Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-10-11 / 41. szám

Változnak az idők A megváltozott világhely­zet sehol sem tükröződik viss/a élesebben, mint a ha­talmas USA tehetetlenségé­ben a kubai forradalom lát­tán Nem is olyan régen, csak néhány éve, hogy az United Fruit Company képes volt a guatemalai kormányt elsöpörni. Akkoriban a jobb­oldali sajtó nagy hangon ünnepelte a „hazafiak“ fel­kelését a kommunistabarát Arbenz „diktátor“ ellen. Hogy amerikai beavatkozás­ról lett volna szó? Ugyan! ilyesmiről csak a „rosszin­dulatú kommunista sajtó" Irt. J A változott erőviszonyok következtében az Egyesült Államok jelenleg — fogcsi­korgatva bár — kénytelen eltűrni,- hogy kapui előtt egy kis nemzet képes megvédeni függetlenségét. Az amerikai nagytőke lapja, a „Time“ melankóli- kusan ecsetelve emlékszik meg arról a kis csetepatéról, amikor egy Carlos Castillo Armas nevű guatemalai ez- 'edes az USA központi kém- ízolgálata társaságában- (CIA) megindította ellen­forradalmi akcióját a „vö­rös“ Guatemala ellen és USA-pilőták vezette bombá­zók zúdultak az ország fő­városára. Milyen csodás idők voltak még azok! Mi is történt azóta? Csak annyi, hogy amíg Eisenhower kijelentette, mi­szerint az Egyesült Államok a nyugati féltekén nem tűr meg kommunisták által el­lenőrzött kormányt (önren­delkezési jog?!), ugyanak­kor a Szovjetunió félreért­hetetlenül adta tudtára a világnak, hogy egyetlen, függetlenségéért küzdő nem­zetet sem hagy cserben, amennyiben azt az imperia­listák megtámadnák. És ez érvényes mind Kongo, mind Kuba esetében. Gaulle tábornok nem gondolta őszintén Algéria népének ön­rendelkezési jogáról tett kije­lentését. Politikájának igazi arculatát akkor mutatta meg, amikor a közelmúltban, megtá­madta az ENSZ-t és az alapok­mányt. Előre kijelentette, hogy az Algériáról hozott bármilyen szakon javaslatokat terjeszt határozatnak nem fesz befolyá- elő, hogyan korlátozzák a nuk­sa az ő politikájára.“ Az iraki külügyminiszter után Frank Aiken, Írország külügyminisztere szólalt fel. Az ír küldöttség nevében ki­jelentette, hogy az idei ülés­Az ENSZ közgyűlése folytatta az általános vitát, majd meg­kezdte a szovjet-amerikai tárgyalást sürgető öthatalmi ja­vaslat és az ausztráliai módosító indítvány megvitatását. Mi­után az ausztráliai módosító javaslatot elfogadta az ENSZ közgyűlése, az öthatalom képviselői szavazás után szünetet kértek. A szünet után Nehru bejelentette, hogy mivel az ausztrál módosító javaslat éppen az öthatalmi javaslat lénye­gét változtatja meg, ezért javaslatukat visszavonják. Ezzel az öthatalmi javaslat körüli heves vita holtpontra jutott, anélkül, hogy a közgyűlés bármilyen eredményt is elért volna. A csütörtök délelőtti ülésen elsősorban a Kínai Népköztár­saság képviselete kérdésének tárgyalása folytatódik. Az általános vita első szóno­kaként Hasim Dzsavad, Irak külügyminisztere, az iraki kül­dött szólalt fel. Javasolta, hogy az ENSZ-ben alakítsák meg a háborús erők feltartóztatásá­nak hatékony szervét és léte­sítsenek központot a nemzet­közi vitás kérdések és problé­mák békés megoldására. Dzsavard kiemelte: a legfon­tosabb ma elismerni végre a Kínai Népköztársaság jogait az ENSZ-ben, megoldani Nyugat Irián, indonéziai terület holland megszállásának kérdését, be kell fejezni Nagy-Britanniának az omani nép ellen folytatott gyarmati háborúját és meg kell gátolni Franciaországnak Mau­ritánia elszakitására irányuló törekvéseit. A tanácskozások és az össze­jövetelek eredményei azt mu­tatták — mondotta Dzsavad Algéria kérdésében —, hogy de StzálUU ao; acauu Manhattani sziget gránit szikláiban a Federal Reserve Bank of 'New York épülete alatt öt emeletes mélységben fekszik Amerika aranyfedezete, mely­nek súlya tízezer tonna. Ennél, 2500 tonnával, csak a Ford Knox páncélfiókok „gazdagabbak", de az az arany már nem az Egye­sült Államoké, hanem a Világ­banké és a Nemzetközi Pénz­alapé. letek. A cikk az amerikai pénz­ügyminisztérium statisztikai adataira támaszkodik. Az ada­tokból pedig kiviláglik, hogy a VESZÉLYBEN A DOLLÁR „Tegyetek meg minden intéz­kedést és gátoljátok meg az „aranyválság“ kitörését! A megriadt tőzsde-körök és pénz- mágnások segélykiáltása első­sorban Eisenhower kormányá­nak szól. A pénzügyi körök erő­sen támadják, mert nem sike­a világon. A dollár veszélyben forog. Az arany menthetetlenül ' szökik Amerikából. Az U. S. News World Riport című lap nemrég azzal a kérdéssel foglalkozott — természetesen kapitalista szemszögből, hogy tulajdonkép­pen mi is az oka annak, hogy az Egyesült Államokban any­agira csökkentek az aranykész­Mennyibe kerül a háború? A leszerelés közvetle­nül érinti az élet külön­böző területeit és termé­szetesen összefüggésben van a gazdasági kérdé­sekkel. A pénzügyek a legszorosabb kapcsolat­ban állanak a béke és háború kérdéseivel. A pénzügyekben visszatük­röződik az állam bel- és külpolitikája is. Fidel Castro, Kuba miniszterelnöke az ENSZ-ben tartott nagy­sikerű beszéde után baráti beszélgetést folytatott Antonin Novotný elvtárssal, köztársaságunk elnökével. milliárd 500 millió koronával emelkedtek a külföldi követelé­sek, úgyhogy azok meghaladják a fedezet magasságát. Ez azt jelenti, hogy ha a követelések­kel egyidejűleg lépnének fel a hitelezők, a dollár elvesztené aranyfedezetét, és hogy ez a körülmény milyen gazdasági következményekkel járna, azt szinte nehéz végiggondolni. Hogy miért csökken az arany- fedezet, ezt a nemzetgazdászok azzal magyarázzák, hogy az Egyesült Államok külkereske­delmi mérlege teljesen passzív. A hiány 1959-ben 3 milliárd 800 millió dollárt tett ki. Az idei hiány valószínűleg 2,5 milliár- dot jelent. Ez a gazdasági rom­lás a kapitalista világban, fő­ként pedig a londoni City-ben azt az irányzatot eredményezi, hogy mindenki igyekszik szaba­dulni az amerikai értékpapírok­tól. A fejlődés ilyen iránya egyelőre még nem érte el azt a pontot, hogy a külföldi tőzs­déken pánikot okozzon, de az Egyesült Államok pénzügymi­nisztériumának vezetősége már előre látja a várható esemé­nyek árnyékát. A kongói és általában az af­rikai helyzet arra kényszeríti a dollár mértékek tulajdonosait, hogy értékeiket aranyra vált­sák be. Lassan, de biztosan az egész világ csökkenti a dollár iránti tiszteletét. kapitalista világ „legszilárdabb gazdasági bástyája" erősen inog. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ARANYKÉSZLETEI 19.2 MILLI­ÁRD DOLLÁRRA CSÖKKENTEK Az utóbbi húsz év alatt Ame­rika még egyszer sem érte el ezt a mélypontot. Az aranyfe­dezettel szemben viszont 18 Ismeretes, hogy a háború előkészítése és viselése óriási összegeket emészt fel. Az első világháború kiadásai 95 milliárd dollárt tettek ki (háború előtti vásárlóérték). Az első világhá­ború drágább volt, mint az előző 112 évben viselt vala­mennyi háború. Az első világháború óriási méretű ktadásait könnyebben megértjük, ha összehasonlítjuk a háborút viselő országok nem­zeti vagyonával. 1914-ben Nagy- Britannia nemzeti vagyonát 70 milliárd dollárra, Franciaorszá­gét és Olaszországét együtt 80 milliárd dollárra becsülték. Az összes kapitalista orszá­gok közvetlen háborús kiadásai a második világháborúban — angol nemzetgazdasági szakér­tők távolról sem pontos számí­tásai szerint — 925 milliárd dollárt emésztettek fel, folyó árak szerint. E hatalmas összeg még nem foglalja magában a Szovjetunió háborús kiadásait. A Szovjetunió közvetlen hábo­rús kiadásai a hadügyminiszté­rium és a haditengerészeti mi­nisztérium számításai szerint négy és fél év alatt 551.1 mil­liárd rubelt tettek ki, ami az akkori átszámítás szerint (1 dolár — 5 rubel és 5 kopejka) 104 milliárd dollárnak felel meg. Tehát a második világhá­ború pénzbeli kiadásai (Kína háborús kiadásai nélkül) elér­ték a — legkevesebb — egy billió dollárt, azaz valutába át­számítva a háború kétszer any- nyiba került, mint amennyire a háború előtt a három leggaz­dagabb kapitalista ország, Egyesült Államok. Nagy-Bri- tannia és Franciaország egész nemzeti vagyonát becsülték. Az idézett adatok közel sem mutatják meg, milyen óriási veszteség érte az emberiséget a két világháború folyamán, hiszen ezek csak az állami kincstárak közvetlen háborús kiadásait ölelik fel. Ezenkívül a háborúk, különösen a máso­dik, hatalmas károkat tettek anyagi javakban is. A legnagyobb károkat a má­sodik világháborúban a Szov­jetunió szenvedte, amelynek területén a legádázabb harc folyt a fasiszta agresszorok ellen. A közvetlen háborús és a háború okozta utólagos kia­dások, valamint a lakosság és a Szovjetunió szocialista üze­meinek jövedelmében okozott károk 1 billió 890 milliárd ru­belt tettek ki, vagyis 357 mil­liárd dollárt. Ehhez még hozzá­számíthatjuk azokat a közvet­len veszteségeket, amiket az államnak és a lakosságnak a német fasiszta megszállók okoztak; ezek a veszteségek háború előtti árakban 679 mil­liárd rubelre, v. i. 128 milliárd dollárra rúgtak. Az anyagi ja­vakban és jövedelmekben oko­zott károk, valamint a közvet­len és utólagos háborús kiadá­sok a Szovjetunióban a Nagy Honvédő Háború idején elérték a 2,569 milliárd rubelt, azaz 485 milliárd dollárt. Ez a szám csaknem kétszeresen felülmúl­ja az első világháború vala­mennyi részvevőjének háborús kiadásait és anyagi javakban elszenvedett kárait. 2,569 milliárd rubel! Ez az összeg felülmúlja a nemzetgaz­daság összes befektetéseit, amelyeket az állami és szövet­kezeti szervek (a kolhozokon kívül) a szovjet hatalom fenn­állása óta 1958-ig eszközöltek (2,144.2 milliárd rubel, 1955 júl. 1-i árak szerint) vagy a Szovjetunió hétéves tervének befektetéseit 1959-től 1965-ig (kb. 2 billió rubel). Az angol „Fehér könyv" ada tai szerint Nag.y-Britannia a? 1939—45-ös háború alatt légi­támadások és ellenséges akciók folytán, valamint a kereskedel­mi flottát ért megrongálások következtében, anyagi veszte­segei z.z muhara tontsteriinget, átszámítva Ö.8 milliárd dollárt tettek ki. Franciaország anyagi veszteségei 1228 milliárd hábo­rúelőtti franknak, v. i. átszá­mítva 30.7 milliárd dollárnak felelnek meg. J. Oser amerikai nemzetgazdasági szakértő Nagy-Britannia mindennemű anyagi veszteségét 6 milliárd dollárra, Franciaországét 23, Németországét 50, Olaszorszá­gét 10 miiliárd dollárra becsüli. A háborút viselt összes államok anyagi veszteségét 313.3 mil­liárd dollárra tartja. Lengyel- országon, Finnországon, Auszt­rián, Bulgárián és Eszak-Afrika országain kívül. Es az összeg még így is nyolcszor több, mint az első világháború anyagi veszteségei. Még alig csendesült el a má­sodik világháború puskaropo­gásának zaja, az imperialisták máris új, minden eddigit felül­múló lázas fegyverkezésbe kezdtek. A fő imperialista ka­tonai csoportosulás, az észak­atlanti agresszív blokk tagálla­mainak fegyverkezési kiadásai 18.7 milliárd dollárról (1949- ben) 1959-re 62.1 milliárd dol­lárra emelkedtek. Az imperia­lista hatalmak lázas fegyverke­zése, nagy atom- és hidrogén- bomba-tartalékok létesítése, idegen területen lévő katonai támaszpontok építése, arra készteti az államokat, amelyek ellen ezek a háborús lépések történnek, hogy megszilárdít­sák határaik biztonságát és védelmét. Így kell tenni a Szov­jetuniónak és a többi szocialis­ta országnak is, mert az impe­rialista hatalmak háborús elő­készületei ellenük irányulnak. Ezen államok csak a hadsereg, a haditengerészei, a légierők Költségvetésének keretén belül 1959-ben 100.5 milliárd dollárt fordítottak fegyverkezési cé­lokra. Emellett, a közvetlen katonai kiadásokon kívül van­nak még közvetett kiadások is. amelyek különösen az előző háborúkkal függnek össze. (Ka­tonai nyugdíjak, megszállási költségek, stb.) A közvetlen és közvetett háborús kiadások 1959-ben meghaladták a 123 milliárd dollárt. J. Oser és D. Bogart amerikai nemzetgazdasági szakértők számításai szerint az 1914— 1954-es években — és ezt ki­egészítjük az 1955— 1959-es évekkel — a közvetlen és köz­vetett háborús kiadások az ösz- szes államokban 2820 milliárd dollárt emésztettek fel. Ha eh­hez még hozzászámítjuk az első és második világháború anyagi javakban tett kárait., az utóbbi 46 év háborús kiadásai 3173 milliárd dollárt tesznek ki. Ez a szám valóban kolosszális. S emellett, az adatok hiányos­sága miatt még mindig alacso­nyabb, mint amennyi a valósá­gos kár és veszteség volt. J. Oser szerint a kevéssé fej­lett ázsiai, afrikai, Latin-Ame- rika-i és óceániai országok in­vesztíciós berendezéséhez — olyan fokra, mint az Egyesült Államok volt 1937-ben — 1763 milliárd dollár lenne szükséges. A 3173 milliárd dolláros 'ösz- szegből még 1410 milliárd dol­lár maradna. Számításaink sze­rint ez 50 millió lakóház, 100 000 iskola és 20 000 kórház felépí­téséhez lenne elegendő. A Latin-Amerikában működő amerikai diplomaták szerint az amerikai monopóliumok milli­árdos értékei csak a közvetlen jövőben, egy-két év tartamára tekinthetők biztosnak. Mégpe­dig a következő országokban; Guatamalában, Salvádorban, Ni- karaguában, Peruban, Chilében, Argentínában, Uruguuyban és Paraguayban. Az amerikai im­perialisták beruházásai ezekben az országokban 9 milliárd dol­lárt tesznek ki. Ez majdnem annyi, mint amennyi aranyfe­dezetre van Amerikának szük­sége. Milyen nevetségesen hangzik J. F. Dulles, az elhúnyt ameri­kai külügyminiszter 1954-ben tett kijelentése: A mi gazdasá­gi erőnk nyomása a kommunis­ta blokkot három év alatt tel­jesen csődbe kergeti. Az ame­rikai hivatalos körök most kénytelenek Dulles kijelentésé­nek ellentétes verziójára gon­dolni! leáris fegyverek további elhe­lyezését a világban. Egyelőre azonban részleteket nem kö­zölt. PILLANTÁS A HOLTBA „MUNKÁS ÜLDÖZÉS SZLO- VENSZKÖN. A dolgozók elleni rémuralom, különösen Szlo- venszkón dúl nagy mértékben. A legutóbbi földmunkás sztrájk óta erősödött a szlovenszkói reakció. Bár a sztrájk tisztán gazdasági jellegű volt és bár a sztrájkolok a legcsekélyebb erőszakoskodásokra sem ragad­tatták el magukat, a teljhatal­mú minisztérium és a hatósá­gok mégis a legnagyobb bruta­litással léptek fel. A sztrájk tartama alatt vagy utána több szakszervezeti titkárt tartóz­tattak le, akik még ma is bör­tönben vannak. Elrettentésül egész Szlovén,szkó területén mintegy 1000 földmunkás szer­vezeti bizalmiférfit tartóztattak le. A csendőrök a legtöbb he­lyen brutális kegyetlenséggel léptek fel, s több hír szerint a csendőrök barbárságban a Horthy-terrorral vetélkedő módon járnak el a földmunkás­sággal szemben. A fehér terrornak ez a re- zsintje kísértetiesen mutatja, milyen a demokrácia ebben az államban és milyen szabadságot hoztak a forradalmak a szlo­venszkói népeknek“. (Kassai Munkás, 1921. ' július 2-án.) „A REND DÍSZÖRSÉGÉBÖL. Szabados és Cagány elvtársaink Léván végeztek fontos párt­munkát. Szabados a földmun­kás szervezet, Cagány pedig a politikai párt titkára volt. A márciusi földmunkás sztrájk alkalmával letartóztatták őket. Amikor tiltakoztak letartóz­tatásuk ellen, egy Poberal nevű hadnagy volt az, aki rájuk förmedt. A hadnagy úr azzal vádolta elvtársainkat, hogy lá­zadást akartak előkészíteni, hogy Horthy bejöhessen. Elvtársaink tíz heti fogság után kiszabadultak, a hadnagy* úr azonban börtönbe került. T Ö róla derültek ki ugyanis gyanús dolgok és valószínűleg a földmunkás sztrájk alatt is . azért tartóztatta le a vezető elvtársakat, hogy fokozza a za- ' vart. Ilyenek azok, akiket a ható­ságok rászabadítanak a mun­kásságra, akik a felszabadu­lásért harcoló becsületes mun­kásokat letartóztathatnak és börtönbe juttathatnak“. (Kassai Munkás, 1921. július 8-án.) Jogos követelés A párizsi France Soir megír­ja, hogy az afrikai országok diplomatáinak többsége teljes mértékben egyetért azzal, hogy Európába helyezzék át az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Netn érzik jől magukat New York-ban. Gyakran megtörté­nik, hogy nem engedik be őket egy étterembe, mert — nége­rek. A szovjet leszerelési javaslat 1.SZAKASZ A2 atomfegyverek szál­lítására szolgáló esz­közök terme lés éltek le­állítása. O. L 1 A uaa«/ w m % K külföldi katonai tá- maarpontok megazjUnteté9e az atomfegyvereket vegyi és biológiai harc: eszközöket Sí 5*SZAKASZ n n #............................................ ]A Szovjetunió és az USAhade-A Hadsereg leisu­re j ének mind két részen 1,7 nil-jHának további csoa- lió fével való csökkentéee xen.táne A TELJES LESZERELÉS A szovjet leszere­lési javaslat vissz­hangja egvre hall- hatóbb és erőtel­jesebb. Erről be­szélnek ma nálunk az üzemekben, a hivatalokban, az EKSZ-ekben és az iskolákban is. Nyi- kita Szergejevics Hruscsov nagy be­szédében, amelyet az ENSZ közgyűlé­sének XV. üléssza­kán tartott, az em­beriség lelkiisme- rete szólalt meg. 'ült a világ előtt megőrizni i tollárról szőtt legendát, amel\ ízt akarja elhitetni, hogy < tollár a „legszilárdabb valuta‘ M. Boaacsevszkii professzor meoayőzö számításai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom