Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-01 / 44. szám

„GESZ TENYEBA RNA“: Az itt közölt kosztüm fiatalos és jól kihasználható. Vastag szövetből készül — lehet kockás, spric­celt — ősszel, kora tavasszal viselhető, és begombolható teddyber béléssel egész télen viselheti. Tehet rá kis szőrme- gallért is, de nem fontos. Szép öltözéke lesz, ha az anyaghoz illő színből egy szövetblúzt csi­náltat. „KÍVÁNCSI VAGYOK“: Téve­dés, hogy a kisestélyi nem ki­használható, s tévedés az is, hogy csak egy télen lehet vi­selni. Kisestélyiben nemcsak színházba, hangversenyre me­het, hanem táncos szórakozó­helyre, mulatságba, sőt még bálba is. A kisestélyi annyira divatos és elterjedt, hogy kezdi kiszorítani a nagyestélyi ruhá­kat. Az idei szezon legnagyobb kisestélyi divatja a bársony. Lehet szilvakék, zöld, bordó, de a legdivatosabb és persze leg­elegánsabb és nem utolsó sor­ban legpraktikusabb a fekete. Egy fekete bársony kisestélyit évekig viselhet, mindig divatos és elegáns lesz Maga a bársony annyira szép és jól öltöztet, hogy a legegyszerűbb fazont ajánljuk. Nemsokára közlünk modelleket. ■y­................ > ... . Mit mikor, hová? A jólöltözöttség első feltétele, hogy tudjuk, mit — milyen öltözéket — mikor kell viselni. Elegánsabban megjelenni ott, ahol ez nem szüksé­ges. épp olyan hiba, mint sportosán öltözni oda, ahová elegáns ruha való. Ez azt jelenti, hogy nem veszünk fel kockás szok­nyát vagy sportpulóvert táncolni vagy színházba, nem megyünk kisestélyi- . ben a moziba, sem pedig reggel a tejért vagy zöldséget vásárolni nem megyünk vadonatúj, ele­gáns kabátunkban, külö­nösen, ha az halvány­rózsaszín vagy világos­sárga. Ez utóbbi bizony gyakran előfordul. S a hiba nemcsak az. hogy a kabát könnyen bepisz­kolódhat, hanem: ele­gáns kabáthoz elegáns cipő, táska, s más tarto­zék illik. Az elegáns ka­bát bizony sokat veszít eleganciájából, ha haris­nya nélkül vagy zoknival, kitaposott cipővel, bevá­sárló táskával, kesztyű nélkül viseljük. Ugyanígy fölösleges pl. egy kimondottan elegáns táskát (retikült) vinni, ha egyszerűen bevásár­láshoz vagyunk öltözve. Ilyenkorra a bevásárló táska való. Általában délelőtt min­dig egyszerűbben, spor­tosabban öltözünk, mint délután és este. Sportos kosztümhöz. kabáthoz, lapossarkú vagy félma- gassarkú cipőt viselünk, míg az elegáns öltözék, ruha, kabát vagy kosz­tüm magassarkú cipót kíván.Ha egészségi okok­ból magassarkú cipőt nem viselhetünk, a la­possarkú fazonjának ele­gánsnak kell lennie.-„Kékszemű barna kislány": A lehető legnagyobb hibát csi­nálja, amikor haját mosópo­ros vízben mos­sa. Hogy is juthat ilyesmi eszébe? A mo­sópor szódát tartalmaz, ami a legnagyobb méreg a hajra nézve. így nincs ok a csodálkozásra,' ha haja tönkremegy. Most, miután a bajt már megcsinálta, nem se­gíthet másképpen, minthogy haját a lehető legrövidebbre vágatja és csakis tojássárgá­Nem egyszer halljuk megje­gyezni régi ru­hákra: kabát alá jó lesz. Ezen nincs semmi furcsa, így is van. Ha sétálni megyünk, s nincs szándékunk­ban sehová sem bemenni, fö­lösleges elegáns, új ruhát ven­ni a kabát alá. Egyre azonban vigyázni kell. A ruha lehet régi, de mindig olyan állapotban, hogy ha esetleg útközben ked­vünk szotťvan bemenni a mozi­ba vagy találkozunk egy isme­rőssel és az behív magához — a kabátot mindig levehessük. Nagyon csúnya, ha kabát alá piszkos, gyűrött, túl szűk vagy bő ruhát veszünk, szoknyát biztosítótúvel összetűzzük, stb., azzal, hogy: „úgysem veszem le a kabátot“. Nem beszélve arról, hogy ilyen ruhában sehol, tehál otthon sem tartózkodha­tunk. Otthonra rendes otthoni ruha való, amit erre a célra csináltattunk vagy vettünk. Ezt a rendes otthoni ruhát sem szabad azonban kabát alá vi­selnünk Nem szép látvány, ha valaki leveszi a kabátját, s alatta pl. flanell ruha, vagy még elrettentőbb! — pongyola van! Ez annál visszataszítóbb, ha a flanell ruha ráadásul ki is lóg a kabátból. javai mossa, minden más mo­sószer nélkül. (Langyos vízzel öblíti le.) Ha haja rendbejött, elhagyhat ja a tojássárgás mo­sást, helyébe finom minőségű sampont használjon. „Piros orr“ és „Mit tegyek“: A piros orrnak több oka lehet: vérkeringési zavarok, vér- szegénység, fa­gyás, idegesség, bélzavarok, stb. Külső szépítő szerek keveset segítenek, az okot kell megállapítani és aszerint kezelni. Legjobb or­voshoz fordulni, de addig is tartsuk be a következőket: ne együnk pikáns, fűszeres étele­ket, ne igyunk feketekávét (fehéret sem babkávéból), s ügyeljünk a rendszeres bél­működésre. Egyszer hetente kamilla fölött gőzöljük. Külső szernek ajánljuk: száraz krém­mel bekenni az orrot és az arcbőr színénél egy árnyalattal sötétebb púderrel bepúderezni. A lochnesi szörnyeteg titka, amely állítólag egy nem is olyan nagy skót tóban él, nem egyedülálló. Csodálatos vízi szörnyetegekről más or­szágokból is hírek érkeznek és sok tudós foglalkozik ezzel a kérdéssel. Külföldön elősze­retettel olvassák a szörnyete­gekről szóló cikkeket és köny­veket. Alábbiakban a legújabb adatokat közöljük a lochnesi szörnyetegről és az afrikai sár­kányokról, a lochnesi szörny ikertestvéreiről. NESSI- PERSONA GRATA — NEM AZ EGYEDÜLI A lochnesi szörnyeteg „tit­kát" még most sem fejtették meg a tudósok. Már több ízben le akarták „leplezni", a titok­zatos Nessi- „személyiségét", ahogy Loch-Ness legendáris la­kosát nevezik. Azt mondják, hogy William Beebe az óceán mélységeinek meghódítója le akart ereszkedni a tó mélyére. Tervét azonban nem valósítot­ta meg, a tó vize rendkívül zavaros, úgyhogy néhány méter mélységben már alig lehet látni valamit Az angol tudósok már több ízben megkísérelték, de a végén lemondtak arról, hogy felkutassák a tó mélyét. Pedig elhatározták, hogy a tenger­mélységek mérésénél alkalma­zott önmiíködö berendezéseket használják fel. A szakkörök jelenleg ott tartanak, hogy nem tagadják Nessi létezését. Doktor M. Barton a híres angol zoológus ez év februárjában cikket kö­zölt, melyben a tanúkihallgatá­sok tudományos elemzése alap­ján megállapította, hogy Nessi név alatt valószínűleg egy ha­talmas páncél nélküli teknős­béka „bújik meg", amely élet­módjával a történelemelötti korban élő plesiosaorosra em­lékeztet. A skót hivata­lok Nessit „per­sona grátá“- nak siettek ki­jelenteni és az­óta nem szabad megölni vagy kárt tenni ben­ne. A tudósok reménye arra jogosít, hogy már a legköze­lebbi időben megoldják a természet egyik „leghangosabb" természeti tit­kátvagy talán az emberi fan­tázia szüleményének a titkát a „lau" vagy „sipe/cue-nauta", „mokele-mbembe" vagy „ajlali" néven ismert vízi sárkányok története, amellyel sokat fog­lalkoznak a tudósok. Ha meg akarunk ismerkedni vele, akkor a hűvös Jakutszkból Afrikába kell utána mennünk. VÍZILÓ-FALÓK ■f mikor Hans Schotnburg, /k az ismert német utazó 1907-ben Észak-Rhodé- ziában a Bangveoló tóig elju­tott, azon csodálkozott, hogy ebben az ingoványokkal és sűrű nádassal körülvett tóban nem él víziló. Hiszen ott valóban ideális életkörülményekre ta­lálna. Észrevételét elmondta a helyi kísérőnek, aki elmesél­te, hogy a tóban egy olyan ra­gadozó él, amely kipusztította a vízilovat. Huszonöt évvel ké­sőbb, amikor Schomburg nyol­cadszor járt Afrikában, meg­győződött róla, hogy Bangveoló sziget környékén a víziló ki­pusztítása még mindig foglal­koztatja a lakosságot. Amikor a Dililo tóhoz érkezett (Kelet- Angoláján), ott is hallott va­lamit a „sipekve“ nevű állatról, amely kipusztitotta a vízilovat. Amikor Schomburg visszatért Németországba és elmondta a dolgot Kari Hagenbecknek, az azonnal hajlandó volt fedez­ni egy tudományos expedíció kiadásait. Hagenbeck már más utazóktól is értesült az ilyen szörnyetegek létezéséről. Néze­te szerint dwnsaurosokról van szó, amelyek túlélték különös körülmények folytán az őskort. És mivel szerette volna bebizo­Tehát: ha otthonról sétálni is indulunk, gondoljunk rá, hátha betérünk valahová, vigyázzunk, nehogy kabát alatti ruhánk miatt kellemetlen helyzetbe kerüljünk. * Valószínűleg mindenki tudja de sokszor megfeledkezik róla, hogy a kötény nem alkalmas látogatáshoz. Vagyis: ha főzés közben beugrunk a szomszéd- asszonyhoz valamit megkér­dezni, magunkon hagyhatjuk a kötényt. Ilyenkor azonban nem ülünk le, nem kezdünk be­szélgetésbe, egyszóval „nem felejtjük ott magunkat“. Másrészről viszont ne felejt­sük el és ne legyünk lusták felvenni a kötényt mindenkor, ha arra szükség van, még ak­kor is, ha csak néhány percről van szó. Meglátjuk, így keve­sebb lesz a tisztítani való a kifröccsent zsírtól, lecseppent mártásoktól. Ezalatt azt értjük, hogyha pl. az előre elkészített ételt befejezzük, kisütünk va­lamit, kössük fel a kötényt, még öt percre is. N essi titka tulajdonképpen azzal a kérdéssel függ össze, vajon lehetsé­ges-e, hogy a földön özönvíz előtti szörnyetegek éljenek? A föld különböző vidékeiről, Ausztráliából, Üj-Guineából, Jakutszkból és Afrikából a kí­gyókhoz lyxsonló élőlényekről érkeznek hírek, amelyek elha­tengeri ördög“ — három méter magasság­ban is tud mozogni. nyitani. hogy ő a ritka és egzo­tikus állatok legnagyobb szállí­tója, a Bombeó tóhoz nagy expedíciót szervezett. A fő cél az volt, hogy élő dinosaurusok- kai térjenek haza. Az expedíció azonban nem érte el célját. eiejantnagysűgú hüllőről, amely a faluhoz közeli ingoványokon élt. Parancsot adott ki, ha va­laki megpillantaná, azonnal fi­gyelmeztesse rá a királyt. Egy­szer három izgatott ember azt mesélte, hogy látták a ször­nyeteget, amint az ingovány szélén pihent. Megfigyelték, amint felállt és kúszva a vízbe bukott. Hosszú nyaka, kis feje volt és a lába pedig olyan, mint egy óriásgyíké. Levanica az ingoványhoz sietett, látta, hogy valami hatalmas, nehéz test fekszik a mocsár szélén, a parthoz széles út vezetett, és ott, ahol a szörnyeteg a vízbe ereszkedett, zavaros víz szök­kent fel azokból a gödrökből, melyeket a szörnyeteg lába nyoma hagyott. Levanica azon­nal hivatalos jelentést küldött Burocalendabe, Hardigó ezre­desnek, az angol rendőrség fő­nökének, és arról értesítette, hogy „vagon nagyságú kígyó - fejű állatott látott, melynek nyoma 4—5 láb széles". VADÁSZATOK DINOSZAUROSZOKRA y ízözön előtti szörnyete­gekről más helyekről is hírek érkeztek. A Victo­ria tóban angol tisztek zsiráf- nyakú állatot figyeltek meg, amelyet a négerek „launak“ neveztek. Grant az ismert afri- kakutató hasonló élőlényt lá­tott a Nílus és a Drammond- Hay torkolatánál, a Njassza tóban. Stevens szerzsant pedig „tengeri kígyóval“ találkozott a Nílus felső ágánál. Az afrikai sárkányokról szóló történet 1919-ben érte el tető­pontját, amikor az újságokban hírek jelentek meg arról, hogy egy dinoszauroszhoz hasonló élőlény megtámadott egy mér­nököt, aki Belga-Kongóban a vasútépítésnél dolgozott. Azu­tán kipusztított még néhány falut. Az egyik amerikai kuta­tóintézet állítólag öt millió dol­lár jutalmat ígért annak, aki élve vagy holtan kézre keríti a dinoszauruszt. Afrikába tö­megesen dinoszaurusz-vadá­szok érkeztek. Egyidejűleg tu­dományos expedíciók is oda készülődtek. Az amerikai kuta­tóintézet hivatalos képviselője 1920. február 23-án a Times cí­mű lapban kénytelen volt de- mentálm a jutalom kiírására vonatkozó híreket. 1932-ben két hatalmas tudo­mányos expedíció, egy svájci és egy amerikai, nyugat -afrikai útján újból találkozott egy ei expedRftó vezetője is. Leírá­sai szerint az élőlény a hüllők­höz tartozott, de nagyobb és veszélyesebb volt, mint a kro- kodílus vagy a víziló. A Csium- be folyó partján az ottani la­kosság gyakran lát valami óriási állatot, és azt „libata"-nak nevezi. A svájci zoológusok is utánajártak, strichninnel meg- mérgezett malacot tettek ki csalétkiil a „libata" számára, de a yíziló húsa után, úgy lát­szik, ez nem jelentett számára csemegét. Doktor Monar 1932- ben ezt írta: Elméletileg ki­zártnak tartjuk, hogy még lé­tezzenek a mezozoikus kor­szakban élő csúszómászók utó­dai. Afrikában azonban még sok olyan terület létezik, ahol eddig nem végeztek kellő kuta­tásokat. ÉLHETNEK MÉG MA IS DINOSZAURUSZOK? A mint látjuk, a tudósok manapság is sokat fog­lalkoznak ezzel a kérdés­sel. A kutatások eredményte­lennek bizonyultak, s ezt az a körülmény is igazolja, hogy a történelem előtti szörnyete­gek ritkán fordulnak elő, telje­sen hozzáférhetetlen helyeken hatalmas mocsarak közepette. Afrika nyújtja a legkedve­zőbb életfeltételeket az őskori állatok számára. Éghajlata ugyanis lényegesen nem válto­zott. Afrika olyan földrész, melynek túlnyomó részét majd­nem ötszáz millió év óta nem öntötte el tenger. A geológiai változások, amelyeken ötven millió évvel ezelőtt mentek át a földrészek, Afrikát alig érin­tették. Szerencsésen elkerülte a jegesedési korszakot is, amely százezer évvel ezelőtt tönkretette Európa, Szibéria és Észak-Amerika melegövi nö­vényzetét. A régen kihalt élő­lények világából valószínűség szerint Afrikában tarthatták fenn a legjobban magukat, mert itt védelmet nyújtottak számukra az őserdők, lápok, sziklák, és az évezredek óta megállapodott időjárás. Mint egy természeti paleontológiái múzeumban, úgy élnek ott az őslények. Az okapi közép-afri­kai emlőst századunk elején fedeztek fel Kelet-Kongó erdő­ségében. A zsiráfok családjához tartozik, amelyek valamikor Afrikában, Ázsiában, sőt Euró­pában is nagy számban éltek, és sok millió évvel ezelőtt hal­tak ki. Csak az okapi maradt meg az őserdők rengetegében. Közép-Afrika nyugati tropikus erdőségeiben él a bongó, az egykori antilopfajták egyike, olyan csíkos, mint a zebra. Felsorolhatnánk a harmad­kom fauna Afrikában élő utó­dait, az őshüllőket, hiúzokat, vakondokat, szarvasokat, patás nyulakat, amelyeket Cuvier „miniatűr" orrszarvúaknak ne­vezett. N, A német kormány 1913-ban Stein kapitány vezetése alatt kartográfiai és geológiai expe- . . .... díciót indított nyugat afrikai gyatott tavak melyen vagy suru tartományaiba. A kapitány nem erdőségek közepette tanyaznak. hagyta figyelmen Ja ka_ Ausztráliában ott van a „bu- nip", a rendkívül bizonytalan formájú vízicsoda, Üj-Guineá­ban pedig „a rau", a „stego­saurus" és a „brontosaurus“ „kevereke". A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának jakutszki fiók­jába levél érkezett Viktor Alekszandrovics Tverdohlebov- tól, a tudományos akadémia kelet-szibériai fiókjából, amely­ben azt közli, hogy a Vorota tavon (az ojmjakonszki járás­ban ) a tó kellős közepén hatal­mas ismeretlen élőlény bukkant fel. A víz felszínén világosan látták keskeny gerincét. A fe­jén két szimmetrikus folt tűnt fel, valószínűleg ez volt a sze­me. A szem közötti távolság legalább két méter volt. Jellemző, hogy a találkozás a közeli Lalinki nevű tó mellett történt. A tó környékén élő emberek azt mesélik, hogy a víz fenekén titokzatos állat él, melyet a jakutok ördögnek ne­vezték el. N. V Cserszkij, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája ja­kutszki fiókjának vezetője sze­rint a jakutszki „csoda“ való­színűleg a delfinek családjához tartozik. Nem zárja ki azt a valószínűséget sem, hogy a ti­tokzatos jakutszki élőlény az őslényekhez tartozik, amelyek 60—70 millió évvel ezelőtt lak­ták a földet. Sokkal gazdagabb meruni lakosság körében elter­jedt mendemondákat, „mohele- mbembe"-röl a fantasztikus szörnyetegről, amely rettegés­ben tartotta az egész környé­ket. Különböző vidékeken élő emberek teljesen egyformán írták le a szörnyet. Stein kapi­tány ezt irta: Az élőlény szür­késbarna színű, sima bőrű, ha­sonlít az elefánthoz, vagy egy bizonyos mértékben a vízilóhoz is. Hosszú és mozgékony a nya­ka, csak egyetlenegy, de rend­kívül hosszú foga van, és ez tulajdonképpen már nem is fog, hanem agyar. A farka hosszú és hasonló a krokodíluséhoz. A szörnyeteget csónakon nem lehet megközelíteni, mert fel­fordítaná és az embereket megöli. „Mokele-mbembe" a sziklás partok vízalatti hasadé- ka között él és növényi táplá­lékot keres magának. Megmu­tatták kedvenc ételét, a nagy fehér virágú „lianát", melynek gyümölcse az almára emlékez­tet. A Somba folyó mentén ösvényt láttak, amelyen ez az élőlény állítólag tápláléka után járt. K amerun vidékéről is ér­keznek hírek szörnyete­gekről. A század elején Észak Rhodéziában a Zambézi folyó mentén a benszülöltek Baroceland nevű királysága fe­küdt. Levanica, a királyság kormányzója sokat hallott egy hatalmas hüllő­vel, „amellyel szemben a kro- kodilus csak csecsemő." Az amerikai expe­díció vezetője Kamerunban Ivan Senderson az ismert zoo­lógus és író volt. Az expe­díció tagjai amikor csónakon félig elsüly- lyedt barlangok mellett halad­tak el, egyszeresük azt hallot­ták, amint a barlangból valami hatalmas test a vízbe ugrik. Csak a víz felszínén sikerült a „valamit“ látni, hatalmas hullámokat vert és azután a víz alá bukott. Hasonló titokzatos lényről ír doktor Monar a sváj­A világ legmagasabban fekvő községében: A történelemben első ízben fordult elő az idén, hogy a tibeti Phari községben 4500 méterrel a tengerszint felett, gabonát és zöldségeket termesztettek. Phari, a világ legmagasabban fekvő községe, Jatunk és Lhassza között fek­szik. Itt, a hófedte hegycsúcsok között épült községben, az évi legmagasabb hőmérséklet plusz 16 fok, a legalacsonyabb pedig mínusz 22 fok. Egész évben legfeljebb 70 fagymentes nap van ezen a vidéken. Az idén ősszel Phari lakossága vagy 30 hektáron rozsot aratott és krumplit termelt. Első ízben termeltek ezen a vidéken répát, Vajon élhetnek-e egyes me­zozoikus dinoszauruszok és tengeri hüllők? Sokan kétel­kednek benne, hiszen eddig még nem siL-uült egyetlen egyet se elfogni közülük és az ásatások­nál se találtak nyomukra. Ezért további kutatásokra és új ér­dekes felfedezésekre várunk. parajt és egyéb zöldségféléket is. Zajtalan szövőgép: Az idei dornbirni vásár szenzációja egy újfajta keletnémet szövőszék volt, amely az eddigiekkel el­lentétben úgy dolgozik, hogy a szövet hosszanti és kereszt­szálai nem egymás mellett, ha­nem egymáson feküsznek, és azokat egy különleges varró­gépfej speciális öltéssel fogja össze. Az újfajta szövőszék legjelentősebb tulajdonsága, hogy nincs rajta vetélő, miáltal jóformán zaj nélkül működik és jóval kevesebb üzemi bal­esetet okoz. Az új géppel órán­ként 156 méter szövet állítható elő. OJ IEJOSAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden Kiadja a Smená, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József. — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01, Bratislava, ul. Nár. povstania 41. Előfizetés egy évre 31.20 — Terjeszt) a Posta Hirlapszolgálata. K-20*01131

Next

/
Oldalképek
Tartalom