Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-23 / 34. szám

Nagyfödémes 413 Győzelemről győzelemre „Az egész népgazdaság fej­lődése szempontjából döntő fontosságú iparágakban' — a kohászatban, a gépgyártásban, vegyészetben, villamosenergia termelésben — elért rendkívüli sikerek bizonyságai a párt po­litikájának, amely a szocializ­mus építéséről szőlő lenini ta­nítást követve a nehézipar el­sődleges fejlesztése alapján valósítja meg az ország iparo­sítását. 1960-ban a termelő- eszközök termelése 80 száza­lékkal lesz nagyobb mint 1955- ben volt a második kongresz- szus 70—75 százalékos "elő­irányzatával szemben“ — mon­dotta Georghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt történelmi fontosságú harmadik kongresz- szusán. És valóban. Románia dolgozó népe teljesítette azt a feladatát is, hogy a villamos­energia termelés fejlődése megelőzte a többi gazdasági ágak fejlődését is. Elkészült tehát az az alap, mely lehetővé teszi az egész román népgaz­daság rohamos fejlődését, mely fontos szerves részét képezi a szocializmusnak, a kapitaliz­mussal folytatott békés verse­nyében. A román nemzetgazdaság ro­hamos fejlődésével kapcsolat­ban különös feladatok hárulnak a román Ifjúsági Szövetségre az egész román ifjúság egysé­ges szervezetére is. „Az ifjúmunkás szövetség a párt hűséges és reményteli se­gítője gazdag szervezési és kommunista nevelőmunkát vé­gez az ifjúsági tömegek köré­ben. Hazánk nagyszerű ifjúsága termelőmunkájával és tanul­mányaival lelkesen vett részt az egész dolgozó nép oldalán a gazdaság és kultúra fejleszté­séért vívott harcban és érté­kes eredményeivel járul hozzá győzelmeinkhez" — mondja a Ilii H Silil A Kéreai Népköztársaság dolgozóinak élete összehason­líthatatlanul megváltozott a felszabadulás 15 éve alatt. A nép szocialista hazát épít. Nap- ról-napra javulnak életkörül­ményei, és a felszabadulás óta eltelt 15 év alatt különösen nagy. változások álltak be az egészségügy terén is. Erről tesz tanúságot Kim Rjun Ih koreai asszony esete is, aki húsz évet töltött Japánban. Ott' megvakult, de orvosi kezelésre sosem tellett neki. Húsz évi tá­voliét után hazatérve megvál­tozott körülmények fogadták hazájában. Visszanyerte sze- mefényét, s boldog gyönyörrel szemlélhette hazája felszabadu­lásának 15. évfordulójára ren­dezett ünnepségeket. /////////////////////////////////////////A kongresszusi beszámoló egyik fejezete. Ezek jellemzik tehát a román ifjúságot. Kiindulva a kongresszusukon a reájuk hó­napokban tárgyalják meg kongresszusokon a reájuk há­ruló feladatok teljesítésének lehetőségeit. Magabiztos öntudattal a jö­vőbe vetett bizakodással ün­nepli Románia népe e napok­ban hazája felszabadulásának 16. évfordulóját. AZ OLIMPIAI JAUKOK, TÖRTÉNETE Nacionalizmusban és fajgyűlöletben esetük - botlik az eszme A SVÉDEK TÚLTESZNEK AZ ANGOLOKON A következő olimpiát Berlin­nek szánták. A világ ifjúsága 1912-ben azonban mégsem a német, hanem a svéd főváros­ban találkozott. Berlin már 1909-ben visszalépett, tehát nem hitegette úgy a világot, mint a IV. olimpia előtt Róma. A svédek büszkén hirdették, hogy túltettek az angolokon. Valóban, jóval nagyobbszabású olimpiát rendeztek 28 ország 2541 versenyzőjének részvéte­lével, s nekik a lebonyolításhoz elég volt két és fél hónap is. A svédek házigazdának tekin­tették magukat és arra töre­kedtek, hogy minden sportem­ber vendégként érezze magát Stockholmban. Nemcsak a ren­dezőség, hanem az egész svéd társadalom szívélyes vendég- szeretettel vett oltalmába min­den külföldit. A szívélyes, ba­ráti vendéglátás terén a svédek királyuktól és trónörökösüktől vettek példát. Nem volt egyet­len versenynap sem, amikor a király és a trónörökös meg ne jelent volna a küzdelmek színhelyén. Mindketten egysze­rű polgári ruhában, minden hi­vatalos fogadtatás és ceremó­nia nélkül jártak-keltek a ver­senyek színhelyén, vagy foglal­ták el helyüket. Hol ezt, hol azt a külföldi versenyzőt szólítot­ták meg, közvetlenül elbeszél­getve vele. Minden szép, baráti és fel­emelő lehetett volna, ha — soviniszta nacionalizmus nincs a világon. A nemzetközi béke abban az időben már nagyon csetlett-botlott. A sovinizmus tág érvényesülési lehetőséget kapott az olimpián is, különö­sen az olyan versenys; írnokban, ahol elengedhetetlenek a bírók és pontozók. Volt is annyi pa­nasz, sérelem, hogy azt szóval kifejezni már nem is lehetett. Ehhez papír kellett! Tizenkét ország olimpiai küldöttségeinek vezetői ültek össze, hogy pon­tokba foglalják sérelmeiket és tiltakozzanak a rendezők önké­nyes eljárásai miatt. A panasz­iratot megkapta ugyan a ren­dezőség is, endes, pici, régi ház. Amikor az udvarába lé­pek úgy tűnik, mintha kihalt lenne az egész. Ám bentről csakhamar fiatalos csengésű hang üti meg füle­met. — Akkor hát mehetünk is nagymama. És az unoka, a „gyerek“, mert övé a hang, utána nagymama az udvarra lép, munkához lát. A fűrész halkan muzsikál. Begyújtani való fát készítenek. Azután új­ból nyílik az ajtó, furcsa, ne­héz lépések zaja hallatszik. — Csak lassan Gyula, vigyázz el ne ess, — és egy pillanatra megáll a fűrészt tartó kéz ... — Ne félj — hallatszik oda- bentről — pihenj meg te is — és az ajtóban két mankójára támaszkodva, megjelenik nagy­apa is. Nyugodt pillantását a fűrészelökre veti... Köszönésem be sem várva, kilétem érdekli, majd utam célját kérdi. A válasz után egyet biccent fejével és a man­kójával a bejárat felé mutat. — Jöjjön fiam — mondja, pi­henjen meg kicsit, majd utána útbaigazítom, vagy dehogyis, hisz itt a gyerek, majd ő elkí­séri. Ketten ülünk a kis szobában, beszélgetünk. Kérdezünk és vá­laszolunk, felváltva, ő a jövőt firtatja, én a múltat kérdezem. Csodálatos: hetvenegy év, tönk­rement fizikum, a két mankó és csak a holnap, mindig csak a holnap... Lassan aztán el­hallgatunk. ö pipára gyújt, én a pici lakást nézegetem. Az aj­tóval szemközti falon egy fehér kartonpapírszerű, bekeretezett valami tűnik a szemembe. Kis­sé felemelkedem és olvasni kezdem. A Csehszlovák Köztár­saság elnöke Kovács Gyulának juttatja a győzelmes februári évforduló alkalmából... Ész­revéve kíváncsiságomat a man­kóiért nyúl, és lassan a szem­közti szekrényhez csoszog. Pi­ros bársonykötésű dobozt és hasonlószínű könyvecskét tesz elém. — Két éve kaptam — mondja kissé elérzékenyülve. Én pedig élek az alkalommal, és ő is megért. Halkan, nyu­godtan beszél tovább. A Sárrét pusztáról, ahol az eszmék elő­ször eljutottak hozzá, a het­venkét csalédről, az első szak- szervezeti tevékenységről. — Haj, de nehéz volt az ilyen munka akkortájt — sóhajt fel közben. — Az összes cseléd közül csak hárman tudtunk ír­ni. A feleségem, én, és még egy. És amikor az emlékek for­gatagában már úgy érzem ma­gam, mint a kis gyerek a nagy­apó meséinek hatása alatt, ak­kor újabb kérdéssel lep meg. — Mit olvas most fiam, regényt, vagy valami útleírást? Mert még én is szívesen olvasok, szemüveg nélkül, — teszi hoz­zá rövid szünet után. De egye­lőre mást nem kérdez. Tovább beszél. Érzem, hogy elemében van már. A munkában gazdag, tartalmas élet egy-egy mozza­nata ki-kívánkozik belőle. Né­ha, néha a pontosság kedvéért kiszól az ablakon is. — Ugy-e Mária, az októberi általános- sztrájk másodnapján volt, amikor értem jöttek ... Igen, akkor már egyedül vol­tam. Ez volt a kezdet. Később már megszoktam az, egyedüllé­tet, a zaklatásokat. — Hallom az ablakon keresztül. És az emlékek lassan film­szerűen peregnek tovább. Az út az illésházi révig a csendőr­rel és a szigorú parancs: Sár­rét pusztának még a környékét is kerülje, mert a kilakoltatási parancsban ez is benne van. És a zörgő parasztkocsi lassan döcög tovább a kis motyóval. A csendőr azután visszamegy állomáshelyére és a ló kis ter­hével bekocog a 413-as szám alá Nagyfödémesre. A parancs végrehajtatott, de a szív, a munkásszív mást diktál. To­vább Gyula, nincs megállás, dobogja szüntelenül. És az ész a szívre hallgat. Pártszervezés, munkásgyűlések, vörös segély, sztrájk, lakáskutatás, kakas­tollasok, csendőrszurony, de az ember rendületlen. N egyvenöt májusát ha kis­sé megtörtén is, de fia­talos lendülettel köszön­ti és újra kezd mindent élőiről. Persze minden régen volt — mondja rövid szünet után, — de megérte. — Te gyerek, hogy el ne felejtsem — szól a bel'pő unokához, — az­tán mutasd meg ám az elvtárs­nak az új iskolát is, meg a mű­velődés házát, nehogy egyedül kelljen keresnie, mert látod visszatartottam, sietős a dolga, — és kissé kihúzva magát, mankói után nyúl és az utca­ajtóig kísér. A község vezetőit, az elnö­köt, a titkárt azonban rosszkor keresem — elutaztak, az egyik Szencen van, a másik Nagy­szombatban — mondja a köny- velönő — de ha vár az elvtárs, estére megjönnek, beszélhet velük. Lehet, hogy mi is segít­hetünk, tessék, mire kíváncsi. — A falu távlati tervei, no meg a múltja is érdekelne — vála­szolom. — No hisz akkor hely­ben is vagyunk — hangzik a felelet. — Nem is kell várnia estéig. Tessék felkeresni a 413- as házat, ott lakik az öreg Gyula bácsi, a Kovács Gyula, jobb helyre nem is mehetne. — Megköszöntem az útbaigazí­tást, a kedves tanácsot és út­nak indultam. sárkány árpád Az élet küszöbén — A Vítkovici Klement Gottwald Vasmű hegesztőiskolája ? — Igenis, itt van, — feleli az üzemi őrség egyik tagja. — Mindjárt hívok valakit. Mirek Hurník, a fiatal oktató lép hozzám. Kezével végigfésüli a haját és megszólal: Ne is csodálkozzon azon, ha az öreg nem tudna felvilágosítással szolgálni. Itt állandóan vál­toznak az arcok. Jönnek, mennek az emberek, néha hat, néha csak három hétig tartózkodnak itt és azután távoznak. Utolsó szavait már elnyeli a műhely zaja. A teremben, ahova beléptünk, már második órája folyik a kiképzés. A jövő hegesztői védő­öltözékükben vasdarabok fölé hajolnak és hegesztenek. Szemközt szintén a hegesztési tanfolyam résztvevői lángok fölött vékony vaslapocskákat olvasztanak. — Van itt vagy harminc, — mondja magya­rázóig Karel Válás a központ vezetője, és mosolyogva hozzáfűzi: De ne gondolja, hogy több érdeklődő nincs. Hová gondol? A többiek az autogénhegesztö mellé állnak, bent ülnek a tanteremben, délután, de éjjel is. Itt ugyanis három váltásban tanulnak. Akkoriban, ötvenhatban az „általános he­gesztői“ szak eltörlése után itt, a kazánház szívében Klement Gottwald Vasmüvekben egyedülálló műhelytantermet találtak, hogy készségesen átadhassák tapasztalataikat má­sok számára. Hányán is voltak? Ketten, hár­man, öten? De olyanok, akik nyugodtan odaállhattak a gázcsapok hegesztéséhez és a Martin-kemencék építéséhez, — hát bizony olyanok százával távoztak innen. — Ma szlovákiai fiúkat tanítunk, két évi gyakorlat után a legtöbben a Kelet-Szlovákiai Vasműveknél nyernek elhelyezést. Például Vincent Lipták, — is rámutat az agyik fiatal hegesztőre. — Gyere csak Vincent, mondd el hamarjá­ban, mi szél hozott mifelénk, — mondja Mirek Hurník. — Hát, hogy mi? A fiúk gúnyolódása. Mert azok a gyárba jártak dolgozni, én meg egy szállodában szolgáltam ki a vendégeket. Azzal húztak, hogy az nem férfinek való munka ... — E három hét alatt nagyon sokat tanult. Meg vagyok vele elégedve, — és elismerően megveregette a vállát. — Ha továbbra is így halad, akkor bizony nagyot néznek a falube­liek, hogy milyen szakember, kiváló hegesztő lett belőle. A kassai vasmű sok ilyen Vincét ismer. A vítkovicieknek köszönheti. Most már megér­ted büszke kijelentéseiket: — Majd kiképezzük mi a fiúkat! Szakembe­reket nevelünk belőlük Kassa számára. Büszke kijelentés, de igaz és nem hatáske­reső. Azt ott, jobbra — mutatja Válás mester — Stoico Dimitrovnak hívják. Bolgár fiú. Ki hin­né, hogy valamikor kertész volt? A fémelek­tród pontos helyre csöppen. Még egy perc és elkészül a hegesztés. Egy izmos, vállas fiú kikapcsolja az áramot és tört cseh nyelven megszólal: milyen épületlakatos lennék, ha nem értenék a hegesztéshez. Látja, — mondja — bosszankodva. Én pedig az voltam eddig. — De már nem leszel! — próbálja meggyőz­ni Válás elvtárs. — Ki tudja, hátha még megbukom a vizsgán. — Vizsgák? Három év alatt a hegesztőiskola több mint ezer tanulója lépett a vizsgabizott­ság elé. A végzett tanulókkal ma már a köz­társaság különböző munkahelyein találkozunk. Nemsokára kikerülnek a mostani tanulók is. Vincent Lipták, Stoico Dimitrov, Alfréd Petrik és a többiek. Megbukni? Ugyan! Mindegyik jól megállja a helyéti J. M. DICSŐ NAPOK A szlovák nép nemzetfel- szábadító harca a fasiszta megszállók ellen a szlovák nemzet történelmének leg- ragyogóbb lapjai közé tarto­zik. A Szlovák Nemzeti Fel­kelés monumentális kifeje- zöje egy nép hősies maga­tartásának. Tizenhat év távlatából te­kintünk vissza e történelmi napokra. Dolgozó népünk szívében az elmúlt tizenhat esztendő még jobban elmé­lyítette a fasizmus minden­nemű megnyilvánulása elleni gyűlölet érzését. Az utálat és megvetés érzésével emlé­kezik vissza a barbár német fasizmus idejére, a fasiszta tömeggyilkosokra és a hitle­ri Németországot támogató Tiso-klikkre. De annál na­gyobb hálával gondol vissza azokra a bátor férfiakra, akik életüket áldozták a nemzet szabadságáért. Szlo­vákia vidékein a legtöbb em­lékmű, szobor, emléktábla a dicső napok, a Szlovák Nemzeti Felkelés dicsőségét hirdeti. A nép nem felejt! Tudja azt, kik voltak az igazi hazafiak akkor, a sors­döntő órákban. Meg tudja különböztetni a demokráciát hirdető, de a valóságban népellenes politikát folytató reakciót az igazi hazafiak­tól, a kommunistáktól, akik a Felkelés első napjától kezdve az igazi népszabad­ság gondolatát írták zászló­jukra. A kommunisták vol­tak azok, akik 1944 augusz­tusáig megszervezték a Szlo­vákia egész területén műkö­dő partizáncsoportokat. A kommunisták álltak minden megmozdulás élén, a párt hívó szavát hallgatták a tö­megek legszélesebb rétegei, amikor eljött a leszámolás órája. A kommunista párt zászlaja alatt folytak a har­cok a fasiszta rendszer ellen, a nemzetek felszabadításá­ért, az új, népi demokrati­kus Csehszlovákiáért. A nemzeti felkelés köz­pontja Besztercebánya és környéke volt. A szlovák dolgozó nép tömegesen je­lentkezett a küzdők harci sorába. A falvak népe: öre­gek és fiatalok, asszonyok és gyerekek élelmiszerrel, ruhával, hírekkel támogat - ták a partizánokat. A német hadvezetöség kénytelen volt nyolc speciális hadosztályt Szlovákiába vezényelni, hogy elnyomják a Felkelést. A Felkelésben a szlovák partizánok mellett más nem­zetiségű harcosok is részt- vettek. így a szlovák nép oldalán harcoltak a cseh, szovjet, magyar, francia, jugoszláv, bolgár, lengyel, román, belga, olasz, görög, holland és a német nép sza­badságszerető fiai. A Szlovák Nemzeti Felkelésben kb. 700 magyar is részt vett. E kö­zös harc fontos szakaszát képezi a leigázott népek fasisztaellenes harcának. Az ügy, amelyért a szlo­vák nép fegyvert fogott, győzött. Az egész Felkelés fényes tanúbizonysága an­nak, hogy a szlovák népnek mindig idegen volt a tisoista klérofasiszta rendszer. Az egész világ előtt bebizonyo­sodott, hogy a szlovák nép meg tudja védeni szabadsá­gát és a vérét is feáldozza érte. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség számára a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyomá­nya egyike a kimeríthetetlen forrásoknak, amelyek az if­júsági mozgalom igazi haza­szereteten alapuló alkotó munkájának erőt nyújt a szocializmus és kommuniz­mus építésében. Tizenhat év telt el a szlo­vák nép e történelmi jelen­tőségű megmozdulása óta. E tizenhat év alatt hazánk arculata teljesen megválto­zott. Viszonylag rövid időn belül megszüntették hat., zánkban a kizsákmányolást \ — és leraktuk a szocialista társadalom alapjait. Ered­ményeinkkel a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékát teljesítjük. Emlékezzünk te­hát kegyelettel a hősökre, akik a ináért ontották vérü­ket! (“") Az igazi vádlott: azamerikai imperializmus A Szovjetunió legfelsőbb bíróságának katonai kollégiuma 1960 augusztus 17-én — a moszkvai időszámítás szerint — 10 órakor a szakszervezetek házának oszlopcsarnokában meg­kezdte Francis Garry Powers amerikai állampolgár ügyének tárgyalását. Powerst „az államellenes bűntettekért való büntetőjogi fe­lelősségről“ szóló törvény második cikkelye alapján 'állították bíróság elé. A tárgyaláson több mint 1500 személy volt jelen. Egyet­len üres hely sem maradt az oszlopcsarnokban. Több szovjet társadalmi szervezet meghívására tekintélyes külföldi közéleti személyiségek és jogászok nagy csoportja, több ország parlamenti képviselői, a moszkvai nemzetközi orientalista kongresszus résztvevői és turisták vettek részt a Powers-ügy tárgyalásán. A diplomáciai testületek tagjai is megjelentek. A tárgyaláson jelen voltak Powers szülei, felesége és csa­ládjának barátjai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom