Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-23 / 8. szám

A fasiszta falmázolások háttere ÜJ SZOVJET JAVASLATOK A GENFI ATOMÉRTEKEZLETEN Carapkin szovjet megbízott kormányának felhatalmazása alapján üj, fontos javaslatokat terjesztett elő, hogy leküzdjék a február 14-én benyújtott amerikai javaslatok nyomán tá­madt nehézségeket. Az új szov­jet javaslatok lehetővé teszik azoknak a nézeteltéréseknek a kiküszöbölését is, hogy milyen feltételek alapján küldjenek ki ellenőröket az olyan jelenségek megvizsgálására. amelyekről azt gyanítják, hogy föld alatti nukleáris robbantások nyomán keletkeztek. A Szovjetunó, az Egyesült Államok és Nagy-Bri- tannia tudós szakértői, mint is­meretes, a múlt év novemberé­ben és decemberében Genfben tanácskoztak és megegyezés alapján javaslatokat tettek, ho­gyan lehetne megjavítani a föld alatti robbantások észleléséhez szükséges technikai módszere­ket és készülékeket. Bizonyos amerikai körök, amelyeknek érdeke a nukleáris fegyverkezési verseny folyta­tása, az említett feltételekre vonatkozó megállapodás hiányát arra próbálták felhasználni, bogy újabb nehézségeket tá­masszanak a genfi értekezlet munkájában. Az új szovjet javaslat értel­mében az alatt a két-három év alatt, amikor a Szovjetunió ja­vasolta egyszerűsített feltéte­lek alapján járnak el, az ellen­őrző bizottság kidolgozhatja és megállapíthatja azokat a szigo­rúbb feltételeket, amelyek le­hetővé teszik, hogy a földalatti nukleáris robbantásokat ponto­san megkülönböztessék a föld­rengésektől. A szovjet javaslat lehetővé teszi, hogy az ellenőr­ző bizottság működésének kez­deti szakaszában az ellenőrzés olyan egyszerű feltételek alap­ján történjék, amelyekre nézve a szovjet és az amerikai tudó­sok között nincsenek nézetel­térések, s ha az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia részé­ről megvan a jóakarat — gyor­sán megegyezésre jussanak az összes nukleáris fegyverkísér­letek megszüntetésére vonatko­zó szerződés még hátralévő néhány szakaszát illetően és aláírják a szerződést. Salvadorban is érlelődik A New York Times keddi számában a legkisebb és leg­sűrűbben lakott latin-amerikai államban, Salvadorban kialakult helyzettel foglalkozik. „Salvador — úgy látszik — válság felé halad, a válságot pedig forradalom vagy ennek ellenkezője, katonai diktatúra követheti“ — írja a lap. „Salvadorban a helyzet több vonatkozásban magán viseli a válság klasszikus ismérveit. Az országban megvan a kicsiny, de gazdag földbirtokos uralko­dó osztály, amely irányítja a politikát, a gazdasági életet, a hadsereget és vele szemben pedig a jogfosztott nép nagy tömege. Ez a nép a mai nem­zetközi helyzetben földet, munkát, lakást követel, és mindazt, amit a szociális refor­moknak kellene biztosítania. „A latin-amerikai államok történetében Salvador írta a legszörnyűbb lapokat... Mar­tinez, az ország diktátora, 1935-ben úgy fojtott el egy felkelést, hogy legalább' 10 000, de lehet, hogy 18 000 salvadorit kivégeztetett. Ez 1935-ben volt, de ma 1960-at írunk“ — írja befejezésül a lap. Columbiában több mint egy­millió iskoláskorban levő gyer­mek a legminimálisabb ismere­tekkel sem rendelkezik — kénytelen megállapítani dr. Guerra, a kormány művelődési és oktatási tárcájának vezető­je. A katasztrofális helyzet okát főleg abban látja, hogy a kor­mány rendkívül kevés pénzt ad a népművelésre. Ezek után — a minisztérium kimutatása szerint — az idén- 671 645 iskolásgyermek nem Az angol békeharcesok a múlt napokban tartották meg két­napos konferenciájukat. Az országos konferencián, mely a le­szerelést vitatta meg, 600 küldött vett részt. A konferencián megjelent több jeles vendég is, többek között Bernal profesz- szor, Paul Robeson, Ivor Montagu és sokan mások. A konfe­renciától nem tartotta magát távol London haladó ifjúsága sem. Hosszú, tömött sorokban háborúellenes feliratokkal vo­nultak végig a városon. Akik számára nem jut iskola Az egész világ ismeri Anna Franknak, a fiatal zsidó lány­nak megható történetét, aki egy hónappal a második vi­lágháború befejezése előtt a Bergen-Belsen-i koncentrá­ciós táborban halt meg. Nap­lója, amelyben leírja, hogyan töltött családjával két évet elrejtve egy amszterdami ház padlásszobájában, ma már a világirodalomhoz tartozik. Anna Frankot. a westerborki táborba szállították, ahonnan az embereket Bergen-Belsén- be, Oswiecimbe továbbítot­ták ,.. Abban az időben Konrad Gemmeker SS Oberscharfüh­rer volt a westerborki tábor parancsnoka, ö osztotta be és küldte a transzportokat a gázkamrákba. A Harmadik Birodalom titkos rendőrsége így nyilatkozik róla: „Gem­meker kiváló funkcionárius, aki legnagyobb megelégedé­sünkre végzi el a rábízott feladatokat." És hol van Konrad Gem­meker? Nyugodtan él Ade­nauer Németországában, Düs­seldorfban, a Park utca 55. szám alatt lakik ... Akkoriban, airnikor Anna Frankot letartóztatták, WilIT Lages volt az amszterdami titkos rendőrség főnöke. Mil­lió és millió deportált szárad a lelkiismeretén. Közvetlenül a háború befejezésé. után Hollandiában letartóztatták és halálra ítélték, de egy magasrangú nyugatnémet személyiség közbenjárására, aki 1950. március 25-én le­vélben fordult a holland kor­mányhoz, szabadon bocsátot­ták. A levelet Konrád Ade-, nauer írta alá. A Reichskommissariat hol­landiai követe, az üldözés idején, amelynek a Frank család is áldozata lett, Herr­mann Conring volt. Akkori funkcióját SA uniformisban teljesítette. Ma Herrman Conring Adenauer úr keresz­ténydemokrata pártjának képviselője. Ezek a nevek segítségül szolgálhatnak a kancellárnak, ha keresné — amint azt a bonni kormány állítja — a felelős egyéneket az antisze­mita és nácista hullámért, amely az év elején ismét életre kapott , Nyugat-Né- metországban. (A ľ Humanite alapján) Hitelintézet járhat iskolába. Ez a szám azonban a valóságban lényege­sen nagyobb, mert egyrészt nem számították be a lakosság állandó növekedését, másrészt a gyerekek bizonyos hányada — tavaly 370 000-en — a szülők sanyarú helyzete miatt, már az első osztály után elhagyja az iskolát. Sokan beiratkoznak te­hát az iskola első osztályába, de analfabéták maradnak. (El Tiempo, Bogota) „Bad Godesbergben, a Post- strasSe 1-ben működik a „te- herkiegyenlítési bank", vagyis hitelintézet a Német Szövetségi Köztársaságban élő hontalan személyek számára. Külön osz­tály foglalkozik a „nem német“ ügyfelekkel. Kik ezek a „nem német" hon­talan személýek? Túlnyomó többségben olyanok, akik a ná­cik oldalán harcoltak — esetleg őrök voltak a koncentrációs táborokban - s nem térhettek vissza hazájukba. Az osztály vezetője, Lubomir Makaruszka, ukrán .hitlerista kollaboráns. A hontalanok körében már nyílt titok, hogy a kérdőíveken nem tanácsos náciellenés múltra hi­vatkozni, ha valaki előnyös fel­tételek mellett jelentős hosszú­lejáratú hitelt akar szerezni: sokkal ,jobb ajánlólevél az egy­kori fasiszta tevékenység". (Vorwärts, febr. 5.) í--------------1 > A Német Szövetségi Köztársaságban élnek Anna Frank gyilkosai A karácsony estéjén kirob­bant náci-megmozdulások az utóbbi hetekben veszítettek erejükből, látszólag kezdenek letör^dezr.i, eltűnni. Piszkos áradat*Volt ei, amely ä víz le­folyása után hátrahagyta salak­ját és alapjában remegtette meg a bonni „demokrácia" amúgy sem túlságosan erős épületét. A fasiszta akciók szünetelése persze távolról sem jelenti a^t, hogy az egész világ közvélemé­nyének felháborodása avagy Adenauer és néhány nyugatné­met politikus erélyesnek lát­szani akaró felszólalása meg­szüntette volna azokat az oko­kat, amelyek a kampóskeresz- tes mázolásokhoz vezettek. Egyes nyugatnémet körök ugyan olyan látszatot igyekez­nek adni a dolognak, mintha ez az új antiszemita akció csak néhány túlfűtött agyú, bűnre hajlamos ifjonc meggondolatlan cselekedete volna, amelynek szükségtelen nagyobb fontossá­got tulajdonítani, és elretten­tésül — úgymond — tökélete­sen elegendő lesz az érvényben levő büntetőtörvénykönyv. Ha ez a magyarázat helytálló, miért csak Nyugat-Németor- szágban fordultak elő ezek a mázolmányok és miért nem a Német Demokratikus Köztár­saságban? Ott talán nincsenek bűnre hajlamos fiatalok? Vagy olyan nehéz ott beszerezni a mázoláshoz szükséges festé­ket és ecsetet? A náci kilengéseknek magya­rázata sokkal mélyebben fek­szik, mint ahogy azt a nyugat­német politikusok szeretnék velünk ell etni. A náci bűnö­sök nagyrésze a háború végén igyekezett bőrét a Vörös Had­sereg által ellenőrzött keleti zónából a nyugati zónába át­menteni, és akik közülük kele­ten maradtak, börtönben ülték le jól megérdemelt büntetésü­ket. A fasiszta falpiszkolások igazi okait tehát nem néhány fiatalkorú bűnös hajlamában kell keresni, hanem az egész nyugat-németországi légkörben, mely még mindig telítve van a fasiszta múlt bűzös kigőzöl­géseivel. Ne csodálkozzunk ezen. Adenauer magatartására a legkisebb mértékben sem vol­tak kihatással a Nyugat-Né- metországban feltünedező kam- póskeresztek és az ezek nyo­mán az egész világon kirobbant felháborodás. Zavartalanul he­lyükön maradtak azok a hitle­rista személyiségek, akiknek a kormányban és más magas állami hivatalokban való jelen­létét minden objektív külföldi tudósító (sőt, volt köztük nyu­gatnémet hírlapíró is) össze­függésbe hozta a náci megmoz­dulásokkal. Pedig a szövetségesek között 1945-ben Potsdamban kötött megállapodás világosan rendel­kezik: „A nemzeti szocialista párt minden tagját, aki aktívan részt vett annak tevékenységé­ben, mindazokat, akik a szövet­ségesek terveivel szembehe­lyezkedtek, minden hivatalos és félhivatalos állásból el kell távolítani1'. Ez volt az ún. „denacifiká- ció". Hogy ezt hogyan vitték keresztül, arra jellemző az amerikai főbiztosnak, Mc Cloy- nak már 1950-ben tett kijelen­tése: „Ezer és ezer volt nácit helyeztek ismét hivatalba, leg­többjüket olyan állásba, melyet már Hitler alatt töltöttek be“. Ma a helyzet még sokkal súlyosabb. Magában a kormány­ban ott ülnek: GERHARD SCHRÖDER bel­ügyminiszter, 1953 óta, tehát amióta Hitler hatalomra került, tagja volt a náci-pártnak. „Sturmführer" lett egy SA csa­pat élén, részt vett számos fasiszta és zsidóellenes akció­ban, sőt vezető szerepe volt az ún. „Kristályéjszakában“, 1938-as véres pogromban, amelynek folyamán az összes németországi zsinagógákat fel­gyújtották, illetve lerombolták. FRANZ JOZEF STRAUSS had­ügyminiszter, a nemzeti szo­cialista iskolázás volt tisztje, aki három évvel ezelőtt azzal a kijelentésével vált hírhedté, hogy „szükséges volna a Szov­jetuniót a föld színéről eltöröl­ni“. És ki ne ismerné most már nálunk is THEODOR OBERLÄN­DER menekültügyi minisztert? Többek között ő volt az SA egyik főparancsnoka, a kelet­európai kérdések kutatásával foglalkozó náci intézet igazga­tója, 1941-ben pedig a szabo­tázs-akciók céljaira „különle­gesen“ kiképzett különítmény vezetője, amely a Szovjetunió­ban működött. Oberländer „együtt“ volt Hitlerrel már az 1923-as müncheni puccs óta, propagálta a faji megkülönböz­tetést és részt vett a lengyelek deportálásában és kiirtásában. Aktív, de kevésbé hírhedt nácista volt még egy csomó más mostani bonni miniszter, mint például JOACHIM MER- KATZ, Ribbentrop alatt a spa­Hét északfrancia tartomány több mint 25 000 parasztja hatalmas tömegtüntetést rendezett február 11-én, Amiens városában. Tiltakozásuk a francia kormány parasztpolitikája eilen irányult, mely a francia kis- és középparaszt helyzetét napról napra nehezíti. A rendőrség ezúttal nem maradt tétlenül. A tüntetőkre vetette magát, hogy szétoszlásra bírja őket. nyol-amerikai kémközpont ve­zetője, SEHBOHN, mostani köz­lekedésügyi miniszter, Hitler arizációs minisztériumának volt vezetője, aki ebben a minősé­gében a zsidó vagyonból tett szert hallatlan gazdagságra. És itt volnának még Lindrath pénzügyminiszter és VVürmling a családi ügyek minisztere, akik szintén kitettek magukért Hit­ler Németországában. És — ahogy Shakespeare mondaná — utolsó, de nem legkisebb, HANS GLOBKE a szövetségi kancellá­ria segédtitkára, vagy ahogy elnevezték, Adenauer „fekete szelleme", a nürnbergi faji tör­vények jogi kommentátora. Ezek a „teuton lovagok“ ké­pezik ma Adenauer kormányát és irányítói a bonni Németor­szág állami gépezetének. Nem meglepő tehát, hogy a külügy­minisztérium főbb tisztviselői közül 85% náci eredetű. Hitler volt diplomatái közül pedig 54-en állnak ma a külföldi kö­vetségek élén. Hosszadalmas volna felsorolni a „nácik“ elhe­lyezkedését a többi tárcában, hiszen, ami azt illeti, egyik mi­niszter sem akart lemaradni kollégái mögött. De arra mégis rá kell mutatnunk, hogy a mos­tani „Wehrmachtban“ több mint 100 tábornok és admirális talált „alkalmazást“. Így fest Nyugat-Németor- szágban a „denacifikáció“, melynek alapos és következetes keresztülvitelét bonni kor­mánykörök minden lehető alka­lommal olyannyira kihangsú­lyozták, hogy még komoly és objektívnek ismert diplomaták is felültek ezeknek a híreszte­léseknek. Olyan „alapos“ volt ez ' a munka, amellyel csak a külföld szemébe akartak port hinteni, hogy különféle álnevek alatt eddig már 1180 szervezet, illetve egyesület létesült, ame­lyek 1 millió 600 ezer példány­számban 340 napilapot adnak ki. Legfontosabb közülük a Deutsche Reichspartei (Német Birodalmi Párt), melynek tag­jai között ott szerepelt az a két ifjonc is, akik karácsony esté­jén a kölni zsinagógát szeny- nyezték be hitlerista horogke­reszttel. Hogy mi rejlik a fasiszta falmázolások hátterében, azt a mondottak után olvasóink képzelőerejére bízzuk, melyet nem nagyon kell majd megeről­tetniük, hogy rájöjjenek a do­log nyitjára. Ro. A világ közvéleményét figyelembe nem vévő február 13-i francia atomrobbantás hatalmas felháborodást váltott ki az egész világon. A lipcsei egyeten» afrikai diákjainak csoportját láthatjuk a felvételen. Jobbról Seydou Barryt láthatjuk a Ma- li-i föderációból. Az ő otthona csak 300 kilométerre van a francia atombomba robbanásának színhelyétől. A diákok til­takozása egyúttal a francia gyarmati politika ellen is irányul. HODA CHARAOUI nemcsak az egyiptomi nőmoz­galom elindítója, nevét a sza­badság és az egyenlőség szim­bólumaként említik minden olyan arab országban, ahol ke­mény harcot folytatnak a nem­zeti függetlenségért, a demok­ratikus jogokért, és ott is, ahol már kivívták a függetlenséget, de annak megszilárdításán dol­goznak. Neve először 1919-ben vált ismertté, amikor a nők vezeté­se alatt spontán módon csatla­koztak a nemzeti mozgalomhoz. Az addig visszavonultan élő nők, még f-áty-olt viselve, kilép­tek házaikból, hogy részt ve­gyenek az angol megszállók elleni tüntetésen. Hoda volt az első nő, aki levetette a fátyolt és 1923-ban megalapította Egyip­tom első haladó nőszervezetét, mely az egyenjogúságért, a bé­kéért, a szabadságért, és a nemzeti függetlenségért har­colt. Mint ennek elnöknője részt vett a nemzetközi női kongresszusokon és az arab nők konferenciáin. Első követelésük: független­ségük elnyerése után a nők választási jogának megadása, hogy a lányok ugyanazon felté­telek mellett tanulhassanak, mint a fiúk. 1924-ben megnyílt az első felső leányiskolaj A férjhezmenés legalacso­nyabb korhatára a 16. év lett, míg, azelőtt 12 — 13 éves korban mentek férjhez a leányok. Amikor 1924-ben Egyiptom­ban bojkottot hirdettek az an­gol áruk ellen, vagyonát a moz­galom rendelkezésére bocsátot­ta. 1936-ban az angol-egyiptomi szerződés aláírása ellen veze­tett erélyes tiltakozó felvonu­lásokat. Hoda Charaoui olyan kiváló alakja és egyénisége korunk­nak, hogy tekintélye messze túlhaladja hazája határait. Nagy megbecsülésnek örvendett ez a hazáját mindenekfelett sze­rető okos és bátor asszony. 1940-ben halt meg. Ebben az évben a nemzetközi haladó nőmozgalom ötvenedszer ünnepli meg a Nemzetközi Nő­napot. Ebből az alkalomból sze­retnénk olvasóinkat megismer­tetni a nők jogaiért küzdS asszonyok legkiválóbb szemé­lyiségeivel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom