Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-28 / 48. szám

Űipwcti számtalan korszerűsítést, ap­róbb-nagyobb módosítást vé­geznek. A bányászok, tervezők, az üzem dolgozói újítási ja­vaslatainak realizálásával mind tökéletesebb gépi berendezések, nagyteljesítményű kombájnok teszik lehetővé a széntermelés növelését a fizikai munka csökkenésével egy időben. Az üzem berendezése igazán tökéletes. Hatalmas, korszerű, gyártási részlegek, automatikus gépek, mindenütt rend, tiszta­ság, s szinte minden második gépkezelő fiatal. Az első gyár­csarnok bejáratánál szinte ki­áltanak a faliújságról a betűk: Baleset nélkül dolgozunk'. Fo­gaskerekek a mi büszkeségünk. Alig haladunk néhány métert a csarnokban, újabb tábla figyel­meztet: Kollektívánk versenyez a szocialista munkabrigád cím­ért. Körülnézünk. Nyolc férfi al­kotja a csoportot, tíz gépen dolgoznak. A 18 éves szőke Ci­­bulka a legfiatalabb. Foltýn elvtárs a brigádvezetö s a kol­lektíva legidősebb tagja egy személyben. Ö hozta össze a csoportot. Míg beszélgetünk, fejünk felett csikordul a daru és ösztönösen a fal mellé hú­zódunk. De csak mi látogatók. A kabinból lekandikáló lány mosolyog félénkségünkön. A daru 10 ezer kilogrammos fél­kész alkatrészt emel a csarnok egyik részéből a másikba. Ahogy megáll, valaki csodálkozva fel­kiált. Közelebb megyünk. Alacsony gépsor mellett pá­rosával állnak fiúk és lányok. A gépipari technikum tanulói­nak kötelező gyakorlati mun­káját tapasztalt szakmunkások, mesterek irányítják. A tanulók otthonosan mozognak a gépek * Nagy szaktudás kell a fogaske­rekek készítéséhez. Jaromír Kosteéka elvtárs, a címért ver­senyző csoport tagja e részle­gen a legjobb munkások közé tartozik. mellett. Amint vezetőjük mondja, a munkafolyamatok elsajátításánál nincs lényeges időbeni különbség fiúk és lá­nyok között. A fiúk általában gyakrabban elsajátítanak egy­­egy munkafolyamatot, viszont a lányok sokkal pontosabbak, s az úgynevezett „apróságokat“ is emlékezetükbe vésik. — Egyvonalban haladnak — ez a jó. Öt évvel ezelőtt egy hét után tudtam, ki a legjobb, ki a leggyengébb. S ezek a harmadik évet tapossák itt egy vonalban. Ilyen az idős mester véleménye. így van ez jól. E 'vről-évre több középisko­­lai szakképzettséggel rendelkező fiatalt találunk a gépek mellett. Ök festik az utolsó jelzéseket a kész gé­pekre a műszaki ellenőrzés be­végzésekor, és segítenek a va­gonokba rakodásnál. Mindenütt ott vannak. így párosul az el­mélet a gyakorlattal. Közben fut az idő, múlnak az évek, szakemberekké érnek. Néhány év múlva majd ők készítik a kiváló bányagépeket. —s— z üzem udvarán topoly­fákkal szegélyezett utak és általában ez az egész térség inkább parkra, mint gépipari üzem udvarára hasonlít. Már pedig üzemben járunk Nincsen bányász, ki ne ismerné az Ostroj üzem gyártmányait. Ez a hatalmas korszerű opavai gépgyár szinte kivétel nélkül mindenféle bányagépet gyárt. A tér melletti szerelő-csar­nokban a legújabb típusú szén­kombájnok, a felszíni fejtésre szükséges szállítóberendezések, motorok, bányavagonok, emelő­szerkezetek s még sok egyéb, a széntermeléshez nélkülözhe­tetlen gép műszaki ellenőrzését végziki A legtöbbet innen egye­nesen az Ostrava-karvini bá­nyákba szállítják. — Ez a bányászok üzeme. — így mondta ismerkedésünk kez­detén az ifjú mérnök, s ahogy járom a műhelyeket, mind job­ban érzem a szavaiban rejlő igazságot. A gépeket tervező mérnököket, technikusokat nem afféle papírkapcsolat,. ha­nem igazán emberi, az egymás munkájának megbecsüléséből eredő tisztelet fűzi a bányá­szokhoz. A bányászokkal foly­tatott beszélgetések, a gépek kipróbálásánál hallott vélemé­nyek, javaslatok figyelembevé­telével végzik az új gépek ter­vezését. S a javaslatok alapján a már készülő gépeken is Még egy utolsó ellenőrzés, s szállításra készen az új szén­fejtőkombájn. •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a — Két műszakban kell szán­tani, mint ahogy arattunk! KIHASZNAINI MINDEN PERCET — Könnyű legénykedniük a kombájnosoknak, de csak jöj­jenek szántani a betonra! Így a traktorosok. Mert hát olyan kemény volt a talaj, akár a beton. A nagy aszályban, még mielőtt megeredt az eső. Be­­tonkeménységüvé száradt, égett a föld, szinte harsogott benne az eke szántóvasa. Való­ban „égett a napmelegtől a kopár", sok helyütt cserepesre repedezett a szántóréteg. En­nek kellett nekimenni a trak­­torvontta eketestekkel. Aztán eleredt az eső, abban sem volt köszönet. Mintha egyszerre akarta volna kiönteni az eső­felelős a sok ürgét, mezei poc­kot. Néhány napig rá sem le­hetett menni a traktorral- ‘az agyonázott földre, több kárt okozott volna a hernyótalp, mint amennyi hasznot a mély­szántás. Pedig sürgős a munka, csakhamar beköszöntenek a fagyok. — Még szerencse, hogy trak­torral szántunk, fogatos ekével az idén nem birkóztunk volna meg a földdel. Igaz, sok helyütt a vetéssel meg a mélyszántással is elkés­tek, ám akadt egy-két trakto­ros, aki istenigazában neki­­gyürkőzött a munkának. A Tarcsi Ervin például Kolozsné­­mán, a Szláma Pali a kvetosla­­vovi gépállomáson, Szlízs Jan­csi a rastislavi gazdaságban, vagy Rácz Pista Gombán, Kürti Sanyi Bodzán, Mackó László Rimaszécsen, Szabó Imre a le­­senicei állami gazdaságon. A kvetoslavovi gépállomáson Szláma Pali vetette fel a gon­dolatot, kihívja versenyre a traktorosokat. Ki is hívta, akadt, aki felvette az odadobott kesztyűt. Megindult a nagy csata, hajnaltól járatták a ver­senyben állók a traktort. Még aludt a falu, amikor kidübör­­gött a traktor a harmatos, sőt már deres földekre, és sokáig húzták a mély ágyat a szántó­vasak, mire messze keleten derengeni kezdett a hajnal. A ködös, nyirkos sötétségben tompán dübörgött a traktor, és bár nehezebben haladt a munka a keményre száradt talajon, csak fogytak a nagy táblákon a felszántatlan tarlók. Szláma Pali legalább 500 hektár fel­szántására hívta fel a verseny­társait, nos, amikor mi jártuk a határt, már akkor jóval túl­teljesítették ezt a mennyiséget az élenállók. Szláma már a 800 hektárhoz járt közel, Tarcsi a hétszáz felé húzott, de jól haladt a többi is. Szabó Imre is fogadkozott, hogy nem marad el a többi mögött, meg Mackó is igyekezett, hogy ne marad­jon szégyenben a rimaszécsi szövetkezet. Szlízs Jani is igen hajtott a 800 hektár felé, lega­lább annyit mindenképpen el akar érni. Dübörögnek a DT 54-es trak­torok, harsog a föld a szántó­vasak alatt, és az őszi esőben megázott földben könnyebb már a szántás. Fiatalok ülnek többnyire a traktor ülésén, fia­talos lelkesedéssel versengenek a jő eredményekért azért, hogy biztosítsák a jövő évi termést. Mert hát jövőre csak akkor arathatnak eredményesen a kombájnosok, ha a Tarcsi Ervi­nék, Szabó Imréék jól meg­ágyaznak a vetőmag alá. Éppen az idei aszály, a hosszú hetek szárazsága bizonyítja legjob­ban, milyen előnnyel jár a mélyszántás, milyen értéket je­lent a mélyen szántott föld. A porhanyós föld mint a jó szivacs szívja magába a ned­vességet,- az őszi esőt, a téli csapadékot, a tavaszi olvadások hólevét. A mélyen szántott ta­laj raktározza a nedvességet a nyári szárazság idejére. A novemberi eső, akárcsak a má­jusi, aranyat ér, de csak a mé­lyen szántott földben. A szak­emberek azt mondják, az őszi mélyszántás felér egy gyen­gébb trágyázással. Nos, hasz­náljuk ki a hátralévő időt, még mielőtt beköszöntenek az erős fagyok, hófúvások, használjuk ki a traktorokat, gépcsoporto­kat, az új munkamódszereket. Mert csak így tudjuk elérni a kitűzött célt, a hektáronkénti nagyobb terméshozamokat, életszínvonalunk emelésének egyik jelentős eszközét.-s -f JSaráli üct vöz let _A bősi teljesen gépesített munkacsapat__tagjai, akik a növénytermesztésben kiváló eredménnyel alkalmazták ezt módszert, a csehszlovák-szovjet barátsági hónap alkal­mából a Szocialista Munka kétszeres hősének: A. V. Gita­ovnak, a következőket írják: Drága Alexander Vaszil­jevicsl Fogadja őszinte és szívé­lyes baráti üdvözletünket, valamint hálánkat azokért az értékes tanácsokért, me­lyeket látogatásakor nekünk adott. Levelünkben közölni szeretnénk, hogy ez év márciusa óta milyen ered­ményeket értünk gl a teljes gépesítés útján és a jövő­ben mit szándékszunk tenni. A tavaszi munkával gyor­sabban készültünk el, mint az előző években, a cukor­répát 100 hektár területen négy nap alatt vetettük el, míg a régi munkaszervezés mellett legalább 12 napig tartott volna ugyané munka elvégzése. Tanácsai szerint a legtöbb munkát géppel végeztük, s ez lehetővé tette számunkra, hogy a munkát gyorsabban és jobb minő­ségben fejezzük be. Sikerült csökkenteni a munkaerők számát és az év első hónapjában költségeken majdnem 100 ezer koronát takarítottunk meg. Jól elő­készítettük az aratási mun­kát, amely a múltban min­dig sok gondot okozott. 716 hektár területen az új tech­nológiát, a többmenetes aratást alkalmaztuk és az új munkamódszer nálunk jól bevált. A tavalyival szemben 300 ezer koronával csökkentettük a költsége­ket. A gabona begyűjtésénél az idei tervvel szemben 12 300 koronával csökken­tettük a költségeket. Az 1960-as évvel szemben az aratásnál 119 dolgozóval kevesebbre volt szükségünk és a munkát 22 nap alatt végeztük el. A szemveszte­séget átlag 4 százalékkal csökkentettük. A termést métermázsánként 21 korona 90 fillérrel olcsóbban gyűj­töttük be, mint tavaly. Hálásan gondolunk a szovjet technikusokra és munkásokra, akik a nagy­teljesítményű SK-3 jelzésű kombájnt készítették szá­munkra. Bokros Ferenc, tel­jesen gépesített brigádunk tagja dolgozott rajta és 225 hektár területről csépelte ki a termést. Miután mi már befejeztük az aratást, a va- Seci (liptómiklósi járás) EFSZ-be küldtük, ahol még 125 hektár területen végez­te el a begyűjtést. Tanácsa szerint ősszel há­rom nagy teljesen gépesí­tett munkabrigádot szervez­tünk, és hozzákapcsoltuk az állattenyésztést is. A brigád élén a mezőgazdasági tech­nikumban érettségizett ta­nulók állnak. Két ifjíjsági brigád vállalta, hogy az 1961-es évvel szemben 65 százalékkal emelik a mun­katermelékenységet és 100 ezer korona értékben növe­lik a termelést. A felállított terv szerint jövőre 84 dol­gozóval kevesebbre lesz szükség, mint az idén. Teljesen gépesített ifjú­sági csapatunk Szlovákiában a legmagasabb ifjúsági ki­tüntetésben részesült: meg­kapta az SZKP KB Vörös zászlaját. Hálásak vagyunk értékes tanácsaiért. Felbuz­dulva példáján hozzáláttunk a teljesen gépesített mun­kacsapatok szervezéséhez és ennek köszönhetjük, hogy elnyertük a magas kitünte­tést. Ezúton fogadja meleg baráti üdvözleteinket. To­vábbi .munkájában sok si­kert kívánunk! A BÖSI EFSZ GÉPESllÖI A gépesítők írják a levelet. aponta több mint száz autóbusz teszi meg az utat Jáchymovból Ostrovba és vissza. Az idegen szinte ké­nyelmetlenül érzi magát az utasok között, mert többnyire nevükön szólítják egymást, a bérelszámolásról vagy családi ügyekről beszélgetnek menet közben. A jáchymovi uránbá­nyában dolgoznak és Ostrovban az új bányatelepülés kényelmes szép lakásaiban laknak. — A régi bányászfelszerelé­seket nézze meg a jáchymovi városi múzeumban — kezdi a beszélgetést egy ezüstös hajú idősebb bányász. A primitív fú­rók, csákányok, lámpák ott fe­­kiisznek az üvegvitrinekben. Ma korszerű öblögctócsóvel el­látott fúrószerkezetet haszná­lunk, a nehéz csákánymunkát és a fárasztó vasékmunkát, a réselést, hornyolást alig ismer­jük. A robbantótechnikában is előrehaladtunk. A bányában ki­fogástalan szeUóztetök működ­nek s nem egyszer előfordult, hogy a szénbányákból idekerülő bányászok egészségesebbek let­tek, mert tüdejükből eltűnt a szénpor Az élénk beszélgetésre felfi­gyelnek az autóbusz utasai és felhangzik a kérdés, melyet a komáromi vasúti vendéglőben ugyanolyan hangsúllyal kérdez egymástól két beszélgető utas, mint Kassán. — És mennyit keres? — Biztos többet, mint másutt — feleli az idős bányász —, az átlagos havi kereset nálunk le­galább kétezer korona, de meg is érdemeljük. Ma már nem veszélyes, de még mindig nehéz munka a kőzetekből kihámozni a szürkés-vöröses szurokércet. Ez a vöröses színű érc, a já­chymovi dolomit, tartalmazza az uránt. Nagyon mélyre, a föld mélyébe kell hatolnunk, míg egy kiló uránt nyerünk. A bá­nyászok nyomába jön a szaki, a varázspálcával. Nem hiszi? Ugyanis így nevezzük a Geiger­­féle számolócsövet, amely érzé­kenyen reagál a rádióaktív im­pulzusokra. A megjelölt helyen fülkagylóját odaszorítja a kő­zethez. Hogy mit hall? Ugyebár minden fülhallgató éterikusan susog, de amikor ezeket a kő­zeteket hallgatjuk, akkor a su­­sogás fülsiketítő robajjá válto­zik. Mintha ezekben a szikla­­kövekben valami forrna, ro­­tyogna. Mintha ki akarna törni az a mérhetetlen energia, me­lyet az uránérc tartalmaz. Ahol megállapítjuk, hogy a kőzet „zenél", azt a helyet fehér kereszttel jelöljük. Rob­bantani nem szabad, mert az uránércnek nem szabad össze­vegyülni az érctörmelékekkel, hanem úgy kell kihámozni, mint a cseresznyéből a magot. Bele­­vájunk a szürkés-vöröses ércbe 9>vaiaM& (páiMa és kihámozzuk a szurokércet. Ez tartalmazza a rádiumot, amely természetes úton fel­bomlik és innen indul ki a ve­szélyes vagy a gyógyító sugár­zás. — És nem árt..., hogy is mondjam, aki ott dolgozik, an­nak lehet gyereke? — kérdi az egyik utas. iffi választ már Ostrovban kapjuk meg. Az első. ami szembetűnő, az utcákon minde­nütt a rengeteg gyerek. A szü­lészeti klinika már hónapokkal előre foglalt, az óvodák, iskolák túlzsúfoltak. A második világ­háború után szovjet szakembe­rek segítségével annyira fellen­dült a jáchymovi urántermelés, hogy Ostrovon kezdték meg a bányásztelepülés építését. A városkának a háború végén két és félezer lakosa volt és a fa­siszta német lakosságot kitele­pítették. Ostrovnak ma több mint húszezer lakosa van, sok itt a magyar, az utcán is lép-A Brigádnik áruház épülete Osztrovban ten-nyomon hallani magyar szót. Az egyik könyvesbolt ve­zetője készségesen elmondta, hogy a magyar könyvek iránt nagyon élénk az érdeklődés, a kirakat is tele van magyar könyvekkel. Ez a fiatal város, jobban mondva a fiatalok városa ké­nyelmes, korszerű lakásokat nyújt a dolgozók számára. A várostervezők széles utcákról, terekről és sok parkról gondos­kodtak. A főtéren impozánsan kiemelkedik a Bányászház, amely bármilyen nagy városban is megállná helyét. — Több mint 14 millió koro­nába került és egy év alatt épült fel — mondja büszkén a kapus. Szélesvásznú mozink­ban Prágával egyidejűleg mu­tatják be a filmeket. A mai hegedűversenyre már minden jegy elkelt — mondja moso­lyogva. — Ne felejtse el, nézze meg az új kórházunkat is, mert az ország egyik legjobban felsze­relt kórháza. A Brigádnik nevű hatalmas áruház eltérített a városnézés­től. Az egész vidék idejár vásá­rolni, hűtőszekrénytől varrás­­nélküli harisnyáig és a gyűrhe­­tetlen anyagból készült leg­újabb modellekig még tranzisz­torba való elem is kapható. Eleget teszünk autóbuszi is­merősünk meghívásának és fel­keressük a kényelmes, szépen berendezett bányászlakást. Ka­rel HavliSek elvtárs, az ezüst­hajú bányász a vendéglátónk, Ostrov múltjáról beszél. — Tapasztalatlan fiatal em­berek voltunk, szinte puszta kézzel, lépésről lépésre távolí­tottak el a müncheniek végze­tes hibáinak következményeit. Mi hosszú évtizedeken keresz­tül nem is mertünk Ostrov, Löket, Aš vidékére letelepedni, mindig kikerültük ezeket a né­met bástyákat. Ma hazánknak talán nincs is olyan helysége, ahonnan ne jöttek volna ide munkások, földművesek és ér­telmiségiek is. A német gyár­­tulajdonosok szomorú öröksé­get hagytak ránk. Hosszú éve­ken keresztül alig modernizál­ták az üzemeket, mindig kap­tak elég olcsó munkaerőt, akik éhbérért elvégezték a legnehe­zebb munkát is. 1932-ben a ke-Ma az ostrovi járás területén 32 EFSZ-ben gazdálkodnak. A harmadik ötéves terv keretén belül 3033 lakásegységet épí­tünk fel. f\strovról ne felejtse el megírni a fiataloknak, hogy a legfiatalabb járási szék­hely, hazánk határain belül a lakosság átlagkora itt a leg­alacsonyabb, a kerületben a be­adás terén a legjobb és az or­szágban itt a legmagasabb az átlagkereset. M. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom