Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-06 / 36. szám
Két pulóver Olvasóink divatos női, illetve férfi pulóvereket kérnek. Mindannyiuk kérésének eleget teszünk, íme, egy szép nói és férfi pulóver. Mindkettőt megszokott mintánk szerint készítjük. A férfipulóver jelmagyarázata: 1. sor: sima, 2. sor: egy szemet simán lekötünk, közben a szálat a munka visszájára húzzuk át, 2. sima, ism. 3. sor: 2 szemet simán keresztbe kötünk, 2 szemet ford, keresztbe kötünk, ism. Gz a három sor adja a mintát. A 2. sor fehér, a 3. sorban minden 2. szemet úgy keresztezünk az alapszínnel, hogy felül legyen a fehér. (Eredeti alapszín barna.) A nói pulóvert egy színből kötjük (eredeti színezése türkizkék) és a lenti minta szerint fehérrel kivarrjuk. Évezredek óta foglalkoztatja az emberek képzeletét a történelem egyik eddig még megoldatlan rejtélye: létezett-e Atlantisz, ez a titokzatos, tengerbe süllyedt földrész? A fennmaradt írásos emlékek és a szájról-szájra szálló legendák azt látszanak igazolni, hogy az Atlantisz 9-10 000 évvel ezelőtt létezett, fejlett kultúrájú ország volt, amely hirtelen pusztult el és helyén ma tenger hullámzik. A legtöbb legenda ezt az elsüllyedt világot az Atlanti- óceán térségébe helyezi. A legendák szerint valóságos ősz- szekötö kapocs lett volna az akkori Európa, Észak-Afrika és Amerika között. Sokan Atlantisz közvetítő szerepének tulajdonítják azokat a közös vonásokat, amelyek e távoli kontinensek kultúrái között kétségtelenül fellelhetők. Mások egyenesen azt feltételezik, hogy e kultúrák forrása maga e titokzatos földrész volt, és innen terjedt el nyugatra (Amerikába) és keletre (Európába és Afrikába). Az Atlantiszról szóló első részletes leírást Platon tollából ismerjük. Lényegében ezt másolták és módosították azután a későbbi legendák is. Platon, az egyik legjelentősebb görög bölcselő, időszámításunk előtt 427-től 347-ig élt. Bejárta Egyiptomot, Észak-Afrikát, Szicíliát, Indiát, az akkori egész kult úr világot. Az Atlantiszról szóló tudósítását egyiptomi forrásból meríti, ahol is — ezt az egykori : .......... ahogy azt már Platon is leírta. A tudomány mai álláspontja és Platon megállapításai között annyi azonosság található, hogy írásos emlékek is bizonyítják — a hagyomány körülbelül másfélezer éve élt. A görög filozófus a legendás földrészről elmondja, hogy ott igen magas fejlettségű kultúrnép élt és a sziget jóval időszámításunk kezdete előtt, egyetlen szörnyű napon és borzalmas éjszakán a tengerbe süllyedt. N. Sirov professzor, a Kom- szomolszkája Pravdában feltűnést keltő adatokkal bizonyítja, hogy a legújabb tudományos kutatások nemhogy megdöntötték volna Platon adatait, hanem egyenesen megerősítették azokat. Így például Platon már megírta, hogyha az ember átkel az Atlantisztól nyugatra levő tengeren, új hatalmas földrészt talál majd. Pjaton leírása Atlantisz fővárosáról kísértetiesen emlékeztet arra, ahogy a mai tudomány rekonstruálja Tenohtitlant, az aztékok ősi fővárosát, amely az azték ősi kultúrát megelőző tolték kultúra idején létezett főváros mintájára épült. Egy régi könyvecskében, amely a spanyol Fernando Cortez 1521. évi utazását írja le, egy rajz az aztékok fővárosát, Tenoh„JÄZMINVIRÁG“: Természetesen tegezze távhallgató ősz tálytársait, ha jóval is időseb - bek magánál. Ok is valószínűleg az osztálytárs jogán tegezték le. hiszen különben nem való, hogy egy 40 éves nö letegezzen egy 19 éves lányt, hiszen az már nem gyerek. Miután minden magyarázat nélkül letegezte, számított azzal, hogy mint osztálytárs visszategezi. Annyit azonban mégis megtehetett volna, már csak azért is, hogy magát ne állítsa ilyen probléma elé, hogy megjegyez valami ehhez hasonlót: Osztálytársak vagyunk, tehát tegezzük egymást. Egyoldalú tegezés, v. i. csak az idősebb részéről, 19 éves lány esetében nem illik, még akkor sem, ha az illető lóval több, mint 40 éves. 19 éves lányt csakis idősebb rokona tegezhet le úgy, hogy a lány öt magázza. „ÖRÖKKE SZERETLEK“: A hibát már ott csinálta, amikor fényképet adott egy fiúnak, akiről jól tudta, milyen csapó- dór és hány lányt bolondított Miből gondolta, hogy éppen magának fog őszintén és kitartóan udvarolni? Ha fényképet adunk valakinek, az már az illető tulajdona, visszakérni nem illik. Ebben az esetben azonban, tekintve a fiú természetét, ajánlatosabb, ha mégis visszakéri. Keresse az alkalmat, hogy beszélhessen vele, ha erre nincs mód, írásban kérje vissza s azonnal mellékelje a fiú magánál lévő fényképét. Reméljük, u. I. hogy ö is adott magának képet, ha nem, úgy kettős hibát követett el, amikor maga adott, és annál inkább kell törekedni, hogy visz- szakapja. A jóból is megárt a sok — KELEMENÉK BARMIKOR MEGLÁTOGATNAK minket; mondhatom, igazán örülünk, ha jönnek, hiszen „jóban vagyunk“, mindig jól érezzük magunkat együtt, de... panaszkodott a minap egyik fiatalasszony ismerősöm. Kíváncsian vártam, mikor „böki ki“ végre, ami bántja. Szinte nehezére esett kimondani: — ők minket sose hívnak, néhány év alatt alig néhányszor voltunk náluk. Szép lakásuk van, ott is jól éreztük magunkat, mégis. Mi csak akkor megyünk hozzájuk, ha hívnak, ők viszont akármikor, fesztelenül „beállítanak“. MI mindig szívesen fonylon abroszt nem jő hajtogatni, mert a hajtogatás helyén idővel megtörik. Langyos vízzel mossuk le, majd rúdra tekerjük. iivegpoharak mészle- rakodását konyhasó dör- göléssel távolíthatjuk el, a tojáshéját fehérítőnek használhatjuk fel a fehérnemű kifőzésénél, összetörve piszkos üvegek mosásához is használhatjuk, az üvegek „ragyognak" tőle, képkeretről légyfoltot, piszkot, félbevágott vöröshagymával dörzsölhetünk le, az élesztő frissen marad, ha kis pohárkába belenyomkodjuk és szájával lefelé borítjuk, gadjuk őket, s ez nem képmutatás, hanem őszinte öröm. Azért mégis fáj, hogy nekik oly ritkán jut eszükbe minket meghívni. Nem furcsa ez tőlük? De bizony furcsa. Tény, ha már jóban vagyunk valakivel, nem szükséges betartani a formaságokat, hogy pontosan felváltva látogassuk egymást, vagyis minden látogatást „viszonozunk“ és meghívás nélkül nem megyünk oda. Jó barátok esetében — ez mind fiatal lányokra. mind házaspárokra vonatkozik — ez teljesen fölösleges, és nem is kel) számon- tartani, ki kinél volt utoljára. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy a látogatások kölcsönösek legyenek. NEM RITKA, HOGY VALAKI csak azt szereti, ha őhozzá jönnek látogatóba, sőt, ha minél többen jönnek egyszerre, szereti, ha a háza mindig „tele van", ő viszont nagyon ritkán megy valahová. Ezt az ismerősök akaratlanul is megszokják. akármikor betoppannak, sokszor nem is azért, mert a vendéglátókkal akarnak együtt lenni, hanem „megnézik, ki van ott“, milyen társaság gyűlt össze. A háziasszony boldog, sok a vendég, nála mindenki jól érzi magát. Ez az egyik véglet. A MÄSIK; AKI NEM TUD OTTHON MARADNI, aki szenvedélyes látogató, aki csak akkor érzi jól magát, ha vendégségben van. Sajátmagához ritkán hív vendéget, nem Is érzi magát jól a háziasszony szerepében. Ez is hiba. Ne csináljunk lakásunkból „kávéházat“ ahol a vendégek jönnek-men- nek, de ne zárjuk el ajtónkat jó barátaink elől. 07 IFJOSAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának Lap' Megjelenik minden kedden Kiadja a Srmna, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kladób'vatala S/erkpsztftség ég adminisztráció, Bratislava, P ražská 8. - Telefon 443-41 - Postafiók 3B. - Főszerkesztő Szőke József. - Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01 Bratislava, ul. När povstania 41. Előfizetés egy évre 3L28 — ferjeszti a Posta Hírlapszolgélata. K—10-01287 _LLLLLL_U-_L _ titlant ábrázolja. A város a sóstó közepén épült. A dombokról, amelyeken a templomok állanak, áttekinthetők a körbefutó csatornák és a rajtuk átívelő hidak. A távolban piramisok láthatók. E város látképe nagyjában megfelel az Atlantisz fővárosáról szóló leírásnak. Cortez maga is azt hitte, hogy Atlantisz fővárosába érkezett, hiszen ez a föld, ahol kikötött, Héraklész oszlopai, a Gibraltári-szoros mögött fekszik, s a város képe olyan. azt már nem lehet csupán véletlennek minősíteni. A geológusok nagy részének véleménye szerint nagyon valószínű, hogy nagyjából a mai Azori- szigetek területén valaha hatalmas kontinens létezett, amelyet akkor borítottak el a tenger habjai, amikor már ember élt a Földön. Az utolsó jégkor Európában körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt ért véget. J. F. Hagmeister, szovjet kutató véleménye szerint a jégkorszak végét az eredményezte, hogy a meleg Golf -áramlatnak sikerült áttörnie az Atlanti-óceánról a Jeges-tengerre. Hogy addig mi tartotta föl a Golf ■ áramlatot ? A kérdésre Hagmeister válasza: Atlantisz. Mert nagyon elgondolkoztató a következő tény: A Kara tengeren két ízben tört keresztül az Atlanti- óceán melegvize, a Golf-áramlat. Első alkalommal körülbelül 10—12 000 évvel ezelőtt, másodszor mintegy 3—5000 éve. Az első dátum szinte pontosan azonos Atlantisz elsüllyedésének Platon által feljegyzett hagyományos időpontjával. Ez a tény logikusan vezet ahhoz a következtetéshez, hogy addig Atlantisz földje gátolta meg, hogy a Golf-áramlat melegvize a Jeges-tengerbe ömöljön. És ez adhat magyarázatot arra is, hogy Atlantisz pusztulásának ideje, meglehetősen nagy pontossággal megegyezik az utolsó európai és észak-amerikai jégkorszak befejeződésével. Jermolajev, szovjet hidro- geológus, aki az Északi Jegestenger fenekén található mangánércek rádióaktivitását vizsgálta, hasonlóképpen arra az eredményre jutott, hogy az Atlanti-óceán víztömegeinek áttörése az Északi Jeges-tengerre, időszámításunk előtt 12 000 esztendővel ment végié. Az Atlanti-óceán medrének talajvizsgálatainál amerikai tudósok is igen vastag vulkanikus lerakódást észleltek. A rádióaktivitás méréséből ugyancsak az tűnt ki, hogy a szóban forgó vulkántevékenység 12 000 esztendős. A történészek már hosszú idő óta foglalkoznak azzal a problémával, hogy a két legrégibb kultúra: az egyiptomi és a babiloni időszámítás jelenlegi időszámításunk előtt 11 542 évvel kezdődik. A mayák kalendáriuma szintén az említett időkig tekint vissza. Ugyancsak nem lehet a véletlen műve az sem, hogy az ókori Thébában is (Egyiptom) és Mexikóban is egyaránt 365 napból állt (12 hónapból és 4 pótnapból) az év. Nyilvánvaló, hogy abban az időben valami olyan eseménynek kellett történnie, amely rendkívül mély és alapvető nyomokat hagyott a különféle népek gondolkodásában. Egyébként Platon maga is azt írja, hogy Atlantisz elsüllyedése az ő korát megelőzően 9000 esztendővel azelőtt történt. Ez tehát, hozzáadva az azóta eltelt két és fél évezredet, nagyjából szintén megegyezik a 12 000 esztendővel. Atlantisz rejtélyére végleges választ természetesen csak akkor kaphat az emberiség, ha módjában lesz részletekbeme- nően átkutatni az Atlanti-óceán medrét és talaját. A közép-amerikai mayák és az ősi egyiptomiak piramisai nagyon hasonlók voltak. Baloldali képünk egy maya, a jobboldali falvétel pedig a2 egyik legrégibb egyiptomi piramist ábrázolja. ................................................................................................................ «••»«••••••••••••••••■■••••••a•••••••••••••#•#••••••••»•••iilm»i!»*..»*,,,>•••••••••*?••■*•••*••*••!!!!•!•?••»••*****•************************* •••••••••••••*##•• Súlyos teher-afegyverkezés „Jelen időszakban — írja a World Report című lap — a fegyverkezés hatalmas „biznis", — a legnagyobb üzlet az országban. Az amerikai katonai vállalatok az utolsó két évben majdnem kétszeresen meghaladták a legnagyobb iparvállalatok átlagos nyereségét. A legtöbbet a rakétagyártó cégek keresnek. Nézzük csak, mit árulnak el a számok? Jól tudjuk, hogy a Jupiter- rakéta az Egyesült Államoknak 175 millió dollárjába kerül. A Vanguard-rakéta pedig 110 millióba, a Blood-hound brit rakéta előállítási költségei 70 millió dollárt tesznek ki. Egy atomtorpedó ára kétszer nagyobb, mint egy olyan üzem felépítése, amely évente több mint 50 ezer tonna szintetikus fonalat állítana elő évente. Az aránylag kisméretű Atlasz-rakéta is annyiba kerül, mint 30 nyolc emeletes ház felépítése. Eisenhower elnök kongresz- szusi beszédéből vesszük a következő adatot: Az olyan bombázórepülőgépnek, melyet a jövőben az amerikai hadseregnél vezetnek be. az ára nagyobb, mint a gép súlya, aranyértékben kifejezve. Emellett nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a fegyverek korán elévülnek és állandóan újabb fegyvernemeket vezetnek be. Macmillan brit miniszterelnök egyszer azt mondta, hogy a fegyvernemek minden újabb soro-h 1 zata kétszer annyiba kerül; mint az előbbi fegyverek. A NATO-nak — ennek az agresszív paktumnak — a fennállása óta az első tíz évben több mint 600 milliárdba került a fegyverkezés. Ez azt jeszázalékát, Nagy-Britanniában és Franciaországban 25 százalékát teszik ki. Ha most még hozzászámítjuk az államadósságokat is, amelyek az utóbbi években felnövekedtek és egyre nőnek, akkor a katonai kiadások a költségvetés 75 százalékát, az NSZK-ban 48 százalékát, Franciaországban 41 százalékot, Nagy-Britanniában pedig 45 százalékát teszik ki. Ezeket a százalékokat a lakosságra kivetett hatalmas adókból törlesztik. A lakosság az adók terhe alatt nyög, tavaly például minden amerikai — beleszámítva a gyermekeket és az öregeket is — átlag 279 dollárt fizetett egyenes katonai adóra. A Westminster Bank Review című burzsoá lap is bevallja, hogy a mostani adó- színvonal valóban beteges jelenség. A World Telegram and Sund kijelenti, hogy az adóterhek nyugtalanságot keltenek és azt a hangulatot, amelyet az 1794-es évi „adóforradalommal“ hasonlíthatunk ösz- sze. A békét kívánó népek igyekezete a katonai kartellek és a mögöttük álló reakciós erők ellenállásába ütközik. A leszerelés gondolata azonban egyre jobban tért hódít és a békeerők legyőzik az akadályokat. ____ ... -r-j n< lenti, hogy ez a hatalmas ősz- iy szeg annak az összeg felének <j; felel meg, amelybe a második S2 világháború került. A fegyvergyártáshoz felhasz- k( nált hatalmas összegeket a a dolgozók véres verejtékes el munkájával szerzett értékek- re bői gyűjtik össze. Nemcsak a jo fegyvergyártás emészt fel olyan er hatalmas összegeket, hanem sokba kerül a szakemberek kiképzése, a katonaság és a személyzet fenntartása is. „Az Egyesült Államokban több mint százezer dollárba kerül az atomfizikusok kiképzése, jelentette ki Wiliams, az atomenergia amerikai bizottságának tagja, és ezek a kiadások elenyészőek azzal a kiadással szemben, amibe a reaktív repülőgépek pilótáinak kiképzése kerül." A NATO-államok költségvetéseit méltán katonai költség- vetéseknek nevezhetjük. Az Egyesült Államokban a katonai kiadások az állami költségvetés 60 százalékát, a Német Szövetségi Köztársaságban 30
