Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-07-17 / 29. szám
Sxokejtáw* 2>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii(iimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHMiiiiiiiiniiiiniiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiu = Ez év őszén jelenik meg Dénes György új verseskötete „Hallod, | I hpgy zengenek a fák“ címmel. Az alábbiakban ízelítőt közlünk 5 I az új kötetből. ~ | J Fűre hevert Új kohÓlDLI | a nyári nap Fűre heveri a nyári nap, felgyújtotta a földet, a bóbiskoló fák alatt virágok tündökölnek, Mintha egy régi szép mese derűje hívogatna úgy villan felém kedvesen a galagonya bokra. A forró földet faggatom: mért csal meg ennyi széppel? Mért zengi tele szívemet törékeny kék zenével? >1 i korny íl j tu n k testvér-kezet? Szállnak az évek egyre-másra s késik a világ gyógyulása. > Pedig, de várunk: égve, fájón kikötni egy új Araráton. Kétmilliárd szív viharában hányódnak népek, nemzetek. Fülünkbe dong a jaj, a régi: mikor nyújtunk testvér-kezet? Zúg, zeng a vas, a munka vad zenéje, zúg, zeng a vas, a fény, a fény, a fény forró ezüstje magasba csap. A hegesztők kemény kezében makacs erő, a hegesztők nehéz kezében forr a Jövő. Traverzek zűrzavara. Vasboltozat feszül. A csarnok váza még csupasz de benne már kering az élet zajgó árama, vörös vérsejt-patak; zúg-zeng a vas, árad a vas a lázas emberszív körül. Kassa. Oj kohómű. Itt már a Holnap készül, érchegyek csendjéből kél a nap, lombos tűzben izzik a vas-harag s az emberkézben szerszámmá szelídül. Sínek, daruk, traktorok, ekék, ó, ezernyi forgó vaskerék! A gép, ha lelket kap az ember által, a gépből is a munka lelke szárnyal. Zúgó vasak, zengő vasak a csillagokig felkiáltanak. Kohók, kohók, csak növekedjetek, adjatok kemény nyersvasat, mert a vasból hajnal hasad, s vassal védjük az életet. Jövőnk a vas, jövőnk a vas, gépünk és fegyverünk. Az égre is, az égre is hidat vasból verünk. megtűri, hogy a halál virágjában tépje le az életet, ifjan ragadja el az embert. Eszembe jutott a ránkleselkedő háború réme is, amelyről oly sokat beszélnek az emberek. A háború mindig fiatal életeket arat elsősorban. Veszélye most is gyűlöletesen telepszik mellünkre, szivünkre és agyunkra, árnya folyton nyugtalanít, de nem szabad elveszíteni a fejünket, mert akkor tehetetlenekké válunk ellene. Talán holnap én is meghalok, Viktor Is és mindenki. A házak és a gyár romokba dőlnek, ha hagyjuk, ha félünk. Nem szabad félnünk, az életnek van. itt előjoga s a halál csak örök tolvaj. Lassan megnyugodtam, a tudatomig ért s eljutott utolsó sejtemig is a szörnyű tény: az ember egyszer meghal... Fáradtan, lassú léptekkel indultam vissza. Viktor már türelmetlenül várt és örömmel újságolta, hogy néhány barátjával kirándulásra készülnek vasárnap a Száderlői völgybe. — Mondják, hogy fenségesek ott a sziklák, és úgy nyúlnak az égre mint hatalmas bástyák! Mosolyogni próbáltam, de az arcom merev maradt s a szemem szomorú. — Ugye eljössz te is? — kérdezte. — Nélküled én sem megyek ... Beleegyezően bólintottam. közt kígyózó keskeny járdákat. Felettünk az augusztusi ég milliárdnyi csillaga fénylett. Viktor a kapuig kísért és egy sötét zugban hosszan, szenvedélyesen csókolóztunk, hogy fe- I ledjük mindazt, ami nyomja szivünket. ’ AUGUSZTUS 9. A szakmám tulajdonképpen már elavult. Olyan vagyok, mint 1 az a falusi cipész, aki nem vesz 1 tudomást a cipőgyárakról. Tovább kell tanulnom, mert a régi jó kőműves-szakmának befel- 1 legzett. A házakat többé nem téglából, hanem panelból fogják építeni. A kőművesek helyét egyszer az épületszerelők foglalják majd el. Nem értem, hogy miért nem i látnak tovább az orruknál azok, : akik a szakmát tanítják ... Viktor azt ajánlja, hogy ta' nuljam ki a műszaki rajzolást, mert annak azután is nagy Jö- I vője lesz, ha a gyár már fel, épült, ö viszont elektrotechni• kát fog tanulni esti tanfolya- i mon. Az igazat megvallva nem tu; dók dönteni. Néhányszor be; lestem már a tervezői^pdába, láttam az egymás mellé sora: kozó /rajzasztalokat, a föléjük görnyedő fehérköpenyes lányokat, az örökké égő neonlámpá. kát. Nem nagyon csábít az ■ egész. Csupa néma mozdulatlanság ott minden és a fizetés is sokkal alacsonyabb. Én viszont a szabad mozgást, a szabad levegőt szeretem. Örülök ha látom a magam körül zajló életet, az utca pezsgését, a lármát és az örökké nyughatatlan embereket. Ügy érzem, megfulladnék a zárt iroda fülledt levegőjében, belebolondulnék az egyhangú vonalkázás görnyesztő mozdulatlanságába és a halványarcű szaktársak fanyar mosolya a sírba vinne. Mégis döntenem kell, ideje lesz komolyan tervezni a jövőmet. Talán, ha néhány évvel ezelőtt a szüleim és tanítóim rászorítottak volna a tanulásra, ma nem lennék ebben a helyzetben. De hagytam magam elvakítani, elhittem, hogy a kőműves szakma is megfelel a lányoknak és hogy óriási jövő áll előtte És most itt vagyok, kezdhetem élőről, hacsak nem lelégszem meg azzal, hogy valakinek hűséges felesége leszek, gyereket szülök, nevelek, elszedem és elköltőm férjem keresetét és semmi másra nem vágyom. Csakhogy én mindebbe sehogyse tudok beletörődni. Tehát tanulnom kell. Hogy mit, azt még majd el kell döntenem. Azért jutott ez most az eszembe, mert Éva halála óta nekem is másképp kell vennem az életet. Az egyetlen női kőműves vagyok az építkezésen és minden gyűlésen, összejövetelen furcsán érzem magamat. Egyesek úgy néznek rám, mint a csodabogát re, minden újságírót, minden delegációt hozzámvezetnek, mutogatnak nekik, mint a női egyenrangúság élő megtestesítőjét. Mások viszo it, elsősorban a munkások a többi szaktárs nagyon kedvesek, figyelmesek,' elnézőek és igyekeznek segíteni, de a hátam mögött nemegyszer összesúgnak és a fejüket csóválják: , — Ez is hová tette az eszét, amikor lány létére kőművesnek ment? — Biztos valakinek hiányzott a kimutatásából egy női kőműves ... — Rászedték. — Csakis .. i Az igazság az hogy senki se . szedett rá, én magam jelentkeztem önként, amikor iskolán, kát meglátogatta az építőipari tanulóotthon egyik nevelője, hogy új tanulókat toborozzon. : Emlékszem, hogy hosszan, lel, kés szavakkal ecsetelte a kő, műves-szakma felemelő szépt ségeit az égbenyúló állványok > erdejét, a hosszúnyakú darukat, i Utána filmet is vetítettek, csupa nevető, éneklő játszadozó - ipar tanulókról és a varázsla- i tosar: zajló városi életről, c < (Folytatjuk) Béke, béke, béke! Acél-szívek harangoznak. Béke, béke. béke! Ezüst-csengetyük zokognak. Béke, béke, béke! Madarak dalba fonnak. Béke. béke, béke! Bús lombok rádhajolnak. A világ benned ébred. Habos márványba vésnek. Szívben, kenyérben élni. Ez a te küldetésed Fegyver vasában élni, ha óvni kell a gyengét. Zúgd t.le fehér orkán a vén föld gyapjas csendjét! BÉKE Deák Györgv rajza Fűszálon harmat ébred. A lelked ragyog benne. Lepke ring át a lombon. Te vagy a kedve lelke. A gyermek várat épít, tenyerén arany homok, csókolja öntudatlan bársonyos szép homlokod. Béke, béke, béke! Acél-szívek harangoznak. Béke, béke, béke! Ezüst csengetyűk zokognak. Béke béke, béke! Galambok búgnak mélyen. Béke, béke, béke! Köszönj a csendes éjben. r = 11111111111111111 f 11111 Ml 111111111111111111111111111111 i 1111M 31 I IM i 111M111M111111 IM 11111111 i Ml 111 IM 111111111! I Ml 11M1111~ Viktornak csak most tűnt fel némaságom és riadtan nézett a szemembe. — Dehát mi van veled? Egé, szén halvány az arcod és alig szólsz .. Mi történt ? — Semmi, semmi — hebeg- 1 tem zavartan. — De látom, hogy valami bánt. — Igazán semmi. i — Valaki megbántott? — Nem, senki. — Hát akkor mi bajod? [ — Semmi — ismételtem ma, kacsul. Féltem, hogyha Évát : említem ismét elsírom magam. , Viktor azonban nem nyugo• dott, megfogta mindkét kezemet, a szemembe nézett fürké■ szón és kérlelve faggatott: S — Otthon történt valami? Bólintottam. — Az apáddal? Tagadóan ráztam a fejem. — Hát akkor? — Meghalt Éva... — nyög- i tem alig hallhatóan és a mellé<f re borultam, hogy elrejtsem- könnyeim. — Lehetetlen! — kiáltott fel- Viktor és a hajamat simogatta y — De, agyrákja volt... t Nem válaszolt, csak nagy erős kezének símogatása gyora sült meg a hajamon, k Viktornak már eddig is sokai meséltem Éváról s megígértem i, hogyha egyszer hazamegyünk n bemutatom neki. Ätérezte mos- fájdalmamat Előbbi jó kedv« k teljesen elpárolgott s szomorí z szótlenságba burkolózott. Észre se^vettük, hogy körű 51 lőttünk sötét este lett és a:- utcák lassan kiürültek. Fogtul y egymás kezét és róttuk a házal Találkoztam közömbös, kárörvendő és sajnálkozó emberekkel, de szeretném ha valaki segítene. Szeretnék már olyan emberrel találkozni, aki őszintén megmondaná: Nézd, neked is vannak képességeid melyekkel hasznossá teheted magad. Beteg vagy? No és? Vannak számodra is megfelelő helyek, csak az a fontos, hogy szeretettel és kedvvel láss a munkához. Az majd leköti a figyelmedet és segít felejtened. Ilyen emberekkel még sohasem találkoztam, de az ellenkezőjével igen. A múltkor így fizetett ki az egyik: „Hallottam hogy mi bajod van. Én a te helyedben már agyonlőttem volna magam, így nem érdemes élni!“ Valóban nem érdemes?! Ezt kérdem most Tőled is, akit jobban szeretek mindenkinél. Felelj olyan őszintén, amilyen őszinte voltál hozzám mindig. Valamikor újságíró akartam lenni, járni az országot, világot, kutatni az élet rejtelmeit, titkait és most a legdrágábbról kell lemondanom az Életről. Pedig, hogy szeretnék élni! Mondd egyetlen szóval, hogy bízzak ne higyjem, hogy meg kell halnom?! Ugy-e még én is tehetek valamit ebben az életben, ami itt marad ami megőrzi örökre az emlékemet? Katikám, felelj és ne sajnálj! Nekem nem szánalomra, nem sajnálatra, hanem szeretetre és segítségre van szükségem! Ugye azonnal felelsz és megvigasztalod a te szenvedő barátnődet? Számtalanszor csókol: Évi. Sírtam és hangosan zokogtam. Párnámba temettem az arcomat és fuldokoltam végtelen fájdalmamban. Nem vettem észre azt sem, hogy mikor jött be a takarítónő. Csak ahogy megrázta a vállam, akkor eszméltem. Táviratot hozott. Feltéptem az összehajtott papírlapot és a betűk szétfolytak a szemem előtt. Csak nehezen ért a tudatomig a szörnyű való: Éva halott... Éva halott!... Éva halott!... — sikoltotta az agyam. Kirohantam a szobából, ki az utcára. Körülöttem minden, a száguldó teheraulók. a berregő autóbuszok, az egész utca ezt kiabálta: Éva halott... Éva halott... halott... halott... halott... Éreztem, hogy most asonnal beszélnem kell Viktorral. Hiába rohantam, Viktor még nem érkezett haza. Bódultán, szinte öntudatlanul indultam neki a dombnak, a kiserdő felé. Itt mindent a maga mozdulatlanságával, nyugodt tóhoz lehetne hasonlítani. Éjszaka zápor áztatta a földet. Enyhült a hőség, a levegő megtisztult a nehéz nyári portól. Mégis fojtogatott .. Előttem a kis erdei úton mogyoróhéjak hevertek, korán lehullott makk borította a leta posott pázsitot. A bozótok aljái itt-ott még csillogott néhán; esőcsepp a széltépte a pókhá lókon Most nem kerestem fel rej tett zugunkat. Jártam a mél csendbe boruló erdőt, melye semmi nesz meg nem zavarí A magas páfrányok is minth tengerzöld márványból lette volna faragva. A lombok alatt jó hűvös var s eltartott már fstlg is, ner múlott el azokban a forró órák ban sem amikor « napraforgó kókadtan hajtották le nehé fejüket. Töprengtem életről, háláin és a szívem lázadozott a tér mészet rendje ellen, amei 11. Kulturális hírek Ellopták a világ egyik legnagyobb gyémántját, az amerikai Harward Egyetem ásványtani múzeumából. A híres gyémánton kívül további 50 követ is elvittek az ismeretlen tettesek. A dubrovníki Sponza-palota előtt felvonták a zászlókat és a hagyományos szertartások közepette megkezdődött a legnagyobb szabású és legtekintélyesebb jugoszláv művészeti fesztivál, a nyári játékok, amelyek augusztus 24-én érnek véget. ☆ Bratislavában vendégszerepeit a svéd tánc- és énekegyüttes amelynek a műsorán legnagyobb részt svéd népi táncok és népdalok szerepelnek. A műsor második részében fellépett a Technik nevű szlovák népművészeti egyintes, a Központi Alkotóverseny győztese. České Budejovicén megnyílt a Dél-Csehország népi archifektúrája című kiá irtás. tSzép siker Mosoly, remény életkedv sugárzik a hét leány és fiú arcáról. A rimaszomb ifi Csemadok tánccsoportjának tagjai rezgő lépésekkel, csattanó bokázókkal keltik életre a Zobor aljai nép táncát A technikailag jól kidolgozott, pergő ritmusú „Zsérei mulatság" utolsó mozdulatait a közönség elismerő tapsa kíséri A táncosok boldogok. Ojabb siker, újabb elismerés. A rimaszombati Csemadok tánccsoportja ez évben szép eredmények egész sorával dicsekedhet. A járási alkotóverseny után a kerületi alkotóverseny győztesei lettek. Június végén a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának dobogóján az ország legjobb együttesei mellett szerepeltek. Ezután a Gombaszögi Táncünnepély következett. Legutóbb a východnai nagy seregsze nie résztvevői voltak. A tánccsoport vezetője Kamarás Imre tanító. Lelkesen beszél munkájáról. Látni, hogy szívvel, lélekkel ét a csoporttal. Néhány éjszaka munkájának eredménye a ,Zsé>ei mulatság" és a „Gömöri leánykérő“ táncösszeállítása, de nem sajnálja a fáradsugot Dicséri a tánccsoport tagjait, akiknek rendszeres munkája biztosította ezt a szép sikert. Munkáját most nem szakítja meg pihenéssel. Fejében már új gondolatok születtek, új tánc mozdulatai, lépései, amelyek valóraváltása reá vár. A csoport tagjai fiatal leányok és fiúk. A tánccsoport minden tagja nagyon szeret táncolni. Komáromi Edit "és Htolnár Elemér az együttes legrégibb tagja Hasznos tanácsaikkal gyakran segítenek ni egiffíittesnek. • - J„ Lévai Tibor az együttes legönfeláldozóbb tagja. Minden próbán ott van. _ Nélküle nem tudna próbálni a csoport. Zongora mellett ütve l- ritikus szemmel figyeli a fiatalok minden mozdulatai Nagyon örülne, ha sikerülne a tánccsoport mellé énekkart is alakítani. Mik a tánccsnnort tervei? Most a Csemadok kultúrrendezvényein lépnek fel, ellátogatnak a kórnyeö fa'vaki't. Közben új táncot gyakorolnak. HUrAö ILDIKÓ Részlet a Zsérei mulatság című népi láncból. (EGA LEÁNY NAPLÓJÁBÓL)
