Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-28 / 48. szám

HÁROM HÍR Washingtonban hivatalos köz­leményt adtak ki Kennedy, az USA elnöke és Adenauer, az NSZK kancellárja közötti tár­gyalások eredményeiről. A köz­lemény alapvető jellegzetessé­ge, hogy bőbeszédűséggel igyekszik leplezni a tényeket, és nem tartalmaz konkrét ada­tokat arról, amiről Kennedy és Adenauer megegyeztek. A köz­lemény persze arról sem tesz említést, hogy miben nem egyeztek meg, s nem foglalko­zik azzal a kérdéssel sem, feljogosítják-e a NATO főpa­rancsnokságát, hogy az atom­fegyverek bevetéséről döntsön. Adenauer Washingtonban uta­zása előtt kijelentette, hogy a Kennedyvel folytatott tárgya­lások keretében ezt a pontot tekinti a legfontosabbnak. A közlemény általánosan megállapítja: „Lényegében né­zetegység uralkodott mind a Erzsiké bíró lesz Uruguayiján sztrájkba léptek a vasutasok, a rakodómunkások. Képűi kön hűtőÜ7emek sztrájkoló dolgozóit látjuk. Montevi­­deóban felvonultak a parlament elé. Strauss nyugatnémet hadügyminiszter norvégjai útján lép­ten- nyomon olyan tüntetőkkel találkozott akik a nyugatnémet militaristákkal folytatott együttműködés ellen tiltakoznak. Oslóban gyakran 'láthatott ilyerj feliratú táblákat: „Félre Straussal!“ * Tüntetnek a svájci földművesek. Bernben e napokban több mint 30 ezer svájci földműves tüntetett a kormány árpoliti­kája ellen. A rendőrök könnyfakasztó aázokkal és gumibo­tokkal kergették szét a tüntetőket. KEPEKBEN Mig kint a fa ágait tépáz­za az őszi szél, bent a kis­­újfalusi szövetkezet irodá­jában jókedvűen duruzsol a kályha. Az egyik íróasztal fölé hajolva Takács Erzsé­bet, a szövetkezet segéd­könyvelője szorgoskodik. Az egyes nevek után gondosan odakanyarítja a számokat. . Ki mennyit termel, annyiért kap jutalmat. Halkan nyílik az ajtó. A helyi nemzeti bizottság tit­kára lép be. Amint végig­mustrál tekintetével, kér­dést sem várva újságolja. — Erzsiké bíró lesz! Jó munkájáért a járás bíráinak soraiba javasoltuk mint CSISZ-tagot. Megérdemli. Dolgos leány. Erzsiké arcát pír borítja el. — Mily megtiszteltetés! Hej, ha apu élne ... Hogy örülne... Csakhogy apu még 1943- ban elesett a háborúban. Itthonhagyta Erzsikét, aki ekkor hatéves, nővére hét, kisöccse pedig csupán egy­éves volt. Még szerencse, hogy fedél volt a fejük fe­lett. — Anyu sokszor emlegeti I aAßuej-aiuja efpuoui — zsike —, hogy mily nehéz is volt az életünk. Ö akkor napszámba járt, mi pedig iskolába. Látástól vakulásig dolgozott a más földjén, hogy megkeresse részünkre a betevő falatot. Hej, de nem is egyszer elmondja; „Hajaj, fiam, aranykorban éltek! Becsüld meg ezt a rendszert!“ Teltek, múltak az évek: Erzsiké elvégezte a tizen­egyéves iskolát, majd két­hónapos könyvelési tanfo­lyamon vett részt. Amikor 1957-ben megalakult a szö­vetkezet a falujukban, se­gédkönyvelő lett, s ezt a tisztséget a mai napig be­csületesen be is tölti. Nővé­re férjhez ment. S most férjével együtt a szövetke­zetben dolgozik. Az öcskös is megnőtt. A szövetkezet kocsisa volt őszig, amíg be nem vonult a hadseregbe, hogy eleget tegyen állam­­polgári kötelességének. — A CSISZ-be 1953-ban léptem. Ettől az időtől egé­szen az ez évi évzáró köz­gyűlésig a helyi csoport tit­kári tisztségét töltöttem be. Az igazat megvallva, szer­vezetünk jobb munkát is végezhetne; csupán egy kis összefogásra lenne szükség. Reméljük, hogy a szervezet munkáját mielőbb sikerül megjavítani, s ebből én is ki akarom venni a részemet. Erzsiké több tömegszer­vezetnek a tagja. A helyi nőbizottságban is megtalál­ható. Szereti munkáját, és amint mondja, a világért sem hagyná ott a szövetke­zetét. — Igaz, a CSISZ-ből las­san „kiöregszem", de a fia­talok közé ezután is eljárok. — Tervei? ,1. — Mi lehet minden igazi CSISZ-tagnak a vágya? Be­lépni a párt katonáinak a sorába. Én is ezt szeretném. Erzsikéék építkeznek. Le­bontották a régi házat, és helyette tágasabbat, korsze­rűbbet építenek. Aztán ége­­szen bizonyos, hozzáfog a kelengye gyűjtéséhez. Erzsiké bíró lesz. Megér­demli a bizalmat. Egészen bizonyos, hogy hivatásának majd becsülettel eleget is tesz. NÉMETH JÁNOS profctemfik lényeget, wúnú meg­oldásuk módját illetően. A köz­lemény szerint a két kormány­fő főleg a berlini problémával foglalkozott és hangsúlyozza, hogy „szilárdan elhatározták“ Nyugat-Berlin lakossága sza­badságának biztosítását, bár tudvalévő, hogy ezt senki sem veszélyezteti. A közlemény ezenkívül ugyancsak általáno­san jegyzi meg, hogy a két fél „megegyezett azokról az alap­vető elvekről, amelyek lehető­vé teszik a válság tárgyalások útján történő békés megszün­tetését.“ KÖZÖS DÁN-NYUGATNÉMET NATO-PARANCSNOKSÄGOT ÁLLÍTANAK FEL A NATO észak-európai pa­rancsnokságának főhadiszállá­sán, az Oslo közelében levő Kolsaasban befejeződtek a tár­gyalások a közös dán-nyugat­német parancsnokság felállítá­sáról. A tárgyalásokról kiadott rö­vid közlemény „teljes megelé­gedését“ fejezi ki a háromna­pos tanácskozás eredményeivel. Az elfogadott terveket jóváha­gyás végett az érintett kormá­nyok elé terjesztik. A hosszú ideje tervezett közös parancs­nokság felállításával a nyu­gatnémet militaristák meg akarják szilárdítani vezető po­zíciójukat a Keleti-teng er-tér - ségének nyugati felében és ma­gukhoz akarják ragadni a NATO-hoz beosztott dán had­erők fölötti parancsnokságot. * * * Több mint 30 000 algériai ha­zafi ... közülük — amint az algériaiakat védő francia ügy­védek nyilvánosságra hozták — 15 000-et Franciaországban, 17 000-et pedig Algériában tar­tanak fogva különböző börtö­nökben és koncentrációs tábo­rokban. Ők harmincezren nem annak a francia kormánynak engedelmeskednek, amely bör­tönőreivel és csendőréivel köz­vetlenül gyakorolja az uralmat felettük, amely egy ellenőrző bizottság jelentése szerint „olyan körülmények között őr­zi őket, ahogyan az állatokat sem szokták tartani, botrányos és embertelen bánásmódban részesíti őket." Ellenkezőleg. Ők Ben Khedda kormányának engedelmeskedtek, amely tőlük távol székel, amelynek hatalmi eszközeivel nenV állanak köz­vetlen érintkezésben, amely a francia terror gépezetével csak a maga rendkívüli erkölcsi te­kintélyét tudta szembeállítani. Ebben a tényben foglalhat­nánk össze annak a hosszú éh­ség-sztrájknak a legfőbb ta­nulságát, amely végül is Ben Bellának és minisztertársainak, az algériai kormány francia fogságban tartott tagjainak és a többi algériai fogolynak fé­nyes győzelmével végződött: a francia kormány kénytelen volt megadni az algériai hazafiak­nak a politikai foglyokat meg­illető jogot. Fenevadak szabadon elővezetve i. KOSMETSCHKE ÚR CSODÁLKOZIK Érthetetlen! — A darmstadti denacifikáló-tábor vezetője fejcsóválva vizsgaigatta a szö­­gesdrót-sövényt anélkül, hogy valahol résre akadt volna. Szö­kési kísérletnél különben is felbúgtak volna a szirénák, mert a drót legcsekélyebb érintésére megszólalt a villa­mos riasztókészülék. És mégis: 1948. július 26-án gyanús kö­rülmények között eltűnt a „díszpéldány“, a legelveteme­­dettebb háborús bűnösök egyi­ke, mindén idők legvérengzőbb gonosztevője. Kosmetschke úr csak harmadnapra értesült az eseményről, addig ugyanis si­került az őrségnek agyonhall­gatnia a szökést, illetve szok­tatást. Kitudódott, hogy az „il­lusztris“ hadifogolyt az ameri­kai Military Police három tagja kíséretében látták kisétálni az internáio-tábor kapuján. Azt azonban később sem sikerült kiderítem vajon az. egyenruhás „dzsenUmenek“ valódi vagy ál­ruhás csendőrök, telivér ame­rikaiak avagy — fajtiszta ger­mánok voltak-e. Ezalatt a fo­goly több mint 48 órás előnyt szerzett. Szemtelenségében odáig merészkedett, hogy a cókmókja között hátrahagyott levelében nagyképün bejelen­tette „távozását" a táborpa­rancsnokságnak, mivel — úgy­mond — amúgy se hajlandó magát alávetni a náci-bűnözők felett ítélkező tanács döntésé­nek. AZ ELFOGATÓ PARANCSOT NE TESSÉK KOMOLYAN VENNI! Ezzel a záradékkal kellett volna megtoldani a körözőleve­let, amelyet az akkoriban ille­tékes hesseni minisztérium vi­lágraszóló botrány elkerülése végett kénytelen volt kibocsá­tani. Az újrafasizálódó Nyugat- Németország hatóságai a való­ságban inkább elősegítették „bajtársuk“ szökését, aki — elfogatása előtt* és menekülése után — összesen nyolc külön­böző álnéven szerepelt három földrészen és folytatta borzal­mas gaztetteit; az az első szá­mú fővádlott, akit az Egyesült Nemzetek Bizottsága 4095/48-11 szám alatt pénz- és okmány­hamisítás, rablás, zsarolás, fosztogatás és polgári szemé­lyek tömeges legyilkolása miatt halálra keresett. Kiterjedt bűn­lajstroma ellenére bizonyos amerikai katonai körök — ak­koriban szinte érthetetlen okokból — mégis fiemcsak fe­dezték, hanem egyenesen fel­karolták a nemzetközi hóhért. Ezen felbátorodva pedig mesé­be illő „tiszteletdíjakat“ kínál­tak és fizettek emlékirataiért egyes nyugat-németországi és amerikai kiadóvállalatok. A borzalmas igazságot azonban Julius Mader neves író örökí­tette meg nemrég, aki hiteles okmányok és egyéni nyomozása alapján rántotta le a leplet a még mindig szabadon garáz­dálkodó fenevad vérengzései­ről. AKARJÁTOK A TOTÁLIS HÁBORÜT? — üvöltötte eszelősen a szóno­ki emelvényről Goebbels 1943. februárjában Hitler félnyomo­rék, félőrült propaganda-mi­nisztere akkor intézte az im­már meghaladottá vált kérdést a kivezényelt berlini lakosság­hoz, amikor egy csapásra meg­változott a hadihelyzet. 330 000 német katona holtteste, borítot­ta a sztálingrádi medencét vagy fogságba esett. A szovjet sike­reket kihasználva az angol­amerikai haderők partra száll­tak Észak-Afrikában és csor­damódra terelték maguk előtt Rommel német-olasz hadosztá­lyait. A totális háborút nem kellett előbb „megszavaztatni“, mert már bekövetkezett. Csak­hogy visszafelé sült el: meg­rendült Hitler „hazai arcvona­la“. Az ember-, üzem, és hadi­anyag, az élelmiszer- és nyers­anyag-készletek rohamosan fogytak, a hazai dolgozók mun­kaideje, a behívások, a légitá­madások fokozódtak. A Hitler által megszállott országokban ugyanakkor fenyegetően emel­kedett a szabotőrök, a parti­zánok és az ellenállási mozga­lom harcosainak szánía. Meg­torlásképpen 28-ról 85-re bő­vítették a barna pribékek a koncentrációs táborok számát, az eredetileg egyetlen hadosz­tályból álló SS-kötelékek pedig már egy millió főre rúgtak. SZÜKSÉGEM VAN A BIRODA­LOM LEGKÖNYÖRTELENEBB EMBERÉRE! — jelentette ki akkor a bécsi származású Ernst Kaltenbrun­­ner, a náci állambiztonsági rendőrség főnöke felettesének, Heinrich Himmlernek, aki vi­szont a belügyminisztérium vezetője volt. Mivel pedig a braunaui születésű Hitlerrel egyetemben mindhárman Ausztriából származtak, válasz­tásuk — jó földiekhez illőn — Otto Skorzenyre, egy bécsi ge­­rendázat- és épületállvány­­kölcsönző vállalat bérlőjére esett. A Duna-menti város szennyvizéből fakadt „mákvi­rág“ már azelőtt is bebizonyí­totta gyilkolási hajlamát és készségét: mint az ausztriai illegális náci-párt régi „előhar­­cosa“ 1934-ben személyesen részt vett Dollfuss kancellár aljas meggyilkolásában. Ez és ehhez hasonló „érdemei“ segí­tették nyeregbe az akkor 34 éves kalandort, aki másnap már a birodalmi állambiztonság berlini főhivatalában tanulmá­nyozta az „An VI S“ jelzésű szigorúan bizalmas iratcsomó­kat. Miután a ravaszságáról híres elődje, Canaris tenger­nagy csúfos kudarcot vallott ún. Barbarossa-tervével. K. H. ‘Folytattuk) A december harmadika elé Közeledik e bírók választá­sának ideje. Hazánk minden tizennyolc éven felüli polgára az urnák elé járul és hasonló­képpen, mint a képviselővá­lasztásoknál, leadja szavaza­tát. Olvasóink a bíróválasztással kapcsolatosan több kérdést intéztek hozzánk. Ezekre a következőkben válaszolunk' MILYEN BlRÖSÁGOK LÉ­TEZNEK? Bírósági rendszerünk alapját a járásbíróságok képezik, ezek elsőfokú bíróságok és általá­nos polgárjogi, valamint bün­tetőügyekben is döntenek. A kommunista párt, együttmű­ködve a társadalmi szerveze­tekkel, nemzeti bizottságokkal és a többi állami szervvel, szé­lesméretű preventív és nevelő­tevékenységet fejt ki. KIT NEVEZNEK KI BÍRÓ­NAK? A járásbíróságok bíráit vá­lasztások útján helyezik funk­cióba. A csehszlovák jogszol­gáltatás történetében most történik első ízben, hogy a já­rásbíróságok bírált maga a nép válassza. A kerületi bíró­ságok, a Legfelső Bíróság és a Hadbíróságok bíráit közvetve választják, mégpedig úgy, hogy a kerületi bíróságok bíráit a kerületi nemzeti bizottság plé­numa és a Legfelső Bíróság, valamint a Hadbíróság bíráit a Nemzetgyűlés plénuma vá­lasztja. MI A JELENTŐSÉGE A Bl- RÓVÁLASZTÄSNAK? A különböző fokú bírák meg­választása a szocialista de­mokrácia elmélyítését jelenti. Miután széles néprétegek vesz­nek részt a jogszolgáltatásban, a bíróság a nép szervévé vá­lik. KIKET JAVASOLNAK NÉP­­BlRÓNAK? Népbírókká az üzemek, hiva­talok kiváló dolgozóit, a szo­cialista munkabrigádok tagjait, EFSZ-ek dolgozóit, értelmisé­gieket választanak. Bírói tér vékenységüket rendes foglal­kozásuk mellett látják el. A fiatalok közül is választanak népbírójelölteket. HOGYAN KÉSZÍTIK ELŐ A BlRŐVÁLASZTÁSOKAT ? A bíróválasztásokat a n«jn­­zeti bizottságok készítik efö, amelyek már a képviselővá­lasztásoknál sok tapasztalatot szereztek. Természetesen a bí­róságok dolgozói is segítsé­gükre sietnek rr-ír azzal is, hogy kiszemelik a bírói tevé­kenységre alkalmas jelölteket, részt vesznek a választóbizott­ságok munkájában és a válasz­tók bevonásával rendezett be­szélgetéseken is. MIT VÁRUNK A BlRÖVÄ­­LASZTÄSOKTÖL? A bíróválasztás útján hatá­rozottan javul a bírák osztály­összetétele, hatékonyabbá vá­lik a bírák nevelőtevékenysége is, mert a bírák tömege a tár­gyalásokon nyert tapasztalato­kat átviszi saját munkahelyére és nevelőhatást gyakorol mun­katársaira. A bírák majd be­számolnak bírói tevékenysé­gükről és arra nevelik a pol­gárokat, hogy a kommunista társadalom aktív tagjaivá vál­janak. Uj életre kel a japán milita­rizmus. A japán hadsereget a legmodernebb amerikai fegy­verekkel szerelték fel. Képün­kön a katonai akadémia vég­zett növendékeinek felvonulása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom