Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-14 / 7. szám

A MUNKÁSMOZGALOM HŐSE A nyitrai városháza (melyet egyébként a híres műtörténész Likay Károly apja épített) be­járati folyosóját aranybetűs márványtábla díszíti. Ebben az épületben tartotta megyei kon­ferenciáját a szociáldemokrata párt, mely egyhangúlag kimon­dotta, hogy belép a Kommunis­ta lnternacionáléba. Történt ez 1920. július 4-én. Ez a kommu­nista baloldal azonnal munká­hoz látott s a lubochnyai ösz­­szejövetel helyén, 1921 január­jában, majd a párt hivatalos megalakulása után Nyitrán ön­tudatos dolgozók köszöptötték az újonnan megalakult pártot. A párt nyitrai szervezetének megalakulási történelmét most dolgozza fel egy külön szak­­bizottság — adta hírül a járási párttitkárságon Ostrčil elvtárs. — Van-e Nyitrán valaki a régi elvtársakból, aki résztvett a városházi történelmi ülésen? — Talán Dobrotina István, Ladányi József vagy König Vil­mos elvtársak tudnak erről va­lamit — így Ostrčil elvtárs. Felkerestem a Vár utca 1. szám alatt Dobrotina István elvtársat. Dobrotina elvtárs régi harcos kommunista, a fel­­szabadulás után 1952--ig a ke­rületi pártbizottság elnöke volt és ma is agilis pártmunkás. Kérdésemre, hogy van-e még Nyitrán élő tanú, aki részlete­sen beszámolna az 1920-as gyűlésről, azt a feleletet kap­tam, hogy Magyari István, Mego avagy Viszus elvtársak talán tudnának erről valamit mondani. — Én sajnos nem voltam azon a gyűlésen, mert akkor még katona voltam. Pár hónap múlva azonban leszerel­tem és a sörgyárban dolgoztam mint munkás. Állandóan érint­kezésben voltam a régi harco­sokkal, akik a történelmi dön­tést a nyitrai városházán ki­mondották. Az elvtársak lelke­sedéssel mondották el nekem a pár hónap előtt lezajlott gyűlés lefolyását. Felcán Árpád elvtárs beszámolója után nem volt senki sem a teremben, aki a kommunista eszmék ellen szavazott volna. A munka és a párt szervezése a lelkesedés jegyében indult meg a baloldal titkárságának helyiségében, mely a régi Schiller-kávéház kerthelyisége mögött állott. Itt szervezték meg az általános sztrájkot és általában a dél­szlovákiai sztrájkmozgalmakat. A pezsgő pártéletbe készsége­sen bekapcsolódtak a magyar emigránsok is, akik a Tanács­­köztársaság letörése után a Zobor alá menekültek. Ezután Ladányi József elv­társat kerestem fel a lakásán, aki emigránsként került Nyit­­rára. — Vas- és fémmunkás va­gyok, a budapesti Ganz Vagon­gyárban dolgoztam, s mint kommunista tagja voltam a Vörös Őrségnek és bizony el kellett menekülnöm. Nyitrára egész véletlenül kerültem. Egy 150 főnyi menekült csoportban érkeztem Bratislavába, abban a hitben, hogy a burzsoá cseh­szlovák kormány komolyan ve­szi a menedékjogot, azonban csak a jobboldali árulókat fo­gadták be. A kommunistákat kicipeltették a határra, hogy menjünk Magyarországra vagy Ausztriába — mondották. A fehér terror országába nem mehettünk, így Ausztria felé indultunk, de egy határőrjárat visszazavart. Bratislavába már nem mehettem vissza, egy kö­zelebbi nagyobb várost keres­tem, így jutottam Nyitrára, ahol már több emigráns volt s ezek mind bekapcsolódtak a szabadság magvető munkájá­ba. Itt dolgozott Szamuelli tit­Ladányi elvtárs kárnője Tschirtz Kriszta, Rott­­barth Emil újságíró, Förbáth Imre a költő, majd dr. Pécsi Jenő a vörös budapesti gimná­ziumi igazgató és mások. Rott­­barth szocialista újságot is szerkesztett Nyitrán, a Testvé­riséget — szlovák testvérlap­ját a Bratstvot Kun Sándor joghallgató szerkesztette. A nyitrai elvtársak nemzetiségre való tekintet nélkül támogat­ták ezt a sajtót. Hogy milyen szellemben írt a Testvériség, arra vonatkozóan elég idézni a jobboldali áruló Robotnické noviny-nek a cikkét, mely sze­rint a nyitrai szociáldemokra­ták kígyót melengetnek keblü­kön, mert nem szocializmus, hanem legvörösebb kommuniz­mus az, amely a lap hasábjain megjelenik. — Magam főként a kultúr­­munka megszervezésében vet­tem részt. Volt énekkarunk, mely egyforma lelkesedéssel énekelte a szlovák és magyar mozgalmi dalokat, s melyet díjtalanul vezetett Donáth elv­társ, az ugyancsak Budapestről emigrált karnagy. Volt színi körünk is, melyben különösen Perényi Béla, Jozef Blunár, František Bárek, a két Korgó testvér és Weisz Mariska mű­ködtek. Magunk állítottuk ösz­­sze a kulisszákat, melyeket Fuchs Zsiga és Tomasovics elvtársak készítettek. Célunk volt, a fiatalok bekapcsolása a baloldali mozgalomba, később a pártéletbe. Sikerült haladó polgári és szocialista darabokat adtunk elő. Magyar vonalon Ady és Móricz esteket rendez­tünk. Én magam a front idején elpusztult nyitrai színházban Petőfi Apostolának dramatizált padlásjelenetét rendeztem. König Vilmos elvtársat, a volt nyitrai Vármegyeház első emeletén találtuk meg, ő a tan­felügyelőségen dolgozik. — Magam is brosúrán dolgo­zom, mondta König elvtárs, és megírom a nyitrai ifjúmun­kás mozgalom történetét. A párt Nyitrán is rendkívül nagy fi­gyelmet fordított a fiatalság helyes eszmei irányítására. Én ugyan még jóformán gyerek voltam, amikor a párt megala­kult, de épp azért tudom, hogy mi történt, mert magam is részt vettem ezekben a fiatal mozgalmakban. Én magam fő­ként szlovák vonalon dolgoz, tam, szerveztük a proletár sportéletet, a színi kultúrát, íme néhány szemelvény azok­nak az elvtársaknak a munká­jából, akik a többi, ma már nem élő elvtársakkal együtt a szabadság magvait hintették el a Zobor alatt. A reakció, dr. Okányik pap zsupánnal az élén, irtóhadjáratot kezdett Nyitrán is az új párt ellen, de letörni sohasem tudta. Az első válasz­tásnál átütő sikert ért el. Ma pedig, negyven év távlatában Nyitrán már tizenegyemeletes felhőkarcoló, két főiskola, egész új városrészek, a dolgozók egyre jobb élete bizonyítja, hogy a magvetők munkája nem volt hiábavaló a Zobor alatt. MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÓ Ha én már.,. Ha én már csak mese leszek az ismerősök emlékező ajkán s a megszépítő baráti szeretet sok nemlétező erényt akaszt majd rám, ha elvisz az idő, mert az jót és rosszat egyként őröl, lássátok meg alakom, mely lengő, szálló köpönyegben visszaint a dombtetőről. A vén diák elballagott, — zenéli majd az esti szél a rózsaszín mezők felett; ha a szívem rég kihűlt már, szeressétek fiúk, lányok, helyettem is az életet. (1955). VERES JÁNOS j Falvainkon, üzemeinkben, £ «iskoláinkban már javában £ 1 folynak, vagy már véget Is £ «értek az Ifjúsági Alkotóver-£ «seny első fordulói, s március £ «elején megkezdődnek a já- £ «rásl fordulók is. Pártunk ala- £ «pításának 40. évfordulója al- £ «kaiméból s ennek jegyében £ «kerül megrendezésre az If-£ «júsági Alkotóverseny köz-£ «ponti fordulója ez év máju- £ « iában. Az Ifjúsági Alkotóver- £ « seny résztvevői között nem £ «kis számban ott találjuk £ 3 énekkarainkat is. így a ma- £ «gyár énekkaroknak is ez év-£ 3 ben gyakran alkalmuk nyílik £ « a nyilvános szereplésre. A £ 1 CSEMADOK által rendezett £ «körzeti dalostalálkozók után£ «(Rozsnyón, Dunaszerdahe- £ 3 lyen és Érsekújváron) most£ « minden bizonnyal részt vesz- £ «nek énekkaraink az Ifjúsági £ « Alkotóversenyen is. A CSE- £ « MADOK körzeti dalos­­«találkozóin a legjobb « eredményt elért «együttesek számára a «CSEMADOK - ez év­­«ben először — meg­rendezi az országos 3 dalosfesztivált. « Az énekkarvezetők 3faladatának megköny. «nyitásé céljából hívta 3össze a bratislavai «Népművelési Intézet 3az énekkarvezetőket í négynapos tanfolyamra «1961. január 31-től «február 3-ig Brnoba. «melyen Szlovákia min- 3den részéből mintegy 3 harmincöt énekkarve- 3 zető vett részt. A tan- 3 folyamot Viczay Pál, a 3 Népművelési Intézet 3 nemzetiségi osztályá- 3 nak dolgozója nyitotta meg 3 és vázolta a tanfolyam cél- 3ját. A tanfolyam fő feladata 3 a vezénylés technikájának 3 gyakorlati elsajátítása volt. j| A résztvevők mindnyájan 3 nagy lelkesedéssel és odaa­dj dással hallgatták az előadá- 3 sokat, s módjuk volt a t « nultakat a gyakorlatban is 3 kipróbálni. Külön említést « érdemel a tanfolyam előadó- 3 jának, Szíjártó Jenőnek a « munkája, aki a rövid idő el­lenére is nagyon jól eleget « tett feladatának, sőt ezenfe- 31UI gyakorlati utasításokat « adott a dalosfesztivál kötele- 3 ző énekszámainak a betaní- 3 tására. A tanfolyam résztve- 3 vőinek alkalma nyílott arra, «hogy kölcsönösen elbeszél- 3 gessenek, megvitassák ének­­«kari mozgalmuk problémáit j s hasznosítsák egymás ta- 3 pasztalatait. HerželcZ flpecfef 8‘ fc* t E l I 21 J£l Zi flf i w a* fertőid Brecht a nagy német költő, drámaíró és esztéta polgári családból származott. 1890. febr. 10-én született Augsburgban, ahol apja gyárigazgató volt. Már mint fiatal diák felismerte, hogy az osztály, amelyből származik, történel­mi hivatását betöltötte és pusztulásra van ítélve. Nem csoda, hogy Brecht elfordult tőle. Az első világháború éveiben mint asszistons egy katonai kórházban dolgozott, ahol megismerte a háború borzalmait. Háborús élményei oly erős hatással vol­tak gondolatvilágának kialakulására, hogy elhatározta: minden erejét, művészi törekvéseit a háború elleni küzdelem szolgála­tába állítja. Már első verseit ez a háborúellenes hangulat jel­lemzi. — Az első világégés után a németországi úti. forradalmi katonai tanácsokban fejtett ki tevékenységet. Csakhamar elha­tározta azonban, hogy folytatja egyetemi tanulmányait. Mün­chenben és Berlinben tanult örvös- és természettudományt. Később szülővárosában a független, szociáldemokrata párt lapjának a „Der Volkswille"-nek volt a munkatársa. Ebben az időben írta első színházi kritikáit az augsburgi városi színház előadásairól. Rövid müncheni tartózkodás után, ahol Feucht­­wangerrel és Engel rendezővel dolgozott együtt, 1924-ben Berlinbe költözött. Berlinben az akkori Deutsches Theater ren­dezői tisztjét látta el. A huszas években írta első drámáit, amelyeken még érezhető az akkor divatos expresszionizmus hatása. Brecht azonban csakhamar felismerte az expresszionizmus árnyoldalait, annak eszmei és művészeti korlátozottságát. Művészi törekvéseiben abból az alaptételből indult ki, hogy az addigi illuzionista színházat (különösen, ami a színpadi eszközöket illeti) meg kell reformálni, ha azt akarjuk, hogy a színház a haladó gon­dolatok fóruma legyen. Egyben az volt a véleménye, hogy a színháznak epikus jelleget kell adni, mert csak ilyen módon tudja környezetünket és az életet a maga egészében ábrázolni. A huszas évek végén fogalmazta meg az ún. epikus színházról szóló elméletét. Az 1933 év sorsdöntő volt Brecht s az egész német nép éle­tében. Mint a demokratikusan gondolkodó német művészek él tudósok többségea hitleri diktatúra uralomrajutása után emig­rációba ment, s Feuchtwangerrel és IV. Bredellel együttmű­ködve a Das Wort elnevezésű irodalmi folyóiratot szerkesz­tette. Emigrációja éveiben először Bécsben, majd Svájcban, Franciaországban, Dániában, Svédországban, majd 1941-től Kaliforniában az Egyesült Államokban élt. Itt külföldön írta meg leghíresebb műveit, amelyekből csak egynéhányat emlí­tünk: Carrar asszony puskái, Galilei élete, A secsuáni jó ember, Puntila úr és szolgája Mati, Simonne Machard látomásai, stb. Brecht 1948-ban tért vissza hazájába. Minden erejét a de­mokratikus Németország építésének szolgálatába áhította. Fáradhatatlanul dolgozott a Berliner Ensemble nevű új szín­házban, a német írók klubjában, a művészeti akadémiában és a békefronton egyaránt. Egész életének munkásságáért 1951- ben a nemzeti díj első fókozatával tüntették ki, majd 1954-ben újabb magas kitüntetésben részesült: a békemozgalomban ki­fejtett tevékenységéért a nemzetközi Lenin díjjal tisztelték meg. Alkotó munkájából a halál ragadta ki 1956. augusztus 14-én. ' Dr. HOSTOK ISTVÁN Rádió (kufi) Helyreigazítás Lapunk hatodik számában sajnálatos hiba csúszott be, a „Nem jöhet más“ című vers Veres János verse. Kossuth-rádió Kedd: 15.10: Egy falu — egy nóta: 18.30: Népi zene: 20.30: Operettrészletek: '23.10: Tánc­zene; Szerda: 16.40: Chopin zon­goramüvek; 18.30: Tánczene; 21.10: Szimfonikus zene; 23.05: Operettrészletek; Csütörtök: 14.40: Színes percek — könnyű zene; 18.00 Tánczene; 20.20: Verdi-opera négy felvonásban; Péntek: 15.50: Szív küldi szív­nek; 17.15: ötórai tea; 22.20: Tánczene; Szombat: 14.00: Mai nótaszerzők dalaiból; 18.00: Szív küldi szívnek; 20.30: Nevetni kell... Vidám zenés műsor; 22.30: Táncoljunk! Hanglemezműsor. Vasárnap; 12.15: Jó ebédhez szól a nóta... 17.10: Kincses kalendá­rium; 18.55: Közvetítés a Ma­dách Színházból; 22.25: Népdal­csokor. Bratislava I. Kedd: 14.10: Szórakoztató ze­ne; 16.15: Kívánsághangerseny; 18.00 Ifjúsági stúdió (tánczene). Szerda: 17.15: Operettzene; 18.15: Kívánsághangverseny; 22.00: Rádiójáték. Csütörtök: 13.10: Operarészietek; 17.00: Fiatalok félórája; 20.25: Sport­­közvetítés; Péntek: 14.10: Tar­ka zenés műsor; 18.15: Kíván­sághangverseny; 20.20: Fiata­lokkal beszélgetünk; Szombat! 15.30: Népi zene; 19.00: Sport­­közvetítés (Csehszlovákia — Ka­nada jégkorongmérkőzés); 21.30 Tánczene; Vasárnap: 16.20: Tán. coljunk! 18.20: Kívánsághang­verseny; 22.15 Esztrádmeló­­diák. Televízió Kedd: 19.30: Kíváncsi kame­ra, ifjúsági adás; 200.00: Tíz­szer válaszolj! (kvíz-verseny). Szerda: 20.00: Kifosztott hajó Szovjet film; Csótörtök: 20.00: Színdarab; Péntek: 20.05 Köz­vetítés a bmói színházból; Szombat: 19.45: Sportközvetítés; 22.00: Halló, itt Budapest —' tarka esztrádműsor; Vasárnap: 19.40: Cseh film. Rimaszécsen sűrű, tejfehér köd fogad. Magányos templom körvonalai bukkannak elő a ködpókháló alól... A széntelep előtt hosszú szekérsor áll, a pokrócos-hátú lovak orrlikából vastagon száll a pára ... Keve­set látni a községből.;. A magyar tannyelvű középis­kolát keresem a fehér ködben. * * * Az irodalmi kör vezetője Krúg Erzsébet. Tegnap még maga is diák volt, s ma már komoly „tanító néni“, sőt osz­tályfőnök. Szép kerek arcát rövid fekete hajtincsek kerete­zik. Magyar és orosz nyelvet s irodalmat tanít. A kör már az elmúlt években is működött, Erzsiké ebben a tanévben vette át a vezetését. December eleje óta a kör munkáját az előadó - versenyekre való felkészülés jellemzi. A körzeti verseny Tornaiján lesz, a járási vetél­kedés pedig Rimaszombatban. Az iskola tanulói eddig vala­mennyi versenyen több díjat nyertek. Mészáros Ági nyolca­dikos tanuló egy prózai írásmű előadásával első lett a tavalyi kerületi versenyen. Molnár Mária versmondó a járási ver­senyen első helyen végzett, s kerületi viszonylatban is a legjobb szavalók közé tartozik. Krúg Erzsébetnek az a terve, hogy a kör összejövetelein rendszeressé teszi az elbeszélé­sek és versek felolvasását. Ily módon idővel azokból a tanu­lókból is ügyes előadó válhat, akik eddig még nem szerepeltek versenyen. A tervek közé tar­tozik a környék irodalmi emlé­keinek, haladó hagyományainak felkutatása is. Tompa Mihály például a közeli Hanva község­ben halt meg, s a Hanváról be­járó gyerekek megígérték, hogy a költő hanvai éveire vonatko­zó adatokat pontosan feljegy­zik. A költő síremlékére vésett verssorokat Arany János írta, aki jelen volt Tompa temeté­sén. Tompa felesége és korán elhalt kisfia is Hanván nyug­szik. A közelben terül el Rad­­nót község is, Pósa Lajos szü­lőfaluja. Pósának valószínűleg több rokona él még Radnóton, a sok Pósa nevű család lega­lábbis ezt sejteti. A rimaszécsi diákok ezenkívül Rimaszom­batba is ellátogatnak majd, s felkeresik a Petőfiről, Tom­páról, Mikszáthról regélő háza­kat, helyeket. Természetesen a járási múzeumot is útba ej­tik. Erzsiké emellett ifjú költő­ket és prózaírókat szeretne ki­nevelni az irodalmi körben. A tehetséges tanulók — ha si­kerül egy bizonyos színvonalat elérniük — legjobb írásaikat elküldik majd a „Pionírok lap­ja" szerkesztőségének. Az irodalmi kör népes, a ta­gok igen lelkesek. Az eddigi eredmények, a merész és szép tervek, s elsősorban Krúg Er­zsébet forró ügybuzgalma sokat ígér. Az iskola tanulóinak énekka­rát szintén Erzsiké vezeti. A nagyobb diákok együttese résztvett a Rozsnyón megtar­tott keletszlovákiai dalos talál­kozón. Az énekkar a rozsnyói nemzeti bizottság épületének gyönyörűen átalakított nagy­termében — ahhoz képest, hogy nemrég alakult meg — dicsé­retre méltó teljesítményt nyúj­tott. A népi zenekar és a gyer­mekkórus is sikeresen működik. Az iskolának a tanítói és diákkönyvtárban, összesen kö­rülbelül ezer könyve van. A ta­nulók számára hetenként két­szer tartanak könyvtári órát. Az ifjú olvasók Jókai, Mikszáth és Móricz Zsigmond könyveit forgatják a legszívesebben, ám jól ismerik a szlovákiai fiatal írók és költők írásműveit is. Nagy örömet keltett a diákok körében az a hír, mely szerint Mács József és Gyurcsó István megígérték, hogy a közeljövő­ben ellátogatnak Rimaszécsre, s a helyi Csemadok-szervezet közreműködésével szerzői estet rendeznek a községben. A diákok tánckörét Gaján Rózsa fiatal tanítónő vezeti. A tánckör valamennyi ünne­pélyre látványos népi táncokat tanul be. A színjátszó kör tagjaival alsó fokon Sulik Olga, közép fokon pedig Gál Zoltán, a nyol­cadik B osztály főnöke foglal­kozik. Az „alsó fok" legutóbb az „Árgyílus királyfi" című mese­játékot adta elő, a nagyobbak pedig szintén egy háromfelvo­­násos színmüvei szerepeltek. A színjátszók jelenleg a „Csip­kerózsika" című énekes-táncos mesedarab előadására készül­nek. A próbákat Gál Zoltán vezeti. A rádió-szakkörben Balyó Géza tanító oktatja a gyereke­ket. Mosolygós arcú, barna fia­talember. Most éppen egy kris­tály-rádión dolgoznak. Nemso­kára ettől is keményebb fába vágják fejszéjüket: tranziszto­ros zsebrádiót szeretnének ké­szíteni. A tanító magyar és cseh nyelvű szaklapokat vesz ki fiókjából. Maga is számos vázlatot készített. — Fojtóte­kercs, kagyló, — s más, ezek­hez hasonló szakkifejezések röpködnek a levegőben. Balyó Géza újabb szakkönyveket akar rendelni Prágából és Bratisla­vából, hogy a kör munkáját könnyebbé tegye. A technikus-kör játékszerek és mezőgazdasági kézi szerszá­mok készítésével foglalkozik. A kézimunka-kör összejövete­leit főként a lányok látogatják. Mészáros Ágika A Micsurin-csoport télvíz idején tétlenségre van kárhoz­tatva. Legutóbb a rózsafákat kötözték be, hogy a hirtelen hideg idő ne zavarja téli álmu­kat. Kevés munkájuk van ilyenkor, supán az iskola he­lyiségeiben lévő virágokat ápol­ják. Ezzel be is zárom a noteszt. Felállók s bemegyek a nyolca­dik osztályba, ahol Krúg Erzsi­ké éppen magyar órát tart. Megismerkedem Mészáros Ágival, s megkérem, olvassa el a prózát, amellyel az előadó­­versenyen fog szerepelni. Mó­ricz „Légy jó mindhalálig" cí­mű regényének egyik feledhe­tetlen, megrázó részletét vá­lasztotta. Azt, amikor Nyilas Misi vádlottként áll a tanári kar tagjai előtt. Ági magas termetű, csinos lány. Arca kerekded és hamvas. Fehér szvetterén két hosszú hajfonat pihen. Mély átéléssel olvassa a regényrészletet. Biz­tosra vehető, hogy ebben az évben is értékes díjat hoz majd haza a járási versenyről. Egy másik lány, aki verset választott, szintén „főpróbát" tart. Kaffka Margit „Pétiké jár" című versét szavalja. Lát­ni, hogy a lányok jól felkészül­tek, de reméljük a fiúk sem maradnak el mögöttük. Ezután feleltetés következik. A kihívott lány éppen Petőfi pápai napjairól beszél, amikor csöndben az ajtóhoz megyek, és kilépek az osztályból a csípős hidegbe. A sűrű ködben még sokáig fülemben csengnek a diákok szavai.., VERES JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom