Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-03-28 / 13. szám

mmwmíi

Feketenyéken nem régen avatták fel az új kultúrházat, melyet többnyire brigádmunkával építették. Az építőanyagot öreg, lebontásra ítélt épületekből válogatták össze, a hiányzó téglát pedig a HNB mezei téglaégetőjében. égették. Az építésből kivette a részét az ifjúság is. A CÍiISZ helyi szervezete minden szombaton és vasárnap brigádot szervezett s így több mint 3000 munkaórát dolgoztak le a fiatalok. A kultúrház átadáss alkalmából az ifjúság színes kultúrműsorral lépett fel.

Vadovics József • *

Nyírágon a napokban adták elő Ferkó-Urbánek a Vadorzó felesége című háromfelvonásos színművét. Az előadásért a kétyi ifjúsági színjétszócsoportöt illeti a dicséret. Minden szereplő jól játszott, sikerült a szerző mondanivalóját hűen tolmácsolniuk. A jó játékot a közönség többszörös hosszantartó tapssal jutalmazta. A vadorzó szerepét Szalma László játszotta, míg a címszerepben Peszeki Belka nyújtott kimagasló teljesítményt. Jól játszott még Pares Jolán, Tóth Árpád, Kassai Árpád, Peszeki Erzsébet. A nagyszerű rendezésért Lakarovics Manci, Mészáros Margit, Kaskó János és Molnár Béla.

SZEPSIBEN a magyar tannyelvű tizenegyéves iskola XI. osztálya a Hamupipőke című háromfelvonásos mesejátékot adta elő. A darabot Pruszák Zoltánné osztályfőnök tanította be. Sok köszönetét érdemelnek Zubkó István, Balázs Béla tanító, Derján Jánosné és Szamueliszné tanítónő is. A címszerepet Jaczkó Mária játszotta igen meggyőzően. A mostoha szerepében nagyon jó volt Szabó Ilona, a két testvér szerepében Papp Katalin és Szabó Anna mutatták be tehetségüket, Zubkó József mint királyfi és Vittál István mint öreg király arattak nagy tetszést, Timkó Ferenc mint az édesapa érvényesült. A többi szereplő, mint Majláth Tibor, Németh Sándor, Dunajszki Géza, Gombos Erzsébet, Tóth Mária és Molnár Regina nagyszerűen megállták a helyüket és a közönségnek nagy örömöt szereztek.

A CSEMADOK KASSAI HELYI CSOPORTJA Simon Magda Százházas lakodalom című színművét mutatta be a kassai Állami Színházban. A darabot Marosy Lajos rendezte. Figyelemre méltó alapos munkát végzett. A szereplők tehetséges

A TAVASZ VARASA

Jöjj tavasz: csókolj at alvó fákra, boruljon águk kedv-dús virágba.

Jöjj tavasz: szívek fagyott mélyére lásson télt-űző szemednek fénye!

— Ahol zúzmara fédi a kedvet, ahol hazudják csak a szerelmet,

ahol az arcon fájdalmas bánat és az igazság szavára várnak:

jöjj tavasz — balzsam legyen a lépted s legyen böldogabb, még szebb az élet.

Bimbó virággá, bú örömmé váljon s béke legyen az egész világon.

SÁNDOR KÁROLY j

Nagy siker

A budapesti rádió és televízió dzsesz- és tánczenekara március 19-én kitűnőre vizsgázott a bratislavai közönség előtt. Kevés külföldi zeneegyüttes aratott Szlovákia fővárosában ilyen óriási sikert.

Az együttesnek 18 tagja van, köztük a közismert Kovács Erzsi énekesnő, Zsoldos Imre, aki nemcsak kiváló karmester, de jó zenész és komponista is. Nagy sikert aratott a fiatal Toldi Mária énekesnő és az alig huszonkét éves Korda György énekes is.

RADIO*

Az együttes mindenegyes tagja igazi művész, kiváló mestere hangszerének. Táncszámaik nem vad, idegtépők, fülsüketítők, mint a nyugati dzseszzenekaroké, hanem mértéktartók s amellett modernek és művésziek. Érdekes és meglepő volt a Magyar rapszódia dzsesz változata. Ez a teli népi motívumokkal zeneszám már nemcsak kísérletezés, hanem nyugtázó siker, oklevél Zsoldos Imre művészi felfogásáról, tehetségéről és munkájáról.

va — áprilisi kabaré, 21.00: Tánczene; Vasárnap: 9.10: Szórakoztató zene és táncdalok, 11.00: Kívánsághangverseny,

12.30: Népi zene, 16.30: Mikrofonnal a sportpályákon, 18.20: Kívánsághangverseny, 20.00: Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig.

KOSSUTH-RÁDIÓ

Kedd: 14.00: Szovjet dalok, 15.30: Élőszóval — muzsikával, 18.30: Tánczene, 20.25: Operettrészletek; Szerda; 12.10: Tánczene, 15.55: Éneklő hegedűk, 17.15: Szív küldi szívnek szívesen, 20.20: Tavasz és muzsika... hangulatképek; Csütörtök: 15.10 Liszt-dalok, 15.50: Egy falu — egy nóta, 18.15: Honthy Hanna és Sárdy János énekel, 20.30: Muszorgszkij: Hovanscsina,

négyfelvonásos opera; Péntek: 14.35: Psota Irén és Bilicsi Tivadar énekel. 16.40: Oj életünk dalai, 18.30: Magyar nóták, csárdások, 21.10: Az aranybánya, Krúdy Gyula regényének rádióváltozata; Szombat: 15.10 Élőszóval — muzsikával, 17.05 Helyszíni közvetítés az Újpesti Dózsa — Ferencváros bajnoki labdarúgómérkőzéséről, 18.40: Nagy mesterek muzsikájából, 20.30: Halló, itt Jónás! Vidám szombatesti műsor; Vasárnap: 12.15: Jó ebédhez szól a nóta, 17.00: II. félidő, közvetítés bajnoki labdarúgómérkőzésekről, 19.30: Tánczene, 20.20: Cigánybáró (Operettközvetítés).

TELEVÍZIÓ

Kedd: 19.30: Fiatalság! adás, 20.00: Tízszer válaszolj! televíziós verseny, Szerda: 19.45: A Hradec Králové-i színházból közvetítik Az Ördög kulcsai című színdarabot. Csütörtök: 18.00: Fiatalok klubja, 21.30: Esős revue — tarka zenés-táncos műsor. Péntek: 20.00: A fehér város, Szombat: 20.00: Áprilisi esztrádmüsor, Vasárnap: 20.00: Televíziós ' játék: Alois Jirásek: Magdalena Dobrosaila Rettigová.

A CSISZ feketenyéki tánccsoportja

tos Lajos igazgató tanítót illeti a dicséret. A kétyiek ezt a darabot nemcsak Nyírágón, de inás községekben is előadták már. Veres Vilmós

BOLYBAN is élénk a kulturális élet, Már„ton József tanító rendezésében Asszony kezében a gyeplő című népszínművel aratnak nagy sikert, és most járják a közeli falvakat is. Felléptek már Zetényben, Dobrán, Bésen, Zemplénben és Kistárkányban is. Különösen jó alakítást nyújtott Demeter József, Tóth Klára, Balogh Anna, Pehá-és lelkes fiatalok, akik friss, eleven életet hoztak a színpadra, ahol már egész otthonosan érzik magukat. Salczer Ernő ügyesen oldotta meg Szilágyi Imre szerepét. Rozit Makróczy Mária alakította nagy sikerrel. A darab legbonyolultabb szerepét idősebb Ráöz Károly játszotta ügyesen, Kriszt Klára pedig sok rutinnal adta elő az Erzsi szerepét. Makróczy Zsuzsi Piroska szerepében tűnt ki, Takács Ernőddel együtt a gárda legtehetségesebb tagjai közé tartozik.

Egy gémeskút tűnődése

Cseklész felé a Nagy-réten át nyílegyenesen visz áz út, félútban, vén eperfa mellett áll az utolsó gémeskút.

Nem is kút már, az ágas áll csak, megdőlve mered fölfele, amily magasan trónolt egykor, akkora most a szégyene.

Gémjéből kurta csonk maradt csak, szélben nyikorgó pudva-fa; rikoltva, messze elkerüli a mező vándormadara.

—"V.

— Én értem csak e dőlt fa búját: fénykora emlékemben él: hány arató szomját oltotta a vén eperfa tövinél...!

Kivénült hát. Most csak tűnődik: Furcsa, hálátlan a világ.... a törpe szivattyús vaskútban őnála többet, jobbat lát...!

Petrik József

BRATISLAVA I.

Kedd: 12.25: Az operett világából, 16.15: Kívánsághangversény, 18.00: Fiatalok stúdiója, 21.00: Bartók Béla életéből és műveiből; Szerda: 15.25: Fúvószene, 17.15: Szovjet dalok és táncok, 18.15: Kívánsághangverseny, 20.00: Boulevard Durand, színdarab; Csütörtök: 12.25: Fúvószene, 14.10 Közismert operettmelódiák, 17.00: Fiatalok félórája. 20.00: Szórakoztató zene; Péntek: 13.30: Operarészletek, 16.15: Közismert valcerek, 18.15: Kívánsághangverseny, 20.00 Fiatalokkal beszélgetünk; Szombat: 13.10: Táncritmusban, 14.10: Operetből — operettbe, 20.00: Fordít-A SZÉCSÉNKEI színjátszócsoport a „Huncut Klinkó“ vígjátékot vitte színre és nagy sikert aratott. A szereplők közül Mihálik Mária, Mocsári Ilona, Benkó Magda, Trevalec Magda, Csernus László, Oroszlány Gyula, Sztruhár János, Diák László, Kukolík József és Sztruhár Ferenc tűntek ki.

★ ★ *

JANIKON Dávid Teréz Lidércfény című darabját adták elő nagy sikerrel. Köszöntetet érdemel ifj. Kerekes Andrásné, aki a darabot betanította. Novák Gizella és Tobák László a két főszereplő kiváló alakítást nyújtott.

* * *

A NAGYMEGYERI EFSZ új irodaházában a CSISZ helyi szervezete élénk kultúrtevékenységet fejt ki. A tánccsoportot Pállfy Katalin, a színjátszó csoportot pedig Kulacs József vezeti. Gazdag kultúrműsort állítottak össze és nagy sikerrel szerepeltek Nyáradon, Madéréten és Szilán is.

Jindŕiška Smetanova:

TíúS'z. kiiá Usdb

(Jindŕiška Smetanová a cseh próza új nemzedékéhez tartozik. 1923-ban született Brnoban. Az itt következő novella az írónő „Hangverseny a platánok alatt" című kötetében jelent meg a múlt esztendőben Prágában).

Amikor éles berregéssel megszólalt a csengő, valamennyien szaladtak ajtót nyitni, Az ajtó keretében a leány állt, szerencsétlenséget jelző, széttárt kezekkel. Magyarázatot vártak tőle, de szótlanul elhaladt apja és fivére mellett, kabátostul leült a konyhaasztalhoz, tenyerébe fektette fejét, testét rázta a zokogás.

— Mindenedet elvették?... Mindent? - kérdezte édesanyja halk, aggódó hangon.

Semmi válasz. Csak a sírás rázta a lány sovány vállát.

— Bitang németek... Bitangok... Tömjék meg a bendőjüket és forduljanak fel tőle — kesergett az édesanyja.

— Szép liszt volt-e, búzaliszt volt-e?... Oda a bőröndnyi liszt és elveszett a pénz is...

A lány torkán még mindig nem fért ki egyetlqn hang sem. A mama a konyhaszekrényhez lépett, elővette a mákdarálót. az asztal lapjához erősítette, a réztölcsért megtöltötte egy marékravaló darával.

— Sütök néhány lepényt ...Őröld meg — mondta két sóhajtás között, egy pillanattal ké-' sőbb már a tüzet igazította meg a kályhában. - Egyedül nem tehetünk semmit Hála istennek, hogy nem történt bajod!

Nyikorgott a daráló és a durva szemcsék a tányérba hulltak.

— Csakhogy nem történt semmi bajod!

Igen. Csakhogy eddig senkinek nem történt semmi baja!

A háború utolsó esztendejénél tartottak. A csálád valamennyi tagja együtt volt. Lélegeztek, megvolt a kezük, lábuk, édesanyjuk és eljöttek az első éjjeli légiriadók. A riadó kezdetét a házmester jelezte, egy ácskapoccsal kalimpált egy síndarabon. Évekig morgott, hogy sötét pincében laknak. Nagyon kis elégtétel volt látni, ahogy a többiek is riadtan vonulnak a szomszédságukban levő óvóhelyre. Nagy szerencse, hogy családjukban még senkinek se történt baja.

Édesanyjuk a zöldségárúsnál ócska ládákat vásárolt és nyúlketreccé alakította át. A kisudvarban állította fel, a háború eleje óta éjszaka járta a városi parkokat, hogy füvet lopjon, a vászontarisznyával meg lánya járt hulladék répalevelekért a holešovicei kérteszetbe.

Ha a gyerekek tányérjára húst tud tenni, könnyebben élik túl a nehézségeket. Nem? Néha azonban elfogta a lelkiismeretfurdalás: vajon valóban megtett-e mindent? Vajon a zöldségárustól nem kellett volna még több ládát, még több ládafedelet szerezni? Vajon nem kellett volna bedeszkázni a pincelakásnak még az ablakát is, amelyből fölfelé cs^k a járdára nyílt kilátás? Mert innen alulról az egész világból csak a lábakat lehetett látni. Vajon nem kellett volna hozzászoktatni a gyerekeket a sötétséghez, mert azon a parányi ablakon, a hajnali félhomályban rendszeresen halad el előttük a hosszú útra öltöztetett lábak sokasága...

'T'udta jól a mama, hogy miért kaparász a ) lapáttal olyan nagy zajjal a szeneskamrában, vagy miért kapcsolja hangosabbra a rádió gombját, hogy a rikácsoló reggeli fúvószenekar túlharsogja az ablak fölött csoszogó lépteket.

Az élet valamennyi édes kívánságai között az tetszett a legszebbnek, hogy a család érintetlenül élje túl a háborút. Az életért folyó küzdelemtől egyetlen, vékonyka ablaktábla választotta el.

Persze mindent nem lehetett lecsillapítani a szeneslapát zajával és csörömpölésével. A gyerekek annyira szomjasak és kíváncsiak; semmi nem kerüli el a figyelmüket.

A vékonyka, hosszúlábú kislánynak — aki nem is olyan kislány már — örökké éhes a szeme és a világot csak az ablaktáblán keresztül ismeri. Túl sokat látott már az utcáról, ha csak a lábakat látja is. Mert a lábaknak is van jellemük, látni lehet, jó vagy rosszkedvűek-e, akár a gazdájuk arcán.

— Nini mama. Ott megy Fišerné — mondja és fölfelé mutat. A menetben, az ablak rámájában éppen most suhant el az öreg zsidó tanárnő lába. Olyanok már, akár az oszlopok. Bo. kája éppen olyan vastag, mint a lábikrája. Ahogy kacsázva lépegetett a sorban, az oldalát verdeste egy régies kalapdoboz.

— Szalmakalapot visz magával, úgy-e, anyu?

— Szalmakalapot, kislányom. Miért ne vinne magával, amikor árt neki a napfény. Nyáronegy lépést sem tett florentin kalap nélkül...

A mama olyan hangsúllyal mondta ezt, mintha semmit sem jelentene, a szeneslapátot azonban le kellett tennie és egy pillanatra átmenni a másik szobába.

— Az isten szerelmére, ilyen korán is magával viszi a szalmakalapját?

Amikor visszajött és becsukta maga mögött az ajtót, hosszan fürkészte lánya tekintetét. Szörnyű dolog az, hogy a gyerekek előbb-utóbb mindent megtudnak. Elegendő ebben a parányi ablakban két lábat látniuk, bakancsot, meg egy kalapdobozt, s az életről alkotott fogalmaik máris megváltoznak.

őst ott ül ez a nyúrga, serdülő lány kabátban az asztal mellett, darál, szótlanul darál és már ma sem ugyanaz, aki tegnap volt. Mi történt vele?

Hogyan is kérdezhetné meg?

— És Ondráš ? ... Együtt jöttek Ondráššal ?

A lány a fejét rázta.

A mama abbaha'gyta a munkát.

— Nem?... Hogyan?... Miért?...

Semmi. Semmi válasz. Csak a daráló zörög, i lány tenyerével lesöpri a réztölcsérről a mákot.

A mama szemközt ült le vele.

— Szünet van az iskolában-?... De hiszen éppen most van ideje a tanulásnak... Néhány nap múlva nyakunkon a vizsga...

— Biztosan visszajön, anyukám. Egészen biztosan visszajön.

A hangsúly azonban nem olyan, ami megnyugtatna egy anyát. Ez a mondat sejtett valamit Ondrášról. Mert hány emberről mondogatják, hogy visszajön. Már Ondráš is ezek közt van?

A mama kézzel-iábbal védekezik. Megkísérli elűzni egymást kergető gondolatait, de Ondráš arca lassan, homályba merül, ugyanoda, amelyben Fišerné asszony is eltűnt a kalapos dobozával. A mama igaz, talán nem szívesen látta Ondrášt, aki már felnőttnek, kész férfinak számított, s lánya körül forgolódott. Most úgy emlékszik vissza rá, mint aki nem fért bele az ünneplő érettségi ruhájába, amelyet valaki más után viselt.

Ondráš nyolc esztendeig ült a lány mögött as iskola padjában. Az állandó együttlét hoszszú esztendőkig nem jelentett semmit, mindössze talán annyit, hogy vékony nyakon egy gömbölyű fejecske ült előtte.

Az idén vette észre, hogy a lány tarkóján egy vereses kis fonat, egy hajtincs elütött barna üstökétől. Töltőtollának szárával megbolygatta ezt a hajfonatot és kitépett belőle egy szálacskát. A lány megmozdult. Ondráš meg is ijedt a bizalmaskodástól. Visszahúzta a töltőtollat. A lány feje azonban egy kicsit és magát kelletően hátrahajolt, arcvonása is megrezdült. Olyan mozdulat volt ez, amit Ondrášnak tudomásul kellett volna vennie; nem utasíthatta vissza.

Ebben az esztendőben új tanárt kaptak. Egy birodalmi nácit, aki kemény, germán akaraterővel verte fejükbe a kötelező érettségi tárgyat, a náci elméletet. Az első órán névsor szerint hívta felelni a diákokat.

Akkor Ondráš még a cseh nevére hallgatott.

Amikor a tanár kiejtette a száján „Endrisz“ (mert így mondta), az ifjú vigyázzba állt. A náci tanár nem is leplezte tetszését, amint bámulta ezt a lenszőke, fakó hajú, értelmes, pelyhedzö állú fiatalembert.

/