addig? Nincs kivel mit csinálni. A járáson dolgozik, tehát kijár a faluból, nem úgy mint azok, akiknek itt ad kenyeret a munka, a szö­vetkezet: a föld. Az itt dolgozóktól most négy asszonyt és négy leányt látok Tóth 1st vénné udvarán, a lugas alatt. És akár vasárnap, akár nem, odaköszönök. A nehezen induló beszélgetésből lassan ki­kerekedik, hogy a négy leány, Takács Erzsi, Tóth Emma, Buziczky Gizella és Nyitra Ma­rika amióta kimaradtak az is­kolából a szövetkezetben dol­goznak. Szórakozásuk? Legény - várás. (?) Ezt Géczi Jánosné mondja nevetve. A nevetésen és a legényváráson túl kiderül, hogy nem érnek rá a lányok olvasni. Mert ezt kérdeztem. Akad ugyan néhány félpengős regény, benne szerelem meg sóhajtás, de ezenkívül más semmi. A négy asszony közül Kolos Lászlóné bizonygatja, hogy nincs ám idő olvasásra, ha meg van, hát itt a biblia, amit fel is mutat, miután most tart hazafelé a litániáról, csak leült egy kis tereferére ... Vasárnap délután, Komáró­con: Épülő kultúrház, elhagyott gólyafészkek, egy diáklány szándéka, televízió, labdarúgás, biblia, félpengős regények, für­dőszobás lakások. Tehát van itt minden, ahogy Laczkó Ilona mondta. Balog István jön az úton és így érdeklődésem mégis kike­rekedhet némi útbaigazítással. Kérdéseimre határozott és vi­lágos válaszokat kapok. Balog István ebben a tanévben jött a faluba. Az iskola tűrhető. A falu csupa szorgalom. Könyv­tár jóformán nincs. Nyilván­tartás szinte semmi. A kultúr­ház időre elkéseül, hiszen a belső munkák már készen is vannak. Arra is van lehetőség, hogy a télen már több irányú kulturális munka induljon meg. Itt vannak a lányok, fiuk. Csak foglalkoztatni kell őket. Szíve­sen csinálják majd, amit kell. A falu dolgos és szorgalmas, csak bizony valami még hiány­zik, az új élet friss pezsgése. Itt kell a serkentés ... Mostoha volt a nyár, panaszolják az asszonyok is. Száznegyven gó­lya pusztult el a nyáron. Nem volt béka. Kiszáradt az Ida patak is. Néhányon már arra gondoltak, hogy etetni kellene a kis gólyákat. De mivel? Bé­kán kívül mit eszik a gólya? Hacsak nem ponyvaregényt. Bár kétlem, hogy ízlett volna egynek is. Jó időjárás kell. Eső, nap­fény, szél, és ehhez tisztes szándék, hogy búza, burgonya, tengeri, no meg a gólya egya­ránt megéljen. És szándék, szenvedély ahhoz, hogy a kul­túra, a művelődés kivirágozzon. A szándék már megvan. Laczkó Ilona is ezt mondja: Elvégzem az iskolát, és jövök haza dol­gozni. Tanítani. (gyt) Most pedig nézzük az J AAÍnden irodalom egyik ■ IVB legnagyobb gondja az ■ ■ * utánpótlás biztosltá- 2 sa. Nem kétséges, hogy nagy ■ feladat ez, s nagy felelős­ül ség. Hiszen az, hogy tíz év ■ múlva milyen lesz az iro­­? dalműnk, sok esetben a mai ■ szerkesztőkön múlik, azon, ■ mennyire tudják felfedezni 2 az egyes, legtöbbször még ■ botladozó versekkel jelent- 2 kező fiatalokban az eredeti a tehetséget, s hogyan képe­* sék gondozni ezt a tehetsé- 2 get. Ha a nagy nyilvánosság ■ előtt még nem is, a szer- 2 kesztőségekben már kör­* vonalazódnak irodalmunk 2 utánpótlásának kontúrjai, b s noha ez a kép nyilvénva­■ lóan állandóan változik a majd, egyesek elesnek, s is­■ mét mások, ma még isme- 5 retlenek, csak később je­­a lentkeznek, már ma sejte- 2 nünk lehet, milyen is lesz a ez az eljövendő irodalom. ■ Az első dolog, ami az em­* bér szemébe ötlik: a szín- 1 vonal. Örömmel tapasztal-2 juk. hogy igénnyel induló a fiatal költőink manapság a már sokkal színvonalasabb á versekkel jelentkeznek, ■ mint azt mondjuk tíz évvel 2 ezelőtt tették. Nem azt a akarjuk ezzel mondani, 2 hogy nem kapunk naponta a tömegesen primitívnél prt­■ mitívebb verseket, dehát itt ä nem lehet összetéveszteni ■ a dolgokat, az ocsút a tiszta 2 búzával, az eredeti, bár sok­­a szór szinte a megtéveszté- 2 sig botladozó tehetséget a a dilettánsok hadával, s a ■ gyakorlott szerkesztő egy 2 sor elolvasása után kb. már ■ is tudja, kivel van dolga, 2 érdemes-e a verset tovább a olvasni. Megtéveszthető le­■ hét perszé ez a módszer is, ä de mind a' mai napig nem ■» cáfolódott meg. 2 Nemrég indított Forrás ■ rovatunkban, mely az Ifjú 2 Láng című régebbi kezde­­a ményezésünk módosítása ■ oly formában, hogy nem- 2 csak teljesen ismeretlen ■ embereket kívánunk benne 2 bemutatni, hanem általában a a fiatal költőket, már bemu­■ tattuk e fent említett költői á utánpótlásunknak három * eddig legkiforrottabb tag- 2 jót: Gál Sándort, Tóth Ele­■ mért és Batta Györgyöt. ■ ■ a szerkesztőségi fiókok-2 ban lévő anyag alap­^án a mar emlegetett 2 utánpótlás körvonalazódása a körülbelül így fest: legki- 2 forrottabbnak látszanak (ha a szabad ezt a szót ebben az ■ esetben használni!) a kö- 2 vetkező szerzők: Virág Bar­■ na, akit e heti Forrásunk- 2 ban mutatunk be, Ginzery ■ Árpád, Szitási Ferenc. Mind­■ ezek már persze ismertebb 1 nevű emberek, több versü­nket hozták már lapjaink. A 2 kevésbé ismertek vagy egy­­«* általán nem ismertek közül 2 viszont Bárczi István, Miko­­is la Anikó, Bugár Irén, Miha­* lik Gizella ígérik a legtöb- 2 bet. Jegyezzük meg, hogy ■ éppen az első kettő az Ifjú 2 Láng felfedezettje. ■ A többiekről egyelőre ne- 2 hezebb nyilatkozni. Akiket 2 mégis továbbpróbálkozásra 2 szeretnénk bíztatni a rím­■ faragók tengernyi mennyi­■ ségéből: Kmeczkó Mihály, 2 Zirig Árpád, Méry Rozália, 2 Mészáros Károly, Garay Já- 2 nos, Simkó Csaba György, ■ Szatmári Zoltán, Kozma An­­a na, Kiss Valéria, Fótyi Anna. 2 Azért is soroljuk ezeket fel 2 ilyen részletesen, hogy tud- 2 ják: ha egyelőre nem kö­ti zöljük is legtöbbjüknek a 2 próbálkozását, újabb verse- 2 két várunk tőlük, mert ed- 2 digi dolgaik reményekre jó­it gosítanak bennünket velük > szemben. A többieket, vagy­­", is az itt fel nem soroltakat, J sajnos, egyelőre nem tudjuk J továbbpróbálkozásra bíztat­­", ni. ocsút! A cím: Pár év után. S nem lesz talán érdektelen, ha leközöljük az egészet, még­pedig szó szerint, úgy, ahogy azt szerzőnk „megír­ta": Mint a Mondbland csúcsán , , a jég minek nem árt se nap, se szél, csöndes szívem többé nem ég; nem bántja újabb szenvedély. Körültem esillagmflliő versenyt kacérkodik, Fejemre szórja sugara1*?°’ azért még föl nem olvadsz. P,e "éha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül — Múlt ifjúság tündértaván Hattyúi képed fölmerül. £s ekkor még szívem klgyúl mint hosszú téli éjjelen Mondbland örök haván A fölkelő nap megjelen. Kommentárra ehhez a nín«he*-i, -Ú9y 90nd°ljuk, ' nV| ,szukse9- Mindeneset­re jó lenne egy kis pszicho­íániaiAtanuImányozas alp­jául. Amit tudni szeretnénk ? Ha mar éppen ez a verš tbeUt"tonnt k‘ szer2dnk ihle­­p J; t.oUa alo). miért éppen ár év után a címe? Miért nem inkább Húsz év után? S ha mar Európa Ieana-Eáb mSyr?heZ hasonlítja magat miért eppen a Mond­­b andhoz s nem a Mont Elánéhoz? s ha már mľn­­denkeppen a csillagokat is bevette a versébe s azok tómegéhez hasónlítgarta Zít mÍért elé9cdett9mejga csupán a millióval nem fettd votin’ h°9y kifejezőbb csak 'azért •“ mirí6d? csak azért is, mert ez rímel 7ň ^arat-val, amit szer­zőnk bizonyosan csak költői nagyvonalúságból tett töb-2»v «•»&. sor JLy-kerult 8 hóvetkező , - e9ere az olvadni ige méfvdík,SZemélye eIsö sze­­, .,y helyett, ahogy lenni SS? voIna' hegalíbb is a" r ültem aIapján (kö* hogy a s~ arra “‘al, a dolon r® vonatkozik , 9* pedig valaki mflrt' Ä °lvadni Ä Savon®® ?eki?) no meg n-mn/r9;rak0Vetkeztethető rimpar alapjan is. Samit még jó volna tud­ni: Három eset kö­­zul melyikre gyana­kodjunk az okok közül me­mü"6h k°yatkezménye eme nmu beküldése: egyszerü­t,w-K°9y az illetö nincs tisztában a szerzői etika fZZai. összefüggő dolgok kérdésénél; gyerekség fel­­tefeleznie, hogy a szerkesz­iUntkekbiľk °lyan emberek ülnek, akik nem ismerik a magyar költészet egyik leg­szebb szerelmes versét küfr"!^®" dláknak fejbői i wtudm (mellesleg, nem leheteéges-e, hogy szerzőnk esetleg nagyobb vonalú és ke veshe közismert alkotás­­sál kísérletezik, ha egyálta­lán talal agytekervényefben alann mást); avagy pedig toÍóZ6Tn bmóságra tarf tozo csalas, amikor valaki akaJda dfnos . alkotásáért numJoat?felVenni 3 honorá- Tekintettel arra, hoqy a szerző nem volt annyira el­készülve a dolgokra, hogy legalább nevét, címét, ta­gadja el, (elvégre névtelen levelek szerzőivel szóba se k?wuaS áIInÍ)’ s í9y tudJuk kiről van sző, kellemetlen tP,/£eket Adnánk kedves tréfájáért szerezni neki ho­srxswJrs; ezzel, a másoknak is fi­gyelmeztetésül szánt példá­val s a belőle levonható ta­­nulsagokkal. —esi— t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom