Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-21 / 8. szám

'•* * * •it * •K ★ •it-k A Kárpátokon túl akkor még nagyban dübörögtek az ágyuk, gépfegyverek, az első világháború idején, amikor Kassán a Mészáros­­utcai Barinka házban lévő Munkás Otthon küszöbét át­lépte egy Szegény munkás család fiatal tagja. Ebben az otthonban találtak mene­dékhelyet az akkori polgá­ri társadalom kivetettjei: az ipari tanulók. A múlt szomorú életta­pasztalatairól, a viszontag­ságos proletáréletről be­szélgetünk Senaj Eugennel, a bratislavai P. O. Hviez­doslav Színház tagjával, aki a közeljövőben tölti be hat­vanadik életévét. Egy törek­­vő emberi gondolatból ere­­dő becsületes, cselekvésre felépített élet történet, •{s amely jellemző az igazi -. munkás harcosokra. Abban r az időben alig akadt prole­­tár, akinek ajkán ne hang­­.. zott volna el ez a kijelen­­tés: „Nem érdemes élni." •is Senaj nem elégszik meg ez­zel a kijelentéssel, hanem öntudata alatt összegyűlt keserűségeket úgy vetíti ki magából, hogy nemcsak a feljajduló szónak, hanem a valóságnak erejével hatnak. Senaj Eugent Kassán minden ifjúmunkás ismerte. Kisfiú volt, amikor belépett a szocialista ifjúmunkások kassai csoportjába és na­gyon rövid idő alatt aktív harcos lett. Ahol szervezni kellett inasok között, a szín­­•{X játszó csoportban, a mun­­kj kás-sajtó terjesztésénél, agitáclós munkánál, minde­­-{X nütt jelen van a harcos if­júmunkás. Mindent kihasz­nált, hogy terjessze a szo­cializmus eszméit, mindig lelkesen, kedvvel és öröm­mel dolgozott. Amikor a Magyar Tanács­­köztársaság csapatai bevo­nultak Kassára, Tóth Béla barátjával beléptek a vörös hadseregbe és rövid kikép­zés után már a rajvonalba kerültek és harcoltak az in­tervenciós támadók ellen. A visszavonulásra kénysze­­ritett vörös ezreddel Szol­nokra kerül, ahol a román támadók elleni offenzfvában vesz részt. mánok fogságába kerül és sok száz bajtársával együtt hosszú kegyetlen gyaloglás- és korbács-ütések közepette taszítják őket a Tápiósüly község melletti fogolytábor­ba. 1919 decemberében Horthy csendőr pribékjei veszik át a foglyokat, és a csepeli tölténygyár egyik raktárába tpmörítik a megtört harco­sokat. 120 szlovákiai szár­mazású harcost külön vá­lasztják a többi foglyoktól és egy betonpadlózatú helyi­* * * * * + * * * * ■H * * * * * a­★ A magyar kommün buká­sa után az előnyomuló ro­ségbe zárják őket. Az agyonkínzott és éheztetett emberektől, naponta kér­dezték a csendőrök: „Ki akar a magyar hadseregbe jelentkezni." Három napon át egyetlenegy jelentkező sem akadt, de amikor már a kibírhatatlan éhséget és hideget nem bírták, számít­va a menekülési lehetőség­gel, eleget tettek a felhí­vásnak. Senaj több társával együtt a huszas évek elején meg­szökött a magyar hadsereg­ből. s a határ mentén fekvő Szurdok községnél Szlová­kia területére ménekült. Kassára érkezve, Senaj, édesanyja Frantiskánus-ut­­cai pince-lakásában húzó­dott meg. Egy napon detek­tívek jelentek meg nála és házkutatást tartottak, majd Őt letartóztatták. Tizennégy napig volt a rendőrség fog­dájában, majd átkísérték a katonai bíróság fogházába, ahonnan, három havi vizs­gálati fogság után, hadbíró­ság elé állították. A vádirat alapján Senajt a hadbíróság nyolc évi fegyházra ítélte." Az ítéletbe Senaj védője, dr. Sanderer nem nyugodott bele, látta a bíróság ször­nyű elfogultságát az osz­tályharcossal szemben, és ennek alapján hozott igaz­ságtalan ítéletében, amelyet megfellebbezett. A felsőbb katonai bíróság a fellebbe­zésnek helyt adva, az ítéle­tet semmisnek nyilvánította, mely szerint Senajt szabad­lábra helyezték. Azonban a rendőrség korlátozta sze­mélyi szabadságában, rend­őri felügyelet alá helyezték, három éven át naponta kel- -£x lett jelentkeznie, egyben ^ megtiltották neki, hogy a rendőrség engedélye nélkül & a város területét elhagyja: ± Munkát nem vállalhatott, mert mint nyilvántartott, & politikailag megbízhatatlan egyént, senki sem kívánta alkalmazni. "v5 Senaj az üldöztetés ideje -+X alatt, még jobban megerő- j, södve harcolt a dolgozók jobb sfirsáért. 1939 tavaszán került Bratislavába, s egy jóakarója útján került a postára, küldönci minőség- -)c ben. Eredményes munkájá­­val, amit a postások szerve- ^ zetében végzett, — különö­sen a színjátszás terén — nagy megbecsülésben volt része. Felszabadulásunk után, a postás színjátszók által elő­adott Orosz emberek című drámában dr. Charitan sze­repében látták meg őt a szlovák színjátszás művé- "W szei: Bagar Andrej és Gre- jf gór Martin, akik leszerződ- ^ tették előbb az Oj Színház- ^ ba, s onnan a P. 0. Hviez- Jf doslav Színházhoz . Senaj mint epizódista szí­nész, már több ízben iga­zolta művészi tudását, mind a színpadon, mind a televí­zióban és a filmnél. Legjobb alakításai közé tartozik, Gorkij: Éjjeli menedékhely című dráma koldus szerepé­nek kreálása, amelyben fe­lejthetetlen művészi telje­sítményt nyújtott. Szocialista társadalmunk, megérdemelt békés életet biztosított egy sokat szén­­vedett embernek, sok mii­­lió embertársával együtt, ír akik a „demokrácia“ vilá­­gában megtörve taposták az jc élet göröngyös országútját. WITTENBERG JÓZSEF * Jóba Lajos t Dalosokról, táncosokról * emberekről •K * * A tollforgató embernek min­** dig szívbéli gyönyörűsé­get okoz, ha arról írhat, ami szép: alkotó emberekről, életet szépítő tettekről. Ügy simogat­ja a jóérzés a szívet, mint a nyári napfény a búza kalá­szát, ha arról írhhatunk, hogy az idő termő méhében meg­­fogamzott a gondolat, amelyet élő valósággá érlelt a szocialis­ta humanizmus, a nép és a kul­túra végtelen szeretete. Mert nemes munka, kor-formáló igyekezet sikerét bizonyítja, ha a jószándékú műkedvelők átlé­pik o mükedvelés mezsgyéjét és eljutnak arra színvonalra, amikor teljesítményük már mű­vészetté nemesedik. Ez történt és így történt a CSISZ SZKB Magyar Népmű­vészeti Együttesével. 1957. jú­lius 1-én indultak el azon az úton, amelyet napjainkig 130.000 ember tapsa kísért végig, amely út elvezette őket Humennére és Bardejovba, Vimperkbe és Chebba, hogy 1951-tól 1960-ig 155 előadáson szórakoztassák, gyönyörködtessék, lelkesítsék a nézőket. Dalosok és táncosok, karcsu­­derekú lányok és erős földdob­bantó erejű fiatal férfiak, csen­gő szopránok, simogató altok: művészek — gyönyörködtetők és láttalók! Táncoltak úgy, hogy a néző még évek után is őrzi táncuk emlékét. A Martosi pillikézés, Pásztortánc, Szálkái lakodal­mas, Feketeköi kastély, vagy a Váskatánc — mind egy-egy élmény, egy-egy szép emlék. Daloltak ukrán dalokat és Dózsa áriáját, műsorukat Ko­dály, Bartók, Rajter, Liszt és Okker müvei gazdagították. Daloltak magyar, cseh szovjet és szlovák dalokat, felemelked­tek a klasszika magaslatára és lelkesítettek a forradalmi indu­lókkal. Jó volna egyenként írni róluk, bemutatni őket — az életüket, örömeiket és gondjaikat, de 110 nevet nem lehet egy cikkben felsorolni, 110 embert nem le­het egy cikkben bemutatni. De talán írhatok a 26 éves Jóba Lajosról, a martosi levélhordó fiáról, aki mint autódarus dől gozik a bratislavai Pozemm stavby nemzeti vállalatnál le galább napi nyolc órát és he ténként háromszor három órá próbál a táncosokkal. Igen — < a háromszor három szinte jel■ kép Jóba Lajos életében. Azután még a 11-es számró is írni kell. Mert 1961. februái 23-án este 11 fok volt a Gorki utcai tornaterem hőfoka, aho a dalos-ajkú lányok énekpró búra gyűltek össze. De mindez nem csökkent lelkesedésüket, nem tompítji hangjuk tiszta csengését, nerr lassítja táncos lábuk könnyed lebbenését, mert forrószívü, gazdaglelkü emberek, akik nem szavakkal, de tettekkel harcol­nak a szocialista kultúr-forra­­dalom győzelméért. Korunk művészeitől, hivatá­sos és műkedvelő kultúr-mun­­kásoktól joggal követeljük a művészi igényesség mellett az eszmei tartalmat, a pártosság hirdetését és kidomborítását. Nos — vajon megfelelt a CSISZ magyar Népművészeti Együttese az ideológiai köve­telményeknek? Igen! Műsoruk hármas, de művészi egységbe olvasztott alapgondolata: a béke megvédése, a szocializmus építése és a szocialista falu kialakítása. Bemutatták a feu­­dalista és a kapitalista múlt borzalmait, a vergődő ember szenvedését, a szegény ember szegénységét, a felszabadulás lánctörő erejét, hirdették és hirdetik a jelen szépségét és a kommunista jövő nagyszerű­ségét. Alem vagyok sem zeneértő, ■ * sem a tánctudományban jártas ember csak egyszerű né­ző vagyok, aki szeretem a szé­pet <f művészit — azt a művé­szit, amely az üres formákat megtöltötte eszmeiséggel, amely nemcsak a szemre és fülre hat, de lelket formál, gondolatot ébreszt, Jegyzeteim végére járok. Feljegyeztem még gyors ceruzavonásokkal, hogy a tagok állandó és magas szín­vonalú politikai és művészetel­méleti előadásokat hallgatnak, hogy a repertoirjuk állandóan bővül, hogy 3000 népdalt gyűj­töttek és hogy új műsorukkal 1961 április 29-én mutatkoznak be a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában. Feljegyez­tem még, hogy sokat, nagyon sokat dolgoznak, amíg feláll­­hatnak a színpadra, amíg jelt ad a karmester és száll a dal, hogy szebb legyen az élet. Ismétlem: a tollforgató em­bernek mindig szívbéli gyönyö­rűséget okoz, ha arról írhat, ami szép: dalosokról, táncosok­ról, emberekről! (P. GY.) BEKOPOG A SZERELEM n kezdete óta úgylátszik céltudatos munkával alakítja ki énekes-zenés repertoárját. Megértjük ezt a szándékát és így kedvező bírálattal köszönt­jük legutóbbi bemutatóját, a BEKOPOG A SZERELEM című zenés játékot. Hajógyári munkásokról szól ez a vígjáték. A szerző, KER­TÉSZ IMRE mindent elkövet, hogy mondanivalóját gyorsan váltó, régen is bevált jelene­tekből szerkessze meg, s ily módon adjon mintegy újszerű formát írása úgymond hagyo­mányos operett-beállításainak. Bonyodalmas és fölöslegesen komplikált jeleneteiben odáig megy, hogy a megszólaltatott munkás-szereplők gyakran el­vesztik a realitás fonalát. Egy­szer a Kerekes család tagjai, máskor meg Szalag-ék kény­szerülnek emiatt fonák helyze­tekbe. Ettől eltekintve az előadás mégis hatásos és sikerének egyik titka abban mutatkozik, hogy Veselý a bratislavai Oj Színpad főrendezője, kitudta használni azokat a komédiázó hangulatokat, amelyek egyéb­ként „gyengébb" rendezésben elsikkadtak volna. Mert Kris­tóf Veselý mindent elkövet, hogy a darab valamennyi sze­replőjét a játék heve ragadja el, mert így lendületében per­gőbb ütemezést szólaltathat meg. Rendezői teljesítményét ez esetben a helyzetkomikum jellemzi, vagyis külső fogások­kal erősíti fel a darab gyen­géit, hogy ezáltal érthetővé te­gye a mű „felületesebben" megírt jeleneteit is. Szinte társszerző, ami kétségtelenül előnyére van az előadásnak. Á a tény, hogy. a színház drama­turgiája a komáromi hajógyár­ba lokalizálta a cselekményt dicséretes,, de ha már ezt cse lekedte, célszerűbb lett volna több helyi vonatkozású epizód­dal időszerűsíteni, ismert él­munkások, esetleg kullogok ne­vét emlegetni, Kerekest — az apát — Ki­rály Dezső játsza helyénvaló szerepfelfogásban. Eleven, kedves lányt állít elénk a a tehetséges Peren­­czy Anna. Kati-ja vérbő figu­ra s méltán váltja ki a közvet­lenül kitörő siker tapsait. V ár ady Béla az a fajta tehetség, akinél az ember min­dent magától értetődőnek ta­lál: Öcsi szerepében sok szó­rakoztató percet szerez. B u g ár Béla közvetlen já­téka külön dicséretet érdemel. Bugár nehezen tudta leszokni modorosságát, de leküzdötte, s így kitűnő Feri-t mintáz a színpadon. Ezek után a elmé­lyültebb játékmodort kell még tudatosítania, akárcsak Várady Bélának, hogy valóban rangos színészek legyenek. Érdekesen és hatásosan meg­formált alakítást nyújt S í - poss Jenő (Szalag). Jó maszk­ja teljes illúziót kelt. Különös sikert ér el Király Dezsővel előadott duetjükben. Könnyed fölénnyel formálta meg a fiatal mérnököt Tóth László, Bár helyenként inkább az elegáns világfit, a jómodo­rú gavallért érzékeltette, mint korunk új nemzedékének mér­nökét. Szerzői, rendezői és szí­nészi hiba ez, hogy Sándort, bonvivánként szerepelteti, at­tól eltekintve, hogy nincsenek úgynevezett „nagy" énekszá­mai. De így van ez, amikor a szerző két széken akar ülni és a zenés vígjátéknak is, az ope­rettnek eleget szeretne tenni. Láthatóan jól érzi magát Irén szerepében a szépen fejlődő Szabó Rózsi, ő az a menny­­asszony, aki gesztusait leegy­szerűsítve magabiztosan játszik és így teszi kifejezőbbé játé­kostársával való jeleneteit. Buczkó Judit a másik mennyasszonyt személyesíti meg, Várady Béla partnereként. Selypes beszéde, ha eleinte ta­lán érdekesnek is hat, mégis zavaró és indokolatlan. Alakja csak fő vonásokban ábrázolt, ugyanúgy mint Piroska néni szerepe, akit Horváth Ilona alakít. Piroska nénije nem tel­jesen azonos az eredeti sze­reppel, mert túlzásaiban har­sány, gesztusaiban karikírozott játéka stílustöréshez vezet. Hétköznapi emberekről, mai munkás emberekről eleven ké­pet alkotni a színpadon \csak úgy lehet, ha jellemben és já­tékban — szerepfelfogásban és rendezésben a valóságot ele­mezzük s azt az emberábrázo­lás elmélyült eszközeivel eleve­nítjük fel, még akkor is, ha könnyűsúlyú zenés vígjátékról van szó. Horváth Jenő zenéje kel­lemes. A színház kis zenekara, Tories János gondozásában fejlődőképes. A díszletek ez alkalommal nem képezik szer­ver,,részét az előadásnak. sszegezve; az előadás szó­­rakoztató és színészeink, ha nem is meglepetésszerűen, de valóban mindent elkövetnek, hogy a szerző segítségére jöj­jenek, s így az előadás kicsen­gése pozitiven értékelhető. Er­re gondolunk tehát a nézőté­ren, amikor a kacagás hullám­zik végig a széksorok között. SUCHÝ M. EMIL * * * A zempléni fiatalok a napok­ban adták elő Egri Viktor Ének a romok felett című drámáját. A színművet Szacskó András tanította be. Legnagyobb ne­hézséget a ruhák beszerzése okozta. Végül is úgy döntöt­tünk, hogy a kassai Állami Színháztól kölcsönzünk ruhákat és díszleteket, melyeket meg is kaptunk. A bemutató kitűnően sike­rült, s nemcsak Zemplén, de Bodrogköz más falvainak lako­sai is gyönyörködtek a jól si­került előadásban A szereplők közül dicséretet érdemel Tóth Éva, Szirovec Géza, Bajo Emil, Lipán Margit és még több zempléni fiatal, A zempléni színjátszó csoport nagy siker­rel szerepelt Ladmócon, Szö­gön, Bolyban, Szentesben és Zétényben. Az elért sikerek lelkesítsék és buzdítsák a zempléni fiatalokat még jobb és sikeresebb színjátszó és más kultúrmunka elvégzésére. A mokcsakerészi CSEMADOK izínjátszó csoportja jól sike­rült irodalmi estet rendezett. ^ szereplők nagyobb része nunkás, szövetkezeti dolgozó is diák volt. A legsikerültebb izámokat, verseket, dalokat /ernánszky József és Major ľerenc adták elő. Petőfi raun­­cásságáról Varga B. tartott ér­ékes előadást. Mokcsakerész dolgozói meg­elégedéssel és elismeréssel fö­ladták a megtartott Petőfi­­■stet. Kultúrcsoportunk jelen­­eg még nagy nehézségekkel ;Uzd s ezt tetézi az is, hogy i fiatalok nem szívesen vesz­lek részt a falu kultúréletének ellendítésében. Dolgozó népünk tanulni, mű­­■elödni akar, s ehhez tettre és karatra van szükség. A döntő zót nekünk fiataloknak kell Imondani: dolgozni akarunk, íolgos, művelt, szocialista gon­­olkodású emberek akarunk enni. Tegyünk meg hát ezért mln­­ent! Szemüveg - búcsúztató TIT ég egy pillantást vetek t'f megkopott, barázdás :vegére, két helyen is hegesz­­ett sánta szárára, leemelem áradt szememről, s a horpadt émtokba — mint koporsóba — söndesen eltemetem. Húsz évig élettársam volt, itvesemnél, hű barátomnál is öbbet élt velem. Csak a színes lmok s csókok idejére hullt le zeniemről. Egyek voltunk a lunkában és építésben, ülő ta­in nyilvánosan is — búcsút enni tőle. Hajdanában, új korában ön­­iledt gondtalanságban szikrá­­ott, akár az ifjúság vagy az jfekete, kondor tincsek. Nem ; sejtette, hogy rövidesen há­­orús iszonyatok fátyolozzák el üszke fényét. Tétlenül s fiata­­)s felelőtlenséggel tükrözte, liként hurcolják halálmezőkre Hvilág ártatlan millióit. Bombák hulltakor talán azért iretett meg teste bunker ha­tályában. Tűzhelyek omlása, családok fása, s okozójuk: a fasiszta hadak összeomlása után — szemtanúja lett a fakadó új életnek. Felépült, mert hisz nagyot fordult a világ s új szárral, gyógyultan, frissen kihúzta ma­gát. Puha szarvasbőr helyett elein­te újságpapír dörgölte tisztára — fényét növelve. S az újság, a betű gazdája láthatárát is ki­tágította, tekintete tisztult, múlt idők fojtó ködéből kilá­­bolt. Tanult, hogy másokat új szépségekre, új igazságokra ta­níthasson. A keret lazulni kezdett, a két üveg — csorbultan bár — da­colt az idővel, s tisztán szűrte új versek, új elbeszélések, új tanulmányok aranyát. Utat tört a cirill-betük kin­cses világába, s feltárt egy addig alig ismert hősi irodal­mat, remekműveket vésve az olvasó tudatába. Közben — két temetésen — könny párázta felületét, és két apró, drága gyermek csillogó, fényt fogó játékszerévé (s vált. Aztán, mikor a hála — kiss megkésve — tollat adott gazda kezébe, ő vezette a bot ladozó sorokat — áldom s át kozom ma is érte. Tankönyvet s tanulmányt ír va, húsz év elmúltán — fokúin kezdett a régi üveg. Pedig szinte már testrészévi vált, s mint az erős szenvedély belevésödött a szállást adi testbe, orrnyeregbe. Annyi keser-édes közös él meny után — orvosi parancsri — kimondatott immár a válás T^züstös-hetykén csillámli utódját — bánkódva . ürülve — magamra öltöm hát hogy vezessen új tájak, új ál­lomások felé, s kitáruló ti világunk harsogó valóságát — elém idézze. Toliam vezesse elmém s öntudatom csiszolja gyermekeim, tanítványaim út­ját megvilágítsa. Olykor azon­ban — emléket idéző csöndet téli estéken — az ócska tokot előszedem, a régi társat sze­memre illesztem, s pihentetöiil s tanulságképpen az elmúltakat halkan visszapergetem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom