Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-03 / 1. szám

r' Barátság fiúk és leányok között Fiatalok sokszor kérdezik: lehetséges-e tiszta barát­ság fiúk és leányok között? Nem csap-e az át mindig szerelembe? Erről sokat lehet vitatkozni. Általában a barátság fiúk és leányok között ritkán mentes a két nem közötti természetes vonzódástól. Mély barátság fiúk és leányok között általában szerelembe csap át. De bárcsak sok igaz barátság alakulna így, fiúk és leá­nyok között, amelyekből tiszta szerelem bontakozik ki. Mert az igazi barátság biztosítja a tiszta szerelmet és a jó házasságot. És bárcsak sohase lenne senkinek sem olyan „szerelme“, amely barátság nélkül kezdődött és sohase lehet belőle barátság, vagyis a két szív mély ismeretsége, találkozása és egymásból való kiegészülése. Sajnos, fiúk és leányok között gyakoribb az üres testi szerelem, barátságra való képesség nélkül, mint a ba­rátság, amelyből tiszta és hűséges, testet-lelket kielé­gítő szerelem származnék. A fegyelmezett és okos Ifjú és leány először barátot keres a másikban és ha megtalálta — várja csak a sze­relmet. Sajnos az ifjúság gyakorlata legtöbbször nem ez. Inkább engedi előtérbe a testi kívánságot, mint a lelki­szellemi kapcsolatkeresést. Azért inkább, mert kétség­telen, hogy ez tör előre, ha csak az ösztöneinkre, testi természetünkre hallgatunk. Fiúk és lányok közt álta­lában először a külső, a jó megjelenés, a csinosság, a szép arc kelti fel a rokonszenvet. Ezt megfigyelhetjük. Ez is azért van, mert testünk beszél először, csak az­után jut szóhoz az értelmünk, a szívünk. Már tudniillik akkor, ha nem neveljük magunkat arra, hogy ezek egy­szerre működjenek bennünk. Mert a jó és az igazán ter­mészetes az, ha ezek együtt működnek. Hiszen az em­ber azért ember, mert testében gondolkodó agy és ér­zelmekre képes „szív“ is működik. Csak az állatná! „természetes“ az, hogy „csak a teste“ parancsol. Erre a testi-lelki, szellemi együttműködésre nevelnünk kell magunkat, és jól tesszük, ha ráneveljük magunkat, mert ez a boldogságunk kulcsa. Éppen a szerelemben ez a boldogság nyitja — ha hiszik a fiatalok, ha nem. Mert tartós, tartalmas, boldog szerelem csak azzal köt­het össze, akit megismertünk, aki barátunk, aki társ mindenben. Bizony, a barátsággal jól megalapozott szerelem a legszebb szerelem. És ebből lesz a boldog házasság. A tapasztalatok szerint a barátság a fiúk és lányok között ritkán mentes a két nem közötti természetes vonzódástól, és általában átcsap a szerelembe. Ez a ta­pasztalat, de nem az eszmék szerint. Mert az mégiscsak igaz, hogy lehetséges igaz barátság fiúk és lányok, férfiak és nők között akkor is, ha nem csap át szere­lembe. Sőt, az a szép, az a jő, ha ilyen barátságok ne­mesítik, forrasztják össze társadalmunkat, amelyben a nő immár a férfi teljes jogú, egyenjogú társa, mun­katársa, harcostársa. Szegényes lenne az életünk, ha férfiakat és nőket csak szerelem kötne össze. Férfiak és nők kapcsolatának a barátság is lehet a formája, és annál inkább lesznek köztünk ilyen barátságok, minél inkább megszokjuk a közös munkát, a közös alkotást, amelynek lendülete és feladatai összekapcsolják a fér­fiakat és nőket anélkül is, hogy egymásban mindig, sőt kizárólag csak a másik neműt keressék. így látjuk, hogy a férfi és nő között legtermészete­sebben a közös munka alakítja ki a barátságot. Fiúk­­lányok esetében a közös tanulás, közös művelődés, az együttes diákmozgalmi élet, a közös érdeklődési kör. Nagyszerű munkatársi kapcsolatok alakulnak így, mind­két félre ösztönző, mindkettőt lelkesítő barátság, amely sokszor mélyebb és tartalmasabb, mint az egyneműek közötti barátság — holott a szerelemnek nincs benne szerepe. Sok jő tapasztalat igazolja, hogy a koedukációs isko­lákban a fiúk és lányok csendesen egymáshoz szoknak és gyakran alakul bennük tanulásra, közös művelődésre szánt barátság. Ezeknek nagyon kell örülnünk, mert természetessé, elfogulatlanná teszi a fiatalokat egymás iránt, és megkönnyíti a serdülőkori gondokat is. A lány, akivel együtt tanulunk, nem olyan „nagy titok“. És a fiú sem olyan „nagy titok“, ha látjuk a munkában „ver­gődni“, ha halljuk felelni az iskolában, és ha tudjuk, mennyit kell még igazítani magán, ha egész emberré akar lenni. Fiúk és lányok ilyen barátságai sokszor na­gyon jó jellemnevelő iskolák. Hiszen a fiúk-lányok egymásnak mégiscsak más eredménnyel tudnak valamit tanácsolni, másképp tudják egymást bírálni, és máskép­pen kénytelenek egymás véleményéhez igazodni, mint bárki más bárki máshoz. A fiúk-lányok barátságának másik gyakori indítóoka a családi kapcsolat. A barátom húga, a barátnőm bátyja könnyen lehet ugyancsak barátommá. Sokszor találko­zunk hasonló jelenségekkel. És ezek a barátságok már­­csak azért is nagyon tiszták és „szentek", mert hiszen a barátom húgáról, a barátnőm bátyjáról van sző. A ba­rátunk iránti szeretet, felelősségérzet őrzi meg ezt a kapcsolatot is tisztának és megbecsültnek. De azt hoz­zátehetjük, hogy ki tudná megmondani, hány ilyen esetből, hány ilyen tiszta barátságból lett később tiszta szerelem és jó házasság, amely a családi otthonban alapozódott meg, tehát igazi családi otthont alapozott meg azoknak, akik ide jutottak. Meggyőződésünk, hogy a mi társadalmunkra később valósággal jellemző lesz férfiak és nők, fiúk és lányok tiszta barátsága. '_____________________________________________ fl sport öröm számomra... Ügy mint tavaly, ez Idén is a csehszlovák sportszerkesztők ankétet rendeztek az 1960-as év legsikeresebb sportolóját illetően. Az ankéten összesen 25 sportszerkesztőségi kollek­tíva vett részt. A pontok összeszámítása után a következő sorrend alakult ki: 1. EVA BOSÁKOVÄ, sporttornásznő, 2. Dr. P. SCHMID — KOZÁK evezősök, 3. BOHUMIL NEMEČEK, ökölvívó, 4. KAROL DIVlN, műkorcsolyázó, S. DANA ZÁTOP­­KOVÄ, atlétanő, 6. Ing. LADISLAV BEZÄK, műreplilő, 7. Z. KAPLAN és B. ŔEJZLOVÄ, ejtőernyősök, 8. BOHUMIL KUBÄT, birkózó, 9. A csehszlovák röplabda csapat, 10. VILIAM SCHROIFF, labdarúgó. Legsikeresebb sportolónk Éva Bosáková a feltett kérdésekre a következő válaszokat adta: • Mit jelent számodra a sport? „Mindent. Öröm számomra, kiélem magam benne. Egysze­rűen a sport a másik életem. Én is természetesen néha szi­dalmazom a kemény, kimerítő sportmunkát, hányszor ígérem, hogy már abbahagyom. De akár hiszitek, akár nem: ha még egyszer megszületnék, ismét sportolnák“. • Kit tartasz minden idők legjobb sportolójának? „A tíztusa olimpiai bajnokát Raffer Johnsont. Legjobb kép­viselője annak a sportszámnak, melyben a szó legszorosabb ér­telmében sokoldalúnak kell lenni. A tíztusázó valóban az atléták atlétája“. • Első lépéseid a sport terén? „Mladá Boleslavban tettem meg. Édesapám és édesanyám a Sokolban tornásztak és ott­hon különféle tornagyakorlato­kat látni tőlük nem tartozott a különlegességek közé. Sze­mélyemben az alma nem esett messze fájától és így már négy éves koromban kezdtem tor­nászni és korcsolyázni. Otthon többet jártam kézen mint lá­bon. Tornászást már a gimná­ziumban kezdtem és 1949-ben már rajtoltam az országos if­júsági bajnokságon. A jó helye­zésemnek köszönhetem, hogy „tudomást“ szereztek rólam, így kezdődött a versenyzői pá­lyafutásom“. • Miben rejlik sikereid tit­ka? „A kitartó és kemény edzés­ben. Naponta végzek edzéseket, mégpedig a fő versenyidényen kívül is. Ebben az időszakban jut idő az új tornagyakorlatok­ra történő felkészülésre, a hi­bák kiköszörülésére, a gyakor­latok begyakorlására. A ke­mény edzés persze nem jelenti azt, hogy minden más nem létezik számomra. Ellenkezőleg. Szórakozázt kell keresni a könyvben, színházban, moziban. Szóval az edzésen kívül más földi jóra is kell gondolni“. • Mikor voltál életedben a legmeg elégedettebb? „Bizonyára megértitek, hogy ez idén Rómában, amikor Cseh­szlovákia részére aranyérmet szereztem és Moszkvában a vi­lágbajnokságon elért sikerek után. Amit lélekben titkon kí­vántam, teljesült. Az előterjesztett tényekből kiderült, hogy a szovjet spor­tolók a sportvilág eme csúcs seregszemléjén kiváló sikereket értek el. A téli olimpiai játé­kokon a legtöbb érmet szerez­ték — 21-et, ebből 7 arany-, 5 ezüst- és 9 bronzérmet. Valódi diadalt azonban a szovjet spor­tolók római szereplése jelent. Hazájukba összesen 103 olim­piai éremmel (43 arany-, 29 ezüst- és 31 bronzéremmel) tértek vissza. Rómában még kifejezőbb fölényt harcoltak ki a legnagyobb ellenfeleivel — Ä Sazka 2. hete 1. Litvinov—Plzeň 2. Gottwaldov—ČH Brno 3. Pardubice—Jihlava 4. Č. Budéjovice—Sokolovo 5. Brno ZJŠ—Kladno 6. Slovan Blava—Chomútov 7. Smíchov Tatra—H. Brod 8. Litoméŕice—Hr. Králové 9. Liberec—K. Vary 10. Motorlet—Kolín Tatra 11. Hodonín—ČH B. Bystrica 12. Opava—Olomouc 13. Poprad—Nitra 14. Tŕebíč—ČH Havíŕov t így kepeit volna Športka: 14, 23, 42, 45, 46, 47 • Ellenfeleid közül kit érté­kelsz a legtöbbre? „Többesszámban kell beszél­nem. Az egész válogatott csa­patunk nagy ellenfelem és így van ez jól. Az embert még szí­­vósabb, kitartóbb edzésre ösz­­tököli, hisz minden sportoló győzni akar és én sem képezek kivételt. Különben is válogatott csapatunk valamennyi tagja már rendesen „meghajtott“ és bizonyára még meg fog hajtani. Külföldi ellenfeleim közül a legtöbbre értékelem természe­tesen a szovjet versenyzőnőket és a velük való találkozásaim­nak mindig örülök“. • Mi nem tetszik a te sport­ágadban? „A bíráskodás. Eddig ugyanis nem annyira igazságos, mint USA reprezentánsaival — szem­ben. A nemzetek nemhivatalos osztályozása szerint 603 pontot (60 ponttal többet mint Mel­­bourneban) szereztek, míg az amerikaiak csak 463,5 pontot, ami 34 ponttal kevesebb, mint Melbourneban. A szovjét sportolók a nem hivatalos osztályozás szerint a következő sportágakban he­lyezkedtek el az első helyen: könnyűatlétika, tornászás, eve­zés;’ súlyemelés, vívás, birkózás és lövészet, a második helyen: kosárlabda, kerékpározás, vízi­póló, modern öttusa és vitorlá­zás. A romában megdöntött 74 olimpiai rekordból 26 és a 24 világrekordból 7 a szovjet spor­tolókat terheli. Az olimpiai játékokon elért sikerek nem csak ezekben a számokban rejlenek. A jövő évek perspektívájára az a való­ság mutat, hogy míg Helsinki­ben a 25. évet nem betöltő fia­talok száma az egész olimpiai csapat csak 12 százalékát és Melbourneban 54 százalékát képezte, Rómában ez a szám már elérte az 57 százalékot. És még egy érdekes megállapítás — a szovjet olimpiások 80 szá­zaléka főiskolai képzettséggel bír. TANULSÁG SZÁMUNKRA Tehát a szovjet testnevelés­nek van mivel dicsekednie és Szovjetunióban értékelték i Az elmúlt napokban negyedszer ült össze Moszkvában a Szovjetunió Sportszervezetei. Szövetségének Központi Bizott­sága, hogy végkövetkeztetéseket vonjon le a szovjet repre­zentánsok rajtjából a Squaw Valley-ban és Rómában rende­zett olimpiai játékokon. A beszámolót a KB elnöke N. N. ROMANOV elvtárs tartotta meg. ELSŐK A VILÁGON annak lenni kellene. Ogy kelle­ne a szabályokat megállapítani, (a versenybíróknak kellene er­re a legjobb feleletet találni), hogy ne kerüljön sor tévedé­sekre és a versenyzők megká­rosítására, esetleg, hogy ez tel­jesen ki legyen zárva“. • Mit csinálsz legszíveseb­ben szabad idődben? „Sok szabad időm nincs. A jelen időben, ha nem végzek edzéseket, sokat utazom az egész országban és előadásokat tartok az olimpiáról. Örömmel teszem ezt, mert ez jó propa­gálása sportomnak. A propagá­lásra szükség van mint a sóra. Különben szeretek olvasni, a színházról és moziról sem mon­dok azonban le“. a Központi Bizottság megelé­gedettséggel értékelhette az olimpiai csapat szereplését. Azonban az önelégültségnek itt nem volt helye és éles bírálat ért egy sor sikertelenséget. így az ülés résztvevői, a szovjet testnevelés elöljáró dolgozói és sok ismert sportoló nagyon kritikus hangon nyilatkoztak a síelők és jégkorongozók rajt­járól Squaw Valley-ben és az eredményekről, melyeket Ró­mában az atléták a legtöbb távon elértek, továbbá az ököl­vívókról, birkózókról és úszók­ról. A tornászcsapat, kosárlab­dázók és vízipolózók sem állták meg helyüket az elvtársi bírá­lat tüzében. Ezeket a sikertelenségeket azonban nem kritizálták általá­nosságban, hanem nagyon konkréten, részletesen, a prob­lematika nagy szakértelmével, az előkészület, edzési munka és az egyes sportágakban használt módszerek hiányosságainak fel­fedésével. Ezért a végkövet­keztetések, melyeket a KB el­fogadott olyanok, hogy meg­mutatkoznak már a legközeleb­bi években a csúcs-sportren­dezvényeken, melyek 1964-ben Innsbruckban és Tokióban meg­rendezésre kerülő olimpiai já­tékokon érik el tetőpontjukat. Példás a nagy szovjet diadal­lal végződött olimpiai eredmé­nyek ilyen módszerű értékelése és sokban nagyon tanulságos részünkre is. Eme ülés anyagá­ban tehát nem egy értékes ta­nulság rejlik a mi sportunk számára is. 'SS/SSS/SSSSS/SSSSSSSSS//SS/SSSSSSSŕSSSS/SJSS/SSSSSSSSSS//SSSSJS/S//S/SSSSSSSSSSYf/SSSSS/ZrŕSSfŕS//S/fSSSŕSS/fSSSSfSSSS/SSS/S/SS/fS//SSSSSSSSSSSSSSSf/SSSSS/SSfSSSSS/SSSSSf/SSfSS/. Szeretlek én, jöjj vissza hoz­zám: Mivel a fiatalember isme­ri a maga címét, várja meg, míg ő ír. Ha nem írna, akkor nem érdeklődik már, s felesle­ges lenne, ha maga írna neki. Egyelőre várjon, de ha nem jelentkezik felejtse el. Tanul-TANÁCmf jón, hiszen ez most a legna­gyobb feladata. Szeretni kell, ennyi az egész: Lehet, hogy csak valami rossz­akaratú pletyka idézte elő a változást. Mindenesetre járjon utána és tisztázza a dolgot. Ha a fiú érzelmei változatlanok, akkor nem érdemes tépelődnie a szülők miatt — ketten együtt tisztázzák a félreértést. Emlékezek: Három évi isme­retség után már nyilatkozha­tott volna. Beszéljen vele nyíl­tan, kérdezze meg, miért félté­keny. Amennyiben továbbra is •citérő választ adna, ne .vegye udvarlását komolyan. Üzen a nyár, valaki vár: Ha elég erőt érez magában ahhoz, hogy megváltoztassa és meg­tartsa a fiút — úgy bocsásson meg neki. De egyelőre várja cönnHH VÍZSZINTES: 1. Petőfi-vers címe. 12. La­kat. 13. Futóbajnok volt. 14. Francia sziget. 15. Fa része. 16. Kirak, más szóval. 18. Ró­mai 950-es. 19. Kisfiú név. 21. Bőrt készít ki. 23. Szülő bece­neve. 24. Tiltó szócska, de két­szer. 25. Megszólítás. 28. Szó­ban közöl. 30. Összekevert akó. 32. Háziállatok. 34. Nagyon ré­gi. 36. Körülbelül. 37. Néha többet jelentenek a rokonnál. 39. Nem egészen oda! 40. Me­zőgazdasági eszköz. 42. Becé­zett női név. 44. Petőfi-vers címe. FÜGGŐLEGES: 1. Petőfi-vers címe. 2. Mikes szülőfaluja. 3. Meghódításáért folyik a harc. 4. Vissza: a mag a földből... 5.' Különleges. 6. Személyére. 7. Római 950-es és 1100-as. 8. Nem mákos. 9. Sze­mélyes névmás. 10.... lábas. 11. Petőfi-vers címe. 16. Kije­gyez. 17. Alul. 20. Rés, hasadék. 22. Barázda. 26. Nyelvtani fo­galom. 27. Tompa lárma. 28. Reggel Párizsban. 29. Hibázta­tó, felelősségre vonó. 31. Ital. 33. Fél váll. 35. Időhatározó szó. 37. Pénztárban van. 38. Apaál­lat. 41. Rag (hová kérdésre). 43. Azonos mássalhangzók. ■ Beküldendő a vízszintes 1, 44 éa a függölegea 1, 11 sorok. meg, míg lecsillapodnak a ke­délyek, úgy döntsön. Nem tud­juk, mi idézte elő az egészet, hogy milyen okok vezették a fiút, hogy ezt tegye. A roko­nokra azért ne hallgasson, ez kettőjük dolga. Legyen okos és tárgyilagos. Fiatal még, ha jár is majd a fiúval, érzelmeivel takarékoskodjék, hogy ha a további barátság kedvezőtlen színben tüntetné fel őt, köny­­nyebb szívvel szakíthasson. Neved hallom, könny szökik szemembe: Majd az idő eldön­ti, milyen tartósak érzelmeik. A barátságot fenntarthatja to­vábbra is, de komolyabb kap­csolatot ne kössön vele, míg ki nem szolgálja a katonaságot. Szórakozzon, barátkozzon má­sokkal is, akkor szülei sem fognak ellenkezni, s ha szerel­mük igazi és erős, megtalálják egymást két év múlva is. Húsz éves vagyok: A fiú az udvarlást nem veszi komolyan, csupán szórakozni akar magá­val. Ne maga közeledjék, várja meg, hogy ő találja meg az utat magához. Ha nem akar magával járni, akkor maga ke­ressen más udvarlót, aki job­ban meg fogja becsülni. Ne le­gyen türelmetlen, majd eljön az igazi. Kishúgom, bátyuskám: Szü­leinek van igaza, elvégre ön még fiatal asszony lesz, ami­kor udvarlója öreg ember, aki bizonyára féltékenykedni fog, ha ön fiatalemberekkel szóba áll. Most talán nem látszik annyira a 18 év korkülönbség, de mi lesz később? Gondolkoz­zék csak, nem magába a „sze­relem“ fogalmába szerelmes inkább, mint idős gavallérjába? Vagy hiúságának hízeleg, hogy az nagy gyakorlattal udvarol, szépet tesz magának? Legjobb lenne, ha áthelyezését kérné és magához illő fiúk társaságát keresné. Ne felejtse el, anyja jót akar és tapasztalt, előre­látóbb, mint ön!

Next

/
Oldalképek
Tartalom