Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-16 / 7. szám

SQUAW VALLEY - ben már két nap múlva---------------------------------:-------------------­megszólalnak az olimpiai harsonák Csütörtökön, tehát már két nap múlva megszólalnak az olimpiai harsonák. Megszólalnak azon a helyen, ahol, még három évvel ezelőtt semmi sem volt — Squaw Valley-ben, ugyan festőién szép, azonban nehezen hozzáférhető és a vi­lágtól- elvágott völgyben Kalifornia és Neyada államok ha­tárán. Ezúttal az európaiaknak nagyon messzire kell utazniuk az olimpiai érmekért, és hogy ez nem okoz nekik túl nagy örömet, nem kel! külön kihangsúlyozni. Főleg, ahogy ez az utolsó időben megmutatkozott, mert az idei téli olimpia né­hány ingatlan spekuláns hatalmas vállalkozása lett, akik min­den lehetőt elkövettek, hogy az idei olimpiai játékokat azon a helyen rendezzék, ahol előzőleg nevetségesen olcsó áron felvásároltak minden telket. Az olimpiai bizottság a jövő olimpiai játékok megrendezését illetően bizonyára levonja ebből az esetből a tanulságot. Most már nem lehet semmit tenni és így két nappal a megnyitás előtt szenteljünk figyel­met néhány érdekességnek az Indiánasszonyok Völgyéből. A csehszlovák jégkorong vá- lógatott együttes a helyi időszámítás szerint pénteken délután megérkezett Squaw Valley-ba. Itt találkozott a csehszlovák olimpiai csapat többi tagjával, Jana Mrázková, Karol Divín műkorcsolyázókkal és j síversenyzőinkkel. Minde­nekelőtt Divta egészségi álla­pota érdekelte őket. Divín ál­lapota javul és az edzéseken már könnyű ugrásokat is gya­korolt. O limpiai jégkorong csapa­tunk a következő 17 já­tékosból áll: kapusok Nadrchal és Dvoŕáček, hátvédek Kasper, Potsch, Gut, Tikal és Mašlán, csatárok Danda, Pantúéek, Bubník, Vlach, Golonka, Starší, Vanek, Volf és Jirík. A csapat­ba nem kerültek be Fakó, Čer- ný, Bárta, Bacilek, Kepák és Mikoláš, akik az olimpiai jég­korong bajnokság után sorra kerülő kanadai portyán kerül­nek a csapatba. O árom csoportra osztották “■ az dimpiai jégkorong tor­nán részvevő csapatokat, ahol mindegyik mindegyikkel ját­szik, s az első két helyen vég­ezett csapat vesz részt a döntő csoportban. A selejtező csopor­tok harmadik együttesei ví- gaszversenyen vesznek részt a 7-9 helyért. Az I. selejtező csoport: Ka­nada, Svédország, Japán. II. selejtező csoport: Szov­jetunió, Finnország, Németor­szág. III. selejtező csoport: Cseh­szlovákia. USA, Ausztrália. • • Február 18-án, csütörtökön: az USA —Csehszlovákia, Kana­da—Svédország és a Szovjet­unió—Németország találkozókra kerül sor. Február 19-én, pénteken a következő mérkőzések kerül­nek lebonyolításra: Csehszlová­kia—Ausztrália, Kanada — Ja­pán, Szovjetunió —Finnország. Február 20-án, szombaton: USA —Ausztrália, Svédország — Japán, Németország — Finnor­szág. 1> erlinben tíz német sporto- ■*-* ló és öt újságíró még nem kapta meg az amerikai vízumot. Bár úgy hisszük, hogy az amerikaiak még az olimpia megnyitása előtt észhez térnek, mindenesetre botrány ami már eddig történt, Olimpián ehhez hasonló eset még nem fordult elő és az amerikaiak provokáló eljárása nagy visszatetszést váltott ki a világban. A VIII. Téli Olimpián össze- sen 67 szovjet versenyző indul, mégpedig 52 férfi és 15 nő. Ezek között 17 jégkorongo- zó, 17 gyorskorcsolyázó, 14 sí­futó szerepel, négyen a biatlon­ban rajtolnak, ugyanannyian a csapatküzdelemben, hárman sí­ugrásban és négyen a mükor- csolyázásban rajtolnak. Ezek közül huszonketten már Corti­na d’Ampezzoban is indultak. A VII. Téli Olimpián Cortina d’Ampezzóban a szovjet spor­tolók összesen 16 olimpiai ér­met nyertek, 7 aranyat, 3 ezüs­töt és 6 bronzot. TVT agyon borúlátók a skandi­^ ’ návok. A svéd Laftman, a nemzetközi gyorskorcsolyázó szövetség elnöke kijelentette, hogy a'gyorskorcsolyázó verse­nyek, főleg a hosszútávokon lutrival azonosak, mert reggel és délfelé a jég minőségében olyan nagy a különbség, hogy ez dönt majd a győzelemről és vereségről. ehéz gondokkal küzdenek ’ a síelők is és az utolsó napokban alapos tanúlmányo- zásnak vetik alá a havat. Nem olyan égyszerű kérdés ez, hisz az itteni hó olyan lényegesen különbözik az európai hótól, hogy a vi^szkolásnak döntő fel­adat jut. A szakértők megálla­pították, hogy a kaliforniai hó víztartalma 3 —5-ször nagyobb az alpesi "hő víztartalmánál. 'Ez annyit jelent, hogy külső befo­lyások folytán egy egész rövid időn belül néhányszor teljesen megváltozhatnak tulajdonságai, így Squaw Valley-bcn állítólag nem a siversenyzők aratnak sikereket, hanem mindenekelőtt „a viaszkolás bűvészei“. IVf em sokkal jobb a rende- zők helyzete sem. A töb­bi olimpiai játékoktól eltérően, ahol a jelvények, karszalagok és igazolványok különböző szí­nei szerint különböztették meg a látogatók egyes kategóriáit, Squaw Valley-ben az elektroni­kus automata egységes igazolvá­nyokat szór mindenki számára. A versenyzőket, edzőket, funk­éionáriusokat, orvosokat stb. csak számok különböztetik meg egymástól. Ha a rendező tudni akarja, melyik kategóriába tar­tozik az igazolvány tulajdonosa. 45 különböző számcsoportot kell ismernie és ezen kívül tud­nia -kell, milyen jogok illetik meg az egyes csoportokat. A rendezők számára tehát ez egy nehéz számrejtvény és nagyobb tolongás alkalmával bizony sok nehézséget fog okozni megfej­tése. A versenyzők szállításáról a 15 km távolságra fekvő olimpiai faluból autóbuszok gondoskodnak. A norvégek sa­ját kis autóbuszokat hoztak magukkal, melyeket fűtést szol­gáltató agregátokkal szereltek fel, hogy a versenyzők a rajt­hoz felmelegedve érkezzenek. N aponta 70 000 bögre kávé és 20 000 bögre kakaó elfogyasztásával számól a ren­dezőség. Felkészültek napi 132 ezer meleg virsli felszolgálásá­ra. Ezen kívül napi öt hordó italra számítanak az „éles dol­gok" utáni szomjúság elűzésé­re. R enault francia gépkocsi­gyár Squaw Valley-ben érdemeket akar szerezni a sport terén. 86 saját gépkocsi­ját bocsátotta rendelkezésére a szervezőbizottságnak. Rossz nyelvek azonban azt állítják, hogy csak reklámról van szó és nem „nemeslelkü cselekedet­ről“. W alt Disney terve szerint felállított 25 m magas „Nemzetek tornya“ uralja majd az eqész Indiánasszonyok Völ­gyét. Vele szemben ég az olim­piai tűz. A győztesek kihirdeté­sének helyét két 7 tn-es hószo­bor díszíti. Öt méter magasság körüli további hó- és jégszob­rok, melyek síversenyzöket, gyorskorcsolyázókat, síugrókat és jégkorohgozókat ábrázolnak az „Atléták lugasát“ övezik majd. C sütörtökön, az olimpiai játékok megnyitásának napján nagy díszvacsorát ren­deznek, melyre több mint 600 tiszteletbeli vendéget hívtak meg. Tippeli velünk 1. Pardubice — Litvinov 1 2. Chomútov — Jihlava 2 3. Litoméŕice — Sp. Hradec 1 4. D. Opava — Gottwaldov X 2 5. Bari — Sampdoria X 1 6. Genoa — Napoli X 1 7. Lazior-lntprnazionale X 2 8. Palermo ■* Roma X 1 9. Spal — Juventus X 2 10. Ústí — Hradec 1 11. Most - Plzeň X 2 12. Orbis — Lok. Sofia 1 J5. Stalingrad —Dukla Praha 1 14. Plzeň — Kbely 1 így kellett volna Športka: 3, 10, 20, 29, 44, 47. Sazka: XX111X111X12 A rybárpolei textilgyár dolgozói szorgalmasan készülitek a II. Országos Spartakiádra Ünnepélyesen megnyitották a II. OS téli részét Már fellángolt a spartakiád! tűz e==; Hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 15. évfordu- sss lója ünnepségeinek csúcsrendezvénye a II. Országos Spár­ga takiád lesz, melynek téli részét szombaton február 13-án az Érchegységben lévő Nové Mesto-ban ünnepélyes kéretek között megnyitották. Délután 17 órakor a sístadiónban egy- == begyűltek a környező községek lakosai és a sísport kedvelői. Í|= !A díszemelvényen megjelentek a Csehszlovák Testnevelési jš§ Szövetség vezető tényezői Vodsloň elnökkel az élen, továbbá §j|g az összes sportszervezetek, a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének és a Nemzeti Front valamennyi tömegszer- vezetőnek képviselői is jelen voltak. Az ünnepi beszédet sas a CSTSZ KB elnöke Vodsloň elvtárs tartotta, utána meg- §== gyújtotta a szimbolikus spartakiádi tüzet. Ezzel az aktussal Us a II. OS téli részének ünnepi megnyitása véget ért. Jindra Kramperová szép sikert aratott GA-PA-ban Dél-Amerika és talán a világ egyik legjelentősebb labdarú­góklubja a Buenos Aires-i Ri­ver Plate, a „millionarios“, ahogy ott ezt a klubot nevezik. A legnépszerűbb csapat azon­ban kétségtelenül a Buenos Aires-i Boca Juniors munkás­klub. Az utóbbi egyesület most érte meg dicsőséges történeté­nek legjelentősebb válságát. Az elmúlt években nem gu­rult a labda úgy, ahogy a Boca Juniors szurkolói megszokták abból az időből, amikor a klub szinte bérletet váltott a hazai bajnokságra és az egyesület,el­szegényedett. Most Alberto Ar­mando multimilliomost autóke­reskedő, akinek monopóliuma van az összes rendőrségi jár­müvekre, nagystílű csempész, Dél-Amerika egyik leggazda- gr.bb embere jelöltette magát a munkásklub elnöki tiszségé- re. Mesébe illő ígéreteket tett a Boca vezetőségének s heves választási csata után, amelyben a napilapok megfizetett cikkek­kel támogatták, végül elnökké választották. Armando dollárjaival a Real Madrid példájára olyan csapa­tot akar összevásárolni, amely­nek teljesítménye túlszárnyalja az európai spanyol bajnokcsa­patét. Csalétekként már vissza­váltotta a múlt évben Spanyol­országban játszó Garabelt és Lugót. Egymillió svájci frank­ért vásárolta meg őket, éspe­dig nem a klub, hanem önma­ga számára! Armando így két válogatott játékosából hármat csinált. Ma­gánpénztárából fizeti őket, és kötelesek ott játszani, ahol „rabtartójuk“ megköveteli. Armando megválasztatása után két nappal megbízottja milliós csekkel a zsebében Spa­nyolországba repült, hogy Bar­celonából Kubalát, Madridból Rialt és Olaszországból a volt olasz „csodacsapat“ csatárait, Angelillót és Sivorit megvásá­rolja. Armando maga repült Santosba, hogy Pelét biztosítsa magának. A brazilok azonban nem álltak szóba vele, s kije­lentették, hogy Pelének nincs ára. Armando saját költségén ha­talmas stadiónt akar építeni a Boca számára, amelynek 1961- ig kell elkészülnie. Az új elnök harmincezer új taggal számol, ha a csapat 1960-ban valóban bajnok lesz, ami további anyagi javulást jelent a klubnak. Csehszlovák olimpiai együttes —Linzer ASK 3:2 (3:2) Nehéz talaj-közepes színvonal Olimpiai labdarúgó válogatott együttesünk február 14-én vá­sárnál) játszotta első előkészí­tő mérkőzését Prágában a let- nai stadionban. Ellenfele a Lin­zer ASK, az osztrák liga 7-ik helyezettje, az osztrák olimpiai együttes két játékosával Kitz- müller kapussal és Sturmber- ger centerhalffal állt ki. Olim­piai válogatottunk a következő felállításban játszott: Hlavatý, — A. Urban, Tichý, Pohunek — Vengloš, Kos — L. Pavlovié, Vacenovský, Obert, Kaéányi, Dolinský. A második félidőben Hlavatýt Javorek, Tichýt Bom­ba, Pavlovičot Brumnvský és Kaéányit Hubálek váltotta fel. * A mérkőzés elején a vendé­gek éles iramot diktáltak és már az ötödik percben Sabetzer és Höffer révén 2:0-ra vezet­tek. Utána feljött a csehszlovák csapat és Obert kétszer, vala­mint Vacenovský egyszer küld­te a labdát az ellenfél hálójába. A második félidőben mindkét csapat ugyan sokat támadott, azonban az eredményen nem tudtak változtatni. A mérkőzést nehéz, sáros ta­lajon játszották és a játék csak közepes színvonalon mozgott. VII. Fájdalmat, lemondást éreztem a tekintetében, a hangjában, tán még a léptében is, ami még inkább felfokozta az érdeklődésemet. Most már határozottan érdekelt az élete és magamban elhatároztam, hogy kisregényemben ennek a feketehajú kislánynak írom meg a.sorsát. — Ügy látom szótlan természetű — törtem meg a már kínossá váló csendet. — Nem... nem egészen úgy van... Szó­val... tetszik tudni... én már nem élek ... Engem már eltemettek, s a halottak nem tud­nak beszélni... Furcsán mondtam, de ezt más­képpen nem lehet mondani.... Sajnos csak így. Meglepődtem. Nem is jó ez a kifejezés, in­kább megrémültem. Valami rettenetes dolog történhetett ezzel a lánnyal: — Talán elrontotta az életét? — kérdeztem. — ' Elrontották. — Kik? — Nem tudom — felelte lehajtva a fejét és csendesen folytatta. - Csak annyit tudok, hogy tönkretettek, megöltek... Nincs semmi értel­me tovább az életemnek... — Nézze, kislány!... Maga most tizenhét, legfeljebb tizennyolc éves... A maga korában nagyon érzékeny a lélek, túl tragikusnak látja a jelentéktelen dolgokat is ... Hiszen még ma­ga előtt van az élet, jóformán bele sem kós­tolt ... Élnie kell, küzdeni kell érte, ha olykor bele is fájdul a szíve. Bizony csalódások is érik az embert, könnyek is áztatják a szemet, de- hát ilyen ez az élet!... A természet is köny- nyezik olykor: ma még sűrű, komor felhők gombolyognak az ég alján, de holnap, vagy hol­napután újra kisüt a nap és ragyog a világ! Hosszabb szünet után szólalt meg a lány: — Én tudom, én ismerem a sorsomat... Az én napom már soha többé nem ragyoghat fel! — Tudja mit!? — kaptam az alkalmas pilla­naton. — Mondja el hekem az életét, a sorsát, hátha segíthetek!? — Segítene?... Legfeljebb megírná, ha ér­dekesnek találná... — Mikor indul a vonatja? Meglepődve nézett rám: — Három tízkor. Az órámra pillantottam: hármat mutatott. — És a legközplebbi? — Hat ötvenkor. — Maradjon itt!... Elmegyünk valahová, le­ülünk és szépen elmond mindent! - próbáltam rábeszélni. x Kissé lelassította a lépteit, látszott rajta, hogy erősen gondolkozik. Majd megállt és szembe fordult velem: — Ma nem lehet!... Megmondom .édes­anyámnak, hogy holnap csak a hat ötvenessel megyek haza és ... — Elmondja? — Igen, de csak egy feltétellel! — Mégpedig? — Ha megígéri, hogy nem írja meg! Most pedig én gondolkoztam, egy rövidet: — Tudja mit, kislány?... Ezt a kérdést hagyjuk meg későbbre, majd megbeszéljük! Rövidke tétovázás után válaszolt: — Nem bánom — mondta, majd a kezét nyújtotta felém. Egyébként Varga Ágnes va­gyok! — Losonczi Attila! Mindez közvetlenül až állomáson történt, egy-két perccel a vonat indulása előtt. — Bocsásson meg, de fel kell szállnom, mert indul a vonatom!... A viszontlátásra! — köszönt el halvány mosollyal az arcán. — A viszontlátásra, Varga Ágnes! Éles füttyentés után elindult a vonat. Az egyik ablak mögül még rámvillant a két feke­te szem sugara, aztán a vonat egyre távolo­dott, míg végül teljesen eltűnt a szemem elől. Elnyelte a távolság ... e 7. Másnap, április utolsó napjának reggelen, kis szobám ablakszemén egyhangúan kopogtatott a tavaszi eső. A bolondos szél űzte, kavarta, össze-vissza turkálta a szürke felhőket. A felhők között néha meg-megvillant az ég kékje, olykor a nap aranykardja is áthasította a szürke függönyt, de az eső csak esett, hol sebes zuhogással, hol meg csendesebb szitá- lással. Dél felé az eső elállt, a szél járása is meg­csendesedett. A felhők is szétszéledtek, s az ég közepén felragyogott a napsugár. Feléled­tek a madarak, illatot szórtak a nyíló virágok: a levegő megtelt tavasszal. Üdeség, ragyogás, ölelte az embert, s úgy tűnt, mintha minden újjászületne. A türelmetlenség sebes lába vitt az iskolába. Eredetileg úgy terveztem, hogy Ágnessel majd elsétálok valahová a folyópartra, keresünk egy csendes helyet, ahol heverészve a parti fű selymes bársonyán zavartalanul elbeszélget­hetünk. Ezt a tervemet azonban elmosta az eső. Az iskola és környéke túl zajosnak ígérke­zett. Maradt még egy lehetőség: az én kis szobám! De mit szól majd Ágnes!? Hátha va­lami rosszra, esetleg tőrbecsalásra gondol!? Nem gondolt ilyesmire! Sokkal becsülete­sebbnek tartott, mintsem gondoltam. Teljesen megbízott bennem és elfogadta az ajánlato­mat. Kissé szomorúbb volt, mint amilyennek teg­nap, a búcsúzás pillanatában láttam. Útban a lakásom felé alig váltottunk szót: kérdéseinket, gondolatainkat rendezgettük. — Miért oly szomorú? — törtem meg a hosszú hallgatást. — Mostanában mindig ilyen vagyok — fe­lelte egykedvűen. — Pedig az nem ál! jól magának! — figyel­meztettem mosolyogva. — Miért? — kérdezte, majd így folytatta. — Szerintem a komolyság mindenkinek jól áll! — A komolyság igen, de nem a szomorúság! Közben a ház elé értünk, amelyben laktam. Felsétáltunk a lépcsőkön, majd a zárban kat­tant a kulcs: — Tessék! — mutattam a kinyílt ajtajú szo­bába. Ágnes belépett, körülnézett, majd tömött táskáját letette és tanácstalanul állt a szoba közepén. — Tessék, foglaljon helyet! Leült. Jegyzetfüzetet tettem magam elé az ■asztalra és vele szemben én is leültem. Vára­kozón néztem rá, mire Ágnes halványan elmo­solyodott: 1 — Nem is tudom, mit akar tőlem?,.. — mondotta, mintha csak most döbbent volna rá, hogy tulajdonképpen mire vállalkozott. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom