Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-23 / 8. szám

A fasiszta falmázolások háttere

ÜJ SZOVJET JAVASLATOK A GENFI ATOMÉRTEKEZLETEN

Carapkin szovjet megbízott kormányának felhatalmazása alapján üj, fontos javaslatokat terjesztett elő, hogy leküzdjék a február 14-én benyújtott amerikai javaslatok nyomán támadt nehézségeket. Az új szovjet javaslatok lehetővé teszik azoknak a nézeteltéréseknek a kiküszöbölését is, hogy milyen feltételek alapján küldjenek ki ellenőröket az olyan jelenségek megvizsgálására. amelyekről azt gyanítják, hogy föld alatti nukleáris robbantások nyomán keletkeztek. A Szovjetunó, az Egyesült Államok és Nagy-Bri- tannia tudós szakértői, mint ismeretes, a múlt év novemberében és decemberében Genfben tanácskoztak és megegyezés alapján javaslatokat tettek, hogyan lehetne megjavítani a föld alatti robbantások észleléséhez szükséges technikai módszereket és készülékeket.

Bizonyos amerikai körök, amelyeknek érdeke a nukleáris fegyverkezési verseny folytatása, az említett feltételekre vonatkozó megállapodás hiányát arra próbálták felhasználni, bogy újabb nehézségeket támasszanak a genfi értekezlet munkájában.

Az új szovjet javaslat értelmében az alatt a két-három év alatt, amikor a Szovjetunió javasolta egyszerűsített feltételek alapján járnak el, az ellenőrző bizottság kidolgozhatja és megállapíthatja azokat a szigorúbb feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a földalatti nukleáris robbantásokat pontosan megkülönböztessék a földrengésektől. A szovjet javaslat lehetővé teszi, hogy az ellenőrző bizottság működésének kezdeti szakaszában az ellenőrzés

olyan egyszerű feltételek alapján történjék, amelyekre nézve a szovjet és az amerikai tudósok között nincsenek nézeteltérések, s ha az Egyesült Államok és Nagy-Britannia részéről megvan a jóakarat — gyorsán megegyezésre jussanak az összes nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésére vonatkozó szerződés még hátralévő néhány szakaszát illetően és aláírják a szerződést.

Salvadorban is érlelődik

A New York Times keddi számában a legkisebb és legsűrűbben lakott latin-amerikai államban, Salvadorban kialakult helyzettel foglalkozik.

„Salvador — úgy látszik — válság felé halad, a válságot pedig forradalom vagy ennek ellenkezője, katonai diktatúra követheti“ — írja a lap.

„Salvadorban a helyzet több vonatkozásban magán viseli a válság klasszikus ismérveit. Az országban megvan a kicsiny, de gazdag földbirtokos uralkodó osztály, amely irányítja a politikát, a gazdasági életet, a hadsereget és vele szemben pedig a jogfosztott nép nagy tömege. Ez a nép a mai nemzetközi helyzetben földet, munkát, lakást követel, és mindazt, amit a szociális reformoknak kellene biztosítania.

„A latin-amerikai államok történetében Salvador írta a legszörnyűbb lapokat... Martinez, az ország diktátora, 1935-ben úgy fojtott el egy felkelést, hogy legalább' 10 000, de lehet, hogy 18 000 salvadorit kivégeztetett. Ez 1935-ben volt, de ma 1960-at írunk“ — írja befejezésül a lap.

Columbiában több mint egymillió iskoláskorban levő gyermek a legminimálisabb ismeretekkel sem rendelkezik — kénytelen megállapítani dr. Guerra, a kormány művelődési és oktatási tárcájának vezetője. A katasztrofális helyzet okát főleg abban látja, hogy a kormány rendkívül kevés pénzt ad a népművelésre.

Ezek után — a minisztérium kimutatása szerint — az idén- 671 645 iskolásgyermek nem

Az angol békeharcesok a múlt napokban tartották meg kétnapos konferenciájukat. Az országos konferencián, mely a leszerelést vitatta meg, 600 küldött vett részt. A konferencián megjelent több jeles vendég is, többek között Bernal profesz- szor, Paul Robeson, Ivor Montagu és sokan mások. A konferenciától nem tartotta magát távol London haladó ifjúsága sem. Hosszú, tömött sorokban háborúellenes feliratokkal vonultak végig a városon.

Akik számára nem jut iskola

Az egész világ ismeri Anna Franknak, a fiatal zsidó lánynak megható történetét, aki egy hónappal a második világháború befejezése előtt a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborban halt meg. Naplója, amelyben leírja, hogyan töltött családjával két évet elrejtve egy amszterdami ház padlásszobájában, ma már a világirodalomhoz tartozik. Anna Frankot. a westerborki táborba szállították, ahonnan az embereket Bergen-Belsén- be, Oswiecimbe továbbították ,..

Abban az időben Konrad Gemmeker SS Oberscharführer volt a westerborki tábor parancsnoka, ö osztotta be és küldte a transzportokat a gázkamrákba. A Harmadik Birodalom titkos rendőrsége így nyilatkozik róla: „Gemmeker kiváló funkcionárius, aki legnagyobb megelégedésünkre végzi el a rábízott feladatokat."

És hol van Konrad Gemmeker? Nyugodtan él Adenauer Németországában, Düsseldorfban, a Park utca 55. szám alatt lakik ...

Akkoriban, airnikor Anna

Frankot letartóztatták, WilIT Lages volt az amszterdami titkos rendőrség főnöke. Millió és millió deportált szárad a lelkiismeretén. Közvetlenül a háború befejezésé. után Hollandiában letartóztatták és halálra ítélték, de egy magasrangú nyugatnémet személyiség közbenjárására, aki 1950. március 25-én levélben fordult a holland kormányhoz, szabadon bocsátották. A levelet Konrád Ade-, nauer írta alá.

A Reichskommissariat hollandiai követe, az üldözés idején, amelynek a Frank család is áldozata lett, Herrmann Conring volt. Akkori funkcióját SA uniformisban teljesítette. Ma Herrman Conring Adenauer úr kereszténydemokrata pártjának képviselője.

Ezek a nevek segítségül szolgálhatnak a kancellárnak, ha keresné — amint azt a bonni kormány állítja — a felelős egyéneket az antiszemita és nácista hullámért, amely az év elején ismét életre kapott , Nyugat-Né- metországban.

(A ľ Humanite alapján)

Hitelintézet

járhat iskolába. Ez a szám azonban a valóságban lényegesen nagyobb, mert egyrészt nem számították be a lakosság állandó növekedését, másrészt a gyerekek bizonyos hányada — tavaly 370 000-en — a szülők sanyarú helyzete miatt, már az első osztály után elhagyja az iskolát. Sokan beiratkoznak tehát az iskola első osztályába, de analfabéták maradnak.

(El Tiempo, Bogota)

„Bad Godesbergben, a Post- strasSe 1-ben működik a „te- herkiegyenlítési bank", vagyis hitelintézet a Német Szövetségi Köztársaságban élő hontalan személyek számára. Külön osztály foglalkozik a „nem német“ ügyfelekkel.

Kik ezek a „nem német" hontalan személýek? Túlnyomó többségben olyanok, akik a nácik oldalán harcoltak — esetleg őrök voltak a koncentrációs

táborokban - s nem térhettek vissza hazájukba. Az osztály vezetője, Lubomir Makaruszka, ukrán .hitlerista kollaboráns. A hontalanok körében már nyílt titok, hogy a kérdőíveken nem tanácsos náciellenés múltra hivatkozni, ha valaki előnyös feltételek mellett jelentős hosszúlejáratú hitelt akar szerezni: sokkal ,jobb ajánlólevél az egykori fasiszta tevékenység".

(Vorwärts, febr. 5.)

í--------------1 >

A Német Szövetségi Köztársaságban élnek

Anna Frank gyilkosai

A karácsony estéjén kirobbant náci-megmozdulások az utóbbi hetekben veszítettek erejükből, látszólag kezdenek letör^dezr.i, eltűnni. Piszkos áradat*Volt ei, amely ä víz lefolyása után hátrahagyta salakját és alapjában remegtette meg a bonni „demokrácia" amúgy sem túlságosan erős épületét.

A fasiszta akciók szünetelése persze távolról sem jelenti a^t, hogy az egész világ közvéleményének felháborodása avagy Adenauer és néhány nyugatnémet politikus erélyesnek látszani akaró felszólalása megszüntette volna azokat az okokat, amelyek a kampóskeresz- tes mázolásokhoz vezettek.

Egyes nyugatnémet körök ugyan olyan látszatot igyekeznek adni a dolognak, mintha ez az új antiszemita akció csak néhány túlfűtött agyú, bűnre hajlamos ifjonc meggondolatlan cselekedete volna, amelynek szükségtelen nagyobb fontosságot tulajdonítani, és elrettentésül — úgymond — tökéletesen elegendő lesz az érvényben levő büntetőtörvénykönyv. Ha ez a magyarázat helytálló, miért csak Nyugat-Németor- szágban fordultak elő ezek a mázolmányok és miért nem a Német Demokratikus Köztársaságban? Ott talán nincsenek bűnre hajlamos fiatalok? Vagy olyan nehéz ott beszerezni a mázoláshoz szükséges festéket és ecsetet?

A náci kilengéseknek magyarázata sokkal mélyebben fekszik, mint ahogy azt a nyugatnémet politikusok szeretnék velünk ell etni. A náci bűnösök nagyrésze a háború végén

igyekezett bőrét a Vörös Hadsereg által ellenőrzött keleti zónából a nyugati zónába átmenteni, és akik közülük keleten maradtak, börtönben ülték le jól megérdemelt büntetésüket. A fasiszta falpiszkolások igazi okait tehát nem néhány fiatalkorú bűnös hajlamában kell keresni, hanem az egész nyugat-németországi légkörben, mely még mindig telítve van a fasiszta múlt bűzös kigőzölgéseivel. Ne csodálkozzunk ezen.

Adenauer magatartására a legkisebb mértékben sem voltak kihatással a Nyugat-Né- metországban feltünedező kam- póskeresztek és az ezek nyomán az egész világon kirobbant felháborodás. Zavartalanul helyükön maradtak azok a hitlerista személyiségek, akiknek a kormányban és más magas állami hivatalokban való jelenlétét minden objektív külföldi tudósító (sőt, volt köztük nyugatnémet hírlapíró is) összefüggésbe hozta a náci megmozdulásokkal.

Pedig a szövetségesek között 1945-ben Potsdamban kötött megállapodás világosan rendelkezik:

„A nemzeti szocialista párt minden tagját, aki aktívan részt vett annak tevékenységében, mindazokat, akik a szövetségesek terveivel szembehelyezkedtek, minden hivatalos és félhivatalos állásból el kell távolítani1'.

Ez volt az ún. „denacifiká- ció". Hogy ezt hogyan vitték keresztül, arra jellemző az amerikai főbiztosnak, Mc Cloy- nak már 1950-ben tett kijelentése: „Ezer és ezer volt nácit

helyeztek ismét hivatalba, legtöbbjüket olyan állásba, melyet már Hitler alatt töltöttek be“.

Ma a helyzet még sokkal súlyosabb. Magában a kormányban ott ülnek:

GERHARD SCHRÖDER belügyminiszter, 1953 óta, tehát amióta Hitler hatalomra került, tagja volt a náci-pártnak. „Sturmführer" lett egy SA csapat élén, részt vett számos fasiszta és zsidóellenes akcióban, sőt vezető szerepe volt az ún. „Kristályéjszakában“, 1938-as véres pogromban, amelynek folyamán az összes németországi zsinagógákat felgyújtották, illetve lerombolták.

FRANZ JOZEF STRAUSS hadügyminiszter, a nemzeti szocialista iskolázás volt tisztje, aki három évvel ezelőtt azzal a kijelentésével vált hírhedté, hogy „szükséges volna a Szovjetuniót a föld színéről eltörölni“.

És ki ne ismerné most már nálunk is THEODOR OBERLÄNDER menekültügyi minisztert? Többek között ő volt az SA egyik főparancsnoka, a keleteurópai kérdések kutatásával foglalkozó náci intézet igazgatója, 1941-ben pedig a szabotázs-akciók céljaira „különlegesen“ kiképzett különítmény vezetője, amely a Szovjetunióban működött. Oberländer „együtt“ volt Hitlerrel már az 1923-as müncheni puccs óta, propagálta a faji megkülönböztetést és részt vett a lengyelek deportálásában és kiirtásában.

Aktív, de kevésbé hírhedt nácista volt még egy csomó más mostani bonni miniszter, mint például JOACHIM MER- KATZ, Ribbentrop alatt a spaHét északfrancia tartomány több mint 25 000 parasztja hatalmas tömegtüntetést rendezett február 11-én, Amiens városában. Tiltakozásuk a francia kormány parasztpolitikája eilen irányult, mely a francia kis- és középparaszt helyzetét napról napra nehezíti. A rendőrség ezúttal nem maradt tétlenül. A tüntetőkre vetette magát, hogy szétoszlásra bírja őket.

nyol-amerikai kémközpont vezetője, SEHBOHN, mostani közlekedésügyi miniszter, Hitler arizációs minisztériumának volt vezetője, aki ebben a minőségében a zsidó vagyonból tett szert hallatlan gazdagságra.

És itt volnának még Lindrath pénzügyminiszter és VVürmling a családi ügyek minisztere, akik szintén kitettek magukért Hitler Németországában. És — ahogy Shakespeare mondaná — utolsó, de nem legkisebb, HANS GLOBKE a szövetségi kancellária segédtitkára, vagy ahogy elnevezték, Adenauer „fekete szelleme", a nürnbergi faji törvények jogi kommentátora.

Ezek a „teuton lovagok“ képezik ma Adenauer kormányát és irányítói a bonni Németország állami gépezetének. Nem meglepő tehát, hogy a külügyminisztérium főbb tisztviselői közül 85% náci eredetű. Hitler volt diplomatái közül pedig 54-en állnak ma a külföldi követségek élén. Hosszadalmas volna felsorolni a „nácik“ elhelyezkedését a többi tárcában, hiszen, ami azt illeti, egyik miniszter sem akart lemaradni kollégái mögött. De arra mégis rá kell mutatnunk, hogy a mostani „Wehrmachtban“ több mint 100 tábornok és admirális talált „alkalmazást“.

Így fest Nyugat-Németor- szágban a „denacifikáció“, melynek alapos és következetes keresztülvitelét bonni kormánykörök minden lehető alkalommal olyannyira kihangsúlyozták, hogy még komoly és objektívnek ismert diplomaták is felültek ezeknek a híreszteléseknek. Olyan „alapos“ volt ez ' a munka, amellyel csak a külföld szemébe akartak port hinteni, hogy különféle álnevek alatt eddig már 1180 szervezet, illetve egyesület létesült, amelyek 1 millió 600 ezer példányszámban 340 napilapot adnak ki. Legfontosabb közülük a Deutsche Reichspartei (Német Birodalmi Párt), melynek tagjai között ott szerepelt az a két ifjonc is, akik karácsony estéjén a kölni zsinagógát szeny- nyezték be hitlerista horogkereszttel.

Hogy mi rejlik a fasiszta falmázolások hátterében, azt a mondottak után olvasóink képzelőerejére bízzuk, melyet nem nagyon kell majd megerőltetniük, hogy rájöjjenek a dolog nyitjára. Ro.

A világ közvéleményét figyelembe nem vévő február 13-i francia atomrobbantás hatalmas felháborodást váltott ki az egész világon. A lipcsei egyeten» afrikai diákjainak csoportját láthatjuk a felvételen. Jobbról Seydou Barryt láthatjuk a Ma- li-i föderációból. Az ő otthona csak 300 kilométerre van a francia atombomba robbanásának színhelyétől. A diákok tiltakozása egyúttal a francia gyarmati politika ellen is irányul.

HODA CHARAOUI

nemcsak az egyiptomi nőmozgalom elindítója, nevét a szabadság és az egyenlőség szimbólumaként említik minden olyan arab országban, ahol kemény harcot folytatnak a nemzeti függetlenségért, a demokratikus jogokért, és ott is, ahol már kivívták a függetlenséget, de annak megszilárdításán dolgoznak.

Neve először 1919-ben vált ismertté, amikor a nők vezetése alatt spontán módon csatlakoztak a nemzeti mozgalomhoz.

Az addig visszavonultan élő nők, még f-áty-olt viselve, kiléptek házaikból, hogy részt vegyenek az angol megszállók elleni tüntetésen. Hoda volt az

első nő, aki levetette a fátyolt és 1923-ban megalapította Egyiptom első haladó nőszervezetét, mely az egyenjogúságért, a békéért, a szabadságért, és a nemzeti függetlenségért harcolt. Mint ennek elnöknője részt vett a nemzetközi női kongresszusokon és az arab nők konferenciáin.

Első követelésük: függetlenségük elnyerése után a nők választási jogának megadása, hogy a lányok ugyanazon feltételek mellett tanulhassanak, mint a fiúk. 1924-ben megnyílt az első felső leányiskolaj

A férjhezmenés legalacsonyabb korhatára a 16. év lett, míg, azelőtt 12 — 13 éves korban mentek férjhez a leányok.

Amikor 1924-ben Egyiptomban bojkottot hirdettek az angol áruk ellen, vagyonát a mozgalom rendelkezésére bocsátotta. 1936-ban az angol-egyiptomi szerződés aláírása ellen vezetett erélyes tiltakozó felvonulásokat.

Hoda Charaoui olyan kiváló alakja és egyénisége korunknak, hogy tekintélye messze túlhaladja hazája határait. Nagy megbecsülésnek örvendett ez a hazáját mindenekfelett szerető okos és bátor asszony. 1940-ben halt meg.

Ebben az évben a nemzetközi haladó nőmozgalom ötvenedszer ünnepli meg a Nemzetközi Nőnapot. Ebből az alkalomból szeretnénk olvasóinkat megismertetni a nők jogaiért küzdS asszonyok legkiválóbb személyiségeivel.