Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-10-31 / 44. szám

Antonín Novotný köztársasági elnökünk Viliam Široký elvtárs , társaságában a kongresszus küldötteivel beszélget. Rockwell kormányosai Hitler rohamcsapatai New York felé menetelnek... — a Weltwoche egyik legutóbbi számában olvashattuk ezt a sokatmondó sort. Az amerikai náci pártról van szó, amelynek vezetője a negyvenhárom éves George Lincoln Rockwell, aki a háború kitörésekor gyűlölte a náci fasizmust és belépett a haditengerészet szolgálatába. A háború után elolvasta Hitler „Mein Kampf“-ját, melyet an­gol nyelven akkor kezdtek ter­jeszteni, és ez a paranoiás örült megalakította, az ameri­kai hitleristák rohamcsapatát. Rockwell a közelmúltban új­ságírók előtt nyilatkozott és többek között ezeket mondot­ta: — Nem áltatom magam áz­nál, hogy a közeljövőben az Egyesült Államok elnökévé vál­hatnék, a választók többségé­nek akaratából. A megfelelő percet várom csak, ami tíz év alatt biztos elérkezik, hogy a zsidók és a kommunisták be­hatolását észrevegyék a gyáro­sok és akkor majd fám és em­bereimre vár a feladat, hogy megmentsük a világot. Az Avanti című olaszországi lep szerint ennek a szervezet­nek a hívei ma már legalább háromszázezren vannak és szétszórva az Egyesült Álla­mok minden államában megta­lálhatók az amerikai horogke­resztesek sejtjei. ", * * * Négy évvel ezelőtt hallottunk először erről a náci pártról, annak idején több tucatnyi amerikai a hitleri rohamcsapa­tok uniformisától alig külön­böző öltözékben vonult fel pla­kátokkal a Fehér Ház elé. A következő hónapokban és években többször beírták ne­vüket az amerikai botránykró­nikákba az SA-uniformist vi­selő tüntetők: számos mozit szétvertek, amiben az Exodus című filmet vetítették. Ez a film a zsidók új hazájába való utazással és azok kálváriájával foglalkozik. A nácik tiltakoztak ez ellen a bíróság előtt, úgyhogy az ügy a legfelsőbb fellebviteli bíró­ság elé került, amely úgy dön­tött, hogy az amerikai zászló és az alkotmány jogot ad min­den polgárnak a szabad politi­kai vélemény nyilvánításra: még a náciknak is. Erre Rockwell csapatai kö­zölték: „Legrövidebb időn be­lül New Yorkba menetelünk." A bírósági döntés nagyon ki­nyitotta ezeknek a munkakerü­lő horogkeresztes huligánoknak a szemét. Amerika területén már többszáz barna ház léte­zik, melynek udvarán a horog­keresztes amerikaiak a fegy­verforgatást tanulják; a békés járókelők ártalmatlanná téte­lét, ha .azok magatartásuk, vagy politikájuk ellen szót mernek emelni. Az új amerikai náci párt ve­zetője máris úgy él, mintha ő lenne Amerika új Führere. Fő­hadiszállása Arlingtonban van, mely néhány kilométerre fek­szik Washingtontól. Harold Noel Arrowsmith dúsgazdag baltimorei protestáns lelkész pénzeli az amerikai kis Füh­­rert; aki a barna házban már nyomdát is alapított, annak pincéjét úgy rendezte be, mint bajor sörözőt, ahonnan a vi­lágpusztító nácizmus elindult. Náci zászlókkal és horogke­resztekkel díszítették föl az Arlingtonban levő központi há­zat és az amerikai haditenge­részet harmincöt volt katoná­ja testőrszolgálatot teljesít Rockwell mellett. A testőrök horogkeresztes egyenruhát vi­selnek ma is. Rockwell tevé­kenysége — mint az Avanti írja, nem szorítkozik a gyűlé­sekre, a sajtóra és a heves zsi­dóellenes röplapok terjeszté­sére és a zsidőverésre, hanem ő és cinkosai követték el a di­­namitos merényletet az atalan­­tai zsinagóga ellen és rendsze­resen alkalmaznak hivatásos gengsztereket New York-i tün­tetőakciók Szervezésére. Arlington lakosai nem nézik A múlt év július 4-én az Egyesült Államok függetlensé­gi ünnepén tüntetni akartak, ezt azonban az utolsó pillanat­ban megakadályozták. jó szemmel ennek a társaság­nak a működését, de a törvény ellen egyelőre nem tudnak mit tenni. (F. J. nyomán) ♦ v l Ziari kép i I Vitek József elhagyta az# [ alumínium-kombinát főbe- ( [ járatát. Künn a szabadban <t ' hűvös szél fogadta. KiHönö- # : sen érezte ezt az éjjeli mű- # : szak után. Felhajtotta felöl- # tője gallérját és kilépett,# : hogy feljusson még az első # ! autóbuszra. Korán érkezett, # J Egyedül állt a megállónál, # [de aztán gondolt egyet. Az# [újságárus boltja felé vette# [ útját. # Fizetett é6 az iménti ? Iirányban visszaindult. Már* ) éppen felszállni 'készült, ) amikor a szokatlanul vaskos S # újságba tekintett és meg- í várva, njíg mindenki fel­száll, gyalogosan indult élj hazafelé. Szorosan az út? balszélén tartott. Lassan,? óvatosan lépkedett, minden? Y szót, betűt jól megnézett és? [csak a második megállónál? [figyelt fel a mellette elro-? [bőgő autóra. — Már mind-? [egy — gondolta és zsebre-. #dugva az újságot sietésbe? [kezdett. Fönt a dombon, a? [város szélén megvárta a? [következő járatot és gyor-? #san felszállt. ? ? Otthon már csak az asz-# fszonyt találta, a két gyerek# 'iskolába ment. Furcsállta a * ( dolgot és az órájára nézett.# Nyolc óra tíz percet muta-i [ tott. De látta felesége nyug-? f tálanságát, elmosolyodott és? é zsebébe nyúlt. Először az? ( újság került az asztalra és? [megjegyezte: Otközben be- f [leolvastam és gyalog jöttem# ((majdnem hazáig. Ne búsulj,i [ semmi sem történt — # # mondta bíztatóan és asszo- * [nya mellé ülve a megszokott# [módon elbeszélte a munka# # közben történteket. # A fiatal asszony megnyu­godott. Gyorsan reggelit ké-# 'szített és mint máskor, haj 'férje éjjeli műszakból jött,? 'most is éjjeliszekrényére? 'tette reggelijét és gondta-J ' lanul elköszönt. Bevásárolni' ? ment, ebédhez valót. ? “ Künn, a ház előtt a har-? # madik gyerek, a hároméves? # kislánya fogadta. Mindjárt? magával is vitte, nehogy^ apját zavarja. A bevásárlás is megtör-# tént és a legifjabb Viteknéí i a szokáshoz híven, ha férje# ' óiiexli mi'icvalz után non lHc_d éjjeli műszak után van, kis­lánya fülébe súgta: Ne za­vard apukát, hadd pihen­jen. De Vitekné óvatossága feleslegesnek bizonyult. Férjét a karosszékben ta­t lálta, még mindig olvasott. • Szerette volna megdorgálni / hanyagságáért, de aztán ő > is felfigyelt és elkapta a • rádió-kommentátor hang­• ját: az SZKP XXII. kong­resszusa, a marxizmus-le­• ninizmus és az egész nem­• zetközi , munkásmozgalom nagy győzelmét tükrözi ... Utána mégis meggondolta, hagyta férjét, hadd olvas-. •son tovább..., (ny—d)? • ______________________5 fi, KümiTiKm W.. . T A NEMZETKÖZI ÉLETBEN a döntő kérdésekben a nyugati hatalmak egyelőre a várakozóé álláspontjára helyezkednek. A szovjet párttanácskozást kor­szakunk egyik legfontosabb eseményének tartják és tudják, hogy a kongresszus határozatai döntően befolyásolják majd a világpolitikai fejlődést. Ezért nincsenek elhatározó döntések ezekben a napokban. Thompson, az Egyesült Álla­mok moszkvai nagykövete visz­­szatért már a szovjet főváros­ba és a kelet-nyugati érintke­zésfelvételt előkészítő megbe­széléseit ugyancsak a kong­resszus után kezdi majd meg. Eközben az amerikai politiká­ban vannak olyan jelek, ame­lyek ismét az álláspont kidol­gozatlanságára engednek kö­vetkeztetni. Az amerikai had­ügyminiszterhelyettes most Nyugat-Európa fővárosait jár­ja és a NATO-szövetségeseket arra igyekszik rávenni, hogy növeljék katonai terheiket az atlanti blokk keretében. Jelen­tések szerint a szövetségi köz­társaságban különösebb akadá­lyokba nem ütközött, elképze­léseit „megértéssel“ fogadták. Londoni útjának beharangozása azonban némileg borúlátóbb a washingtoni sajtóban, miután a jelek szerint a brit vezetők néni mutatnak ugyanolyan lel­kesedést a katonai elkötele­zettség fokozására, mint Ade­nauer környezetének politiku­l fyen nagy riadalmat keltett katonai szakkörökben Mali­­novszkij marsallnak az a be­jelentése, hogy a rakéták re­pülés közbeni megsemmisítésé­nek problémáját a Szovjetunió sikeresen megoldotta. Londoni katonai körökben rámutatnak, hogy ez a rakétaelhárító rakéta területén elért eredmény azt jelenti, hogy a Szovjetunió újabb sikert ért el egy várat­lan atomtámadás elleni véde­lemben. * * * Bombayban tömeggyűlést tartottak és ezen felszólalt Nehru indiai miniszterelnök is. A miniszterelnök kijelentette, India népe támogatja az afri­kai népek függetlenségi harcát. Az algériai kérdésről szólva Nehru hangsúlyozta: India nem nézheti közömbösen az algériai nép szabadságharcát. Kifejezte reményét, hogy Algéria, amely már oly sok áldozatot hozott szabadságáért, hamarosan el­nyeri függetlenségét. Nehru bírálta Portugália gyarmati politikáját és az ag­resszív NATO-tömböt. Portu­gália a NATO révén a nyugati nagyhatalmak szövetségese és erkölcsi, anyagi támogatásukat élvezi — mondotta. Nehru végezetül rámutatott, hogy a goai kérdés megoldása nem tűr további halasztást, in­­dia nem mond le arról a jogá­ról, hogy Goa felszabadításáért szükség esetén katonai mód­szerekhez folyamodjon — je­lentette ki a miniszterelnök. ••••••••••••••••••••••••••••••á•••••••••••A«#' A bonni kormány diplomáciai síkon is a megmerevedés irá­nyába igyekszik taszítani a nyugati politikát. A Washing­tonba visszatért Grewe nagy­követ vasárnap óta sorozatosan tárgyal a State Department fe­lelős irányítóival és az ameri­kai fővárosban akkreditált nyu­gati nagykövetekkel. Mindun­talan azt az adenaueri tételt fejti ki, hogy a Nyugatnak most az „elhatározottság" ál­láspontját kell magáévá tenni, a tárgyalásokon semmiféle en­gedményt nem tehet, el kell kerülnie a „gyengeség" látsza­tát. Miután a nyugati politiká­ban még ma is minden kiala­kulatlan, ez elkövetkező napok adhatnak majd csak választ ar­ra, hogy Grewe erőfeszítései milyen következményeket hoz­nak magukkal. Mindenesetre a nyugati hírügynökségek beis­merik, hogy a NATO-táborban jelenleg a széthúzás uralkodik, az ellentétek meglehetősen mélyek. RIADALOM A NYUGATI * KATONAI KÖRÖKBEN A burzsoá sajtó kommentár­jaiból az is kitűnik, hogy mi-A bonni kormány egyébiránt is változatlanul a feszültség élezésére törekszik. Erre mu­tat az a jelentés is, amely sze­rint a két Berlin övezethatárán valamivel ismét feszültebbé vált a helyzet. A nyugat-berli­ni szenátus a bonni vezetőség­gel egyetértésben provokációk­ra készül, határincidenseket akar produkálni. Ebben segít­ségére vannak az amerikaiak is, akik a fennálló határközle­kedési intézkedéseket megsért­ve provokátorokat akarnak be­csempészni a demokratikus Berlin területére s igyekeznek valamilyen összetűzést kierő­szakolni. 4 A forradalom előtt a kubai gyerekek jó része tantermek hí­ján nem látogathatta az iskolát. A kubai forradalmi kor­mány ezért kezdettel fogva nagy gondot fordított az iskolák­ra. Csak ez év elején tizenegyezer tantermet bocsátottak az iskolák rendelkezésére. A forradalmi kormány 22 hónapja alatt több iskola épült, mint a forradalom előtt 50 év alatt. Képünkön egy kubai falusi iskola tanulóit láthatjuk. Az álmodozástól a tudományos kommunizmusig A MARXIZMUS FORRÁSAI Az emberiség további fejlő­désének, jövőjének boncolgatá­sában igen fontos következte­tésekre jutott a XIX. századi polgári társadalmi gondolkodás, a német klasszikus filozófia, az angol politikai gazdaságtan és a francia szocializmus. Lenin ezt a hármat nevezte a marxiz­mus forrásainak. Annak a kornak legtekinté­lyesebb gondolkodója Hegel, német idealista filozófus volt. Bírálta azt a hamis elképzelést, mely szerint a fejlődés valatni nyílegyenes úthoz hasonlít. Ki­mutatta. hogy az ellentétek mindenütt mozgást szülnek, a lassú mennyiségi változások pedig ugrásokat váltanak ki, amelyekkel a minőségek is megváltoznak. A fejlődés nem egyéb, mint az új keletkezésé­nek és a régi megszűnésének, az alulról fölfelé haladásnak szakadatlan folyamata. Hege! azonban az egész fej­lődési folyamat alapjának a gondolatot, a szellemet tartot­ta. Elméletéből nem vont le haladó jellegű következtetése­ket, sőt a konzervativizmus vé­delmére kelt. Nem számolt az­zal, hogy a megismerés és a történelmi folyamat fejlődése végtelen. Sőt mi több, Hegel abszolút igazságnak nyilvání­totta a maga elméletét, mely­nek elsajátítása után a filozó­fiai gondolat nem haladhat már tovább; a porosz monar­chiáról pedig kijelentette, hogy az a világtörténelem koronája és legutolsó fokozata. A német filozófus tanában kétségkívül voltak bizonyos eszmei előfeltételek egy olyan haladó elmélet kialakulásajszá­­mára, mely a fejlődés eszmé­jét a maga legteljesebb és leg­mélyebb értelmében fogja fel. Ezek azonban még csak előfel­tételek voltak. Ezeket látták meg, értékelték, dolgozták át és zseniálisan tevább a mun­kásosztály nagy vezérei: Marx, Engels és Lenin. Néhány angol tudós (Adam Smith és mások) munkái is tartalmaztak ilyen előfeltétele­ket. E tudósok' a társadalom életének anyagi feltételeit vizs­gálva kijelentették, hogy az egész társadalmi gazdaságnak forrása a munka, s kidolgozták az értékelméletet. Smith és követői az árucserét végső so­ron a munkatevékenység cse­réjének tekintették, a nyere­ségről pedig úgy vélekedtek, hogy az a bérmunkások meg nem fizetett munkájából szár­mazik. A burzsoá politikai gazdaság­tan klasszikus képviselői nem tárták fel a kapitalista viszo­nyok és a rájuk jellemző mély ellentmondások lényegét. Min­damellett megtették az első lépéseket a magántulajdonon alapuló társadalmi rendszer tudományos elemzésének út­ján; következésképpen megje­lentek e társadalom bírálatá­nak előfeltételei, bár sem Smith, sem követői nem gon­doltak egy más, tökéletesebb rend bevezetésére. A társadalmi gondolat fejlő­désében fontos szerepet töltöt­tek be a francia utópista szo­cialisták is, Saint-Simon, Fou­rier és mások. „Az aranykor, melyet a vak hagyomány mind­eddig a múltban keresett, előt­tünk van" — mondották, és ki­fejtették: az emberiség egy új társadalom felé halad, ahol majd nem a kisebbség uralko­dik a többségen, ahol mindenki képességei szerint fog dolgozni, s munkája szerint részesül a javakból. Az utópista szocialis­ta gondolkodók, látva, hogy a Föld lakosságának óriási több­sége nyomorog, arra a követ­keztetésre jutottak, hogy csu­pán az emberek szellemi töké­letesítésével nem lehet megol­dani a problémát. Társadalmi haladás nélkül bármilyen előre irányuló mozgás elképzelhetet­len. A szocializmus eszményei sok ország kiváló embereiben vertek gyökeret. Oroszország­ban is kedvező talajra találtak. A. N. Pagyiscsev arról álmo­dott, hogy a hazát, az orosz társadalmat a szabadság és egyenlőség elvei szerint kell átformálni. V. G. Belinszkij számára a szocializmus eszmé­je volt a vezérlő erő. A. I. Ger­­cen, N. A. Dobroljubov, N. G. Csernisevszkij engesztelhetet­lenül gyűlölték az elnyomást és kizsákmányolást. (Folytatjuk) Kiéiben, a nyugat-német állami hajógyárban 1981. október 21-én .bocsátották vízre a nyugat-német hadsereg első ott­honkészült tengeralattjáróját. A 350 tonna vízkiszorítású és 44 m hosszú tengeralattjáró sorozatgyártását a közeljövőben megkezdik. A <rancia álla­mi bányák és vasutak dolgo­zói kisebb bér­ért kénytelenek dolgozni, mint a magánválla­latok munkásai. Ezért az utóbbi hetekben bér­­követelésüket sztrájkkal jut­tatták kifeje­zésre. Képün­kön a villerupti bányászasszo­nyok tüntetését láthatjuk fér­jeik oldalán, akik az üzem bezárása elle­nére sem haj­landók elhagyni a bányát. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom