Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-19 / 3. szám

Válogatott jégkorong együttesünk Sq uaw Valley előtt Noha az I. jégkorong-ligabajnokság már január 2-án' véget ért, a stadionok nem csendesedtek e) s a jégkorongozók nem tértek pihenőre. Tizenegy ligacsapatunk (a Vítkovicén kívül) most a „Februári győzelem pajzsáért" játszik körversenyt, a válogatott játékosokat pedig edzőtáborban összpontosították és három előkészítő időszakra gazdag programot dolgoztak ki részükre. Megszokott kép tornatermeinkben. Az egész országban folynak a gyakorlatozások a II. Országos Spartakiádra. Képünkön a Di­mitrov testnevelési egyesület gyakorlatozónőit látjuk. Az első előkészítő időszakot válogatott játékosaink a Magas- Tátrában töltötték. Ez az idő­szak arra szolgált, hogy játé­kosaink megfelelően aklimati- zálódjanak, megszokják a havas hegyi környezetet és leküzdjék főleg légzési zavaraikat. Ezért választották a Kőpataki-tavat, ahol a tengerszint feletti ma­gasság és időjárás megfelelt a magashegyi üdülés követelmé­nyeinek. Délelőttönként 4 — 5 órás túrákat tettek a havas völgyekben, délutánonként szánkáztak, majd két órás ed­zésen. vettek részt. Az előkészítő második idő­szakát a válogatott játékosok Opavában töltötték és négy elő­készítő mérkőzést játszottak külföldi ellenfelekkel. Ezek a mérkőzések döntöttek a végle­ges nevezésről. Az első két mérkőzés a megerősített Brigh­ton Tigers angol-kanadai profi­csapat ellen nem kényszerítette válogatott csapatunkat nagyobb erőkifejtésre, annak ellenére válogatott játékosaink 10:1 és 7:1 arányú magas győzelmet arattak. A másik két mérkőzés a Himik Voszkreszenszk szovjet ligacsapat ellen már jóval ne­hezebb feladat elé állította vá­logatott játékosainkat. Az első mérkőzés a legnagyobb megle­petésre megérdemelt 2:1 ará­nyú vereségünkkel végződött és felfedte minden gyengénket. Labdarúgók a római úl faléban Nem egész négy hónap van hátra a római olimpiai játékok selejtező labdarúgó tornája mérkőzéseinek lejátszására. Janu­ár 1-ig az Európán kívüli selejtező csoportok lejátszották mér­kőzéseiket, Európában azonban még a legtöbb mérkőzés leját­szásra vár és így a tavaszi hónapokban az európai labdarú­gók még rendesen megizzadnak. A római olimpián részvevő tizenhat együttesből még csak két együttes ismert. Az egyik a rendező ország együttese — Olaszország és a XIV. selejtező csoport győztese — Dánia. Na­gyon közel állnak a római úthoz Lengyelország labdarúgói. A se­lejtező csoportok mérkőzései már meghozták az első megle­petéseket és favoritok kiesését. Nem jut tovább Uruguay csa­pata, valószínűleg Németország sem utazik Rómába és a XVI. csoportból két csapat helytelen sorsolás folytán nem kerül el Rómába, habár vitán felül já­tékerejük alapján ott lenne a helyük. I. csoport: Dél-Kórea lett a győztes jobb gólaránnyal a ja­pánok előtt. II. : Ausztrália együttese köz­vetlenül a selejtező torna meg­kezdése előtt visszalépett és Így Indonézia harc nélkül győ­zött. III. : Tajvan kétszer győzött 3:1 arányban Thaiföld ellen és tovább jutott az ázsiai övezet szükebb döntőjébe. IV. : Afganisztán az első 2:5 arányú veresége után kilépett és így India lett a csoport győz­tese. V. : A várakozásnak megfele­lően Törökország lett a csoport győztese. Két győzelmet aratott Irak ellen, Libanon nem állt ki Törökország ellen és így mér­kőzéseinek pontjait Törökor­szágnak ítélték. Eme öt csoport győztesei egymás között szőkébb döntőt játszanak, mely dönt az olim­piai torna három első részvevő­jéről. VI. : Várakozásnak megfele­lően Mexikó lett a győztes ha­bár az USA labdarúgói a várt­nál jobban szerepeltek. VII. : E gyengébb teljesítmé­nyű csoportból Szurinam jutott tovább. VIII. : Brazília együttesének nem sok hiányzott a kieséshez. Kolumbiában 2:0 arányban ve­reséget szenvedett és csak ki­váló teljesítménye Rio de Ja- neiroban, ahol 7:1 arányú győ­zelmet aratott, lehetővé tette továbbjutását. IX. : Argentína nagyobb meg­erőltetés nélkül győzött Csiie ellen és továbbjutott. X. : A csoport győztese Peru lett, mely a legnagyobb megle­petésre magas győzelmet (6:0 és 3:2) aratott Uruguay ellen. Ugyancsak az amerikai öt se­lejtező csoport győztese is dön­tő mérkőzéseket játszik egy­más ellen és a három együttes utazik Rómába. XI. : Érdem szerint csoport- győztes az Egyesült Arab Köz­társaság együttese lett két pont előnnyel Ghana előtt. A harma­dik helyen Nigéria végzett. XII. : Szudán lett a csoport- győztes Etiópia és Uganda el­len. XIII. : Nagyon kiegyensúlyo­zott csoport, melyben a végén csak jobb gólaránnyal Tunisz jutott tovább. Az EAK, Tunisz és Szudán közötti döntőmérkőzések dön­tenek a két Rómába utazó csa­patról. XIV. : Dánia lett a csoport- győztes Izland és Norvégia előtt. XV. : Lengyelország a való­színű győztes. A Finnország — Németország és a Lengyelor­szág—Németország mérkőzések előtt a tabella állása a követke­ző: 1. Lengyelország 3 3 0 0 12:3 6 2. Németország 2 10 1 2:4 2 3. Finnország 3 0 0 3 4:110 XVI. : A legdrámaibb csoport, melyben a győztesről a tizen­kettedik óra dönt, pontosabban mí^jus elsején Szófiában a Bul­gária — Románia mérkőzés. Ha a bolgárok győznek továbbjut­nak, vereségük esetén Románia jut tovább és döntetlen esetén sorsolás dönt a továbbjutóról Bolgárja, Románia és a Szov­jetunió között. XVII. : Ebben a csoportban eddig csak két mérkőzést ját­szottak. Jugoszlávia 4:0 arányú győzelmet aratott Görögország ellen és 2:2 döntetlent ért el Izráel ellen. XVIII. : Ebben a csoportban is csak két mérkőzést játszot­tak. Anglia 3:2 arányban győ­zött Szabad-Irország ellen és Hollandia 0:0 arányú döntet­lent ért el Szabad-Irországgal szemben. XIX. : Ebben a csoportban sem sietnek a labdarúgók Ró­mába és csak két mérkőzést játszottak. Franciaország 1:0 aranyban győzött Luxemburg és 2:1 arányban Svájc ellen. XX. : A mi csoportunkban ed­dig Magyarország vezet, mely 2:1 arányban győzött Budapes­ten Ausztria ellen. Olimpiai együttesünk 0:0 arányú döntet­lent ért el Ausztria ellen Bécs- ben és a második helyen van. A hátramaradt mérkőzésekre márciusban és áprilisban kerül sor. Az Ausztria elleni vissza­vágó mérkőzésünket otthon áp­rilis 30-án játszuk, Magyaror­szág elleni mérkőzéseinkre ott­hon április 6-án és Budapesten április 24-én kerül sor. míg Ausztria Magyarországgal Bécs- ben március 27-én- játsza a visszavágó mérkőzést. Tippelj velünk 1. Pardubice — Kladno 1 2. Sokolovo — Slovan 1 3. H. Brod —Kolín Tatra X 1 4. Tŕebíč — D. Opava X 1 5. B. Ostrava — Kr. Pole 1 6. West. United—Wanderers X 7. BI. Rovers. —W. Vanderers 1 8. W. Bromwich — Bumley 2 9. Blackpool - Shefield W. X 1 10. Dynamo Praha —Kladno 1 11. Hr. Králové-Dukla P. X 2 1^2. Sp. Ostí — Stalingrad 2 !gy kelleti volna Sazka: 211121X22X11 Športka: 6, 16, 23, 27, 36, 43 A visszavágót válogatott együt­tesünk magasan 6:1 arányban nyerte. A mérkőzés után a Köz­ponti Jégkorong Bizottság a következő válogatott keretet nevezte ki a VIII. Téli Olimpiai Játékokra: Nadrchal és Dvorá- ček kapuvédők, Potsch, Kasper, Gút, Tikal, Mašlán és Bacilek védőjátékosok, Bubník, Pantú- ček, Danda, Starší, Golonka, Vlach, Volf, Vanék, Cerný, Fakó, Bárta és Jiŕik támadó játéko­sok. Az előkészítő harmadik idő­szakában a játékosok komoly edzéseket folytatnak az opavai fedett téli stadiónban és két mérkőzést játszanak már a vég­leges formációkban svájci ka­nadaiak proficsapata ellen. Ezután válogatottunk hosszú tengerentúli útra kel. Az Egye­sült Államokban még hat elő­készítő mérkőzést játszunk, ezek között kétszer az Egyesült Államok válogatott csapata el­len. Még soha ilyen korán és ilyen hosszú időn át nem készült vá­logatott csapatunk a jégkorong világbajnokságra. Hisszük, hogy játékosaink a nagyon nehéz kö­rülmények között is jól meg­állják helyüket és a csehszlo­vák színeknek újabb dicsősége­ket szereznek. •k Az érdekesség kedvéért kö­zöljük két legnehezebb európai ellenfelünk — a szovjet és svéd válogatott benevezett játéko­sainak névsorát: SZOVJETUNIÓ: Pucskov, Jer­kin, Szologubov, Ukolov, Síido- renkov, Karpov, Kucsevszklj, Loktyev, Almetov, Alekszand- rov, Cicinov, Grebennyikov, Ja- kusev, Bicskov, Grosev, Petyu- hov, Sznetkcrv és Priazsnyikov. SVÉDORSZÁG: Lindquist, Svensson, Björn, Stolz, Blome, Svedberg. Nordländer, Anders- son, Broms, Granath. Sven Tumba Johansson, Lundvall, Nilsson, Pettersson, Sterner, Wredlino Öberg. JOZEF GOLONKA válogatott jégkorong együttesünk center­csatára nagyon jó teljesítmé­nyeket nyújtott az előkészítő mérkőzéseken. A hipnózis szerepe a sportban Az utóbbi időben állandóan gyakrabban jelennek meg hírek az amerikai sajtóban a hipnó­zis használatáról a sportban, így például a Seattle egyetem kosárlabda együttesének Dave Mills nevű játékosa az egész idényben nagyon gyenge telje­sítményeket nyújtott. Hirtelen azonban a St. Mary klub elleni fontos mérkőzésen kimagasló játékot nyújtott és egymaga 21 pontot ért el. A Seattle klub edzője a sajtó előtt nyilatko­zott Mills teljesítőképességében beállott meglepő változásról: az egyetemi orvos állítólag hat órával a mérkőzés előtt hipno­tizálta öt és Mills az egész mérkőzést transzban játszotta. Némely Orvos állítása szerint a hipnózis állítólag a játékost minden gátlástól mentesíti, le­hetőséget nyújt neki a sport­teljesítményre való teljes kon­centrálásra és ezáltal lehetővé teszi fizikai lehetőségei határá­nak elérését. Az amerikai sajtó azt állítja, hogy Ingeraar Johansson svéd nehézsúlyú ökölvívó világbaj­nok is hipnotikus állapotban bokszolta végig a Floyd Patter­son elleni győzelmes mérkőzé­sét. Bizonyítékul felhozza, hogy Johansson nem volt képes le­írni a mérkőzés drámai jelene­teinek lefolyását. A hipnózist állítólag eredményesen hasz­nálja a „Notre Dame“ rugby csapat. Egyelőre nehéz megítélni, mennyig a kereskedelmi reklám és mennyi a valóság ezekből a hírekből. Egy azonban biztos: a hipnózis használata — bármi­lyen eredményeket érnek el ál­tala — a burzsoá sportfelfogás jellegzetes megnyilvánulásának egyike, a szenzáció és csúcs- hajhászás következménye te­kintet nélkül az organizmus fi­zikai túlterhelésére. Ebben na- gyan hasonlít a már betiltott doppinghoz. Ilyen eszközökhöz nálunk és a többi szocialista országban soha nem fogunk fo­lyamodni, mert nálunk a sport a nép egészségének szilárdítá­sát szolgálja. III. A kisregény előző fejezeteiben a szer­kesztőség felkéri Losonczi Attilát egy na­gyobb lélegzetű dolog megírására. Az író egy vidéki iskolába akar utazni, ahol tanul­mányozhatná az ifjúság életét, de a felesége féltékenyen reagál a szándékára s ebből bonyodalom támad. A felkavart színes emlékek koszorúja hullott ránk, s arcunkról az indulat szőtte haragos vonások lassanként eiszállingóztak. S a rádió hangszórója újabb dalt sóhajtott felénk: „Ne hagyd el soha, azt, ki téged szívből imád, Lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád!...“ Egymásra siklott a tekintetünk. Elmosolyod­tunk és a mosoly teljesen feloldotta a feszült­séget. Ildikó két keze átfonta a nyakamat, s mint a kisgyerekek szoktak, szerbével az ölembe kéredzkedett. Felkaptam és a zene lágy üte­mére körültáncoltam vele a szobát. Csókolgatott és fülembe dúdolta a dalt: „A rózsa tövise is megszúrja a kezed. Az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed. Boldogságomban szerettem volna felkiáltani, de nem tettem. Hagytam, hogy ott motozzon szívem körül 3 szó: — Azért mégis csak szép az élet! 2. Volt egy tanár ismerősöm. Ügy emlékszem, valakitől hallottam, hogy közben igazgatóvá léptették elő, valamelyik járási székhely kö­zépiskoláján. Annakidején megbeszéltük, hogy­ha az ifjúság életét akarom tanulmányozni, forduljak bizalommal hozzá. Most elérkezett az ideje, hogy felkutassam. Sikerrel járt a próbálkozásom. Egy rövidke hét leforgása alatt megtaláltam. Nagy örömmel fogadott. Az utolsó találkozásunk óta eltelt idő alatt nevem eléggé ismertté vált az olvasók között, s némi büszkeséggel az arcán és a hangjában, mutatott be a tanári karnak. Sose szerettem a nagyképűen locsogó, és feltűnési viszketegségben szenvedő embereket, jómagam is kerültem az effajta emberi gyar­lóságokat. Inkább vállaltam a „szótlan“, „mo­gorva“, „barátságtalan" jelzőket. Igazgató barátommal a legapróbb részletekig mindent megbeszéltem: mikor érkezem, a la­káskérdést stb. A vonat indulásig végigjártam a kisvárost. Tulajdonképpen nem is város, hiszen több fa­lut ismerek, amely sokkal nagyobb kiterjedésű és több lelket számlál, dehát ez mégis csak járási székhely: az emeletes hivatalok, a fé­nyes kirakatok, s a rendezett „főutca" várossá teszi. Elvégre számomra mindegy volt, hogy vá­ros-e vagy se. A lényeg az, hogy van egy ha­talmas iskolája, közel négyszáz tudományra szomjas diákkal. A négyszáz közül majd csak kiválasztom regényem főhősét. Hazafelé egész úton tervezgettem: hogy lesz, mint lesz, hogyan fogok munkához. Az írás, az alkotás szenvedélyes láza zsiborgott minden porcikámban. 3. Feleségem sehogy sem akarta megérteni, hogy nekem hosszabb időre el kell utaznom. Előbb könnyedén vetegette a szót, hogy arra semmi szükségem, meg tudom én azt a kisre­gényt írni idehaza is, ha akarom, de mikor látta, hogy komoly a szándékom és az elha­tározásom, sírni, majd könyörögni kezdett. Nem bírom a könnyeket, de megkeményítet­tem magam. — Mondtam már, hogy csomagold be a bő­röndbe a szükséges holmimat! — szólottám kissé keményebben, csakhogy végre észreté- rítsem, de ő csak ült szótlanul, magába ros- kadva és nagy-nagy keserűségét a zsebken­dőjébe szipogta. Nem tehettem mást, magam fogtam a csoma­goláshoz. Egyszer csak felállt, hozzám lépett és meg­fogta a szekrényben kutató kezemet: — Ne menj el, Attila! — mondta könyörög­ve, s olyan fájdalommal, hogy megremegett a szívem. — De miért!?... Mondd meg már végre, hogy miért!? Mintha kissé tétovázott volna a válaszadás­sal: — Mert szeretlek és féltelek!... Féltelek, Attila, hogy ... hogy elveszítelek!... Hát nem érted?... Hát olyan nehéz ezt megértened!? Mintha fejbe vertek volna. Szótlanul leültem és cigarettára gyújtottam. Néztem a remegő kezem, néztem a cigaretta kék füstkígyóját, majd az ablakon benyilaló tavaszi napsugár já­tékát bámultam a falon. Semmi se jutott eszembe. Valami háborgott bennem, ugyanak­kor simogatott is. Valami a torkom szorongat­ta, a szívem kalapálta. Nagyon sokára szólaltam meg: — Ha csak ennyire bízol bennem, könnyen megtörténhet!... Mióta együtt vagyunk, még egyetlen egy esetben sem adtam rá okot, hogy ilyen... ilyen buta gondolatokat dajkálgass! — Ki tudja? — Hogy-hogy, ki tudja!? — Semmi, csak úgy mondtam! — Hát nekem ilyeneket ne mondj! — felel­tem eléggé dühösen. — Az utóbbi időben igen furcsán kezdel viselkedni. Nem tudom mire vélni a dolgot... Ahelyett, hogy bíztatnál, hogy... hogy mellém állnál, ilyen csacsisá- gokkal jössz! A tekintetéből úgy láttam, hogy megkemé­nyedett: — kendben van, Attila! Ha úgy látod jónak, menj!... Ha te máshol jobban érzed magad, mint a családodban, menj! De ... — Mit, de?! — Semmit!... Hidegen rámvillantotta sze­mét és kisietett a szobából. Megrökönyödve bámultam utána. Minden kedvem elment a csomagolástól, az utazástól, még az egész írástól. , Keserű érzések tolongtak bennem. Aztán leültem és gondolkozni próbáltam. Gondolkozni az életen. Az életemen ... Szerelem... házasság ... gyerekek... mun­ka ... Szerelem... Jön feléd rózsaszín köntösben, észrevétlenül. Játszik, kacag, muzsikál, felle­gekbe röpít. A hideg, jeges tél átmelegszik, a meleg, forró nyár áthidegszik. Egyszerre sírsz és nevetsz, dalolsz és zokogsz, s nem tudod kiért, miért e furcsa dolgok. És egyszer, amikor már egészen körülfont, rádöbbensz, hogy kiért és miért a lelked kavargása, rá­jössz, hogy • szívedbe beszökött a szerelem. Félsz, rettegsz tőle, mégis kívánod, álmokat, jövőt szősz vele. Két lábon járó lángoszlop vagy, hatalmasra nősz és úgy érzed, hogy lyu­kat perzselsz az ég közepén ... Aztán a végtelen magasságig lobogó lángok lassan megfáradtak, a romantikus színek las­sanként megfakulnak: őszbe fut a nyár... Közben odakint a nap elé felhőt űzött a bo­londos, áprilisi szél. A falról lefolyt az iménti fénytócsa, s a szobára félhomály ereszkedett. Napsugár hiányában még jobban elkeseredtem. Próbáltam megérteni a feleségemet. Szeretem: igazán, mélyen, őszintén. Mióta együtt vagyunk, soha, még gondolatban sem csaltam meg, pedig alkalom szüli a tolvajt! És alkalmam már volt bőven az életben. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom