Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-11-27 / 48. szám

Az elmúlt napokban újabb ügynököt lepleztek le a kubai államvédelmi szervek. Felvételünkön Miguel Angel Orozco Grespot és a nála talált fegyverek«* láthatjuk. Az elismerés hangja A Magyar Szocialista Mun­káspárt VIII. kongresszusa élénk visszhangot keltett kül­földön is.'A testvérpártok lap­jai a kongresszus megnyitása óta naponta ismertetik a kong­resszus eredményeit. Az elmúlt hét szerdáján va­lamennyi szovjet lap hírt adott az MSZMP VIII. kongresszusá­nak a megnyitásáról. A Prav­dában közölt szöveg különös részletességgel ismerteti a kongresszusi beszámoló külpo­litikai részét, továbbá a magyar társadalom osztályszerkezeté­vel, az MSZMP szövetségi poli­tikájával foglalkozó fejezetet, az ország gazdasági fejlődését és távlatait bemutató részt, majd igen hosszan idézi a párt­­életről, a kétfrontos harcról, a nemzetközi kommunista moz­galomról elhangzott szavakat. A lengyel lapok címeikben kiemelik: Magyarországon be­fejeződött a szócializmus alap­jainak lerakása. A Trybuna ludu rámutat, hogy az új hely­zet. új nézőpontot követel a párt és a nép, valamint! a kü­lönböző osztályok és rétegek kapcsolatait illetően. Megálla­pítja, hpgy a szó ialista nem­zeti egység alapja Magyaror­szágon a szocialista társadalom valamennyi osztályának és ré­tegének'szövetsége. : A román testvérpárt közpon­ti lapja a Scinteia Magyaror­szág külpolitikai célkitűzéseit és az egyes államokhoz való viszonyát elemzi. rimánk sajtója is nagy ter­jedelemben részletes tudósítá­sokat közöl Kádár János elv­társ kongresszusi beszámolójá­ról. A Rudé Právo pártunk központi lapja „Magyarorszá­gon befejezték a szocialista társadalom alapjának leraká­sát“ címmel terjedelmes cikk­ben számolt be a kongresszus megnyitásáról. Hasonló hangnemben szá­moltak be a többi testvérpár­tok. a bolgár és a NDK sajtó­orgánumai is. Az MSZMP VIII. kongresszu­sának tanácskozásai széles visszhangra találtak a nyugati sajtóban is. A Volksstimme, az Unita, az olasz szocialista párt lapja, az Avanti is részletes beszámolót közöl a kongresz­­szusi tárgyalásokról. |i| Kennedy amerikai elnök a múlt kedden — mint az AP és a Reuter jelent: — középeuró­pai idő szerint éjfélkor — saj­tóértekezletet tartott. Az elnök a sajtóértekezlet kezdetén nyi­latkozatot olvasott tel s ebben bejelentette a Kuba körüli amerikai blokád feloldását. Kerned,y közölte: Hruscsov kedden tájékoztatta arról, hogy 50 napon belül visszavonják Kubából a jelenleg dtt levő IL-28-as típusú bombázó repü­lőgépeket. Az elnök ezután be­jelentette: kedd délután utasí­totta McNamara hadügyminisz­tert, szüntesse meg a tengeré­szeti vesztegzárt. BERTRAND RUSSEL ÜZENETE A PORTUGÁLIAI POLITIKAI FOGLYOKRÓL December 15-én és 16-án Párizsban nemzetközi értekez­letet tartanak, amelyen Nyu­­gat-Európa haladó képviselői követelni fogják, hogy része­sítsék amnesztiában a portugál politikai foglyokat és szám­­űzötteket. Bertrand Russel, ismert an­gol filozófus és közéleti sze­mélyiség üzenetben foglalkozik a portugáliai helyzettel. Hang­súlyozza, hogy Salazar rend­szerét továbbra Is csupán az Ang’iától, az Egyesült Álla­moktól és az egyéb NATO-or­­szágoktól kapott fegyverek tartják fenn — Teljes erővel követeljük, hogy biztosítsanak amnesztiát a portugál népnek, bocsássák szabadon azokat, akiket politi­kai túszokként tartanak fogva Portugália kegyetlen vezetői — írja Russel. A TÜZSZÜNET1 RENDELKE­ZÉS, amelyet a Kínai Népköz­­társaság kormánya szerdán nyilvánosságra hozott, nagy­mértékben elősegíti a kínai­­indiai határviszály tárgyalások útján történő rendezését. A kormánynyilatkozat kijelenti, hogy 1962. november 22-én 0 órától kezdve a kínai határörök az egész kínai-indiai határ mentén beszüntetik a tüzet, 1962. december 1-től kezdve pedig a kínai határőrök 20 km mélységben a Kína és India között 1959. november 7-én fennállott tényleges ellenőrzési vonai mögé vonulnak vissza. KUBA BLOKÁDJÁNAK MEG­SZÜNTETÉSÉT elégedetten vette tudomásul a nemzetközi közvélemény, mert ez a lépés azt jelenti, hogy a feszültség megszüntetéséért folyó tárgya­lások során a szovjet diplomá­ciának sikerült az ígéretek egyikének megtartására ráven­ni az Egyesült Államok kormá­nyát. A Hruscsov-Kennedy le­vélváltás után New Yorkban megkezdődött tárgyalások utol­só hetében a Szovjetunió telje­sítette a Hruscsov miniszterel­nök levelében foglalt kötele­zettségeket. Ennek alapján a szovjet kormány követelte, hogy most már az Egyesült Államok is váltsa valóra azokat a kötelezettségeket, amelyeket Kennedy vállalt Hruscsovhoz intézett levelében. Az amerikai ígéretek egy részének Kennedy elnök a blokád megszüntetésé­vel eleget is tett, másik részét azonban, amely Kuba biztonsá­gának szavatolásáról szól, mindeddig nem teljesítette. Kennedy azt mondotta, hogy­ha minden támadó fegyvert el­távolítottak Kubából és ezt megfelelő ellenőrzés kíséri, ak­kor béke lesz a Karib-tenger térségében és sem kezdemé­nyezni, sem engedni nem fog­nak támadást a nyugati félte­kén. Végül Kennedy megállapí­totta, hogy a „kötelezettségek­nek mind a két fél részéről történő teljesítése és a kubai válság békés rendezésének végrehajtása szélesre tárhatja az ajtót más vitás problémák. rendezése előtt“. AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTT­SÁGA plénumának tanácskozá­sát lankadatlan érdeklődéssel kísérte a nyugati sajtó is. Az amerikai lapok zöme feltűnő helyen foglalkozott az SZKP Központi Bizottságának plénu­mával és Hruscsovot ábrázoló fényképeket is közöltek. A New York Herald Tribune szerint a H:uscsov által előterjesztett átszervezési terv „egyike a legradikálisabb reformoknak a párt történetében“. Az egész amerikai sajtóra jellemző, hogy szinte féltékeny figyelemmel követte a plénumró! érkező hí­reket, amelyek szerint a szo­cialista nagyhatalom egyre jobban növeli gazdaságfejlesz­tésének amúgy is lendületes ütemét. Az angol sajtókommen­tárok többsége hangsúlyozta, hogy általános egyetértésre és jóváhagyásra talált Hruscsov valamennyi javaslata. A Times ezzel kapcsolatban rámutatott: egyik szónok a másik után emelkedett szólásra s vala­mennyien üdvözölték Hrus­­csovnak az ipar és a mezőgaz­daság fejlesztésére tett javas­latait. Hasonló szellemben írt a Guardian és a többi lap. Hruscsov beszámolóját kom­mentálva a Figaró megjegyzi, hogy az „rendkívül fontos az ország belső fejlődése szem­pontjából“. Az Aurore azt hangsúlyozza, hogy Hruscsov­hoz hasonlóan valamennyi fel­szólaló nyíltan feltárja mind­azokat a hibákat, amelyek rrfég előfordulnak az ország gazda­sági életében, erélyesen bírál­ják az alkalmatlan gazdasági vezetőket és konkrét intézke­déseket javasolnak a vezetés módszerének megjavítására. Az Humanité rámutat: mint a Szovjetunió életének más dön­tő időszakában, a kommunista párt ezúttal is a szükséges pillanatban lép fel, hogy meg­teremtse a következő maga­sabb fokozatra való átmenet kedvező feltételeit. A párt va­lóban forradalmi módon teszi ezt, nem fél megrendíteni a ki­alakult szokásokat és tradíció­kat, ingadozás nélkül szervezi át a vezető apparátust, elsö­pörve az útból a bürokráciát. A „köztiszteletben álló vámfelügyelő Az elmúlt napokban nagyará­nyú sikkasztás nyomára jutott az olasz rendőrség. Az eddigi megállapítások szerint ritkán károsították meg ilyen hatal­mas összeggel az olasz pénz­ügyi hatóságokat. Az ügy egye­lőre több részletében homá­lyos. és sok olyan kérdés van. amelyre az olasz Közvélemény még nem kapott választ. Az umbrial Térni városában élt és tevékenykedett hosszú évek során egy Cesare Mastrella nevű tisztes korú vámfelügyeló. Mint most kide­rült. a köztiszteletben álló vámfelügyelő ördögi ügyesség­gel sikkasztott. Módszerével, amelyet részben még a hatósá­gok sem ismernek, részben per dig titokban is tartanak, több A küllőiül, főleg az afrikai diákok számára szervezett egy­éves nyelvtanfolyamot jó eredménnyel végzik a hallgatók. A szenei tanfolyam volt hallgatói sikeresen megállják helyü­ket főiskoláinkon. mint egymilliárd lírával tudta megkárosítani az államot. Eljá­rásának lényege az volt, hogy állásánál fogva kitünően kiis­merte magát a különböző űrla­pok, vámnyilatkozatok, boletták stb. rengetegében, jól ismerte a vámhatóságok bürokratikus gépezetét, és az importáruk után befizetett vámilletékek jelentős részét rendszeresen meg tudta tartani magának. Olyan ügyesen csinálta, hogy sikkasztásait éveken át folytat­hatta, teljesen háborítatlanul. A botrányt növeli az, hogy a térni vámhivatalban Mastrella működése idején a felettes ha­tóságok 23 vizsgálatot tartot­tak, több minisztériumi ellen­őrzés is volt, anélkül, hogy a legcsekélyebb szabálytalan­ságot is fel tudták volna fedez­ni. A nagystílű sikkasztó azon­ban nem tudott ellenállni a pénz varázsának nagylábon élt, túlságosan költekező életmódja hívta fel rá á figyelmet. Valósággal kérkedett renge­teg pénzével, fényűzően ren­dezte be lakását, sok szeretőt tartott, s végül is ez lett a veszte. A pénzügyi hatóságok, sőt a kormány is nagy zavarban van, néni tudnak magyarázatot adni arra, hogyan történhetett meg a sok ellenőrzés mellett is ez a nagyarányú folyamatos sikkasztás. Parlamenti képvise­lők interpellációkat jelentettek be és a pénzügyminiszternek előbb-utóbb nyilatkoznia kell. „Elmúlt az az idő“ A nyugatnémet revansisták egyre növekvő tevékenysége — melyet a NSZK kormánya teljes mértékben támogat, ar­ra figyelmeztet bennünket, hogy Hitler örült tervei nem égtek el holttestével együtt. „Az új európai rend“ propa­gátora! még a háború árán ‘s nem csak a landmanschaftok, hanem az emigránsok köreiben is élénk tevékenységet fejte­nek ki. Nem árt, ha megem­lítjük, hogy az „új Európában“ milyen „együttműködést" és milyen „új rendet" szeretné­nek teremteni. Ezt a bizonyos „rendet" akkor sikerült meg­valósítaniuk, amikor az első Csehszlovák Köztársaságot fel­robbantották. A megszállás módjai különbözők voltak. A cseh országrészeket egyszerű­en hozzácsatolták a fasiszta Német Birodalomhoz és annak területén keletkezett a Cseh- Morva Protektorátus, míg Szlo­vákia területén az úgyneve­zett Szlovák Állam jött létre. A legfőbb választott bíró: Hitler A Tisóval 1939. március 13- án folytatott beszélgetés fo­lyamán még az önállóság ki­hirdetése előtt Hitler meg­mohdta, hogy csak abban az esetben kezeskedik az úgyne­vezett Szlovák Állam önállósá­gáért, hogyha elszakítják a megcsonkított Csehszlovák Köztársaságtól. Különben... Az áruló Tiso erre ezt a feleletet adta: a Führer megbízhat Szlo­vákiában. Tehát . Szlovákia önállóságá­nak kihirdetése előtt világossá vált, hogy az úgynevezett önállósága tisztán Hitler ké­­nye-kedvétől függ. A Hitlerék részéről foganatosított intéz­kedések megmutatták, hogy valóban milyen önállóságról van szó, A ludákok szerződést kötöttek a németekkel, mely­nek értelmében a Wehrmacht nyíltan megszállta Nyugat- Szlovákia egy részét, a gaz­dasági szerződés érteimében leszögezték, hogy a németek birtokukba veszik a dunai ha­jórajt és a fontosabb üzeme­ket egész egyszerűen „felvá­sárolták". A szlovákiai munká­sokat kényszermunkára a Né­met Birodalomba küldték, Az „önálló" Szlovák Állam egész 1944-ig 15 milliárd korona ere­jéig viselte a „védelem“ költ­séget. Az ötödik hadoszlop akcióba lépett A hitleristák'Szlovákiát nem­csak gazdaságilag, hanem poli­tikailag Is tökéletesen aláren­delték a fasftzta német biro­dalomnak. A szlovákiai néme­teket besorozták a Wehr­­machtba, a Gestapo saját sza­kállára akciókba fogott, a né­met biztonsági szervek Szlo­vákiában korlátlanul üldözték az olyan személyeket, akik a közbiztonságra nézve „veszé­lyessé válhatnának“. A fasiszta szlovák kormány hivatalosan eltűrte a Franz Karmasin vezette Ötödik had­oszlop garázdálkodását, A né­metek annak ellenére, hogy az országban kisebbséget képez­tek, hatalmi kulcspozíciókat töltöttek be, Nemcsak a köz­ponti hivatalokban, hanem az egész államapparátusban veze­tő helyekre furakodtak be és mindenütt a nácik érdekeit képviselték. A németeket Szlo­vákiában a Deutsche Partei képviselte, természetesen Kar­masin védnöksége alatt. F. S. (Freiwillige Schutzstaffel) ro­hamcsapatokat szerveztek, me­lyeknek jogában állt, hogy a „biztonság fenntartásánál" se­gédkezzenek. Azok a németek, akik nem szolgáltak a Wehr­­machtnál vagy nem voltak az SS tagjai, német parancsnok­ság alatt külön katonai alaku­latokba tömörültek a szlovák hadseregben. Külföldön is ismeretes volt, hogy az úgynevezett Szlovák Állam kormányának tagjait bá­bokként Hitlerék rángatják. Amikor például az ún. Szlovák Állam kormánya időközönként magyarellenes propagandát fej­tett ki, akkor a fasiszta ma­gyar kormány nem a budapes­ti szlovák követség, hanem a budapesti német követség, sőt egyenesen a berlini náci kor­mány útján tiltakozott. Az úgynevezett Szlovák Ál­lam a valóságban a német mo­nopolista burzsoázia eszköze volt, Szlovákia kizsákmányolá­sában a szlovákiai burzsoázia is osztozkodott. A nácik nem titkolták, hogy Szlovákiát a Német Birodalomhoz akarják csatolni — amit a háború vége felé meg is tettek. A szovjet hadseregnek és az elnyomott országok felszaba­dító mozgalmának köszönhető, hogy a nácik terve nem sike­rült. A hitlerista terveket ma újból előveszik és az antikom­­munizmus bélyegzőjével ellát­va hozzák forgalomba. Mint eső után a gomba, egymás után „tudományos intézmé­nyek" bújnak elő, amelyek a különböző országokra „specia­lizálják“ magukat, Az „érdek­szférák“ felosztásából arra kö­vetkeztethetünk, hogy Cseh­szlovákiát újból fel szeretnék darabolni és Szlovákiát a cseh országrészektől elválasztani. Nem riadnak vissza attól sem, hogy meghamisítsák a törté­nelmi adatokat, a Csehszlovák Köztársaság önállóságának ke­letkezéséről, a májusi forra­dalomról, a Februárról és a szocialista építésről. A szudéta német revansisták felújították az 1938-as Hen­­lein-féle követeléseket és az úgynevezett Szlovák Állam fel­építését is tervbe vették. Eze­ken a terveken a ludák emi­­ránsok dolgoznak, élükön určanský és Fraňo Tiso „ál­lamminiszterrel“. A ludák emi­gránsok a nyugatnémet revan­sisták aktív segítőtársai lettek. A revansisták tervei természe­tesen csak vágyálmok, népünk, sohasem engedné, hogy visz­­szatérjenek azok az idők, ami­kor az emberi társadalom sor­sa felett bestiális vérszomjas faikák határoztak. Feltétlenül éberségre van szükség. A „múlt árnyékai“ kí­sértenek. A Hlinka-gárda ro­hamcsapatának tagjai és most az Edelweiss egységek tagjai ellen lefolytatott per is vilá­gosan feleleveníti előttünk a fasizmus embertelen vérszom­jas ábrázatát. ■I m mm Akit az QAS halálra (télt Nagy megdöbbenést kel- ■ tett világszerte Enrico Mat- J tei-nek, az olasz állami kő- • olajtársaság elnökének né- J hány héttel ezelőtt bekö- , vetkezett váratlan és tiir- l télén halála. Repülőgépe J akkoriban megmagyaráznia- • tatlan okokból lezuhant és J az 56 éves férfi szörnyet- ■ halt. Ki is volt ez a Mattéi? , A határtalan tetterővel, ■ szaktudással és széleskörű J ismeretekkel rendelkező ■ embert „fekete báránynak" J nevezték szakkörökben. Ö { volt ugyanis az egyedüli i kereszténydemokrata gaz- [ dasági szaktekintély Olasz- i országban, aki az angol- J amerikai kőolajtársaságok | tőkéseivel szembe mert * szállni. Ő volt az egyetlen, | aki a „mindenható" tőké- i nek fittyet hányva önálló- | sította és függetlenítette az ■ olaszországi kőolajipart. Mattéi a második világ- a háború idején több haladó i szellemű, baloldali politi- J kustársával egyetemben i partizánoskodott és fasisz- J taellenes eszméihez hű ma- i radt haláláig. 1946-ban kinevezték az | olasz állami köolajtársaság • kormánybiztosává és meg- ■ bízták az előbbi, fasiszta J vezetés alatt állott hason- ■ ló társaság felszámolásával. J Ebbéli minőségében azon- J nal hozzálátott hazája kő- » olajleleteinek feltárásához, | és több vidéken próhafúrá- i sokat eszközöltetett, ame- J lyek sikeres eredményhez i vezettek. Ekkor azonban • felfüleltek a világpiac J egyeduralmára törekvő nyu- * gáti kőolaj-érdekeltségek és J mindenáron meg akarták • szerezni az olaszországi J olajjövesztés jogát. Az éré- t lyes Mattéi természetesen • ellenezte az angol-amerikai I trösztökkel való üzérkedést » és nem volt hajlandó kötél- J nek állni. ■ Jóllehet ellenségei min- * den lépését figyelve el \ akarták gáncsolni becsüle- « tes igyekezetét, Mattéi nem J rettent vissza piszkos üzel«u meik elől. Iránban, Egyip- ■ tómban és egyéb közel-kg. j leti országokban olajfúrási i engedélyeket biztosított J Olaszországnak, az angol- t amerikai tőkések rovására. ; Világszenzációként hatott akkoriban annak híre, hogy az olasz Mattéi 24 millió tonna kőolajat vásároltatott — Moszkvában. A tántoríthatatlan, gerin­ces férfi sorsa akkor pe­csételődött meg, amikor az algériai ideiglenes kor­mánnyal tárgyalásokba bo­csátkozott a szaharai kő- s olaj felvásárlásának tárgyá- ' ban. Ezért az OAS (a fran- ' cia titkos terrorszervezet) halálra ítélte, A halálos íté- ‘ letet azután „valaki“ csak- < ugyan végrehajtotta: ma- J gánrepülégépe „ismeretlen okokból" lezuhant és1 rom- ; jai alá temette tulajdono­sát. va, J » J. Meredith, az ismert néger diák továbbra is rendőri fel­ügyelet mellett jár az egyetemi előadásokra. Ügy látszik, az Egyesült Államok fajgyűlölői még mindig nem veszik komo­lyan a kormány intézkedéseit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom