Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-10-31 / 44. szám
1 m!)ua 9-<n pontos»« It Arakor a ^ Wehrmacht összes győzelmes ágyúi vigyázzállásba meredtek zseniális vezérük Adolf Hitler előtt, és másodpercnyi pontossággal tízezer csőből eldördült a győzelmi sortűz. A háború befejeződött. A vezér valóban nem beszélt a levegőbe, titkos csodafegyverei egyetlen pillanat alatt eldöntötték a háború sorsát, eldöntötték a győzelem kérdését, hiszen a Führer maga, saját kezűleg nyomta meg a gombot és így összes ellenségeinek megsemmisítése az ő lángeszű műve volt. Minden, amit a német népnek megígért, beteljesült. Soha el nem múló dicsőség, végtelen Lebensraum, biztonság, hogy már soha többé senki sem fogja veszélyeztetni a birodalmat. Az elnéptelenedett Albion partjai, az Atlantióceánt uraló német tengeralattjárók támaszpontjai lettek. Az USA elnöke német területnek titulálta ezt a hajdani büszke államot. Afrika, India, Dél-Amerika államai gyarmatokká váltak. A határok egészen a Bajkálig terjedtek. A gigantikus állam biztonsága mindörökre biztosítva volt, mert az egyetlen nagyhatalom, amely a háború után megmaradt, Japán, a szövetségese volt és rokonfaj. Adolf Hitler, minden idők legnagyobb hadvezére, a Győzelem Napján Magna Chartában jelentette ki a nemzetek legyőzetését. Az ezzel kapcsolatos részletes intézkedések kidolgozását hűséges hívére Himlerre bízta, aki atyai szeretettel nem könnyű feladatot vállalt. Himler eme titulusa egyáltalán nem túlzás, nem hiába hívták a nemzetek atyjának, az volt a valóságban is. Már első dekrétumában megszüntette a nürnbergi faji törvényt, mert nem felelt meg az új viszonyoknak, a Nagy Német Birodalomank. A szakemberek vezérkara új törvényt dolgozott ki a távlatnak, a birodalom jövő évezredeinek megfelelőt. A szlávokat fajilag teljesen tisztátalannak, a román népeket fajilag alsóbbrendúnek az északiakat elfajzottaknak jelentették ki. A nemzet kötelékéből kiközösítették mindazokat, akik a háború folyamán a megszállt területeken németnek jelentkeztek. A németeket is három kategóriába osztották. Voltak elsőosztályú németek, az úri kaszt kiválasztottjai, kékvérűek, aranysárga hajúak, olyanok, akiknek az arcán ott ült az úrhatnámság, a fagyos tekintet, ahogy Európa megismerte őket, amikor még mint SS-ek rótták az útjait. Ezeknek az elsőosztályú németeknek szánta Himler a győzelem után a legnehezebb és legfelemelőbb feladatot. Horoszkópjuk szerint csoportokba sorolva, amikor a csillagzatuk a legkedvezőbb állást mutatta, lefeküdtek és megtermékenyítették az előre gondosan kiválasztott fajilag értékes nőket. Az „alapkövet“ eme új uralkodó, tiszta faj megteremtéséhez Himlernek kellett volna Nürnberg főterén nyilvánosan és ünnepélyes keretek között „lehelyeznie", sajnos, az ünnepség kudarcba fulladt, mert egy pillanatra indiszponált állapotba került. A második és harmadik kategóriába osztott németekről nem kell sokat beszélnünk, hiszen ezek sosem voltak érdekesek. Ugyanis azzal, hogy nem tartoztak az első kategóriába, már mindent megmondtunk. Adolf Eichmann természetesen az első kategóriába tartozott. Himler rögtön a győzelem után az SS generálisává nevezte ki, és az újonnan alakított faji rendőrségnek, a RAPO- nak lett a főparancsnoka. Eichmann háborús tapasztalatai, rendkívüli képességei felmérhetetlenül sokat jelentettek és pótolhatatlanok voltak. Az új feladatokhoz új erővel és lelkiismeretességgel látott hozzá. Itt rögtön le kell szögeznünk, hogy Eichmann tökéletesítette és humanizálta a valamikor meglehetősen primitív elgázosítási és elégetési módszereket. A kellemetlen Ciklon B gáz helyett márvánnyal burkolt gáztermekben az újonnan feltalált „rózsagázt“ kezdték használni, és a tömeges elégetés közben Wagner zenét játszották. Hála Eichmann fáradhatatlan és lelkiismeretes munkájának, 1961 végére már nem maradt a világon egyetlenegy lengyel sem, valahol a tengeren túl élt még három cseh, de elfogásuk a jól működő biztonsági szervek mellett csupán rövid idő kérdése volt. Szibériában szöges dróttal körülkerítve természetes rezervációt rendeztek be, ahol az utolsó néhányezer oroszt tartották. Ezeket a RAPO kísérleti osztálya kutatási célokra használta fel. A másik ilyen természetes rezerváció a kabarévá átalakított Párizs volt az elnéptelenedett Franciaországban, ahol a második faji kategóriába tartozó német turisták kedvükre kijnulathatták, kiszórakozhatták magukat. A harmadik faji kategóriába tartozó németeknek sem szórakozásra, sem házasodásra nem volt joguk. A Führer ez irányú intézkedéseit nagy alapossággal és következetességgel hajtották végre. Természetesen voltak itt még finomabb árnyalatok is. Például az első kategóriába tartozó németek sem voltak egyenlőek. Kezdetben a legnagyobb szavuk a poroszoknk volt köztük, de ezeket idővel domináló helyzetük miatt kiszorították a bajorok és Führer földiéi, akik joggal mutattak rá, hogy a faji szelekcióban nekik kiváltságos helyzetük van, mivel egyedül ők a tisztafajúak, hiszen az ő városkájukban, Braunauban született maga Hitler is. Ez a kívülről nehezen ‘megfigyelhető változás a belső erők megoszlásában, a faji rendőrség generálisát Eichmannt még nagyobb hatalomhoz és befolyáshoz juttatta. Hiszen — habár Pomerániában született — talán nem élt ő is hosszabb ideig Linzben? És talán véletlen volt az is, hogy ugyanaz a tanító tanította őt is, aki néhány évvel azelőtt Hitlert? Eichmann j^lyája tehát felfelé ívelt. Már birodalmi marsall volt és úgy beszéltek róla, mint az állam legerősebb férfijáról. Még hivatali főnöke Himler is félt tőle. Ugyanis Eichmannál nem lehetett alkudozni. Dolgozószobája antropológus kabinethez hasonlított, a vitrinekben kitömve ott állottak a különböző fajok típusai, a falakon képek és rajzok, amelyek a propagált ideális faj képviselőjét ábrázolták. Eichmann apparátusának sikerült megállapítania minden egyes német családfáját egészen a középkorig visszamenően, ezenkívül minden németnek vizsgálaton kellett átesnie, amelynek során megállapították vérkategóriáját, koponyaalkatát, szemszínének eltérését az ideális kék színtől, hajszínének eltérését az ideális szőke színtől. A precíz berendezések és a legpontosabban dolgozó kibernetikai gépek három fő kategóriába osztották az embereket, de említettük már, ez még nem jelentette azt, hogy az első kategóriába osztottak egyenlőek voltak. Kemény, de kérlelhetetlen feladat volt például jóformán az összes szudétának a kiközösítése a nemzet testéből. Csupán néhány maradt meg belőlük, a harmadik kategória németjei között, A többinek mindnek alá kellett vetnie magát a fajvér, ezután a pöroszok tetjes egészében a második kategóriába hanyatlottak), megdöbbentő tényeket állapított meg. Bismarck, a történelem ünnepelt férfije, még a harmadik kategóriába se kerülhetett volna. A halott Göbbelst halála után kellett kidobniuk a nemzetiszocialista pártból. A speciális gépek kiszámították azt is, hogy még Friedrich Barbarossa sem volt tisztafajú. Ami az olyan alakokat jelenti, mint Göring, Göbbels, tulajdonképpen várni is lehetett ezt a meglepetést. De a prototípus mégis Heydrich volt. Szemének színe, hajának árnyalata, szépsége, átszellemült arca, egész alakja tulajdonképpen kódexpéldája lett a fajtisztaságnak, és koponyaalkatának másolatát több százezer példányban terjesztették el az első kategóriába tartozó német családok háztartásában. Tur RÁKOS SÁNDOR: ^Himnusz a Békéhez LADISLAV MŇAČKO SZATIRIKUS ÍRÁSA tisztító ügyintézésnek a „rózsegázban“. Nem voltak ugyan németek, de azért eléggé fegyelmezettek voltak ahhoz, hogy felemelt kézzel induljanak a halálba, miközben vidáman énekelték: hollladrió, hollladriő ... Eichmann elégedett lehetett, hatalmának csúcsán állott. Mindene megvolt, amit az ember megkívánhat, volt pénze, hatalma, Münchenben speciálisan az ő számára főztek sört, a fiátal Grétik elárasztották szerelemes leveleikkel, a Führer a Heydncchel történt ízléstelen eset után csupán benne bízott. Az eset, amely a világ köztudatába mint „Heydrich-ügy“ került, elriasztó voit. A rendőrség generálisát, a valamikori primitív Sicherheitsdienst Reinhardt Héydrichjét, halála után a nácista mozgalom hősének jelentették ki, temetésén maga Hitler szónokolt, tehát a legnagyobb tiszteletadással temették el úgy, ahogy valamikor a legkiválóbb nácikat. Göring ezen az ünnepélyes temetésen kijelentette, hogy ha nem kellene hpzzá meghalnia, legfőbb vágya lenne, hogy ilyen temetése legyen. De attól az időtől kezdve, hogy Eichmann kibernetikai gépei segítségével a végtelenségig tökéletesítette a fajtisztaság ellenőrzését, kiderült, hogy az északi faj sokkal tisztátalanabb, mint ahogy azt azelőtt elképzelni és remélni lehetett. Göring nem élte meg tehát pompás temetését, a lila gázban kellett kimúlnia és testével a fajtiszta kutyákat hizlalták. Eichmann röviddel azután, hogy ellenőrző vizsgálatait kiterjesztette a halottakra is, (például kiderült, hogy a Hohenzollernokban sok a szláv Az utó só német lajdonképpen elérhetetlenül tisztának tartották. Az igaz, hogy ugyanolyan koponyaalkatot találtak az egyik kitömött zsidónál is, de ez hosszú ideig csupán a természet ostoba játékának tartották és újabb példaként emlegették a zsidók rafináltságára. Amikor a tévedhetetlen kibernetikai gépek kikopogták Reinhardt Heydrich nevét, Wisliczenynek, Eichmann RAPO-osztálya statisztikusának úgy tűnt, hogy tévedés az egész, amelyet nem kell komolyan venni. Hányán — még az alkalmatlanok között is — hordozták jogtalanul a német nevet! De a tévedhetetlen gépek már megtalálták a vezérszót, felbúgtak és német pontossággal dolgozni kezdtek. Wisliczeny egyre halványabb lett. Semmi kétség sem fért hozzá, a gépek megalkuvás nélkül állapít,ották meg a nácizmus hősének hovatartozását. — Lehet, hogy a drága Reinhardtnak volt valami ikertestvére, akit ugyanúgy hívhattak .. — tételezte fel a boldogtalan statisztikus az utolsó lehetőséget. De nem, ez csupán illuzórikus álom volt, a gép tovább dolgozott és kimutatta, hogy az illető az SS-generá!isa volt, a Gestapo parancsnoka, a Sicherheitsdienst vezére, a Cseh és Morva Protektorátus birodalmi protektora. Mindebből kiderült, hogy két Reinhardt nem ülhetett mindezen a helyen, tehát csupán egyetlenegy volt. Még egy halvány remény volt. Nem egyszer megtörtént, hogy ezek a végtelenül pontos számológépek rossz eredményre jutottak, mivel a kérdést nem eléggé precízen tették fel nekik. Wisliczeny ismételten és ismételten próbálkozott. A tévedés kizárt dolog volt. A boldogtalan statisztikus jelentkezett a főnökénél és elé tette a kibernetikai feljegyzést, amely mindenféle tévedést kizárt. Erre az alkalomra várt a RAPO parancsnoka. Ez volt az ő nagy napja. Heydrich emléke úgy állt eddig mögötte, mint hatalmas árnyék, az útjában állt. nem tudott szabadulni tőle. Himler sohasem feledte el megjegyezni: hogyha Heydrich élne, a faji kérdés már régen meg lenne oldva. Eichmann hiába próbált érveket felhozni, mindent megtesz, ami módjában áll, hogy a kibernetikai gépek nem elég gyorsak, hogy ez alatt a 16 év alatt a németek száma a felére csökkent és a többi fajokból csupán néhány példány maradt kutatási célokra. Az északi faj apostola mindezt kevésnek látta és folyton felhánytorgatta . —_ Ha itt lenne Heydrich — sóhajtott fel az SS főparancsnoka, — nem minden megvetés nélkül végigmérve Eichmannt. — De így ... így.... Most Eichmann ismételten és ismételten végigolvasta a jelentést. Döntött. Meglepi véle Himlert ebéd közben, habár ráparancsolt, hogy ne zavarják. — Jó bors lesz ez borjúhús-diétájához — kuncogott Eichmann örömmel. (Folytatása következik) Béke, fenséges Or — te, égen és földön legnagyobb, mindenható, egy, igaz isten! a kelő és bukó Nap országaiban: téged hívnak, miattad sóhajtanak ott, ahol harcban véreznek, háborúban pusztulnak el A SKÖT Egyik szabadtéri előadásból éjjeli próbát tartottunk. Feketét hozattam. Egy skót természetéről ismert kollégám félém fordult: — Kérlek, adj egy korty kávét, mert rögtön elalszom. — Csak nyugodtan — szóltam —, majd ha jelenésed lesz, felkeltelek. ESZTIKE Esztike hatéves. Az idén Íratták be az általánosba. Az első tanítási napon hazajön. Kérdi az apuka: Na. kislányom, hogy tetszett az iskola? — Sehogy — szól Esztike. — Még holnap megpróbálom, és ha akkor se tetszik, visszamegyek az óvodába. FERKÓ Ferkó elrontotta a gyomrocskáját. Komoly diétát kellett tartania. Már egy hete élt a sovány koszton, ' amikor meglátta, hogy anyukája szalonnát olvaszt a konyhában. — Amjuka, adj egy kis töpörtyüt — rimánkodott. — Nem lehet, fiacskám. A doktor bácsi megtiltotta. Nem szabad zsírosat enned! — Nem szabad zsírosat ? Hát akkor süssél ki nekem egy párat vajban. A DEBRECENI Hollandiában este hatkor vacsoráznak. Utána már nincs LATABÄR ÁRPÁD: Kis történetek „komoly étkezés“, legfeljebb csak egy harapás. Este tizenegy óra jelé mindig éhes voltam, de sajnos, ebben az időben már nem kaptam mást a „Wachtje" nevű vendéglőben, ahol az előadás után összejöttünk egy kis sörözésre, mint krokettet és az ,,ajszmater“ nevű hideghúsos szendvicset. Az egyik alkalommal örömmel újságolta a pincér, hogy kaphatok valódi debrecenit is. — Azt bizony ennék — mondtam —, de honnan tudja, hogy az valódi debreceni? — Hogyhogy honnan? — méltatlankodott a pincér. — Ma érkezett Prágából! IDILL A múltkoriban Miskolcon vendégszerepeltem. Mosolygó lélekkel sétáltam az utcán, gyönyörködve a városban. Modern házak, az újjáépült színház, egy már féligkész felhőkarcoló (több mint tíz emelet'.), ápolt parkok, korszerűsített úttestek... (hej, ha ezt a miskolci dédapám megérhette volna! 1877-ben halt meg.) Füttyszó. Megriadok... A rendőr magához int: — Ejnye kérem, nem tudja, hogy piros jelzésnél tilos az átkelés? — Tudom, de... bocsásson meg ... elgondolkodtam ... -— Hát megbocsátok, de ígérje meg, hogy többé nem gondolkodik ... NÉPSZERŰSÉG A színház melletti eszpreszszóban előadás előtti feketémet fogyasztottam. Már indulni készültem, amikor a szomszéd asztaltól, egy rövidlátónak látszó nénike hunyorított szemmel fürkészve átszőtt hozzám: — Nem a Latabár? — De igen, kezétcsókolom — feleltem örömmel. — Jaj, én még a papájukat is ismertem. Sokat láttam öt a Király Színházban! A Leányvásárban ugyanazt a szerepet játszotta, mint most maga. Ugye? — Igen — szóltam meghatottam — Nagyon szeretem magukat. Minden darabot megnézek, amiben Latabár játszik. — Igazán örülök. — A bátyját is nagyon szeretem. — Ha itt lenne ö is nagyon örülne. — Mert ugye, kelten vannak? Az egyik a Feri, a másik a Pali. Sietve távoztam. s eléd borulnak, feléd nyújtják jobbjukat, melléd állnak fennen magasztalva és dicsérve ott, ahol szántanak és építenek. Mert mindenütt, minden időkben, akár közel, akár távoli, akár napfénnyel fölragyogó, akár zivatarral feketüíő az ég, mégis te vagy, egyedül te vagy csak az emberfia legfőbb reménye és bizodalma! Te őrződ meg a magvakat a föld fekete sarában i s te csíráztatod ki őket, amikor eljön a csírázás ideje; i te őrződ meg a szárnyasokat i a tojások bíbor iszapjában i » te kelteted ki őket, i amikor eijön a költés ideje; i te őrződ meg a négylábúakat a termő, teremtő test csöndjében s te segíted világra őket, amikor eljön az ellés, a kölykezés ideje; te őrződ meg az embereket anyjuk áldott szíve alatt s te szólítod a fényre őket, amikor eljön a szülés ideje! Te rakatsz kőre követ, téglára téglát, hogy ház legyen, te osztod el a teraszokat és a lépcsőket te szórod tele lombbal és virággal a parkokat te teríted szét a tereket, te fúrod égbe a tornyokat, te vonod föl a hidak ivét, te feszíted ki az utakat, te alkotod dohogó, dobogó vad energiákból az áramot, te hajlítgatod kecsesen a lant-alakú áramszedőt, , te kíséred a magasfeszültségű távolsági a vezetéket, i te gyújtod meg sötétedéskor az elektromos ^ lángokat, te aggatsz fénybetúket városaink »i homlokára, fi hogy a jeges űri éjszakába kiragyogván, £ hirdessék az ember nagyságát és f dicsőségét! J Te röpíted vakmerő útján az űrhajót, f te űzöd-kergeted előre a Galaxis térségein t s te hozod vissza végül, hírmondónak f a titokzatos végtelenről, r Te láttattad meg emberi szemmel először f onnan kívülről a Földet: csillagok ( között csillagot, * s te készítesz elő napról napra újabb csodákat a Kozmosz és az Atom sötétjében. Béke, fenséges Úr — milyen szép ez a Föld, milyen teljes örömökkel és gazdagsággal, ha te velünk vagy! Őrizz csak, pásztorolj csak bennünket s meghosszabbodik életünk, megsokasodnak esztendőink, legyőzzük lassanként a szenvedést, a betegséget, a fájdalmat az öregséget s talán a halált is. Ő, bár elügetnének a háború fekete lovasai mindenhonnan s csupán a férfi és a nő ölelkezése maradna meg végső bíróknak! Ô, bár kihullanának egyetlen éjszakán a véres jelképek az élők emlékezetéből s ágyúk és tankok helyett csupán madarakat és virágokat látnánk a gyerekek rajzain! Ö, bár elfelednénk a rettenetét — csontunkba forrott, húsunkba ivódott! — s csupán a munka váltott dallamát idézné a szirénák vijjogása! Add, végre nyugodtan aludjanak, nyugodtan ébredjenek már a népek, ó, adj nekik nyugalmat, bölcsességet, hogy leborulva hálát adjanak Béke, fenséges Űr, teneked! VÁCI MIHÁLY: ső - imádó Eső, dicsérlek alázattal ázva, mint meghajtott fúszáiial a mezők, s mint fák alatt kalapjukat lerázva kezük kinyújtva, a szántó-vetők. Valami omló, hulló vágyat érzek, szétporlani langy cseppjeid alatt, hogy mint a párolgó kék messzeségek rögei — sejtjeim úgy igyanak. Kitárulni, mint szomjazó barázdák, mélyen az új fogamzó magvakig, hogy a csírákig, gyökerekig járj át, s mindent befogadóvá porhanyíts.
