Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-20 / 38. szám

Bábf Tibor most megjelent verskötetében lapozgatva ön­kéntelenül felmerül a kérdés: hogyan teljesíti Báb! a költő emberi, társadalmi és művészi küldetését? Sok, komoly és érdekes mon­danivalója van neki s a formát kifejezésükre szerencsésen megtalálja. A kötet olvasójának felébre­dő érdeklődése a versek Írójá­nak élete, sorsa, és lelki struk­túrája iránt jobban kielégülne, ha az egyes költemények után ott találná a helynek és az időpontnak megnevezését, ahol és amikor keletkeztek. Ez vo­natkozik Bábi két .előző köte­tére is, az 1954-ben megjelent „Ez a te néped“-re és a nyom­ban utána 1955-ben kiadott „Hazám, hazám“ címűre. A most megjelent harmadik kötet címe „Vándormadár“, amit nem tartunk találónak és szerencsésnek. Van ugyan a 37. és 38. oldalon egy Vándormadár című népballadás hangú vers, amely Balázs Péter bányászról szól, aki Handlován később Kladnóban tárnában a föld alatt dolgozik. Felesége odahaza >az olykor hazalátogató, egyébként a családról gondoskodó férfi után kesereg. Ez végül elviszi Kladnóba asszonyát és gyer­mekét s édes anyjának haza azt Írja, hogy jól megvan, a vándormadár fészket rakott. A Vándormadár fogalmával a könnyedséget, a tavaszból ta­vaszba költözés gondtalanságát kapcsoljuk össze. A kérges te­nyerű bányászra, aki kénytelen családjától távol keresni meg a kenyeret, ezt a fogalmat aligha lehet alkalmazni. Bábi már első kötetében az­zal figyeltette fel olvasóit, hogy nem embrionálisán, nem félkészen, hanem kialakult fi- ziognónjiával jelentkezett, arc­vonásai nem elmosódók mint a gyermekéi. Nem volt szüksége lektori pólyázásra, nyesegetésekre, mosdatásra, tisztába tételre. Mit Jelent ez a készen meg­jelenés, mi értendő rajta? A szárnyasok világában a fé- szekhagyók sarjadéka lép ilyen teljes vitalitással az életbe. Bocsánat a merész összeha­sonlításért, egészítsük ki a leg­fontosabbat: az adott esetben a költőnek van szárnya, szavá­nak van az olvasót magával lendítő szárnyalása. Már folyóiratokban kiadott első verseit jellemzi az expe- rimentáláson túljutott forma­készség. Nemcsak a külső for­ma rögösség-nélküliségét, ki­munkáltságát jelenti ez, hiszen nyelvi kifejezés, ritmus, fim dolgában alig akadt javítgatni való, nem volt hiba. (Egyetlen versében nem felel meg valami a magyar nyelvhasználatnak, ha azt írja, hogy a szarka kelepek mert a szarka csörög.) A belső formára gondolunk, az élmény, az érzés egységben történő tolmácsolására, érzel- géstől mentesen, kifejező ere­jű. szószaporításról nem tudó, szükség esetén sokatmondó tö­mörséggel. Valahol mint egyszerű ta­pasztalat, élmény van megörö­kítve édesanyja fáradozása a kenyérsütéssel s ez a realiszti­kus köznapi tény jelentékennyé zománcozódik, nyer valamit a Bábi által kedvelt kenyérsütő kemence hevületéből a versben. Viszont, mikor egynek érzi magát a természettel, ennek részjelenségeivel és kozmikus méreteivel, vagy eltűnődik tár­sadalmi jelenségeken, esetleg egyéni sorsán, emelkedett esz- meiségű témája vonzó egysze­rűségűvé válik. Hogyan is tud feltárni kozmikus távlatokat és társadalmi közelséget a Ván­dormadár „Hogy testvérek le­gyünk" című köteményében: Am érzem, rokonom e teljes mindenség, az űr, a tejút, a szén és a kalász, a szél, rög, felhő, fény, minden kis mozdulás időtlen időktől egylényegű velem. Azért bennem e láng, alázat, s büszkeség, s oly mindegy, mi vagyok, fáradt szántó-vető, fürge szerelö-e, vagy garabonciás, mindennap szabaddá avat az értelem. Megajándékozom, aki bízik bennem, (BÁBI TIBOR mind megosztom KÖLTEMÉNYEIRŐL) véle gondom és örömem, étkem és italom, hogy testvérek legyünk, s ha zsákol, követ tör, én segítek neki. A fizikai munkásoknak, a dolgos emberek sokaságának emlegetése, amelybe a vers­szerző szívesen elvegyül, nem költői elképzelés csupán. Vala­hol azt mondja, hogy őt nem unalmas iskolai előadások, ha­nem a kemény fizikai munkát követelő élet ébresztette öntu­datra és nevelte. A Vándormadár éppúgy mint az előtte megjelent két kötet, az ember és az író életútján és alkotó menetelésében, a meg­tett távolságok végigjárását jelzi, kilométerkövet, határjel­ző állomást jelent. Mi minden tartozik egy élet- útnak a kilométerköveket meg­előző szakaszára és közéjük? Hogyan értsük a vándor megtisztulását, amely hasonló fák és füvek frissítő mosdatá- sához zápor által. A Vándormadárban közölt versek összbenyomása más mint a fiatalos lendülettel teli ver-- seké „Ez a te néped“-ben. Honnan van ez? Komoly han­gulat-terjesztő a szövetkezeti termelésben mutatkozó elvété- sek bírálata és a tragikus szí- nevezetű népballadák sora. Az első vers eléglkus tűnő­déssel indul, mert a szerző ösztönösen kereste a közösség­gel való kapcsolatot, de míg ő jóságosán viselkedett minden­kivel szemben, cserébe alig ka­pott jót s igaz barátra sem talált. Ebben az elmagányoso­dásban mintegy homokzátonyra került, de hiszi, hogy az élet tengerárja megnyílik még szá­mára, s annak sodrában meg- újhodik. A kötet utolsó verse, a „Hogy testvérek legyünk“ erről az új életre frissülésről szól. A kötet második költeménye summázó életrajzi önvallomás: hogy éveinek fele letelt, halán­téka deresedő s közben kicsi­nyeskedő kispolgárokkal gyűlt meg a baja, akik őt nem értik. A legfontosabb: egy küzdő és meggyötört nemzedék tagjának és szószólójának érzi és nevezi magát. Mivel 1925-ben született, nem lehetett személyes emléke és élménye az, amit a néphatalom megvalósulásával az 1919-es év hozott, hanem belekerült a má­sodik világháború káoszába; 1939 óta átcsatolt területen élt, azonban a klerikális és fasizáló oktatás nem fog rajta, mint katona nem akar odaát szol­gálni, hanem 1944 őszén visz- szatér Szlovenszkóra, ahová szülőhelyénél fogva tartozott. Fájdalommal tölti el, a szivét bánat marja, hogy neki mint „esett magyarnak" bujdokolnia kell, „míg fegyverben állt a Tátra alja“. (Hazám, hazám, 18. old.) Közben megpróbáltatásokon ment keresztül, „voltam szol­galegény ... zsákoló, fűtő, ki­futó ... száz és ezerfélét pró­báltam“. Kulák munkaadójának kíméletlenségét több versben emlegeti. Hovátartozását, ál­lampolgárságát se itt se ott nem akarják elismerni, tolon- colják a Duna egyik partjáról a másikra s otthontalanságá- nak, bolygásainak a párt embe­riessége vet véget. A Vág völgyében járva úgy érzi: „e föld fia vagyok... itt vertem gyökeret“. Dacosan is­métli ragaszkodását ahhoz a tájhoz, ahonnan élete eredt. Végül kimondja: szabad ember vagyok s érzi, hogy a gazdag ország az övé is. Versbe foglal­ja azt is, hogyan találkozott egy álmodozást nem ismerő, munkára termett kedves leány­nyal, akit feleségül vesz. Aki Bábi három kötetét átol­vassa, megismerkedik a beléjük szőtt — mondhatni — önélet­rajzi enciklopédiával. Apja kertész, aki 70 éves korára be­lefáradt munkájába és nyolc gyerekről való gondoskodásba, kenyérsütésnél fáradó dolgozó anyjáról — persze a sajátos életkörülmények között — olyan szeretettel és bensőséggel be­szél, mint József Attila az övé­ről. Van benne népi földműves- önérzet, büszkeség a paraszti friss észre és a parasztságban rejlő tömegerőre. Hazaszerete­te átfogja a Republika egész népét s kifejezésre jut a szü­lőhely szépségeihez való ra­gaszkodásban. Emlékeit felújít­ja kis iskolás koráról, amikor megismerkedett a nacionalista türelmetlenséggel. Katonai szolgálatról a népi hadseregben számos érdekes és értékes epi­zódot tud felújítani, de beszél családalapításáról, elmélyült és komoly szerelmi érzéséről épp­úgy, mint a fiatalokat fenyege­tő lakásnyomorról. Ismétlődő téma-sor Bábinál a megfáradt öregek galériája, közöttük van olyan makacs kisparaszt, aki húzódozott a közös gazdálkodástól, de végül felismerte annak értelmét és jelentőségét s belép a szövet­kezetbe. Ott van a halál közel­ségét érző, már nehezen járká­ló s halálsejtelmét pipagyúj­tással elhessegető Kovács Dö­mötör. Ostorozza az iszákossá- got, ott, ahol a traktorosnak kivételes józanságra van szük­sége. Balladában tárja fel egy nő lelki egyensúlyának felbil- t lenését, mert rákényszerítet- •ték, hogy gazdag emberhez menjen feleségül. Szomorú a sorsa a malom poros légköré­ben tüdőbajossá betegedett molnárnak. Találkozunk egy öreg házaspárral, akik fájlalják, hogy fiúkat elvesztették, mert mérnök lett, másutt él és nincs aki a gazdaságban helyére áll­na. Mintha a falu munkaerő- hiányának fontos problémáját érintené ebben a történetben. A boldogtalan nő típusa a robotoló házmester leány, Magda, akinek a szerelemben becsülés, tisztesség nem jutott, de amikor — isten tudja kitől — várandóssá lett, boldogan várja a születendő gyermeket. A csúnya Klárának is akadt végül kérője és férje s amikor gyermeke lett, szűk padlásszo­bájuk boldogság fészkévé vált. Volna még sok mondanivaló Bábi költészetéről, így arról, hogy suhanó hangulatokat és élményeket hogyan képes rög­zíteni finom, de maradandó be- nyomású hangütéssel négy vagy nyolc sorban. (Elfáradt nagyon. Elszállt a fecskepár.) FECSÖ PÄL: Invokáció az éjszakához Ismerem az éj ezer titkát, fényét, árnyékát, csillagát, szívemben hordom áldását, vétkét, csókját, kínját, mámorát. Az éjt kutattam huszonhat évig s eddig rajtam csak kacagott, széllel cibált, hóval fürtözött, azt remélte, hogy meghalok. Viharvert istállói mécsét a Holdat küldte el felém, hej, szent Dávid, éji pásztor te sem vagy már oly nagy legény. A titkok zárja bármilyen rozsdás ‘ akad kulcs, mely bele vág, S ez a kulcs, a fény, az eszme teremti az ész igazát. Az éjt kutattam s a napra vártam, bajuszom deret fürtözött, s szívem fiatalos hévvel rózsát bontott a fagy fölött. Az éjszaka nem kókasztja kedvem, pihenést ád és új erőt, munkára készen, izzó, fényes szemmel fejet hajtok a Nap előtt. Az ifjúsági alkotóversenyben évről évre több fiatal vesz részt. Az elmúlt évben egymillió 102 ezer versenyző lépett fel, ebből 5028 együttes és 236 821 szó­lista. Az új iskolaév megnyitá­sával egyidejűleg a CSISZ KB megnyitja az 1960-61-re szóló ifjúsági alkotóversenyt. E hé­ten Bratislavában tanácskozás­ra ültek össze a járási verseny- bizottságok dolgozói és aktivis­tái. Tibor Procházka elvtárs, a CSISZ SZKB kultúr- szakosztályának veze­tője igen értékes be­számolót tartott. Másnap összeült az if­júsági alkotóverseny versenybizottsága és megbeszélte az előké­születeket. Jövő évben ünnepli a CSKP fenn­állásának 40. évfordu­lóját, egyidejűleg a Csehszlovákiai Kom- szomol alapításának 40. évfordulóját is. Az ifjúsági alkotóverseny kereté­ben méltó módon ünnepeljük meg ezeket az évfordulókat. Az eddigi 16 versenycsoport még négy további csoporttal bővül. A CSISZ KB az új ver­senyszabályok értelmében meg­állapítja, hogy a CSISZ alap-, szervezeteiben, az üzemi klu­bokban, a pionírotthonokban, zeneiskolákban szeptember ele­jétől kezdve 1961 márciusáig, az ifjúsági alkotóverseny járási fordulójáig megrendezi az ifjú- Társadalmi gondoíkodásánakVdgf alkotóverseny „toborzó es- kiérlelődésében kétségtelenül ‘étr és délutánjait Ski ■-§ 4 BRATISLAVA I. KEDD: 11.30 Jó hangulatban 13.10 Az Alekszandrov együttes énekel 17.00 Régi mesterek mű­vei 20.00 Oj barázdát szánt az eke; SZERDA: 11.00 Parancs a mának ... irodalmi műsor 12.40 Filmzene 15.05 Iskolásoknak 16.15 Szóval és muzsikával 17.00 Fúvószene 18.00 Orvosi tanácsadó 21.00 Szülők iskolája CSÜTÖRTÖK: 11.00 Versek 13.10 Népi muzsika 14.05 Kellemes délutánt! 17.00 Az új élet dalai 20.00 Marka Nalezenka ... rá­diójáték; PÉNTEK: 11.00 Victor Hugo regényéből.,. 12.03 Mai szerzők alkotásai 13.10 Dallal a szebb életért 17.00 Csehek és szlovákok 20.00 Népi zene 20.30 A szerelem rád talál... SZOM­BAT: 12.40 Operaáriák 13.10 Vi­dám hétvége 14.00 Pionírok délutánja 14.30 Rádiójáték Bo­žena Nemcováról 18.00 Asszo­nyoknak 20.00 Tánczene; VA­SÁRNAP: 9.30 Szeptemberről 13.00 Földműveseknek 14.30 van nyoma Ady hatásának s neki, esetleg Kosztolányinak és Tóth Árpádnak köszönhető egy-egy — nem másolt hanem találóan alkalmazott — jelző vagy szókép. A népballadás hangú versek üde forrásból való merítést jelentenek, de óvatosság ajánlható, nehogy e forma egyhangúságot okozzon vagy gátlóvá váljék. „Ez az én napom" című vers található a „Hazám, hazám“ kötetben s benne arról vall író­ja, hogy kivetettsége idején, amikor hazája földjén is meg­tűrt idegennek érezte magát s összetörtén, halált kívánva hevert, egyszerre „felzendült az utca vörös zászlók alatt“: Mintha új életre keltem volna, óh, szép, csodálatos fényű reggel. Ott ujjongtam már, ott meneteltem az utcán dübörgő százezrekkel. így ébredt rá hovátartozósá- gára. Valószínűleg az 1948-as jégtörő Februárt követő május volt ez. Kétségtelen, hogy itt olyan kapcsolat jött létre, amely egy életre szóló, s rendületlenül folytatódik a folyamatban lévő nagy építésnek íróművészi munkával történő támogatásá­ban, ugyanazzal az odaadással, amellyel vagy másfél évtized előtt egy „verselő diák“ elment brigádmunkára várost építeni vagy bánya mélyén dolgozni. SA3 ANDOR A CSISZ KB felhívja a CSISZ-alapszer- vezetek és az egész ifjúság fi­gyelmét, hogy ilyen „estéket és m délutánokat" még gyakrabban rendezzenek. Az ifjúsági alko­tóverseny megnyitása tisztele­tére a kerületekben és járások­ban ünnepségeket rendeznek. Bratislavában ebből az alkalom­ból szeptember 24-én rendezik meg az ifjúsági napot, hasonló akciókra kerül sor Beszterce­bányán és Kassán is. Egy szocialista munkabrigád kívánságára 17.30 Sport 19.40 Pillantás a nagyvilágba 20.40 Fiataloknak. TELEVÍZIÓ — BRATISLAVA KEDD: 20.00 Virrad felettünk — cseh film SZERDA: 20.20 Üj Odisszea — balett; CSÜTÖR­TÖK: 19.45 Nézzétek, kísértés! — színházi közvetítés; PÉN­TEK: 19.45 Ketten a víz mellett — vidám műsor; SZOMBAT: 19.50 Egy nap északon — tar­ka műsor; VASÁRNAP: 10.00 Találkozás főiskolásokkal 20.00, Egy lengyel együttes énekel és táncol, BUDAPEST, KOSSUTH RÄDIÖ KEDD: 15.10 Egy falu — egy nóta 15.15 Szív küldi... 20.30 Szimfonikus hangverseny; — SZERDA: 12.50 Könyvekről 15.10 Zenés találkozó 20.30 Melódia- express; CSÜTÖRTÖK: 10.30 Operaáriák 13.00 Két asszony 14.10 Búcsú a nyártól 18.40 Ifjú figyelő 20.30 Maszek és társai — rádiójáték; PÉNTEK: 9.50 Magyar költők versei 12.10 Ma­gyar nóták 15.30 Beszélgetés külföldön járt fiatalokkal 20.30 A világirodalom humora SZOM­BAT: 12.45 Mit olvassunk? 13.50 Szív küldi... 15.10 Élő- szóval-muzaikával 20.30 Fel­nőttjátszótér: VASÁRNAP: 9.00 Ifjú kommunisták 15.45 A szak­ma művésze 16.30 Sport 20.25 Vasárnapi melléklet. — Látja azt az építkezést? — mutatott a közelünkben lévő félig kész épületre Stefan Babela — kultúrház lesz. Olyan, amilyennek nincs párja a kerületben. Meglepődöm, de mielőtt bármit is szólhat­nék, az 50 év körüli készségesen magyarázó ember tovább fűzi mondanivalóját: — Dobsina rövidesen elkészülő kultúrháza olyan létesítmény, amelyre nemcsak mi, de egész járásunk és kerületünk büszke lesz. Bá­nyavárosunk megélte, hogy öreg házai között hatalmas, modern kultúrpalotát építenek... Sarkall a kíváncsiság, vajon milyen lesz az új kultúrház, amelyről máris ilyen elragadta­tással beszélnek. 'Kérdem is Babelától: — Mekkora lesz ez a művelődési otthon? — Nagy... Dobsina egyik legnagyobb épü­lete... A színpaddal és számod klubhelyiséggel rendelkező épület több mint 4 millió koronába kerül. Babela mindezt nagy szakértelemmel mond­ja. Később másoktól megtudom, Dobsinán és környékén hosszú hónapokon át mint partizán harcolt. A fasiszta elnyomás éveiben fegyver­rel a kezében küzdött a szabadságért, a dobsi- naiak és mindenki szebb jövőjéért. Érthető hát, ha ma büszkén és szívesen beszél mind­arról, ami szép, eredmény. A partizán, aki egykor fegyverrel küzdött, ma munkájával harcol éppen a kultúrház épít­kezésén ... —* * * Krausz Zoltántól az iránt érdeklődtem, meg­van-e az új kultúrház kihasználásához a le­hetőségük? — Megvan — kaptam a határozott választ. — Kultúrát szerető nép lakja a várost. Bár­DOBSINA mennyire nagynak is ígérkezik az új kultúr­otthon, egészen bizonyos, sohasem lesz kihasz­nálatlan. — Jelenleg milyen a város kulturális élete? — Nem olyan, mint amilyen lesz, ha elké­szül az épület. Munkánkért azonban most sem kell szégyenkeznünk. A városban két jól mű­ködő tánccsoport van, ezenkívül jól dolgoznak mind az iskolák, m{nd a helyi tömegszerveze­tek kulturális együttesei. — Kik a legkiválóbbak? — Legkiválóbb a Krátová Hora nevű Jozef Smelko vezette tánccsoport, valamint Sámuel Kiršner fiatalokból álló bányász-zenekara. Mindkét csoport nagy sikerrel szerepel és sok örömet szerez a város és környéke dolgozói­nak. — Milyen jól működő együtteseik vannak még? — Jól dolgoznak a színjátszók, valamint a tizenegyéves szlovák tannyelvű középiskola Szura tanár vezette kulturális csoportja. Körülnézve Dobsinýn, a művelődési otthon munkája felől érdeklődöm. — Nálunk — szól a felvilágosítás — a mű­velődési otthon szoros együttműködésben dol­gozik az iskolákkal, valamint a helyi tömeg- szervezetekkel. Az ünnepélyekre közösen ké­szítünk műsort, kulturális tevékenységünket más alkalmakkor is összehangoljuk. A művelődési otthonban tudtam meg, a vá­ros kulturális életében a helyi csoportokon ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom