Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-12-18 / 51. szám

Dobozba zárt szorgalom Egy üzem életét pár nap alatt nem lehet felmérni. Any­­nyi minden történik egyszerre, hogy lehetetlen a végére jár­ni, s lehetetlen mindegyik munkaszakaszon megismerni az embereket. Egy helyen árut raknak ki a vagonokból, kicsi­vel arrébb áruval rakják meg. Másutt palackozzák a konzer­­veket, az expedícióban a lá­nyok csomagolják, és a teher­autók pedig hatalmas hordók­kal a hátukon gurulnak tova. De ki győzné mindenzt pár nap alatt tökéletesen megismerni. Igen zajos a rimaszombati kon­zervgyár élete. Ezer és ezer pléhdoboz és üveg indul el a szorgalmas asszony- és leány­kezek alól a fogyasztóhoz. A FŐNÖK SZABÄJÄBAN ÉG A VILLANY. L e k e s elvtárs­sal lépünk be az irodába. Csak mi ketten. A villany ég. Ki tudja mióta? A villanyenergia­takarékosságról kérdezem, ő ugyanis ebben a kérdésben a kompetens egyén, ő az üzem energetikusa. — Hát úgy valósítjuk meg, hogy csak ott világítunk, ahol és amikor feltétlen szükséges és amennyiben azt a munka­­biztonság megkívánja. Észreveszi, hogy a lámpára sandítok. — Égve felejtettem. Mit csi­náljak. Annyi a bajom és... — mentegetődzik, s szalad a kap­csolóhoz. — Komolyan vesz­­szük a rendeletet, nem járat­juk fölöslegesen a villanymo­torokat. Ennek tudható be, hogy a múlt hónapban is 2100 kw-óra villamos-energiát spó­roltunk meg. AZ IFJÚSÁGI BRIGÁDRÓL. — Júliusban kaptuk meg a ki­tüntető címét — így kezdi Danielisová Júlia, a bri­gád vezetéje. — Hatan verse­nyeztünk. — Most mit csinál a brigád? Nem találkoztam velük az ex­pedícióban. — Új dolgokon törjük a fe­jünket. A szocialista munka­brigád tagjai jelenleg az új munkatársakat ismertetik a szakma fortélyaival. Ugyanis január elsejével minden tagot egy-egy versenybe lépő bri­gád vezetésével bízzunk majd meg. Hát erra készülünk. — A magáé biztosan újra első lesz. — Én már lemondok a ve­zetésről. Annyi a funkcióm, hogy lassan számát sem tu­dom. Üzemi CSISZ-elnök is vagyok, meg... de ez nem is érdekes. Ezután legalább egy­ben szeretnék teljeset nyújta­ni, azért határoztam így. A brigád, mint megtudom, a kulturális életből is kiveszi részét. Különösen télen, akkor van rá idő és alkalom. S ők élnek is az alkalommal. Műso­rukkal a környező falvakba is el-ellátogatnak; tanulnak, ol­vasnak. így telik a tél. Az ifjúsági munkabrigád azonban nemcsak dolgozni, nemcsak olvasni vagy szóra­kozni tud. Tud ítélkezni is ke­ményen, kérlelhetetlenül. Az egyik lány sokat ólálkodott a férfiak körül. Mindegy ' volt nős, nem nős. Kizárták a bri­gádból. A kis közösség úgy határozott, nem érdemli meg, hogy továbbra is tagja marad­jon. — A brigádnak nemcsak a munkában, hanem a magán­életben is példát kell mutat­nia — mondja a brigádvezető szinte nevetésre ingerlő zord arccal. Ha a kollektíva döntött így — bizonyos hogy helyesen járt el. Az illető lányról azonban nem szabad megfeledkezni. Segíteni kell neki a visszaté­résben, hisz az első lecke elég alapos volt ahhoz, hogy ne ismétlődjék meg még egy­szer. A KARÁCSONYI PIACRÖL. M i h a 1 Milan elvtárs, az ér­tékesítő részleg vezetője nem valami dicsekvő ember. S rá­adásul még eléggé rosszked­vében is találtuk. — Az export-terv egy kissé akadozik. Nyersanyaghiány miatt. Különösen a félkész­áruknál áll rosszul a szénánk. Legyint, aztán cigarettára gyújt, én meg várom, hogy majd csak mond még valamit, végül is én unom meg a hall­gatást. — De a karácsonyi piacra csak adnak talán valamit? — A karácsonyira? Persze, hát hogyne. — Látszik rajta. hogy gondolatban egészen má­sutt jár. — A karácsonyira? Nem sokat, de azért adunk 400 tonna paradicsompürét, 400 tonna különféle zöldség félét és mintegy 200 tonna kompótot. Kellemes lesz a karácsony. A TERVEKRŐL ÉS A GYÄR TELJESÍTMÉNYÉRŐL. Hiába járod le a lábad, csak annyit láthatsz az üzemből, hogy na­gyon sok nyersanyagot elnyel. A három műszak alatt pedig rengeteget. — Andrašiková Anna, tervező, hogy éreztesse velem a „sok“ fogalmát, amit eddig lépten-nyomon hallottam, az uborka - feldolgozásról mond számokat. — Szezonban álta­lában a három műszak alatt mintegy 14 ezer kg uborkát tudtunk feldolgozni. Persze ez aztán minden zöldségfélénél változik, mert a munka tech­nológiájától függ. Mindeneset­re, ha az összes munkasza­kaszt figyeljük, több vagónnyi nyersanyag válik kész- vagy félkészáruvá. A tervteljesítésben mutatko­zó hézagot (amit főleg a nyers­anyaghiány okozott) más ter­mények tervének teljesítésé­vel igyekeznek pótolni. Para­dicsompüréből például a ter­vezett 155 vagon helyett 185 vagonnal, a 700 tonna sterili­zált uborka helyett pedig 797 tonnányit készítettek. Egy üzem életét pár nap alatt nem lehet felmérni. Any­­nyi minden történik itt egy­szerre, hogy lehetetlen a vé­gére járni. Vagonok ürülnek ki, vagonok telnek meg és te­herautók rohangálnak le s fel. Viszik a „Riso“ dolgozóinak üvegbe és pléhbe zárt szor­galmát. Tóth Elemér Az ifjúsági munkacsoport, amely kiérdemelte a szocialista munkabrigád büszke címet. A jobboldalán Danielisová elv­társnő látható PÉLDÁS EGYÜTTMŰKÖDÉS Éberhardon van Szlovákia egyetlen kertészeti középisko­lája, úgyhogy amikor arrafelé vettük az irányt, a kíváncsi­ság is hajtott bennünket. Ho­gyan is élnek a diákok, mit csinálnak, stb? A tanintézet a volt Apponyi­­féle kastélyban van, s ugyan­ott helyezték el a diákszállást is. A probléma, mellyel mind­járt látogatásunk elején ta­lálkoztunk, a helyszűke. Ez itt a döntő tényező. Ez irá­nyít mindent. Még azt is, hogy az iskolába jelentkező 169 diák közül csak 30-at vehettek fel szeptemberben az első osz­tályba. Pedig mennyire elkel­ne a szakember. De egyelőre nincs megoldás, mert az is­kola csak négy osztályos, a diákszállóban pedig csak száz­nak van hely. Az iskola gondozott párkja, a nagy gyümölcsös alapját képező faiskola, valamint az ügyesen elrendezett meleg­ágyak első pillantásra elárul­ják az idegennek, hogy szak­emberek közé került. Ez a be­nyomásunk még akkor sem változott meg, amikor Talajka mérnök igazgató és Horňák mérnök tanár kalauzolása mel­lett végigjártuk a kis gazda­ságot. Mindenfelé rend és tisz­taság fogadott. Az iskola kü­lönben 309 hektárnyi területen gazdálkodik. — Szép kis terület — je­gyeztem meg nézelődve. — Szép, de szükségünk is van rá. Olyan szakembereket akarunk nevelni, akik isko­lánkból kikerülve gyakorlati tudást is visznek magukkal a szövetkezetekbe vagy ahová éppen kerülnek. Amit elmélet­ben tanulnak, azt mindjárt itt a gazdaságban kísérletezhetik a tanultak megvalósításával is. — És az elhelyezkedéssel nincs baj? — Az elhelyezkedéssel? — összemosolyognak. — Ha mind­nyájan kétfelé tudnának sza­kadni, még akkor is kevesen lennének — válaszolja Talajka igazgató. , A III. B osztályosok egyik cso­portja a fiatal fákat „öltözte­ti“, nehogy a rágcsálók tön­kretegyék Megtudtuk azt is, hogy az iskola vezetői és diákjai nem­csak saját berkeikben szor­goskodnak, hanem, ha úgy hozza a szükség, kivonulnak a helyi szövetkezet megsegítésé­re is. Eddig a diákok mintegy 3500 brigádórát dolgoztak le Éberhárdon. — Eleinte nem éppen min­taszerű együttműködés volt közöttünk — mondja az igaz­gató — ma már azonban tö­kéletes az egyetértés az is­kola igazgatósága és a szövet­kezet vezetősége között. így mondták az iskola veze­tői. Mit tartanak vajon erről a szövetkezetiek? így kerül­tünk a szövetkezet irodájába, onnan pedig egyenest a HNB- ra. Rövidesen megbizonyosod­tunk felőle, hogy valóban úgy igaz, ahogy azt az iskola ve­zetői mondották. Az együtt­működés valóban kifogástalan. Az iskolában azonban nem­csak kint az udvaron, a park­ban, nemcsak a melegágyak körül uralkodik rend. S nem­csak a fizikailag jól végzett munkát dicsérhetjük, hanem a CSISZ-szervezet kulturális te­vékenységét is. A kis Eberhard CSISZ-szervezete ugyanis min­taszerűen működik. Esztrád­­műsorokat rendező, ének-, va­lamint szavalócsoportja mel­lett politikai ismereteket ter­jesztő tagozata is maradékta­lanul eleget tesz rendeltetésé­nek. így élnek és így dolgoznak az Éberhárdi Kertészeti Iskola diákjai. Jó kezekben van az irányítás, amit az elért ered­mények is igazolnak. Szerin­tünk helyes lenne gondolkod­ni az iskola kibővítésén, hisz abból, hogy évente több szak­ember kerülne ki a termelés­be, elsősorban szövetkezeteink­nek, másodsorban pedig nép­gazdaságunknak lenne haszna. va. J. Prága egyik üze­mében a közel­múltban létesült egy tanonciskola, amelyben hat ta­nító és tíz szak­mester 300 diákot készít fel az elek­trotechnikus, gép­lakatos, autó-, ha­­jószereíő, valamint az esztergályos szakmára. Képün­kön Karel Jiráček szak-mestert lát­juk (baloldalt) a napi foglalkozá­son diákjaival. mm JŐ EREDMÉNY A Tornóci Állami Gazdaság hetményi részlegén jól dolgo­zik az egyetemesen gépesített ifjúsági munkacsoport. A cso­portnak 14 tagja van. Tízen fiatalok, a többiek pedig idő­sebb, gazdagabb tapasztalattal rendelkező elvtársak. A bri­gád mintegy 534 hektár szán­tóföldön gazdálkodik a megfe­lelő gépi felszereléssel. Jól végzik munkájukat. Eredmé­nyeik kitűnőek. A munka mel­lett az üzemanyag-megtakarí­tásban is jó eredményt értek el. Ugyanis a brigád tízhóna­pos fennállása óta több mint 13.367 liter üzemanyagot ta­karított meg. A részlegen jól működik a CSISZ-szervezet is. A fiatalok a gyűléseken megbeszélik pro­blémáikat, elmondják tapasz­talataikat, mert jövőre még szebb eredményeket akarnak felmutatni. Muzslay Vidor, Galánta MÄRVÄNYTÄBLA A losonci, Klement Gottwald nevét viselő építészeti isko­lánk már a múltban is sok­sok értékes munkával járult hozzá szocialista társadalmi rendszerünk építéséhez. Már nem egy szövetkezet vagy ál­lami gazdaság istállójánál vég­zett értékes építő munkát. Ta­valy Petrovecen egytantermes és tanítólakásos iskolát épí­tettünk, röviddel újabb iskola felépítését vállaltuk járásunk­ban. Felajánlásunk egyik részének ez év szeptemberében már ele­get tettünk, ugyanis Podre­­csányban átadtuk az egytan­termes tanítólakásos iskolát rendeltetésének. Másik ígére­tünket pedig december 5-én teljesítettük a závadai iskola átadásával. A munkát Dob­­roczky Tibor és Szirotka Lajos irányításával végeztük el. A závadai iskola falán egyébként fekete márványtábla hirdeti, hogy a Losonci Építészeti Is­kola tanulói ezt az épületet pártunk XII. kongresszusának tiszteletére építették. Sólyom Mária, Losonc MEGÉRDEMELT SIKER A közelmúltban kellemes meglepetés érte a kövecsesi tangazdaság dolgozóit. Már amennyire meglepetésnek le­het nevezni, hogy ők kapták ismét (már nyolcadszor) a leg­jobb tangazdaságnak kijáró kerületi vándorzászlót. A gazdaság dolgozói tovább­ra is egyekeznek, mert orszá­gos viszonylatban is jó helye­zést akarnak elérni. A lehe­tősége meg van, hogy az or­szág legjobb tangazdaságának a címe Kövecsesre vándorol. Torna József ELSŐK KÖZÖTT — A siker titka a szövetke­zet vezetőségének és tagsá­gának jó együttműködése; va­lamint a helyes munkaszerve­zés. Turisz Pál elvtárs, a hanvai szövetkezet agronómusa így, ebben látja az őszi munkák sikerét. Tegyük hozzá, hogy helyesen. Miről is van sző tulajdon­képpen? A szövetkezet az őszi beta­karítási munkákat az elsők kö­zött végezte el a rimaszomba­ti járásban. 49 hektárról a cu­korrépát, 12 hektárról a bur­gonyát, 70 hektárról pedig a kukoricát október 15-re beta­karították. November végére a jövő évi cukorrépa alá 45 hektárra kihordták az istálló­­trágyát, 295 hektáron pedig elvégezték a mélyszántást. A hanvaiak, amint a fentiek­ből is láthatjuk, nyugodt lel­kiismerettel és tiszta számlá­val térhetnek pihenőre. Juhász István, Hanva Földmunkások, kis- és kö­zépparasztok ezrei tüntetnek, az olaszországi városokban és falvakban az igazságos földre­form megvalósításáért. A vi­déki lakosság harcos akcióját az olasz szakszervezetek is tá­mogatják, sőt egyes városok­ban az ipari munkások is részt vettek a földművesek felvonu­lásán. Az olasz nincstelenek és földnélküli parasztok már év­tizedek óta küzdenek a nagy­birtokok földjének igazságos felosztásáért, amelynek nagy része parlagon hever. Hollandiában ugyancsak elé­gedetlenek a mezőgazdák és Hágában tüntető felvonulást rendeztek, hogy a kormány politikája ellen tiltakozzanak, amely nem részesíti kellő tá­mogatásban a hollandiai me­zőgazdaságot. A németalföldi gazdák ugyanis jogos aggoda­lommal „sovány esztendőknek“ néznek elébe, ha hazájuk is bekapcsolódik az úgynevezett Európai Gazdasági Közösségbe. Nehéz a lapát. O III. B osztályosok egy másik csoportja a melegágyak körül dolgozott Méltó válasz Fiatal lány sürög-forog a Komáromi Állami Gazdaság pálmajori részlegének ba­romfitelepén. Vályúba szór­ja a tyúkok élelmét, aztán vízzel tölti meg a vödröket... Mindezt olyan fürgén végzi, mintha évtizedeken keresz­tül egyebet sem tett volna. j — Négy évvel ezelőtt jöt­tünk ide lakni — mondja Erzsiké, miközben fejkendö­­jének csücskével játszik. Akkoriban létesítették a farmot is. Gondozót keres­tek. Nekem igen tetszett ez a foglalkozás. Jelentkez­tem ... Négy év, nem is olyan nagy idő. Hamar elszaladt... Az akkor 14 éves kislányból - 18 éves, •eladólány lett. De nem ez a dolog lényege, ha­nem hogy ez alatt a pár év alatt Erzsiké tapasztalt ba­romfigondozóvá nőtt. — Nem mondom, eleinte bizony szokatlan volt reggel korán felkelni — fonja to­vább a beszéd fonalát. — Este meg egészen a besöfé­­tedésig a farmon lenni... Elhallgat. Tekintetét vé­gighordozza kicsiny „biro- 1 dalmán", majd így folytat­ja „ — Ügy megszoktam itt a munkát, hogy ma már nem is érzem jól magam másutt. Ha néha a mama eljön he­lyettesíteni, mindig az jár az eszemben, hogy vajon minden rendben van-e. Ki­szedte-e a tyúkok alól a tojást. Mert ha az ember nem vigyáz, megeszik. Sok kicsi sokra megy, ezt tartja a közmondás és ezt vallja Erzsiké is. Vállalta, hogy terven felül 2000 to­jást ad a közellátásnak. Hogy teljesíti-e? Igen. Még­pedig példásan. Az évi ter­vet még október végén tel­jesítette, illetve túlteljesí­tette. S eddig már 4700 tojást termelt terven felül. — Év végéig még legalább 9000 tojást szeretnék eladni a felvásárló üzemnek — mondja szerényen. Ez egy­ben. .., hogy is mondjam ... válaszom az élenjáró dolgo­zók felhívására. Míg beszél, pirul az izga­lomtól. Szeme huncutkásan mosolyog. Ez a mosoly egy­ben azt is jelenti, hogy amit kimondott, azt meg is teszi. Míg fürkészve nézem az arcát, akaratlanul is felve­tődik bennem a gondolat, hogyan tett szert ennyi aka­raterőre, hogyan érte el eredményeit. Még mielőtt feltenném a kérdést, meg­kapom a választ. — Nincs szó semmi bo­­■ szorkányságröl — nevet. A barátnőm, M onozlay Mária is hasonló eredménye­ket ér el. De nemcsak mi, hanem gazdaságunk több részlegének fiataljai is pél­dásan teljesítik feladatukat. Összevonja a szemöldökét. — A tyúkok naponta 6 dkg magot és ugyanannyi takarmánykeveréket kap­nak. így másutt is lehet etetni. De sok függ a tisz­taságtól, a gondozástól. Mit ér bármilyen munka is, ha felületesen, felelősségérzet nélkül végzik. Egyszóval... szeretni kell a munkát... Nemcsak időtöltésnek, kere­seti forrásnak, hanem hiva­tásnak is kell tekinteni! Tóth Erzsiké a fent em­lítetteket szem előtt tartva végzi munkáját. Ez eredmé­nyeinek titka. Az akarat, a becsületesség eredménye, hogy év végéig még mintegy 14 000 tojást juttat terven felül dolgozóink asztalára. NÉMETH t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom