Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-03 / 1. szám
:iinniiminimiii»niniiiiiiiniininiiinnnninmmfnnnmnmnimiinmimnminnmmniiii<CTiWHHwmmniiiimiwimiminmnninnnn í Prágában éjfélt kongat az Orloj, Budapest pontos időjelzést ad, a világvárosok rádióállomásai himnuszokat sugároznak, a bratislavai televízió bemondónője békés újévet köszönt. Borral telt meg a pohár, habzik a pezsgő, gyöngyözik a nedű, terített az asztal, az újévre emelem poharam. Koccintok. Veled, te legkedvesebb, veletek handlovai fiatalok, a fény és az erő teremtőivel. Veletek szövetkezeti tagok, akik kérges ujjúitokkal szorítjátok a poharat és e percben több húsra, foszlósabb kenyérre, gazdagabb termésre gondoltok, veletek tanítók, akik már a kommunista társadalom számára nevelitek féltve őrzött nemzedékünket, veletek tanulólányok és fiúk, akik most szívjátok magatokba az igazi tudományok alapjant, veled mérnök, aki bonyolult gépet tervezel, amellyel a csillagokig érünk, vagy itt a földön mentesíti az ember kezét a nehéz fizikai munkától. Főiskolás! Önts bort, légy részese ünnepünknek. Érettségire készülő szőke lány! Tedd félre most a könyvet, emeld poharad a vizsgák sikerére. szórakozást a tánccsoport tagjai között találom meg. Olyan összetartok ezek a fiatalok, mintha egy család volna. Bízom abban, hogy az 1962-es évben megrendezendő népművészeti versenyeken jól szerepelünk. Szeretném, ha műhelyünkben olyan kollektíva alakulna ki, mint a tánccsoportunk kollektívája. Végül, mit is szeretnék? A szabadságomat kellemesen tölteni, esetleg a Tátrában. < Hajdú Klára, a királyhelmeci általános iskola tanulója. Két év határához értünk. Az 1961-es év és az előttünk álló 62-es év találkozási pontjához. Búcsúzunk az óévtől, fogadjuk az újesztendőt. Nem könnyű emlékek idézése nélkül elválni az élményekkel teli elmúlt évtől. Annyi szépet, értékeset és kedveset hozott ez az év, hogy neh|z 'azokat feledni. Mit hoz, miben és menynyiben fog újat jelenteni ez az év? Az az érzésem, hogy az 1962-es év jelenti majd életem egyik legfontosabb szakaszát. Érettségi és pályaválasztás előtt állok. Mi mást kívánhatok az új évtől, mint elsősorban az érettségi vizsgám sikerét. Ez dönti el diákéletem további sorsát, magánéletem eseményeinek alakulását. Minden vágyam, hogy tanulmányaimat a főiskolán folytathassam. Nagyon szeretném, ha az 1962-es évben minden osztálytársam terve sikerülne. szerint, tehát szeptembertől számítjuk. Mit várhat egy főiskolás az új évtől? Nagyon sokat, de elsősorban a vizsgák sikerét. A nehéz és fáradságos munkánk nyáron érlel gyümölcsöt, amikor tanáraink értékelnek bennünket. m Diáktársakat várok a Szín- j§ művészeti Főiskolára. Remélem ebben az évben megkétszereződik a számunk (öt magyar hallgató tanul a Színművészeti Főiskolán). Az iskola kapui nyitva állnak a tehetséges magyar diákok előtt, akik az élőszó erejével akarják hirdetni az iskola elvégzése után az igaz eszmét. Kell, de nagyon kell az utánpótlás. Nagyon szeretnénk azt is, ha egyre nagyobbodna a Bratislavában működő irodalmi színpadunk tábora. No és egy utolsó kívánság ! Az Oj Ifjúság szerkesztői látogassanak meg bennünket a főiskolán. (Ez a kívánság biztosan a legelsők között te1 jes ül. A szerk. megjegyzése). alakításokkal tegyem szebbé magam és mások életét. Főleg az Irkutszki történet című drámában szeretném tudásom legjavát nyújtani. Ezt a darabot a közeljövőben tűzzük műsorra. Én alakítom Szergejt, a darab egyik főhősét. Mi színészek úgy vagyunk, hogy a függöny lezárul az egyik dráma után, még elevenen él emlékezetünkben egy-egy szép monológ, és máris új dráma tanulásába kezdünk. Ez a mi hivatásunk. Hogy el ne felejtsem megemlítem, most, január 5-én mutatja be a Magyar Területi Színház Kákosnak, az ismert szlovák drámaírónak egyik sikerült drámájt az Öreg fa is kivirágzik címmel. Mivel az említett bemutatót néhány nap múlva tartjuk, ennek sikerére is ürítem poharam színészbarátaimmal együtt. Horváth Imre, a bősi tagja. EFSZ Mit várhat egy szövetkezetben dolgozó fiatal az új évtől? Gazdag termést, több húst, hogy így naggyá, erőssé nőjön a szövetkezetünk és ezáltal mi tagok is gazdagabbak legyünk. A bősi fiatalok már eddig is dicséretre méltó eredményeket értek el. Az újságok hírt adtak arról, hogy elnyertük a CSISZ Szlovákiai Bizottságának vörös zászlaját. Azt szeretném, ha az 1962-es évben még eredményesebb munkát végeznénk, így tanújelét adnánk, hogy nem volt hiábavaló a dicséret. A múlt év végén kezdtem új életet, ugyanis megnősültem és így már a feleségemmel koccintok az új év küszöbén. Mezőgazdaságunkban egyre több fiatalra van szükség. Remélem, hogy a jövő évben a bősi szövetkezetben is megszaporodik a számunk. Még modernebb gépeket várok az 1962-es évben, hogy segítségükkel a mezőgazdaságban dolgozókat mentesítsük a nehéz fizikai munkától. Takács János, a füleki Kovosmalt villanyszerelője. Szeretnék nagyon, de nagyon boldog lenni az 1962-es évben. Mi kell ehhez? Az, hogy vágyaim teljesülhessenek. Mint villanyszerelő szabad időmet tanulásra és | szórakozásra használom fel. Látogatom a dolgozók esti iskoláját és ezt az évet szeretném kitűnő eredménnyel végezni. Munkacsoportunk ebben az évben nyeri el a szocialista munkabrigád címet. Szabad időmet én is, mint minden fiatal szórakozással töltöm. A legkellemesebb Bugár Béla, a Magyar Területi Színház tagja, a Három szegény szabólegény jelmezében. Kollégáimmal együtt járom Szlovákia magyarlakta falvait és városait Az új év első órájában hálás közönségünk sikereire és színházunk múlt évi eredményeire emelem poharam. Sok jó szerepet várok az 1962-es évben, hogy kiváló v'-\ V r mm Jandura Rozália, a nyitranagykéri kilencéves iskola tanítónője. Mint tanítónő 1958-tól működöm a nagykéri kilencéves iskolán. Ezt a pályát azért választottam, hogy mind a gyermekeket, mind az ifjúságot szocialista szellemben nevelhessem. Célom elsősorban a gyerekek tanítása áz iskolában, szabad időmet pedig a falusi ifjúság tudásának tovább fejlesztésére fordítom, mind kulturális, mind politikai téren. Mint tánccsoport-vezető működöm a községben. Hogy mit várok az 1962-es évtől ? Én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy mit szeretnék csinálni. Elsősorban tanítani, nevelni az ifjúságot. Felvértezni azokat a tudomány alapjaival, akiket a kezemre bíztak. Vezetni őket az érvényesülés felé. Mint tanítónőre nemcsak az iskolában várnak feladatok, hanem az iskolából kikerülő fiatalság további kulturális nevelését is minden tanítónak vállalni kell. A jövő évben szeretném, ha diákjaim az Ifjúsági Alkotőversenyen ismét megállnák a helyüket. Már tanítom a Körbe-körbe gyerekek című táncos gyermekjátékokat. A felnőtt tánccsoporttal pedig szeretnék még nagyobb sikert elérni, mint a tavalyi kossuti ünnepségeken. No és az egyéni életben is nagyon, de nagyon boldog szeretnék lenni. Terveink sikere lesz a boldogságunk záloga. Összeállította: Cs. I. .V.V.-Ň&& ... .v. Beke Sándor, a Színművészeti Főiskola hallgatója. Nekünk diákoknak, főiskolásoknak lényegében nem is most kezdődik az új év, mert mi azt már az iskolaév Koccintok, méregetem a múltat, tervezgetem a jövőt. Küszöb, amelyen állok, az ó- és az újév között. Mögöttem az eredmények, előttem a tervek és az egyre világosodó jövő. Előttem az új harcokra felsorakozott ifjúság, tele elhivatottsággal, tele lelkesedéssel. Bennük virágzik az élet, az ö akaratuk formálja a holnapot. Koccintok veled, veletek, mindenkivel. Poharat emelek most, amikor milliók és milliók csókolják meg egymást, most, amikor tízmilliók hangja kéri és zengi a békét. Óhaj és vágy, holnap már valóság. Ot, amelynek a közepén járunk, út, amely egyre egyenesedik. A mi utunk, a cél felé vezet. A cél pedig a béke, a megértés, a rettegéstől mentes jövő, a gazdag asztal, a gondoktól megszabadult társadalom. Velünk menetel a jövőbe látó emberiség. Nem egymással farkasszemet néző, hanem mosolygós arcú embernek állnak most az asztal mellett és poharat emelnek az új év első órájában, vágyakat, reményeket öntenek egyszerű szavakba, amelyek teljesülhetnek, íme, néhány a millió közül: £ s iiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiuJijiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiimiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiu Nagy Eszter és Konrád József Az utolsó felvonás című szm műben. Legördült a függöny a történelem sz npaoán. Mögötte a szenny, az átok és a könny. Milliók jajja, milliók sóhajtása, a frontokról hazalézengő katonák erőtlen ölelése jelzi a háború végét. A háború fináléja, ha szabad így neveznem, a legborzalmasabb. De nem, nem akarunk errpl hallani, ml húsz éven túl és harmincon innen lévők, akik a második világégéssel együtt nőttünk fel és első játékunk az ittfelejtett akna, a szétroncsolt repülőgép és az eldobált puskagolyó volt. Nem akarok írni erről a bemutatóról, nem akarom emlékezetemben visszapergetni a történelmet, a m°-gcsúfolt emberiség történetét. Vitázom magammal. Elég lesz talán egy fénykép közlése, az mindent elmond, vagy ha már írok, néhány sor képaláírással elintézem. Nem tudom, hiába akarom. Valami figyelmeztet. Talán augusztus 13, vqgy a rádióban közölt és a napilapokban megjelent hírek, kommentárok? A tények összessége. Ez az, ami írásra késztet. A múlt év utolsó bemutatóját tartotta a Magyar Területi Színház. Nem ráadásnak, szükségszerűnek, napjaink követelményének szánták Az utolsó felvonás című színművet. A darab cselekménye 1945- ben játszódik, Walter Anna berlini lakásán menedéket keres Ross, a koncentrációs táborból megszökött fogoly. Anna csak hosszú habozás után ért egyet Ross elbújtatásával. Megszökött férje katonaruháját adja neki. Az átjáró szomszédasszonynak Grétánák azt mondják, hogy Ross Anna rokona, aki sebesü-Egy bemutató időszerűsége lése miatt kétnapi szabadságra jött. < Az SS-katonák még az utolsó pillanatban is keresik a koncentrációs tábor foglyait. Schmidt Ottó SS főrajvezető, habár szökevényt vél Rossban, nem kutat azért, mert bízik abban, hogy így megnyeri Annát. Anna és a szökött fogoly a hosszú megpróbáltatások során egyre közeledik egymáshoz. Ross közben megtudja, hogy Anna volt férje árulta el az ő barátját Wilke-t. Berlinben a háború utolsó órái zajlanak le. A mindig csodafegyverben bízók már menekülnek vagy civilbe öltözve igyekeznek megmenteni bőrüket, hogy a háború után újra lángot szítsanak. Ez a célja Schmidt Ottónak is, aki hamis igazolványokkal felszerelve jelenik meg most már civilben Annánál, akkor, amij kor Ross éppen távol van. Az igazságot az érkező szovjet katonák fedik fel. Rossot szabadon bocsátják, a szökni készülő Schmidtet lelövik. Ross és Anna együtt kezdenek új életet. Ennyi Erich Maria Remarque egyetlen színművének a cselekménye. Az utolsó felvonást Fellegi István rendezte és fordította magyarra. Walter Annát Nagy Eszter alakítja. Ross megszemélyesítője Konrád József, akit az utóbbi időben mint kitűnő rendezőt is megismertünk. Lőrincz Margit Gréta szerepét játszotta. Schmidt Ottó SS főrajvezetőt Lengyel Ferenc, aki egyben az újraéledő német militarizmus megszemélyesítője is tudott lenni. Gyurkovics Mihály Koch-alakítása nagyszerű. CSIKMÁK IMRF Gyermekeink álma teljesüli
