Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-07 / 23. szám

A tények beszélnek

Lapozgatom a külföldi újságokat és meg-megállok egy- egy hír felett. Kelt a Német Szövetségi Köztársaságban, mely olyannyira szeret dicsekedni úgynevezett gazdasági csodájával s amerikai mintájú demokráciájával, s mégis nap mint nap a kisembeitk ezrei kerülnek kisemmizve az utcára. A Kuxhavener Zeitung számos árverezésről hoz hírt. Bizonyos Magdaléna Pattelman nevű özvegytől a végrehajtók elhajtottak az utolsó tehenet is, háza pedig a bank tulajdonába ment át. A nyugatberlini fiatalok, különösen az iskolásgyermekek sem dicsekedhetnek sokat a nyugatnémet gazdasági csodával. Nyugat-Berlin egyik negyedében, Kreuzbergben, kimutatták, hogy minden nyolcadik gyermeknek nincs saját ágya, a gyermekek 60 százaléka a rossz környezettől származó fáradtság folytán figyelmetlen az előadások alatt, minden harmadik iskolás idegességben szenved és minden hatodik nyugtalanul alszik. Az iskolások 34 százaléka a tanuláson kívül foglalkozást űz.

Vonjunk párhuzamot az idézett példák s alkotmánytervezetünk 25. cikkelye között, mely kimondja, hogy az „állam és társadalom gondoskodik arról, hogy a család az ifjúság fejlődésének egészséges alapja legyen. A társadalom minden gyermek, az ifjúság számára testi és szellemi képességei sokoldalú fejlesztésének minden lehetőségét biztosítja“. Valóban nem kell ez elv való- raváltásáról sok példát felhozni. Talán elég annyi, hogy nálunk mindenfokú oktatás ingyenes, a középiskolás, de különösen a főiskolás diákok igen nagy része ösztöndíjban részesül.

Mint ismeretes, nálunk minden dolgozónak joga van egészsége védelmére, gyógykezelésre, és öregségben vagy munkaképtelenség esetén ellátásra. Ezt a jogot a gyógyintézetek, a szociális intézmények és az egészségügyi szervezetek sűrű hálózata biztosítja. Több mint egy évtized óta a dolgozók hazánkban ingyenes gyógykezelésben részesülnek és biztosítva van a gyermekek ingyenes gyógykezeltetése, függetlenül attól, szüleik alkalmazva vannak-e vagy sem.

Ugyanakkor a legfejlettebb kapitalista országban is, az Egyesült Államokban, kész tragédia a betegség. A lakosság csaknem 80 százalékának a súlyosabb megbetegedések igen komoly anyagi gondot okoznak. A legkisebb operáció is többszáz dollárba kerül, és néhány- ezer ember minden évben csak azért hal meg, mert nem engedheti meg azt a luxust, hogy befeküdjön valamelyik magánszanatóri umba.

Állítsuk tehát szembe a tényeket most, amikor az alkotmánytervezetről beszélünk, s a tények mindennél világosabban bizonyítják, melyik társadalmi rend a jobb.

A CS1SZ SZLOVÁKIAI KÖZPONT! BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Bratislava, 1960. június 7.

IX. évfolyam 23. szám

Ára 60 fillér

Méltóképp, fanfárokkal, őszintén és kedvesen tapsviharral, virágokkal teli teremben fogadták a bemutatkozó jelölteket Šurany _____ Ú választói.

A helyi, járási és kerületi nemzeti bizottság jelöltjeit jól ismerik, hiszen közülük valók, de annál nagyobb érdeklődéssel várják a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjelöltjének. Daniel Futejnak a bemutatkozását. A pionírok és CSISZ-tagok kultúrműsora után végre beszélni kezd Daniel Futej elvtárs, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség SZKB elnöke, akit a šuranyi cukorgyár dolgozói képviselőnek jelölték a Szlovák Nemzeti Tanácsba.

Daniel Futej elvtárs először fiatalságáról beszél. Kegyetlen, mostoha évek voltak ezek. Még meg sem született, amikor az édesapa elhagyja Kelet-Szlová- kiát, hogy valahol a messzi távolban munkához jusson. Elmegy, hogy legyen a gyereknek és anyjának betévő falatja. Elmegy, de vissza sem jön többé, elpusztul. Nyolcéves korában teljes árvaságra jut a fiatal Daniel Futej, És az első köztársaságban árvának lenni, az

túrparkot, uszodát, iskolákat és nem utolsó sorban lakásokat építenek, modernizálják a cukorgyárat.

Futej elvtárs szavait hosszú, őszinte taps követi. Ugyancsak tapssal adtak a választók kifejezést beleegyezésüknek a CSKP KB levelére vonatkozóan, melyben az ötéves terv négy év alatti teljesítésére hívja fel a dolgozókat.

A vita során egymás után jelentkeznek a felszólalók. Többnyire gazdasági kérdésekkel — de más jellegűekkel is — fordulnak Futej .elvtárshoz. Kifejezésre juttatják azt is, hogy örülnek a fiatal képviselőjelöltnek. És bíznak benne. Amikor kérésüket előterjesztik, már szinte látják, hogy teljesült is.

Csaknem négy óráig tartó vita után Futej elvtárs ismét szólásra emelkedik. Zárószavában nem ígér fűt-fát, hanem megköszöni az embereknek, hogy részt vesznek majd az elkövetkezendő évek munkájában.

1. Július Fučík szerepét megjátszani nagy erőpróbára teszi nemcsak a színészt, hanem František Lukavecet mint embert is.

2. Felvétel a Televízió Stúdióban. A szép kartársnőnek (Irena Kačírková) a valóságban is nagyon megtetszik fiatal partnere.

Vladimir Túrna (Martin Ružek) játssza a Gestapo biztost. A darabban Fučík ellensége, az életben pedig František Lukavec ellenlábasa.

Vasárnap a szavazó urnák elé iárul az egész trszág népe. A választ ópolgárok mindenütt jól ismerik jelöltjeiket, sajátma - guk választották ki őket, bíznak bytsük, tudják jól,-hogy az ő érdekeiket fogják védeni a nemzeti bizottságokban, a Szlovák Nemzeti Tanácsban és a

Nemzetgyűlésben.

Bizonyára úgy, mint a legutóbbi választáskor, 1051-ben, amikor felvételeink készültek, most is vidáman, telve optimizmussal választják majd meg a szavazók képviselőiket.

A PRÓBA TOVÁBB MEGY című film újszerűén azt a problémát dolgozza fel, hogy milyen felelősséggel tartozik a művész sajátmagával és azzal a társadalommal szemben, amelyben él. A film arról szól, hogy egy vezető prágai színház Július Futókról ad elő színdarabot. Ä rendező a főszerepet František Lukavecnek, egv tehetséges fiatal színésznek akarja adni, aki egy kis színházban működik. A véletlen úgy hozza magával, hogy Böhmnek, a Gestapo biztosának szerepét Vladislav Túrna, egy volt konzervató- riumi tanár játssza, aki az 1948-as februári események alatt a kommunista Lukaveccel a konzervatóriumban ösz- szeütközésbe került. Mihelyt elterjedt a hír, hogy Lukavec játssza Július Fučík szerepét, azonnal másutt is „felfedezték“ és különféle ajánlatokkal iepik meg. Többek között nagyon megtetszik egy csinos kartársnőjének is. Az első próbáknál Lukavec igyekszik megállni, a helyét, de a körülötte keletkezett bonyodalom közepette olyan tehetségesnek tartja magát, hogy teljesen gyenge teljesítményt nyújt. Nem mérheti össze erejét Július Fučík emberi alakjával. A főpróbán drámai fordulatra kerül a sor, a Gestapo biztos Bóhm-lűma valóban nekiugrik Fuéík-Lukavecnek és szájából valóban vér folyik. A rendező nem szakítja félbe a játékot. František Lukavec a vele együtt dolgozó elvtársaknak köszönheti, hogy belátja hibáját és a Fučík szerepet ezután kiválóan játssza végig.

Á CSISZ SZKB

A kuncicet vasüzem egyik kovácsműhelyének építése. V. Né- meček linóleum metszete 1960.

pfenáris ülése

m Június i-én Bratislavában jj ülésezett a CSISZ Szlovákiai % Központi Bizottsága. Az ijlé- X sen megvitatták az új alkot- §j mánytervezetet és az ifjú- H sági szövetség munkájának fl§ egyéb fontos kérdéseit. (La- ij punk következő számában p részletesen beszámolunk a J CSISZ SZKB ülésének hatá- 1! rozatairól.)

ALKOTMÄNYVITA NEGYVEN ÉVVEL EZELŐTT

Okuljunk a múltból

Ezer és ezer fiatal vesz részt ezekben a napokban az alkotmánytervezetről folyó vitában. A fiatalok természetesen nem emlékezhetnek arra, milyen volt a helyzet akkor, amikor negyven évvel ezelőtt, a Csehszlovák Köztársaság első alkotmányát készítették elő.

Az alkotmány elkészítésének útja akkor igazán rövid volt. A belügyminisztérium elkészítette a tervezetet és a parlament elé terjesztette jóváhagyás végett. És milyen volt az a parlament, amely hivatva volt, hogy az alkotmányt jóváhagyja? Az a parlament akkor nem is volt választott, hanem kinevezett, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó választási eredménye alapján. Csak igen kevés olyan ember ült akkor a parlamentben, aki a nép jogait védte volna.

A földgömb különböző pontjain mindig más és más kép tárul elénk. Az Egyesült Államokban például riadót fújnak, tankok és atomágyúk vonulnak fel, háborús pszichózis fogta el az embereket, így reagáltak Gates úr általános riadójára, melyet a hadügyminiszter rendelt el, hogy kissé „rákoppintson“ az ame-jj rikai népre és elterelje a figyelmet Eisenhower elnök szerepéről, melyet Párizsban nemrég betöltött. Vagypedig generálisokat és tiszteket látunk, akik harciasán mellüket feszegetik és dacosan kijelentik: „már meg kellene kezdeni“. Ez mindennapos és tipikusan amerikai látvány.

Csehszlovákiában e napokbanwszínes trikóba öltözött gyermekcsoportokat látunk, kezükben piros labdával, sok fiatal lányt fehér karikákkal, más csoportokat pedig vörös szalagokkal, és újból fiúkat labdával. Ez a látvány is mindennapos és jellegzetes, hiszen most tartják meg hazánkban a járási és kerületi spartakiá- dokat.

vagy a parkban egy padocskán valamelyik „vetőnő" vagy „fehér karikás“ oldalán.

Száz és száz hasonló képet és jelenetet idézhetnénk fel, de mindig ugyanarra a következtetésre jutnánk. Hogy ugyanis a mi spartakiá- dunk távolról se jelenti azt, hogy a testnevelés terén milyen színvonalat értünk el, hanem igenis azt, hogy a mi spartakiádunk ott Stra- hovon és a kerületi járási spartakiádokon, a tornászok igyekezete, az a sok-sok óra, melyet az előkészületekre fordítottak, az ezer és ezer előtornász és tornász áldozatos munkája, a sok vesződség és utána a sok öröm, hogy a gyakorlatok pontosan mennek, — mindez a csehszlovák nép hatalmas.áiékegesztusa.

Ide figyelj egész világ, milyen hatalmas mű ez a spartakiád. És mindez nem azért történt, hogy megmutathassuk — íme, milyen gigantikus feladattal tudunk megküzdeni a testnevelés terén, ez az egyedülálló látványosság arra való, hogy az ifjúság, a vörös kendővel torna\ béke spartakíádja

A nézőtéren azok foglalnak helyet, akik már idejében gondoskodtak a jegyekről és most gyönyörködnek a szebbnél szebb tornamutatványokban. Vannak közöttük tábornokok és tisztek is. Nem feszegetik a mellüket, nem is harciasak, inkább hunyorgatnak, mert a nap bántja a szemüket és a „mese" májusfái között nehezen találják meg csemetéjüket. Eltökélt szándékuk, másnap megnézik a kaszárnyában, hogyan gyakorolnak náluk, mert mégse járja, hogy rosszabbak legyenek, mint a szomszédos tüzérek.

A napbarnított katonák pergő zeneszó mellett fürgén végzik az igényes szabadgyakorlatokat és a gyalogosok is ugyanolyan ügyes tornászok, mint a tüzérek. A jó fellépésért dicséretet kapnak és „hosszabb kimenőt“, a vasárnap estét pedig a moziban tölthetik,

szó anyák és a tornászó apák egészségesebbek, erősebbek legyenek. A spartakiád a mi hozzá- járulásnuk ahhoz, ami a földkerekségen a legdrágább az embereknek — a békéhez.

Csakis azok tudják hozzájárulásukat adni, akik örökre letették vállukról a kényszermunkát, olyan emberek és olyan országban, ahol a tábornokok nem azt jelentik ki „már megkezdhetnénk“, olyan országban, ahol a katonák jól tudják, hogyha mégis fegyverhez kellene folyamodni, a saját ügyükért, igazságos ügyért kellene ezt megtenni, olyan országban, ahol a miniszterelnök a járási spartakiádról az utolsók között távozik, mert a kis és nagy tornászok körülveszik és kezet szorítanak vele.

Bizonyára ti is elmentek valamelyik kerületi vagy járási spartak iádra. Gondolkozzatok csak ezen, mi mindent láthatunk a májusfák, a vörös labdák és a fehér karikák mögött.

harc az igazságért, az emberi boldogságért. Mai és jövő programja ugyanez: harc és munka az emberek boldogságáért.

Beszédéből kitűnik, milyen jól ismeri a volt šuranyi járás problémáit. Különösen a fiatalokkal van tisztában, hiszen állandóan a fiatalokkal és a fiatalságért dolgozik.

Programjában elmondja, hogy bár sok munka van a hátuk mögött, a šuranyi járásban még sok a tennivaló. A következő ötéves terv folyamán 33 millió korona költséggel csatornáznak, vízvezetéket fektetnek le, politechnikai iskolát, továbbá kul-