Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-08-21 / 34. szám

mind Ha öltözködésről beszélünk, nem hagyhatjuk ki a fehérnemű kérdé­sét sem. Sokar ugyan, — nagyoi helytelenül — azt hiszik, hogy egy jélöltózött nőnek csak a felsőruhákkal kell törődnie. Ez nagy tévedés A fehérneműnek minden tekintetben arányban kell lennie a felsőruhákkal. Hogy ez mit jelent? Aki ele­­géns, drága ruhákat engedhet meg magá- J 'S nak, a fehérneműje is finom és elegáns legyen s mennyiség­ben is kb. arányban álljon a felsőruhák számával. Aki ol­csóbb, egyszerűbb ruhákat visel, vá­laszthat a kevésbé fi­nom fehérneműk kö­zül. Egy szabály azonban mind a drá­­az olcsóbb minőségű fehérneműre vonatkozik: mindig ragyogó tiszta'legyen! Kezdjük az éjjeli fehérner művel, vagyis a hálóingekkel és pizsamákkal. Sok a vita afölött is, mi a divatosabb a pizsama vagy hálóing ? Nos, ezt nem le­het divat szerint eldönteni, mert már évek óta mindkettő egya­ránt divatos. Hogy hálóinget vagy pizsamát válasszunk, az teljesen attól függ, melyiket kedveljük jobban, miben szere­tünk jobban aludni. Határozha­tunk úgy is, hogy nyáron hálőinget vi­selünk, mert az köny­­nyebb, szellősebb, té­len pedig pizsamát, mert az melegebb. Egyet- azonban aján­lunk: aki télen is csak hálóingben alszik, an­nak is legyen egy-két pizsamája, mert pl. kirándulások, táboro­­zások alkalmával A nő tükre Félreértések elkerülése vé­gett, mindjárt az elején tisztázzuk, hogy nem ar­ról a tükörről lesz szó, amely­ben naponta vizsgálgatjuk, szé­pek s jólöltözöttek vagyunk-c, hogyan áll fejünkön a kalap vagy lábunkon a cipő. Nem, most olyan tükörről beszélünk, amilyet minden no maga körül képez, s amelyről egész egyéni­sége leolvasható. Ez a minden szépet vagy rosszat eláruló „bű­vös" tükör: a szekrényünk. Számtalanszor előfordult, hogy valakit pedánsnak, rendszerető­nek tartottak — addig, amíg a szekrényét nem látták. Mert nem lehet pedáns jelzővel illetni azt, akinek a lábán mindig nyíl­egyenes a harisnyaesik, ha a szekrényéből a háloing alól húz­za a törülközőt s gyerekkötény nyugszik az agypárnán. Persze, ha „avatatlan“ sze­mek megpillantanak egy ilyen káoszt a szekrény­ben, a szekrény tulajdonosa többnyire azzal védekezik, hogy „jaj, csak ezt gyorsan bedob­tam, mert nagyon kellett siet­nem“, „nem volt időm rendet csinálni“, stb Az Ilyen kifogá­sok máris rendetlenségre valla­nak. Mert minél jobban siet valaki és miné^ kevesebb Ideje van a holmija rendbentartására, annál inkább kell, hogy ügyeljen a rendre. A rend ugyanis nem­csak esztétikai követelmény, ha­nem — bármilyen furcsán is hangzik, — időin: ptakarítás is. Mert nézzük csak: mennyi ideig tart valamit kivenni a szekrény­ből, ha annak megvan a helyé és az valóban mindig a helyén is van .' Ugye, erre azt mondhat­juk: behúnyt szemmel is elő­veszünk akármit egy másodperc alatt De ha mi csak úgy gyor­san bedobtunk alamit a szek­rénybe, mert „sietünk", aztán valamit rádobunk, mert szintén „sietünk“, ez annyiszor ismétlő­dik. hogy ha ki akarunk venni va'amit. akkor nem találjuk, akármennyire is „sietünk". A z esztétikai részt úgy gon­doljuk, fölösleges magya­rázni. Épp úgy, ahogy ügyelünk külsőnkre, lakásunk tisztántartására épp úgy rend­ben kell lenni szekrényünknek is. A lakásnak nemcsak kívülről, szemre, kell szépnek lennie, de belülről is, még akkor is, ha a belső rendet ill. rendetlensé­get csak mi látjuk. És azért sosem lehet tudni, hátha mégis egyszer valaki belenéz , .. (Folytatjuk) UI D E N az Valamikor a szép hálőinget a. csupa fodor és csipke jelle­mezte. Ma az elegáns hálóingek is egyszerűek, nabár néha itt­­ott díszíti egy-egy fodor vagy kevés csipke. A csipkedisz, kü­lönösen betétként alkalmazva praktikus (1. rajz), mert így nem gyűrődik. A hálóing anyaga lehet batiszt, puplin, szatén, krepp, egyszínű vagy mintás. Nagyon szép és finom disz a kézimunka, pl. egy kicakkozott gallér, stb. „Mindennapi“ háló­­ingeink legyenek minél egysze­rűbbek, hogy könnyen lehessen mosni-vasalni, lehetőleg csipke és fodor nélkül. Ezek mellett azonban — ha lassanként is — da szerezzünk be két-három „elegánsát“, melyeket leginkább akkor viselünk, ha elutazunk valahová. Vigyázat a szilonra, mert nyáron nagyon meleg s hátránya az is, hogy átlátszó. A pizsamadivatban lényeges újdonságokról beszélhetünk. A régi, többnyire egyszínű vagy csíkos puplinokkal ellentétben, ma igen divatos pi­zsamára a mintás karton vagy krepp. Lehet pettyes, virá­­gos vagy bármilyen - mintás, világos pasz­tellszíntől minden szín a sötétkékig vagy bordóig. (Egy ilyen sötét pizsama min­denki részére igen 1 praktikus, különösen kirándulásra). A má­­sik újdonság, hogy a pizsamanadrág,nem bokáig, ha­nem térden alul ér és egy kicsit fel van slicceivé. Általában szokás télen meleg, flanel! fehérneműben aludni. Aki már megszokta, nehezen tud rajta változtatni, de igyekez­zünk inkább nem megszokni. Természetesen ne aludjunk len­ge, ujjatlan hálóingben, akár hálóing, akár pizsama, legyen ujja, de inkább a takarónk le­gyen melegebb s a hálőing, pizsama, vékonyabb anyagból. (Folytatjuk) 0 „EGY SZOMORÚ KIS­LÁNY“: Elsősorban is azt * kellett volna megírnia, mi­• lyen magas és hány, kilő. 0 Sokszor ugyanis, — különö­sen falun — azt mondják ® valakire, sovány, holott ép­pen csak nem kövér. így magára bízzuk ennek eldön­tését a 23. somunkban kö­zölt táblázat szerint. Ha szigorú hízókúrát nem is tarthat, lényegében a kö­vetkező tanácsok szerint igazodjon: reggel, akármi­lyen korán megy el munká­ba, ne távozzon reggeli nél­kül. igyon kávét és egyen is hozzá. Inkább keljen fel egy negyed órával előbb, de a tápláló reggelit el ne mu­lassza! A munkába vigyen rr, agával tízórait (legalább egy vajas zsemlyét, esetleg egy kis sajttal, hozzá para­dicsomot, zöldpaprikát). Ha 0 nincs módjában sütni, hogy abból vihetne magával ebéd­• utánra, vigyen helyette egy 0 szelet töltött csokoládét, 0 nápolyi szeletet vagy valami „ más édességet. Ebéd közben, ® ha lehet, igyon sört vagy 0 málnaszörpöt. Ha úksonna- 0 időben még nincs otthon, arra is számítson magával 1 vinni egy zsemlyét, s jó len­ne ha ihatna hozzá egy po­hár tejet vagy kávét. (Eset­leg termoszban viheti). • Ezeket az étkezéseket be 0 kell tartani -Nem értjük, _ miért ne lenni ez lehetséges ® egy mezőgazdaságban dolgo- 0 zó lánynak. A tízórai 5—10 0 percet vesz igénybe, ezt kell, 0 hogy a munkavezető enge­délyezze (kipótolhatja mun­ka után) s ugyanúgy az uzsonnát is. Kár, hogy nem írt részle­tesebben otthoni körülmé­nyeiről, jő lenne ugyanis munkából hazajövet V4 órát pihenni. Végezetül annyit, hogy nem szabad kényesked­­ni, de azért vigyázni kell magára, tehát a táplálkozá­sára is, annál is Inkább, mert nehéz munkát végez. 0 . 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Xik étnek tna HIROSIMÁBAN? Az alábbi szöveg Robert Jungh haladó, amerikai író Hirosimában élni című köny­ve alapján készült és a ka­tasztrófa évfordulója alkal­mából közöljük; Kazuo, ezúttal először kísé­relte meg felidézni 1945. au­­gusztus^ú-nak szörnyű napját, amelyet már annyi év óta pró­bált elfelejteni. Mennyire nehe­zére esett ez! Azt. ami addig a pillanatig történt vele, amely­ben a Mieubsi-üzem előtt mez­telen és are nélküli menekül­tekkel találkozott — gondolat­ban ezerszer is újból átélte. Még sohasem volt elég bátorsá­ga ahhoz, hogy az ezután be­következett eseményekre, gon­doljon rokb'an és ismeretlen eredetű bántatmakban. A támadást át­élt emberek között voltak olya­nok is, akiknél a betegség csak sokkal később mutatkozott. Kezdetben azok, akik átélték a borzalmakat, sokat beszéltek élményeikről, de később már beszélni sem mertek, mert megbélyegzetteknek vették őket. Olyanok, akiknek testét hegek csúfították, nyilvános fürdőkbe nem járhattak. A há­zasulandók elutasították a Hi­rosimából és Nagaszakiból jött férfiakat és nőket. Japánban a házasságok többnyire még ma is közvetítés útján jönnek lét­re. Az életben maradottak több­sége bérmunkás volt, a tisztvi­selők' állását a törvény biztosí­totta, de a munkások állás nél­kül maradtak. Akik megmarad­tak munkahelyükön, azok lep­lezni igyekeztek betegségüket. Féllek az orvostól is és ezért távolt art oltók magukat tőlük. Hirosimában a kórházak csak kevés férőhellyel rendelkeztek, és csak kivételes- esetekben ve­hettek fel a betegeket. A bete­gek tömegesen egymás mellett feküdlek és a helyzet a német­­országi haláltáborokra emlékez­tetett. méteren körzet - beit életben ma­radtak, azután pedig azokat, aki k 1500 vagy még több méte­res távolságban tartózkodtak a bombázás ide­jén Üj mód­szerekét dol­goztak ki,, na­gyobb CSOpÖrtok vizsgálatára. Az orvostudomány történetében ta­lán még nem is­­fordult elő, hogy meghatározott időn belül ennyi beteg és egész­séges embert vizsyédtak vol­na meg. Oe egész más szín­ben látjuk ezt a vállalkozást, ha a társadalom politikai és lé­lektani össze­függéseket vizs­gáljuk Már magában az is bot­rányos, hogy csakis amerikai orvosok vizsgálták meg a bete­geket, és a kutatóintézetet az amerikai Atomenergia Bizott­ság pénzén tartották fenn. A japán közvélemény is igen ta­pintatlannak tartotta, hogy a bombázás biológiai következ­ményeit pont az amerikai ál­lam polgárai tanulmányozzák, — akik a katasztrófát idézték elő. Hirosima polgárai nem tud­ták, hogy katonai műveletnek, vagy amerikai tudományos kí­sérletnek estek családjaik áldo­zatul. Még az is előfordult, hogy az amerikai sajtó ügyetle­nül gyakran „kísérleti városok­ról" tett említést. Kétségtelen, hogy Hirosima és N aga szaki va­lóban kísérleti laboratóriumok voltak. A bomba-betegséget kutató bizottság valóban pon­tos feladatot végzett, Elenu hiba volt, hogy a kutatást csak amerikaiakkal végeztették, és nem voltak hajlandók könnyebb esetekben sem gyógyítani p bombatámadás áldozatait. Az „atomklinika“ talán még több gyűlöletet ébresztett, mint ma­gú a bomba támadás. Az amerikai Norman Cousins nevű újságíró valóságos vádira-A ruha mintája gyakran a bőrbe beleégett. MODERN KÓRHÁZAK — AHOL . NEM GONDOZZAK A BETEGEKET Az amerikaiak csak 1951-ben építettek egy kórházat, mégpe­dig korszerű, luxuskórházat, de arról szó sem volt, hogy olt be­tegeket kezeljenek. Ha a beteg megkérdezte, mit tanácsolnak, mit tegyek, hogy meggyógyul­jak, mindig ezt a feleletet kap­ta: Ez nem gyógyintézet, ha­nem a japán egészségügyi mi­nisztériummal együtt létesített kutatóintézet. A célja az, hogy tudományos vizsgálatokat vé­gezzen. A kezelés nem tartozik ide. Az első és második évben még nem folyt rendszeresen a kuta­tómunka, de később már alapo­san vizsgálták a sugárzás hatá­sait, több mint 75 000 fiatalt vizsgáltak meg. A szülésznők jutalmat kaptak, ha olyan sza­lonokét jelenteitek be, akik a bombázás közelében voltak. Terv szerint meg akarták vizs­gálni mindazokat, akik ezer A feltétel a bombázás utáni 79. napon készült. „A híd égett, már félig ro­mokban dőlt a város, a száz méterrel távolabbi vasúti híd felé futottam. A parton ekkor arc nélküli lények csoportja ro­hant felém. Valamennyien üvöl­töttek. A hid közepén néhány felismerhetetlen test vonaglott. Arcuk helyén lyukak, ajkuk, kezük, borzalmasan megdagadt. Egyik a másikat rántotta ma­gával a mélybe." Kazuo, a to­vábbiakban elmondotta, hogyan próbálta megmenteni egyik fia­tal nőismer ősét. Tulajdonkép­pen annak köszönheti,, hogy megmenekült, mert a szeren­csétlen fiatal lány további fu­tásra biztatta. Egyetlen vágyuk az volt a borzalmas hőségben, hogy valahogy vízhez jussanak. Mire Kazuo vizet szerzett, a leány már nem élt. AZ AMERIKAIAK MEGTILTOTTÁK AZ „ATOM­BETEGSÉGEK KUTATÁSÁT Ahogy Hirosimában helyreállt a rend, egyre mélyült a szaka­dék a város egészséges lakosai és a bombatámadás áldozatai között. Az egész világ akkor még abban az illúzióban élt, hogy az atombombázásnak nem ’.esznek követ• _______________ kezményei. Ezt' z hiedelmet erősítette az el­­•cnd-M cenzúra is. Tilos volt minden célzás a bombázásra, nemcsak a la­pokban, a rádi­óban, hanem még a tudomá­nyos f olyóira -tokban is: Az amerikaiak el­kobozták az atombetegség kutatására vo­natkozó anya­gokat. A japán orvosok csak ti­tokban készít­hettek jelentést a történtekről és ezeket kéz­­röl- kézre adták, mint valami il­legális iratot. Az amerikai or­vosok elkoboz­ták a rádioaktív betegségben szenvedő betegek fényképeit, és így a japánok váltig azt hangoztatták, egye­düli céljuk az, hogy az atorn­­bombázás következményeit ta nulmányózhassák és hozzájá­rulhassanak az ismeretek kibő­vítéséhez. Az amerikaiak nem engedték meg, hogy a japán orvosok az atombetegséggei foglalkozzanak. Ez a magyará­zata annak, hogy Hirosimában az emberek tulajdonképpen nem is alkothattak pontos ké pet arról, hogy a radioaktivitás okozta megbetegedések milyen természetűek. Közben az embe­rek százai és ezrei szenvedtek fehérvérűségben, látási. zava­tot közölt a Saturday Kevue hasábjain. „Arra a sok millió dollárra gondoltam — írja — amelyet az Egyesült kUamok az atombetegség kutatására paza­rol. Ez egyébként kitűnő és fontos intézmény, mert tájé­koztat bennünket egy esetleges atomháborúról is. De a mesébe illő összegekből semmi sem jut a bomba áldozatainak kezelésé­re. A bizottság megvizsgálja, de nem gyógyítja a betegeket. Furcsán hangzik? Súlyos össze­­geket költenek a sugárbeteg­ségben szenvedő emberek ki­vizsgálására, de egy centet sem áldoznak gyógyításukra. A nemesszívű újságíró jelen volt Hirosimában, amikor 1949. augusztusában letették a Béke­központ alapkövét. A további építést azonban közadakozásból nem leheteti folytatni és így az építkezés félbeszakadt. Nagyobb sikert ért el azzal a mozgalommal, melyet az „atom­­árvák" örökbefogadása érdeké­ben indított. Ennek köszönhe­tő, hogy több mint száz hiroéí- * mai gyermek kapott anyagi tá­mogatást amerikai családoktól, vállalták, hogy ezeknek a gyer­mekeknek a „gondját" viselik. Dehát elég ez? A TUDOMÁNY e*i a technika VILA'GABOL Ahol az; ing szorosabban a bőrhöz ért, ott erő­sebben megégett az áldozat. LENGYELORSZÁG OROSZLÁNOKAT SZÁLLÍT KÜLFÖLDRE Furcsán hangzik, de így van. Még Afrikába is szállít oroszlánokat. Léteznek ugyanis olyan oroszlánfaj­ták, amelyek nem élnek Af­rikában és ezeket állatker­tekben tenyésztik ki. A wroclawi állatkertből, amely már 90 éves, eddig már több mint száz oroszlánt és tig fist szállítottak Afrikába. TANULÉKONYAK A DELFINEK A tudósok már megállapí-A Szlovák I udományos Aka­démia üvegházában egy porce­lán kobalt-sugárzót szereltek fel, arrtly 3,2 curie össz-inten­­zitássai sugároz gamma-suga­rakat. A sugárzókészülék körül koncentrikus körökben elülte­tett növények óránként 15-0.6 r állandó sugárzásnak vannak kitéve így lehetővé válik a su­gárzás előidézte fiziológiai és genet.kai elváltozások tanul­mányozása. Az űrhajózás egyik fontos problémája a légkörbe vissza­térő űrhajó, müszertartály le­fékezése és sértetlen földre­­szállitása. Ľ tekintetben az okozza a legnagyobb problémát, hogy a légkörbe visszatérő test a levegő molekuláival való ösz­­szeütközés, súrlódás révén rendkívüli mértékben felhévül, egy 6250 m/Mp sebességgel a légkörbe zuhanó űrhajó csúcsá­nak hőmérséklete például a számítások szerint a tízezer Celsius fokot is elérheti. Eddig Érdekességek tották. hogy a delfinek rendkívül intelligens állatok. Már néhány kísérlet után arra képesek, hogy egy vil­lanykapcsolót használjanak. Gyoisan rájönnek, hogy a villanyáram veszélyessé vál­hat számukra. A delfineket sikerült már énekelni is megtanítani. SOK RÁDIUMOT TARTAL­MAZ A CIGARETTAHAMU Kétszer annyit, mint a szivar, vagy a pipadohány olvadóhütéssel, fékezőrakéták­kal és ejtőernyők alkalmazásá­val próbálták a légkörbe visz­­szatérő testet lelassítani, s így felizzását, elégését meggátolni. Legújabban érdekes módszer­rel próbálnak védekezni a fel­­hevülés ellen: a rakéta csúcsát héliumgázzal veszik körül. A szélcsatorna kísérletek szerint a hélium-védőköpeny meggá­tolja a rakétacsúcs felizzását, egy 1.6 mm vastagságú yázré­­teggel körülvett 60 cm átmé­rőjű gömb mindössze 1400 C fokra hévül fel — ilyen hőmér­sékleten pedig a rakétatechni­kában alkalmazott új szerkezeti anyagok még huzamos hőhatás­ra sem veszítik el szilárdságu­kat. Galliumot sikerült előállítani baux'tból az NDK-ban. A gal­lium, amely a tranzisztorok és elektroncsövek gyártásánál szükséges, így jóval olcsóbban állítható elő, mint az eddigi módszerekkel. hamuja. A cigarettát ugyanis a dohány felső leveleiből készítik és ezek több rádiu­mot tartalmaznak, mint' áz alsó levelek. KÜLÖNÖS CIRKUSZ Ausztriában Erledt-Mukle­­ban egész különös cirkusz létezik, melyhez hasonlót talán az egész világon nem találni. Idomított pisztrán­gokat mutatnak be, vezény­szóra ugrálnak és úsznak. A legjobb ugrót Toni Saller­nek nevezték el,' az artista­pisztráng fél méter hosszú és fél kilogramm súlyú. ŰJ IFJOSAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának (apja. Megjelenik minden kedden Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség ás adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telelőn 445-41. — Postaflők 50. — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 81, Bratislava, ul. Nôr povstania 5L — Előfizetés egy évre 31,20 — Terjeszt! a Posta Htrlapszolgálata, előfizetni minden postahivatalnál vagy postásnál lehet — Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza. — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Ürad útján lehet megrendelni. Címe: Praha L JindŕiŠské ulica 14 — vývoz tlače. . K—15*21338

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom