Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-26 / 17. szám

Magyarország-Csehszlovákia 2:1 (0:1) Vasárnap délután a Népstadionban Budapesten hűvös időben sorra került az oiimnia előtti labdarúgó-torna keretében Ma­gyarország — Csehszlovákia visszavágó mérkőzés. Mint isme­retes az első mérkőzés Brnoban 2:1 arányú magyar győzelem­mel végződött és ezáltal a csehszlovák együttes nem juthatott már el a római döntőbe. A két együttes 40 000 néző előtt az olasz Bonetti sípjelére a következő felállításban futott ki a pályára: MAGYARORSZÁG: Faragó - Novák, Várhidi, Dálnoki — Vilezsál, Kovács III. — Sátori, Göröcs, Albert, Orosz, Rákosi. CSEHSZLOVÁKIA: Hlavatý — Urban, HIedík, Weiss — Bomba, Vojta — Brumovsky, Vacenovsky, Kvašňák, Bubnlk, Hrnéár. A mérkőzés első gólját Bub­áik szerezte a 15-ik percben fejjel Vacenovsky beadásából. Az 58-ik percben Novák bünte- tőrúgásból a 16-os vonalról ki­egyenlített és a 85-ik percben a csehszlovák védelem és Hla­vatý kapus hibájából Sátori megszerezte a győztes gólt. A mérkőzés magyar támadá­sokkal indult, a csehszlovák labdarúgók személyes védelmet praktizálva ritka, ám annál ve­szélyesebb támadásokkal vála­szoltak. Bubník gólja után a kezdeményezés a csehszlovák csapatra ment át és körülbelül tíz percig tartó fölényt harcolt ki. Ebben az időszakban a játék nagyon kiéleződött: a 27-ik percben Vacenovský Dálnoki kemény dancsolása révén meg­sérült és a mérkőzés végéig már nem tudta megszokott tel­jesítményét nyújtani. A félidő végefelé ismét a magyar játé­kosok kerültek fölénybe. Szünet után a magyar csapat A híres prágai Öváros téren már május 2-án ismét rajthoz állnak Európa legjobb amatőr kerékpározói, hogy résztvegye- nek az év egyik legkimagaslóbb kerékpárversenyén, a XIII-ik Béke-versenyen. A három fővá­rost: Prágát, Varsót és Berlint összekötő utakon húsz ország képviselői a barátság és meg­értés jegyében küzdenek majd az elsőségért. Annak ellenére, hogy az idén olimpiai játékokat rendeznek a részvevő országok versenyzői igen szorgalmasan készültek a versenyre és a nevezések ar­ra hagynak következtetni, hogy ismét nagyon erős lesz a Béke­verseny mezőnye. Minket természetesen érdekel a csehszlovák hattagú csapat, mely színeinket fogja képvisel­ni. Együttesünk tagjai a követ­kezők: J. Krivka, J. Malten, ŕ így kellett volna Sportka: 8, 17, 19, 25, 38, 42 Sazka: 121X1XX211X1 LABDARÚGÓ LIGA SZÁMOKBAN I. LIGA Tatran Prešov —Jednota Ko­šice 1:0 (1:0), 15 000 néző, vezette Kment, gólszerző: Gavroň. II. LIGA Dynamo Žilina — Spartak Martin 2:0 (0:0) Dukla Olomouc - TJ VŽKG 0:2 (0:2) Lokomotíva Košice — Žele­ziarne Prostéjov 1:1 (0:0) Iskra Otrokovice — Dukla Brezno 2:2 (0:2) TSZ Lučenec Opatová — TJ Gottwaldov 0:0 TTS Trenčín — Spartak Pov. Bystrica 3:1 (2:0) Slavoj Piešťany — Odeva Trenčín 1:1 (0:1). R. Révay, M. Mareš, W. Renner és Z. Hasman. A csapat legtapasztaltabb versenyzője Jozef Krivka, aki már öt ízben rajtolt a Béke­versenyen. A legjobb helyezést a múlt évben érte el, amikor a tizenkettedik helyén végzett Nagy gyakorlattal rendelkező szakaszos kerékpárversenyző. Miroslav Mareš már kétszer rajtolt a Béke-versenyen és tavaly a 15-ik helyen végzett. Ez a 23 éves kerékpározó köz­társaságunk bajnoka és meg­nyerte Csehszlovákia nagydíj- versenyét. A csapat legöregebb tagja Walter Renner, aki 1958- ben megnyerte a Szlovákia kö­rüli versenyt. Szívós és hegyi terepen sikeres versenyző. Ján Malten jó hajrázó és ugyancsak szívós versenyző. 1958-ban raj­tolt először a Béke-versenyen, de kevés sikerrel. Rudolf Révay 27 éves, legjobb formájába len­dült, több nemzetközi verse­nyen sikeresen szerepelt. Az előző években is tagja volt a válogatott keretnek, sérülései miatt azonban csak most indul először a Béke-versenyen. Zde- nék Hasman a csapat legfiata­labb tagja, mindössze 22 éves, nagy reménységünk. Reméljük, — tekintettel a jó felkészülésre —, hogy ez idén jobb helyezést sikerül elérni a Béke-versenyen mint tavaly. Prága teljesen felkészülve várja a részvevőket. 1. ČSR —Ausztria 1 2 ČSR —Ausztria _ 1 3. Lengyelország B—ČSR B 2 X 4. Bulgária —Románia 1 X 5 Holice — Náchod 2 X 6. Strakonice — Beroun I 7. Rousinov-Prostéjov 2 8. Pudlov-Blansko 1 9. Ratiškovlce-Kurím 1 10. Tŕebíč-Kr. Pole 2 11. Pŕerov —Bohumín 1 12. Trebišov —Ružomberok X 2 13. Adamov —U. Hradište X .14. Opava —Napajedia 1 csaknem szüntelenül támadott, a vendégek pedig csak java­részt védekeztek. Ezt igazolja a 8:2 szögletarány is. A cseh­szlovák csapatnak az 50-ik percben komoly gólhelyzete akadt, azonban Vacenovský ezt nem használta ki. A 80-ik perc­ben Sátori kapufélfát lőtt, a 81-ik percben kiugrott Orosz, azonban nagyszerű helyzetből kapu fölé bombázott. Blažejovský edző által meg­adott taktika nem volt sikeres. A bajnoki rendszerek átszervezése A CSKP Központi Bizottságá­nak határozata a területi át­szervezésről megkívánja, hogy a CSTSZ is újjászervezze eddi­gi versenyrendjét is. Az új át­szervezésnél a vezérgondolat az volt, hogy a hosszú ideig tartó országos bajnokságok to­vábbra is megmaradjanak. A legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban három fokoza­tú rendszert léptetnek érvény­be. Megmarad az eddigi I. lab- darúgó-ligabajnokság 14 csapat részvételével. A II. labdarúgó ligában három csoport alakul 12 — 14 csapattal. Utána a kerü­leti bajnokságok következnek. Mind a tizenegy új kerületben lesz kerületi bajnokság és a győztes csapatok a II. ligába kerülnek be. A kerületi bajnok­ságokban összesen 50 csapat szerepel. A kerületeken belül is három fokozatú lesz a baj­nokság. A legmagasabb fok a kerületi bajnokság lesz. Utá­na a járási bajnokság elnevezés alatt lesz a második fokozatú bajnoksági csoport, végül pedig a harmadosztályú bajnoksági csoport. Ezeken kívül lehet IV. osztályú bajnokságot is rendez­ni, de csak ott, ahol erre meg vannak a feltételek. A többi sportágban is változások állnak A csehszlovák csapatban na­gyon jó teljesítményt nyújtott HIedík, aki kitűnt gyors rajtjá­val és fejjátékával, továbbá Bomba, aki nem engedte szóhoz jutni a legveszélyesebb magyar csatárt Albertet, továbbá Kvaš­ňák és Bubník is dicséretet ér­demel. A többi csehszlovák játékos átlagteljesítményt nyúj­tott. A legjobb magyar játékos Sátori volt, rendkívüli mozgé­konyságával tűnt ki. A többi játékos is gyors és kemény já­tékkal jó teljesítményt,nyúj­tott. LILIENTHAL: Lenin V LAGYIMIR ILJICS LENIN születésnapjának 90. év­fordulója alkalmából a Szovjet­unióban sakktornát rendeztek. A sakkozók nagyon büszkék ar­ra, hogy az emberiség nagy géniusza szerette, értette és értékelte a sakkot, s ő maga is szívesen sakkozott. Leninnek a sakk iránti sze­reiét igen találóan magyarázza Lepesinszkij, veterán bolsevik. Lepesinszkij azt írja, hogy' a sakkozás igen jól megfelelt a fáradhatatlan harcos lélekta­nának, akinek minden áron győznie kell ellenfelével szem­ben. Ugyanakkor segítséget is adott Lenin alkotó energiájá­hoz ... A moszkvai Lenin-múzeum látogatói nagy érdeklődéssel szemlélik azt a sakk-készletet, amelyet Leninnek ajándékul a párt Központi Bizottságának tagjai adtak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 5. évfor­dulója alkalmából. A masszív sakkasztal szép faragott mun­ka. A talpazat egyik oldalán parasztasszony kévével, a kis ajtón pedig vöröskatonák eme­lik magasba az ötágú csillagot. A táblán finoman kifaragott be. Slovan Bratislava - Honvéd 2:0 Barátságos nemzetközi labda rúgó-mérkőzés. A Slovan szép csehszlovákiai !». magyar ligacsapat ellen. A gő lakat Moravčík és Pažický sze rezték. A Budapesti Honvéd portyáját Nové ahol a helyi Slovan ellen 0:4 arányban győzött. Kerékpározóink készülnek a Béke-versenyre. A képen az élen Hasman, következnek Krivka, Renner, Mareš A magyar olimpiai válogatott, mely kiharcolta a római döntőbe jutást és reális kilátása van az aranyéremre, Balról fent: Orosz, Kovács IIL, Várhidi, Rákosi, Novák. Balról lent: Dálnoki, Albert, Faragó, Göröcs, Vilezsál, Sátori és a sakkozás figurák állnak. Világos bábuk a „kapitalisták“ és a „földes­urak“ - ez látszik a királyon és a királynőn. Az „ellenfelek“ pedig nem sötét színűek, mint általában, hanem vörösek. Ezek — „a munkások" és a „parasz­tok". Az asztalon sakkóra éli, a Moszkvai Sokk-kör ajándéka. Az ajándékkal együtt a moszk­vai sakkozók „ 1-es" számú tiszteletbeli tagsági könyvet is küldtek Leninnek. R endszeressége, kitar­tása és szellemi ereje révén Lenin kiváló sakkozó volt, de ô a sakkozást természetesen csak szórakozásnak, pihenésnek tekintette. Lenin 8-9 éves ko­rában tanult meg sakkozni. Első mestere az édesapja volt, aki maga készítette azt a sakkot, amellyel az egész család ját­szott. Az Uljanov-csaíád sze­rette a sakkozást. Lenin bátyja, Alekszandr annyira tudott sak­kozni, hogy „vakon" is játszott. A sakkozásnak hódolt öccse, Dmitrij is. Lenin 15 éves korá­tól kezdve legyőzte apját, s a gimnáziumban a legjobb sakko­zók közé tartozott, 1887. december 5-én Lenint a diákok forradalmi összejöve­telein való tevékeny részévéte­léért letartóztatták és egy el­dugott kis faluba száműzték, ahol egy évet töltött. Lenin so­kat dolgozott, tanult, de szabad idejében ott is keresett partne­reket, akikkel sakkozott. „Ez a játék - írja húga, Anna Ilji- nicsna — szebbé, kellemesebbé tette számára a gyakori falusi, vidéki tartózkodást, amikor száműzetésben kellett élnie. Ugyanígy volt ez az emigráció éveiben is“. Amikor Lenin visz- szatért Kazanyba, még inkább hódolt a sakkozásnak. Az 1888 — 1889-es években szorgalma­san látogatta a kazanyi városi sakk-klubot és ott a város leg­jobb sakkozóival játszott. Az Uljanov-csaíád később elköltö­zött Szamarába (a mai Kujbi- sev). Itt Lenin megismerkedett Hardinnal, az akkori legjobb orosz sakkozóval. Sokat játszot­tak egymással, sajnos, ezeknek a játszmáknak a leírása nem maradt meg. Az egyik szamarai versenyen Lenin az első helyen végzett. A 90-ES ÉVEK VÉGÉN, a szi­bériai száműzetés idején Lenin gyakran sakkozott a többi számüzöttel. Állandó partnere* közé tartozott Krzsizsanovszkij, a Szovjetunió villamosításának egyik tervezője, aki később akadémikus lett, továbbá Sztar- hov és Lepesinszkij. Krupszka- ja asszony azt írja, hogy 1899- ben a száműzetésben újév nap­ján „Lenin reggeltől estig sak­kozott és minden ellenfelét legyőzte“. Szibériából való visszatérése után, 1900 nyarán Lenin kül­földre emigrált. Lenin szabad idejében az emigrációban is sakkozott. 1908 tavaszán Lenin Gorkij meghívására Capri szi­getére utazott. Gorkij feljegy­zései szerint ott is szenvedé­lyesen sakkozott oroszországi barátaival. 190Ö nyarán Lenin édesanyja elküldte fiának Pá­rizsba a családi sakkot. Vlagyi­mir lljics azt válaszolta levelé­ben, hogy „a sakkot megkap­tam, de kevés Időm jut a sak­kozásra“. 1917 után Leninnek egyre kevesebb ideje volt arra, hogy a sakkozásnak hódoljon és csak kevés szabadidejében, a Moszk­va melletti Gorkiban sakkozott néha-néha. A SAKK ANNAK IDEJÉN köf­vetve szerepet játszott Lenin forradalmi tevékenysé­gében is. 1900-ban ugyanis Lenin tervei alapján egy olyan sakkasztalt készítettek, amely­nek volt egy rejtekrésze, ahol Lenin az illegális leveleket és a párt KB dokumentumait őriz­te. „Ez az asztalka megtette a magáét". - írta Anna nővére — „egyszer sem árulta el a tit­kát, pedig sok házkutatás volt nálunk. Gyakran előfordult, hogy az asztalka kisegített ben­nünket. Azt lehet mondani, hogy Kijevben, 1904-ben, a sakkasztal mentett meg engem és Mária nővéremet a kényszer­munkától. Akkor ugyanis a tit­kos rekeszben a párt Központi Bizottságának teljes archívuma ott volt, az 1903-mas II. kong­resszus anyagával. Néha kér­dezték tőlünk: mi van az asz­talkában, s akkor ml előhoztuk a kulcsokat, kinyitottuk, meg­mutattuk a sakkfigurákat, majd a nyomozók becsukták az asz­talt és Inkább a könyvek és a papírok között turkáltak. Az asztalka valóban kiérdemelte a nyugdíjat“. Ma az asztalka is ott van a Lenin-múzeumban. XVII. A háziasszony — öreg, csoszogós, galambösz hajú — nagy megnyugvással fogadott. Hogy mégjobban megnyugodjon, azonnal kifizettem a tartozásomat. — Nem keresett senki? — kérdeztem. — Kérdezősködtek többen maga után — mondta elgondolkozva. — Most legutóbb egy fiatal lányocska kereste. . olyan feketehajú — Köszönöm A néni a pénzt, amit eddig a markában szo­rongatott, zsebretette, aztán kicsoszogott a szo­bából. A karórám kilencet mutatott. Kinyitottam az ablakot. Bár még csak kora délelőtt volt, de már kegyetlenül perzselt a júliusi nap. A völgy­ben hosszan elnyújtőzva csillogott a folyó. A domboldalakat borító haragoszöld lombozat mozdulatlanul pihent Eszembe jutott az első Itt töltött napom, az Ágnessel folytatott beszélgetésem. Eszembe ju­tott a nyűgként hozzámtapadó és árnyékként kisérő álom, majd meg a lakodalomba vitt el képzeletem. Emlékek, vágyak, tanácstalanság kavargóit bennem. Valamit vártam, valami rendkívülit, valami szépet De kitől, mitől? A találkozástól, Ágnestől!?... Nagyon lassúnak tűnt az idő haladása, s hova­tovább mind nagyobb erővel kezdett uralkolni az idegesség. Egyik cigarettát a másik után szittam. Már émelygett a gyomrom, kóválygott a fejem. Minden kívülről jövő neszre felfigyel­tem, de hiába! Nem jött senki! Szinte fojtogatott már a szoba levegője. Úgy éreztem hogy nem bírom tovább. Erősen csá­bított az ital utáni vágy. Talán szesz letompí­taná az Idegességemet?! Az órám féltizenegyet mutatott. Eltökéltem magámban, hogy még egy félórát várok, s ha addig sem jön, elutazom. Elutazom ? ... De ho­vá?... Lassan csomagolni kezdtem, hogy jobban tel­jen az idő, de az sem ment: hol beraktam a holmimat a táskába, hol kiszedtem. Végre lépteket hallottam a lépcsőház felől A léptek zajából arra következtettem, hogy négy láb okozza. S valóban nem tévedtem: Ágnes egy hőrihorgas, ismeretlen fiatalember­rel lépett be a szobába. Ez a váratlan fordulat meglepett s egy kissé lehűtött. A nagy feszült­ség fokozatosan feloldódott bennem. Helyére valami hideg közönyféle és keserűség költözött: mit akarok én, akinek már itt-ott ezüstös szá­lak vegyülnek a hajába!? S életemben talán először lódított szivemen fájdalmasan annak a gondolata, hogy az Ifjúságom milyen veszedel­mesen eltávolodott tőlem. Mondanom sem kell, hogy a* Ismeretlen Fia­talember nem más, mint Balogh Imre volt. Csalódással vettem tudomásul. Másmilyennek képzeltem el azt a fiatalembert, aki nélkül Var­ga Ágnes nem tudja elképzelni az életét! Mind­egy! Ágnes bocsánatot kért a késésért, aztán be­szélt, beszélt vagy tíz percig, de egy szót se tudnék elmondani belőle. Az én gondolatom va­lahol máshol kalandozott, egészen máshol. Végül ezt mondta nagy szerényen: — Az érettségi tiszta kitűnőre sikerült. — Nágyon őrülök neki, s egyben engedje meg, hogy gratuláljak! — mondtam köteíesség- szerűen. — Köszönöm! Ágneshez fordultam: — Ezek szerint akkor az élete most már egyenesbe jutott?... — Igen . — sóhajtotta lehajtott fejjel. — És ez a rossz fiatalember is megjavult? — biccentettem Imre felé a fejemmel. Balogh Imre rejtelmesen mosolygott a bajsza alatt: -■'< — Igen .. megjavult... Ismét a lányhoz fordultam: — S legalább elfogadhatóan megindokolta a furcsa viselkedését? — Nem. Semmit nem mondott, »csak bocsá­natot kért. — És maga? Ágnes megvonta a vállát: i— Ént... Megbocsátottam. Balogh Imre cigarettával kínált meg. Miután rágyújtottunk, beszélni kezdett: — Mikor idehaza voltam és nap-nap után találkoztunk, egyszerűnek, simának, szépnek láttam az életet. Az, hogy szeretjük egymást, természetesnek túnt. Soha semmi zökkenő, sem akadály nem volt az életünkben. Mikor Prágába kerültem, akkor kezdtem ko­molyabban gondolkozni az életen, s kettőnk ba­rátságán. Persze közben sok mindent láttam, tapasztaltam. És a tapasztalatok alapján arra a helytelen végkövetkeztetésre jutottam, hogy olyan soha el nem múló, igazi nagy szerelem nincs is! Közben megírtam vagy harminc levelet, de egyet sem küldtem el. Karácsonykor jártam idehaza, de kerültem a találkozást. Az a gondo­lat makacskodott bennem minduntalan, hogy próbára teszem a szerelmünket: vajon milyen teherbírásra képes!? Most utólag már bevallhatom, hogy Időközben rájöttem valamire. Rájöttem, hogy az élettel és az érzelmeinkkel nem szabad játszogatni. De leginkább akkor döbbentem rá a tévedésem­re és a tévedésemmel járó nagy veszélyre, amikor megkaptam a maga levelét. A levele választ adott mindarra, ami addig csak homá­lyosan és zavarosan élt a lelkemben. Egy pil­lanatig sem haboztam tovább! És ezt mind ma­gának köszönhetem, Losoncéi elvtárs! — fe­jezte be Balogh Imre az őszinte vallomást. Varga Ágnes meg csak nézett, nézett maga elé és lassan bólogatott a fejével: — Szóval levelet irt... neki is maga írt... (Befejezés köv. számunk’'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom