Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-31 / 5. szám
r — Az lehetetlen! — De igen, úgy van ahogy mondom. Egyszerű a magyarázat, hogy 2000 lelket számlál a falu? Attól még mindez így lehet. Igen, csak 12 rendes tagot számlál az alapszervezetünk és 20 nyilvántartottat. — De kik akkor a szereplők, a táncosok, a tamburaegyüttes tagjai? — A gyáriak, a falubeliek meg a szomszédok, hisz már mondtam az imént. — Hát kíváncsi vagyok rá, majd meglátom... A kromérízi állami gazdaság dolgozói elhatározták, hogy a harmadik ötéves terv feladatainak határidő előtti teljesítését ők a mezőgazdasági gépek gyorsabb és olcsóbb javításával segítik elő. František Mikuš vezetésével munkacsoportot szerveztek és bekapcsolódtak a szocialista munkabrigád cím megszerzéséért folyó versenybe. Elhatározták, hogy csökkentik a kerekes és lánctalpas traktorok generáljavításának árát, mégpedig annyira, hogy a tervezett 90 gép megjavításával az EFSZ-ek Vi millió koronát takaríthatnak meg. A kollektíva versenyre hívta az ország valamennyi gépállomását a javítási árak csökkentésére és a minőségi munkára. Képünkön Milošlav Baštinec szerelő munka közben. Szilárd gáz. A szovjet tudósoknak sikerült butángázból brikettet előállítaniok. A butángázt tulajdonképpen műanyagból készült apró, a méhek sejtjeihez hasonló rekeszekbe tömKették. Az anyagot nagyon jól lehet tárolni és vágni. A butánbrikett kitűnően ég, lángja egyenletes és magas hőkitermelésű. Majd a sarkkutatók és a turisták veszik hasznát. fje kíváncsi a riporter is. ” A vonat simán áll meg a kisállomáson, Hliník nad Hronom, jelzi az állomás nevét a bejárat feletti tábla. A mögöttem hagyott három kilométeres utat alig veszem észre, máris a portán vagyok. Cabaj, Bejeik, Horniák, fut végig tekintetem a bejáratnál elhelyezett kartotékokon. — Az ifjúsági vezetőkkel, az elnökkel vagy a politikai felelőssel szeretnék beszélni, vagy éppen azzal, aki az üzemben van. Ám az öreg portás nem zavartatja magát. Egy táskára való újságot nyom a kezembe és szemüvege fölött rám pillantva megszólal: tíz órai szünet van kérem. — De sürgős elintézni való lenne a fiatalokkal. — Hát éppen azért mondom, most úgyis szerte széjjel vannak. Kár lenne az időért keresgélni őket. Nézze csak át nyugodtan a lapokat, majd kitalálunk valamit. A szomszéd helyiségből csakhamar az öreg hangjára leszek figyelmes — Te Cabaj, valami idegen keres benneteket. Szeretném, ha megvárná a tízórai végét, úgy, ahogy reggel megbeszéltük, nem akarom, hogy zavarjon benneteket. A telefonbeszélgetés csakhamar véget ér. Szinte egyszerre lépnek be az ajtón az öreg, és egy nyúlánk fiatalember. — Jozef Tatár — mondja az utóbbi kézszorítás közben, — a CSISZ üzemi szervezetének vezetőségi tagja vagyok. Mire az üzembe érünk, már semmi sem emlékeztet az iménti szünetre. Kalapácsütésektől visszhangzik a hatalmas csarnok. — Hát a gyáriak, a falubeliek — jut eszembe a vonatban hallott beszélgetés. De az én vezetőm nem sok időt hagy a gondolkodásra. — Ez itt Mária Suhajdová, a legjobb tamburásunk, — mondja a harmadéves esztergályos tanonclány felé fordulva, amikor az esztergapadok hosszú sora mellett elhaladunk. — Az ifjúsági villanyszerelő részleg még a múlt évben elnyerte a szocialista munkabrigád címet. Most pedig az öntöde fiataljain a sor, talán bennük sem csalódunk. — De én beszélni szeretnék velük, — válaszolom és igyekszem túlharsogni a csörömpölést. — Majd később elvtársam, mi is azt szeretnénk. Ám a beszélgetésből mégsem lett semmi — illetve este újból találkoztunk. Jozef Tatárt munkahelyére, a rajzoló állvány mellé szólította a kötelesség. Szerettem volna, ha jó pár órát előbbre ugrik az óra mutatója, vártam az estét, s közben kerestem az összefüggést, a vonatban hallottak és Jozef Tatár ígérete között. TJa lassan is, de mégis csak AA eljön az este. Így van ez, ha az ember nagyon vár valamit. A község művelődési háza előtt sétálgatok. Elvegyülök a járókelők közt. Ismerős arcokat kutatok. De hiába. — Bosszankodom is kissé. Csak nem tévedtem, vagy talán máshová szól a találka? Töprengésemben észre sem veszem, hogy egyedül maradok az előcsarnokban. A teremből lágy zene szűrődik ki és lassan elhallgat. Majd egy jócsengésű férfihang üti meg a fülemet. Nem is tétovázok tovább, halkan a terembe nyitok. — A helyi ifjúsági szervezetünk, valamint az üzemi CSISZ-szervezet nevében még egyszer köszöntjük kedves vendégeinket —, hallom a beszélő utolsó mondatát. S utána szétnyílik a függöny: Scsipacsev, Krista Bendová és mások verseit tolmácsolják váltakozva a fiatal előadók. Szávaiatok, népi táncok és Lehár zenéje váltogatják egymást a színpadon. És a közönség? Megelégedetten, fegyelmezetten, szinte lélegzetvisszafojtva figyeli a programot. — Nagy szerelemről álmodozunk mindannyian. Könyv a legjobb barát — tűnnek szemembe a nagybetűs sorok a színpad megvilágított hátteréből. Közben a mellettem ülő nénit figyelem, amint kezében a meghívót szorongatja. — Szeretettel meghívjuk Önt is az ifjúsági szervezet immár hagyományossá vált' lírai estjére. Mégsem csalódom. A műsor szünetében mégis találkozunk. A villanyszerelő-csoport tagjai, az öntödei fiatalok, az esztergályos lányok. Sőt ott van doktor Pekár is, Hnuštärôl, aki a vonatban még annyira kételkedett. tps a műsor folyik tovább. Az előcsarnokban már csak ketten vagyunk. Az öreg Pékár a hetven évével és én. Azután mosolyogva megszólal — így lehet azután dolgozni, illetve csak így lehet. S utána újból benyitunk a fiatalok közé. SÁRKÁNY ÁRPÁD Vidám, nevető leánycsoport. Jól nézzék meg őket, különösen azok, akik gyakran használják a kis fekete készüléket, a telefont. Mert ezek bizonyára jó néhányszor hallották már hangjukat. A lányok a bralislavai telefonközpontban dolgozó ifjúsági kollektíva tagjai, s a csoport 1960 júniusától a szocialista munkabrigád címet viseli. A címet a telefonközpontokban dolgozó kollektívák közül elsőként kapták meg Szlovákiában. A kollektíva vezetője Dudás Zsuzsi, résztvett Prágában a szocialista munkabrigádok első országos értekezletén. Hazatérve, természetesen beszámolt a lányoknak tapasztalatairól. Felhasználjuk a tapasztalatikat A ..LELESZI FIUK" így hívják Jakab Gyula brigádját a kassai építkezési vállalat dolgozói. Nehéz megtalálni őket. Állandóan változtatják a helyüket. Az elmúlt héten az építkezési vállalat terve szerint még a Malom téren kellett volna dolgozniuk, mégis, a hét elején már a városi fürdő mellett épülő lakótelepen találtuk őket. A tizenegy tagból álló munkacsoportot bátran nevezhetnénk építész családnak. Valamennyien lelesziek és az ifjabb Jakab Gyula brigádjában ott dolgozik édesapja és két testvére is. A brigád gyors és alapos munkájáról ismert. Már tizenegy éve dolgoznak Kassán. II Kezük munkája nyomán új lakások százai épültek fel. A Malom téren 763 lakás dicséri ügyességüket. Munkatervüket 170—180 százalékra teljesítik. Vezetőjük ifj. Jakab Gyula, az Építészeti Minisztérium Legjobb Dolgozója kitüntetés tulajdonosa, különben ács. Mesterségét édesapja mellett tanulta. Testvéreivel együtt ifjúkora óta építkezéseken dolgozik. Mikor először feljöttek Kassára, a csoportnak vezetőre volt szüksége, Gyulára esett a választás. Őt tartották a legmegfelelőbbnek. A kezdet nem volt könnyű. Az új munkahelyen meg kellett szokni a gépeket, a gyorsasá-A föld termőképességének javítása, s ezáltal a magasabb terméshozamok elérése érdekében a fiatalok szorgalmasan bekapcsolódtak a talajjavítási munkákba, valamint a komposztkészítésbe. Az elmúlt évben a Nyugat-szlovákiai kerületben eredetileg három kerületi, 30 járási, és 100 helyi meliorációs építkezés megvalósítását tervezték. Később, az alapszervezetek és a járási vezetőségek kezdeményezésére támaszkodva kibővítették az építkezések számát. Így az elmúlt évben kerületünkben 5 kerületi, 35 járási és 121 helyi meliorációs építkezésen dolgoztak a fiatalok. A meliorációs munkálatokban 14 859 fiatal vett részt, akik több mint két millió brigádórát dolgoztak. Munkájukkal elősegítették több mint 5000 hektár föld termőbbé tételét. Szép eredményeket értek el a fiatalok a rajtovói, tardoskeddi, gutái és dunaszerdahelyi meliorációs építkezéseken. Kerületünkben túlteljesítettük a komposztkészítés tervét, mert a tervezett 300 000 köbméter helyett 500 000 köbméter komposztot készítettünk. Különösen szép eredményt ért el e munkában a dunaszerdahelyi járás ifjúsága, ahol 60 000 köbmétet komposztot készítettek. Elmondhatjuk, hogy kerületünkben nem volt olyan szervezet, amely ne kapcsolódott volna be a munkába. A nagymegyeri sertéshizlaldában dolgozó fiatalok 12 000 köbméter komposzt elkészítésével igazán követésre méltó teljesítményt nyújtottak. A CSISZ Nyugat-szlovákiai kerületi vezetősége az elmúlt héten értékelte az ifjúság részvételét a talajjavítási munkákban és a legjobb járásokat, alapszervezeteket és egyénekei jutalomban részesítette. Ez évben felhasználjuk az elmúlt évben szerzett tapasztalatokat és még fokozzuk az ifjúság részvételét a talajjavítási munkálatokban. Kerületünk Ifjúsága vállalja 150 Ifjúsági meliorációs építkezés megkezdését és 600 000 köbméter komposzt elkészítését. Ezenkívül a fiatalok védnökséget vállaltak 100 öntözőberendezés felett is. így már most, az év elején minden reményünk megvan, hogy kerületünk ifjúsága lényegesen elősegíti az idei év feladatainak teljesítését. VALLA JOZEF Választott Sanyi tizenöt éves. A gyermek életében ez olyan kor, amikor a legnagyobb szüksége van a szülői szeretetre és a tanácsra. Neki mindebből vajmi kevés jutott. Nagyszülei nevelték fel, ók biztosították számára a gondtalan életet. De amint ez már lenni szokott, a baj nem jár egyedül, elvesztette nagyapját is. A tanácstalanul maradt fiút Varga József elvtárs, a zselízi állami gazdaság részlegvezetője irányította biztos révbe. Így került a lontói mezőgazdasági tanulóotthonba. Ma az említett iskola tanulója. A fiú lényeges változáson ment keresztül. Komoly, mondhatnánk, kissé férfias lett. Amikor az iskolai életre terelődik a szó, csendesen válaszol: Nem tudnám otthagyni az iskolát, annyira megszerettem. Szereti tanítóit, s róluk tisztelettel beszél. Kosárik Sándor előmeneteléről Gogh elvtárs, az iskola igazgatója nyilatkozik: Sanyi kitüntetett tanuló. ffliiiiHH!SS::i!!BfäiHiBiU:iäi8S8Sä35UH2iilBí got, az új munkamódszereket. Mindezt hamar megtanulták. Segítettek az idősebb munkatársak meg az iskolázások. Ma öröm nézni, hogyan dolgoznak a leleszi fiúk. Munka közben nem hallani lármát vagy kiabálást. Munkájuk nyomán úgy nőnek a házak, mint eső után a gomba. A munka kezdete előtt rendszeres megbeszélést tartanak, szétosztják egymás között a feladatokat. A munkaidő letelte után is gyakran találjuk őket együtt. A legutóbb elhatározták, hogy segítenek a családi házak építésében a csoport azon tagjainak, akiknek még nincs házuk. A leleszi fiúk kollektívája két műszakban dolgozik és versenyeznek a szocialista munkabrigád címért. (R) Öntött cipők. Franciaországban a szandálokat polivinilkloridból készítik. Érdekes azonban az, hogy a szandált egy darabból készítik, öntéssel. Fagyasztott virágok. Egy skót üzem fagyasztott virágokat készít. A hírek szerint a fagyasztott virágok a felolvadásuk után is megtartják élethű színüket. Karóra rádió. Az Egyesült Államokban egy karóra rádió jelent meg a piacon. A rádió három hullámhosszon dolgozik, nagyon szelektív és érzékeny. Hangadása vetekedik az autó- és kofferrádióéval. A Mélník melletti mlazicei növénytermesztési állomáson dolgozó kollektíva alig egy hónapja nyerte el a szocialista munkabrigád címet. A kollektíva nemcsak termelési feladatait, a virág- és zöldségmag kitermelését végezte sikerrel, hanem a magtermesztés terén jelentős segítséget nyújtót a környező szövetkezeteknek, valamint a Micsurin-köröknek. Képünkön a tizennégy tagú szocialista munkabrigád két legfiatalabb tagja, Helena Tučková és Jarmila Holečková munka közben. Készülnek Szorgalmas a tanulásban, előzékeny és szófogadó fiú, tanítói kedvelik. Kéthetenként hazajár nagyanyjához, de alig várja, hogy újra visszatérhessen az iskolába. Komolyan készül jövő foglalkozására, a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges alapismereteket, az elméleti oktatást az iskolában, a gyakorlatot a lontói gazdaságban szerzi meg. Tanítói véleménye, s az a félóra, amit Sanyi társaságában eltöltöttem, arról győzött meg, hogy a fiúból jó mezőgazdász lesz. ANDRISÉIN JÖZSEF Több mint egy éve annak, hogy a bősi kilencéves magyar tannyelvű középiskola tanulói a szövetkezettől kapott két hektár földterületen megalakította a pionírszövetkezetet, és elkezdték a gazdálkodást. A szövetkezet indulásakor vállalták, hogy kukoricából hektáronként 100 mázsát termelnek. Vállalásukat túlszárnyalták, és szorgalmas munkájuk gyümölcseként 116 mázsa hektárhozamot értek el. Mindezt az iskola igazgatójától, Botló Ferenc elvtárstól tudtuk meg. A nagyszerű eredményben a tantestület 24 tagjának is része van, de főként annak a 678 tanulónak, akik a szövetkezet tagságát alkotják és minden alkalommal határtalan lelkesedéssel dolgoztak a pionírszövetkezetben. Az 1960/ /61-es iskolaévben a meglévő két hektár területhez még 15 hektárt kaptak a szövetkezettől. A géléi gépállomás pedig egy 25-ös Zetort és mezőgazdasági gépeket bocsátott az iskola rendelkezésére. A helyi nemzeti bizottság 17 000 korona értékben politechnikai műhelyt építtetett át részükre, s ezt korszerűen felszerelte a géléi gépállomás. A tanulás mellett az iskola tanulói elsajátítják a földmegmunkálást, a téli hónapok alatt a műhelyben az egyes szerszámok kezelésének tudományát. — Az iskola tanulói szabad idejükben elsajátítják a traktorvezetést, — mondja Csicsai Imre tanító, a politechnikai oktatás vezetője. — A traktorral fuvarozunk és segítünk a szövetkezetnek. A kapott pénzből felszereléseket vásárolunk, és hogy a tanulók a gyakorlati órákon ne a saját ruhájukat szaggassák, vásároltunk 50 munkaruhát és ugyanannyi pár bakancsot is. Azonkívül a Télapó-ünnepély költségeit is mi fedeztük. Minden tanulónk kapott egy kis csomagot, s bizony, a sok kicsi sokra megy. Ez az ajándékozás több mint 2000 koronánkba került. Csicsai tanító elvtárs, tovább folytatta a felsorolást, de figyelmünket az iskola udvarán pöfögő traktor vonta magára. A „Zeti“ körül — így nevezik tréfásan a tanulók — 5-6 gyermek szorgoskodott. Simogatták, törülgették, tisztították. Igazán példás karbantartás — mondom. — A mienk, mi járunk vele, minket szólnak meg, ha sáros — mondja az egyik tanuló, majd a kormány mögé ül, Csicsai tanító elvtárs pedig fellép mögéje a „húzató“-ra és lassan vezényel: — No,, lassan indíts! KOVÁCS MIKLÓS
