Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-31 / 5. szám

r — Az lehetetlen! — De igen, úgy van ahogy mondom. Egy­szerű a magyarázat, hogy 2000 lelket számlál a falu? Attól még mindez így lehet. Igen, csak 12 rendes tagot számlál az alapszervezetünk és 20 nyilvántartottat. — De kik akkor a szereplők, a táncosok, a tamburaegyüttes tagjai? — A gyá­riak, a falubeliek meg a szomszédok, hisz már mondtam az imént. — Hát kíváncsi vagyok rá, majd meglátom... A kromérízi állami gazdaság dolgozói elhatározták, hogy a harmadik ötéves terv felada­tainak határidő előtti teljesí­tését ők a mezőgazdasági gé­pek gyorsabb és olcsóbb javí­tásával segítik elő. František Mikuš vezetésével munkacso­portot szerveztek és bekapcso­lódtak a szocialista munkabri­gád cím megszerzéséért folyó versenybe. Elhatározták, hogy csökkentik a kerekes és lánc­talpas traktorok generáljavítá­sának árát, mégpedig annyira, hogy a tervezett 90 gép meg­javításával az EFSZ-ek Vi mil­lió koronát takaríthatnak meg. A kollektíva versenyre hívta az ország valamennyi gépállo­mását a javítási árak csökken­tésére és a minőségi munkára. Képünkön Milošlav Baštinec szerelő munka közben. Szilárd gáz. A szovjet tu­dósoknak sikerült butángázból brikettet előállítaniok. A bután­­gázt tulajdonképpen műanyag­ból készült apró, a méhek sejt­jeihez hasonló rekeszekbe tö­­mKették. Az anyagot nagyon jól lehet tárolni és vágni. A butánbrikett kitűnően ég, láng­ja egyenletes és magas hőki­­termelésű. Majd a sarkkutatók és a turisták veszik hasznát. fje kíváncsi a riporter is. ” A vonat simán áll meg a kisállomáson, Hliník nad Hronom, jelzi az állomás nevét a bejárat feletti tábla. A mö­göttem hagyott három kilomé­teres utat alig veszem észre, máris a portán vagyok. Cabaj, Bejeik, Horniák, fut végig te­kintetem a bejáratnál elhelye­zett kartotékokon. — Az ifjú­sági vezetőkkel, az elnökkel vagy a politikai felelőssel sze­retnék beszélni, vagy éppen azzal, aki az üzemben van. Ám az öreg portás nem zavartatja magát. Egy táskára való újsá­got nyom a kezembe és szem­üvege fölött rám pillantva megszólal: tíz órai szünet van kérem. — De sürgős elintézni való lenne a fiatalokkal. — Hát éppen azért mondom, most úgyis szerte széjjel vannak. Kár lenne az időért keresgélni őket. Nézze csak át nyugodtan a lapokat, majd kitalálunk va­lamit. A szomszéd helyiségből csak­hamar az öreg hangjára leszek figyelmes — Te Cabaj, valami idegen keres benneteket. Sze­retném, ha megvárná a tízórai végét, úgy, ahogy reggel meg­beszéltük, nem akarom, hogy zavarjon benneteket. A telefonbeszélgetés csakha­mar véget ér. Szinte egyszerre lépnek be az ajtón az öreg, és egy nyúlánk fiatalember. — Jozef Tatár — mondja az utób­bi kézszorítás közben, — a CSISZ üzemi szervezetének ve­zetőségi tagja vagyok. Mire az üzembe érünk, már semmi sem emlékeztet az iménti szünetre. Kalapácsüté­sektől visszhangzik a hatalmas csarnok. — Hát a gyáriak, a fa­lubeliek — jut eszembe a vo­natban hallott beszélgetés. De az én vezetőm nem sok időt hagy a gondolkodásra. — Ez itt Mária Suhajdová, a legjobb tamburásunk, — mondja a har­madéves esztergályos tanonc­­lány felé fordulva, amikor az esztergapadok hosszú sora mel­lett elhaladunk. — Az ifjúsági villanyszerelő részleg még a múlt évben elnyerte a szocia­lista munkabrigád címet. Most pedig az öntöde fiataljain a sor, talán bennük sem csalódunk. — De én beszélni szeretnék velük, — válaszolom és igyekszem túlharsogni a csörömpölést. — Majd később elvtársam, mi is azt szeretnénk. Ám a beszélgetésből mégsem lett semmi — illetve este újból találkoztunk. Jozef Tatárt munkahelyére, a rajzoló állvány mellé szólította a kötelesség. Szerettem volna, ha jó pár órát előbbre ugrik az óra mutatója, vártam az estét, s közben ke­restem az összefüggést, a vo­natban hallottak és Jozef Tatár ígérete között. TJa lassan is, de mégis csak AA eljön az este. Így van ez, ha az ember nagyon vár vala­mit. A község művelődési háza előtt sétálgatok. Elvegyülök a járókelők közt. Ismerős arcokat kutatok. De hiába. — Bosszan­kodom is kissé. Csak nem té­vedtem, vagy talán máshová szól a találka? Töprengésemben észre sem veszem, hogy egyedül maradok az előcsarnokban. A teremből lágy zene szűrődik ki és lassan elhallgat. Majd egy jócsengésű férfihang üti meg a fülemet. Nem is tétovázok tovább, hal­kan a terembe nyitok. — A he­lyi ifjúsági szervezetünk, vala­mint az üzemi CSISZ-szervezet nevében még egyszer köszönt­jük kedves vendégeinket —, hallom a beszélő utolsó monda­tát. S utána szétnyílik a füg­göny: Scsipacsev, Krista Ben­­dová és mások verseit tolmá­csolják váltakozva a fiatal elő­adók. Szávaiatok, népi táncok és Lehár zenéje váltogatják egymást a színpadon. És a kö­zönség? Megelégedetten, fe­gyelmezetten, szinte lélegzet­visszafojtva figyeli a progra­mot. — Nagy szerelemről álmodo­zunk mindannyian. Könyv a legjobb barát — tűnnek sze­membe a nagybetűs sorok a színpad megvilágított hátteré­ből. Közben a mellettem ülő nénit figyelem, amint kezében a meghívót szorongatja. — Szeretettel meghívjuk Önt is az ifjúsági szervezet immár hagyományossá vált' lírai est­jére. Mégsem csalódom. A műsor szünetében mégis találkozunk. A villanyszerelő-csoport tagjai, az öntödei fiatalok, az eszter­gályos lányok. Sőt ott van dok­tor Pekár is, Hnuštärôl, aki a vonatban még annyira kétel­kedett. tps a műsor folyik tovább. Az előcsarnokban már csak ketten vagyunk. Az öreg Pékár a hetven évével és én. Azután mosolyogva megszólal — így lehet azután dolgozni, illetve csak így lehet. S utána újból benyitunk a fiatalok közé. SÁRKÁNY ÁRPÁD Vidám, nevető leánycsoport. Jól nézzék meg őket, kü­lönösen azok, akik gyakran használják a kis fekete készüléket, a telefont. Mert ezek bizonyára jó néhány­szor hallották már hangjukat. A lányok a bralislavai telefonközpontban dolgozó ifjúsági kollektíva tagjai, s a csoport 1960 júniusától a szocialista munkabrigád címet viseli. A címet a telefonközpontokban dolgozó kollektívák közül elsőként kapták meg Szlovákiában. A kollektíva vezetője Dudás Zsuzsi, résztvett Prágában a szocialista munkabrigádok első országos értekezletén. Hazatérve, természetesen beszámolt a lányoknak ta­pasztalatairól. Felhasználjuk a tapasztalatikat A ..LELESZI FIUK" így hívják Jakab Gyula bri­gádját a kassai építkezési vál­lalat dolgozói. Nehéz megtalál­ni őket. Állandóan változtatják a helyüket. Az elmúlt héten az építkezési vállalat terve szerint még a Malom téren kellett volna dolgozniuk, még­is, a hét elején már a városi fürdő mellett épülő lakótelepen találtuk őket. A tizenegy tagból álló mun­kacsoportot bátran nevezhet­nénk építész családnak. Vala­mennyien lelesziek és az if­jabb Jakab Gyula brigádjában ott dolgozik édesapja és két testvére is. A brigád gyors és alapos munkájáról ismert. Már tizenegy éve dolgoznak Kassán. II Kezük munkája nyomán új la­kások százai épültek fel. A Ma­lom téren 763 lakás dicséri ügyességüket. Munkatervüket 170—180 százalékra teljesítik. Vezetőjük ifj. Jakab Gyula, az Építészeti Minisztérium Legjobb Dolgozója kitüntetés tulajdonosa, különben ács. Mesterségét édesapja mellett tanulta. Testvéreivel együtt if­júkora óta építkezéseken dol­gozik. Mikor először feljöttek Kassára, a csoportnak vezető­re volt szüksége, Gyulára esett a választás. Őt tartották a leg­megfelelőbbnek. A kezdet nem volt könnyű. Az új munkahelyen meg kellett szokni a gépeket, a gyorsasá-A föld termőképességének javítása, s ezáltal a magasabb terméshozamok elérése érde­kében a fiatalok szorgalmasan bekapcsolódtak a talajjavítási munkákba, valamint a kom­­posztkészítésbe. Az elmúlt év­ben a Nyugat-szlovákiai kerü­letben eredetileg három kerü­leti, 30 járási, és 100 helyi me­liorációs építkezés megvalósí­tását tervezték. Később, az alapszervezetek és a járási ve­zetőségek kezdeményezésére támaszkodva kibővítették az építkezések számát. Így az el­múlt évben kerületünkben 5 kerületi, 35 járási és 121 helyi meliorációs építkezésen dol­goztak a fiatalok. A meliorációs munkálatokban 14 859 fiatal vett részt, akik több mint két millió brigádórát dolgoztak. Munkájukkal előse­gítették több mint 5000 hektár föld termőbbé tételét. Szép eredményeket értek el a fiata­lok a rajtovói, tardoskeddi, gu­tái és dunaszerdahelyi melio­rációs építkezéseken. Kerületünkben túlteljesítet­tük a komposztkészítés tervét, mert a tervezett 300 000 köb­méter helyett 500 000 köbméter komposztot készítettünk. Külö­nösen szép eredményt ért el e munkában a dunaszerdahelyi járás ifjúsága, ahol 60 000 köb­­métet komposztot készítettek. Elmondhatjuk, hogy kerüle­tünkben nem volt olyan szer­vezet, amely ne kapcsolódott volna be a munkába. A nagy­megyeri sertéshizlaldában dol­gozó fiatalok 12 000 köbméter komposzt elkészítésével igazán követésre méltó teljesítményt nyújtottak. A CSISZ Nyugat-szlovákiai kerületi vezetősége az elmúlt héten értékelte az ifjúság rész­vételét a talajjavítási munkák­ban és a legjobb járásokat, alapszervezeteket és egyénekei jutalomban részesítette. Ez év­ben felhasználjuk az elmúlt évben szerzett tapasztalatokat és még fokozzuk az ifjúság részvételét a talajjavítási mun­kálatokban. Kerületünk Ifjúsá­ga vállalja 150 Ifjúsági melio­rációs építkezés megkezdését és 600 000 köbméter komposzt elkészítését. Ezenkívül a fiata­lok védnökséget vállaltak 100 öntözőberendezés felett is. így már most, az év elején minden reményünk megvan, hogy ke­rületünk ifjúsága lényegesen elősegíti az idei év feladatai­nak teljesítését. VALLA JOZEF Választott Sanyi tizenöt éves. A gyermek életében ez olyan kor, amikor a legnagyobb szüksége van a szülői szere­­tetre és a tanácsra. Neki mindebből vajmi kevés ju­tott. Nagyszülei nevelték fel, ók biztosították számá­ra a gondtalan életet. De amint ez már lenni szokott, a baj nem jár egyedül, el­vesztette nagyapját is. A tanácstalanul maradt fiút Varga József elvtárs, a zse­­lízi állami gazdaság részleg­vezetője irányította biztos révbe. Így került a lontói mezőgazdasági tanulóott­honba. Ma az említett iskola ta­nulója. A fiú lényeges vál­tozáson ment keresztül. Ko­moly, mondhatnánk, kissé férfias lett. Amikor az is­kolai életre terelődik a szó, csendesen válaszol: Nem tudnám otthagyni az isko­lát, annyira megszerettem. Szereti tanítóit, s róluk tisztelettel beszél. Kosárik Sándor előmene­teléről Gogh elvtárs, az is­kola igazgatója nyilatkozik: Sanyi kitüntetett tanuló. ffliiiiHH!SS::i!!BfäiHiBiU:iäi8S8Sä35UH2iilBí got, az új munkamódszereket. Mindezt hamar megtanulták. Segítettek az idősebb munka­társak meg az iskolázások. Ma öröm nézni, hogyan dolgoznak a leleszi fiúk. Munka közben nem hallani lármát vagy kia­bálást. Munkájuk nyomán úgy nőnek a házak, mint eső után a gomba. A munka kezdete előtt rendszeres megbeszélést tartanak, szétosztják egymás között a feladatokat. A munkaidő letelte után is gyakran találjuk őket együtt. A legutóbb elhatározták, hogy segítenek a családi házak épí­tésében a csoport azon tagjai­nak, akiknek még nincs házuk. A leleszi fiúk kollektívája két műszakban dolgozik és verse­nyeznek a szocialista munka­brigád címért. (R) Öntött cipők. Franciaország­ban a szandálokat polivinilklo­­ridból készítik. Érdekes azon­ban az, hogy a szandált egy darabból készítik, öntéssel. Fagyasztott virágok. Egy skót üzem fagyasztott virágo­kat készít. A hírek szerint a fagyasztott virágok a felolva­dásuk után is megtartják élet­hű színüket. Karóra rádió. Az Egyesült Államokban egy karóra rádió jelent meg a piacon. A rádió három hullámhosszon dolgozik, nagyon szelektív és érzékeny. Hangadása vetekedik az autó- és kofferrádióéval. A Mélník mel­letti mlazicei növénytermesz­tési állomáson dolgozó kollek­tíva alig egy hónapja nyerte el a szocialista munkabrigád címet. A kollek­tíva nemcsak termelési fel­adatait, a virág- és zöldségmag kitermelését végezte siker­rel, hanem a magtermesztés terén jelentős segítséget nyúj­tót a környező szövetkezetek­nek, valamint a Micsurin-kö­­röknek. Képün­kön a tizen­négy tagú szo­cialista munka­brigád két leg­fiatalabb tagja, Helena Tučková és Jarmila Ho­­lečková munka közben. Készülnek Szorgalmas a tanulásban, előzékeny és szófogadó fiú, tanítói kedvelik. Kétheten­ként hazajár nagyanyjához, de alig várja, hogy újra visszatérhessen az iskolába. Komolyan készül jövő foglalkozására, a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges alapismereteket, az elméleti oktatást az iskolában, a gyakorlatot a lontói gazda­ságban szerzi meg. Tanítói véleménye, s az a félóra, amit Sanyi társaságában el­­töltöttem, arról győzött meg, hogy a fiúból jó me­zőgazdász lesz. ANDRISÉIN JÖZSEF Több mint egy éve annak, hogy a bősi kilencéves magyar tannyelvű középiskola tanulói a szövetkezettől kapott két hektár földterületen megalakí­totta a pionírszövetkezetet, és elkezdték a gazdálkodást. A szövetkezet indulásakor vállal­ták, hogy kukoricából hektá­ronként 100 mázsát termelnek. Vállalásukat túlszárnyalták, és szorgalmas munkájuk gyümöl­cseként 116 mázsa hektárhoza­mot értek el. Mindezt az iskola igazgató­jától, Botló Ferenc elvtárstól tudtuk meg. A nagyszerű ered­ményben a tantestület 24 tag­jának is része van, de főként annak a 678 tanulónak, akik a szövetkezet tagságát alkotják és minden alkalommal határta­lan lelkesedéssel dolgoztak a pionírszövetkezetben. Az 1960/ /61-es iskolaévben a meglévő két hektár területhez még 15 hektárt kaptak a szövetkezet­től. A géléi gépállomás pedig egy 25-ös Zetort és mezőgaz­dasági gépeket bocsátott az iskola rendelkezésére. A helyi nemzeti bizottság 17 000 koro­na értékben politechnikai mű­helyt építtetett át részükre, s ezt korszerűen felszerelte a géléi gépállomás. A tanulás mellett az iskola tanulói elsajátítják a földmeg­munkálást, a téli hónapok alatt a műhelyben az egyes szerszá­mok kezelésének tudományát. — Az iskola tanulói szabad idejükben elsajátítják a trak­torvezetést, — mondja Csicsai Imre tanító, a politechnikai ok­tatás vezetője. — A traktorral fuvarozunk és segítünk a szö­vetkezetnek. A kapott pénzből felszereléseket vásárolunk, és hogy a tanulók a gyakorlati órákon ne a saját ruhájukat szaggassák, vásároltunk 50 munkaruhát és ugyanannyi pár bakancsot is. Azonkívül a Tél­apó-ünnepély költségeit is mi fedeztük. Minden tanulónk ka­pott egy kis csomagot, s bi­zony, a sok kicsi sokra megy. Ez az ajándékozás több mint 2000 koronánkba került. Csicsai tanító elvtárs, tovább folytatta a felsorolást, de fi­gyelmünket az iskola udvarán pöfögő traktor vonta magára. A „Zeti“ körül — így neve­zik tréfásan a tanulók — 5-6 gyermek szorgoskodott. Simo­gatták, törülgették, tisztították. Igazán példás karbantartás — mondom. — A mienk, mi járunk vele, minket szólnak meg, ha sáros — mondja az egyik tanuló, majd a kormány mögé ül, Csi­csai tanító elvtárs pedig fellép mögéje a „húzató“-ra és lassan vezényel: — No,, lassan indíts! KOVÁCS MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom