Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-08-28 / 35. szám
áre 60 filler Bratislava, 1962 augusztus 26. XI. évfolyam 35 szám FIATAL TURISTÁINK A 2503 MÉTER MAGASAN LÉVŐ LEMN-EMLÉKTABLANAL Hatodszor a Rysy Az elmúlt csütörtökön a Magas Tátrában ünnepélyes keretek között megkezdődött a Rysy csúcsainak immár hatodiknemzetközi megmászása. Ebben az évben ez az akció annál is jelentőségteljesebb, hogy a CSISZ vezetése alatt lendületesen folyik az egész ifjúság bekapcsolása az aktív testnevelési munkába. Talán nem is szükséges külön hangsúlyozni, hogy a turisztika elválaszthatatlan része a testnevelésnek. Ezt a tényt bizonyítják a Magas Tátrában összesereglett fiúk és leányok is. Ebben az évben a részvevők közül már senki sem fog szállodában vagy turistaházban lakni, hanem minden csoport részt vesz a közös sátorvárosok megépítésében. És valóban, mesébe illő kis sátorvárosok születtek a nagyszerű magas-tátrai természetben. A csúcsra való felmászás csoportonként, háron napon keresztül, pénteken, szombaton és vasárnap tartott. A cfl minden nap azonos volt. Elérni a 2303 méteres magasságot, azt a festői sziklás részt, ahol egy emléktábla hirdeti minden időkre, hogy 1913 augusztusában barátai társaságában Vlagyimir lljics Lenin is megmászta e tátrai csúcsot. lálkozóhoz. Ekkor 300 fiatal vett részt a megmászásban. Egy évvel később, a rocsz időjárás ellenére is 800 fiatal jutott fel a Rysy legmagasabb pontjára de akkor már nemcsak hazánkból, hanem Lengye'országből, a Szovjetunióból és az NDK-ból is. 1959-ben már 1500 turista jött ide és a külföldi részvétel is magyarokkal hollandokkal és amerikaiakkal bővült. 1960-ban mind a külföldi, mind a belföldi részvétel ismét igen magas csúcsain volt, ezerrel több, mint az előző évben. Tavaly, épp úgy, mint az idén már komoly gondot okozott az igen nagyszámú turistacsoportok beosztása. Hogy minden turista testi épsége biztosítva legyen, minden csoportot szakképzett tátrai vezető kalauzol. így azután valóhan mindenki a'több mint 5000 turista közül bátran és biztonságérzetének teljes tudatában vághatott neki a megerőltető, de örömökben teli szép útnak. Hazánk fiatal turistáival együtt ismét szovjet, lengyel, magyar, német, algériai, ghanai és francia turisták is kivették a részüket az útból Az öt évvel ezelőtt elkezdett szerény akcióból, mint a számok és a nemzetközi részvétel is bizonyítja, egész kis világifjúsági találkozó lett. PETER KARVAŠ: Velünk és ellenünk (Naplórészlet) Zvoien, 1944. augusztus 30. Érdekes figyelemmel kísérni a fiatal turisták érdeklődését a Rysy megmászása iránt. Először 1957. augusztus 4-én szervezte meg az akciót a CSISZ akkori magas-tátrai járási bizottsága. Az ottani fiatalok hozzájárulása volt ez az 1957- es moszkvai Világifjúsági Ta-Már amikor a motoros vonatot átvettem, majd a bőrömből ugrottam ki az idegességtől. A méreg evett mindenért és szinte tűkön ültem. Késtünk, zivatar volt készülőben. a feleségemet meg a fiamat Žilinán hagytam a nővéremnél, és minden valahogy egy hajszálon lógott. Az űtiparancsom már megvolt, de hát azt mégse tehettem meg, hogy a szerelvényt egyszerűen csak otthagyom és hajrá, gyerünk. Most meg ráadásul még két tucat német is a vagonban, két tucat kiglancolt pifke, generálistól lefelé, törzskar, misszió vagy mi a csuda Nyomnak benneteket az oroszok kifelé Romániából. mi, megvan sózva a farotok és most uzsgyi, irány Berlin, ugye? Tomasovcétö! Zvolenig nem történt semmi... Stubnianske Teplicén viszont két csehszlovák meg két vörös zászlót lengetett a szél. No, a mindenit! Hallgatom a kerekek zakatoló játékát. Látták? Nem. látták? Mögöttem kattan az ajtói — gyét szállták meg. Az én ficsúrom velem együtt nagyon mellékes figura volt e pillanatban — ami engem illet, jobb lett volna, ha az osztagomnál vagyok már. Bizsergett az egész testem, amikor befutottunk Martinba. Olyan erővel fékeztem le mérgemben és bánatomban, hogy a Hitler-fióka nekiszaladt az elülső falnak, akár a repülő légy az ablaküvegnek. — Nicnt bremsen! Weiterfahren! Amikor a közelemben éreztem a parfüm- és pomádé-illatát, egyszerre kifogyott bennem a béketűrés. Vájterfáren, apuskám, úgy vájterfáren. öt esztendeje osztogatják a parancsokat, hogy az ember lassankint azt sem tudja, kinek a kutyája. De itt aztán a magam ura vagyok. Érted-e,'te vájterfáren?! Néni is nagyon huzakodtam neki. Úgy elrepült, mint a dróton rángatott Jancsi, és csudamód a sarokba huppant. Mivel a szerelvény megállt, egyszerre csend lett. MARIE KRATOCHVILOVA: Murányi ballada Erdők zúgnak, csendesek a hegyek, Murány vára alatt Andris legeltetett. Tüzek lobbantak fel, Murány fölött dörgött, mikor egy partizán Andrisra köszöntött — Erdők zúgnak, csendesek a hegyek ... Hej, te ifjú legény, mondanék én egyet. Szlovák hazád hív most, hagyd itten a nyájad'. Andris nem habozott, beállt partizánnak Falvak lánggal égtek, dörgött Murány alatt... András, ifjú Andris! Mennyi, mennyi halott! Hull temérdek testre a harmudt, az őszi, Murány, maga Murány az álmukat őrzi. Erdők zúgnak, csendesek a hegyek — Szlovákia, fiaidra méltán büszke lehetsz! Láttad a zászlókat? Ha ezek benn meglátták, sejthetik, hogy valami van a -levegőben. Hallod? — mondom hangosabban, mert leértünk a völgybe és a dübörgés egetverő. Annyi év alatt sem tanultam meg megkülönböztetni a német sarzsikat. Ez tán hadnagy lehetett. Fiatal volt, tejfölösszájú és vöröshajú. Mióta az eszemet tudom, idegesítettek a vöröshajúak. Van is erről, ha jól tudom valami közmondás. Lovaglónadrágban, szétvetett lábakkal állt, bizonyos, hogy himbálózni akart előre-hátra, de a kocsi nem úgy dobálta, ahogy neki tetszett volna. Sehogy sem volt méltóságteljes látvány. Azt hiszem szemmel akart tartani egy kicsit. Eleinte mindenféle mozdulatokat végeztem, amiket nem érthetett, meg-megtapogattam különböző fogantyúkat, megfogdostam minden elképzelhető!, még az órát meg a hőmérőt is, hogy megbolondítsam, figyelje az öregapját. Észrevette, hogy mulatok rajta. Hanem hát őt csak egy dolog érdekelte: hogy valahogy ne fékezzek, meg ne állítsam a vonatot ezen a vidéken, ahol a házakra partizánzászlókat tűznek. Ezért küldték a nyakamra ezt a zöldfülű ifjú óriást. Ma tudom, hogy nem az ilyen uracskák körül forgott akkor a világ. A bajtársak Vrűtkyn már javában ostromolták a Sláviát. amelybe tábori csendőrök vették be magukat. A franciák Martinon keresztül jöttek Strecnőnak a Marseillaise-üket énekelve, Jegorovék Brezno felé ereszkedtek le a hegyekből, a sklabiňaiak pedig Turiec vöLPár pillanatig úgy éreztem magam, mintha valami hibás lépést tettem volna sakk közben, amikor munka után Benyovszkyval a fűtőházban játszunk. És akkor, a nagy csöndben, egyszerre látom, hogy a kocsiból kiszáll a generális, utána a többi tiszt sorban, le egész a csicskásokig. A vonat előtt egy tiszt fogadja őket és már vezeti is. A mi tisztünk! A szemem dülledt ki. De akkor felismertem Cirillt. Ferót, meg a többieket és láttam másokat is a peronon fegyveresen, géppisztolyosan. Egy szemvillanás alatt megértettem, hogy viszik őket — békés úton. Helyes. Megráztam a földön fekvő fiatalembert, hogy a lélek sem zötyögött benne. — Kiszállás! Vájterfáren! — De fekve maradt, akár egy halom kocsonya. Van, akinek akkor kezdődött a felkelés, amikor Banská Bystricán kihirdették. Van, akinek akkor, amikor kikiáltották a köztársaságot és kiragasztották a hirdetményeket. Nekem akkor kezdődött, amikor leütöttem ezt az embert. Persze, találhattam volna az első csapáshoz derekabb legényt is. De hát, néha nincs rhód a váloga tásra. Az a fő, hogy Martinban lefékeztem. Huszonnyolcadikén reggel sortűz hallatszott a kaszárnya udvarából. A vöröshajűra kellett gondolnom. Hogy feszített, milyen kevélyen lépkedett a lovagló-nadrágjában. Meg a többiekre a szőkékre, feketékre. gesztenyebarnákra. Fordította: Fügedi Elek A hősök nyomdokain A Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjaira emlékezünk ilyenkor az augusztus-végi napokban. Előkerülnek a hősi harcokat megörökítő fényképek is. Dicső emlékeket idéző képek és mellettük olyanok melyek ebben az évben készültek Az ember talán azt mondaná, semmi összefüggés közöttük. És mégis. Azokon a helyeken, ahol. tizennyolc évvel ezelőtt folyt a harc, ahol partizánok véreztek, ma pionírok táboroznak, kutatják fel a 'nagyszerű múltat idéző helyeket. Felkeresik a harcok részvevőit is, és így az idősebb nemzedék elbeszéléséből a fiatalok is megismerik azt, amit egyébként csak a könyvekből meríthetlek. A Szlovák Nemzeti Felkelés arany betűkkel íródott fie népeink történelmébe. A ..halál a fasizmusának jelszó számos nyelven, de egyértelműen visszhangzott Szlovákia hegyéiben. Szlovák, szovjet, cseh, lengyel, szerb, bolgár, francia, magyar és ki tudja, még hány nemzet fia és leánya harcolt a közös ellenség a fasizmus ellen. Az egész világ haladó közvéleményének tiszteletét vívta ki a nagyszerű harc.
