Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-11-13 / 46. szám
(28.) Eszembe jutott egy könyv, ■ tanoncotthonban kézről kézre járt a lányok közt. Hozzám is eljutott. Borítólapján Rodin híres szobrának ,,A csók“-nak a képe. Hogy megdobogtatta akkor a szívem. Izgatottan, szinte egyetlen este olvastam végig a könyv minden sorát. Egymás után világosodtak meg az Élet nagy titkai, megoldódott előttem a nagy Rejtély, amely oly sokszor foglalkoztatta képzeletemet. Most, hogy magamra maradtam, megpróbáltam felidézni azt a néhány sort, amelyet valaki már előttem piros ceruzával aláhúzott, s amelyet magam is jól az agyamba akartam vésni. Emlékezetem homályából egymás után merültek fel a megállapítások: „A bekövetkezett terhesség első és legismertebb jele a havi vérzés elmaradása". „A terhességnek aránylag igen gyakori kísérő tünete a hányás“. Ez világos! áemmi kétség, hogy úgy vagyok ..........Egy másik aránylag korán észlelhető terhességi tünet a mellek megduzzadása“. Izgatottan dobtam le magamról a ruhám és odaálltam a nagy tükör elé! Semmi elváltozást nem láttam. Testem sima vonala fehéren izzott. A két mell közt a gödröcske olyannak tűnt, mint máskor. Azaz hogy... Egyáltalában nem emlékeztem, milyen volt keblem gömbölyű halmai közt a mélyedés azelőtt. Túlságosan szemérmes voltam mindig, semhogy testemet alaposan megvizsgáltam volna. Azt tartottam hogy az ember haszontalanul ne nézze, ne érintse testét, ne meztelenkedjék még egymagában sem. Tükörben fénylő testem semmit sem árult el. Az előbbi két jel azonban megingathatatlan bizonyítéka, hogy ... Izgalomtól kimerültén dűltem végig ágyamon. Homlokomra hideg veríték ült, fülemben zúgás támadt. — Ha megbizonyosodom... szégyenemben ... — Nem mertem végiggondolni. Lehúnytam szemem és csendesen siratni kezdtem életemet. Reggel anyám marasztalni próbált és ismét felvetette, hogy kereshetnék munkát itt a közelben is. > — Nem hiszem, hogy egyedül jól érzed magad ott — mondta és mintha megérezte volna, (EGY LEÁNY NAPLÓJÁBÓL) hogy nincs minden rendben körülötte, még hozzátette: — Ha valami bajod történne, azonnal írj! Ott senkid sincs... — Ne félj anyám, nem történik bajom! Nagyszerű barátnőim vannak ... Hiszen már beszéltem róluk... Rájuk mindig számíthatunk. Lelkesen bizonygattam, hogy nem kell aggódni, félnie, hiszen csupa rendes ember vesz ott körül. — Azzal a legénnyel még együtt jársz? — kérdezte. Zavarba jöttem és ő észrevette zavaromat. — Vigyázz magadra, nehogy valami bolondságot csinálj. Olyan helyen sokféle ember voltam. Nem akartam szembenézni a valósággal. Folyton valami fura reménykedés élt bennem és elhessegettem magamtól minden rossz hirt, viszszautasítottam minden figyelmeztetést, amely óvatosságra intett, vagy felhívta figyelmemet Viktor gyengéire. Képtelen voltam felfogni ezeket a szignálokat. Mintha valami hangfogó burokban éltem voltam. Azt hittem, hogy a mi szerelmünkből valami csodálatos és szép fog kifejlődni. És most itt vagyok. Bajjal küszködöm és saját szüléimhez sem fordulhatok segítségért, mert nem akarom lerombolni jövőmről szőtt álmaikat. megfordul. Ne higyj giindenkinek... Türelmetlenül topogtam. Alig vártam a vonat érkezését, hogy egyedül maradjak gondolataimmal. Körülöttünk néhány ember álldogál, idegenek és ismerősök. Hallották minden szavamat és ez még jobban idegesített. De anyám mindezzel nem törődött. Most is osztotta tanácsait, mint örökké. Pedig rajtam már semmiféle tanács vagy kioktatás sem segített. Magam indítottam el rosszul a dolgokat, amikor nyílt szívvel indultam neki az életnek. Most már felesleges minden óvatosság. Akkor kellett volna vigyázni. Úgy néztem Viktorra, mint valami fölöttem lévő lényre. És csak ember volt. Egyszerű ember. Nem is a legjavából. Visszaemlékeztem azokra a szavakra, amelyeket naivul mondtam neki, hogy becézzen, dicsérjen. Idealista Tévedtem, mert Viktort bálványoztam. Ezt ma már világosan látom. Mentségemre szóljon azonban, hogy Viktor abban a környezetben, amelyben megismertem csakugyan kivételes lénynek látszott. Mindenki a legjobb sofőrnek tartotta, dicsérték, tisztelték még az idősebbek is. Arról ne is beszéljek, hogy a lányok hogyan rajongtak érte, mi mindent suttogtak róla egymásközt, mert megszédültek nyílt mosolyától, bátor fellépésétől. Én is megszédültem... Ez járt az eszemben, miközben anyám prédikációit hallgattam. Legszívesebben elfutottam volna, hogy ne kínozzanak ezek a kései figyelmeztetések. De csak álltam és hallgattam: — Mindig is bátortalan voltál... ezért se akartalak elengedni. Elrontott a sok könyv... Ne higyj a mézes-mázas szavaknak. Ami a könyvekben van az is más és az élet is más. Nem szabad összekeverni őket, mert bajba jut az ember. — Ne törődj másokkal! Te csak élj rendesen ... Később hozzátette— Végezd a dolgodat és a többivel ne törődj! Amikor a vonat közeledett: — A holmidra vigyázz! Az emberek felemelték a csomagjaikat én is megfogtam a koffereimet. — A hasadon ne spórolj!... Szerencsére befutott a vonat és nem kellett tovább hallgatnom. Amikor elbúcsúztunk, a könnyeit törölgette. Én sem tudtam visszafojtani őket. Éreztem, hogy szeret és fájt, hogy úgy elidegenedtünk egymástól. Pedig most nagy szükségem lenne rá. Minden naivitása mellett is segíthetne rajtam, hogy kilábolják kétségeimből. De a köztünk támadt szakadékot mái nem tudom átlépni. Nem tudok visszatérni oda, ahonnan eltávoztam. Úgy látszik, hogy utak visszaféle nem vezetnek ... A vonat zsúfolt volt. Szabadságukról visszatérő katonák, munkahelyükre igyekvő munkások, utazgató bstyús nénik, hivatalnokok diákok álltak a folyosókon is Hihetetlen, hogy mennyi ember utazgat mostanában Akárcsak én, sokan elkerültek családjuktól, idegenben dolgoznak, élnek és ilyenkor a hét elején vagy a hét végén mindig ellepik a vonatokat. Az egyik fülkében még akadt hely számomra <s Valaki segített feldobni a kofferemet a csomagtartóra, aztán meghúzódtam a sarokban Nem akartam ismerkedni csevegni senkivel, hiszen elég dolgom van most önmagámmal Mellettem két katona ült, az ablaknál két borzashajú süldő lány. Incselkedtek beszélgettek és hangosan nevettek, önkéntelenül is rájuk figyeltem. Az egyik lány öblös bőrtáskájából befőttes üveget húzott elő és villával savanyított káposztát kezdett majszolni, öszszetutott minden nyál a számban. Szinte megbabonázva néztem a lány kényelmes mozdulatait. Nyelvem alatt ott éreztem a savanyított káposzta mesés ízét és leküzdhetetlen vágy ébredt bennem, hogy megízleljem hogy legalább egy morzsányit én is kapjak belőle. A katonák csipkelődve kérlelték a lányt: — Adjon nekünk is egy kis káposztát. — Van is az eszemben! Nem vagyunk a kapitalizmusban... — Hogy-hogy? — Nem hagyom magam kizsákmányolni ... A katonák nevettek s a lány kéjelegve falatozott a káposztából. — Ilyen szép kislány és milyen irigy — jegyezte meg csipkelődve az egyik katona. Kedvem lett volna kiragadni az üveget a lánv kezéből, de inkább felállottam és kimentem a folyosóra, hogy megszabaduljak a kísértésektől. Odakünn két egyetemista vitatkozott fennhangon, tudásukat fitogtatva. (Folytatjuk) ©INI lettek? dott, de szólni nem mert, vettem észre, hogy tapasztalata van már az ilyenben, nem érdemes a nőket más asztaloknál molesztálni, mert túlságosan sok itt a hasonszőrű vagány, s hamarosan ellátják az egyedülálló idegen baját. Jött a pincér, fizetni. Háromszázon is túl volt a számla, majd az asztal alá estem csodálkozásomban. — Jó svungat vettetek — állapítottam meg aztán elismerően. De ő rámtámadt: — Most röhögsz nyavalyás, hogy kitőltak velem. Velem, a buta paraszttal! De nem baj! Mert vedd tudomásul, hogy legközelebb majd én tolok ki velük. Mert én nem hagyom magamat! Mert én nem akarok mindig ganajos paraszt maradni. Értsd meg: betöröm, magam alá gyűröm ezt a világot, ha beledöglök is. Magyarázni próbáltam, hogy ezt a betöretést talán mégsem az alvilágnál kellene kezdeni, dehát láttam, hogy már be van rúgva tökéletesen, mire mentem volna a prédikációval? S reggel, hogy kijózanodott, elmagyarázta értelmesen is a gondolatmenetét: — Mert én otthon csak a sarat tapostam reggeltől estéiig. Meg a port nyeltem. S ml hasznom volt belőle? Itt meg? Ledolgozom a magam nyolc óráját, nem könnyű munka, nem mondom, de a kétezerkétezerötszáz megvan, s azontúl azt csinálok a szabad időmmel, amit akarok. Vagyis: nőzik. Mert hiába kérdezem, hányszor volt színházban, hányszor volt kiállításon, hányszor volt hangversenyen, még a hírüket sem hallotta. Pedig az indokok közt, amiért otthagyta a falut, az is szerepelt, hogy nem volt mű-A NOBEL-DfJAS STEINBECK színjátékok, riportok, szocio- Az idei irodalmi Nobel-díjat gráfiák és műfordítások hoszaz amerikai John Steinbeck szú-hosszú sora jelzi ennek az kapta. Steinbeck munkássága immár klasszikussá ereff alkotónak az útját F.lsö könyvet, a Nehéz föld és a Sarjúrendek című verseskötetek még 1928- ban, 1930-ban jelentek meg, s az utolsók, az Ebéd a kastélyban, az Oj versek valamint a Nem volt elég, válogatatctt verseinek gyűjteménye I960— ót—62-ben. Szokás az ilyen alkalmakkor számadást tartani, szemlét az eltelt évek termése fölött Illyés is ezt tette legutóbbi interjúja alkalmából az Élet és Irodalomban, tegyük hál meg mi is. Milyen volt ex az életút, mik voltak az eredményei ? Mindenekelőtt a versek. Mert igaz ugyan, hogy Illyés szinte prototípusa a magyar irodalomban a sokoldalú, verset, prózát, drámát egyforma ügyszeretettel, egyforma tehetséggel alkotó művésznek, mégis a kérdésre: „elsősornak minek tartja magát, ellentmondást nem tűrő hangsúllyal ezt feleli: — Költőnek! Minden más művet odaadnék egyetlen versért. A vers az első, eredendő élményem, és mindig is az maradt". S ezt az az Illyés Gyula mondja, aki megírta a Puszták népét, az Ozorai példát, a Petőfit, A ,Fáklyalángot, a Dózsa Györgyöt, A kegyencet! Elgondolkoztató dolog ez versellenes, lírát megvető korunkban! Azt kívánjuk a jubileum alkalmából a költőnek, amit ő kíván önmagának: — Verseket szeretnék írni, elsősorban verseket. S talán a mérleget is meg kellene vonnom: ezt adtam, ezt kaptam. Lehet, hogy kiderülne, nem ez a legkifizetődőbb ipar. Van egy francia mondás: harmincéves kora után az ember felel az arcáért. Ügy érzem: hatvanéves kora után az ember már nemcsak magának felel az arcáért, hanem környezetének, a társadalomnak, mindenkinek: mi lett belőle. Igyekszem olyan arcot kialakítani magamnak, amilyennek én elképzeltem a magyar írót. Egyébként minden jót kívánok az utókornak“. nem ismeretlen a mi olvasóink előtt sem, hiszen legjobb művei sorra megjelentek a világ valamennyi nyelvén. Első kirobbanó sikerű müve az Egerek és emberek című kisregény volt, még a Harmincas évek közepén. Ezt követte Steinbeck legjobb műve, az Érik a gyümölcs című regény, a kaliforniai kivándorlók hatalmas erejű rajza. A negyvenes évek elején Lement a hold című kisregényében állított feledhetetlen emléket a norvég antifasiszta harcosoknak, s az ötvenes években az Édentől keletre, valamint az Igazgyöngy című müvekkel aratta legnagyobb sikereit. Steinbeck haladó író, egyike az amerikai realista regényírás nagy hármasának (Hemingway val és Faulknerrai egye'emben). Személyében ezúttal vaióban méltó töt koronáz az irodalmi Nobel-díj. ILLYÉS GYULA HATVAN ÉVES Szeretettel köszöntjük a hatvan eves Illyés Gyulát, a legnagyobb élő magyar költőt. Illyés 1902. november 2-án szülelett, s a jubileum alkalmából felé áradó szeretet hatalmas munkásságot honorál. Versek és verseskönyvek, regények és Jó munka után JÖ SZÓRAKOZÁST velődési lehetőség. S hogy még a mozit kérdem, most lepődöm csak meg igazán: több, mint két hónapja van a városban, de még egy filmet se nézett meg. Tehát marad a nőzés. Csakhogy az is milyen! A legalján tapogatódzik itt is, mert nem tud mit kezdeni esetlen falust modorával, öltözködni nem tud, viselkedni nem tud, szórakozni nem tud. annyi önkritika meg van benne, hogy mindennek a tudatában nem igen mer ismeretséget kötni rendesebb nőkkel. Egy kérdés marad még végül: — Mennyi marad a kétezerből hónap végén? — Semmi. (Befejezés következik) i Naszvad a komáromi járás, s egyben köztársaságunk legnagyobb falvai közé tartozik. Lakosságának létszáma hétezren is fölül van. Bizony nem könriyü ilyen nagy faluban úgy irányítani az ifjúsági szervezetet, hogy a falu fiataljai megtalálják szervezetükben a munkán, a politikai nevelésen kívül a szórakozást is. A naszvadiak meggyőződtek arról, hogy a fiúkat és lányokat csakis akkor tudják megnyerni a CSISZ-ben vállalt aktív munkára, ha a vezetőség a szervezetet úgy irányítja, hogy a fiatalok a munka mellett szórakozhatnak is. Többen a CSISZ-tagok közül az üzemekben dolgoznak, Komáromban vagy pedig Ersekújvárott, s jól ismerik az üzemi CSISZ-szervek és szervezetek munkáját. Saját tapasztalatukból tudják, hogy az ottani szervezetek többet foglalkoznak a fiatalok munkánkívüli idejével. Különböző szórakozási lehetőségeket szerveznek részükre, mint pl. az ötórai tea, amelyet a CSISZ-szervezetek karöltve szerveznek a vendéglátó üzemekkel. A naszvadi CSISZ - szervezet vezetősége májusi ülésén a fiatalok munkánkívüli tevékenységével foglalkozott, s a vitában többen megemlítet-KON YVKI ÁLLÍT AS rendelkezésére. A könyvek között szerepel a Szovjetunió népeinek legfrissebb szépirodalmi termése, valamint a tudományos, gyermek- és szakirodalom. Már a kiállítások első napjaiban hatalmas érdeklődés nyilvánult meg a kiállított könyvek iránt. Képünk a gyermekkönyvek osztályán készült. A csehszlovák-szovjet barátsági hónap, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulója megünneplésének jelentős eseményei lesznek az iskolánkban, üzemeinkben megrendezett könyvkiállítások. Több, mint tizenötezer eredeti könyvet bocsát a Szovjet Könyvesbolt a kiállítók ték, hogy bizony a szervezet munkájában ezen a téren sok hiányosság van. A fiataloknak nincs hol szórakozniuk! Mit is tegyenek egyebet, beülnek a kocsmába sörözni meg kártyázni. Itt rövid időn belül kellene valamit tenni, de mit? Oroszi János CSISZ-elnök javaslattal fordult a vezetőséghez. Játszunk színdarabokat! Ez nem megoldás — felelték a többiek a színjátszásban legfeljebb 15— 20 ember: kapcsolódhat. De hol szórakozzon a többi 200—250 fiatal?... Rendezzünk tea-estéket! A vezetőség az elnök javaslatával egyetértett. A szavakat tettek követték A színdarabot Vojtkó Pál rendezésével tanulták, s lejátszották nemcsak Naszvadon. hanem a környékbeli falvakban is. A Kincskeresők szintén sikert aratott. A színjátszó-csoport olyan közösséggé fejlődött, melynek megvan minden lehetősége a közeljövőben nagyobb igényű színjátékok betanulására is. A téli időszakban szeretnének legalább két színdarabot betanulni. A teaestéket nyáron a cukrászda udvarán rendezték, ahol a vendéglátóüzem segítségével táncparkettel építettek. A szükséges homokot és cementet bebiztosította a vállalat, a betonozást pedig o fiatalok brigádmunkában végezték el. A délutánokon 140 180 fiatal is részt vett A zenét a helyi CSISZ tánczenekara szolgáltatta. A naszvadi CSISZ-szervezet megtette az első lépéseket a fiatalok munkánkívüli idejének szervezésében. Tarlósabb eredmények elérésének érdekében szükséges a helyi tanítók segítsége is. A faluban 40-50 tanító tanít, nagy részük fiatal, de segítségük a CSISZ-szervezetben nem mutatkozik meg. KISS GYULA
