Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-31 / 5. szám

Kassáról ■J7- assán az újonnan megalakult művészet-pártolók köre célul tűzte -ki a város dolgozóinak sokirányú kultúrfej­­lődését A különböző kultúrmunkásokkal (zeneszerzők szövet­ségével, képzőművészekkel, a szlovákiai írók szövetségével) karöltve megteremti a szorosabb kapcsolatot a dolgozókkal. Lehetővé teszi, hogy a dolgozó tömegek tízezrei jó zene hall­gatásával, könyvolvasással, képzőművészeti kiállítások, szín. házak látogatásával töltsék el szabad idejük nagy részét. ☆ A közlekedés, a távösszeköttetés kiszélesítése is nagyban hoz­zájárul Kassa város dolgozói életének, munkájának könnyebbé tételéhez. Ezt nyugtázzák a következő adatok is: A magánte­lefonok száma eléri a hatezret. Kassán ma már több mint ötezer családnak van televíziós készüléke. A közeljövőben a drótvezetékes rádió hallgatóinak száma 5800-ról 12 000-re emelkedik. ☆ A harmadik ötéves tervben rohamosan gyarapodik a város ** és környékének ipara is. S ezzel egyetemben Kassa lakosainak száma is. Ez teszi szükségessé a villamos-, autó­­buszjáratok bővítését, gyorsítását. E célból kettős vágányú villamosjárat lesz: az Engelsz, a Csermely úton és a Kuzmány körúton. Rövidesen elkészül a gyorsvillamos-vasút Kassa és Saca között, mely meggyorsítja a Kelet-Szlovákiai Kóhoműben dolgozó munkások, hivatalnokok utazását. A lakosság igényét, jobb életét biztosítja az ez évben felépülő 300 négyzetméteres fedettuszoda, továbbá az új modern mosoda, melynek évi kapacitása 738 tonna fehérnemű kimosása lesz. Kibővítik a zongorák és más billentyűs hangszerek javítását és hango­lását, bútor és más háztartási tárgyak javítását. A rokkantak népi szövetkezete színes fényképek és filmek előhívásával megkönnyíti a filmamatőrök munkáját. ☆ A bányászati, kohászati és nehézgépipari fakultások CSISZ- bizottságai gyakran foglalkoztak az egyetem hallgatói­nak kultúréletével. Számos vita után a CSISZ főiskolai bizott­sága kidolgozta a kulturális élet négyéves terhét, melyet a tanulócsoportokkal is megvitatott. Például az első évfolyam hallgatói vitát indítanak a nemzetiségi kérdésről. A második évfolyam hallgatói megtekintenek két filmet, színelőadást, melyet meg is vitatnak majd. A harmadik évfolyam hallgatói egy mai tárgyú könyvet és zenei kompozíciót vitatnak meg. Továbbá megtekintenek néhány operettet és a Kassai Zenei Tavasz hangversenyét. A terv utolsó évében oeszélgetést ren­deznek képzőművészekkel és közösen vesznek részt kerületi képzőművészeti kiállításokon. A különböző kultúrakciók láto­gatása után az akciókban részt vett minden hallgató, igazol­ványt kap. Hisszük, hogy a kassai főiskolásoknak e nagyszerű kezdeményezése visszhangra talál más egyetemi és főiskolai hallgatók között is. S ezzel, is teljesebbé válik kultúrpolitikánk célkitűzése, hogy főiskolánkról irodalmat, művészetet is isme­rő és szerető jó szakemberek kerülnek ki (te) PETRIK JÓZSEF: rw Őrségben Máskor is szoktam: a virrasztás őselemem, csakhogy most kaszárnya-bejárat az őrhelyem. Kilenc lépés egyik saroktól a másikig, ez itt rend, a nyomok a lábat maguk viszik. Néha megállók: nem gépezet, ember vagyok! Körülfigyelnek ártatlan kis törpe-zajok. Minden nesz-foglyom s okát nyomban felkutatom — csali a te apró lélegzésed nem hallhatom. Olyan lett, mint egy régi május lehelete, amely szemem illatpárával lehelte be. — Be jó is lenne: felszárító friss fuvalom: a békét tudva ott pihenni oldaladon .. ! De ha most én és ezren mások: bajtársaim, akik kilencet lépünk egymás lábnyomain, s félmásodperces lépttel mérjük az éjszakát, — ha félreállnánk — ki tudja, mi szakadna ránk!?... Tán hallanálak: görcsös jajjal kiáltanál... — nem akarom ezt, hát virrasztók a kapunál! MÖZSI FERENC: rWVWTTTTTTTVTV A gazdaságos tanulásról (Az önnevelés és az önismeret kérdéseiről) (Folytatás előző számunkból) A tanulás: igen fáradságos munka, melyhez hozzá kell saját magunkat edzenünk. Kezdjük ezt apránként. Tanu­lás előtt készítsünk tervet és igyekezzünk ezt szigorúan be­tartani. Ne húzzuk, halasszuk a tanulás előtt az időt, azért, mert sehogy sem akarődzik el­kezdeni a tanulást. Gyújtsunk lelkierőt, mert ma, holnap meg holnapután terv szerint neki­látni a leckének, sok lelkierőt igényel, de hetek, hónapok múlva majd minden különösebb nehézség nélkül >'s elvégezzük már ezt a munkát. A kezdeti szakasz nehézségeit vállalnunk kell. Ehhez önfegyelmezésre van szükségünk, de ne feled­jük: fokozatosan, teherbírá­sunkhoz mérten szoktassuk magunkat a gazdaságos tanu­lásra. Az első héten a pontos napirendszerű leckekezdést és pl. a táska elrendezését köve­teljük meg önmagunktól. A második és harmadik héten igyekezzünk pl. a szlovák nyelvvel foglalkozni tervsze­rűen és rendszeresen, egy hó­nap múlva, amikor már a napi­rendszerű tanulás szokásunkká edződött, igyekezzünk a ma­gyart és történelmet vegyes tanulási módszerrel ..megta­nulni“, majd fokozatosan tér­jünk rá a jegyzeteléses olva­sásra és így tovább. Summásan összefoglalva: a gazdaságos tanulás alapfeltéte. le a céltudatos figyelem, a na­pirendszerű, tervszerű tanulás otthon, de az iskolában is. A tanulási idő odahaza álta­lában ne haladja meg a három órát. Ne készüljünk csupán a „nehéz“ napokra, néha 5—6 órát, máskor meg semmit, ha­nem tanuljunk rendszeresen minden nap, egyenletesen el­osztva a hét minden napjára a munkát. Ha ennyi idő alatt nem „megy fejünkbe“ a lecke, ne préseljük azt erőszakkal bele (hiszen a zsákolást sem lehet a végtelenségig erőltet­ni!), mert annak nagy ára lesz: az újonnan megtanult tananyag az előzőleg megtanult anyagot mintegy kitolja a helyéből. Azaz, azt is elfelejtjük, amit már tudunk. Az új tananyagot mindig kapcsoljuk az előzők­höz. Az, aki az új leckével ösz­­szefüggő előzményeket tudja, érti, az az új anyagot is meg­érti. S ha érti az anyagot és azt tanulta a tanuló, ne féljen letenni a könyvet kezéből a ta­nulásra betervezett idő eltelte után. Ilyenkor —, de általában minden nap — reggel ismétel­jük át az előző nap tanultakat. Azt fogjuk tapasztalni, hogy ez a rész váratlanul egészen jól megy. Ugyanis az éjszakai al­vás, a pihenés jót tett: a pi­hent agyvelőben elrendeződött a tegnap még kusza tananyag. Mert: ami nehéz a fáradtnak, azt a pihent erejű munkás könnyűszerrel elvégzi. S ha elismerjük, hogy a tanulás is munka, akkor a munkára érvé. nyes törvényszerűségekkel is számolnunk kell. * * * „Szegényes tudás a puszta könyvtudás! Díszül szolgálhat csak, de építeni nem lehet rá". Az új iskola, melynek alapjait az 1960. december 15-én életbe iktatott új iskolatörvény rakta le, harcol a verbális, formális tudás ellen. Minden ismeret­nek, melyet az új iskola nyújt, az élet alaposabb megismerését kell szolgálnia, szoros kapcso­latban kell lennie mindennapi életünkkel. Ma már általános érvényű lett az a régi közmon­dás: A jó pap holtig tanul. Éppen ezért, mert ma már mindnyájunk részére szükség­­szerű törvényként állította elénk a rohamos fejlődés az állandó továbbképzést, ismer­nünk kell a tanulás legalapve­tőbb törvényeit. Ilyen például az, hogy ne tanuljunk egyfoly­tában a végkimerülésig. Egy­­egy tantárgy között (45—60 percenként) tartsunk pihenőt. Ez a pihenő ne legyen sem rövid, mert akkor nem pihen­tet, sem hosszú, mert akkor viszont kiesünk a munkalendü­letből. Általában az 5-15 perces szünet pihentet a legjobban a munkalendület elvesztése nélkül. Persze nem mindegy, hogy ezt a szünetet mivel tölt­jük. Ne olvassunk izgalmas ka­landregényt, ne hallgassunk idegtépő sportközvetítést, mert ez gátolja a már említett „tan­anyag-leülepedést“. Jóízűen fogyasszunk el ebben a pihen­tető szünetben egy almát, ké­szítsük elő a tanuláshoz szük­séges segédeszközöket, vagy csomagoljuk be tankönyvein­ket. A jól végzett munka feltétele az ellenőrzés. Éppen ezért, ha végzünk egy-egy tantárggyal (vagy egy nagyobb fejezettel), mondjuk azt fel önmagunknak, könyv nélkül. Ha meggyőződ­tünk arról, hogy itt-ott meg­akadunk, igyekezzünk ezeket a részeket átismételni, azaz: gondolati emlékezéssel bevés­ni. — A gyakorlatlanok, ha el­akadnak, rögtön segítsék ki magukat a könyvből, a tapasz­taltabbak viszont csak a teljes lecke felmondása után nézzék meg, mi esett ki emlékezetük­ből. Az ilyen próbafelmondás nagyban elősegíti a gazdaságos tanulást, mert már a lecke ol­­sasása, tanulása közben arra kell gondolnia a tanulónak, hogy ebből az anyagból a ter­vezett 40—50 perc múlva vizs­gáznia kell. Mégpedig a legszi­gorúbb „tanár“: saját magunk előtt. Az ilyen (lehetőleg han­gos, sőt egyes pszichológusok tanácsa szerint tükör előtti) próbafelelés gyakorlatot szerez a felidézésben. Ebből az alkalomból kell megemlítenünk a gazdaságos tanulás még egy fontos köve­telményét: ismerjük meg ön­magunkat, főként, hogy melyik emlékezeti típusba tartozunk. (Folytatjuk) Csendes tanulás közben. Rádió BRATISLAVA I. KEDD: 11.10 Jó hangulatban 14.10 Tánczene 15.25 A Moszk­vai Rádió összeállítása 16.15 Kívánsághangverseny 20.00 Hanglemezek SZERDA: 11.20 Jó hangulatban 13.10 Kedvelt melódiák 14.10 Hanglemezek 18.15 Kívánsághangverseny 20.00 Cach: Az én néném, a te nénéd, — vígjáték CSÜTÖR­TÖK: 11.20 Jó hangulatban 12.25 Fúvószene 1310 Operazene 14.10 Kedvéit melódiák 16.15 Szovjet esztrádzene 18.15 Kí­vánsághangverseny 20.30 Kel­lemes este zene mellett PÉN­TEK: 11.15 Tánczene 13.00 A Moszkvai Rádió összeállítása 18.15 Tánczene 21.00 A békéről énekelünk 22.15 Helyszíni köz­vetítés a Csehszlovák Rádió és Televízió V. reprezentációs bál­járól SZOMBAT: 10.40 Táncze­ne 11,20 Szórakoztató zene 13.10 Vígan fejezzük be a he­tet 14.10 Operarészletek 17.10 Hangverseny fiataloknak 18.15 Kívánsághangverseny 20.00 Dal­lal és tánccal a világ körül VASÁRNAP: 9.10 Tánczene 10.00 Körhinta — vidám zenés összeállítás 11.00 - Kívánság hangverseny 12.30 Népi zene 15.00 Kívánsághangverseny 20.00 Karel Stanislav: Az ello­pott hang — rádiójáték. A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ KEDD: 20.00 Tízszer felelj SZERDA: 19.45 Sehnal: Isten veled, esős város — televíziós játék CSÜTÖRTÖK: 20.10 Tilos a leszállás — cseh film PÉN­TEK: 20.05 Valasi dalok és tán­cok SZOMBAT: 20.00 Esztrád­­műsor 22.15 A kölyök — ma­gyar film VASÁRNAP: 20.00 Strauss: Denevér — operett. BUDAPEST, KOSSUTH RÁDIÓ 14.00 A munkásmozgalom ré­gi dalaiból 15.30 Élőszóval — muzsikával 19.25 Shakespeare: Téli rege — vígjáték SZERDA: 20.30 Szimfonikus hangverseny CSÜTÖRTÖK: 1210 Könnyű ze­ne 15.50 Szív küldi szívnek 17.15 Tánczene 20.30 Lipcsei találkozás SZOMBAT: 10.30 Szovjet operett- és filmzene 18.35 Szív küldi szívnek 20.30 Barátságos arcot kérek — vi­dám műsor VASÁRNAP: 12.15 Jó ebédhez szól a nóta 17.10 Kincses Kalendárium 20.20 Ro­se: Tizenkét dühös ember — dráma. A<z érsM*Út oldala Aki figyelemmel kíséri fal­vóink és kisvárosaink kultúr­áiét ét, az elsősorban csodálat­tal és tisztelettel adózik az egyszerű emberek áldozatkész­ségnek, akik napi munkájuk után a meleg otthon testet­­lelket pihentető csendje helyett elindulnak a Művelődési Ház felé, hogy műsorokat állítsanak össze, szöveget tanuljanak, próbáljanak, hogy embertársai­kat megörvendeztessék, s a szocialista kultúrát elvigyék faluba és kisvárosba egyaránt. Azonban éppen abban látom a műkedvelők elsőrendű hiva­tását, jelent és jövőt -formáló tevékenységét, hogy a „szocia­lista kultúrát" terjesztik — il­letőleg ezt kellene terjeszte­niük. Mert a valóságban, sajnos, a csoportok nagyobb része megfeledkezik erről és nem tudja vagy nem akarja elhagy­ni a múlt hagyományos mód­szereit: „Adjunk egy jó operet­tet — az biztos siker"! Hogy ez így van, arról meg­győződhetünk, ha elolvassuk a műkedvelő-színjátszók előadá­sairól szóló híreket. Marica grófnő, Csárdáskirálynő, Bob herceg és Gül Baba — mind biztos siker, mind keresett és közkedvelt zenés darab és a színjátszók vágyainak csúcs­pontja. Elismerem, hogy a fent em­lített operettek zenéje szép, fülnek-szívnek egyaránt ked­ves, de vajon mit nyújtanak tartalmilag a ma emberinek? Vajon milyen elgondolás teszi sikert arat! A csehszlovákiai műkedvelő-csoportok fő fela­data hazánk határain belül — népünk eredményeinek — és esetleg az elkövetett hibáknak bemutatása, dicsérete vagy bí­rálata. Es itt elérkeztünk az érem másik oldalához: írnak-e a csehszlovákiai magyar írók olyan mai tárgyú, szórakoztató vígjátékokat, amelyeket a mű­kedvelők (tehát nem hivatásos színészek, nincsenek gazdag díszletek, kosztümök, maszk­mesterek stb.) előadhatnak? A válasz: igen, írnak! Igaz, hogy nem írnak eleget, igaz, hogy sokszor megfeledkeznek a műkedvelők korlátozott anya­gi és személyi lehetőségeiről — de írnak. És reméljük, remél­hetjük, hogy egyre több jó színdarab áll majd műkedvelő színjátszóink rendelkezésére. De ne várjunk csak zenés víg­játékokra! Nem igaz az az állí­tás, hogy falcainkban csak a zenés vígjátékkal lehet sikert aratni! A komáromi Csemadok­­színjátszók a „Vitézek és hő­sök" bemutatásával legalább olyan sikert arattak (a falvak­ban is!) mint a Marica grófnő­vel! És végül: miért ír az író ? Ír azért, mert lelkesedik és lelke­síteni akar, mert különös te­hetsége látni és láttatni a szé­pet, mert hirdetni akarja a je­len gazdagságát és a jövő ragyogó fényeit. ír az erkölcsi sikerért, az összeverődő tenye­rek csattanásáért és azt hiszem Dallal, tánccal szükségessé, milyen ataviszti­­kus hatás indokolja azt a gör­csös erőfeszítést, amellyel mű­kedvelőink minden ósdi, elavult, tartalmatlan, még a szellemi élet perifériájáról is kitiltandó megzenésített limonádészöve­geket klasszicizálni akarják? Ismétlem, nem a zene ellen tiltakozom! Szép és helyes len­ne, ha falusi kultúrcsoportjaink egy-egy zene-est keretében ízelítőt adnának például Kálmán Imre zeneműveiből! De a bár­­nő-hercegnő romantika, vagy a Bob-úrfi-féle szívtiprók fan­tasztikuma — nem illeszthető be a szocialista kultúra kere­tébe, amely pozitívumokat kö­vetel! De hírt kapunk azokról is, akik a kompromisszumos meg­oldás hívei. A Párisi vendég, a Kaviár, vagy a Bástya-sétány 77 című színdarabok beiktatása műkedvelőink műsortervébe „a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad" irány bizonyíté­ka. De újra felmerül a kér­dés: mennyit mutatnak be ezek a művek a mából, mennyivel teszik gazdagabbá, szebbé az emberi lelkeket, hogyan mutat­ják meg a távlatot és főként: milyen kapcsolatban állnak a csehszlovákiai szocialista kul­túrával és általában a szocia­lista kultúrával? Déli határainkon a televízió segítségével figyelik a buda­pesti televíziós műsorokat és bizony sok esetben „átvesznek" egy-egy jelenetet, mert az „olyan vicces". Csak arról fe­ledkeznek meg, hogy ami Bu­dapesten Rátonyi Róbert vagy Fónay Márta előadásában hu­moros, szatirikus, hatásos, szel­lemes és érthető — az nálunk — egy délszlovákiai kisváros­ban még tehetséges műkedvelő előadásában is csak olyan sikert arathat, mint amikor a társa­ságban elkezdik mesélni, hogy két vigéc utazik a vonaton, mert a felvetett és a szatíra erejével kicsúfolt probléma szi­gorúan budapesti jellegű, tehát csak lokális hatása van! Általában műkedvelő színját­szóink igen sokat kacsintgatnak Budapest felé. nyilván azzal az elgondolással, hogy ami ott si­ker, az nálunk is bizonyosan vidámabb az élet. természetes, hogy ezeken kívül joggal várhat bizonyos anyagi elismerést is. Sajnos, az utób­bival baj van. Azt hiszem a baj nagyságát legjobban egy konk­rét esettel bizonyíthatom. Kö­rülbelül egy évvel ezelőtt Sipos Jenő és Tories János közös mü­veként megszületett a „Dalol a nyár" című zenés vígjáték, amely a gutái színjátszóknak nemcsak sok tapsot, de pénzt is jelentett — értesülésem sze­rint mintegy 80 000 koronát. A törvény értelmében a szerző­ket ebből 10 %, azaz 8.000 ko­rona illeti meg. Ezzel szemben Sipos Jenő saját bevallása sze­rint eddig 362 (háromszázhat - vankét!) koronát kapott a gu­­faiaktól! Senki nem vitatja el a mű­kedvelőktől a bankett örömét vagy egy külföldi utazás jogát! Ünnepeljenek és utazzanak, hi­szen dolgoznak, feláldozzák szabad idejüket vagy az alvás­ra szánt idő egy részét a siker érdekében — azonban istherjék el, hogy az író sem egy nap alatt írja a darabot, ő is meg­érdemli az erkölcsi elismerésen kívül az anyagi elismerést is, mert hónapokon át éjszakázott, vergődött, töprengett, amíg megírta művét! Közép-Európában új formá­kat keresnek a színjátszás mű­vészei. Büszkén állíthatjuk, hogy éppen prágai színházaink képviselik ma a leghaladóbb irányt és művészi színvonaluk, igényességük egyre emelkedik. Büszkék vagyunk a bralislavai, martini és kassai színházaink, vagy a komáromi MATESZ egy­re nagyobb sikereire is. Ha a csehszlovákiai színművészet tizenöt szabad esztendejére te­kintünk vissza, akkor szinte úgy látjuk, hogy évszázadokat fejlődtünk. És ez a fejlődés — színművészetünk esztétikai és eszmei fejlődése kötelező példa a műkedvelő-színjátszók részé­re is! Ismétlem: csodálattal és tisz­telettel adózom a műkedvelő­­színjátszók áldozatkészségének és azt hiszem az irántuk érzett halát azzal fejezhetjük ki leg­jobban, ha segítünk eltávolítani a fejlődésüket gátló hibákat! PÉTERFY GYULA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom