Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-17 / 3. szám

már háború, tűnődött magában Marek, igen, valódi háború és némi büszkeség dagasztotta keblét, mivel nem ismert félelmet. Azelőtt, mikor még csak vágyódva gondolt erre a nagy vizsgára, kissé szorongó szívvel képzelte el a valódi háborút, az igazi csatateret és azt hitte, hogy hatalmába keríti majd a félelem, ha egyszer szembe kell mindezzel néznie. Most azonban mégsem félt, mivel kevésbé találta ijesztőnek, mint ahogy elképzelte. Csak egy-egy ágyúlövés morajloti tompán a völgyön végig, a hegyek sokszorosan visszhangozták, azután hirtelen megint csend lett. Bajtársaival együtt sekély árokban feküdt, figyelte a keskeny völgyet, a törpe fűzfákkal övezett patakot, a sötétzöld meredek hegyoldalt. Közben pedig félfüllel Koza szakaszvezétö sikamlós, trágár adomáit hallgatta.

Amikor állásukba vonultak. Koza szakaszvezetö csak anyit mondott Maréknek: „Olyan vagy, mint egy majom, vagy akár egy pók. Mondhatom, hogy ilyen majom még nem volt a szakaszomban, pedig sokfajta fordult meg itt“. A legénység nevetett, Marek velük együtt, hisz nem volt abban sértő szándék; hozzátartozott Koza sajátos felavatási beszélgetéséhez, úgy, mint a nyers vállveregetés, s ezt Marek így is fogta fel. Tudta, hogy külseje korántsem kelt harcias benyomást. Hosszú lábai a tekercselt lábszárvédöben még hosszabbaknak és némikép görbéknek látszottak: katonasapkája nevetségesen a fülére húzva, bakancsa jóval nagyobb a kelleténél, zubbbonyának ujjai pedig túlkurták. Szóval, akárcsak a többi, ö is tipikus újoncnak látszott, sőt esetlen mozgása miatt még nevetségesebb képet nyújtott. Ámde erre ügyet sem vetett és a külső alkalmazkodóképesség hiánya ellenére úgy érezte, hogy jó és komoly feladat jutott számára osztályrészül. Amikor átmentek Machovón, a tornácokon fogadta őket a nép. Asszonyok, férfiak öregje-fiatalja komolyan csendben állt, senki sem beszélt. Egy asszony halkan fellélegzett, valaki félénken elmosolyodott, de a szakaszban mindenki tudta, mit mondott az : emberek tekintete. Kérést, bizalmat, reményt olvastak ki ezekből a szemekből; azt, hogy a mieink vagytok, a mi családunkba tartoztok, valamennyien bízunk bennetek, mint saját gyermekeinkben, hogy megvédtek bennünket. Nem kellettek ide szavak, ez a háború egyszerű volt, ezen a tájon feküdtek a szülőfalvak, kisvárosok, házuk, földjük, itt élnek az aszszonyaik, gyermekeik és itt van az ellenség, hogy mindent elpusztítson. A katonák is hallgattak, ameddig el nem hagyták a községet, de magukkal vitték a tekinteteket, amelyek kötelességet rónak rájuk: Ennek tudata teherként nehezedett valamennyiükre, de egyben büszkék is voltak rá. Marek is büszke volt és meghatott, mivel most érezte először a másokért, mindenkiért és saját hazájáért való kötelességvállalást; távolállt ez bárminemű elvont fogalomtól. Ellenkezőleg, nagyon is valóságos, majdnem

VLADIMÍR MINÁČ:

íiák és faateak

(Részlet a szerző azonos című regényéből)

fizikai érzés volt, amit az üldözöttekkel való együttérzés váltott ki. Életében először nem érezte a fegyvertelenség kiszolgáltatottságának érzését. Puskája volt és harcolt. Eleinte még félt a harc számára ismeretlen és idegen valóságától, félt, hogy összeroppan a borzalmak tűzkeresztségében és gyáva lesz. A front azonban a barátságosabb arcával fogadta öt, sőt a vele kapcsolatos elképzeléséhez viszonyítva, majdnem ünnepélyesnek és játékosnak tűt\t fel előtte. Sekély árkokban feküdtek egész nap, felettük, a hegyhátak között lassú méltósággal úszott a Nap. A föld a késői nyár illatát ontotta magából. Időközönként Koza szakaszvezetö megszólaltatta géppuskáját, bár nem volt biztos, hogy a jelzett irányban tartózkodnak-e ellenséges katonák. Amikor azonban beköszöntött az alkony, súlyos robbanás rázta meg a levegőt: a katonái: a patakon keresztül vezető kis vasúti hidat semmisítették meg. Ezutárumég néhány kisebb robbanás hallatszott, mindegyike a vasútvonal felöl. Koza figyelmesen hallgatta a dörrenéseket, majd elkáromkodta magát és így szólt: „Ide figyeljetek, mit mondok: Itt megint valami disznóság készül." Röviddel rá megérkezett az összekötő, a szakaszvezető ismét elkáromkodta magát és ünnepélyes szertartással köpött egyet.

Meg is érkezett a visszavonulást elrendelő parancs. A robbanások után a vasútvonalon újra csend és béke honplt. Az alkonyat némán ereszkedett le az erdős hegyhátak mögé. A visszavonulási parancsnak, értelmetlenségénél fogva, nyugtalanító hatása volt. Marek megkérdezte Kozától: „Miért vonulunk vissza?" Koza megvetően vigyorgott, kis arca még jobban összezsugorodott; kiköpött s nem szólt egy szót sem. A szakasz a vízmosásban ereszkedett le a falu felé. Csendben tapostak, mintha temetnének valakit vagy mintha lopott zsákmányt cipelnének. A község csendes volt és kihalt. A katonáknak úgy tűnt, mintha a házak előtt még mindig ugyanazok az emberek állanának, akik reggel üdvözölték őket és valahonnan a kertek és udvarok mélyéről szállanának feléjük a kiáltások: Mit csináltok fiúk, mit csináltok gyerekek?

A mint a katonák kiértek a községből, a nyomasztó benyomásoktól megszabadulva fellélegeztek. Ezután közel egy órán át a vasútvonal mentén meneteltek. A rájuk boruló sötétségben más csapatok lépéseit, fegyverzörgést és elfojtott szidalmakat hallottak. Az egész szakasz visszavonulóban volt. A sötétségben a közeli vasútállomás közeli, homályos körvonalai bontakoztak ki. Az épület előtt fiatal hadnagy állította meg őket, aki kijelölte, hol kell a védelmi vonalat ásniok. Mire azonban odaértek, ott már más

csapatot találtak s őket a völgy másik szélére irányították. Végül is olyan helyen telepedtek meg, amit senki sem jelölt ki számukra, csupán Koza szakaszvezető találta — ismeretlen okokból — megfelelőnek. Itt fáradtan megpihentek és Koza — a visszavonulás kezdete óta

még jobban dühbe gurult: „Hallgass te füles — ordított rá — fogd be a szád! Máskülönben kiverem a fogaidat!“ Egyszeriben mindenki Marékre támadt, mintha ö lenne az oka az egész visszavonulásnak. Marek sértődötten, összehúzódva hallgatott. Nem értette meg,

alól, melyet azelőtt hallgatagon mindig elfogadtak. Ö maga pedig, mintha elvesztette volna büszkeségét, önérzetét, melyet jó és hasznos munkájának tudata váltott ki belőle. Mindez most hirtelen összeomlott. Simán, összeütközések kikerülésével, ok nélkül. Ezt a változást

— első ízben szólalt meg: „Isten verte mindenét, hördült fel, ki látott ilyesmit!?" Marek is csendesen megjegyezte: „Nem értem, mire volt ez jó ? Minek vonultunk vissza? Erre Koza

ahogy körülötte és önmagában máról-holnapra minden megváltozott. Már nem látta maga körül a szakaszt, a bajtársakat, A katonák kivonták magukat a bajtársi egybetartozás kötelékei

BRATISLAVA I.

Kedd: 12.25 Szovjet operettrészletek 16.15 Kívánsághangverseny 21.00 Népdalok 22.15 Tánczene. Szerda: 9.25 Szórakozkoztató zene 11.20 Modern tánczene 14.10 Tarka melódiák

18.15 Kívánsághangverseny.

20.00 Emil Vachek Affér című színdarabjának előadása 21.30 Tánczene. Csütörtök: 8.25 Maurice Maeterlinck drámáját a Kassai Állami Színház együttese adja elő 11.20 Szórakoztató zene 13.10 Operarészletek 16.15 Szovjet dalok és táncok 18.15 Kívánsághángversehy 22.15 Operettmelódiák. Péntek: 11.15 Külföldi tánczene 13.30 Ismert operamelódiák 18.20 Kívánsághangverseny 21.00 Hangverseny Eugen Suchoň és Otakar Jeremiáš műveiből. Szombat: 11.20 Régi és új táncok 12.25 Énekeljetek velünk 13.10 Vidám hétvége 16.10 Rádiójáték az ifjúság számára 18.15 Kívánsághangverseny 21.30 Ritmus és melódia. Vasárnap: 9.10 Szórakoztató zene 15.00 Kívánsághangverseny 15.40 Részletek a Trubadúrból 16.20 Tánczene 18.20 Kívánsághangverseny 20.00 Rómeó és Júlia 22.15 Szórakoztató zene.

A BRATISLAVA! TELEVÍZIÓ

Kedd: 19.30 Ifjúsági közvetítés 20.00 A televízió versenye. Szerda: 19.30 Kenyér és ének televíziós játék 20.00 A televízió versenye. Csütörtök: 19.30 Sportközvetítés. Péntek: 20.15

Törvény az törvény. Franciaolasz film. Szombat: 13.00, 14.00 Sportközvetítés a nemzetközi siversenyről 21.45 George Gershwin zeneszerző életéből. Vasárnap: 16.00 Szórakoztató zene 19.40 Wiliam Shakespeare komédiája. 22.25 Sportközvetítés.

KOSSUTH RÁDIÓ BUDAPEST

Kedd: 10.30 Opera részletek

11.00 A razzia. John Steinbeck elbeszélése 14.00 Az Albán Rádió énekkara 15.10 Egy falu — egy nóta 17.17 Élőszóval — muzsikával 22.40 Könnyű zene Szerda: 8.45 Népszerű filmdalok

14.30 Operettrészletek 17.15 Szív küldi szívnek szívesen 18.30 Tánczene. Csütörtök: 9.00 A falu jegyzője. Ifjúsági rádiójáték 11.30 Nótacsokor 14.30 Könnyű zene 18.00 Tánczene

19.10 Rossini A sevillai borbély. Vígopera. Péntekr 11.15 Zenekari muzsika 12.40 Verdi-áriák

13.00 Feltört ugar. Részletek Solohov regényének II. kötetéből 15.50 Szív küldi szívnek szívesen 20.30 Muzsikával öt tengeren. Szombat: 19.30 Operettrészletek 15.30 Élőszóval — muzsikával. 18.35 Szív küldi szívnek szívesen 19.05 A Szabó család 22.30 Táncoljunk. Vasárnap: 8.10 Könnyű zene 11.35 Tánczene 12.15 Jó ebédhez szól a nóta 13.00 Szív küldi szívnek szívesen 14.00 Operettrészletek

19.00 Anna Karenina. Dráma 3 felvonásban 22.40 Könnyű zene.

nem az ellenség, nem a félelem, nem a fenyegető borzalmak idézték elő benne. Inkább valami jelentéktelen, másfelől azonban sokkal súlyosabb dologból kellett, hogy fakadjon, mivel annyira felfoghatatlannak tűnt.

Az elhagyott Machovo felett vörös rakéta röppent fel. Egyidejűleg valahol messze előttük, alig kivehetően német páncélkocsik zörgése hallatszott. Koza szakaszvezető cigarettájának parazsát tenyerével takarta el. „Már közelednek az ördögök", szólalt meg vigyorogva. Ezután Marek felé fordult:

„Hallod-e te tanár! Ha valami történne, úgyis csak útban lennél. Eredj, keresd meg a kapitányt és kérdezd meg tőle, mit csináljunk?"

„Merrefelé keressem őt?"

„Csak menj egyenesen az orrod után. Ha szót fogadsz ne******

* *

CTIBOR ŠTlTNICKÝ:

Hallgat a ház

Hallgat a ház,

kint kétszer kondul, fennen — Mint befútt parkban, bennem nem szűnik havazás.

És jó ez, jó...

A végtelen nagy csendből hadd zengjen a szívemből hang, bíztató.

Nem riaszt rém.

Nem bánt vakondok-érzés. Halállal szembenéz és megküzd a csillagfény!

Zaj elpihen.

De nem pihen a dolog, mert szíve tovább dobog minden gyártelepen.

(Ant. Jasné slovo, 1959.)

Sipos Győző fordítása.

A

tcem, biztosan ráakadsz,“ — mondta a szakaszvezetö és elvigyorodott.

Marek mindent egykedvűen vett most. Felállt, megigazította lábszárvédőjét, magához vette fegyverét. Elindulóban Koza utána kiáltott:

„Az állomáson megtalálod. Ott ülnek, Isten legyen nekik irgalmas."

falu felett újabb rakéta szállt fel. A templomtorony s néhány háztető pár pillanatig láthatóvá vált. A német hernyótalpasok zörgése óvatosan közeledett.

Marek leereszkedett a völgybe. A csillagok gyenge világánál lassan kibontakoztak a tárgyak körvonalai. A fák összezsugorodva hajoltak a földre, mintha ugrásra kész állatok lennének. Beleütközött valami léckerítésbe, azon ügyefogyottan, nagy kínnal átvergődött és kiért az állomás felé vezető útra. Az állomáson csendesen pöfékelő mozdony vonta magára a figyelmet. A teherkocsik tele katonákkal. A váróteremben, a peronon és a lépcsőkön szanaszét katonák hevertek. Amerre nézett, sötétség. Csak az állomásfőnök irodájából szűrődött ki egy keskeny résen át némi gyenge világosság. Amikor ideért, Marek hirtelen belebotlott valakibe. Valami idősebb tartalékos ült az iroda előtti lépcsőn és nyugodtan szívta pipáját. A tartalékos jóindulatúan rámordult:

„Vak vagy?"

„Bocsánat — ment eget ődzött Marek illemtudóan — a kapitányt keresem". /.

„Itt van — igazította útba a tartalékos a háta mögé mutatva. — És mit akarsz tőle?"

„Koza küldött hozzá. Koza szakaszvezető.“

„Koza? Olyan kicsi, haragosképű? Mérges, mint az ördög. Mit akar ez a Koza?“

„Nem tudja, mit csináljon."

„Ügy" — mondta a tartalékos és fejét bólogatta, mintha értené, miről van szó. „És ki tudja itt, hogy mit csináljon? Itt senki sem tudja, mi a teendője. Ugyanúgy, mint Babilonban a bábeli zűrzavar idején."

„Mégis bemegyek" — szólt Marek.

„No és? talán megtiltottam neked?"

A tartalékos egy kissé odébbült s nagy nyugalommal tovább szívta a pipáját. Marek belépett a helyiségbe. Az asztalon vasutas lámpás égett. Labuda kapitány ingujjban az asztalra borulva aludt. Zubbonya a szék támlájára hajítva. Világos, gesztenyeszínű haja enyhén csillogott. A falióra a réztányéros ingával csendesen ketyegett.

Az alkotóversenyről

Ifjúsági Alkotóverseny — ez a két szó milyen sok szép emléket, a versenyben álló együttesek népviseletének ragyogó színeit, a dalok tarka melódiáit idézi fel bennünk. Újból megkezdődik az alkotóverseny. Az együttesek és az egyének újból a járási és kerületi versenybizottságok elé járulnak.

Az Ifjúsági Alkotóverseny ötödik évfolyamát, melyet a CSISZ KB az elmúlt év szeptember elsején hirdetett meg, a CSKP alapításának 40-ik évfordulója és a csehszlovákiai Komszomol jubiláris évében tartjuk meg. Célunk, hogy az Ifjúsági Alkotóverseny méltó legyen e nagy jelentőségű évfordulókhoz és az elmúlt évfolyam egy millió százezer részvevőjének száma további ezer és ezer fiatal számával növekedjen. A műsorok mind ideológiai, mind művészeti szempontból kiválóak legyenek. Az igényes célok kitűzése a CSISZ különböző fokozatú kerületi és járási vezetőségei, a művelődési házak, a népművészeti tanácsadók részéről megköveteli, hogy a versenyfellépéseket a legnagyobb körültekintéssel készítsük elő.

Kezdettől fogva segítsünk a műsorok gondos és szakszerű előkészítésében.

Megállapíthatjuk, hogy az Ifjúsági Alkotóverseny még nem érte el célját és a legtöbb járásban még hozzá sem fogtak az előkészületekhez.

A CSISZ kerületi vezetőségei és kerületi versenybizottságai eddig még igen keveset tettek a verseny propagálása és irányítása terén. Elmondhatjuk, hogy sok járási vezetőség felülmúlja a kerületi vezetőségeket. így például a Közép-Szlóvákiai kerületben papíron ugyan már összeállították a kerületi versenybizottságot, de gyakorlatilag csak nemrég ült először

össze a bizottság. A Nyugat-szlovákiai kerület versenybizottságának munkájáról még november második felében sem hallottunk. Ezzel szemben a Kelet-szlovákiai kerület versenybizottsága már két hónap óta élénk tevékenységet fejt ki. November első felében Gánóc fürdőben háromnapos oktatásban részesítette a járási versenybizottságok elnökeit, a CSISZ járási vezetőségeinek instruktorait, valamint a művelődési házak igazgatóit. Gánőcon az oktatás keretében sokat vitatkoztak arról, hogy milyen legyen a viszony a CSISZ járási vezetősége és a művelődési házak között. Leszögezzük, hogy az Ifjúsági Alkotóverseny megrendezéséért elsősorban a CSISZ járási vezetőségét terheli a felelősség és a CSISZ-re hárul az a feladat, hogy az ideológiai irányítás mellett szervezési tevékenységet is fejtsen ki. A művelődési házakra, valamint a népművészeti tanácsadókra az a feladat hárul, hogy módszertani segítséget és szakszerű irányítást nyújtsanak.

A helyzet azt mutatja, hogy az egyes járási művelődési házak dolgozói nem rendelkeznek megfelelő képzettséggel. Azt is elmondhatjuk, hogy a Ifjúsági Alkotóverseny előkészítése terén az egyes művelődési házak túltesznek a CSISZ járási vezetőségein. A hommonai művelődési ház valóban követendő kezdeményezéssel jött, amikor a járás együtteseinek számára krónikákat vásárolt. A járási versenyfellépéseknél ezentúl majd megköveteli, hogy az együttesek mutassák fel a rendszeresen vezetett krónikákat. Ne feledkezzünk meg a kifejtett tevékenység feljegyzéséről és arról sem, hogy értékeljük ki az együttesek kulturális és politikai munkáját. Értékeljük ki azt is, hogy milyen hatást vált ki az együttes a saját és az idegen környezetben.

Az Ifjúsági Alkotóverseny ötödik évfolyama újdonságot is hozott magával, az „Ifjúsági Alkotóversenyre toborzó estéket és délutánokat“. Ezeken az együttesek és egyének szavalatokkal, énekkel, tánccal, zenével, képzőművészeti alkotásokkal szerepelnek és arra ösztönzik majd a fiatalokat, akik eddig még nem jelentkeztek versenyre, hogy vegyenek részt az alkotóver- ; senyen. i

A szándék valóban dicséretre méltó, de eddig sajnos még csak ritkán találkoztunk ilyen j akcióval. Azt is megállapítjuk, hogy az ilyen ' rendezvények sokszor nem tesznek eleget 1 a célnak. így például, Poprádon a „toborzó estéket“ összetévesztették a vasárnapi délutánokkal. A legtöbb járásban egyelőre csak azt állapítjuk meg, hogy a járási versenybizottságok munkájában sok hiányt észlelünk. Több járásban eddig még egyetlén egy toborzó estet sem rendeztek, és ezeken a helyeken az Ifjúsági Alkotóversenybe csak kevés ismert együttes jelentkezett.

Olyan példákról is tudunk, amelyek azt bizo- I

nyitják, hogyha a toborzásnak és az Ifjúság Alkotőversenyek előkészítésének céltudatosan figyelmet szentelünk, akkor a jó eredmények nem váratnak magukra. Ezt bizonyítják a homonnai, breznói, raslavicei toborzó esték és délutánok, ahol szép eredményeket értek el. A zólyomi járásban a siker főként a detvai gépgyár CSISZ-szervezetének köszönhető. Jaroslav Bernét, a CSISZ vezetőségének és a járási versenybizottságának elnöke, és Milán Žilik, az üzemi klub tagja olyan lelkesen agitáltak az Ifjúsági Alkotóversenyért, hogy négy toborzó estet rendeztek, mégpedig a saját üzemükben, a fiókvállalatoknál Hriňován, Cinobaňán és Oéován. A rendezvények sikerrel zárultak. Hriňován például ebből az alkalomból húsztagú népművészeti együttes alakult: a versenybe több együttes és egyén jelentkezett. Á detvai gépüzemben már december 9—11-én között megrendezték az Ifjúsági Alkotóverseny összüzemi versenyfellépését. Nyolc együttes lépett fel. Többek között egy esztrád- és bábszínház-együttes, és vagy ötven egyén is.

* * *

Kár, hogy kevés hasonló példát említhetünk meg. Az Ifjúsági Alkotóverseny tevékenysége az utóbbi néhány nap folyamán mégis csak javul. Hogy a munka valóban megkezdődjön és széles körben kibontakozzon, fontos, hogy azok, akiket az Ifjúsági Alkotóverseny szervezésével megbíztak, más feladatot ne vállaljanak és lelkiismeretesen végezzék vállalt feladatukat. Minél több fiatalt nyerünk meg, az Ifjúsági Alkotóversenyre, annál méltóbb keretek között ünnepelhetjük meg a CSKP és a csehszlovák Komszomol alapításának 40. évfordulóját.

x