Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-10-16 / 42. szám

ni. Mialatt az üzemeltetést figye­led, nézed a szerelők munká­ját, talán kedvet kapsz hozzá és te is egy ilyen erőmű épí­tésén szeretnél dolgozni. Ma a fűtő sem izzad meg, egy vi­lágosi szellős teremből irányít­ja a fűtést és a mérőeszközök­ről olvassa le az energia fo­gyasztását. De ma persze már nagyobb tudásra van szüksége, mint a nagyapjának, aki szin­tén fűtő volt. Kisérd csak figyelemmel, milyen utat tesz meg a villany­energia míg a rádiókészülé­kedbe érkezik vagy az éjjeli szekrényeden kigyúl a fény. Micsoda hatalmas számodban fejezhetném ki a vilíany­­fogyasztást nálunk? Hány em­ber dolgozik azon, hogy a vil­lanyenergia hasznosságát él­vezze a háziasszony, amikor a frissen tartott húst, vajat és más élelmiszert a hűtőszekré­nyéből előveszi és gyorsan, fá­radság nélkül kimossa a szeny­­nyes ruhát. Hány szorgalmas kéz mun­kájának köszönhetjük, hogy elindul egy vonat, milyen szép és érdekes, felelősségteljes munkát végeznek a vasutasok. Hányféle foglalkozási ághoz tartozó emberek képezik a „kék hadsereget“. Az építkezési dolgozóink se rabszolgák többé. Az új épít­kezési technika, az új anyagok keletkezése folytán új foglal­kozási ágak is születtek. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az új anyagok az építkezésben nem pótanyagok, hanem az építkezés fejlődésének új útját jelentik, újabb ezer meg ezer szakember foglalkoztatását. Hazánkban a legtöbb ember a textiliparban dolgozik. A szö­­vődékben és a festődékben. Hány kézen megy keresztül az anyag, míg a szabó kabátot varr belőle és amíg a sokfod­ros báliruha elkészül. Tudunk-e arról, hogy léteznek a terve­zőkön, textilmérnökökön, ru­házati technológusokon, triko­­tászvarrónőkön kívül más te­xtilmunkások is, és szinte fel­­sorolhatatlan a sora azoknak a szakembereknek, akik a ruhá­zati iparban dolgoznak. Fölösleges hangsúlyozni az élelmiszeripar fontosságát. . Mindnyájan tudjuk, hogy ma már nem csak pékek, mészáro­sok léteznek, akikkel a hétköz­napi életben közvetlenül érint­kezésbe kerülünk, hanem itt vannak a hatalmas tej-, hús-, és gyümölcsfeldolgozó üzemek A PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL Bizalmas, őszi délutáni beszélgetés Prágában a Moldva part­ján. Két lány, talán két különböző gondolatot vet fel egy­másnak. A pártkongresszus tiszteletére Is, ahol az utóbbi években tel­jesen gépesített úton folyik a termelés. Egyre több félkész árut termelnek, hogy meg­könnyítsék a dolgozó nő életét és leegyszerűsítsék a háztar­tást. S ha már a nőknél tartunk, említsük meg, hogy a nők nemcsak a tipikusan női fog­lalkozásokban — mint ápoló­nők, gyermekgondozónők állják meg a helyüket. Falun vagy a vidéki városokban, ott, ahol régebben nem létezett ipar, a lányok milyen pályákról tud­tak? Ma azonban állandóan ki­szélesedik az iparközpontok hálózata és így a lányoknak egyre több alkalma nyílik arra, hogy az iparvállalatokban he­lyezkedjenek el. Szakismere­tekre pedig a technikumokban vagy az üzemi munkaiskolák­ban tegyenek szert. Lényege­sen kiszélesedtek a női foglal­kozási ágak az egészségügyben is. A nők mindig jól érvénye­sülnek ott, ahol sok türelemre, önfeláldozó munkára van szük­ség. De te bizonyára azokat a nő­ket csodálod, akik a filmvá­szonról mosolyognak feléd. Ne gondold, elég, ha csinos vagy, azt mondják szép a szemed, Az ország fiataljaival együtt a komáromi járás ifjú dolgozói is méltóan akarják megünne­pelni Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja XII. kongresszusát. Felajánlásaikból és a kongresz­­szusi brigád címért folytatott szocialista versenyeikből lehet ezt legjobban lemérni. Komá­romban és a komáromi járás­ban például 62 alapszervezet, 140 munkacsoport és 561 egyén vállalta, Hogy még jobb mun­kával köszönti a pártkongresz­­szust, harmincöt kollektíva pe­dig a kongresszusi brigád cím­ért folytat nemes vetélkedést. Az alapszervezetek közül legtöbb felajánlást a mezőgaz­daságban dolgozó fiatalok tet­tek. Többek között 3000 hek­tárnyi szemes kukoricát és 1000 hektárnyi silókukoricát termelnek ki önerejükből. Az alsópéteri alapszervezetben például négy ifjúsági csoport versenyez egymással s e négy csoport 43 fiatalja arra köte­lezte magát, hogy fejenként 81 köbméter komposztot készít. Vállalásuk több mint felét már teljesítették is. Ugyancsak dicséretes munkát végez a Ko­máromi Állami Gazdaság hat alapszervezete is. Ezek szocia­lista versenyben állnak egy­mással és negyedévenként ér­tékelik ki versenyük eredmé­nyét. Legutóbb az ekeli alap­szervezet fiataljai győztek. Említésre méltóak a gutái szö­vetkezet fiataljai is, akik 2300 köbméter komposztot készítet­tek eddig. Igen tiszteletre méltóak a XII. kongresszus munkabrigád­ja címért versenyző ifjúsági csoportok eredményei is. Ezek közül 19 csoport az iparban, 16 pedig a mezőgazdaságban ve­télkedik a megtisztelő címért. Főképp a komáromi csecsemő­gondozók, a komáromi barom­fifeldolgozó üzem, a Bajcsi Ál­lami Gazdaság baromfifarmjá­nak, a komáromi hajógyárnak (Banov, Kemény, Draguny és Bukor-brigád) versenyzői ér­nek el szép eredményeket. A csecsemőgondozók és a barom­fifeldolgozók a munkaeredmé­nyek megjavításán kívül pél­dául azt is vállalták, hogy egy­­egy pionírrajnak pionírvezetői lesznek. Természetesen a fiatal dol­gozókon kívül a járás legki­sebbjei is kiveszik részüket a pártkongresszus méltó megün­nepléséből. Most, hogy sorra választgatják az új iskolaév új csapattanácsait, minden pio­nírcsapat további kötelezettsé­geket vállal. Így például Ko­máromban a Svoboda utca 36. szám alatti általános iskola „Zoja“ pionírcsapata a követ­kezőket vállalta a pártkong­resszus és a CSISZ IV. kong­resszusa tiszteletére: Megja­vítják a tanulmányi előmene­telt. Már az első fél évben megszerzik az „Ifjú Építők Ra­ja“ címet. Emelik' kulturális életük színvonalát. Betartják a „naponta egy óra sportolás“ jelszót. És végül hulladékgyűj­tésben, továbbá társadalmi munkákban túlteljesítik a múlt évi eredményeket! NEUMANN JÁNOS Lollobrigidára hasonlít a moso­lyod és szép sikert arattál az Ifjúsági Alkotóverseny fellépé­sein. Ne gondold, hogy a szín­pad csak ragyogást, tapsot és sikert jelent. Nem foglalkozhatunk minden foglalkozási ággal külön-külön. Bármilyen pályát választasz, az a fontos, hogy olyan emberré légy, aki a szocialista termelé­si viszonyok között állja meg a helyét. A mai világ teljes aktivitást és felelősségteljes munkát igényel, bármilyen munkagžszlegen. Minden pá­lyán csakis akkor érhet el az ember jelentékeny munkaered­ményeket, ha a munka elvég­zéséhez megvan a kellő adott­sága és a testi rátermettsége is. A technika fejlődésével vál­toznak és fejlődnek a foglal­kozási ágak. Lenin írta 1920- ban: Eljön az idő, amikor az emberek között megszűnik a munkafelosztás és általánosan fejlett, képzett emberekre lesz szükség, akik mindenhez érte­nek, a neveléshez, az oktatás­hoz és a termeléshez is. Hogy mikor jön el ez az idő, még nem tudjuk, de látjuk, hogy a gazdaság átszervezésével a foglalkozások is átszervez nek. Az emberek a munka lyamat közben érlelődnek és specializálódnak. Ma, ott tartunk, hogy a szak­emberek úgynevezett profesz­­sziogrammokat dolgoznak ki. Ezek tartalmazzák azokat a tu­lajdonságokat és azokat az igényeket, amelyeket a foglal­kozási ágak fiziológiai és pszi­chikai szempontból az ember­rel szemben támasztanak. A nemzeti bizottságok munkaügyi osztályain a jövőben már ilyen professziogrammok szerint irá­nyítják és helyezik szét a fia­talokat. Amíg a pszichológusok, or­vosok és pályaválasztási szak­emberek még nem dolgozták ki a professziogrammokat, addig is nagyon helyes, ha a pálya­­választás kérdését orvosi vizs­gálat alapján vitatjuk meg, mert rendkívül fontos, hogy orvos állapítsa meg a fiatal pályaválasztás előtt álló fiú vagy leány egészségi állapotát, a választott pályára való alkal­­mosságát. A tanítókon és a hi­vatásos pszichológusokon kívül tehát az orvosra is hárul, hogy a pályaválasztás kérdésében segítse a fiatalokat. MICHAL MÁRTA (Folytatjuk) r-----------------------------------------------­A világ legkisebb köztársasága Csaknem három hetet töltöt­tem Magyarország fővárosában. Gyárakat láttam, embereket ismertem meg, bepillantottam egy ország lüktető erejű fővá­rosába. Az itt töltött idő ke­vés volt ahhoz, hogy pontos képet alkothassak egy szorgal­mas nép életéről, de elég ah­hoz, hogy ízelítőt kapjon a lá­togató, hogyan építik a magyar dolgozók szebb, boldogabb jö­vőjüket. Itt is rengeteg az új építke­zés, a város szép, az emberek jól öltözködnek, a fiatalok twistet táncolnak, s nyáron a Dunában annyian fürödnek ott, ahol nem szabad, mint nálunk. A budai rész teli nevezetes­ségekkel a külföldi számára. Itt az utcák szűkek és sokat kanyarognak, némelyik annyi­ra, hogy a kanyarban csak egy jármű fér el. A János-hegy al­jában, hatalmas platánok kö­zött terül el a maga természeti szépségeiben a világ legkisebb köztársasága: az ÚTTÖRŐ KÖZTÁRSASÁG. Erre a terü­letre éppen oly nehéz a beju­tás, mint más állam földjére. Az egész területet drótkerí­tés veszi körül. A főbejárat jobb oldali részén van a „vám­hivatal“, amelynek homlokza­tán ovális tábla feszül, rajta felirat: ÚTTÖRŐ KÖZTÁRSA­SÁG. A belépő megilletődötten áll meg a hivatali személy előtt, aki komolyan, de igen udvarias formában teszi fel a kérdéseket a látogatást illető­leg. Minden rendben van. Szí­vélyesen invitálnak a terület megtekintésére. A látogatónak csodálatos lát­ványban van része: Mindenütt példás tisztaság honol, kul­turált, illatos virágokkal beül­tetett parkrészek terülnek el. A táborozók részére van itt szabadtéri színpad, hangver­seny-, előadói és esztrádte­­rem, saját köztársasági felira­tú postabélyegző, a postán és az úttörő vasúton, amely ti­zenkét kilométeres hosszú tá­von szállítja a -kirándulókat, egyenruhás fegyelmezett úttö­rők teljesítenek szolgálatot. Az itt lakók sátortáborban vagy kőházakban nyernek el­helyezést. Ez idő szerint az ország út­törő alszervezeteinek vezetői voltak a beutaltak, akik további kiképzésen vettek részt. Ki­használva pihenési időpontju­kat, beszélgetést folytatok ve­lük. Az egyik fekete hajú, mo­solygós arcú fiatalemberhez fordulok. Mint minden riport­alany, ő is tiltakozik, amikor megtudja, hogy szerepelni fog egy csehszlovák újságban. Pont én? — szabadkozik. — Hiszen nem végeztem egyértelműen jó munkát. Közben arcán látni, hogy ez nem a megszokott fel­színes tiltakozás, hanem na­gyon is őszinte, melynek a mé­lyén sok-sok töprengés, ön­vizsgálat rejtőzik. Megkérem, hogy mondjon valamit magáról. Széttárja kis­sé a karját, s úgy mondja: — Várnai Endre vagyok, egy vidéki gyár utókalkulációs osz­tály dolgozója. — Mikor lépett a pártba? — Pontosan tíz éve. Belépésem után rövidesen ak­tív pártmunkás lettem. Falu já­ró. Azóta is ez a legkedvesebb pártmunkám. Különösen az if­júság nevelése, a legjobban érzem magam az úttörők köré­ben. — Még mindig jár falura? — Igen. Gyárunk több me­gyei tsz-t patronál, s ezek út­törőit oktatom. A további beszélgetésem égj lányos arcú, szőke hajú fiatal­emberrel folytatódik. Szekeres Péter, egy tsz traktorosa, fi­gyelemre méltó komolysággá beszél az életről. — Csodálatos szimbólum ne­künk a kenyér — mondja ha­tározott hangon. Amikor né­pünk éhezett, nem volt sza­badságunk, mupkanélküliséí volt az országban, hiába vol olcsó áru a munkaerő. Amikoi nem volt foszlós kenyér az asztalunkon, akkor távoli fron­tokon, idegen érdekekért hal­tak meg bátyáink és apáink, és fejünk fölött naponta keringett a halál. S most, hogy évek óta ott áll asztalunkon íz élet és a béke szimbóluma, a fehér kenyér, mit is kívánhatunk magunknak szebbet. — Népköztársaságunk alkot­mánya legyen a mi törvényünk, a mi szocialista valóságunk. Hogy mindig legyen fehér ke­nyerünk és békénk, hogy mé­lyüljön barátságunk a szocia­lista országok népeivel, hogy hárommilliárd ember akaratá­val és harcos kiállásával lefog­juk az atomlovagok kezét. Hogy az emberiség fölött ne le­begjen a hidrogénbombák gombafelhője, megőrizzük a népek boldogságát. Azzal a jóleső érzéssel bú­csúzom a ,derék fiataloktól, hogy az országnak ezen a te­rületén is példamutató és di­csérendő a dolgozók szorgalma és tanulásvágya. Terveik, el­képzeléseik reálisak, nem akarnak egyszerre mindent, de határozottan és eredményesen küzdenek céljaikért. Az ország épül, rengeteg új szép lakóhá­zuk, ésszerű beruházásaik s gondosan művelt földjeik el­jövendő szép eredményeiket biztosítják. Wittenberg József Qlzeň komoly ipari centrum * és szép nagy város. A forgalom élénk a város utcáin, modern közlekedési eszközök suhannak és nem utolsó sorban számottevő itt az idegenforga­lom is. Marianske Lázne, Kar­lovy Vary irányából a Prága felé tartó külföldi látogató megáll egy napra vagy egy éj­szakára a városban. Körülnéz, barangol az utcákon, gyönyör­ködik a sziporkázó esti kivilá­gításban. Nem mondhatni, hogy a történelmi nevezetességek kedvéért érdemes ide jönni, mert nincsenek zegzugos ut­cák, különböző régi épületek, Plzeň eléggé új város. Hatal­mas üzemek munkásai teszik ki főleg a lakosságát, mert a város lakosainak számához ké­pest, igen kevesen dolgoznak innen hivatalokban. Épp az az érdekes, hogy itt tanulmányoz­ni lehet a szocialista üzemek munkásainak életmódját, szó­rakozását, egész magatartását. A Lenin Müvek és egyéb üze­mek hatalmas tömegeket fog­lalkoztatnak. Speciális gépeket, berendezéseket gyártanak és sok más egyebet. A korszerű üzemekben el sem képzelhető olyan munkás, aki ne rendel­kezne komoly szakképzettség­gel. A szakmunkások tízezrei alkotják a város lakosságának nagy részét. A munkások jelen­legi életmódja azonnal szembe­tűnik minden idegennek. Néz­zük csak meg a Lenin Művek üzemi klubját. Estéről estére telve fiatallal, akik vagy szak­mát tanulnak, vagypedig már szakképesítést nyertek valame­lyik ipari iskolán. Idejárnak szórakozni, táncolni és isme­budapesti csillebérci úttörőtábor retségeket is kötnek, ha a sors úgy hozza, egy-egy kékszemű, szőke leánnyal. A klubban a legnagyobb rend és fegyelem. Dőzsölésnek, hangoskodásnak nyoma sincs. Fiatal lányok üldögélnek a klub előtti parkban, akik nem a Lenin Müvekben dolgoznak. Az ablakokon zene szűrődik ki, sóhajtanak, milyen jó lenne bent lenni, táncolni egyet. Nem is sokáig kell várni, fiúk je­lennek meg, akik beviszik őket a klubba, nem számit az, ha nem is a Lenin Művek dolgozói. Vígan folyik aztán a tánc, új ismeretségek kötődnek, kultu­ráltan szórakoznak a kulturált munkásfiatalok. A városban feltűnően sok a “ borozó és a tánchelyiség, de részeg embert sehol sem látni. A napi munka után, aki­nek kedve tartja, leül, elszóra­kozik, egy pohár bor mellől ze­nét hallgat vagy a táncparkett­ra figyel, a fiatalokra. Modern táncokat járnak, twisteznek is és mégsem jelenti, hogy huli­ganizmus ütötte volna fel a fejét. Minden a legnagyobb rendben folyik. Kulturáltság mutatkozik a táncon és a mu­latságon is. I A városban sok a technikum és különböző ipari iskola. A legtöbb fiatal szakmát tanul, jó szakemberek lesznek belő­lük. Egyáltalában nem állítha­tó, hogy estéről estére csak a borozókat, zenés helyeket ke­resik fel a fiatalok. Sokat kell tanulniuk is. Sokan a parkok­ban üldögélve olvasnak, s ha hosszabb a szabad idő, szíve­sen kirándulnak is közelebbi, távolabbi vidékekre. Ebben a városban láthatjuk, mennyire megváltoztatja a magasabb fokú szakképesítés az emberek tudatát és emeli kul­turális színvonalukat. Plzeň­­ben így áll a helyzet, de hiá­nyoznak is a zajos, füstös kocsmák, ahol a cigarettaha­mut verik az asztalra. Kölcsö­nösen jó környezetet biztosi­jának egymásnak az emberek. Ilyen környezetben élni való­ban elragadó lehet. B. I. A fiatalok megvitatták A gútai CSISZ-tagok ha­sonlóképpen, mint a többi falubán és üzemben már megvitatták a pártdoku­mentumot. Ebből az alka­lomból kiértékelték a válla­lások teljesítését. Megálla­pították, hogy a vállaláso­kat becsületesen teljesítet­ték. — Mindent elkövetünk, hogy felajánlásunkat telje­sítsük — mondta Zuba Mi­hály, az EFSZ-ben működő CSISZ-szervezet elnöke. 300 hektár területen a fiúk ön­töznek. Ügy számítjuk, hogy szemes kukoricából 80—85 mázsa hektárhozamot érünk el. A vállalás második pont­ját is teljesítették. 1200 köbméter kiváló minőségű komposzt helyett 2900 köb­métert készítettek. Az el­múlt évekkel szemben az idén a komposztkészítésnél tökéletesen kihasználták a gépeket, a buldózereket, a traktorokat és a trágya­­hordó-kocsikat. A kilenc­éves általános iskola vég­zett tanulói közül majd tizen látogatják a téli me­zőgazdasági szakiskolát. A faluszépítési akcióban és a röplabda-pálya építésénél 5195 korona értékben 1039 brigádórát dolgoztak le. A fiatalok 5-600 hektár kukoricaföld felett védnök­séget vállaltak. Az a céljuk, hogy 50 mázsa szemes kuko­rica és 500 mázsa silókuko­rica-hozamot érnek el. Any­­nyi fiút és leányt nyernek meg az állattenyésztésnek, hogy 1965-ig a dolgozók 35 százaléka csupa fiatal lesz. Azt szeretnék elérni, hogy a fiatalok tanuljanak, állan­dóan emeljék szaktudásukat és ezért mezőgazdasági akadémiát létesítenek, ame­lyet majd legalább száz fia­tal látogat. A CSISZ-szerve­­zet vezetősége majd arról is gondoskodik, hogy a szö­vetkezet klubhelyiségeiben rendszeres előadásokat tartsanak. Trencsénben, a Merino üzemben a fiatalok főleg a szocialista munkabrigád mozgalom kiszélesítéséről és elmélyítéséről vitáz­tak. Az üzemben 14 ifjúsági kollektíva dolgozik, ezek közül már hét elnyerte a szocialista munkabrigád cí­met. A CSKP XII. kongresz­­szusa tiszteletére az összes kollektíva bekapcsolódott a szocialista munkabrigád címért és a CSKP XII. kong­resszusának brigádja cím elnyeréséért folytatott ver­senybe. A gútai és, a trencséní Merino üzemben dolgozó fiatalok megértették, meny­nyire fontos, hogy az aktí­ván részt vegyenek, bele­szóljanak a dokumentumról folyó vitába, és a hiányok megvilágítása után még se­rényebben vegyék ki részü­ket a termelés emeléséből. Kiss Gyula ————————-——————-—ri-TOlWwwwilS«Hwwwaiiiaa^^ A plzeni városi múzeum

Next

/
Oldalképek
Tartalom