Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-12-20 / 51-52. szám

KÖZÖSÚTON EGY CÉL FELÉ Kiril Oblakov brigádja Marikosztyinébo bolgár falucskában a szövetkezeti dolgozók már a legrégibb idők óta híres dohányterme­lők. Apáról fiúra szálltak a hagyományok, nemzedékek vették át a tapasztalatokat. A zöldségtermesztést évti­zedeken keresztül' elhanya­golták. Most azonban terv szerint más növényeket is kell termeszteni, hiszen a talaj kiválóan alkalmas a paradicsom és paprika ter­mesztésre. Az idősebb szö­vetkezeti dolgozók azonban húzódoztak. A dohányter­melőt rávenni, hogy paradi­csomot termeljen, az ugyan­annyi, mintha a tengerészt arra kény szerit enék, hogy gépkocsivezető legyen. A szövetkezeti dolgozók ke­­ményfejüen kitartottak a dohány mellett A fiataloknak azonban nem kellett sokáig magya­rázni, hogy miért előnyösebb a zöldségtermesztés. Mari­­kosztyinevóban .már hat év­vel ezelőtt ifjúsági brigádok alakullak. Todorka Andano­­vova lett a vezetőjük. A fia­tal lány lelkesen megszer­vezte a brigádot, de a ker­tészethez vajmi keveset ér­tett. Petyka Dzsurop, hasonló­képpen, mint a többi falu­beli, született kertész. Évek hosszú során apjával együtt járta az idegen országokat, mert * otthon nem találtKmW Oblakov munkát A bolgár kertészelső — vándoréletét élte. Bulgária most végre otthon marad­hatott és átadhatta tapasz­talatait a fiatalabbaknak. Kora reggeltől késő estig kint járt a földeken. Külö­nösen Kirill Oblahov fiatal Komszomol-tag szívta mo­hón magába a tapasztalt kertész szavait, mint ahogy a gyönge paradicsompalán­ták is magukba szívták a kiadós nedvet. Kirill keze­­nyomán nőttek és erősödtek. Kirill munkacsapatában nyolc leány és négy fiú dol­gozott. Tavaly még csak 1,70 hektár földet műveltek meg, már koratavasszal ott for­— jobbról az munkatársaival a me- Petyko legágyi palántákat szemléli. golódtak a melegágyak kö­rül A palánták olyanok, mint az élőlények, megkí­vánják, hogy gondoskodással vegyék körül őket. Kirill, Zdravka, Georgi és a többiek már április első napjaikban kiültették a zsenge palántá­kat. A kertészetnek híre kelt. A többi csapat se akart hát­ramaradni. Júliusban már beért az első paradicsom és megkezdődött a szüret. Ki hitte volna, hogy Todorka Andanovova zöldség-brigád­ja ennyi dicsőséget hoz az „Ot a kommunizmus“ nevű termelőszövetkezetnek. Ki mondta volna, hogy Kirill Oblahov munkacsapata éri el a legnagyobb paradicsom­­hektárhozamot az ország­ban? Szép szó helyett töb­bet mondanak a számadatok. Nyolc hektár területről 485 tonna paradicsomot termel­tek. És a kiváló minőségű termék külföldre került. Még néhány évvel ezelőtt 50—60 tonna hektárhozam kiváló eredménynek számí­tott, és ma? A bolgár ifjúsági szövet­ség konferenciáján megálla­pították, hogy a paradi­csomtermesztés az előbbi évekkel szemben kétszere­sére emelkedett. A Mari­­kosztyinevo brigád tagjait ott láthattuk az ország ki­tüntetett, kiváló dolgozói között. Kirill motorkerék­párral tért haza a faluba. DENČO DENCéV Termékeny homok Konin. Az 1958-ban kiadott lexikónban érdekes adatokat Í olvashatunk a helység múltjá­­ró!, ami pedig az ipart illeti, megemlékeznek a sör— ecet­gyárról és mezőgazdasági gép­gyárról, de csak a lexikon ösz­­szeállítói pontosságának kö­szönhető, hogy említés törté­nik a bányáról is. Lehetett is akkor azt bányának nevezni! Inkább olyan földtúrásnak volt mondható. Igaz, hogy Konin a Varsó- Poznan-Berlin útvonalon fe­küdt, sőt még a gyorsvonat is megállt itt az előírt 20 másod­percre, de a kíváncsiskodó utas mitsem látott az állomást jel­ző táblán és az állomás kerí­tése mögött leselkedő gyere­keken kívül. Most a Konint keresztülszelő Warka folyó túlsó partján új település létesült. A modern lakásokat a bányászok és a villanytelep alkalmazottai lak­ják. A homok ma több mint 3 millió tonna barnaszenet ad a Lengyelország ÜU LÁTOGATÁS NAGYREDEN Olyan, mint a többi falu. Két sor ház és nem látod meg a végét Nagyréde valóban nagy falu. És annyi ott a fiatal, mint a pelyva. 460 fiatal dolgozik a szövetkezetben. Ez már aztán jelent valamit. Vajon mi tartja a faluban a fiatalokat? Miért nem men­nek városba, hiszen Nagyrédé­­től nincs is messze csak egy ugrásnyira. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amíg a ,,Varsa­­vánk“ a Mátra felől a faluhoz közeledett. Varga Ferenc, kezdettől fog­va a szövetkezet elnöke, azelőtt a járáson dolgozott. — Feri, ha belépsz a szövet­kezetbe, — mondogatták a földművesek — mi is belépünk. Feri gondolkodóba esett. Ha én belépek, ők is jönnek. Ha . . Magyarország És egy szép nap határozott. Otthagyta a munkát a JNB-én és hazajött Nagyrédére, szülő­falujába. Azután még néhány fiatal hagyta ott a várost és megszületett a szövetkezet. Ez még 1959-ben történt. Ferenc tudta, hogy a fiatalo­kat nem olyan könnyű a szö­vetkezetben tartani. Legalábbis addig nem, amíg a falu félig­­meddig ugyanazt nem nyújtja, mint a város. Előbb arról gondoskodott, hogy háromszor hetenként le­gyen mozielőadás, azután tele­víziót vettek a kultúrház szá­mára. Később más társasjáté­kokat is vásároltak, sakkot, ping-pongot. Megtelt a könyv­tár is, most már 2500 könyvük van. A fiatalok azonban spor­tolni is szeretnének és ezért sporttelepet is létesítettek. Futball-, röplabda- és tenisz­pályát. Betonutakat építettek. Üzletek létesültek a faluban, még cukrászdát is nyitottak. Borbély és fodrász is rendelke­zésükre áll. Az utolsó háztar­tásban is kigyulladt a villany­fény. Ez a sok változás rövid egy év alatt játszódott le. És hogy így megváltozott Nagyré­de, a fiataloknak köszönhető. * földkunyhók és sátorvárosok helyén ma már ilyen modern lakótelepek állnak. Szüzíöldi határvidék közeli „Konin“ villanytelep számára. Ez a telep 300 mega­wattot terme! és az első, amely lengyel turbinákkal dolgozik, s ugyancsak az első villanyte­lep Lengyelországban, amelyet barnaszén fűt. De a 300 MG még csak a kezdet! A szenet rossz minőségű, vé­kony földréteg takarja. 1000 hektár területen fekszenek a barnaszéntartalékok, melyek­nek mennyiségét 600,000 000 tonnára becsülik. A hatalmas csehszlovákiai és NDK-beli kotrógépek éjjel-nappal dol­goznak. Ezer és ezer tonna sze­net fejtenek ki. A villanytelep turbinái 7000 tonna szenet nyelnek el 24 óra alatt. A menetrend szerint most is megáll 20 másodpercre a kis állomáson átrobogó gyorsvo­nat. De most minden utas tud­ja, mi rejtőzik a szerény KO­NIN felírás mögött. Nemrégiben új elnevezés ke­rült a Szovjetunió közigazgatá­si térképére: Kazahsztán északi felében megalakult a Szűzföld határvidék. Területe 609 000 négyzetméter, lakosainak szá­ma kb. 3 millió, központja: Celinográd. Az új határvidék létrejötte lehetővé teszi, hogy jobban összehangolják e fontos keleti gazdasági körzet terme­lőerőinek, elsősorban a határvi­dékhez tartozó öt terület me­zőgazdaságának fejlesztését. Miflt ismeretes, az utóbbi esz­tendőkben éppen ezen a helyen hódítottak meg hatalmas kiter­jedésű szűzföldeket. A szűzföl­dek feltörése rendkívül jó ha­tással volt az ország gabona­­ellátására. A szűz- és parlagföldek meg­hódítása sokáig emlékezetes marad az emberiség számára. Páratlan tett volt. Hét év alatt az akmolinszki, pavlodari, kusz­­tanaji. kokcsetavi és észak­kazahsztáni területeken 17 mil­lió hektár szűzföldet törtek fel. A nemrég még lakatlan sztyep­pen ma százszámra találhatunk új településeket Száz- meg százezer ember jött erre a vi­dékre az ország minden részé­ből. 90 000 traktor, 75 000 kom­bájn és mintegy 60 000 gépko­csi dolgozott a földeken A szűzföldek ellen intézett roha­mot sajátságos emlékmű örö­kíti meg; az egyik szovhozban v___ Szovjetunió kőtalapzatra emelték azt az Sz-80-as Diesel-traktort, amely gazdálkodás viszonyai között az első barázdát szántotta. Az új „gabonanagyhatalom“ körülbelül akkora területen fekszik, mint Franciaország, Hollandia és Belgium együttvé­ve. A Szűzföld határvidék bát­ran felveheti a versenyt olyan, világszerte elismert gabonater- önzésére" mesztő országgal is, mint ami- se£re lyen Kanada. Az elmúlt évben a kedvezőtlen időjárási viszo­nyok ellenére is több mint 12 millió tonna szemesterményt adott a kazah szűzföld, a hét év alatt pedig csaknem 50 mil­lió tonnát! Természetesen ilyen nagy­szabású tettet csakis a terv­­gazdálkodás viszonyai között lehet véghezvinni. A szűzföldek meghódítása hatalmas beruhá­zásokat igényelt. A mai Szűz­föld határvidék területén 1,6 milliárd rubelt költöttek gépek beszerzésére, szakemberek ki­­szovhoz-építkezé-Galja Kuzinova 19 éves lány tavaly végezte a tizenegyosz­tályos középiskolát, s most egy toronydaru irányítója. A szűzföldekre az ország minden részéből önként jöttek dolgozni az emberek. A végte­len sztyeppen településeket építettek, szovhozokat szervez­tek, amelyeket „régi hazájuk“ tájairól neveztek el. így szüle­tett meg a Moszkva, a Lenin­grad, a Kijev, a Dnyepropet­­rovszk, a Minszk, stb. szovhoz. Ezerkilencszázötvennégy ta­vaszán új szó került a szovjet lexikonba- „a szűzföldlakó“. Ez a kifejezés hamar átment a közhasználatba. A szűzföldlakó a Kazahsztánban, Szibériában, az Altájon vagy a Volga-mellé­­ken levő szűzföldek meghódító­ja. A szóban benne van a ha­talmas, új földek feltörésSnefe romantikája, az elemekkel ví­vott harc hősiessége, a kivívott diadal öröme. A. I. BARAJEV Velük találkozol mindenütt a fontos posztokon. A növényter­mesztésben, az építkezésnél, a szőlőtermesztésben. minde­nütt. ŠTEFAN BENCAT A nyomásnál az acéllemezen levő festékmara­dékokat letörlik, úgyhogy a festék csakis a kivájt részekben marad. Az alkatrészgyártó iparban mindig sok vé­sésre volt szükség: számok, fokok és különböző jelzések véséssel kerültek az alkatrészekre. A fényképezőgép-alkatrészeknél szintén elke­rülhetetlen a vésési munka. Az alumíniumba való nyomás nem újdonság. Csakhogy az elein­te alkalmazott módszernek az volt a hátránya, hogy a kinyomott betűk vagy jelek a használat folyamán elmosódtak és nem álltak ellen az oldószereknek. Most, Hans Rüger, drezdai mérnök, a Kame­ra- unk Kinowerke n. v. felszíni és éghajlati behatásokkal foglalkozó laboratóriumának ve­zetője, új, kiváló módszert fedezett fel. Rüger mélynyomásos átnyomást alkalmaz, ami szerint a nyomdafestéket acélból készült 0.03-0.04 mm mélységbe kivájt acéllemezről nyomnak át. Az újítás lényege elsősorban is a nagy idő- és munkamegtakarításban áll. Míg azelőtt a sok­ezer lencsébe egyenként kellett vésni a távol­ság és élességmérőt, valamint minden más szükséges jelzést, most elég egy acéllemez a rányomott rajzzal. Ezzel természetesen a gyártási idő is megrövidül s a nyomás bár­milyen színnel lehetséges. Hans Rüger jelentős újítását 17 025-s szám­mal vezették be az NDK gazdasági szabadalmai közé. Táncmulatságra készülnek a nagyrédei lányok. A Patyomkin cirkálótól —a Duna-parti gyárig 1905 június 14-én délután rendkívüli esemény színhe­lye volt a Fekete-tenger egyik rejtett öble. Az ott horgonyzó Patyomkin Tavri­­cseszkij nevű 12 000 tonnás orosz cirkálón felkelés tört ki. Első ízben a történelem folyamán az egyik nagy ha­dihajó legénysége fellázadt a tiszti gárda s a cári ön­kény ellen. Június 25-én a cári hajó­hadtól üldözött Patyomkin cirkáló befutott Constanza kikötőjébe, ahol a munkások meleg szívvel, örömmel és élelemmel köszöntötték a lázadó hajó legénységét. A cirkáló emberei politikai menedékiogot kértek. Kínos huzavona után, a hatóságok — a román proletariátus és a világ munkásságának nyo­mására — kénytelenek vol­tak megadni a menedékjo­got . A Patyomkin cirkáló matrózai között volt egy Románia nagytermetű, szőke hajú, sötétbarna szemű tengerész, Sevagalov Makszim, civilben szevasztopoli szerelőmun­kás. Otthon állapotos fele­sége és a kislánya várta. Makszimot távollétében ha­lálra ítélték. És néhány hét múlva a deltái halászok há­rom személyt átcsempésztek Oroszországból román terü­letre: egy asszonyt, egy kis­lányt, és egy pólyásbabát. Sevagalov családját. Attól kezdve Makszim matróz éle­te ugyanúgy alakult, mint a Duna-menti munkások élete. Már két éve termel a nádfeldolgozó kombi­nát kartongyara Schieber Frederik, a kartongyár ve­zető mérnöke. Fiatal, nem­rég végzett mérnök. — Amolyan kísérleti két év volt ez — magyarázza. — Százan és ezren tanultuk meg ezt a világviszonylat­ban is új mesterséget. Olyan kiváló szakemberek nőttek itt ki, mint Törnek Jenő, Moldoveanu Dumitru, Parlog Tudoréi, Constantin Gheor­­ghe, Neagu Stefan, Sevaga­lov Gheorghe .. . — Álljunk csak meg egy pillanatra — szakítottam félbe a vezető mérnököt. Személyesen, közelebbről is ismeri Sevagalovot ? — Hogy-hogy ? — néz rám kérdően. — Hiszen itt dolgozik, velünk együtt. — Igen. ezt tudom, de érdekel­ne, hogy milyen embernek tartja? — Jól ismerem a fiút. Komoly, szorgalmas munka­erő. Szolgálatra kész, egész ember. Egyesíti magában a fiatalság lángolását, lelke­sedni tudását az éreti mun­kások elmélyültségével, ön­tudatával. Két esztendő alatt komoly szakértője lett a nádf eldolgozó szakmának... márpedig ez nem kis dolog. Maga Sevagalov is körül­belül így értékeli a szakmát, de sokkal szerényebben ön­magát. — Még távolról sem tudok eleget, ezért szeret­nék felsőbb iskolába, egye­temre menni. Gondolatébresztő mondat volt. Nagyapja, Makszim matróz a Patyomkin cirká­lón egy falat kenyérért, az emberibb életért lázadt jel. Apja harminc évig volt nincstelen, tanulatlan dokk­munkás, ö — már az egye­temről, a mérnökségről be­szél. Érzem, jobban mint vala­ha, nem ha-coltak hiába a patyomkinisták és román barátaik. DÁNOS MIKLÓS \ Német Demokratikus Köztársaság

Next

/
Oldalképek
Tartalom