Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-05-14 / 20. szám
toztatta munkahelyét, odament, ahova senkinek sem akaródzott menni. Senki se tudta, mit jelent majd az „új figura", milyen lesz az új munkahelyen a munka és mennyit lehet majd ott keresni. Hát ki indulna neki a bizonytalannak? És mégis menni kellett, a párt és az üzem vezetősége felhívást intézett a tapasztalt bányászokhoz: „Mentünk, mert éreztük, hogy erre szükség van. Két barátom velem jött, mindegyikünk még egy újoncot vitt magával. A fiatal bányászok beváltak. Ma már többet keresünk, mint a régi fejtőhelyen. A termelést mindig legalább 120 százalékra teljesítjük, sőt Képünkön Új Most Podžatecká telepe.* Új Moston Százezer ember fog a legmodernebb körülmények között élni. A képünkön látható telepen már ma húszezer ember él. Pár év kérdése tehát, és a kormos, piszkos, öreg Most bérkaszárnyái végleg eltűnnek. Dicső harcok városa még a szocialista munkabrigád címért is versenyben állunk." A KOMMUNISTÁK VEZETNEK» A kommunisták állnak a termelés emeléséért folytatott harc élén. 29 évvel ezelőtt a sztrájkmozgalom élén álltak. „A mi központi sztrájkbizottságunk erősen kezében tartotta a gyeplőt, mi képeztük a proletárhstalom végrehajtó-szervét — emlékezik vissza Lán elvtárs. Gottwald, Šverma, Nősek, Zápotocký elvtársak irányították és segítették a sztrájkot. A „Včela“ főzött számunkra és a környékbeli földművesek szekereken hozták az élelmiszert. Prágában, Lounyban és Slané ban az elvtársak gondoskodtak gyermekeinkről. A sztrájktörőkkel és árulókkal szemben ezzel a jelszóval álltunk ki: egység — sztrájk — győzelem! De nemcsak ezek eltaoma, éa&afewt — A Centrumba! A „Centrum“ a legközelebbi akna. Ott is megismerték már ennek a rendszernek terűét. Ott is tudják már, mi az elbocsátás És most majd még inkább megtudják. A „Humboldt" egymagában nem győzhet, hadd segítsen a „Centrum"! Hadd segítsen a „Fortuna"! Hadd segítsen a „Herkules", a „Quidó" a „Hedvika", hadd segítsenek a mosti, lomi és a duchcovi aknák! 300 férji menetel — az északi fekete lavina kicsiny kezdeti göröngye. Az úton nők várják őket. — Abbahagyni a munkát! Felszállni! Az üzemigazgatóság egyezkedni próbál. — Abbahagyni a munkát! Felszállni. Az üzemigazgatóság csendőrökért telefonál. Megjönnek. Háromezer férfi és nő áll velük szemben. Ogy tesznek, mintha nem is látnák őket. — Abbahagyni a munkát! Felszállni! . Az üzemigazgatóság telefonál a föld mélyébe — Leállítani a munkát! Felszállni! — Nincs más választás. A műszak feljön. A szénlepte fekete bálén, hanem a bányatuladonosok, a csendőrség, az Unió, a Jednota reformista vezetői és a horogkeresztesek ellen is. Az általános sztrájk kitörésének napján mentünk keresztül a legnagyobb tűzprőbán. A dragonyosok és a csendőrök vizsgálódva bejárták a Most felé vezető utakat. Litvinovban lovaikon nekivágtattak a tömegnek és Kapistében is hasonló módon támadtak meg bennünket. A chomutovi országúton, valamint a Souši és Most közötti úton a tömegbe lőttek. A demokrácia szörnyű mérlege így nézett ki: két halott és több súlyos sebesült. Április 20-án egységesen újból felvettük a munkát. Ellenálltunk a szénbárők és az árulő vezetők támadásainak, akik hátulról akarták testünkbe döfni a kést. A bányászok meggyőződtek róla, hogy követeléseik mögött csak a párt és a bányászok vörös szakszervezete áll. A bányászok összefogása megmutatta az uraknak, hogy őket nem lehet kijátszani és egy odavetett aláírással nem dönthetnek a bányászok sorsáról.“ A 40. ÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE A komofanyi Béke-bányában dolgozó bányászok elhatározták, hogy a CSKP alapításának nagy évfordulója tiszteletére egész kiváló termelési eredményeket érnek el, — így hangzik a nagy bányában dolgozó bányászok versenyfelhívása, amellyel a környékbeli bányászokhoz fordulnak. Januárban például a nagy évforduló tiszteletére 36 kollektíva vállalt kötelezettséget. Ez a mozgalom állandóan szélesedik és erőteljesebbé válik. A Béke-bánya dolgozói 150 ezer tonna szénnel akarják túllépni az évi termelési tervet. A Ján Šverma bánya is további 130 ezer tonna szenet ígér, A Centrum tárna gyors vájárjai arra kötelezték magukat, hogy az ötéves terv feladatait négy év alatt teljesítik. A kollektíva tagjai érvényesítik a Mamaj-módszert és 10 százalékkal lépik túl a termelési normát. Üsti n/Labemben a kommunisták aktíváján azt a határozatot hozták, hogy a nagy évforduló tiszteletére kis7éleseítik a nehéztonnásmozgalmat és meggyorsítják a vagonok körútját. Amit a bányászok termelnek, a vasutasok azonnal el is szállítják. mai távolabbi vidékekre, Kladno, Ostrava, környékére és Handlovára is átterjedtek. A párt és a vörös szakszervezetek a sztrájkok folyamán kezdettől fogva ezzel a követeléssel álltak ki: Az üzemből egyetlenegy embert sem szabad elbocsátani! A bányatulajdonosok egy 25 ezer főnyi fenyegetőző bányásztömeggel álltak szemben. A kommunisták a sztrájk zászlói alá toborozták a különböző pártok és szákszervezetek tagjait és kiadták a jelszót: Általános sztrájk! A MAMAJ-HEGYEN mozgalom célja világos. Hiszen csak két kollektíva vállalásának teljesíiése kilencvenezerharmincöt tonna szénnel emeli az évi termelési. A Mamaj-mozgalom követőihez tartozik František Kos, a Centrum-tárna kollektívájának élmunkása, a CSKP járási iroda tagja is. Gaganova szovjet úttörő példáját is követi. Októberben megvál-JÜLIUS FUČIK: ‘dyokMü Franz az első kasban ereszkedik le. A szénfal messze van, és ha az ember három műszakot dolgozik egy héten, minden kárbaveszett percet megérez. A hitel kimerült és öt gyerekkel nehéz heti kilencven koronából megélni. Ha az asszony még dolgozna d depón — akkor még hagyján, de már háromnegyed éve munka nélkül van. A vidám Franz már régen elvesztette humorát. Mielőtt a kas földet ér, megszólal Franz egyik társa: — Hallottad? Az aknát bezárják. Franz nem hiszi. — A Humboldtot ? Az egészét ? És mi lesz velünk? Ostobaság. Franz nem hiszi. De mikor a kas megáll, nem siet a munkahelyére. Vár. A következő kas is leszáll. Nyomott csend uralkodik benne. — Hát igaz? — Igaz. Az egész „Humboldt". Háromszáznyolcvanhárom ember. Ma hétfő, március 21-e van. Holnaptól kezdve az egész személyzet tizennégynapos felmondást kap. Franz el se jutott a szénfalhoz. Mindenütt megáll, minden oldalról kiáltások hangzanak, amelyek túlharsogják a csillezörgést. A reggeli műszak szokatlanul korán szállt fel. A névsorolvasóterem tele van. A délutáni műszak áll, nem öltözködik át. A lámpakamra előtt senki sem tolong. „Tizennégy napon belül ? Mindnyájan ? Nem, még ma, szaktársak, mindenki egyért, egy mindenkiért!" — Leállunk! — Nem szállunk le! — Éhen pusztulunk otthon, a kuckóban — nem! — Leállunk! — Nem szállunk le! A délutáni műszak nem szállt le. A FEKETE LAVINA Szerda reggel van, március 23. Ebben a pillanatban indul meg a lavina. A „Humboldtból kiözönlik a bányászok tömege. Valaki felkiált: — A Centrumba! Soha senki meg nem állapítja, ki adta ki ezt a vezényszót. Talán egy a sok közül, talán valamennyien. Ez a vezényszó állította meg az egész északcsehországi szénvidék bányaüzemeit. Sőt, talán ennél is többet tett. 1932-ben belelőttek a sztrájkoló Most környéki bányászokba. Képünkön az áldozatok temetésére felvonuló bányászok tízezreinek egyik csoportját látjuk. — Sztrájk? A Centrumba? Veletek megyünk! Ötszáz férfi és nő áll a „Centrum" udvarán. — Szaktársak, így nem élhetünk tovább Nem várhatjuk a halált tétlenül.. Hagyjátok abba a munkát! Segítsetek nekünk. Rólunk is meg rólatok is van szó. Senki sem segít rajtunk — csak mi magunk. Ne szánjatok le! Tartsatok velünk! — Leállunk! — Nem szállunk le! — Sztrájk!... — A Fortunába! A lavina a „Fortuna" fölé hömpölyög. Még csendes, de ez a csend rémületet kelt. — Sztrájk! A „Fortuna" csatlakozik. — A Július V-be! Háromezer férfi és nő áll az állami bánya udvarán. A műszak már a föld mélyében dolgozik. nyászok az üdvözlő szavakra ezt válaszolják: Már régen kellett volna jönnötök. Szerda este van, március 23. All a „Humboldt", a „Centrum", a „Fortuna", a „Július V. “ Csütörtökön reggel óta bányáról bányára hömpölyög a lavina Hömpölyög és nő. Estére tizennégy bánya áll már. A „Humboldt", a „Centrum", a Július V“, a Quido IVI, a „Quido IV", a „Kolumbusz", a „Herkules" a „Richard", az „Évien", a „Július II“, a „Júilus III", a „Grohmann" és a „Robert". 383 bányászt dobott ki a „Humboldt". Másnap 6644 bányász áll sztrájkban. Péntek este van, március 25. 383 embert dobott ki a „Humboldt". Tizenötezer ember leállította harmincegy bányában a munkát. Részletek a Rudé Právo, 1932. III. 27.-ki számából. Milyen hatalmas Mamaj-hegyek emelkednek majd ezen a vidéken. Elég, ha ránézünk a K 28-as jelzésű báger teljesítményére, a Béke-bányában, amelyet Josef Basel kollektívája kezel, vagy ha szétnézünk és megfigyeljük, hogy a „széngyár" közelében milyen sűrű a vonatjárat. Amikor március elején Antonín Novotný elvtárs az Északcseh-vidéken járt, felkereste a Josef Básel brigádot, öt ércvirágot nyújtottak át köztái saságunk , elnökének, amely az ötágú vörös csillagot és ötmillió tonna évi termelést jelképez. A kommunizmus Most vidékén mély gyökereket eresztett. A harci hagyományok gazdag gyümölcsöt teremtek. Ezért, amikor a CSKP KB azzal a felhívással fordult a bányászokhoz, hogy a szorult helyzetben fűtőanyagokkal segítsék a köztársaságot, az Északcseh-vidéki bányászok szavukat adták: előteremtik a szükséges szénmennyiséget, és tudjuk, ígéretüket becsületesen be is tartják! A mosti síkság jellegzetes körvonalai bontakoznak ki a szürke ködből. A Krušné Hory felé húzódik az alföldi táj, de mintha a České Štŕedohorl hegylánc nyúlványai felé igyekezett volna. Emlékezetemben összekeverednek a múlt és jelen képei. A múltban nehezen éltek itt az emberek. Az 1932-es mosti sztrájk eseményei dicső helyet töltenek be a munkásmozgalom történetében. A Kommunista Internacionále című lap ezt írta anrak idején: 1923 óta ez a legnagyobb bányászsztrájk Csehszlovákiában és a gazdasági válság folyamán ez a sztrájk a legnagyobb és politikailag legjelentősebb tömegharc, nemcsak Csehszlovákiában, hanem az egész európai kontinensen. A jelen ebből a forradalmi hagyományból született és tökéletesen megváltoztatta a bányászok életét. A modern technikával felszerelt mosti bányák adják hazánk barnaszéntermelésének nagy többségét. Képünkön egy modern rakodó- és vájógépet láthatunk, amely 20—25 percenként egy vonatszerelvényt rak meg szénnel. Most városában minden utcasarok a múltról regél, számtalan dokumentum őrzi az emlékeket és élnek még a történelmi idők szemtanúi is. A jelenről a hétköznapok és az ünnepnapok múló pillanatai beszélnek. A jelent hirdetik a bányákban a hatalmas gépfelszerelések, a szénnel megrakott végtelen vonatok, hatalmas szénhegyek és az a járókelő is, aki ebben a pillanatban halad végig a Podžatecke-i település utcáján, de az a valaki is erről beszélt, aki a szénmezők felé vezető bányavasúton, bányászlámpával a kezében a Centrum tárna felé tart. Az élet itt Most vidékén a múltban és ma is a szén körül forog. Igen ám, csakhogy a szénbárók nélkül! A HUMBOLDTKÄN KEZDŐDÖTT emlékezik vissza Alojz Lán elvtárs és a 32-es év forrongó tavaszi napjai vonulnak el lelki szemei előtt. A Humboldt-tárnában szerdán, március 23-án megálltak a csillék zakatoló kerekei. Megkezdődött a sztrájk. 383 bányászt kirekesztettek a munkából és a bányászok erre • sztrájkkal feleltek. És néhány nap múlva Chomutovtól Ostí nad/Labemig sztrájkban álltak a bányászok. Az Északcseh-vidéki bányász-sztrájkok hullá-Lán elvtárs elbeszéléseire és Július Fučiknak azokra az érdekfeszítö riportjaira gondoltam, melyeket a mosti sztrájkról írt, amikor e napokban az egykori Humboldtka mellett a szomszédos Centrum-tárna felé vezetett az utam Ez a tárna annak idején elsők között csatlakozott a Humboldt-tárna sztrájkolóihoz. A Centrum-tárna bejáratánál egy villámhíradó kötötte le figyelmemet, amelyen egy hatalmas szénhegy alatt a körülálló turistáknak az idegenvezető ezt a magyarázatot adja: Ilyen szénhegyet sehol se találnak, de nincs feltüntetve a térképeken, — fűzte hozzá mosolyogva — a köztársaság azonban mégis a legnagyobb érdeklődéssel tekint feléje. Mamajhegy. Magassága 90 ezer tonna szén. Mamaj elvtárs példája nyomán termeljük a szenet. Ha naponta minden bányász terven felül egy tonna szenet termelne, köztársaságunkban ilyen hatalmas szénhegy keletkezne. A képzeletbeli szénhegy komolyan gondolkodóba ejt. Valamikor régen a múltban minden tárna előtt ilyen szénhegyek feküdtek parlagon. A szénbárők spekuláltak a szénnel és a bányászok munkájával. Ma az ilyen szénhegyeket csak elképzeléseink alapján festjük papírra — még akkor is, hogyha a termelés gyors ütemben halad, mert ma nincs idő arra, hogy a szén a tárnák bejárata előtt porladozzon, rögtön továbbszállítjuk a Sztálin Művekbe és hazánk különböző vidékeire. A Mamaj-mozgalom hozzájárul ahhoz, hogy az Északcseh-vidéki bányászok a CSKP 40. évfordulója tiszteletére tett vállalásukat — a napi 135 ezer tonna szén termelését rendszeresen teljesítik és túlteljesítik. A szovjet bányász ragyogó példája hazánkbín is követőkre talált. Sok kollektíva vallja már azt az elvet, hogy műszakonként és fejenként egy tonnával többet kell termelni. A Mamaj-féle termelési módszer lényege abban áll, hogy a kitűzött feladatok teljesítését naponta ellenőrzik. Minden műszak számára naponta előirányozzák a termelési mennyiséget, pontosan szervezik meg a munkát, a közlekedési lehetőséget és tpegszabják a karbantartási munkálatok minőségére vonatkozó előírásokat is. A mozgalomhoz a bányászok és műszaki dolgozók széleskörű kollektívái csatlakoztak. A „El akarják fojtani az igazságos harcot, még ha patakokban folyna is a vér." (Gottwald képviselő elvtárs 1832. március 30-i képviselőházi beszédéből.) T
