Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-11-27 / 48. szám
Emelt fővel DANIEL FUTEJ A CSISZ SZKB ELNÖKE A fiatal nemzedék azokban a merész távlatokban, amelyeket a kommunista párt tűz ki elénk, saját jövőjét és életének igaz, mély értelmét látja. A fiatalok azzal bizonyítják helytállásukat, hogy a szocialista építés legfontosabb részlegtin vonulnak fel, igyekeznek elsajátítani az új technikát, újító módon akarnak dolgozni, magukévá akarják tenni a szocialista kultúra vívmányait, sokoldalúan, testileg és szellemileg is fejlődni akarnak. A CSISZ magas elismerése a CSKP alapszabálymódosító javaslatában abban nyeri a legméltóbb kifejezést, hogy lefekteti a CSISZ-nek a párthoz fűződő mély kapcsolatát, továbbá kidomborítja az ifjúsági szövetség lenini küldetését, és társadalmi szempontból még több felelősségteljes feladattal bízza meg. Tudatosítjuk, hogy a CSISZ-tagokkal és funkcionáriusokkal, de elsősorban azokkal a fiatal kommunistákkal szemben, akik a fiatalok körében dolgoznak, még sokkal nagyobb igényeket támasztunk. Sok ifjúsági kollektíva példás eredményeket ért el. A mezőgazdasági termelés emelésének terén jő példával járnak elől a vietorníki baromfifarmon, a Keresztes elvtársnő vezette ifjúsági kollektíva, a bálványi teljesen gépesített leánybrigádok, a nadszegi és períni EFSZ fiatal gépesítői. Ezeknél a fiataloknál látjuk a legjobban, hogy a kommunista nevelésben a legfontosabb tényező mindig az aktitf tevékeny munka. Amikor a CSISZ tevékenységét bírálólag értékeljük, mi kommunisták nem tagadhatjuk, hogy a fiatalok egy része közömbös a feladatok teljesítésével szemben, nem teljesíti a tervet és teljesítményeikben nem üti meg a normát. A CSISZ-szervek és szervezetek az ideológiai nevelőtevékenység folyamán még fokozottabb figyelmet fordítsanak ezekre a kérdésekre. Komoly problémát jelent, hogy bármilyen igyekezetei fejtünk is ki és a fiatalokat tartósan a mezőgazdaságnak akarjuk megnyerni, mégis ' sok CSISZ-tag és funkcionárius akarja elhagyni a szövetkezeteket. Miben látjuk az ilyen jelenségek mélyebb okát? Elsősorban abban, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok vezetőségei nem fordítanak kellő figyelmet a fiatalokra, nem osztják be őket a munkafolyamatba minősítésük szerint és gyakran nem hajlandók az iskolába küldeni őket. Az is előfordul, hogy a mezőgazdasági üzemek visszahívják az iskolákból azokat a fiatalokat, akikkel szerződést kötöttek. A fiatalokat nem teszik anyagilag érdekeltté és nem veszik figyelembe a progresszív jutalmazási rendszert. Ennek következtében a fiatalok átszállingóznak az iparba, ahol nagyobb keresetet biztosítanak maguknak. Az SZLKP, valamint a CSKP XII. kongresszusának eredményeivel és a kitűzött új feladatokkal ismertessük meg a fiatalokat, tegyünk meg mindent, hogy a kongresszusi határozatok tettekké váljanak. Részlet az SZLKP kongresszusán elhangzott iel-Lszólalásból i mi iiwi——I mi—in A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Bratislava, 1962. november 27. XI. évfolyam, 48. szám Árá 6ü fillér Minden erőnkkel további fejlődéséért Ez év november 23-a és 25-e között ülésezett Bratislavában Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa, mellyel Szlovákiában kicsúcsosodott a CSKP XII. kongresszusának előkészülete. A kongresszuson Karol Bacílek elvtárs, az SZLKP KB első titkára részletesen elemezte Szlovákia elmúlt négy esztendejének fejlődését. Az alábbiakban néhány részletet közlünk Bacílek elvtárs beszédéből: Az SZLKP legutóbbi kongresszusa és a CSKP XI. kongresszusa óta hazánkban nagy sikereket értünk e*. Történelmileg rövid időszak, nem egészen két évtized alatt valóra váltottuk azokat a célkitűzéseket, amelyekért a munkásosztály legjobb, legöntudatosabb fiainak, a kommunistáknak egész nemzedékei küzdöttek. Társadalmunk fejlődésének legfontosabb eredményeit a szocializmus anyagi és műszaki bázisának felépítése, a szocialista termelési viszonyok győzelme jelenti egész gazdaságunkban. Ezeken az alapokon létrejött az új osztályszerkezet — a szocialista társadalom szerkezete, szüntelenül emelkedett a dolgozók életszínvonala és sikeresen fejlődik a szocialista kulturális forradalom. XXX Szlovákia gazdaságának gyors gyarapodása szembetűnőbbé teszi azt a tényt, hogy csakis a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egységes gazdasága teszi lehetőve Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági színvonalának teljes kiegyenlítődését. Szlovákiában a brutto ipari termelés 1959 és 1961 között évente átlag 14.2 százalékkal emelkedett, vagyis felülmúlta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság termelésének átlagos gyarapodását, amely évente 10.4 százalékot tett ki. A lakosság növekvő igényei komoly feladatok elé állítják a közszükségleti cikkeket előállító iparágakat. A közszükségleti cikkeket gyártó iparban az eddiginél sokkal hatékonyabban kel! kihaszálni a nyersanyagokat, fát, üveget, stb. Szlovákiában kiterjedt bazalt-telepek vannak. Mielőbbi kiaknázásuk lehetővé teszi, hogy jelentős megtakarítást érjünk el nagy keménységű acélötvözetekben és egyéb anyagokban, amelyekben nem bővelkedünk. Az üvegipar gyors fejlődése megköveteli, hogy keressük az üveggyártáshoz alkalmas homok célszerű kihasználásának lehetőségeit. komoly problémákat kell megoldanunk. A CSKP Központi Bizottságának „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól" szóló dokumentuma feladatul tűzi ki, hogy mezőgazdáságunkat 1970- ig az ipar színvonalára emeljük. A mezőgazdasági termelés szüntelen gyarapításával, a tudomány és a haladó kutató munka vívmányainak, gyakorlati tapasztalatainak felhasználásával úgy kell fokozni a növénytermesztési és az állattenyésztési termelést, hogy kielégítse a jó minőségű élelmiszerek, főként hús, tej, tojás, zöldség és gyümölcs iránt, megnyilvánuló fokozott keresletet. A tőkés rendszer idején Szlovákia mezőgazdasága mérhetetlenül elmaradt volt. A CSKP XI, kongresszusa óta Szlovákiában a mezőgazdasági termelés 31 százalékkal, az árutermelés 96 százalékkal nőtt. E kedvező^ fejlődés azonban az utóbbi évesben meglassúdott. Az 1958- tól 1961-ig terjedő időszakban a termelés mindössze 3.6 százalékkal növekedett.' ebből a növénytermesztésre 1.5 százalék, az állattenyésztési termelésre 5 9 százalék gyarapodás jut. Az árutermelés ugyanabban az időszakban gyorsabban nőtt. 6.1 százalékkal. A'fejlődés meglassulásának okait mindenekelőtt a vezetés alacsony színvonalában, a pártszervek és szervezetek, a nemzeti bizottságok politikai-szervező munkájának fogyatékosságaiban kell látnunk. A mezőgazdasági termelés eredményeit részben a kedvezőtlen időjárás is befolyásolta. nunk kell, hogy sok alapszervezet munkája még alacsony színvonalú. Ez különösen a CSISZ falusi szervezeteire vonatkozik, amelyek még csekély befolyást gyakorolnak a fiatalságra. Politikai nevelőmunkájuk még nem hatja át az egész ifjúságot, aminek következtében a fiatalok egy része más, gyakran nem kívánatos irányban fejlődik. Meg kell magyarázni a fiataloknak a legbonyolultabb gazdasági, politikai, kulturális, tudományos és technikai folyamatokat, meg kell tanítani őket az ismeretek alkotó érvényesítésére a gyakorlatban és a társadalmi életben. Ma még a tankönyvek fölött, holnap már a gyakorlati életben Kongresszusi küldött Wolf Mária, az SZLKP kongresszusának küldötte. Boldogan ült le a küldöttek közé, szemében örömkönny csillog, a pionírok üdvözlő küldöttségében a saját, „privigyei“ pionírjait látja, akik a „Bátor tettek rakétája" akció keretében olyan kiváló eredményeket értek el. Tizenkétezer és két gyermek neveléséről, irányításáról gondoskodik Mária. — Azaz — fűzi hozzá — az a két gyerek az én két kislányom, róluk bizony sokszor az édesapjuk gondoskodik, megfőzi számukra a tejhedarát, elviszi őket az óvodába. A férjem nélkül nem tudnék eleget tenni azoknak a feladatoknak, amelyek a nagycsaládom a 12 ezer gyermek körében vár. Akárcsak az iparban, a mezőgazdasági termelésben is ko-A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség is egyre szemmelláthatőbban veszi ki részét társadalmi fejlődésünk feladatainak teljesítéséből. Eredményesen fejleszti az ifjúság aktivitását és munkalendületét, segíti a pártot az ifjú nemzedék kommunista nevelésében. A CSISZ legmegtisztelőbb feladata, hogy az új társadalom tevékeny és' öntudatos építőivé nevelje a fiatalokat. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és pionírszervezete pozitív eredményei mellett iát— Hát igen, sok-sok munkával járt, amíg nálunk Privigyén elindítottuk a rakétát. A pionírcsoportokban 78 rakétát indítottunk, 1294 pionír instruktort, úszókat, egészségügyi felelőseket képeztünk ki, 486 727 erdei fát és 6523 gyümölcsfát ültettünk ki, 437 787 kg vasat, 292 551 kg papírt, 47 061 üveget gyűjtöttünk össze. Soroljuk tovább a számokat? 4126 pionír tanult meg úszni, 6140 korcsoivázni, 4981 síelni. W’olf Mária, a CSISZ PSZ titkárnője a legtermészetesebb hangon, közvetlenül, szerényen mondja a számokat. Érzi, tudjuk, mennyi áldozatos munkára volt szükség, míg a privigyei járásban ilyen eredményeket mutathattak fel. Mária persze nem mondja, de tudjuk, hogy milyen rajongással csüngnek rajta a gyermekek, szeretik közvetlen természetéért, példaadó magatartásáért, azért, mert tőle mindig csak jó tanáccsál lehet távozni. Mária elhárítja a dicséretet, soknak tartja, hogy a „Kiváló munkáért érdemrenddel“ tüntették ki, munkatársaira, az aktívára hívja fel a figyelmet. A privigyei pionírok figyelemre méltó eredménye valóban a jól kiépített aktívának köszönhető, de feltétlenül egy ilyen céltudatos, erős akaratú személyiségre volt szükség, hogy a pionírszervezet keretén belül ilyen lendületes, céltudatos tevékenység folyjon. Wolf Mária, amikor a kongresszusi jelentéseket kísérte figyelemmel, bizonyára arra gondolt, hogy a jövőben miképpen mélyíthetné el szervezőtevékenységét, hogy még szebb eredményeket érjünk el. Nem Kolumbusok A z amerikai Georgia államnak van egy Columbus nevű városa, annak pedig egy tanácsa, amely mától fogva alighanem hírhedtté lesz a világon. A tekintetes városi tanács ugyanis az Egyesült Államokban háborítatlanul tevékenykedő fasiszta rohamosztagok újabb hecckampányának hatására feltűnő szabályrendeletet adott ki: Kötelezi a „kommunista származású árukat“ eladó üzleteket, hogy január elsejétől szerezzenek be (ezer dolláért) külön hatósági engedélyt. Ha ezt megkapják, kirakataikban kötelesek a következő feliratot elhelyezni: „Kommunista termékek elárusítására engedélyezett üzlet“. Columbus város tanácsa — nem Kolumbus. Mert az efféle táblákat, velejáróikkal együtt, egy Hitler Adolf nevű németországi lakos előttük már felfedezte. A győzelmes zászló A PRAVDA KÖZLI PONOMARJOV AKADÉMIKUS, az SZKP Központi Bizottságának titkára „A világ kommunistáinak győzelmes zászlója“ című, a kommunista és munkáspártok 1957-es értekezletének ötödik évfordulójára írt cikkét*. Ponomarjov megállapítja, hogy az elmúlt öt év során a béke, a demokrácia és a szocializmus erői megnövekedtek. A háború ellen először harcolnak hatalmas és szervezett erők. A marxisták-leninisták ebben látják a béke biztosítékát, nem pedig abban a hamisan nekik tulajdonított reménykedésben, hogy az imperializmust „meg lehet téríteni". Az Egyesült Államok által kirobbantott karib-tengeri válság kivezető útja ismét igazolta annak a kommunista következtetésnek a helyességét, hogy a világháború elkerülhető. A szerző hangsúlyozza, hogy korszakunk alapvető problémáinak elemzésében, különösen nagy szerepe volt az SZKP XX. kongresszusának. A moszkvai értekezletek következtetéseit, a nemzetközi kommunista mozgalom irányvonalának új stratégiáját az elkeseredetten szembeszegülő dogmatikusok — akik nem akarnak szakítani a sztálini személyi kultusz korszakának módszereivel — és a revizionisták elleni harcban dolgozták ki. AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TITKÁRA ezután megemlékezik a szocialista országok gazdasági együttműködésének új szakaszáról, a nemzeti felszabadító mozgalmak előretöréséről, a kapitalista országokban folyó osztályharcról, a kommunista és a munkáspártok szervezettségének, taglétszámának növekedéséről. Nem szabad arra az álláspontra helyezkedni — folytatja a cikkíró — amelyet gyakorlatilag az albán vezetők kis csoportja foglalt- el — amikor kioktatja az egész kommunista mozgalmat az imperializmus elleni harcról, saját maga azonban távol marad ettől a harctól, nem járul hozzá a forradalmi folyamat fejlődéséhez és olyan provokációs tevékenységet folytat, amely nem erősíti, hanem aláássa a béke és a szocializmus ügyét. A nappali forróság után egyenesen kellemes volt az éjszakai munka. A távoli sötét hegyek felől fújó szellő jóleső hűvösséget hozott a szárnyán. Mellesleg a váltás tagjai közül csupán egyvalaki élvezte teljes mértékben ezt a hűvösséget: Gábor, a szolgálatos lakatos. Egyik gépcsoporttól a másikig járkált az éjszakai égbolt alatt, meg-megerősítette a csőkarimákat, ellenőrizte a szelepeket. Közben egész idő alatt figyelte a motorok zúgását. A műszerészek és a gépkezelők állandóan a műhelyben tartózkodtak. Gábor be-bement hozzájuk szerszámokért, s ilyenkor egyikmásik lány mindig felajánlotta: — Gábor, gyere cseréljünk. Egy váltás idejére ... — Ugyan már, lányok — ütötte el tréfával a dolgot Gábor, — gyermekkoromban sem bírtam a meleget. Csak a hűvösben megy nekem a munka is. ... A műszak utolsó órája. Keleten a nap sugarai már vörösre festették az ég alját. Csend volt. A hangok lágyabbakká, sejtelmesekké váltak. Ügy tűnt, mintha az üzótn blThyolult szerkezete erőt gyűjtene az új, alig megszületett napon végzendő munkára. Gábor órájára pillantott. „Még egyszer ellenőrzőm a szivattyúkat, — gondolta — aztán készülhetek a műszak átadására". Belépett a szivattyúterembe. Tekintete végigsiklott a készülékeken, hirtelen észrevette, hogy a nyomásmérő mutatója erőtlenül csüng a kritikus számjegyen. Ujjával megkopogtat-A kommunista ta a készülék fedelét. A mutató nem ugrott vissza a kellő számjegyre, sőt tovább ereszkedett lefelé. Baleset történt volna? Gábor szinte repült ki a teremből. Két ugrással a fő kapcsoló tábla előtt termett. Az ellenőrző-mérő készülékek ugyanazt mutatták, nem volt kétséges: valahol megrongálódott a vezeték. A váltásvezető lépett mellé: — A vezeték peremkapcsolásai lazultak meg — magyarázta. — Nehéz, sőt veszélyes lenne valamihez kezdeni. Nullára csökkentjük a nyomást. „Nullára csökkenteni a nyomást" — töprengett Gábor. — De hiszen ez azt jelenti, hogy leáll a műhely, az üzem. Mindössze néhány másodpercbe telt, míg felrohant a magasba vezető kapcsolókhoz, a megrongálódás helyét sűrű párafelhő borította. Úgy látszott, lehetetlenség hozzáférkőzni. Gábor mégis pufajkát vett magára, felöltötte gázálarcát, gumikesztyűt húzott és megragadva szerszámét, ismét felment a második emeletre. A kétszáz fokos hőmérsékletre hevített folyadék előtörő sugarai hat-hét méterre csaptak ki a csőből. „Csak az arcomra ne hullana“ — villant át Gábor agyán a megkésett gondolat. Néhány csavarás után az alsó vízsugár csaknem teljesen eltűnt. Gabi kezdte a többi csavart is megszorítani. Pár perc múlva elkészült munkájával. A gőz, víz és gáz háborgó örvényéből nem maradt más, mint egy-két tócsa a padlón és szúrós szag a levegőben. A gépházban már várták. A váltás csaknem minden tagja egybegyűlt. Valaki leszedte róla a vattakabátot, másvalaki kiszedte kezéből a szerszámot. Nem volt virág, amivel a hősöket ajándékozzák meg, nem volt zenekar sem. De Gabi meg barátai csodálkoztak volna is, ha valaki hősnek nevezi őt. Ő csak a kötelességét teljesítette.
