Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-08 / 45. szám

Majd

Ivemig en akadt a környéken

■L' ember, tiki 1959 januárjában megirigyelte volna Zaťko litefán sorsát, amikor elfogadta az elnöki tisztséget a diószegi .• zövetkezetben. Hiszen ebben K közösben 1958 őszén 3 hónapon keresztül még előleget sein uuttak fizetni a ledolgozott munkaegységekre. Szóval a gazdaság szénája nem állt valami jól, pedig hát a termelésié Diószegen sem voltak rosz- izabbak a feltételek, mint a i örnyező községekben. Csak toppén a helybeliek rosszul választották meg a termelési módszereket.

Látta ezt Zaťko elnök, hiszen az Ifjúsági Falu szövetkezetének vezetése közben gazdag i apasztalatokat szerzett, s nem kevesebbet az alatt az idő alatt, miközben mint a kerületi nemzeti bizottság dolgozója a' mezőgazdasági főiskolát is elvégezte. Elsősorban a korszerű termelési módszerek meghonosítására törekedett. Ezekből bőséges mennyiség raktározó- ~ ' -------- "rr —' m mini

dőlt fel az elnök ismereteiben,

mert a Szovjetunióban nem járt csukott szemmel. Legutóbb azt is a szovjet kolhozistáktól leste el, hogy egy kis átalakítással a régebbi épületek is korszerűvé változtathatók, és akkor már nem 7 gondozó kell a 90 tehénhez, hanem az átalakított és gépesített istállóban elhelyezhető 130 tehén gondozásához csupán 3 ember szükséges.

Ilyen elgondolások alapján 3 istállót alakítottak át az elmúlt nyáron s ez már magában is jelentős munkaerőt szabadított fel a belterjesebb növénytermelés javára. Természetes hogy a kevesebb emberrel kitermelt tej literje is sokkai kevesebbe kerül, mint azelőtt És tudvalevő, hogy a szövetkezet gazdasági megszilárdítást szempontjából egyik leglényegesebb dolog éppen az, hogi mit mennyiért termelünk. Ehhez persze elengedhetetlenül szükséges a helyes, a termeiéi emelését és a munka termelékenységének fokozását elősegítő jutalmazás.

Ezen a téren szintén a szovjet tapasztalatokra alapoztak. Eleinte ugyan nem ment köny- nyen a teljesítmény szerinti jutalmazás bevezetése, de amikor az egyik istálló tehéngondozóinak kifizették a terven felül termelt tejmennyiségért a 20 000 korona prémiumot, azután már nem sok meggyőző szóra volt szükség az ilyenfajta jutalmazás helyességének megértéséhez. Hiszen melyik földművesember akar a saját ellensége lenni? Rájöttek, hogy csakis a teljesítmény szerinti jutalmazás következményeként emelhetik olyati rohamosan a termelést, ahogy azt maguk elé tűzték. Ez pedig szoros összhangban van részesedésük növekedésével.

Az új technológia alkalma** zását az állattenyésztés többi szakaszán is gyorsan bevezették. A növendékállatok nyitott istállózását, a sertések nedves és száraz önetetéses hizlalását szintén megoldották és náluk épül Szlovákia legkorszerűbb mélyalmos tojóháza, mely háromszorosára növeli a baromfigondozók munkájának eddigi termelékenységét.

Persze nemcsak az állattenyésztésben, hanem a növény- termesztésben is érvényesítik a jól bevált szovjet tapasztalatokat. Ez már azért is könnyen megy, mert Hudák János, a szövetkezet mezőgazdásza a Szovjetunióban végezte főiskolai tanulmányait. Nem is késett a helyes vetésforgó kialakításával, amelyből már az istállók körüli vetett, viltanypásztorral elkerített legelők sem hiányzanak. Ez pedig két szempontból is gazdaságos, mert így a legeltetésre alkalmas hónapokban nem kell nehéz ezreseket kiadni a takarmányok istállóba szállításáért és természetesen megtakarítják a kaszálás és betakarítás költségeit is, de még ezektől is lényegesebb az, hogy a szabadrnozgásos legelőn sokkal egészségesebb egyedek fejlődnek, mint a zárt istállókban.

Hudák mezőgazdász közvetlen megfigyelője volt annak, hogy a Szovjetunióban milyen szép eredményeket hozott a két-, illetve három szakaszos aratás, mellyel a gépek kezeié-, sén kívül csaknem minden emberi munka kiküszöbölhető, ugyanakkor a gabonabetakarítás jelentősen meggyorsul, ami pedig azt jelenti, hogy a veszteség is csökken. A nyáron ók is próbálkoztak a kétszakaszos módszerrel, jövőre már a gabona nagyobb részét ilyen módszerrel aratják.

A/Jég nem teljes a felsoro- lás arról, mi mindenben követik a diószegi szövetkeze- tesek a szovjet embereket. De nem is erre törekedtem, mert sokkal lényegesebb az, hogy ezen az úton a néhány éve még kullogó szövetkezei már olyan szilárd alapokkal kezdi a harmadik ötéves tervet, hogy négy, 'sót néhány mutatóban három év alatt elérik Niz 1965-re tervezett termelési szintet. És ez a fontos. -la

A jabloneci bizsutéria világhírnevéhez az ifjúsági műhely is hozzájárul. Hét lány és három fiú dolgozik ' itt, életkoruk átlagban 17 és fél év. ,

A gyárba az üvegipari szakiskola elvégzése után 1 kerültek, s most itt tovább képezik szaktudásukat. \ A bizsutéria készítésénél természetesen rendkívüli kéz- > ügyességre és pontosságra van szükség. A fiatalok jó | munkáját és szorgalmát bizonyítja, hogy állandóan 100 i százalékra teljesítik a tervet. 1

Mindannyian CSISZ-tagok s nemcsak együtt dolgoz- ] nak, hanem szabad idejüket is együtt töltik. Az ifjú- sági műhely nevezetessége — és egyúttal a fiatalok büszkesége, — hogy a legtisztább és legrendesebb az 1 egész üzemben.- — — —----------— — ^ - —------------------------------------------Vita a lakásépítésről

a nazaK es laKasoK i»DU-Den

készült összeírása alapján megállapították, hogy a három millió 612 ezer lakás negyede nem felel meg a követelményeknek, mert pincehelyiségekben és 100 évnél öregebb házakban vannak. Amikor a munkásosztály átvette a hatalmat, akkor láttunk hozzá az új lakások építéséhez. 1946 óta 650 ezer lakást építettünk. Az országos vita folyamán, mely e napokban kezdődik, ebből a tényből indulunk ki: már a vita elején előtérbe helyezkedik a lakások uniformizálásának kérdése. Örömteli az a tény, hogy a harmadik ötéves terv végén az állami, szövetkezeti és üzemi építkezési akciók keretében a lakások 96 százaléka típustervek alapján készül el. Különösen azért, mert ezzel meggyorsítjuk és olcsóbbá tesszük az építkezést. Ezzel kapcsolatosan felmerül a kérdés, vajon a következetes tipizáció nem vezet-e a lakás uniformizálásához.

O. Nečas mérnök, a típizá- ciós intézet prágai dolgozója

uj3£,ciuyyt’auen Mjeientette: „Hogy a lakások ne legyenek uniformizálva, ezen könnyen segíthetünk. Ez csakis a tervezőktől és az építészektől függ. A típusházakban teljesen egyénileg rendezhetjük be a lakásokat. Érdekes, hogy nálunk a lakosság jobban szereti a nagyobb helyiségeket. Az egész világon ma inkább kis lakásokat építenek. Előnyösebb a több kis szoba. Nagyobb legyen a lakószoba, ahol a család élete összpontosul. Sokan kifogásolják nálunk a lakások méreteit. A legújabb lakásnorma szerint egy négytagú családnál 62 négyzetmétert tehet ki a lakóterület. Franciaországban például 53 négyzetméter, Svédországban 54 négyzetméter.

Bratislaváhan igen alaposan készítik elő az országos vitát; A városi nemzeti bizottság dolgozói és a szakemberek a lakossággal folytatott beszélgetéseken válaszolnak a feltett kérdésekre. A beszélgetéseket november első felében kezdik meg.

reionok iramig

szorgalmas ooigozo, aKi elveszíti a takarmányt, aki pontosan végzi az etetést és becsületesen gondozza az állatokat. Fontos, hogy a gondozó anyagilag is érdekelve legyen a tejtermelés növelésében. — így beszélt Božena Školoudiková, a presenicei szövetkezet fejőnője.

De nemcsak ő beszél így, akinek nevét ott találjuk a 80 kezdeményező között, hanem a kerület többi fejőnője is kivétel nélkül. Az első pillanatra szerénynek látszó akció. — Fejjünk naponta egy literrel többet minden tehéntől — kerületi méretben tejtermelés terén az ötéves terv négy év alatti teljesítését jelentené.

Az Észak-Morvaországi kerület egyenletesen teljesíti a tejfelvásárlás tervét. A szép eredmény elérésének részesei elsősorban az állattenyésztésben dolgozók, főképpen a fejő- nők. Most is ők hallatták szavukat a legjobb állatgondozók aktíváján, ahol nyolcvan fejőnő felhívást kezdeményezett: Fejjünk minden tehéntől egy liter tejjel többet naponta!

A látszatra szerény vállalás hatalmas jelentőséggel bír. De valóraváltható-e ? Kérdezzük meg a fejőnőket, ők a legille- tékesebbek véleményt mondani a kérdésről.

— Természetes, hogy lehet, még többet is, nemcsak egy litert. Hogy mi keli hozzá? Egy

Tail Kill!

Tanulni kell, ha helyt akarunk állni az életben. Ez a mondat reánk, fiatalokra kétszeresen vonatkozik — mondja Rejchrtová Eliška, a rapotíni állattenyésztési kísérleti állomás segédzoo- technikusa.

Ez a fiatal leány alig öt hónapja intett búcsút az iskolapadnak, s mégis így beszél, mert érzi, hogy nem elég , mindennapi munkája jó elvégzéséhez az, amit az iskolában tanult. Tovább kell bővíteni a tudását, ami több, meg kell tanulnia „beszélni az emberekkel“. Bizony ez egy tizennyolc éves lány számára nem is olyan könnyű feladat. Mikor megtudta, hogy hová szól kinevezése, félni kezdett: Hiszen ott csupa mérnök és doktor dolgozik, hogy állhatok én melléjük tudásommal? — ilyen gondolatokkal jött új munkahelyére.

Most már mosolyogva emlékszik vissza aggodalmára. A kollektíva, a „tudósok"

készségesen segítik tanácsokkal, bizalommal fordulhat hozzájuk. A fejőnők és állatgondozók is gyorsan megkedvelték. A mi Eliš- kánk — így mondják, szinte egy kicsit büszkén, mikoi kérdezősködni kezdünk £ fiatal leány munkája iránt: — Eliška szorgalmasat végzi munkáját és tanul, hogy igazán jó zootechni- kussa válhasson.

A lapokban megjelent a hír: negyvenkét órás munkahét! Persze csak a bányákban és az üzemekben — jegyezték meg gyorsan egyesek. Mások még hozzáfűzték: rövidebb munkanap, kevesebb kereset — vagy: ha a hét óra alatt is annyit kell termelnem, mint azelőtt nyolc alatt, akkor köszönöm szépen. Egyebütt meg azt hallottam, hogy a mezőgazdaságban nem lehet hetente csupán negyvenkét órát dolgozni, mert a munkát akkor kell elvégezni, amikor az időjárás engedi.

Ezek a vélemények helytelenek. Az országos pártkonferencia határozata világosan leszögezi, hogy a munkahét rövidítése nem jelenti a kereset csökkentését és nem kíván nagyobb fizikai erőkifejtést sem. Ezen cél elérésének fő eszköze: a termelési tartalékok kihasználása, az új munkamódszerek bevezetése, valamint az újító mozgalom kiszélesítése. Ezzel szorosan összefügg a helyes bérpolitika, amely a dolgozókat magasabb szakképzettség elérésére serkenti. Ezek a megállapítások nemcsak a bányákra, az iparra, hanem a mezőgazdaságra is vonatkoznak.

Az is érthető, hogy az iparban a munkahét rövidítése gyorsabban bekövetkezik, erre megteremtette az alapot az új bérrendszer bevezetése: megtalálták az utat, hogy miképpen termelhetnek többet rövidebb idő alatt.

Mindannyian jól tudjuk, hogy a mezőgazdaságban a munka- szervezés még nincsen a kívánt fokon — ezért húzódnak egyes munkálatok a tervezett határidőn túlra. A második műszak szintén csak fehér holló. A meglévő géppark nincs« . teljesen kihasználva. Több helyen gondot okoz a szakképzettség kérdése, ezt főként a gépek rövid életképessége igazolja. Az állami gazdaságokon az új bérrendszer bevezetése, a szövetkezetekben a jutalmazás különböző formáinak meghonosítása terén még sok a tennivaló. Érthető, hogy mindez nem megy máról holnapra, az egyes feladatok megvalósításához időre van szükség.

De azt is látni kell, hogy a munkahét rövidítése lehetséges a mezőgazdaságban is. A szovjet lapok nemrég arról adtak hírt, hogy az év utolsó negyedévében néhány szovhoz- ban és egyéb mezőgazdasági üzemben kísérletképpen bevezetik a hétőrás munkanapot. Természetesen megfelelő szervezési és ökonómiai előkészítés után. S ami e téren a Szovjetunióban megvalósítható, az idővel nálunk is lehetséges lesz. Persze ne feledjük el, hogy a munkahét rövidítése sokrétű bonyolult kérdés, amely nem valósul meg csupán azáltal, hogy óhajtjuk és szeretnénk. Bevezetésére maguknak a dolgozóknak kell megteremteniük a megfelelő feltételeket a nemzetgazdaság minden ágában, tehát a mezőgazdaságban is. —s—

k MEZOGAZDASAGBAN IS

A Szovjetunió építőművészeiéről

Jól tudjuk, hogy az építőművészét mindig szoros és szerves kapcsolatban áll azzal a társadalommal, mely alkotta. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után az építőművészet hatalmas fejlődésnek indult. Az új társadalmi rend olyan lendületet hozott az első szocialista állam felépítésében, amilyet az emberiség története eddig még nem ismert. Az építészet minden kincse az egész társadalom tulajdonába ment át és az új társadalom saját építésével szemben határozott szigorú igényekkel lépett fel. A házak, városok és falvak tervezésénél a szovjet emberek új élettartalma inspirálja a tervező mérnököket. Az utcákat és tereket teljesen a közérdek szempontjából a város- tervezés korszerű követelményeinek megfelelően építik.

Alig múlt . 15 éve, hogy Moszkva távlati tervét jóváhagyták s a hatalmas városépítés terve bolseviki szívős következetességgel megvalósult.

Párizs távlati tervevei már 200 év óta bajlódnak és nem tudták megoldani. Sok ígéret hangzik el London és New York építésére vonatkozólag is, de a nyomortanyákat még nem távolították el. Annál kirívóbb a luxusvillák hivalkodó pompája.

Moszkva teljesen megváltozott, tökéletesen visszatükrözi a kor történelmi nagyságát és szépségét. Nemcsak a középületek nőnek egymás után, mint a gombák, hanem elsősorban a lakóházak. A szovjet építőművészet csak azért érhetett el ilyen csodálatos eredményeket, mert a leghaladóbb építészeti szerkezeteket, az építőipar legújabb vívmányait tömegesen veszi igénybe. Tömeges építkezés — ez a fogalom nyitott új korszakot az építőművészet történetében. És a tömeges lakás- és középületek felépítését az új technika alkalmazása mellett a szocialista tervgazdaság tette lehetővé, amely az emberről való gondoskodást helyezi mindenek fölé. A tömeges építéssel természetesen szorosan összefügg a gyorsaság! Az építőipar fellendülését a szovjet építészek főként a típusházak tervezése és kivitelezése útján érték el. A típusépületek a legjobbak közül a legjobbakat jelentik. Ebből a következtetésből sokat tanulhatunk, mert nálunk a típusházakat még mindig másod- rendúeknek tekintik. A típusépületnek szépnek és olyannak kell lenni, hogy kényelmes és szép otthont nyújtson a ma embere számára. A szovjet építkezések láttán arra a meggyőződésre jutunk, hogy az építkezés tipizálása hozzásegít bennünket a kommunizmus örömteli építőművészetének kialakításához.

Most. amikor hazánkban országos vita indult a lakásépítésről, érdekes lesz megismerni, hogy ez ev augusztusában a Moszkvában lezajlott lakás- építőst versenypályázatra milyen terveket küldtek be. A lakástervek között túlnyomóan 3—4 emeletes házak szerepeltek. A szovjet tervezők tiszteletben tartják a városi embernek a szabad természet utáni sóvárgását. Abból látjuk ezt, hogy a Versenypályázatra érkezett tervek fokozottabb mértékben gondoskodnak a zöld sáv létesítéséről. Olyan négy- emeletes házterv is akadt, amely a földszinti lakásokhoz a ház elé, a többihez pedig a háztetőkön rendezi be a kerteket. Nagy érdeklődést keltettek a szálloda-rendszerű lakóházak. Teljesen újszerű, de

veľtségnek örvendett, ma háttérbe szorul. Fontosabb szerepet'tölt be\a lakószoba, ahol a család közösen étkezik, de ahol egyik családtag se alszik. A legújabb tervek között sok az olyan, amely a lakást két fő részre osztja, a lakószobára és a konyhára, s azután következnek a hálószobák, a fürdőszobával és a mellékhelyiségekkel.

A Moszkvai Tipizáciős Intézet például úgy oldja meg a lakásbeosztás kérdését, hogy a lakószobát tekinti központnak, ahonnan a családtagok a lakás többi helyiségébe jutnak. A családi házakat többnyire két lakással, elökerttel tervezik.

A versenypályázatok és az

Egy szovjet lakásterv. Csak a vízvezeték felszereléséhez kötött helyiségek vannak „betervezve“, a lakás többi részét a laké egyéni kívánsága szerint osztják be.

építészeti szakemberek gyakori értekezletein is bizonyítják, hogy a szovjet építőművészet is állandóan újabb és tökéletesebb kifejezési formák után kutat. A mi építészetünk feladata, hogy folyamatosan alkotó módon értékesítse a szovjet tapasztalatokat.

már nem egészen eredeti egy olyan lakóház terve, amely a naphoz igazodva a saját tengelye körül forog. A tervpályázatoknál feltűnő, hogy sok az úgynevezett „konstrukció“ nélküli ház, ahol az előregyártott elemekből csak a lakásegység épül fel, míg a lakás végleges felosztását a lakó kívánsága szerint utólag oldják meg.

A lakőkonyha, amely nálunk is éveken keresztül közked-