Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-15 / 33. szám

Kapunyitás előtt Nazim Hikmef: I evetek sárgulván a földre *-“ hullanak és bár az au­­ugsztusi nap még bőkezűen szórja sugarait,' a pirosodó, duzzadó szőlőszemeken már az ősz jelzi érkezését. De még mi­előtt beköszönt az ősz, még a nyári jényözönben kinyílnak az iskolák kapui és elkezdődik az új tanév. Valamikor az új tanév anya­gi gondokat jelentett, ma a gondok helyett csak új köteles­séget jelent tanulóknak, taní­tóknak és szülőknek egyaránt. Ebben a tanévben, az utolsó két esztendőben végzett kí­sérletek alapján megszűnnek a nyolc és tizenegy évfolyamú iskolák, megszűnnek a IX., X., és XI. osztályok és az ifjúság tanulóideje egy teljes eszten­dővel bővül. A kilencéves alap­fokú iskola után az általános műveltséget nyújtó középisko­la I. II. és III. osztálya várja az ifjúságot. Az alapfokú iskolák­ban a kilencedik évfolyamig szélesebb, alaposabb politechni­kai oktatásban részesülnek a tanulók, a középiskola I. osz­tályában fél év helyett egy egész éven át tanulják iro­dalom-elméletet és az eddigi 17 éves kor helyett 18 éves ko­rukban érettségiznek. Azt hiszem nem az admi­nisztratív és módszertani vál­tozások taglalása a fontos, ha­nem az, hogy mit jelent tanu­lóknak és szülőknek ez a vál­tozás. Az elmúlt években állandóan hallottuk a panaszt, hogy az egyetemekre jelentkező ifjúság tudása hiányos és érettsége csupán papírforma. Ugyanak­kor a szülök is megállapították, hogy a pályaválasztás kérdé­seiben többnyire önkényesen döntenek, mert a XI. osztály­ban érettségire készülő — te­hát még csak tizenhat eszfen­. "Ä- , * ' V. *■■■*•>■ . <s '•***.­dós gyermek szándékai, tervei, elképzelései zavarosak. Igaz ez? Igaz! Az egyetemi felvételeket már a félév előtt kellett kérelmezni és e sorok írója mint apa tapasztalta, hogy milyen bizonytalanok a tizenhatodik életévét alig elha­gyó lány tervei. Nem akarom azt mondani, hogy a tizennyolc éves ember már teljesen kiforrott, de az egy esztendős korkülönbség mégis jelentős^ változást hoz. A tizenhétéves ember lelki ha­bitusában még igen sok az irreális, romantikus hajlam, képzelete csapongóbb, szándé­ka, akarata befolyásolhatóbb. És egy év múlva, amikor alkot­mányunk értelmében már tel­jes jogú állampolgárrá válik, érzi, hogy a nagykorúság nem csupán jogokat jelent, hanem fokozott kötelességtudást, megfontoltságot, felelősséget. A közösség, amely addig kí­mélte, védte, óvta, a nagyko­rúság első percében már lassan gyengéden ugyan, de vállaira helyezi a közös gondok és fel­adatok terhét, hogy erősödjön, keményedjen, emberré váljon. Azonban a lélektani momen­tumokon kívül az új iskola­­rendszer helyességét igazolja a matematika igazsága is, amely szerint tizenkét év több, mint tizenegy esztendő. Tizenkét is­kolaév alatt többet lehet ta­nulni, alaposabban sajátítható el mindaz, amire a felnövő nemzedéknek szüksége van. Ti­zenkét év alatt sikeresebben végezhetjük el a fiziológiai és lélektani beérés folyamatával együtt járó csökevények irtá­sát és a tudatosítás nehéz munkáját. Azzal kezdtem, hogy az új iskolaév új kötelességet jelent. A1 em feledkezhetünk meg arról, hogy államunk költségvetésében milyen, csak csillagászati számokkal kife­jezhető összeggel szerepel a közoktatás. Az új iskolarend­szer új anyagi áldozatot köve­tel, mert további egy esztendős megterhelést jelent. Az állam szívesen, örömmel vállalja az újabb terheket, de azt hiszem természetes, hogy elvárja az áldozatkészség viszonzását is. A viszonzás pedig fokozott munkát, alaposabb felkészült­séget, nagyobb fegyelmet je­lent. A fine de siécle álroman­tikája, felszínes diák-bohémi­­tása elmúlt, hogy helyt adjon a munka, az országépítés, a jö­­vöre-készülés poézisének. A felületes tudás nem tudás, a hanyagság, a nemtörődömség, a cinikus félreállás politikai tu­datlanságot, eszmei éretlensé­get jelent! És lehet-e hiányos tudású, eszmeileg tévutakon bolyongó ember a jelen szocia­lista és a jövő kommunista társadalmának tagja? Tizenkét esztendőt ad az ál­lam minden fiatalnak a készü­lésre, a tudás gyűjtésére. Ti­zenkét éven át vezetik ifjúsá­gunkat a szocialista kultúra, az emberformálás élharcosai: a pedagógusok. És mindezért csak azt kérik, hogy a tanuló­ifjúság tanuljon és a szülök segítsenek. Nagyon sokan akadnak még, akik azt hiszik, hogy a szülői kötelesség felosztható primair és sécundair kötelességcsoport­ra, pedig ez helytelen. A szü­lői kötelesség nemcsak azt je­lenti, hogy gondoskodunk új ruhákról, szép lakásról, bőséges étkezésről, hanem jelenti gyer­mekeink lelki fejlődésének, tu­dásbeli gyarapodásának állandó ellenőrzését is. Jelenti a neve­lésben megmutatkozó kettősség haladéktalan felszámolását, mert az otthon nem helyezked­het szembe az iskolával, a szü­lök múltból áthozott babonái nem állhatnak gátként a tudo­mányos világnézet elé! r1 ’ izénkét esztendőt ad a ■L szocialista társadalmi rend minden fiatalnak — egy évvel többet, mint eddig! Több tudást, több energiát! Szülők­nek és tanulóknak egyaránt kö­telességük ezt az ajándékba kapott esztendőt minél jobban kiaknázni! P. Gy. A leleszi mezőgazdasági iskola tanulói nemcsak a tanulásból, a mezőgazdasági munkából, de az iskola kultúréletének fellen­dítéséből is kiveszik részüket. Van az együttesnek tánccso­­portja és zenekara is. Az utób­bival a gombaszögi országos dal- és lánctalálkozón is fel­léptek, méghozzá nagy siker­rel. A gombaszögi fellépésen kívül számos bodrogközi fa­luban is megörvendeztették táncaikkal, dalaikkal a falu szorgos népét. A világegyetem nevében Szóval a világegyetemben senki sincs Rajtunk kívül gondolkozó lény? De van. Azt nem tudom, Hogy hasonlít-e ránk Talán szebb nálunk Példának okáért Olyan, mint egy bölény, csakhogy fűszál — kecses bölény Olyan talán, mint patak-csillogás Vagy talán rútabb nálunk? Példának okáért Olyan, mint egy hangya, de traktornál is vaskosabb, Olyan talán, mint az ajtó-nyikorgás Vagy tán se szebb, se rútabb, mint mi. A kiköpött másunk talán S az‘egyik csillagon, Nem tudom melyiken, Az egyik csillagon követünk beszélgetni kezd vele Nem tudom milyen nyelven. Az egyik csillagon követünk azt mondja neki, Azt mondja neki: Tovariš Tudom, hogy így kezdi a párbeszédet, Azt mondja neki; Tovariš Nem azért jöttem csillagodra, Hogy támaszpontot létesítsek rajta S olaj- vagy termény-koncessziót kössek Nem akarok coca-colát árulni sem, Azért jöttem, hogy üdvözöljelek földünk reményének nevében Az ingyenes kenyér És az ingyen szegfű nevében, A boldogság, a munka és szabadidő S minden dolgok közössége nevében Kivéve szerelmesünk arcát Házak, hazák és világok testvérisége, A világegyetem nevében. Kedvelt műfaj - a kalandos irodalom Nehéz megállapítani, hogy tulajdonképpen mikor és hol kezdődik a kalandos regények irodalomtörténete. Több iroda­lomtörténész azt állítja, hogy már a legrégibb időben is fog­lalkoztak kalandos jellegű iro­dalmi alkotásokkal. Hiszen a régi, egyiptomi és kínai népi alkotások és mesék lényegében szintén kalandos történetek. Balsac, Puskin és Dosztojevsz­kij több regényét is kalandos regénynek tekintik. Komoly irodalmi fejtegetés alapján ál­lapíthatnánk meg a kalandos regény lényegét. A kalandos regény valóban régi hagyomá­nyokra tekint vissza és mindig a kedvelt irodalmi műfajokhoz tartozott. Az olvasók ma is szí­vesen olvassák ezeket a regé­nyeket. Tudjuk,' hogy ezt a mű­fajt, hasonlóképpen mint a de­­tektívregényeket. régebben ponyvairodalomnak tekintették. Ma már ezen a téren is meg­változtak a vélemények. Ter­mészetesen nem a nyugaton divatos, erotikával fűtött, az idegek játékára épített detek­­tívregényekre gondolunk. Hazánkban 1945 után a kia­dóvállalatok nehéz feladat előtt álltak, hiszen természetessé vált, hogy a ponyvaregények további terjesztését nem óhajt­hatjuk. Régen a kiadott könyvek túl­nyomó részét a teljesen érték­telen ponyvaregények alkották. Az értékesebb művek szerzői­hez H. G. Wells, J. London, R. L. Stevenson, Conan Doyle, Biggers, Van Dyne tartozott, s csak azután következtek a hazai írók. Karel Čapek is fog­lalkozott kalandos regényekkel, sőt detektívtörténetekkel is. A detektívregények közül E. Fiker és E. Vachek alkottak ér­tékeset. A kalandosregény-írók közül Mirko Pašek és Ľudo Ondrejov. A történelmi kaland­regényekre specializálta magát. Könyvei ma is kedveltek. Ez a szép csinos lány is szereti a szép és a jó könyveket. 1945 után megindult az érté­kes és valóban irodalmi szín­vonalon mozgó kalandos regé­nyek kiadása. Az útleírások közül Žigmund és Hanzelka út­leírásai örvendenek közked­veltségnek. A két világutazó műveit több idegen nyelvre ül­tették át. E. Fiker könyveit is szeretik az olvasók, mert lebilincselő, érdekfeszítő olvasmányt nyúj­tanak. Fiker Széria C-L című köny­ve eddig több kiadásban is megjelent. Kedveltek a 45-ös számú parancs, 19 kilométer című regényei. E. Vachek is igen olvasott szerző. A képtár titka, A feke­te csillag, Az ablak című regé­nyét, különösen keresik a fia­talok. M. Pašek is ismert író. A gyöngyhalász című könyve a legkeresettebb. P. Homeš — Jupiter a pávával című könyve a legolvasottabb. J. Nesvadba fantasztikus elbeszélései is igen keresettek. Tarzan halála, Einstein agya, igazán lebilin­cselő olvasmáry. A szovjet irodalomból is sok kalandosregényt fordítanak 'Hau hazánkban. A. Belyajev, L. Sejnin, Brian­­cev, Ardamatszkij, Ovalov, Adamov a legkedveltebb írók. Valóban érdekfeszltő, de amel­lett igen értékes kalandos és fantasztikus regényeket írnak a nyugati írók közül Meyne Reid, Bert Hart, Jack London, A. Christie. D. Sayers. Ezek könyveit adják ki a leggyak­rabban. Verne természetesen még mindig a kedvenc. Csehszlová­kiában kalandos regényeket több kiadásban olvashatunk. Ezek jól megválasztott érdekes könyvek — a külalakjuk is tet­szetős. (ri-bo.) A Balaton mindig szép és mindig új, akár napkeltekor, akár napnyugtakor. Hányán megénekelték már, hogy meny­nyire változik o tó tükre, mi­lyen fenséges, amikor reggel a nap még nem oszlatta szét a tó feletti párát és a vizet csak sejtem lehet, kiilyen, ami­kor harsog és mennydörög amikor szélvihar kerekedik és szakadatlan sorokban szágulda­nak a hullámok, tarajos szegé­lyük magasra emelkedik, majd tajtékozva aláhullik. A Balaton partja sokszor egész közel kerül a vasúti pá­lyához, hol meg elmaradozik. A víz szegélye mentén épült üdülőtelepek barátságosan in­tegetnek. A balatoni gyors vi­dám füttyszóval fut végig a parton, a vonat viszi a sok ka­cagó, daloló gyermeket és az üdülésre vágyó dolgozókat. A vonat dübörögve elhagyja Siófokot. Balatoni öld vár hatá­rát, azután megáll a balaton­­szárszói állomáson. Mintha szo­katlanul sokáig vesztegelne ezen a jelentéktelen helyen. A vidáman csevegő utasok kí­váncsian kitekintenek az abla­kon. Vérvörös dáliák virítanak az állomás épülete előtt Sokan sürögnek-forognak. mint min­denütt vonatérkezéskor. Tola­kodók, közömbösek és lelkese­­dök. De mindig akadnak olya­nok, akik visszanéznek és a múltat idézik: — A szárszói állomáson vetett véget hányta­­tott életének 1937 decemberé­Vitou, ét* Idáitok a ben. A fénykép mellett ezt a verset olvassuk: Egy jómódú lányt szerettem, osztálya elragadta tőlem. A levelek és fényképek kö­zött méltó helyet kapott a köl­tő élet társa, a szikrázó értei­­mességű, bámulatos asszony, Szántó Judit Aki látott-futott a szerkesztőségekbe, előszó­találkozunk. Tudvalevő, hogy József Attila Antonín Straka csehszlovák kultúrattasé barát­ja segítségével Jirí Wolker, Petr Bezruő és Jozef Hora ver­seket ültetett át magyarra. A kis múzeum sok értékes ereklyét őriz s a házikó árnyé­kos vén fái pedig sejtelmesen arról a magányos, megtört szí­vű költőről suttognak, aki itt, amikor utolsó szerelméről, fló­ráról beszélt, akkor is az új társadalmi rendről álmodozott. I t ben József Attila, a nagy pro­letár költő. Ma a kor legnagyobb magyar költőjének ismerik el. Életében azonban nem kapta meg azt az elismerést, amely megillette volna. Más idők jártak akkor. A költőt, aki a marxista filozó­fiai líra legmagasabb csúcsát érte el, száműzte a burzsoá társadalom és az öngyilkosság­ba kergette. Elhagyottan, testi­leg-lelkileg megrokkanva, mint űzött vad nővéreihez, Szárszó­badulás után múzeummá ren­dezték be. A gondosan és sok szeretettel elrendezett fényké­pek, okmányok, a költő életé­nek legfőbb szakaszait mutat­ják be. Attila „eltűnt", édesap­jának talán egyetlen megma­radt fényképe mellett ott lát­juk a Mama fiatal lánykori képeit. A Mama képei többször is feltűnnek a vitrinekben, mint ahogy az örök gyermek Attila verseiben is újból meg újból visszatér anyja emlékéhez. A hérruhás ábrándos tekintetű kislány fényképe mellett kézi­ratban olvashatjuk el a Csók­kérés tavasszal című versét. Gebe Mjárta, az internátus igaz­gatójának leánya volt az első múzsa. A vers megjelenése után Attilát eltanácsolták az iskolából. Etus és Jolán nővérei társa­ságában is többször látjuk a költőt, tudjuk, hogy mennyire igyekeztek egyengetni útját, mindent elkövettek, hogy Atti­lának otthont biztosítsanak s lehetővé tették számára, hogy a szegedi egyetemre kérje fel­vételét. Elözpleg már mint disznópásztor és hajóinas is szerencsét próbált. Még alig volt tizenhét éves, amikor a Szépség koldusa című verskö­tete megjelent. A fasiszta sajtó lakájai azonban csakhamar fel­figyeltek lázadó írásaira, el kellett hagynia az egyetemet és hazáját. Becsben látjuk, amint újságot árusít. Majd Pá­rizsban, ahonnan Jolán nővéré­hez írott leveleiből a képzett marxista szól a világpolitika kérdéseiről. Még egy nyílt tekintetű fia­tal nő fényképe kelti fel a mú­zeumlátogatók figyelmét. Vágó Márta, akiért Attila még arra a lépésre is elhatározta magát, hogy magyar-francia levelező lesz a külkereskedelmi intézet­Ebben a lakásban töltötte utolsó napjait a nagy magyar pro­­letárköltö József Attila. Balatonszárszón ez az épület ma József Attila múzeum. ra, ebbe a csendes faluba me- mama életének tanulságai já­­nekült. A házat, ahol élete rultak hozzá ahhoz, hogy Attila utolsó heteit töltötte, a felsza- forradalmár-költő letl. Egy fe­bákba, csakhogy kiharcolja a költő elismerését. De mindhiá­ba. Pedig életének ebben a sza­kaszában születtek a Dunánál és a Hazám című költeményei, a proletár költészet legdrágább kincsei. A múzeum kiállítási anyaga között cseh és szlovák vonat­kozású dokumentumokkal is A múzeum csak néhány lé­pésre esik az állomástól, oda­hallani a száguldó gyors- és te­hervonatok dübörgését. A kis állomáson egy gondolattal, mintha hosszabban időzne a vonat, azon a helyen, ahol ma vérvörös dáliák virítanak. Balatonszárszó, 1961. augusztus. MICHAL MÁRTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom