Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-06 / 36. szám

/ A XVII. Nyári Olimpiai Játékok Nagyszerű teljesítmények - meglepetések - csalódások Az utolsó évtizedben egy sor atlétikai versenyt éltünk meg, melyekről mint az „évszázad versenyeiről“ beszéltek és va­lószínűleg még sokáig beszélni fognak. Elég megemlíteni Emil Zátopek belépését az olimpiai arénába Londonban 1948-ban, ahol szétzúzta a finnek egyeduralmáról és legyőzhetetlensé­géről szóló legendát a hosszútávú futószámokban és a híres Heinot a verseny feladására kényszeritette. Azonban aligha érdemli meg más verseny jobban „az évszázad versenye“ jelzőt mint az idei olimpiai játékokon a magasugrás küzdel­mei! Miért? A dráma, melyet egyenlő Intenzitással éreztek át a nézők és a versenyzők, tulajdonképpen történelmi for­dulatot jelent a könnyüatlétika történelmében és arra mutat, hogy az amerikaiak egyeduralmának vége lett a technikai versenyszámokban is ... Amikor Korobkov szovjet edző még a XVII. olimpiai játé­kok előtt egy újságíróval veze­tett beszélgetésében kijelen­tette, hogy az amerikai világ­csúcs-tartó Thomast sem lehet előre biztos győztesnek tekin­teni, a nyugati sajtó ezt szen­zációként tálalta. Persze olyan értelemben, hogy ez vakmerő­ség és értelmetlenség, mert Thomas, a távolugró Boston, a rúdugró Bragg és a tízpróbás Johnson mellett verhetetlen! És amint ez lenni szokott — Korobkovot kigúnyolták. Most megmutatkozott, kinek volt igaza és hogyan készültek a szovjet versenyzők az olimpiá­ra. Tehát semmiféle vakmerő­ség, hanem egészséges önbiza­lom. A római olimpiai versenyen a magasugrás, kalapácsvetés, 100 és 200 m-es síkfutás stb. megmutatta a jelenlevő erővi­szonyokban beállott fordulatot — az amerikaiak felsőbbsége az atlétikában már megszűnt létezni! Persze még az ameri­kai atléták több sikert érnek el az atlétikai számokban, azonban ma már olyan a való­ság, hogy minden győzelemért a legnagyobb erőfeszítéssel kell küzdeniük. Például a 100 m-es síkfutás hagyományos „amerikai“ szám volt. Csak 1924-ben sikerült az angol Ab- rahamsnak győzni, azóta, te­hát 36 éve ezen a távon csak amerikai győzelmek születtek. Ma a német Háry győzött az amerikai Sime előtt és a to­vábbi két amerikai versenyző az ötödik és hatodik helyen végzett az angol Radford és a kubai Figuerola mögött. A küz­delmekbe tehát nemcsak a Szovjetunió versenyzői szólnak bele, hanem egy sor további ország Európából, Dél- és Kö- zép-Amerikából és Afrikából is! És nemcsak a könnyűatléti­kában ez a helyzet. Minden nap, csaknem minden óra ezt igazolja Rómában. Valóban meglepő, milyen egyformán gyorsan változik a sajtó és a nézők véleménye is. Megértet­ték ... Nem is lehet ez másképp a szovjet kajak-kenu versenyzők győzelme után az Albano-ta- von, a szovjet kerékpárosok si­kerei után, akik négy bronzér­met szereztek és Kapitonov megnyerte a nagyon megeről­tető országúti versenyt, olyan Végre arany! Dr. Pavol Schm iedt (elől) és Václav Kozák párosevezősben aranyérmet sz ereztek Rómában. körülmények mellett, amilye­nek mellett még eddig nem versenyzett! Hol maradt a francia kerékpározás dicsősé­ge? És a vívás? A tőr olyan fegyver, melyet a hires D’Orio- la mesterien kezel, ennek elle­nére ma a szovjet vívók ural­ták a mezőnyt. És a híres francia a döntőben — a hato­dik lett. Sokszor hangzott fel már az olimpiai stadiónban a szovjet himnusz a szovjet versenyzők győzelmei után. Dallama a sza­bad. a nagy holnapok szépsé­gének ünneplése. Az olimpiai versenyeken is, amelyek nagy alkalmat nyújtanak valamennyi szabad és felszabadult nemzet számára A tíz napon át tartó nehéz küzdelmek után, a második va­sárnapi „pihenő“ nap előtt, amikor egy napra elcsendesed­nek a versenypályák és a spor­tolók, valamint az egész világ­ból idesereglett nézők felfris­sülést keresnek a közeli Ostiá- ban a tenger hullámaiban, na­gyon érdekes képet nyújtanak az érmek és pontok tabellái. Az aranyérmek szerzésében messze elől járnak a Szovjet­unió és USA sportolói — ez ál­talában várható volt. Az ame­rikaiak sok érmet úszásban szereztek, ahol kiegyensúlyo­zottabb ellenfeleik egyenlőre csak az ausztrálok és japánok. A szovjet sportolók ellenben teljesítményeikkel ma már minden sportágba beleszólnak. A német egyesített csapat har­madik helye sem meglepetés. Az NDK és NSZK sportolóinak egyesítésével kiváló teljesít­ményű olimpiai csapat alakult. Az olasz csapat várakozáson felül szerepel és nagyszerűen kihasználja az otthoni környe­zetet. Az ausztrál sportolók a nagyon megtisztelő ötödik he­lyen szerepelnek, ami úszóik nagyszerű teljesítményének köszönhető és megelőzték a magyar sportolókat. Az úszó­számok befejezésével ez a kü­lönbség valószínűleg ismét ki­egyenlítődik, ami majd megfe­lel az erők valóságnak megfe­lelő megoszlásának. Az auszt­rálok azonban úszóiktól jobb eredményeket vártak. A mi olimpiai csapatunk va­sárnapig egy arany, egy ezüst és három bronzérmet szerzett és 84 ország sportolói között a szerzett érmek száma szerint a 11-ik, míg a nemhivatalos pontozás szerint a 9-ik helyen szerepel. Némeček ökölvívás­ban bejutott a döntőbe és a legrosszabb esetben sem ke­rülheti már el az ezüstérem. További reménységeink közé tartoznak női diszkoszvetőink, dr. Kantorek maratőnfutásban, férfi és női tornászaink, vala­mint sportlövészeink. A vasárnapig szerzett érmek feloszlása a következő (az első oszlop arany-, a második osz­lop ezüst-, és a harmadik osz­lop bronzérmet jelent): Szovjetunió 19 9 11 USA 16 12 11 Németország 8 13 6 Olaszország 7 4 4 Ausztrália 5 6 3 Magyarország 3 7 3 Törökország 3 0 0 Oj-Zéland 2 0 0 Nagy Britannia 1 3 5 Lengyelország 1 1 5 Csehszlovákia 1 1 3 Románia 1 1 3 Svédország 1 1 2 Bulgária 1 1 1 Dánia 1 0 1 Japán 0 3 2 Belgium 0 2 1 Franciaország 0 1 2 Hollandia 0 1 ' 2 Jugoszlávia 0 1 0 Pontok: 1. Szovjetunió 275,5, 2. USA 244, 3. Németország 181, 4. Olaszország 100, 5. Ausztrália 94, 6. Magyarország 93, 7. Nagy Britannia 69, 8. Lengyelország 57, 9. Csehszlovákia 40,5, 10. Románia 40, lk Svédország 36, 12. Hollandia 35. ★ ★*•*★*★*★★ Tippelj velünk 1. ČH Brno — Ostrava X 2 2. Trenčín — Hradec X 1 3. Kladno — Nitra 1 4. Slovan — Stalingrad 1 5. Dukla — Prešov 1 6. Liberec — Budéjovice X 1 7. Déčin — Plzeň 2 8. Motorlet — K. Vary X 1 9. Ratiškovice—Pardubice X 2 10. Sp. Brno — Žižkov 1 11. P. Bystrica—J. Košice X 2 12. ČH B. Bystrica — Žilina 2 13. Piešťany — Martin 1 M. Dynamo Praha—Sokolovo 1 így kellett volna Športka: 2, 8, 12, 13, 16, 28 Sazka: 1111X122112X Akik hiányoznak ... Hiába kerestük volna isme­rős arcukat a boldog menet­ben ... A nyomtatott programban még ott szerepel egyik-másik neve. Amikor sorra kerülnének bizonyára kis zavar támad majd a gyepen és salakon. A megafon (alán az ő nevüket is szólítja, az ingujjas rendező körülnéz tétován, vár egy cseppet. S ők nem jelentkez­nek. Főszereplők lehettek vol­na s most — még statisztaként sem kerülhettek a nagy dráma színpadára. Kiütötte őket a sors, a balszerencse, a rohanó világ, kiütötte néhányukat az embertelen társadalom. S az élet megy tovább. A DÁNOK Nyolc élet. Ködös, párás nyári hajnal Kastrup tengerpartján. Néhány fekete ruhás ember hosszú kö­télen roncsokat vontat partra a sziklák közül. A homokos parton, takarók alatt... ami nyolc fiatal életből, a dán olim­piai labdarúgó-csapat nyolc tagjából megmaradt. A rotációsgép már dolgozik, szalagcímet ad: „Ismeretlen oknál fogva né­hány perccel a rajt után lezu­hant.“ Az Ismeretlen ok: a nyere- séghajhászás. A mérlegnek po­zitív módon kell zárulnia, hát a repülőtársaság özönvíz előtti ócskaságokat, légi koporsókat bocsát a bérlők rendelkezésé­re. Még csak navigációs beren­dezés sincs' rajta, még csak egy esőtörlő sem, ami a legki­sebb törpeautónak is termé­szetes velejárója. A pilóta nap­ról napra, óráról órára hazárd­játékot űz utasai életével. Most vesztett. A takarók alatt nyolc roncs ... többé so­sem látják az egyet, a fű szí­nét, a kavargó mezek s a zsú­folt lelátók tarka-barkáját. Gyilkosság áldozatai. A tet­tes: a profithajsza, De erről nem szólnak a sza­lagcímek. BOB GUTOYVSKI Huszonötéves volt. A tenge­részgyalogság hadnagya. Esz­tendeje a rúdugrás világcsúcs­tartója. Megcsókolta két szőke kis­fiát, még integetett is a volán mellől, jók legyetek, estére új­ra itthon vagyok s akkor bir­kózunk a fűben. Százkilométeres sebességgel száguldott Camp Pendletoni ál­lomáshelyére, szolgálatba. Az egyik kanyarban barátja és bajtársa száguldott szembe. Szolgálatból. Szintén százkilo­méteres sebességgel, mert nem amerikai, aki lassabban vezet. Fülsiketítő reccsenéssel vágó­dott egymásnak a két kocsi. Lángok csaptak föl, s aztán nagy-nagy csend támadt a me­zőn. Róma százezre — s a két szőke kisfiú hiába várja Bob GUtowskit. A csupa nagybetűs AMERI­KAI ÉLETFORMA újabb áldo­zatot követelt. GERT POTGIETER Hosszú-hosszú, sokesztendös történet a legújabb kor egyik legszerencsétlenebb sportem­beréről. Nagy eredményekkel mutat­kozott be, s aztán egyszer egy rögbi-meccs, vidám kedves já­ték .,. nyakcsigolyatöréssel szállították kórházba az első félidő végén. Melbournére rendbejött, vil­lámként száguldott a gátak fe­lett. A döntőben a harmadik helyen feküdt s vészesen jött fel a két amerikaira. Az utolsó gáton felbukott, vérezve, fél- ájultan utolsónak bicegett a célba. Idén világcsúccsal kezdte 49,3 mp a 440 yardos gáton .. úgy látszott ezúttal ő győz. A sors felett és — talán... Da- vigék felett is. Útban Róma felé, már Né­metországban, Edenkolen köze­lében fának rohant kocsijával. Allkapocstöréssel szántották a heidelbergi kórházba Beszélni még nem tud, de - mondják — gyakran látnak könnyet a szemében. JEFF FARRELL — Onom már ezt a taposó­malmot — mondta a fedettpá- lya-bajnokság rajtja előtt. Az­tán remek eredményekkel nyerte a gyorsúszó-számokat, s egyszerre új kedve kereke­dett, tiporta keményen tovább a „vízi taposómalom“ ezernyi hosszát. Minden versenyt megnyert. Az olimpiai válogatók előtt egy héttel szállították kórház­ba. Heveny vagbélgyulladás. Műtét. Fekvőkúra. Lábadozás. A válogatón megjelent, Be- pólyált hassal, óvatosan, puhán ejtette magát a vízbe. Orvosai a parton elfordították a fejü­ket. • 55,9-cel nyerte az előfuta­mot. A döntőre elfogyott az ereje, negyedik lett, nem indulhat a legklasszikusabb úszószámban, csak a váltóban vették számí­tásba ... Az év legkeményebb sport­emberét tette tönkre a hagyo- mányhajhász Amerika legosto­bább hagyománya. Folytathatnánk tovább ezt a felsorolást. Valamennyien nin­csenek ott Rómában. S a káprázatos esemény, a világ leggazdagabb olimpiája Is — ^bizony szegényebb lett nél­külük ... Dana a nap hőse Már két évvel ezelőtt a stockholmi Európa-bajnoksá­gon a 36 éves Dana Zátopková győzelme után az újság­írók kérdéseire, vajon rajtol-e Rómában, fenntartás nélkül válaszolt: „Nem! Már soha nem akarok ilyen idegfeszült­séget átélni." Bizonyára komolyan gondolta ezt. Nem volt alakoskodás. Azonban mégsem hitte el neki senki. jH kkor élete legjobb for- senyzö másszon az oroszlán­májában volt és ver­senyzési kedve nem ismert határt. A kedvezőtlen téli fel­tételei ellenére (a jobb tér­dében júniusig húzódó in­gyulladás) ez idén annyira rendbeszedte magát, hogy fo­gadalmáról teljesen megfe­ledkezett és elutazott Rómá­ba... Azonban éppen csak hogy. Az utolsó olimpia előtti versenyén, amikor közvetle­nül az elutazás előtt rende­zett selejtező versenyen a legnagyobb megerőltetés mel­barlangba, vagyis Rómába. A z első dobása Rómában " sokkal nehezebb volt, mint 12 évvel ezelőtt Lon­donban, vagy 8 évvel ezelőtt Helsinkiben. Mindenki várta, hogy mint az előző években, ezúttal is az első dobása lesz a legjobb. Ezért volt az a nagy megrázkódtatás, amikor az ideges nekifutás után a gerely az 50 m-en belül fúró­dott a földbe. Ezzel sezmben a világcsúcs-tartó Ozolinová első dobása megközelítette az lett érte el a szegényes 48 m 56 m-es határt, limitet, elhatározta, megkéri A második dobás után ka- a testnevelési szövetséget, tašztrófálisnak tűnt a hely- hogy helyette mást küldjön zet. Dana ugyan javított 50,30 ki, fiatalabb versenyzőt, aki, m-re — ez azonban csak a ha nem is lenne nagyobb ki- hetedik helyre volt elég. Ha látása a sikeres szereplésre, a harmadik kísérletnél nem értékes tapasztalatokat sze- javít, úgy végez mint Lón- reehet. Végiilis a délutáni donban. Akkor ez dicsőség verseny és az 53,97 m telje- volt, ma csalódást jelent! Da- sítmény helyreállította önbi- na kétségbe volt esve. És vele zalmát. érzett minden csehszlovák Csak, attól félt — „.. kép- sportoló és az olimpián je- zeld el, ha hasonló dolog tör- lenlevö sok csehszlovák tu- ténik velem Rómában és ki- rista. Valamennyien kívánták, esek, tudod, hogy mit mon- hogy Dana negyedik olimpiá­dénak majd rólam? Miért to- ja ne legyen egy egyedülálló lakodott, miért nem küldtek sportpályafutás keserű, fáj- egy fiatalabb versenyzőt?" f") ana Zátopková aggályai, közvetlenül, 38-ik szü­letésnapja előtt, indokoltak voltak. Balsiker esetén való­ban gyorsan megtudunk fe­ledkezni az emberről és csak a sportteljesítménye szerint ítéljük meg. Dana téli felké­szülése lényegesen rendszer­telenebb volt mint az előző dalmas befejezése. I/égre végtelennek látszó ® percek után Dana har­madszor veszi kezébe a ge­relyt. Nagyon kockázatos kí­sérleti dobás következik. Da­na lassabban indul mint az előbbi dobásoknál, minden erőfeszítését a dobás befeje­zésére összpontosítja. A ge­rely szép ívben repül... és években. A gerelyvetés sikere csaknem az 55 m határon fű­a jobb láb munkájában rejlik. És képzeljük el, hogy Dana jobb lába ki volt kapcsolva az edzésből. „A lábamat ugyan rendeho- zom, azonban teljesen elvesz­tem formámat. Legjobb lesz mindent szögre akasztani" ... — gyakran felötlött benne. A gerely, az edzés azonban na­gyon szívéhez nőtt. Y izénkét évvel ezelőtt al- * kalmunk volt látni Da­nát első olimpiáján. London­ba ment akkor mint újonc és hetedik helyét akkor szép si­kernek minősítettük. Nem fogjuk az ismert dolgokat is­mételni: négy évvel később ródik a földbe. Nagy örömé ben összeölelkezik• PeSková- val, aki szintén bekerült a ha­tos döntőbe. A legrosszabbtól — a kieséstől — már meg­menekültek. A győztesek táb­láján fog szerepelni az ö ne­vük is. Ez már magában is könnyű-atlétikánk sovány éveiben szép eredmény. Azonban további gond tá­madt. Dana ugyanis dobásá­val a második helyre került. Meg tudja helyét tartani, fő­leg Figwerovával és Kaledo- vával szemben? Igen, sike­rült! A nehéz idegfeszítö per­ceket az öröm, -a megköny nyebbülés váltja fel. A gra Helsinkiben aranyérem, két tulációknak se vége, se hosz- évre rá a berni Európa-baj- sza. Megérdemelten! nokságon ugyancsak arany- F\ana után marad a meg­érem és 1956-ban a melbour- U énekelt Róma. Pont a nei olimpián negyedik hely. dicső pályafutás után? Cyö- Akkor Dana harmincnégy éves nyörü pont — de mi tudjuk: volt és „a legjobb teljes di- A viszontlátásra, Dana, a pá- csőségben távozni" jelszóval lyán! Mégis csak ott vagy sok tanácsadója akadt. Nem leginkább otthon, ott nőttek fogadott szót és maradt, fel együtt Emillel mint fia- 1958-ban Stockholmban ismét talságunk mintaképe, ott let- aranyérmet nyert az Európa- tek Emillel együtt egész ha- bajnokságon. És egy ilyen di- zánk büszkesége és minden cső múlttal rendelkező ver- sportolónk örök példaképe. qS&UkSf-WkS» JMf • SOK HELYÜTT lehet együtt látni a versenyeken kí­vül is a szovjet és az amerikai sportolókat. Általános megálla­pítás, hogy nagyon jó a vi­szony a két ország sportolói között. Von Saltza, az ameri­kaiak 16 éves gyorsúszója na­gyon meghatódott, amikor győ­zelme után a szovjet verseny­zők virágcsokorral lepték meg. A szovjet sportolók kedveske­déseit az amerikai versenyzők is sokszor viszonozzák • TORTABANKETTEL ünne­pelnek meg minden győzelmet a szovjet sportolók az olimpiai faluban. Egy-egy aranyérem tulajdonosa tiszteletére tizenöt torta készül. Például csütörtö­kön este 60 tortát fogyasztot­tak el a versenyzők a három birkózó és Krepkina győzelme tán. • CASTELCANDOLFÖBAN az evezőversenyek egyik legnép­szerűbb alakja a szovjet Iva­nov. Nemcsak azért, mert tu­dását és eredményeit ellenfe­lei nagyra becsülik, de mert vidám fickó és mindig szolgá­latkész. Az 1-es reményfuta­mokra készülődő néhány ké­sőbbi ellenfelének Itt is, ott is segített. Az egyik finn ver­senyzőnek a hajóját pedig ő segítette a rajthoz. Egy rende­ző megjegyezte neki: — Holnap legyőz téged! — mondta a finnre mutatva. — Nem baj — válaszolta Ivanov —, attól mi még a leg­jobb barátok maradhatunk. • PÁPAI DEKRÉTUM. Róma papjai végignézhetik az olim­piát. A torna és birkózás kivé­telével. No, de... a női úszást szabad?! • • • HELYREIGAZÍTÁS A múlt számunk első oldalán „A tizenötéves partizán" című cikk 19-ik sorában kezdődő mondat helyesen így hangzik: „Kováéovában tettem le az es­küt — idézi a múltat — Ná­lepka kapitány dicső emléke előtt".

Next

/
Oldalképek
Tartalom