Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-07-17 / 29. szám

Sxokejtáw* 2>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii(iimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHMiiiiiiiiniiiiniiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiu = Ez év őszén jelenik meg Dénes György új verseskötete „Hallod, | I hpgy zengenek a fák“ címmel. Az alábbiakban ízelítőt közlünk 5 I az új kötetből. ~ | J Fűre hevert Új kohÓlDLI | a nyári nap Fűre heveri a nyári nap, felgyújtotta a földet, a bóbiskoló fák alatt virágok tündökölnek, Mintha egy régi szép mese derűje hívogatna úgy villan felém kedvesen a galagonya bokra. A forró földet faggatom: mért csal meg ennyi széppel? Mért zengi tele szívemet törékeny kék zenével? >1 i korny íl j tu n k testvér-kezet? Szállnak az évek egyre-másra s késik a világ gyógyulása. > Pedig, de várunk: égve, fájón kikötni egy új Araráton. Kétmilliárd szív viharában hányódnak népek, nemzetek. Fülünkbe dong a jaj, a régi: mikor nyújtunk testvér-kezet? Zúg, zeng a vas, a munka vad zenéje, zúg, zeng a vas, a fény, a fény, a fény forró ezüstje magasba csap. A hegesztők kemény kezében makacs erő, a hegesztők nehéz kezében forr a Jövő. Traverzek zűrzavara. Vasboltozat feszül. A csarnok váza még csupasz de benne már kering az élet zajgó árama, vörös vérsejt-patak; zúg-zeng a vas, árad a vas a lázas emberszív körül. Kassa. Oj kohómű. Itt már a Holnap készül, érchegyek csendjéből kél a nap, lombos tűzben izzik a vas-harag s az emberkézben szerszámmá szelídül. Sínek, daruk, traktorok, ekék, ó, ezernyi forgó vaskerék! A gép, ha lelket kap az ember által, a gépből is a munka lelke szárnyal. Zúgó vasak, zengő vasak a csillagokig felkiáltanak. Kohók, kohók, csak növekedjetek, adjatok kemény nyersvasat, mert a vasból hajnal hasad, s vassal védjük az életet. Jövőnk a vas, jövőnk a vas, gépünk és fegyverünk. Az égre is, az égre is hidat vasból verünk. megtűri, hogy a halál virágjá­ban tépje le az életet, ifjan ragadja el az embert. Eszembe jutott a ránklesel­kedő háború réme is, amelyről oly sokat beszélnek az emberek. A háború mindig fiatal életeket arat elsősorban. Veszélye most is gyűlöletesen telepszik mel­lünkre, szivünkre és agyunkra, árnya folyton nyugtalanít, de nem szabad elveszíteni a fejün­ket, mert akkor tehetetlenekké válunk ellene. Talán holnap én is meghalok, Viktor Is és min­denki. A házak és a gyár ro­mokba dőlnek, ha hagyjuk, ha félünk. Nem szabad félnünk, az élet­nek van. itt előjoga s a halál csak örök tolvaj. Lassan megnyugodtam, a tu­datomig ért s eljutott utolsó sejtemig is a szörnyű tény: az ember egyszer meghal... Fáradtan, lassú léptekkel in­dultam vissza. Viktor már türelmetlenül várt és örömmel újságolta, hogy néhány barátjával kirán­dulásra készülnek vasárnap a Száderlői völgybe. — Mondják, hogy fenségesek ott a sziklák, és úgy nyúlnak az égre mint hatalmas bástyák! Mosolyogni próbáltam, de az arcom merev maradt s a sze­mem szomorú. — Ugye eljössz te is? — kér­dezte. — Nélküled én sem me­gyek ... Beleegyezően bólintottam. közt kígyózó keskeny járdákat. Felettünk az augusztusi ég milliárdnyi csillaga fénylett. Viktor a kapuig kísért és egy sötét zugban hosszan, szenve­délyesen csókolóztunk, hogy fe- I ledjük mindazt, ami nyomja szivünket. ’ AUGUSZTUS 9. A szakmám tulajdonképpen már elavult. Olyan vagyok, mint 1 az a falusi cipész, aki nem vesz 1 tudomást a cipőgyárakról. To­vább kell tanulnom, mert a régi jó kőműves-szakmának befel- 1 legzett. A házakat többé nem téglából, hanem panelból fog­ják építeni. A kőművesek he­lyét egyszer az épületszerelők foglalják majd el. Nem értem, hogy miért nem i látnak tovább az orruknál azok, : akik a szakmát tanítják ... Viktor azt ajánlja, hogy ta­­' nuljam ki a műszaki rajzolást, mert annak azután is nagy Jö- I vője lesz, ha a gyár már fel­­, épült, ö viszont elektrotechni­­• kát fog tanulni esti tanfolya- i mon. Az igazat megvallva nem tu­­; dók dönteni. Néhányszor be­­; lestem már a tervezői^pdába, láttam az egymás mellé sora­­: kozó /rajzasztalokat, a föléjük görnyedő fehérköpenyes lányo­kat, az örökké égő neonlámpá­­. kát. Nem nagyon csábít az ■ egész. Csupa néma mozdulat­lanság ott minden és a fizetés is sokkal alacsonyabb. Én viszont a szabad mozgást, a szabad levegőt szeretem. Örülök ha látom a magam kö­rül zajló életet, az utca pezs­gését, a lármát és az örökké nyughatatlan embereket. Ügy érzem, megfulladnék a zárt iroda fülledt levegőjében, be­lebolondulnék az egyhangú vo­nalkázás görnyesztő mozdulat­lanságába és a halványarcű szaktársak fanyar mosolya a sírba vinne. Mégis döntenem kell, ideje lesz komolyan tervezni a jövő­­met. Talán, ha néhány évvel ezelőtt a szüleim és tanítóim rászorítottak volna a tanulásra, ma nem lennék ebben a hely­zetben. De hagytam magam el­vakítani, elhittem, hogy a kő­műves szakma is megfelel a lá­nyoknak és hogy óriási jövő áll előtte És most itt vagyok, kezdhetem élőről, hacsak nem lelégszem meg azzal, hogy va­lakinek hűséges felesége leszek, gyereket szülök, nevelek, elsze­dem és elköltőm férjem kere­setét és semmi másra nem vá­gyom. Csakhogy én mindebbe sehogyse tudok beletörődni. Tehát tanulnom kell. Hogy mit, azt még majd el kell döntenem. Azért jutott ez most az eszembe, mert Éva halála óta nekem is másképp kell vennem az életet. Az egyetlen női kőműves va­gyok az építkezésen és minden gyűlésen, összejövetelen fur­csán érzem magamat. Egyesek úgy néznek rám, mint a csoda­­bogát re, minden újságírót, min­den delegációt hozzámvezetnek, mutogatnak nekik, mint a női egyenrangúság élő megtestesí­tőjét. Mások viszo it, elsősorban a munkások a többi szaktárs nagyon kedvesek, figyelmesek,' elnézőek és igyekeznek segíte­ni, de a hátam mögött nemegy­szer összesúgnak és a fejüket csóválják: , — Ez is hová tette az eszét, amikor lány létére kőművesnek ment? — Biztos valakinek hiányzott a kimutatásából egy női kőmű­ves ... — Rászedték. — Csakis .. i Az igazság az hogy senki se . szedett rá, én magam jelent­keztem önként, amikor iskolán­­, kát meglátogatta az építőipari tanulóotthon egyik nevelője, hogy új tanulókat toborozzon. : Emlékszem, hogy hosszan, lel­­, kés szavakkal ecsetelte a kő­­, műves-szakma felemelő szép­­t ségeit az égbenyúló állványok > erdejét, a hosszúnyakú darukat, i Utána filmet is vetítettek, csu­pa nevető, éneklő játszadozó - ipar tanulókról és a varázsla- i tosar: zajló városi életről, c < (Folytatjuk) Béke, béke, béke! Acél-szívek harangoznak. Béke, béke. béke! Ezüst-csengetyük zokognak. Béke, béke, béke! Madarak dalba fonnak. Béke. béke, béke! Bús lombok rádhajolnak. A világ benned ébred. Habos márványba vésnek. Szívben, kenyérben élni. Ez a te küldetésed Fegyver vasában élni, ha óvni kell a gyengét. Zúgd t.le fehér orkán a vén föld gyapjas csendjét! BÉKE Deák Györgv rajza Fűszálon harmat ébred. A lelked ragyog benne. Lepke ring át a lombon. Te vagy a kedve lelke. A gyermek várat épít, tenyerén arany homok, csókolja öntudatlan bársonyos szép homlokod. Béke, béke, béke! Acél-szívek harangoznak. Béke, béke, béke! Ezüst csengetyűk zokognak. Béke béke, béke! Galambok búgnak mélyen. Béke, béke, béke! Köszönj a csendes éjben. r = 11111111111111111 f 11111 Ml 111111111111111111111111111111 i 1111M 31 I IM i 111M111M111111 IM 11111111 i Ml 111 IM 111111111! I Ml 11M1111~ Viktornak csak most tűnt fel némaságom és riadtan nézett a szemembe. — Dehát mi van veled? Egé­­, szén halvány az arcod és alig szólsz .. Mi történt ? — Semmi, semmi — hebeg- 1 tem zavartan. — De látom, hogy valami bánt. — Igazán semmi. i — Valaki megbántott? — Nem, senki. — Hát akkor mi bajod? [ — Semmi — ismételtem ma­, kacsul. Féltem, hogyha Évát : említem ismét elsírom magam. , Viktor azonban nem nyugo­­• dott, megfogta mindkét keze­met, a szemembe nézett fürké­­■ szón és kérlelve faggatott: S — Otthon történt valami? Bólintottam. — Az apáddal? Tagadóan ráztam a fejem. — Hát akkor? — Meghalt Éva... — nyög- i tem alig hallhatóan és a mellé­­<f re borultam, hogy elrejtsem- könnyeim. — Lehetetlen! — kiáltott fel- Viktor és a hajamat simogatta y — De, agyrákja volt... t Nem válaszolt, csak nagy erős kezének símogatása gyor­­a sült meg a hajamon, k Viktornak már eddig is sokai meséltem Éváról s megígértem i, hogyha egyszer hazamegyünk n bemutatom neki. Ätérezte mos- fájdalmamat Előbbi jó kedv« k teljesen elpárolgott s szomorí z szótlenságba burkolózott. Észre se^vettük, hogy körű 51 lőttünk sötét este lett és a:- utcák lassan kiürültek. Fogtul y egymás kezét és róttuk a házal Találkoztam közömbös, kár­örvendő és sajnálkozó embe­rekkel, de szeretném ha valaki segítene. Szeretnék már olyan ember­rel találkozni, aki őszintén megmondaná: Nézd, neked is vannak képességeid melyekkel hasznossá teheted magad. Be­teg vagy? No és? Vannak szá­modra is megfelelő helyek, csak az a fontos, hogy szeretettel és kedvvel láss a munkához. Az majd leköti a figyelmedet és segít felejtened. Ilyen emberekkel még soha­sem találkoztam, de az ellen­kezőjével igen. A múltkor így fizetett ki az egyik: „Hallottam hogy mi bajod van. Én a te helyedben már agyonlőttem volna magam, így nem érdemes élni!“ Valóban nem érdemes?! Ezt kérdem most Tőled is, akit jobban szeretek mindenki­nél. Felelj olyan őszintén, ami­lyen őszinte voltál hozzám min­dig. Valamikor újságíró akartam lenni, járni az országot, világot, kutatni az élet rejtelmeit, tit­kait és most a legdrágábbról kell lemondanom az Életről. Pedig, hogy szeretnék élni! Mondd egyetlen szóval, hogy bízzak ne higyjem, hogy meg kell halnom?! Ugy-e még én is tehetek valamit ebben az élet­ben, ami itt marad ami meg­őrzi örökre az emlékemet? Katikám, felelj és ne sajnálj! Nekem nem szánalomra, nem sajnálatra, hanem szeretetre és segítségre van szükségem! Ugye azonnal felelsz és meg­vigasztalod a te szenvedő ba­rátnődet? Számtalanszor csókol: Évi. Sírtam és hangosan zokog­tam. Párnámba temettem az arcomat és fuldokoltam végte­len fájdalmamban. Nem vettem észre azt sem, hogy mikor jött be a takarító­nő. Csak ahogy megrázta a vál­­lam, akkor eszméltem. Táviratot hozott. Feltéptem az összehajtott papírlapot és a betűk szétfolytak a szemem előtt. Csak nehezen ért a tuda­tomig a szörnyű való: Éva halott... Éva halott!... Éva halott!... — sikoltotta az agyam. Kirohantam a szobából, ki az utcára. Körülöttem minden, a száguldó teheraulók. a berre­gő autóbuszok, az egész utca ezt kiabálta: Éva halott... Éva halott... halott... halott... halott... Éreztem, hogy most asonnal beszélnem kell Viktorral. Hiába rohantam, Viktor még nem ér­kezett haza. Bódultán, szinte öntudatlanul indultam neki a dombnak, a kiserdő felé. Itt mindent a maga mozdulatlanságával, nyugodt tóhoz lehetne hasonlí­tani. Éjszaka zápor áztatta a föl­det. Enyhült a hőség, a levegő megtisztult a nehéz nyári por­tól. Mégis fojtogatott .. Előttem a kis erdei úton mo­­gyoróhéjak hevertek, korán le­hullott makk borította a leta posott pázsitot. A bozótok aljái itt-ott még csillogott néhán; esőcsepp a széltépte a pókhá lókon Most nem kerestem fel rej tett zugunkat. Jártam a mél csendbe boruló erdőt, melye semmi nesz meg nem zavarí A magas páfrányok is minth tengerzöld márványból lette volna faragva. A lombok alatt jó hűvös var s eltartott már fstlg is, ner múlott el azokban a forró órák ban sem amikor « napraforgó kókadtan hajtották le nehé fejüket. Töprengtem életről, háláin és a szívem lázadozott a tér mészet rendje ellen, amei 11. Kulturális hírek Ellopták a világ egyik legna­gyobb gyémántját, az amerikai Harward Egyetem ásványtani múzeumából. A híres gyémán­ton kívül további 50 követ is elvittek az ismeretlen tettesek. A dubrovníki Sponza-palota előtt felvonták a zászlókat és a hagyományos szertartások közepette megkezdődött a leg­nagyobb szabású és legtekinté­lyesebb jugoszláv művészeti fesztivál, a nyári játékok, ame­lyek augusztus 24-én érnek véget. ☆ Bratislavában vendégszere­peit a svéd tánc- és ének­­együttes amelynek a műsorán legnagyobb részt svéd népi táncok és népdalok szerepelnek. A műsor második részében fel­lépett a Technik nevű szlovák népművészeti egyintes, a Köz­ponti Alkotóverseny győztese. České Budejovicén megnyílt a Dél-Csehország népi archi­­fektúrája című kiá irtás. tSzép siker Mosoly, remény életkedv su­gárzik a hét leány és fiú arcá­ról. A rimaszomb ifi Csemadok tánccsoportjának tagjai rezgő lépésekkel, csattanó bokázókkal keltik életre a Zobor aljai nép táncát A technikailag jól ki­dolgozott, pergő ritmusú „Zsé­­rei mulatság" utolsó mozdula­tait a közönség elismerő tapsa kíséri A táncosok boldogok. Ojabb siker, újabb elismerés. A rimaszombati Csemadok tánccsoportja ez évben szép eredmények egész sorával di­csekedhet. A járási alkotóver­seny után a kerületi alkotóver­seny győztesei lettek. Június végén a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának dobogóján az ország legjobb együttesei mel­lett szerepeltek. Ezután a Gombaszögi Táncünnepély kö­vetkezett. Legutóbb a východ­­nai nagy seregsze nie résztvevői voltak. A tánccsoport vezetője Ka­marás Imre tanító. Lelkesen beszél munkájáról. Látni, hogy szívvel, lélekkel ét a csoporttal. Néhány éjszaka munkájának eredménye a ,Zsé>ei mulatság" és a „Gömöri leánykérő“ tánc­összeállítása, de nem sajnálja a fáradsugot Dicséri a tánccso­port tagjait, akiknek rendsze­res munkája biztosította ezt a szép sikert. Munkáját most nem szakítja meg pihenéssel. Fejé­ben már új gondolatok szület­tek, új tánc mozdulatai, lépései, amelyek valóraváltása reá vár. A csoport tagjai fiatal leá­nyok és fiúk. A tánccsoport minden tagja nagyon szeret táncolni. Komáromi Edit "és Htolnár Elemér az együttes legrégibb tagja Hasznos tanácsaikkal gyakran segítenek ni egiffíittes­nek. • - J„ Lévai Tibor az együttes leg­­önfeláldozóbb tagja. Minden próbán ott van. _ Nélküle nem tudna próbálni a csoport. Zon­gora mellett ütve l- ritikus szem­mel figyeli a fiatalok minden mozdulatai Nagyon örülne, ha sikerülne a tánccsoport mellé énekkart is alakítani. Mik a tánccsnnort tervei? Most a Csemadok kultúrrendez­­vényein lépnek fel, ellátogatnak a kórnyeö fa'vaki't. Közben új táncot gyakorolnak. HUrAö ILDIKÓ Részlet a Zsérei mulatság című népi láncból. (EGA LEÁNY NAPLÓJÁBÓL)

Next

/
Oldalképek
Tartalom