Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-05 / 1. szám
V éietIrÜI me9- MAREK: .v Meghúztam a vállam. A fiúk már kimentek Amikor feljöttünk a tárnából, beugrót- -- és morogtak rám. De mit tegyek, vezetője válj\infiStZakSZerVMeí lr°^á,ba a 9yV,IéS miatt UABM Igyök a Partinak, vesződnöm kell Fülöppel. *S£S2 nem tartozik közénk... «^rrs.'s.sss- * — engem vár... Elkezd majd könyörögni, ri»Sŕtt.'xigRŕs.'Ä'ÄS M“d“e8 r *i8»“1,6“' “Me “*“"*•emmin-*■ •»*-»» :s, félek, hogy semmire “se jutok véle Mert ná- 1*1, ^°rSf7’ ^P9y-5-,Partlbo1 kiužtuk. A esd ezt mondta. nehezen megy. Hogyan is lesz.azzai az új rólunk nem maradhat. léket kezelte. Ez afféle gyerekeknek való mun- - Ügy lehet, hogy mar nem bír többet esi- kodóVal. Nem maradunk szégyenben? A szoAz elnök kérdően nézett rám: ff,®9 v e9y" nánl" ciaiista munkabrigád önként rosszabb részle- Akarsz még valamit? áltottam a csille már repült lefelé mindaz ~ ®PPen ezért nem lehet vélünk egy parti- 9et választ... így írta az újságunk. De mi- Semmit - mondtam. - Csak úgy elgon- istennviía P ’ ban. Mi rámenősek vagyunk és holmi tedd ide, először is, még nem vagyunk az a brigád, mádolkoztam. Ordítottam de már késő volt A váiathól tedd oda emberekre nincs szükségünk. sodszor pedig, nem nagy örömmel megyünk- Akkor, ha már a szocialista munkabrigád . . .. — És mit csináljanak az ilyen tedd ide, tedd az helyre. Az ember a feladatot könnyen élén leszel, istenesen kell forgolódnod. Min- emben jajdulást hallottam, aztán csend, szőr- oda emberek? - kérdezte. elvállalja, de amikor hozzáfog, futnak a hátán denkinek rajtad lesz a szeme és dett kioktatni. — kéz- nyű csend borult mindenre. Az egyik emberünk az izzadságcsöppek. Ne gondolják, hogy az Csodálkozva rámeredtem, mert hirtelen nem iivpn dolnoknak kihordott ráfiéval ront neki éppen oszlopot hozott onnan. Mindannyian tud- . .. . .... .... ... uyen Rigóknak kibontott zászlóval ront neki ^ __x ^ _ tudtam, hogy mit válaszoljak es nem szóltam az ember. Azt nem. De neki megy es ez is *“ " igaz! Legyintettem és kilestem az tunk róJ terrnés2etesen Fülöp is. És most ablakon. Fulop meg mindig semmit. De azért a kérdés szöget ütött a fejembe. ugyanazon a helyen várt, csak Iehet’ hoSY az a csille agyonütötte. A folyosó néha emelte kezét a sapkájá- ott oly szűk, hogy félre se ugorhatott. Épp hoz, hogy üdvözölje azokat, hogy a csille elfér Rohannak oda, mint az akik az utolsó pillanatban ro- őrülteki a szén csak ü fröcsköh a talpuk hantak a délutáni műszakra. , ’ , Ekkor futott hP az antfihnsz alatt. Látom, hogy Karol odalapulva áll a falE iutott De az autóbusz, nácsot, hogy mit tegyünk azzal az új rakodó amely közvetlenül a tárná ka- nál, előtte az oszlop, amit magával hozott es aj J Valóban, mit csináljanak? Este találkozóm volt a vendéglőben a töb O ovid szünetet tartottunk, ültünk a kávés- **■ üvegek mellett, jött a mester és ránkszólt: .. •. . , _ , , , , . — Akkor holnap máshol kezditek. No, megbiekkel. Meghívtuk a technikust is, adjon ta- izzaszt majd benneteket. Én ismerem... Ha nem is mondja, akkor se száll inunkba pújánál fordul meg és azonnal szemei rémülten kimerednek, mint a hétször- vab am'*: most kaptunk. Ügyes dolog lesz, de a bátorság — gondoltam és megkérdeztem: nyüség éjszakáján. — A szentségit — mondja — mi volt ez? Úgy surrant el mellettem, mint a... A csille összetört, de vigye el az ördög. Fontos, hogy Karol csodálatosan megúszta. megtanácskozntmk. éppen ezért kell előre hogy hogyan állítsuk be. Csakhogy a technikus késett és mi a rakodó helyett Fülöpről beszéltünk." A szerencsétlen nem hagyott békét a lelkemnek. Maradjon vagy ne maradjon nálunk? — Nézzétek fiúk — mondta Karol, aki egy indul vissza. Gondoltam, erre felszáll. De nem, hagyta, hogy elmenjen. Vár. Én rám... Reménytelen eset! — Ne félj — mondtam az elnöknek. — Értjük mi a magunk dolgát! Í ,« ri , .. Visszamegyek. Fülöp még mindig ott áll a vál• 'R‘ § Kimentem, de nem akaródzott , a Ä P hazafelé indulnom. Miatta, Fü- tonál- száJa tátva a rémülettől, reszket és ' ^ * lop miatt. Lassan elballagtam nyöszörög: mosdani, aztán hosszan cseveg- — Én nem tudom, mi történt... tem a lámpakezelővel, de mit _ Majd én megmondonl) te nyom0rult. RáElmentem még ľmftbVKôľ ú? bStoíl- engedted a csillét! Már ezt a rohadt váltót se előtt. Az asszonyok mondják, hogy Fülöp égé tót készítettek a váltónkra, aztán az irodában tudod kezelni? / ténferegtem, migcsak valaki rám nem szólt: _ Csak... csak amikor... semmi se tör- Mi az, mit futkosol itt annyit, Brudo! Ta- tfat? _ há ta FÜIÖ Ián a holnapi napot keresed? / “ r Kilestem az ajtóból a kapura. Fellélegeztem. Karol hátradobta az oszlopot és lassan elvégre eltűnt az a gyászos árny. Otthon Zden- indult Fülöp felé. Behunytam a szemem. Azt ka mérgelődni fog, hogy későn megyek, de mit hittem, hogy lekever neki egyet. De csak vacsináljak! Nem mondhatom neki, hogy féltem du, rámeredt és ezt mondta. az öreg Fuloptol. Ne gondolják, nem vagyok ijedős ember. Én már megmondtam neki a — Inkább azt mondja meg, hol dolgozik most Fülöp? — A csúsztató alatt. — Jól kibabráltatok vele, mondhatom! Mégiscsak tapasztalt ember — szólalt meg Karol. — És ti miért nem hagytátok magatoknál? — kérdezte a mester. — Az más dolog. Nálunk nem bírja. De matelepen lakik Fülöppel. — Az asszonyok mond- Qúk jobb munkát is adhattak volna neki! ják, hogy visszatért hozzá az a nő. Afféle fes- — Gondoljátok, hogy valamelyik parti betett dög, szájában cigarettával várta őt a kapu l09adia’ ha ti túladtatok rajta? Most már vége, — mondta a mester és otthagyott bennünszen magába roskadt. A fia nem beszél vele, csak a lánya szól néha hozzá. — És már régen itt van az a... ?- Egy hete. Én kiterítettem az asztalra a rakodógép két. Hozzáláttunk a munkához, de egy kis idő múltán megkérdeztem: — Fiúk. Tulajdonképpen miért nem dobja ki azt a nőt? Karol felegyenesedett és egy pillanatra kikapcsolta a fejtőgépet. rajzát, de a mi hajósunk megkérdezte. ... , — Ez nehéz ügy. Évekig egyedül volt és biz- Tulajdonkeppen milyen idősek a gyere- tos sokat keresett.- Téged kár agyonütni, te magad is meg- kei? ^ _ Xudjátok mi az érdekes _ sz61alt meg magamét, de ma nem akaródzott véle beszél- döglesz, meglátod ... — Már nagyok. Mindkettő valamilyen isko- a mi hajósunk. — Hogy oly soká dolgozott venem. Bosszantott a dolog, de viszont nem . hát nem jehetett mit tenni. Meg kellett iába jár. Taníttatja őket. A lánya segít a ház- lü"k és, s?ba?® kérdeztük meg, hogy hogyan él. mondhattam neki: maradj nálunk... Mert ná- Z ... , ... tartáct ni h. a „«roi Karol felsohajtott és inkább hozzálátott a lünk nem maradhat. Ügyetlen, egy csomó hü- Eulopnek mondani, hogy koztunk ^tovább nem • . ■ fejtéshez. Nem kellett szólnia. Egy kicsit mindIyeséget csinál, néha úgy viselkedik, mintha maradhat. De ez még nem minden, Fülöp na- Mosolyogtunk. Bányász, aki mos, súrol és annyian elszégyeltük magunkat. Emberként él- ütődött lenne és az utóbbi időben semmire se gyón szeret beszívni. Mi sem vagyunk angya- mosogat. Ez valóban megalázó. nl■ hogyan? mentünk véle. Igen, ilyen emberre nincs szűk- * Példás partivá kell lennünk vagy se? Ez azt jelenti, hogy a legjobb embereink legyenek ... Ez biztos, hogy szocialista elgondolás. De kidobni az olyan embert, aki már nem bír úgy dolgozni, mint mi — ez szocialista dolog? — Húzni magunkkal és dolgozni helyette is , - ez szocialista dolog ? Mondja meg, aki felelni tud rá! A hogy vége lett a munkának és elmentünk ^ a csúsztató mellett, kukucskáltam, hogy ott-e még Fülöp. Nem volt sehol, lehet, hogy otthagyta azt a ronda munkát és elment, még mielőtt jöttünk volna. Mosakodáskor jól megengedtem a zuhanyt a fejemre. Először csak úgy, a vizet szidtam, hogy nem elég meleg, aztán megszólítottam a többieket: — Fiúk, nekem az az érzésem, hogy Fülöppel nagyon kitoltunk. Néztek rám, de nem szóltak semmit. A vezetőjük vagyok, egyedül kell döntenem. Mégiscsak könnyebb nékik, hogy támaszkodhatnak ___ rám. — Ha valami nehézségei vannak otthon és ha a gyerekei... Igaz lehet az is, hogyha az „ ,, , . , , , , , . . lók, tőlünk is kitelik mindenféle bolondság, — No, tudjátok, — szólt bele a mi fölműve- embernek összegyűlnek az évei, megszűnik reCsakhogy a regi bányászok koze megsem tar- de mosti hogy az a brigád lettünk, az ivászat- sünk — ha az embernek nincs asszonya, mi kordokat felállítani... Tudjátok, hogyan gontozik. Valahogy nem megy néki. Azt monda- nak vége... De főként iparkodni kell köztünk, marad hátra? Elmondta, hogy már ő is volt dolom? nák erre az olyan öreg bányászok, mint Pan- Mi nem tartunk nagy beszédeket a munkáról, olyan helyzetben, neki kellett mindent csinál- a mi banktisztviselőnk begombolta hasán az túcsek és Vavrulka, hogy raktárosból sose lesz d® mindannyian rendes fizetést akarunk. Én nia. inget: bányász, de ők vén kujonok és nincs igazuk. 2°kPmXs01?' tetőf rí^Mztra^- min! v.taku5tti? V°'na raktár°S SZÓ’alt m AZ SZ°m°rÚ d0'°9' Fülöpből bányász sehogy se akar lenni. denki törekszik valamire. Mi értünk a pénz- ' wem , J — Igen. Csakhogy két gyereket taníttatni — Nekem is mondták a bankban — es kezd- nem kis dolog. Igaz? Ezért húzódik hozzánk, te a nyakkendőjét igazgatni. Mi ugyanis értünk a keresethez. _ végeredményben vannak a világon FüJó, hogy végre megjött a technikus, külön- löpök is. És az ember agyon nem verheti ségünk, mégha teljesen egyszerű munkásról is van szó. És mi most nagy dologba fogtunk! Az újságban is írtak rólunk és ez azt jelenti, hogy beszélnek rólunk az összes munkahelyen. Igaza van az elnöknek: mindenkinek rajtunk lesz a szeme. És ez azt jelenti, hogy Fülöp a partiban se-: hogy se maradhat. e hogyan is került hozzánk! Egy kicsit bonyolult história. Tudnunk kell, hogy ma már tárnában kevés a régi bányász és egyre több az új. A régiek adják az észt és idővel az újak is megöregszenek. Hiszen én sem születtem itt. A katonaság ideje alatt kóstoltam bele mint brigádos, és utána is kitartottam mellette. Ma már a régiek közé tartozom. Gyorsan repül az élet és ha nem vagy két balkezes, egykettőre bányász leszel. Fülöp évekkel ezelőtt jött ide. Raktárnok volt és valamit elemeit. De mi idegen dolgokba nem ütjük az orrunkat. Hallottam, hogy felesége is volt, de ide már csak két gyermekével jött. Ki tudja, milyen szenvedések elől menekült. vidéki mókus új tetőt rak a házára — min- valaki hátul, denki törekszik valamire. Mi értünk a pénz- Különben meg kell mondanom, hogy partink kereséshez. A parti összeszokott és most arról van szó, hogy egy kicsit megnyomjuk a gomjóformán az egész világról szedődött össze, ^ de értünk a szénhez és most azt az új címet akarjuk megszerezni. De hogy bányászok len- nVpdakhoavanp™°birF0!Aztá!i ^eoint "hoo^á ber! sohase ha9yjuk abba Fülöp dolgát. De őket. No nem? - mondta Karol, nénk? Én régi brigádos vagyok, van köztünk, gyomra... De mi közünk mindehhez? Ki tehet amikor visszafele ballagtam, ismét rajta top- _ Ha néha valaki segítene neki... És ha aki hajdan banktisztviselő volt és ma is olyan róla, hogy már átlépte az ötvenet. Nem bír, í.fľ9rfjľ' p/invörnnn!1 V°A7t °mľndenki * tudta beszéln®nk véle • • • ľ?.a 5sak e9Y kicsit jobban , J x . . _ . „. . . . - „ és itt már semmi se seoít fi maoa is tudia ott ran1, kony°ro9ni... Azt mindenki tudja, bevonnánk magunk közé - mondta töprengve kopasz hivatalnok feje van. Tintaizu meg a s Amikor^^meamondtuk neki hoqv köztünk h°9yha az embernek az otthonában nincs rend. a mi földművesünk. - De senki se beszélt beszéde is. Van köztünk földműves, akinek va- n^rad^haľ eľv hanaot se’ adotľ csak az tele van a fe:>e Qonddal. Olyan, mintha idegen világosan: ezt és így fogjuk csinálni. Rám laVtnl TrirlóVan c7Ón a pq ŕnh/tnn vpcľzpkszik maraunat, eyy Hangot se adott, CSaK a hňrhpn plnp Nanvnn iňl tiiflnm pn P7t Ha i ____a.^1._ lahol vidéken szép a háza és folyton veszekszik ’ « aét hunvta b’ Biztos bőrben élne. Nagyon jól tudom én ezt. Ha hagytak mindent. , „pm7pfi birottsáooal mert albérlőt akarnak * ese , f.e. , a szemec nunyta De. Biztos összezördülök a drága szentemmel, a világot l T ! b zottsággal, mert albérlőt akarnak négyszemközt akart megkérni, hogy hagyjuk fie kívánom Csakhoay Fül6pnél ez nem vaolt Felkerestem a szakszervezeti elnököt hozza adni. Van koztunk kitanult hajós - egy- magunk közt. Ugyanis aligha fogadják be más- elsö eset N . a nyakunk0n «»óval mana az élet hozott össze bennünket, hová. Annak a fékügynek a híre gyorsan elszőval maga az élet hozott össze bennünket. Némelyiket a szép nők, lányok vonzották ide. gyorsan terjedt az egész bányában. Akkor miért jár MJf ásnap reggel, amint bújok a munkaru- hámba, látom, hogy Fülöp ott áll melSzerettem, mert világosfejű ember, de elmerült a sokféle jelentésben, kimutatásban.- Mondd, mit jelent szocialista módon élni? — kérdeztem minden bevezető nélkül. Pislogott a szemével és ámulva nézett rám . utánam! Hiszen tudhatná, hogy már nem va- --------, -------, —-----^ — — ----Végeredményben az én szárnyaimat is Zdenka gyunk olyan akármilyen parti. Ahogy mondják, lettem. Megfordult velem a világ. Nézek rá, kötözte itt meg egyszer s mindenkorra. a jövő szocialista munkabrigádja vagyunk és könnyes a szeme és kezd könyörögni: Azért mondom el mindezt maguknak, hogy ez nem egyszerű dolog. Fülöpre ilyen brigád- _ Hallod_ Burda. .. hogyha... Én... Olyan szemüvegén keresztül. meqértsék — mi nem azért voltunk Fülöp ban ninfs szükségünk. munkát adtak... Hallod... Semmit se fogok _ . , ,, a A mikor hazaértem, az asszony már várt. keresni - Te nem tudod? • ■ Vásárolni készült. Olvan állólámnát. akar * * * _ • ,. » . ^ , ,i Intettem a fejemmel.- Én szintén nem tudom... Tudod, az olyan ellen, mert nincs bányász múltja. Végered- >*“l Vásárolni készült. Olyan állólámpát akar ményben ő volt köztünk a legöregebb, régen venni. Nagyon tetszik neki. Esténként együtt Ideges lettem és dühös, dolgozik itt és volt idő, amikor mindannyian fogunk ülni a kisasztalnál, a rádió játszik.,. Megmondtam neki: Mit nyúz engem! becsültük. Túllépte az ötvenet és ez már bizonyos tiszteletre kötelez. Hogy olyan, amilyen, arról végeredményben nem tehet. • a?. Ta’-* : ^ > >. vt> * Ilyenkor, sikta után legszívesebben lefekszem, _ A ti nem gkar téged- dolog, hogy azt valószínű még senki se tudja, d!lá3tZ IgySZhántye!memünk9llmplt venľií öröm- (Ebben a pillanatban egészen megfeledkez- ™rt még senki se próbálta. Bizony azt előbb mel ténfergek az utcán, szeretem a hullámzó tem, hogy két gyereke van, hogy a felesége meg kell próbálni... emberáradatot. Jól esik, hogy azt vásárolok, olyan... Csak azt akartam, hogy hagyjon már _ Hát te mQSt feivilágosítottál - fakadtam békén ) ’’ ki mérgesen. De amikor elkullogtam a tárna — Beteges vagyok - mondja Fülöp és úgy elött az agyamba ötlött - talán nem is mondán előttem, mint valami megsemmisült kísér- tet , ta olyan rosszul! egálltam a kapu előtt és várni kezdtem Fülöpre. Ugyanazon a hejyen álltam, — Hát menj. Mi, kérlek, meg akarjuk fogni amelyiken ő tegnap és egyszerre megkönnyeb- a dolog végét, érted. Ácsorgásra nincs időnk b-ait a szívem. Rámnéz és csendesen mondja. jNjg ^ hiszen megtanítjuk mi élni Is! — De egy olyan is kell... Olyan, mint én.., amit akarok, de ma nincs semmi örömöm. — Min töprengsz? — kérdezte Zdenkám. Elmondtam néki mindent: — Afféle sótlan, színtelen ember — mondom. — Többet nem vesződünk véle. Ma olyan korban élünk, hogy az embernek alaposan meg kell húznia, hogy a többieket fel ne tartsa. Nincs igazam? Bólintott és bementünk még egy üzletbe. De itt meg nem volt szép ernyő a lámpára, — El kell mennem orvoshoz. így hát semmit sem vásároltunk. Amikor ha- Érted? Fordította: SZŐKE JÓZSEF
