Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-12-04 / 49. szám
A CSISZ SZLOVÁKIÁI központi bizottságának lapja Bratislava, 1962. december 4. XI. évfolyam, 49. szám Ára 60 fillér Nem kész hidászokként jöttünk a világra, anyáink méhéböl nem hoztunk magunkkal mérnöki oklevelet, — és mégis hidat verünk — hatalmas művünk merészen ível a kommunizmusba! Sósízű lim-lom az innenső hídfő: egy dölyfös, úri világ romhalmazából sáncoltuk össze, de az első ív talapzata már szilárd termőkő, ifjú karokkal, lángoló szívvel mi magunk véstük. így tanultunk meg utat vezetni álmaink felé, a világűrbe s egymás szívéhez. Romlatlan agyunk fogékony sejtje csupa szomjúság, s tüdőnk nem szűnik a józan élet egyre üdítőbb sodrára vágyni. Építők vagyunk s épülők egyben: mi önmagunkat, porból emelve, állítottuk fel minden nemes tett gyűjtőpontjába, leromboltuk az önteltség szobrát, s vele hull, aki dicsfényt parancsol önnön fejére. Egünk kárpitján egyetlen fényív — munkánk gyümölcse, merész álmaink hídja szökell jen! Magas homlokán a neoncsövek oldott sugár a kiolthatatlan fényárral dicsérje örök időkre a — hídverőket! Petrik József Én őt dicsérem csak, az élet anyját; Kitől jövendő győzelmünk ered; A munkát dalolom ..
