Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-10-17 / 42. szám
Milyen legyen a modern otthon ? j Szalagavatóra A szalagavató nagy esemény a diáklányok életében. Erre az alkalomra természetesen elegánsan, az ünnepélyes aktushoz megfelelően öltöznek. Vigyázni kell azonban hogy a ruha mégis fiatalos és egyszerű legyen, olyan, ami diáklányoknak illik. Három nagyon különböző modellt közlünk, ezekből választhatnak „KLÁRA“, „SZALAGAVATÓ“ és „NOVEMBER“ jeligéjű olvasóink. VAREQK JÚLIÁNAK üzenjük, hogy a fekete csipke szalagavatóra nem alkalmas, mert öreges. Az 1. modell sötétkék taftból készül, nagy fehér madeira vagy taftgallérral. A 2. modell egyszerű ruha, masszív anyagból (lehet brokát, de a minta fiatalos legyen), melyet kiskabát egészít ki. A 3. modell halványrózsaszin szilonból készül, két árnyalattal sötétebb rózsaszín díszítéssel és övvel. Az előszoba elengedhetetlen bútordarabja a tükörrel és esemyötartóva! ellátott előszobafal v. i. fogas. Ilyen az üzletekben nagy választékban készen kapható. Szebb és újabb megoldás azonban a széthúzható kartonfüggönnyel eltakart szekrényállvány, kalaptartó polccal, csúsztatható horgokkal. Ha különben elég szekrényünk van. nem szükséges szekrényt csináltatnunk, elég, ha a szekrényállvány fölött kétajtós szekrénymcgoldást alkalmazunk. Mielőtt arcunk ápolásához fognánk, tudnunk kell, milyen az arcbőrünk, száraz, zsíros vagy normális. Nem elég u. i. az arcot csak úgy találomra krémezni. mert nincs olyan „csodaszer“, amely mindenkinek jót tesz. A zsíros, pattanásos arcbőr sok nőnek okoz keserűséget. Persze, kellő ápolással itt is szép eredményeket lehet elérni, de vannak esetek, amikor csakis szakember, tehát kozmetikus segíthet. Még mielőtt a külső kezelés ismertetéséhez kezdenénk, hangsúlyozzuk, hogy ezzel egyidejűleg a belső kezelés, v. i. étrendünk összeállítása is lényegesen fontos. Zzíros. sős és savanyú ételek. szeszes ital, feketekávé és erős tea fogyasztása szigorúan tilos. Az ételeket és italokat ne együk, ill. igyuk forrón, mert ez is ártalmas. Nagy gondot kell fordítani továbbá az emésztésre. Igen ajánlatos. hogy étrendünk sok zöldségből (főleg nyersen, de főve is lehet), gyümölcsből és tejtermékekből álljon. Tudni kell még. hogy árt a dohányzás és a hirtelen hőváltozás is, v. t. ha meleg helyiségből hirtelen hidegbe megyünk át. A zsíros arcbőr szépítöszereihez a szappan is hozzátartozik. Igen, a mosakodásnál kétszer naponta, reggel és este lemossuk arcunkat egyszerű mosdószappannal. vagy még jobb, ha kénes szappant használunk. (Itt jegyezzük meg, hogy szappannal mosakodni csakis a zsíros oorúeknek szabad.) (Folytatjuk) de lehet ez függönnyel eltakart polcos rész is. Hogy mi mindent helyezhetünk el az előszobában, az természetesen a helyiség méreteitől függ. De akármilyen kevés helyünk van, a fogason kívül föltétlenül legyen az előszobában ülőhely (hócipő lehúzására, stb.). Ha ven hely, kézimunkaterítőve! vagy színes kartonhuzatban lévő párnákkal letakarva a szennyesiádat, továbbá a hűtőszekrényt is elhelyezhetjük az előszobában. De eyyre vigyázzunk: ne tévesszük össze az előszobát egy raktárhelyiséggel, ahol minden limlomot összegyűjtünk. Vonatkozik ez mindenféle ládákra, fölösleges székekre, kis asztalokra. Külön felhívjuk a figyelmet a lakás többi helyiségében fölöslegessé vált képekre. Az előszobába csakis rézkarcok vagy különböző rajzok illenek. Nincs itt helye kézimunkának, fényképeknek stb. Legcélszerűbb, ha a padlót műanyaggal vagy linóleummal vonjuk bp. a parkettes előszobába tegyünk buklészőnyepet. (Folytatjuk) G. IVETTA: Ha van téli kosztümje. abban utazzon, ha nincs, szoknya-blúzban, ill. pulóverben. de télikabátra akkor is szüksége lesz, ha kosztümben utazik. Utazhat esetleg pl. teddivel bélelt ballonkabátban is, de a télikabát így is szükséges. Poggyászát úgy állítsa össze, hogy legyen 2-3 pulóvere, 2 szoknyája, 1-2 blúza, szvettere, mert ezeket a ruhadarabokat egész nap viselheti. A pulóverek között legyen vastag sportpulóver délelőttre, és elegáns is, amit délután viselhet. Estére 2 ruhát vigyen, egy szép szövetruhát és egy elegáns kisestélyit. Legyen egy jó sapkája, ami a téli- es ballonkabáthoz, ill. kosztümhöz Is jó. de fejkendőt is vigyen. Egy nagy táskán kívül (ami lehetőleg bőr vagy műanyag legyen, de nem plasztik és semmiesetre sem kosár, mert az csak nyárra való) vigyen egy kis táskát a kisestéíyihez. A sportcipőn kívül (amiben utazik) vigyen egy tűsarkút (a kisestélyihez). és egy olyan kényelmeset, amit napközben, a sportcipővel felváltva viselhet. Szüksége lesz még egy meleg pongyolára, papucsra, ernyőre, meleg- és selyemsálra, bőrkesztyűre, szilon kesztyűre a kisestélyihez és jó, ha visz többféle divatékszert (gyöngyöt), amikkel a kisestélyit változatossá teheti.--------.... T""enger, amelynek kék csfl-*■ lógásába szinte belefájdul a szem, hófehér vitorla, a láthatár szélén pedig haragoszöld pálmafák. így, „ezzel a naiv és káprázatos képpel“ kezdődnek a romantikus ábrándok. A rövidnadrágos fiúcska utazásokról, felfedezésekről, kalandokról és hőstettekről álmodozik. Megremeg a sejtelmesen hangzó „Honolulu" szóra, és izgatottan tanulmányozza azt a bélyeget, amelyen rikító színű papagály ékeskedik. A romantikus hajlamok az ifjúság édestestvérei. Aztán felnő az ember. Cooper és Mayne Reid rongyossá olvasott kötetei a könyvespolcon porosodnak, és az egzotikus bélyegeket felserdült tulajdonosuk derűs-szomorkás mosollyal elajándékozza. De azért most is felfedezésekről, hőstettekről ábrándozik. A romantika utáni vágy nem hal meg. hanem együtt érik, erősödik az emberrel. Alighanem ősrégi és örök emberi tulajdonság ez. Az ember még nyers állatbőröket viselt ruha helyett, sötét barlangok mélyén húzta meg magát. fogvacogva reszketett a hidegtől, rettegett a zivatartól, és a villámlás meg a mennydörgés halálos rémületbe ejtette. De a legbátrabbja kimerészkedett az éjszakába, megragadta a villám gyújtotta szikrátháryó égő faágat, és behurcolta a barlangba. Megszelídítette a tüzet. Tudjuk: ez romantika volt. A természet erői könyörtelenek, nem ismernek irgalmat, de a büszkék, a bátrak, az erősek bírókra keltek a természettel, és nem féltek, hogy esetleg pusztulás vár rájuk. Romantika! Lelkesítő, nagyszerű szó. A szív örök lángolását, az örök nyugtalanságot, a lázongó szenvedélyt, a felfokozott szellemi életet jelenti, azt a parancsoló érzést, hogy az élet minden percét az emberiség javára éljük le. De miért van ez, hogy a legerősebb a legnagyszerűbb emberek is egyszer csak leengedték a kezüket, miért van az, hogy olykor tragikus pesszimizmus lett úrrá rajtuk? Üttalan utakat bejártak, nagy felfedezéseket és hőstetteket hajtottak végre, de az általuk kitaposott ösvényeken egyszerre csak farkastermészetü emberek tűntek fel, akik csak egyetlen hatalmat ismertek el, az arany hatalmát. „Engem ugyan meg nem állít sem az értelem, sem az erkölcs, sem a hozzám hasonlók élete, legföljebb csak a puskagolyó. így „ fr Ljuba Batalova két éve végezte el az iskolát, és utána azonnal a bratszki erőmű építkezésére utazott. szóltam felebarátomhoz: „fordulj fel éhen, az a fő, hogy én életben maradjak — és a szavak révén lettem szabad és erős“. így beszél Bernard Shaw egyik színdarabjában a milliomos. • A nyugati sajtóban manapság egyre gyakrabban olvashatunk keserű panaszokat arról, hogy szellemi válság következett be, az ifjúságnak nincsenek többé eszményei, kihalt a romantika. Milyen utazásokról lehetne szó — mondják — a rakétatechnika és az atomenergia korszakában, és ugyan miféle hőstetteket lehetne véghezvinni a kényelmi szolgáltatások és a józan racionalizmus világában? De nem így áll a dojog. Nyugaton a romantika nem magától halt meg. Megölték. Meggyilkolta az a rendszer, ameljfnek alapelve a nyereség, a haszon, amelynek csak a pénz az istene. Az atomháború pszichózisa nem maradt meg csupán politikai tényezőnek: a cinizmus, a hazugság, az embertelenség mérge az emberek leikébe is beszivárog. Amikor Wiliam Faulknert Nobel-díjjal tüntették ki, az ünnepségen mondott beszédében kijelentette: „Korunk tragédiája abban az általános állati rettegésben rejlik. amelyben már régóta élünk, és amelyhez már hozzá is szoktunk. A szellemi élet problémái eltűntek. Csak az az egyetlen kérdés maradt meg, hogy mikor robbanunk szét ezer meg ezer darabra?“ Mi azt mondjuk: igen, az ember halandó, de sohasem halt meg benne és vele a jó. A romantika gyermekei messzi utakon járnak, és világos nyomot hagynak maguk után a Földön. Ezt a nyomot nem törölheti el senki. Talán nincs a világon olyan ember, aki ne hallott volna Nyikolaj Osztrovszkijról, az íróról, az álmodozóról. Emlékszünk rá, amint rongyos csizmában, ásóval a kezében dolgozik esőbenhóban: keskenyvágányú vasutat épít, hogy tűzifát szállíthasson a fagyoskodó városnak ... N. Osztrovszkij élete ragyogóan példázza azt az igazságot, hogy a nemesielkű és szilárd akaratú ember mindenben és minden helyzetben hős lehet. Azért, mert a romantika gyermeke. A forradalmár és a tudós, az író és a katona, a zeneszerző és a munkás hőstetteiben minden különbözőségük mellett is van egy közös vonás: küzdelem az ember boldogságáért, harc a társadalom javára. Emlékezzünk csak Savonarolára. a fanatikus szerzetesre, aki nagy festőművészek képeit égettette el. híres szobrászok alkotásait zúzatta porrá. Vállalta a kínvallatást, hogy eszméinek igazát bizonyítsa. Nem riasztotta vissza sem a máglya, sem az akasz^ófa ... De mégsem nevezi őt senki hősnek, senki sem mondja róla. hogy hőstetteket vitt végre, mert amit tett, az a szépség és az ihlet megcsúfolása volt. A szovjet álmodozót az a törekvés hajtja, hogy hasznára legyen a társadalomnak. Lapunk nemrég ismertetett egy elgondolást, amelynek értelmében gátat 'ehetne építeni a Bering-szorosban. A cikk megjelenése után százával érkeztek a szerkesztőségbe ilyen tartalmú levelek: „Én is szeretnék azon a gátépítkezésen dolgozni“...........Kérem, tegyék nekem 'ehetővé, hogy ott dolgozhassam" ... A levelek írói tisztában voltak azzal, hogy a terv egye'öre csak ábránd. De azért álmodozunk, hogy higygyünk az ábrár.d megvalósulásában. A romantikus ember mindig optimista, mert tudja, hogy egyszer valóra válik minden álom, ha az emberiség javára van. És a levélírók nem szeretnének lekésni, lemaradni. Ki állítja, hogy a XX. század derekán kihalt már a romantika? Hát a kozmosz, a világűr ostroma ? Vajon kik, ha nem a romantikusok azok, akik a legkülönfélébb szovjet intézményeket — akár illetékesek ezek az űrhajózásra, akár nem — elhalmozzák a levelekkel, mert űrhajósok akarnak, lenni. „Kész vagyok életemet áldozni a tudományért“ — írják.. A világ emlékezetében még frissen él, a „T 36“ őrhajó négy bátor szovjet tengerészének 49 napig tartó hányódása a nyílt tengeren. Ez hőstett volt. De számos külföldi újság, televízió- és rádióállomás közleményei a kaland „szokatlanságát“. „fantasztikus rendkívüliségét“ hangsúlyozták. Ezzel el akarták vonni közönségünk figyelmét attól, hogy elgondolkodjék a szovjet emberek lelki- és akaraterejének igazi forrásain. A mi országunkban, ahol a nép tudatosan formálja a történelmet. gyakran előfordul, hogy némcsak egy-egy ember, hanem egész kollektíva hajt véqre hőstettet. ,,, Most is például a Szovjetunióban a legerősebbek, a legjobbak sereglenek össze Keleten az ország minden részéből. Szibériába mennek, istenhátamögötti, eldugott vidékekre, a tajgába. Romantikus ábránd űzi, hajtja őket: új. modern országrészt akarnak ott építeni. Az alapokat már lerakták. Ott van például Batszk. ahonnan J. Koroljov fényképfelvételei mutatnak be egyet mást. Nemsokára felépül Bratszkban az az óriási vízerőmű, amilyenhez fogható nincs még egy a világon .. Emlékezzünk Jack London hőseire: erős emberek voltak, elmentek Klondike-ba, ahová nemcsak a megoazdagodás vágya csábította őket, hanem a romantika is. De nem voltak nemes eszményeik, ezért fizikai vagy erkölcsi pusztulás lett az osztályrészük. A romantika ugvanis nem csupán akaraterő, hanem eszmény is, a lélek ifjúsága. A Szovjetunió fiatal, társadalmunk eszménye a kommunizmus, amelyről annyit álmodoztak minden korok és népek legkiválóbb elméi. A történelem pedig azt mutatja, hogy a nagy ügyek, a nagy feladatok mindig erős embereket szültek. A szovjet romantika sajátos romantika. Ember az embernek barátja, s vállvetve kell egymás mellett állnia. Nem egymást, hanem a természetet kell térdre kényszeríteni, meghódítani, hogy jobb és szebb legyen az é'et Amikor már nem lesz többé háború a földön. s a népek örökre elássák a csatabárdot, a romantikusok lesznek az elsők, akik nekifognak, hogy átalakítsák Földünk arculatát, meghódítsák az égitesteket. csodálatos gépeket alkossanak és gyönyörű himnuszokat költsenek. Az ő boldogságuk forrása az alkotás, az új feltárása, a nagyszerű tettek végrehajtása. Senki sem kényszerítheti őket arra, hogy lemondjanak erről a fáradsággal kivívott boldogságról. J. KOLLER Az ember néha becsukja a könyvet és elábrándozik azon, hogy de szép az élet, és még mi mindent tartogat a tarsolyában! NANSEN, a nagy felfedező Száz év előtt, pontosan 186,1. október 10-én született Fridtjof Nansen, a nagy norvég felfedező. Határtalan bátorsággal, egyszerű technikai eszközök és felszerelések segítségével 1888-ban öt társával nekivágott útjának, Grönland átkeléséhez. A sziget jéghegyeinek megmászását viharban és nagy hidegben kezdte meg. Harminc napig voltak sítaipon, amikor elérték a 2930 méter magas OJ IFJÖSAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központ) Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava. Pražská 9. — Telefon 445-41. — Postafiók 30. — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01, Bratislava, ul. Nár. povstania 41 — Előfizetés egy évre 31(20 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza. * K—05*11.383 pontot, majd tizenegy nap múlva a másik partra jutottak el. Itt átteleltek. Nansen ekkor gyűjtött anyagot az eszkimókról írott könyvéhez. Öt év múlva, 1893-ban, újból nekiindult leghíresebb felfedező útjának. Az általa tervezett „Fram" gőzhajón a Novoszibirszk szigetekig jutott el abban a reményben, hogy az úszó jéghegyek Grönland keleti partjai felé sodorják. A hajó szerkezetének köszönhette, hogy a jég nem tett kárt benne. Nansen két telet töltött a hajón. 1895 tavaszán Johansen nevű társával elhagyta a hajöt és gyalog indultak az Északisark felé. Nemsokára nagy viszontagságoktól kísérve, látták, hogy célúk elérhetetlen, viszszafordultak és Ferenc Józsefföldön egy általuk épített kőkunyhóban teleltek át, majd 1896-ban visszatértek Norvégiába, ahová a „Farm" hazatért. Ez az út a tudományos világ számára különböző mérések, megfigyelések által nagy jelentőséggel bírt.
