Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-07 / 23. szám

— m Érdekességek HAZUG IDILL A bérrabszolgák lenézett tö­mege nö és erősödik. Spanyol- országban ma több, mint há­rommillió munkás van. Senki sem kételkedik abban, hogy szabad választások esetén a baloldali pártokra szavaznának. Ugyanez vonatkozik a félig és negyedrészben foglalkoztatott földmunkások milliós hadsere­gére. A szindikátus Spanyolország egyetlen tömegszervezete. Min­den munkavállaló és minden munkaadó köteles tagként be­lépni. Az alapelv: munkavállaló és munkaadó „egy csónakban ül", tehát nincs osztályharc, hanem államilag megparancsolt szabadalmazott munkabéke van. A munkás nem sztrájkolhat és a munkaadó nem bocsáthatja el a munkást, Ez persze hazug idill. És ez abban a Spanyolor­szágban létezik, amelyben a munkások olyan szociális felté­telekbe kénytelenek beletörőd­ni, amelyekből Marx Károly ma azt a következtetést vonná le, hogy túl enyhén becsülte fel a monopolkapitalizmust... (Süddeutsche Zeitung) IFJÚ DRAKULÄK Fiatalkorú bandák sehol sem vetemednek olyan erőszakos­kodásra, mint Amerikában, kü­lönösen New Yorkban. Tavaly júniustól októberig 22 olyan gyilkosságot követtek el, a- melynél fiatalkorú volt a gyil­kos és a meggyilkolt. Nem rit­kaság, hogy 17 éves gyilkosok ülnek a vádlottak padján. A közelmúltban egy ilyen fiú a bírónak ezt mondta: „Na, bumm! Küldjétek a villany­székre, de mondjátok meg anyámnak, hogy ott legyen a nézők között.“ A bandák létszámát kétezer­re becsülik, köztük sok a fia­tal lány. Nyílt titok, hogy ezek prostituáltakká válnak és kábí­tószer-kereskedők ölébe hulla­nak. önmaguknak különféle ne­veket adnak: bűnöző gyilkos, démon, ifjú lord, vámpír, dra- kula, stb. (Kriminalistik.) MADE IN USA Földünk 15 országában 75 álegyetem működik: közülük 50 az Egyesült Államokban. Ezek az „egyetemek“ úgy változtat­ják a helyüket, mint a kaméle­on a színét: hol az Egyesült Államokban, hol Dél-Afrikában, Japánban vagy Indiában mű­ködnek, s a rendőrségnek csak ritkán sikerül egyet-egyet le­lepleznie. A borsos áron hamis diplomákat szállító „egyete­mek“ lényegében egy ügyes grafikusból, egy „rektorból“, a vállalkozás „főnökéből“ és a hamis diplomákat terjesztő ügynökökből állnak. A hamis diplomák nehezen ismerhetők fel, hiszen a vállalatok sze­mélyzeti vezetői nem tarthat­ják fejben a Föld összes egye­temét. A „Made in USA“ hamis diplomákat nem árusítják az Egyesült Államokban, hanem exportálják őket. Az Egyesült Államokban használt hamis diplomák viszont európai „mű­helyekben“ készülnek. ZÄSZLÖ HELYETT — SZOKNYA Haiti Köztársaságban kide­rült, hogy a csillagos-csíkos amerikai zászlóanyagból a haiti lányok ruhát készítenek, s füg­gönynek, sőt törlőruhának használják. Vizsgálat fog megindulni az amerikai nemzeti zászló „áru­sítása és meg nem felelő fel- használása“ miatt. Valószínű­leg egy New York-i kereskedő exportálta a zászlóanyagot Haitiba, tekintve, hogy a szó­ban forgó zászlók 48 és 49 csil­lagot mutatnak, s rövidesen már csak az 50 csillagos lobo­gó lesz érvényben. MEGTALÁLTÁK A MENDERES- KORMÄNY ÁLDOZATAINAK TÖMEGSÍRJÁT A török hadsereg szóvivője sajtóértekezletet tartott, ame­lyen közölte, hogy tömegsíro­kat és kamrákat találtak, ame­lyekben a most megdöntött rendszer áldozatainak holttes­A szóvivő bejelentette azt is, hogy a parlamentnek körülbe­lül négyszáz demokratapárti tagját — közöttük öt vagy hat nőt — tartóztattak le és ezeket egy Isztanbul közelében fekvő haditengerészeti támaszpontra szállítják. Bizottságot állítanak fel, amely megvizsgálja majd Bayar, Menderes és más letar­tóztatott török politikusok fe­lelősségét. A szóvivő közölte az újság­írókkal, hogy a letartóztatott magasrangú katonatiszteket katonai bíróság elé állítják és bünlistáikon szerepe! az is, hogy még a fordulat előtt több ízben parancsot adtak a kato­náknak, tüzeljenek a népre. A katonák azonban — mondot­ta a szóvivő — minden esetben megtagadták az engedelmessé­get. A tömegsírokban talált áldozatokról szólva kijelentet­te, hogy ezek nagy része diák volt. ÚJABB JELENTÉSEK LI SZÍN MAN SZÖKÉSÉRŐL A Honoluluba szökött Li Szín Man környezetének egyik tagja kijelentette „Li Szin Man őrült­séget követne el, ha visszatér­ne hazájába, hogy szembenéz­zen a felelősségrevonással“. Ugyanez a személyiség beval­lotta, hogy a Hawai-szigeteken élő mintegy 8000 délkoreai kö­zül nagyon sokan, elsősorban a fiatalok közvetlenül Li Szin Man megérkezése után távbe­szélőn érdeklődtek nála, hogyan lehetne minél hamarabb eltá­volítani a diktátort a szigetről. Az itt élő délkoreaiak megnyi­latkozásaiból ítélve Li Szin Man hívei és elítélői között ellenté­tekre kerülhet sor, ha Li Szin Man úgy döntene, hogy tovább­ra is Honoluluban marad — mondotta. Lemaradt az autóbuszról Huszonnégy óráig tartó általá­nos közlekedési sztrájk volt Franciaországban. A párizsi St. Lazare állomás mindegyik pénztárán kint volt a tábla: Zárva. Az afro-ázsiai konferencia delegátusai, akik a Conakry-i repülőtérre érkeztek és innét indultak haza, saját szemeikkel láthatták azokat a nagyméretű munkálatokat, amelyek a guru­ló-pálya nagyarányú kiépítésé­vel lehetővé teszik majd a leg­modernebb és leghatalmasabb Csing Cu-lin, Co Jung-li és Sih Co-ju többszörösen kitünte­tett textilgyári munkásnők bebizonyítják, hogy nemcsak a munkában járnak elől, de a technikai dolgok is érdeklik őket. Képünk azt mutatja, amint Hsing Su-hsing-el (második bal­ról), a gyár technikusával vitatkoznak. **•"«•* JÚLIUSBAN EMELNEK VÁDAT ÉICHMANN ELLEN Jeruzsálemből jelenti a Reuter: Az izraeli kormány május 29-én minisztertaná­csot tartott, amelyen meg­hallgatta az Adolf Eichmann elfogatásáról szóló titkos beszámoló részleteit. A be­számolót nem hozzák nyil­vánosságra. Jeruzsálemi jo­gászkörökben úgy tudják, hogy július végén emelnek hivatalosan vádat a tömeg­gyilkos Eichmann ellen. Egyes körökben tudni vélik, hogy Eichmannak módjában lesz egy neves angol ügy­védet választani védőjéül. Német védő helyett azért gondolnak angol védőre, mert az izraeli bűnvádi per- rendtartás inkább az angol, mint a kontinentális per- - rendtartáshoz hasonló. Mind több részlet válik ismeretessé arról, hogy mit csinált a sokmilliószoros gyilkos Eichmann eltűnése óta. Bár már a nürnbergi perekben lelepleződött Eichmann borzalmas szere­pe a fasiszta tömeggyilkos­ságokban — írja az ADN — a nyugatnémet nagytőke jól fizetett közvetítőjéül és képviselőjéül választotta. Ilyen minőségben Kuwait uralkodójánál szabad ki- és bejárása volt. Eichmann többször fordult meg az or­szágban, ott hosszabb időt is töltött a gelsenkircheni bányarészvénytársaság kép­viseletében. Nyugat-Német- ország tavaly 148 millió márka értékű kőolajat ka­pott Kuwaitól és a szállít­mányok lebonyolításában Eichmannak és körének megvolt a szerepe és a kel­lő részesedése. ' A nyugati hírügynökségek szerint az izraeli rendőrség VI. ügyosztályának tisztvi­selői a közeljövőben Nyu­gat- és Kelet-Európa több országába szándékoznak utazni, hogy okmányokat gyűjtsenek az Eichmann- ügy kivizsgálásához. Fenti jelentések szerint több or­szág már érintkezésbe is lé­pett az izraeli hatóságokkal a kérdésben. típusú repülőgépek fel- és le­szállását. A repülőtérről a vá­rosba vezető út hamarosan 4 kocsiszélességű, aszfaltozott autosztrádává fog átváltozni. Csehszlovák repülőgépek már néhány próbarepülést tettek és rövidesen megindul a légifor­galom Prágából Zürichen és Rabaton át Conakryba. Innét folytatása lesz Acrába, Ghana fővárosába és ezzel egy órára fog lerövidülni az utazás a két ország között, amelyek politi­kai téren amúgy is már a fede- ráció felé közelednek. Az új, független afrikai államok, ame­lyek nemrégen még a fekete kontinens irtó nagy területein gyarmati elszigeteltségben él­ték kezdetleges életüket, ma már Európával és egymás kö­zött a modern technika leg­gyorsabb eszközei segítségével állanak érintkezésben, és a szocialista világ érdeme az, hogy bekapcsolódhattak a civi­lizáció vérkeringésébe. A Szovjetunió 35 millió dol­lár értékű hitelt nyújtott Gui­nea kormányának, politikai ki­kötések nélkül és rendkívül előnyös pénzügyi feltételek mellett, ahogyan ezt általában a fejlődésben visszamaradt or­szágokkal szemben gyakorolja. A kölcsönt részben arra hasz­nálják fel, hogy a Szovjetunió­ban cukrot és cementet, a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban lisztet és gyufát, Cseh­szlovákiában pedig pamutárut és cipőt vásároljanak, ötven lángolóan piros autóbusz érke­zett Budapestről és ezzel Co- nakryban is megindult egy fel­felé törekvő nagyvároshoz mél­tó autóbusz-forgalom. A Né­met Demokratikus Köztársaság új nyomdagépeket is szállított, Kérdések-feleletek nélkül Ha a régebbi bölcsészek fej­tegetései csak részben közelí­tik meg a materialista világné­zet mai tudományos színvona­lát, ha az igazság kifürkészésé- re más utat is választottak, egyes érveléseik bizonyos vi­szonylatban mégis helytállók. Az alábbiakban tehát néhány szemelvényt közlünk olyan kí­nai s egyéb távolkeleti filozó­fusok feljegyzéseiből, akik a két világháború közötti időben behatóan foglalkoztak az egyes vallások tételeinek elemzésé­vel. Volt köztük olyan keresz­tény is, aki már keresztény szülőktől származott. Eszme- futtatásukból, tépelődéseikből, mintegy önmaguknak feltett kérdéseikből idézünk: A teremtés első napján mon­da Isten: — Legyen világosság; és lön világosság — (Mózes I. könyve, 1. rész, 3. bek.). A ne­gyedik napon pedig: — Legye­nek világító testek az ég meny- nyezetcn — (14. bek.). Mi vilá­gított akkor az első napon? Ha mindent és mindenkit is­ten teremtett, úgy az ördögöt is neki kellett alkotnia. Ha nem, akkor a sátán hozzá ha­sonlóan örök időktől fogva lé­tezik. Ez azonban ellentmonda­na isten egyed-örökkévalósá­gának. Ha meg mégis ő terem­tette, miért szabadította a „go­nosz“ szellemet az emberiség­re az az isten, aki „végtelenül jó" hozzánk? A középkori teo­lógusok skolasztikus logikája szerint az ördög bukott angyal volt. Igen ám, de ahhoz egy már meglévő, „kész“ ördögnek kellett léteznie, hogy az an­gyalt lebuktassa. Mert magától csak nem lázadt fel egy „an­gyal“? És honnan került elő az első, a megkísértő ördög? — Fájdalommal szülsz mag­zatokat — mondó az Úr Évának a paradicsomi bűnbeesés után (3. rész, 16. bek.). Ádámnak pedig: — Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj életednek minden napjaiban! — (17. bek.). Ho­gyan sújthatta a „jó" isten ilyen kegyetlenül „saját képé­re alkotott teremtményeinek“ millióit egyetlen emberpár en­gedetlensége miatt, amikor — néhány szerencsétlen igavonó barom kivételével — a legala­csonyabb rendű állat számára is biztosította a megélhetést — verejtékezés nélkül? Az ember az egyedüli állat, akinek nem jár „ingyen-koszt“. Még egy gyarló földi bíró sem száműz­ne egy fiút a „pokol tornácára" azért, mert apja almát lopott. A mennyei bíró rendeletére pedig emiatt minden csecsemő az eredendő bűnben születik! — Megbánná az Úr, hogy te­remtette az embert — (6. rész, 6. bek.). Hogyan, a mindentudó isten nem tudta előre, hogy csalatkozni fog teremtményé­ben? A vallás dogmáit bírálgatás nélkül kell elfogadnunk — ta­nítják a keresztény egyház­atyák. — „Véges emberi el­ménkkel“ meg sem szabad kí­sérelnünk az elvont vallási fo­galmak titkának megfejtését, az „egyedül üdvözítő“ katoli­kus hit kizárólagos létjogo­sultságán még gondolkozni s,em szabad. Cogito, ergo sum — Gondolkozom, tehát vagyok — mondotta azonban Descartes francia filozófus. A gondolko­zás, az elme emeli az embert a nálánál alacsonyabb rendű állatok fölé. Ha az ember nem gondolkozott volna, még ma is kőkorszakbeli ősei vagy az ál­lat színvonalán állana. A homo erectus-t, a felegyenesedett, azaz már két lábon járó em­bert az istentagadó Darwin éppúgy homo sapiens-nek, bölcs embernek, tehát gondol­kozó lénynek nevezte, mint ahogyan a szentírás is „isteni hasonmásként“ emlegeti. A gondolkozásra feljogosító, so­kat hangoztatott, istenadta szabad akaratról nem is szólva. Vallási értelemben isten akárcsak az állatba, az ember­be is természetes ösztönöket oltott: a táplálkozás, a nemi kielégülés, a fajfenntartás utá­ni vágyat, az önvédelmet stb. Miért kellene ezen ösztöneink­nek — legalább is részbeni — elfőj* sára törekednünk? Mi­ért hangoztatják az egyház­atyák, hogy az élet élvezése bűn s kényelmetlenül élni eré­nyes dolog? Amikor nem ők, hanem isten teremtett ben­nünket ezen ösztönökkel felru­házva? Hiszen: „Elúszó életünk olyan, mint az álom; hányszor gyönyörködhetünk benne?“ — sóhajtott fel Li Po kínai költő. Ezzel szemben senki sem ál­líthatja, hogy a vallásosság, a vak hit, vele született ösztöne vagy tulajdonsága lenne az embernek. Táplálkozó, tejszo­pó csecsemőt igen, de hitbuz­gó bébit még senki sem látott! A vallásosság csak később fej­lődik ki a gyermekben, ha szü­lei, tanítói vagy környezete ilyen irányú befolyása alá ke­rül. De miért kényszerítik a gyermeket, hogy vakon köves­se szülei vallását? — Amit megkötesz a földön, meg lesz kötve a mennyekben, s amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyekben is — e szavakkal nyerte el Péter apostol a legfőbb kötő és oldó hatalmat. Katolikus értelemben vett utóda azonban, a minden­kori római pápa csak néhány, egykor hatalmas és befolyásos főnemes vagy uralkodó eseté­ben gyakorolta bontó jogát a bajosan bizonyítható „matri- monium non est consumatum“ válóok alkalmazásával. A temp­lomi „holtomiglan-holtodiglan“ elválaszthatatlanul egymáshoz láncolja haláluk napjáig a há­zasfeleket akkor is, ha a fele­ség a legfeslettebb életmódot folytatja vagy a részeges férj kosztpénz helyett féiholtra dö­gönyözi esténkint hitvestársát. Erkölcsös ez? A húsból és vérből való ka­tolikus papban ugyanúgy gyö­keredzőnek a természetes em­beri ösztönök, akár a tehén­pásztorban. De a kánon sze­rint még törvényes házasságra sem léphet, mert — úgymond — családi gondjai miatt nem szentelhetné magát szívvel- lélekkel papi hivatásának és fertőzés veszélyének tenné ki családtagjait, ha történetesen ragályos betegnek kellene fel­adnia az utolsó kenetet. Ezt a veszélyt a mai orvostudomány legalább is minimumára csök­kentette. A valódi ok az egy­házi vagyon szétforgácsolásá- nak megakadályozása volt. A papi nőtlenséget különben is csak az 1073-ban megválasz­tott VII. Gergely pápa vezette be. Mint sok egyéb, a cölibátus sem volt tehát isteni, hanem emberi rendelet. K. H. amelyek felszerelése után Gui­neának is lesz végre szabályo­san nyomtatott napilapja, — az eddigi, sokszorosítógépeken előállított röpiratok helyett. A Szovjetunió és más szocialista országok pénzügyi segítségével Conakryban cipőgyárat, techni­kai főiskolát és 25 000 néző be­fogadására alkalmas stadiont építenek. Amikor múlt év szeptembe­rében de Gaulle tábornok fel­szólította Guineát, hogy vá­lasszon a francia gyarmatbiro­dalom keretein belüli autonó­mia és a függetlenség között, Guinea habozás nélkül az utóbbi mellett döntött. Erre Franciaország büntetésképpen gazdasági bojkott alá helyezte az országot és elvitt onnét mindent, ami csak elvihető volt, beleszámítva még a rendőrség egyenruháit és a törvényköny­veket is. Az Egyesült Államok, Anglia és a többi szövetséges a francia kormány közbenjárá­sára késleltették az új ország diplomáciai elismerését. „Ezek­nek a szemtelen négereknek rá kellett jönniük, hogy nem olyan könnyű dolog elhelyezkedni a civilizált országok között!“ legalább is így vélték nyuga­ton. De mi történt? A Szovjet­unió, Kína és a többi szocialis­ta ország egy napig sem vár­tak a diplomáciai elismeréssel, és ezt követték hamarosan a gazdaságiv és kereskedelmi megállapodások. Csak ekkor, — ez év elején — tértek maguk­hoz Franciország és a többi nyugati állam és ráeszméltek arra, milyen ostobaságot kö­vettek el. Most már taktikát változtattak, de már késő volt. A guineai külkereskedelem, amely a francia uralom alatt 80 °/o-ban a kapitalista orszá­gokba irányult, ma már ugyan­ebben az arányban a szocialista országok felé orientálódott és a nyugati országok részére már csak 20 °/o maradt. Az Egyesült Államok „nemes“ gesztussal, amellyel az elköve­tett hibát kívánták helyrehoz­ni és a guineai lakosság szim­pátiáit megnyerni, elhatároz­ták, hogy 3000 tonna lisztet és 5000 tonna rizst bocsátanak terményfeleslegeikből, leszál­lított áron Guinea rendelkezé­sére. De véletlenségből ugyan­akkor, amikor az első rizskül­deményt hozó hajó kötött ki Guineában, — 5000 tonnás kí­nai rizsszállítmány érkezett, melyet a Kínai Népköztársaság küldött — ajándékképpen. „Afrika nagy sietségben van“ — mondotta Sekou Tburé Gui­nea miniszterelnöke a New York Times tudósítójának, „si­etnie kell, hogy még az emlé­két is lerázza a régi bilincsek­nek, Ro Egy müncheni nyilvános gyű­lésen beszédet mondott Wiliam Schlamm. Beszédében is­mételten köve­telte a Szovjet­unió és a szo­cialista államok elleni háborút. A közönség sza­vait mindunta­lan fütyüléssel és „Háborús uszító“, „dema­góg“, „gyilkos“ kiáltásokkal ikította félbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom