Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-08 / 45. szám

f A kijevi állomásról kicsit késve indul a vo- nat. Az utolsó pillanatban egy harmo­nikäs lép fel és pontosan a mi kocsinkba tart. Siltes sapka a fején, gyűrött cigarettavég a szájában, nagy gombos harmonika a vállán. Olyan harminc esztendős lehet. Jó öltözetű, nyílt tekintetű, megnyerő arcú férfi. Többet egyelőre nem is mondhatok róla, vonaton utazunk... honnan tudhatnám, van-e családja, élnek-e a szülei, falusi-e vagy vá­rosi? Nem is ez a fontos, hanem az, hogy fel­csillan a szemünk, amikor a fiatalemberrel együtt a harmonikát megpillantjuk. A nagy távolságok földjén utazó turisták vagyunk, szeretnénk jól eltölteni az időt. Mintha ezt a természetes kívánságunkat érezné a Harmo­nikas, helyet foglal köztünk. Az utasok pedig mindjárt körülfogják s nógatják: — No, játsszon! — No, húzza már! — Arra való a harmonika, hogy játszanak rajta. A siltes sapkás harmonikás persze nem kap egyből az ajánlaton. Előbb körülnéz a kocsi­ban s belénk ragad a tekintete. Észreveszi, hogy a padokon külföldiek ülnek. Szőke hajú lányok, égő szemű legények — mert többnyire fiatalokból verbuválódott a turista csopórt — akik talán beszélni is tudnának a nyelvén, sőt minden bizonnnyal nem is egy kerülne köz­tük, aki még a tolmács szerepét is nyugodt lelkiismerettel betöltené. — Honnan? — kérdi elkomolyodva, hogy később annál jobban jelderüljön az arca. Öten-hatan feleljük egyszerre: — Csehszlovákiából. Illedelmesen megbiccenti a fejét, széles mo­sollyal üdvözöl bennünket, majd az ablakhoz húzódik s a vonatunk mellett elforgó nagy mezőségekre, nyírfaerdőkre és ukrán falucs­kákra vet egy-egy pillantást És mintha a kinti világ az erdők, mezők, falvak parancsol­nák: játszón! A kocsi falának veti hátát és a nóták gyor­II. A harmonikás san szétfolynak a lélegző hangszerből. $ ahogy emelkedik a hangulat, úgy játszik egyre lel­kesebben. Ujjai valósággal remekelnek, villám­gyorsan futnak ide-oda a színes gombokon. Aztán mintha egy hirtelen ödatoppant kar­mester intett volna be, felharsan a dal az ajkakon ... Félkörben állnak az utasok, a har­monikás előtt; magas, fekete grúz férfiak, szőke, szelíd szemű fehéroroszok, bőnadrágos ukránok és tükörfényes csizmás kozákok éne­kelnek velünk. Kinyílnak a szívek, elszabadul­nak a tekintetek, még a padokon ülő nénikék és bácsikák is szeretettel köszöntik egymást. És ilyen hangulatban a végtelennek tetsző síkon Moszkva felé rohan a vonatunk. Állo­mások jönnek, állomások maradnak, újabb utasok szállnak fel s egy-egy megállónál mi is kieresztünk valamit az ablakon; pattogó harmonikaszót, szépen összecsengő hangunkat. Azonban semmi sem tart örökké, végeszakad a nótázásnak is, az utasok mindinkább maguk­ba szállnak, hosszúkat tűnődnek, vagy valahol a messzeségek ölén pihentetik a tekintetüket. Azt gondolnád, belefáradt már, unja a har­monikát it, de nem így van. A siltes sapkás fiatalember nem ismer fáradtságot, játszik tovább. rT'üz ég a cigarettája végén, tűz ég a sze­-*■ méhen, amint a közismert tömegdalok után a komoly zenei darabok dallamait is elő­csalják az ujjai. — Most Dunajevszkij következik — mondja és eljátssza a Matrózok dalát. Majd nyomban utána Verdi, Beethoven, Ha- csaturján van soron. Nem énekel már senki, mindenki a harmonikást nézi, csodálja, aki egyre szenvédélyesebben rángatja hangszerét. És a, kép olyan ezekben a pillanatokban, mint akármelyik nagy orosz filmen vagy reaényben: közvetlen, meghitt, barátságos. Beethoven, Verdi, Hacsaturján és Dvorák — valahogy így váltakoznak a nevek, s aki mond­ja, aki játssza, arról jóformán nem tudunk semmit. Csgk annyit tudunk, amennyit láttunk, hogy siltes sapka a fején, cigarettavég a szá­jában, harmonika a térdén. Ezt látjuk, azt pedig állítjuk, hogy ez a harmonikás az em­berek ama fajtájából való, aki magányban, közösség nélkül nem tud élni! 7 ól van jól, de hát hol dolgozik, hová va­ló? A vonat robog velünk s kérdésünkre nem kapunk feleletet. A siltes sapkás harmo­nikás jóval Moszkva előtt leszáll. MACS JÓZSEF \ Tanítók és iskolai dolgozók! Rendszere­sen gondoskodjatok az iskolának az élettel, valamint népünk munkájával való kapcso­latáról! Mélyítsétek el hivatástok eszmeiségét és pedagógiai tökélyét! Bátran keressetek új utakat a minden téren művelt, fizikailag ügyes, a társadalmilag hasznos munkára felkészült, a kommunista erkölcs eszméitől áthatott ember nevelésében! Tudományos és kutató dolgozók! Egyesült erőfeszítéssel törekedjetek a tudomány és a kutatás fő problémáinak megoldására, adjatok a társadalomnak az egész emberiség javát szolgáló új felfede­zéseket! Művészek, kulturális és népnevelő dol­gozók! Alkotó munkátok erősítse tovább szocia­lista kultúránk társadalmi hatékonyságát! Alkossatok korszakunk nagyságát és a kommunista holnap távlatait hűen ábrázoló művészi alkotásokat! Üdvözöljük a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetséget! CSISZ-tagok, fiúk és lányok! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulóját ünnepeljétek az „Ifjúság a harmadik ötéves^ tervért“ mozgalomban vállalt űj kötelezettségekkel! Növeljétek szakképzettségteket, fejlesz- szétek a szocialista munkaversenyt, alapít­satok a szocialista munkabrigád címért harcoló további kollektívákat! Fáradhatat­lanul mélyítsétek tovább műveltségeteket! 22.40 Régi nóták SZERDA: 15.45 Tánczene 16.40 Kórusmű­vek 17.15 Kivánsághangverseny 18.30 Jacobi Viktor muzsikájá­ból 19.20 Kedvenc prímásaink műsora 20.25 Szabad kérnem? — tánciskola CSÜTÖRTÖK: 16.00 Egy falu — egy nóta 18.00 Üj magyarnóta felvéte­lekből 19.10 Šzoktetés a sze- rályból — operaközvetítés 22.15 Szerelmes dalok PÉN­TEK: 15.10 A rádió gyermek­kórusa énekel 15.50 Hallgató­ink kívánságára 16.40 Sportda­lok 17.15 Ötórai tea 18.30 Ma­gyar nóták 21.45 Alpár Gitta énekel SZOMBAT: 15.10 Élő­szóval — muzsikával 19.00 A Szabó család 20.30 Boccaccio — színházi közvetítés VASÁR­NAP: 8.55 Beszéljünk helyesen 9.00 Könnyű út a komoly zené­hez 12.50 Hétvégi jegyzetek 15.20 Hallgatóink kívánságára 16.10 Svéd Sándor énekel 18.10 Szórakoztató muzsika 20.25 Tánczene 22.10 Salzburgi ün­neöi iátékok. talokkal beszélgetünk 20.00 Közvetítés a II. Lipcsei Köny- nyüzenei Fesztiválról. TELEVÍZIÓ — BRATISLAVA KEDD: 18.00 Gyermekeknek 20.00 Tíz felelet SZERDA: 15.00 Iskoláskluboknak 19.30 Sport 21.15 A ma asszonya 21.30 A világ térképe felett CSÜTÖRTÖK: 17.30 Fiataloknak 19.30 Ifjű szemmel 20.00 A Bláha család története PÉN­TEK: 18.30 Gyermekeknek 19.30 Földműveseink műsora 20.00 A Szlovák Filharmónia hangversenye SZOMBAT: 18.00 Fecske 20.00 Táncoljunk 21.50 Orvos és sarlatán olasz film­vígjáték VASÁRNAP: 9.30 Ha­mupipőke — balett 13.50 Ma­gyarország — Lengyelország labdarúgőmérkőzés 19.40 Kul­turális élet 20.15 A szovjet ba­lett Amerikában. BUDAPEST — KOSSUTH RÁDIÓ KEDD 15.10 Geszty Szilvia énekel 16.00 Egy falu — egy nóta 17.10 Szív küldi... 18.00 Tánczene 19.25 Operettmuzsika HULLÓ VIRÁGSZIROM Elég és ne tovább! Ez a tö­mör kifejezés ragadott el ben­nünket egy szép és érzelmek­ben gazdag estén, amikor Kud- ja Antal Hulló virágszirom cí­mű színművét bemutatta a Kassai Magyar Tannyelvű Ipar­iskola színjátszócsoportja. A emberek, halászok, akik ha túl is élték a hirosimai és a naga- szaki atomrobbanást, de a rá- dioaktív kisugárzás száz és száz ma is élő embert lassan sorvadó halálra ítélt. A darab főhőse a Kendzsi család. A család minden tagja az atomrobbanás áldozata lett. Hiábavaló volt az atomkórhóz igazgatójának Kardos Lótánt- nak és aszisztensnőjének Lich- fusz Annának a fáradozása, hogy megmentsék a radioaktív sugárzás áldozatainak életét. Nem volt olyan gyógyszer, amely megakadályozhatta vol­na a borzasztó halált. Kendzsa Katakának, a fiatal japán diáknak vágya, álma nem teljesülhetett. Az ő születése egybeesett a gyilkos atombom­ba robbanásának napjával, és így ő is áldozata lett az atom­kornak. Kendzsit Sztranyák István alakította. Az alakítás szép, megnyerő és hiteles volt. A valóságnak megfelelő alakí­tást láthattunk Takács Ernőd­től is Nipon halász szerepében. Nagyszerű volt Limbách Antó­nia játéka is, aki a fiatal diák­lányt, Mitoját alakította igazi odaadással. Alakításában nagy­szerűen visszatükröződött az osztálytársi szeretet, a félelem Kendzsi barátja iránt. Nem akarjuk, hogy az atom újra gyilkoljon. Mi élni, tanul­ni és dolgozni akarunk. Nekünk békesség kell, s a mi jelsza­vunk is: Soha többé Hirosimát! KEREKES-KOVÁCS VERES JÁNOS: ÚJ KÖLTŐK A régi költők sokat szenvedtek, éhesek voltak, sápadt arcűak, de mégis hősin végigharcolták nehéz és sokszor véres harcukat! A mai költő szabadon dalol, verse: pirosszérnyú madár, lebben s tör napfénybe nagy szeretettől egyre vígabban és lelkesebben. Hé, társak! Piros, éneklő fényben siessünk kedves holnapok elé! Segítsünk őket közelebb hozni! Ez most a harcunk s minden népeké! BRATISLAVA I. KEDD: 9.00 Karinthy Fri­gyes írásaiból 10.05 Iskolások­nak 10.40 Népdalok 12.40 Reg- rutadalok 13.35 Dallamról- dallamra 16.15 Fúvószene 17.30 Sportiskola 18.00 Fiatalok stú­diója 20.00 Kellemes szórako­zást SZERDA: 11.00 Asszo­nyoknak 12.40 Filmzene 13.35 Szovjet zeneszerzőktől 16.15 Moszkvai képeslap 17.00 Kí­vánsághang ve rse'ny 18.00 Orvo­si tanácsadó 20.00 Szocialista munkabrígádoknak 20.30 Új barázdát szánt az eke CSÜ­TÖRTÖK: 10.40 Népdalok 12.40 Zene 13.35 Legszebb melódiák 15.30 Zenés képek a Szovjet­unióból 17.30 A pioníroknak Zojáról 19.40 Építők csütörtök­je 20.00 A Szlovák Filharmónia ünnepi hangversenye a NOSZF 43. évfordulójára PÉNTEK: 10.05 Az új életért... 11.00 Szülők iskolája 12.03 Fúvós­zene 12.40 Népi muzsika 13.35 Népek zenéje 15.05 Pionírok műsora 16.15 Vidáman 17.00 Zenés útirajz — Leningrádból 17.30 Pionírhíradő 20.00 Fúvós­zene 20.30 Üj barázdát szánt az eke 21.50 A szovjet zenéről SZOMBAT: 9.00 Rádió népi egyeteme 10.35 Tarka műsor 12.40 Operaáriák 13.10 Vidám hétvége 14.00 Pionírok dél­utánja 16.50 Elbeszélés 18.00 Napjaink kultúrája 19.30 Csa­lád — operaközvetítés VA­SÁRNAP: 9.00 Katonáink életé­ből 10.30 Tánczene 10.50 Élő­szóval 13.00 Falusi vasárnap 15.00 Nagy mesterek apró al­kotásai 15.30 Sport 16.30 Tán­coljunk 17.00 Vadászaton ... 17.30 Népi mulatság 17.50 Fia­könnyedségü táncmozgását, s ügyet sem vetek a pergő fa­levelekre, a repce-színű őszre, mert a kastély ódon falai kö­zött tavasz van. Tavasz az őszben, mert itt most sarjad, zsendül és rügyezik kilencven- két tanuló és nyolc tanító erős családfája. TÖRÖK ELEMÉR Itt tanul Csóka Ilona és Júlia, a vajáni születésű két szép cigánylány is, az iskola dalos pacsirtái és még négy cigány­fiú. Mind a hatan csinosan, tisztán és szépen öltözködnek. Az első napokban nehezen ba­rátkoztak meg velük a tanulók: cigány — mondották — de ma már mint szerető testvérek, úgy élnek e nagy családi kö­zösségben. Itt nem a faj, a bőr színe, az ember, s ha úgy tet­szik, a barát jelző, hanem az, hogy ki mennyit és mit tesz e diákcsalád jó hírnevének az érdekében. S ők tesznek: Jól tanulnak, dolgoznak, az iskolá­ban pezsgő kultúréletnek vala­mennyi egy-egy kis motorja. Táncolnak, énekelnek, zenélnek. Nélkülük nem volna teljes sem az énekkar, sem a zenekar. E kettővel válik teljesebbé e sokat ígérő kultúrcsoport, melynek van egy pár őstehet­sége is; a két Csóka lány, és a feketehajú ringöderekú ti­zenötéves Tóth Irénke, a tánc­A leleszi kastély együttes reménysége. Petrik tanító elvtárs külön felhívta a figyelmemet erre az őzikelá­bú kormosszemű lánykára, ki­nek egy pár év múlva tízezrek tapsolnak majd. Tehetséges és ügyes táncos, Pitócki Zsuzsan­na is, egyébként ő a Petrik elvtárs jobbkeze: koreográfus. Jelenleg a Csikós- és a Váska- táncot tanulják. A többszólamú énekkar Halász Alízka (Barkó Pálné) vezetésével mozgalmi és népi dalokat gyakorol. Kulik László tanító a zenekar lelke. Terve egy komoly1 zenekar megszervezése. S az ilyen szép kezdet bizalmat előlegez. T/an itt még egy komoly ’ kultúrterv. Ez közös a faluéval. A közösség annyi, hogy a falu színjátszócsoportja már régen készül a „Bástyasé­tány 77“ betanulására, s ezt a készülést vállalta az iskola tett reváltani. Persze közösen a falusi színjátszókkal. Az űj évet ezzel akarják köszönteni. Am a kultúrcsoport addig sem alszik, mert a tervezett novem­ber hetediki fellépésen kívül számos tarka estet rendeznek a barátság hónapjának a tisz­teletére. Az új viszontlátás reményé­vel a szívemben ballagok le a kopott lépcsőkön, s még fülem­ben cseng a Csóka testvérek pacsirtahangja, még látom lelki szemeimmel Tóth Irénke őzike Pitócki Zsuzsanna képességük kibontakozását, szorgalmukat a tanulásban vagy a fizikai munkában, mert itt az is van. A tanrend heten­te háromnapi elméletet és há­romnapi gyakorlati munkát ír elő. Itt megjegyzem, hogy mind a tanulás, mind pedig az inter- nátusi ellátás teljesen ingyenes. A tanulók költségét az az álla­mi gazdaság vagy szövetkezet fedezi, amelyik erre az iskolára küldte őket. met, a sárga padokat, a szigorú tekintetű tanítókat. Igaz, hogy csak az osztályban szigorúak, a szabadidőben, az iskolán kí­vül, az más. A fiatal Kulik Laci miritha testvérük lenne, s a de- resedő bajuszú Petrik Andor tanító elvtárs pedig úgy él kö­zöttük, mint egy sokgyerekes családapa. Sokéves pedagógus­hoz méltóan figyeli és osztá­lyozza jellemük, tehetségük. A fák barna gallyai meg- megrezzenek az ősz hű­vös leheletétől. Minden rezze­néskor lepereg, száll egy-egy rőtszőke falevél, mintha szél kergetné. Némt gondot, munkát okoz ez a tanulóknak. Ma fel- seprik az iskolaudvart, holnap újra ellepik a hulló levelek, mint az édességet a darazsak. Iák. egy tucat diáknak mindig akad tennivalója, mert: rend. és tisztaság a lelke mindennek. Itt. Leleszen a kétéves mező­gazdasági előképző iskolában ts. így mondotta Kovács Gyula, az iskola fiatal igazgatója, aki még nem is olyan régen mint diák koptatta ez ütött-kopott, hatalmas bástyáival várnak is beillő hétszázéves kastély lép­csőit. Hej, koptatták azt már sokan, egy egész papi dinasztia is, kik csuhájukban úgy festet­tek az ódon falak között, mint \ a molylepkék. II. Endre király uralkodásától a Horthy-fasiz­mus bukásáig papok mormoló imája, hörgő szuszogása verte fel évszázados csendjét. Volt itt belőlük tucatszámra. Volt, de már nincs, mint ahogyan volt a tavalyi hó, s ma már az sincsen. Igen, tepnap még tömjénfüst, kétezeréves ima, papi kiváltság, naplopás, emberbutítás: ennyi és ez volt a kastély lakóinak felszentelt küldetése. Volt, nincs... Ma zsivajgó, tüzesszemű ifjú emberek népes hada birkózik, csatázik itt a tudomány kemény vitézeivel. Ifjú szívű tüzkohók, a holnap elkötelezett, jogos gazdái. Kilencvenkettő a tanuló fia­talok száma. Tavaly még több, mint kétszáz volt. Ma meg- fogytak, mint a hulló sárga lombok, hogy tavaszra, azaz holnap, holnapután lombosab­bak legyenek. A kétszázból háromszáz, a kilencvenből száz­ötven. Az előbbiből Nagykapo- son, s az utóbbiból Leleszen. De az ősotthon mind a kettő­nek mégiscsak a leleszi kastély marad. Bár ezévben kettévál­tak, a volt négyéves mesteris­kola Nagykaposra költözött, s Leleszen maradt a kétéves mezőgazdasági tanonciskola. Ez előkészítője a kaposinak, mert a jövőben a négyéves mester- iskolára csak a kétéves elvég­zése után iratkozhat be a ta­nulni vágyó fiatal. Jobb ez így ? Kovács igazgató azt vallja, hogy határozottan jobb, mert így lényegében hat éves szak­oktatásban részesülnek a tanu­lók. Tömöttebb lesz a tarsolyuk, korban is érettebben, komo­lyabban és felkészültebben in­dulhat majd ki-ki a maga munkafront fára. ty őzt ár saságunkban hatvan tv ilyen előkészítő iskola van. De mi maradiunk a tele- színéi, melynek komoly felké­szülését mind az iskolai, mind pedig az iskolán kívüli munká­ban példásan jelzi ez a két rövid hónap is. Bodrogköz ser­dülő fiai, emberkéi már egészen otthonosan mozognak a komor bolthajtásos folyosókon, meg­szokták a diákotthoni fegyel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom