Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-10 / 2. szám

kijelentette, hogy Anglia „politikai rendezést" kíván Laoszban és úgy véli, hogy ennek egyik útja a laoszi nemzetközi bizottság működésének újrafelvétele.

A VILÁGBÓL

AZ AFRIKAI

ORSZÁGOK VEZETŐINEK ÉRTEKEZLETE CASABLANCA

BAN

Az Egyesült Államok megszakította diplomáciai kapcsolatait Kubával. Eisenhower kormánya fokozni Igyekszik a kubai forradalom megfojtását célzó kampányt. Az a szándéka,

Eisenhower amerikai elnök önkritikája

Hagyományos beszédében kijelentette: „Ha lelkiismeretünk tükrébe nézünk, akkor foltokat és hiányokat látunk, melyek elhomályosítják az országok és emberek képét.“

hogy ebbe a műveletbe bevonja az amerikai földrész más országait is. Ezekre erős nyomást gyakorol, hogy Washington példájának követelésére kényszerítse őket. Ennélfogva halaszthatatlanabbá válik a kubai kormánynak a Biztonsági Tanácshoz intézett felhívása, amellyel sürgeti, hogy a tanács hozza meg a szükséges intézkedéseket és akadályozza meg az Egyesült Államok tervezte nemzetközi haramia cselekményt az ENSZ egyik tagállamának függetlensége és területi épsége ellen.

Leopoldville-be megérkezett az úgynevezett békéltető bizottság valamennyi tagja, tervek szerint tizenegy ország küldöttei a jövő héten tartják megbeszélésüket. A küldöttek tárgyalni szándékoznak valamennyi kongói csoporttal, beleértve Lumumbát is.

A LAOSZI KORMÄNYCSAPATOK TOVÁBBRA IS ÜLDÖZIK A ZENDÜIŐKET

A néhány nappal ezelőtt megindított támadás pánikot keltett a zendülők sorában. A zendülök többszáz haloLat és foglyot vesztettek. A felszabadított területek lakossága örömmel fogadja a bevonuló csapatokat.

Az angol külügyminisztérium szóvivője egy sajtóértekezleten

SZ.1NHÄZ MŰANYAGBÓL

___ Franciaor-‘^3 szágban műanyagból építettek fel egy vándorszínháss§ zat és jelenleg Párizs egyik elővárosában állítják fel. A színháznak 750 férőhelye van és 48 óra alatt kényelmesen bárhol felszerelhető. Vándorkiállítások rendezésére is igen alkalmas.

Az olasz dolgozók még mindig sztrájkban állnak. Milánóban már több, mint egy hónapja sztrájkban állnak a villanyszerelők, béremelést követelnek. Jelenleg a 60 000 villanyszerelőhöz 15)000 vasmunkás is csatlakozott, akik ugyancsak béremelést kérnek. A sztrájkolók a vasmunkások szakszervezetének tábláival vonulnak. A feliratok egységes harcra hívják fel

a munkásokat.

KIVALŐ ÜZLET

„Az ENSZ majd megfizeti“ — mosolyognak az ..üdülők" Leopoldvillében.

„Az oroszok nem akarják fizetni az ENSZ-csapatok kongói tartózkodását" — jelentette ki — Wadsworth egy jóhúsban lévő úr, aki az ENSZ-ben az Egyesült Államok állandó képviselője.

Az ENSZ-nek havonta tíz millió dollárba kerül a egységek fenntartása. Hová megy ez a sok pénz? Millió dollárt kapar össze rendszeresen a belga Darmsean- Frigot nevű társaság, amely Leopoldvillében székel és az ENSZ katonai egységeit élelmezi. És ez nem az egyetlen belga társaság, amely a kezét dörzsöli.

„Remek üzlet az ENSZ- csapatok kongói jelenléte“.

És Hammarskjöld úr, a vállalkozás főrendezője megelégedetten mosolyog.

J. B.

Lassan ők is rájönnek

C. Wright Mills profeszszor, a New-York-I Columbia Egyetem társadalomtudományi tanszékének tanárja „Idefigyelj Jenky“ „Listen Yankee" cím alatt könyvet Irt, mely az utóbbi hetekben jelent meg New Yorkban. A komrnunistabarátnak egyáltalában nem nevezhető amerikai professzor könyvéből az imperialista világnézet és politika leplezetlen, éles kritikája beszél Amerika polgárságához. „Több mint egy évszázada már — olvasható többek közt ebben a műben, — hogy a latinamerikaiaknak nem volt beleszólásuk a világtörténelembe. Dél-Amerlka el volt szigetelve a világ többi részétől és az északamerikai magánérdekeknek volt kiszolgáltatva. Ez a korszak most befejeződik és a délamerikai ember egyre erőteljesebben követel gyökeres változásokat". Mills a latin-amerikaiak követeléseit így tolmácsolja: „Országaink nem eladók. Nincs szükségünk pénzetekre és tartsátok meg magatoknak szakembereiteket, i * * *

Egy évvel ezelőtt Walter Lippmann, Amerika egyik legkritikusabb publicistája, Washingtonban a „Külpolitikai Szövetség" tagjai előtt „Ä XIX. század vége" cím alatt tartott nagy beszédet, melyben nem egy keserű igazságot vágott hallgatói fejéhez. Az ő felismerései azóta már az átlagos amerikai polgár agyába is beszivárogtak. Lippmann, mint több politikus honfitársa, a múlt századból eredő elképzelések és politikai erőviszonyok alapján szeretne választ kapni a ma kérdéseire, és még mindig szeretné hangoztatni az „American Century“, azaz az amerikai évszázad elkopott jelszavát, időközben azonban már maga is ráébredt, hogy korunk történetének legalapvetőbb fordulópontja az 1917. év, a proletárforradaiom győzelme.

* * *

Utolsónak Allen Dullest, a hírhedt kommunistafaló

kémfőnököt idéznénk, aki Washingtonban egy kongresszusi bizottság előtt volt kénytelen kijelenteni: „Becsületesen be kell vallanunk, hogy a szovjetek a legutolsó évtizedben rendkívül kijózanító eredményeket és sikereket értek el, és ha a szovjet Ipar évenként továbbra is 6-9%-al növeli termelését — ahogy ők jósolják —, a népgazdaságaink közt fennálló különbség 1970-re veszélyesen összezsugorodik. .

* * *

A tények természetesen nem szorulnak amerikai politikusok, társadalomtudósok vagy újságírók általi megerősítésre. Az említett személyiségek elgondolásait azonban már jó néhány évtizeddel ezelőtt megjósolta Lenin, akinek szavaira hivatkozik a moszkvai Nyilatkozat egyik mondata is, mely szerint a győzedelmes szocializmus országai főként gazdasági építésük által befolyásolják a világforradalom fejlődését.

„Korunk fő jellegzetessége, hogy a szocialista világrendszer döntő tényezőjévé válik az emberi társadalom fejlődésének..., továbbá: „..'. A történelmi fejlődésnek fő tartalmát, vezérfonalát és fő sajátosságait korunkban azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakulásáért harcolnak..." —

hangsúlyozza a kommunista §s munkáspártok 1960 novemberi nyilatkozata. Walter Lippmann tavalyi, washingtoni beszédében akarva-nem akarva, más szavakkal ugyanezt állapította meg, mondván:. „... olyan helyzetbe kerültünk, mely mindentől eltér, amit korábban valaha is tapasztaltunk. Nem tartozunk többé olyan világrendhez, melyet az emberiség univerzálisnak Ismerne el. Ma már más világrendek is léteznek, amelyek kihívnak bennünket és versenyeznek velünk. A helyzet túlságosan megváltozott.. Az atlanti hatalmak ma már nem alkotják a világ politikai központját és a legnagyobb hatalmak, akikkel foglalkoznunk kell, Kelet-Európábán és Ázsiában vannak

Mi mindezt már tudjuk és ma már az imperialisták is kénytelenek tudomásul venni jazt a történelmi igazságot, amit a moszkvai Nyilatkozat hangoztat:

Az új korszakban a szof cialista világrend lett a társadalmi fejlődés döntő faktora és a szocializmus teljes győzelme feltartózhatatlan.

Belgium fővárosában sok-sok ezer sztrájkoló az Internaclonálét énekli.

Az értekezleten hat afrikai állam, továbbá Ceylon, küldötte és a szabad algériai kormány államfője és más vezető politikusok is megjelentek. Ezen az értekezleten a kongói, valamint az algériai helyzetet vitatták meg.

Tovább terjed a belgiumi sztrájk. Folyik az erőpróba a kormány és az ellenzék, az utcákon pedig a meg nem alkuvó sztrájkolók és a karhatalom között. A belga parlament elutasította a szocialista képviselők indítványát, amely a „takarékossági törvényjavaslat" visszavonását követeli. A belga parlament történetében első ízben fordult elő, hogy a vallon szocialista képviselők külön ülést tartottak a képviselőházban. Nyilatkozatot tettek közzé, amelyben bírálják az Eyskenskormány politikáját, mert kiélezte az ország gazdasági helyzetét. A vallonok számára nem marad más választás, mint az ország Intézményeinek felülvizsgálása, hogy maguk választhassák meg a szociális és gazdasági fejlődés módszereit. (Belgium lakosságának 50 százaléka flamand, 34 százaléka vallon). A belga bányavidék központjában az a jelszó járja, hogy meg kell szervezni a Brüsszel elleni menetet, hogy diadalra juttassák a dolgozók követeléseit, a „nyomortörvény" bukásra kárhoztatását.

Naponta látjuk, hogy a burzsoázia hogyan próbálja diszkreditálni a kellő öntudatra még nem ébredt, igazi nemzeti érdekeket csak fokozatosan felismerő népek előtt a nepijeti szabadságmozgalmak vezetőit, a forradalmak hőseit. A belga kormánykörök „vádjára", hogy a milliós tüntetésekben a „kom. lunlsták" keze van, az egyik kommunista vezető így vágott vissza: Ott volt a helye! — majd így folytatja: — Szemünkre vetik azt is, hogy a keleti országok szakszervézetei szolidárisak velünk. Igenis, köszönetét mondunk elvtársainknak ezért. A kommunistaellenesség elavult madárljesztője csődöt mondott.

Az imperialisták a kommunistaellenesség jelszavai mögé rejtik saját világuralmí törekvéseiket. Ezt ma már az egész világ jól tudja.

Az ENSZ civil dolgozói Konr\CJS góban évente

7-15 ezer dollárt keresnek, ami nem mondható rossz üzletnek. A legtöbbjük «elfoglalná a benszülöttek helyét, luxus villát bérel a Kongó folyó partján, vagy legalábbis egy luxus lakosztályt a legelegánsabb szállodában. „Ezek az emberek minden Idejüket a kávéházakban és a szállodákban töltik — írja a Times című londoni burzsoá lap. Nem érdekli őket, hogy az őslakosok éheznek, munkanélküliek és terror alatt élnek".

Ä proletár nemzetköziség jegyében

SZLOVÁKIA BALOLDALI SZOCIÁLDEMOKRATÁI ĽUBOCHNAI KONGRESSZUSÁNAK 40. ÉVFORDULÓJÁRA

Alig telik el ez Idő tájt egyegy hét, hogy ne emlékeztetne valamilyen jelentőségteljes eseményre Csehszlovákia munkásmozgalmának négy évtized előtti harcaira. Csodálatos gyorsasággal érlelődött a helyzet a negyven év előtti napokban. A decemberi általános sztrájkot ugyan sikerült a polgári kormánynak vérbe fojtania, de maga" is jól látta, hogy azért nem teljesen ura a helyzetnek. Masaryk köztársasági elnök abban az időben azt hangoztatta, hogy Csehszlovákiában még nem érett a helyzet a munkásság hatalomra jutására és példának hozta fel Angliát, ahol úgymond a munkásosztálynak nagy tapasztalatai vannak, mégsem követeli a munkás-paraszt kormány uralomra jutását.

Érdemes megemlíteni, hogy a forradalmi munkásmozgalom elleni harcban Igen ügyesen oszlottak meg a burzsoázia erői és ebben a legmegvetendőbb szerep a jobboldali szociáldemokrata vezetőknek jutott. A proletariátus egykori vezető ereje, — a szociáldemokrata párt — elvesztette forradalmi lendületét. Jobboldali vezetői teljesen elpolgárlasodtak és lenézték a munkástömegeket, pedig azok bizalmából jutottak ei egész a kormány kényelmes bársonyszékeibe. Az öntudatosabb munkások számára mindinkább világossá vált, ezektől a jobboldali erőktől nem elég, ha csak távoltartják magukat, egy baloldali csoportba való tömörüléssel, hanem szükséges magának a következetesen marxista alapon álló kommunista pártnak a megalapítása Is. Ebben felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott a harmadik kommunista internacionálé végrehajtó bizottsága. így például a csehszlovák proletariátushoz intézett és 1920. augusztus 26-án kelt kiáltványában kifejti, hogy az egyes kommunista csoportoktól elvárja az egységes kommunista párt megalapítását. A végrehajtó bizottság külön hangsúlyozta annak a szükségességét is, hogy az egységes kommunista pártba be kell vonni az összes nemzetiséghez tartozó forradalmi munkásság legjobbjait.

Levonva a decemberi általános sztrájkban szerzett tapasztalatokat, 1621. januárjának első napjaiban Prágában a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt balszárnya országos konferenciát tartott s ezen határozatot fogadott el, mely szerint minden alapszervezetben meg kell tárgyalni a harmadik Internacionáléhoz való csatlakozás kérdésót.

Elsőnek a baloldali német munkásság adott választ erre a határozatra. A január 9-én és 10-én Liberecben megtartott konferencián Igen egyértelműen elítélte a jobboldali szociáldemokrata párt és a szakszervezeti vezetők megvetendő szerepét és árulásnak minősítette minden további kompromisszumot, mely elodázná a nemzetközi kommunista párt megalakítását Csehszlovákiában.

A további fejlődésnek döntő

lendületet adott Szlovákia forradalmi munkásosztályának határozott álláspontja. A fennálló helyzetre való tekintettel a marxista baloldal területi vezetősége úgy döntött, hogy 1921. január 16-ra kongresszust hív össze Lubochfiára. Ez a kongresszus, melyen több mint 150 küldött képviselte Szlovákia és az akkori Kárpátalja proletariátusát, valóban reprezentatív jellegű volt. Teljes összhangban és egységben résztvettek a szlovák, magyar, ukrán és német nemzetiségű baloldali szociáldemokrata tagok megbízottai. A kongresszuson az országos vezetőség megbízásából Ivan Olhracht, a neves cseh Író és Karel Krelbich, a szociáldemokrata baloldal német csoportjának vezetője, vettek részt. Mindketten nem sokkal a kongresszus előtt tértek vissza Moszkvából, ahol a harmadik kommunista internacionálé második kongreszszusának küldötteiként tartózkodtak. Ebben a minőségben lehetőségük volt beszélgetni Lenin elvtárssal, aki, mint az említett elvtársak írásaiból ismeretes, nemcsak hogy a csehszlovákiai viszonyok kiváló ismerőjének bizonyult, de Igen értékes tanácsokkal is ellátta, a csehszlovák küldötteket.

A lubochAai kongresszus résztvevői Olhracht és Kreibich elvtársak beszámolóit nagy megértéssel fogadták. A lelkes forradalmi hangulatú vita — mint azt az egykori résztvevők visszaemlékezései bizonyítják — a kezdettől fogva arra engedett következtetni, hogy a

kongresszus a kommunista internacionáléhoz való csatlakozás és az egységes országos kommunista párt megalapítása mellett foglal majd állást.

Érdekes tény, hogy a kongresszus a hatóságok engedélyével folyt le, a jobboldali szociáldemokrata vezetők elég hosszú kezei azonban a rendőrségig is kihatottak és így azon mesterkedtek, hogy a kongresszust valamiképp megzavarják. E célból a küldöttek közé sikerült provokátort is becsempészniük. Egy bizonyos Verőik nevezetű rendőr besúgó, olyan provokatív beszédet mondott el, mely a hatóság képviselőjének ürügyül szolgálhatott a kongresszus azonnali feloszlatásához. A tapasztalt elnökség azonban még a csendörség beérkezéséig szavazásra hívta fel a küldötteket a feltett kérdésekkel kapesolathan. A kongresszus lelkes egység jegyében, egyhangúlag elfogadta a harmadik kommunista internaclonálé elveihez való csatlakozást.

A kongresszus elnöksége a csendőrség beavatkozása után illegálisan a ruiomberki Munkásházban ült össze, hogy megvitassa a kongresszus határozatának teljesítését. Ezen a tanácskozáson megalapították a kommunista párt szlovákiai előkészítő akciós bizottságát.

A luhoehňai kongresszus úgy került a történelembe, mint dicső láncszeme azoknak az eseménynek, melyek a CSKP megalapításához vezettek.

Dr. STRASSER GYÖRGY