Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-05 / 14. szám
Látogatás a V. I. Lenin Múzeumban „Legyen a V. I. Lenin Múzeum a kommunizmus iskolája az emberek milliói számára“. (Klement Gottwald) A bratislavai V. I. Lenin Múzeumban a nap minden szakában találunk látogatókat. Iji54 januárjában nyíltak meg k^ui és ettől a perctől kezdve ezer és ezer bel- és külföldi látogató kereste fel. hogy a kiállított fényképek, okmányok, levelek és más dokumentumok alapján megismerkedjenek Lenin életével és müvével. Olyan múzeum ez, amelyet nemcsak bizonyos érdekkörök látogatnak és nemcsak azért keresik fel, mert ez így „illik“. A kiállított dokumentumok egyformán érthető nyelven Beszélnek ahhoz, aki először keresi fel a múzeumot és az ideológiailag fejlett látogatóhoz is. Nem olyan múzeum ez, ahol üvegszekrényekben poros kopott műértékek vannak leltározva. A Lenin Múzeumban látható dokumentumok a mai legidőszerűbb élő problémákat ölelik fel és az egész világ érdeklődésének középpontjában állnak. A múzeum dolgozói mindig készségesen népszerű magyarázattal kísérik a látogatókat, ha ezt kívánják, pedig mindenütt szlovák és magyar nyelvű magyarázó szöveg olvasható. A világos, barátságos és válogatott ízléssel berendezett kiállítási termekben mindjárt belépéskor otthonosan mozog a látogató. Az első teremben Lenin gyermekkorára és forradalmi tevékenységére vonatkozó dokumentumokat látunk. Az Uljanovék családi fényképén nem nehéz ráismerni a gyermek Leninre. Szikrázó értelmességü tekintete, magas homloka elárulják a későbbi nagy tehetségű tudóst, szervezőt és lángészt. Bármennyit is olvastunk vagy tanultunk életművéről, nincs olyan ember, aki újabb részleteket ne fedezne fel és ne gazdagodna a müveiből merített ismeretekkel. Az első teremben az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt megalakítása időszakából származó érdekes képek és okmányok kötik le figyelmünket, melyek szemléltető módon rávilágítanak arra a harcra, melyet Lenin az egységes párt megalakításáért és a szervezeti szabályzat elfogadásáért, valamint a mensevikok opportunizmusa ellen folytatott. A második teremben az orosz-japán háború és az első orosz forradalom idejére vonatkozó anyagra mutat rá kísérőnk. A véres vasárnap (1905. január 9.) a forradalom kezdetét jelentette. A látogatók csoportjai s különösen a hozzájuk szegődött pionírok érdeklődésBRAT1SLAVA I. Kedd: 11.00 Jó hangulatban 12.07 A Rádiózenekar játszik 13.10 Katonaegyüttesek műsora 14.20 Szórakoztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 16 .15 Fúvószene 17.00 Tánczene 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Színielőadás. Szerda: 11.30 Jő hangulatban 12.40 Operettrészletek 13.10 Kis szimfonikus koncert 14.20 Csehszlovákia — Magyarország, labdarúgó mérkőzés közvetítés 16.45 Magyar népdalok 17.00 Operakettősök 17.30 Tánczene 18.00 Kívánságkoncert 20.20 Tánczene Csütörtök: 11.20 Jó hangulatban 12.07 Fúvószene 12.40 Részletek cseh és szlovák operettekből 13.10 Szovjet szerzők esztrádművei- ből 13.30 Népdalok 14.05 Szórakoztató műsor 15.30 Észak- Csehország zenei életéből 16.15 Tánczene 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Khtczkowski: A szabadság első napja - rádiójáték Péntek: 10.25 Szlovák szerzők műveiből 11.30 Jó hangulatban 12.07 A ma dalai 12.40 Néüdalok 13.10 Szovjet filmzene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.45 Magyar szerzők kedvelt művei 17.00 A szabadság virágai — zenés összeállítás 20.00 Műsor a szocialista munkabri- gádoknak 21.00 Esti zenés műsor. Szombat: 12.07 Népdalok 12.40 Operaáriák 13.10 Vígan fejezzük be a hetet 16.15 Hanglemezek 17.00 Műsor a kitüntetett üzemeknek 18.20 Tánczene 20.00 Kívánságkoncert 20.45 Szórakoztató és tanulságos est fiatalok részére. Vasárnap: 8.40 Tánczene 9.00 Katonai híradó 9.30 Zuzka Zguriška humorja 11.00 Kívánságkoncert 12.05 Szórakoztató zene 13.30 Zenés műsor a mezőgazdasági dolgozóknak 14.00 Tánczene 15.00 Kívánságkoncert 17.10 Népdalok 17.30 Sportközvetítés 20.00 sei szemlélik a Patyomkin lázadó hajó kis modelljét. A decemberi fegyveres felkelés leverésére vonatkozó okmányok nézegetése után áttekintést nyertünk arról, hogy az 1905-ös forradalom milyen visszhangra talált Szlovákiában. A harmadik teremben az 1908—1916-os évekre, az első imperialista háború előtti és alatti évekre vonatkozólag találunk érdekes képeket és anyagot, amelyek visszatükrözik Lenin harcát a likvidátorok, otzovisták és a trockisták ellen. A párt elméleti alapjának védelmében ebben az időszakban jelent meg Lenin Materializmus és empiriokriticizmus című könyve és sor került az Orosz- országi Szociáldemokrata Munkáspárt VI. konferenciájára, melyet Prágában tartottak meg. Tudjuk, hogy az orosz küldöttek számára nem volt könnyű illegálisan, útlevél nélkül Prágába jutni. A küldötteket Prágában munkások szállásolták el, most kutatják Prágában Lenin ottani tartózkodásának részleteit. Amint kísérőnk megjegyezte, a múzeumot egyre jobban kiépítik és további gyűjteményekkel gazdagítják. Ebben a munkában igen értékes segítséget nyújtanak a moszkvai központi V. I. Lenin Múzeum dolgozói. A negyedik teremben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésének és véghezvitelének időszakára vonatkozó értékes emlékeket láthatjuk. A békéről és földről szóló első dekrétumokat, az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság alkotmányának elfogadására vonatkozó okmányt, a párt sikereit dokumentáló képeket, a magyar kommün, valamint a Szlovák Szovjet Köztársaság dokumentumait A Lenin elleni merénylet — bár kimeneteléről általában minden látogató informált, megdöbbenést vált ki, hát még a kísérő azon megjegyzése, hogy a tettes eszernő (a cári Oroszországban az 1900-as évek elején létrejött polgári párt követője) még ma is él. Az évek folyamán átnevelték, ma már belátja, hogy téves nézetei milyen borzalmas cselekedethez vezették, amikor fegyverrel akarta kioltani a munkásmozgalom fennkölt vezérének életét. Lenin sebesüléséből felépült, de az emberfeletti munka, melyet az ellenforradalom leverésével kapcsolatosan és a népgazdaság helyreállításának szakaszában kifejtett, teljesen aláásta egészségét. Hiába kényszerítették pihenésre, a Gorkij park fái alatt sétáló Lenint ábrázoló képeken az örökké mozgékony munkásvezér helyett egy beteg, fáradt embert látunk. A hatodik és utolsó teremben a múzeum látogatói ösztönsze- rűen letompítják hangjukat, elcsendesedett a magyarázat. A látogatók csoportja — közöttük a vítkovici vasművek dolgozói és pionírok kegyeletesen megálltak Lenin halotti maszkja előtt. A mélységes csendben az egyik kis pionír hangosan olvasni kezdte a Lenin temetését ábrázoló dombormű szövegét: „Építsétek az új életet. Az új életformát, az új kultúrát, úgy mint Iljics“. Sohase húzódozzatok a munka aprajától, mert a kicsinyből épül a nagy. Ez Iljics egyik fontos intelme“. A múzeum látogatói felemelt fejjel hagyták el az épületet. Erőt és öntudatot ad Lenin életművének és a kommunista párt történetének megismerése. M. M. AZ IPOLYSÁGI JÁRÁSI nemzeti bizottság nagytermében nagy siker mellett zajlott le az ifjúsági alkotóverseny. A terem zsúfolásig megtelt. Az ipolysági magyar tannyelvű 11 éves középiskola az iskola hírnevéhez méltón illeszkedett be a versenybe. Nagy sikert ért el az CSISZ ipolynyéki szervezetének tánccsoportja, valamint az ipolysági mezőgazdasági technikum mandolin^ zenekara is. KOPCSÁNYI LAJOS. Koláry Danek: Pillantás a szembe — szinielőadás. A Bratislavai Televízió műsora: Kedd: 20.00 Filmelőadás 20.30 Televíziós játék. Szerda: 20.00 Mexikói film: Gyökerek. Csütörtök: 20.00 Televíziós komédia. Péntek: 19.45 Két anya — német film 21.15 Filmrevű. Szombat: 20.00 Nemzetközi mű- korcsolyázó bemutató — közvetítés a bratislavai Téli Stadionból. Vasárnap:> 20.00 Életre- halálra — szovjet film 21.20 Kulturális élet - „Laterna magica“ (Prága). KOSSUTH-RÁDIÖ Kedd: 13.20 Zenekari hangverseny *14.40 Népi zenekar 16.10 Operettdalok 17.15 Szív küldi szívnek 19.25 Operettrészletek 20.30 Könnyű zene. Szerda: 13.10 Népdalok 16.15 Cseh polkák 17.30 Könnyűzene 18.20 Operarészletek 20.30 Népzene. Csütörtök: 12.10 Tánczene 13.15 Zenekari hangverseny 14.10 Könnyűzene 16.05 Egy falu — egy nóta 18.10 Szív küldi szívnek 19.20 Könnyűzene 20.00 Rádiójáték. Fesztivál 1960. 21.35 Dvorzsák: Öt szláv tánc. Péntek: 12.15 Népi zenekar 13.15 Táncmelódiák 14.40 Híres koloratúr-áriák 17.15 Szív küldi szívnek 18.45 Népdalcsokor 19.30 Zenekari hangverseny 20.30 Tánczenekarok parádéja. Szombat: 12.10 Népi zenekar 13.00 Operarészletek 13.50 Szív küldi szívnek 15.30 Élőszóval — muzsikával 18.35 Népi zenekar 19.20 Zenekari muzsika 20.30 Jót nevettünk. Vidám zenés műsor. Vasárnap: 10.00 Hangverseny Millöcker operettjeiből. 11. Zenekari hangverseny 12.55 Népi zenekar 14.00 Szív küldi szívnek 17.10 Puccini operáiból 18.20 Népdalok 19.00 Tánczenekar. A CSISZ ajnácskői szervezetének tánccsoportja, amely nagy sikert ért el a cigánytánccal. AZ ELMÚLT EVEKBEN a CSISZ ajnácskői helyi csoportja a füleki járás legaktívabban dolgozó csoportjai közé tartozott. Az 1959-es esztendőben azonban hanyatlott a munkája és nem érte el a megszokott színvonalat. Erről a kedvezőtlen jelenségről a pártszervezet évzáró tagsági gyűlésén is sokat vitáztak. Konkrétan rámutattak arra, hol van a hiba és mit kell tenni, hogy megszüntessék az egy helyben topogást. A szervezet élére Jakub László, egy fiatal párttag került. A vezetőségben a szervezet évek óta legjobban bevált tagjai foglalnak helyet, s ezzel máris megteremtették a szükséges alapot a tevékenységhez. — Ebben az évben már néhány új tagot szereztünk a szerve zetbe — mondotta Jakub elvtárs. — Kulturális munkánk igen megjavult. Három héten belül két ízben léptünk fel kultúrműsorral és jelenleg egy egész estét betöltő színdarab próbái folynak. — Kapnak támogatást a helyi pártszervezettől? — A lehető legjobb a két szervezet kapcsolata — válaszolja Jakub elvtárs. — Az utóbbi időben négy fiatal CSISZ-tag kérte felvételét a pártba. Ezek a tagjelöltek — velem együtt — minden pártgyülésen részt vesznek, az időszerű feladatokat közösen beszéljük meg. Sokat foglalkozunk például azzal, hogy miképpen tudnánk megnyerni a fiatalokat a helyi szövetkezet számára. Már ezen a téren is szép eredményeket értünk el, mert az utóbbi időben több fiatal elhatározta belépését. A CSISZ-szervezet elnöke elismeréssel nyilatkozott a CSISZ tánccsoportjáról is, amely - utoljára eredeti „cigánytánccal“ aratott hatalmas sikert. A tánccsoport vezetője Balázs Mária, aki a színdarabokat is rendezi. AGÖCS VILMOS A KOMÁROMI GÉPÉSZETI ipariskola magyar kultűr- csoportja 1960. március 6-án a MATESZ-ben nagy sikerrel mutatta be Anton Kudja Hulló virágszirom című ifjúsági színművét, mely a japán nép szenvedését mutatja be a Hirosima és Nagaszaki feletti atombomba robbanásának következményeként. A bemutatóig a színjátszó csoportnak sok nehézséggel kellett megküzdenie. A rendezésnél segítségükre voltak dr. Kovácsné F. Magda tanárnő és Forró Imre, a szülői munkaközösség bizottsági tagja, aki alakításáért még külön megbecsülést érdemel. A bemutató nagyszerűen sikerült és a közönség szűnni nem akaró viharos tapssal nyilvánította tetszését. A szereplők közül külön említést érdemel Kendzsi (Szoby Kálmán) alakítása. Szerepeikben kitűntek még Dudok József, Wittmann Tibor és Forró Gabriella. Nem feledkezhetünk meg Kendzsi húgáról, aki drámai jelenetében igazolta az író valódi mondanivalóját. A közönség feszült csendben emelte szeméhez zsebkendőjét, mely úgy hatott, mintha az atomháború ellen a józan ész zászlóit lengetnék. J. S. A bratislavai V. I. Lenin Múzeumban. BORISZ POLEVOJ: £2enin az éleiben A levéltárban ma is látható az a bizonyíték, hogy Lenin hogyan nézett a törvények és rendeletek bárminemű megszegésére, különösen, ha az vele kapcsolatban történt. 1918 márciusában anélkül, hogy jóváhagyták volna, anélkül, hogy vele megbeszélték volna, felemelték a fizetését. Erre sajátkezűleg így válaszolt: „A Népi Komisszárok Tanácsa hivatala igazgatójának Vlagyimir Dmitrijevics Bones-Brujevicsnak. Azért, mert nem teljesítette az én sürgős kérésémet azzal kapcsolatban, hogy minek az alapján emelték fel a fizetésemet 1918. március elsejétől 500 rubelról 800 rubelra havonta, és azért, mert törvényellenesen csupán a tanács titkárával, Nyi- koláj Petrovics~Gorbunovval állapodott meg: a Népi Komisszárok Tanácsa 1917. november 23-án kelt dekrétumának megszegéséért szigorú megrovásban részesítem. A Népi Komisszárok Tanácsának elnöke V. Uljanov (Lenin)“ Ez a levél nagyon száraz stílusban íródott, azt lehetne mondani, hogy hangsúlyozottan hivatalos stílusban. Mégis mélyebben jellemzi a levél íróját, mint a legsikerültebb, legmagasabb stílusban megírt minden dicséret. Lenin, akiben összeforrt a nagy tudós, a lelkes forradalmárral és a bölcs államférfiúval, polgártársai számára mindig példa volt a szocialista állam törvényeinek betartásában. Mindennek ellenére a magánéletében a legemberségesebb ember volt, nyíltlelkü és fogékony minden szépre, a természet szépségeire, a zene élvezetére, az ének és a művészetek kedvelésére. Harmonikus ember volt, tele erővel, életkedvvel, egészséggel, természetességgel. Olyan ember, aki hősiesen végezte a ráváró hatalmas munkát és figyelembe sem vette azt a dicsőséget, amivel az egész világ körülövezte. Vlagyimir Uljanov már fiatal korában meglepte a környezetét azzal, hogy a legnehezebb tanulmányokat szeretettel, jókedvvel végezte a tengernyi könyv között, ugyanakkor örömmel kapcsolódott be mindenféle játékba, a fürdésbe, a testnevelésbe, szerette a zenét, az éneket, a sakkot, amelyben már gyermekkorában győzött apja fölött, aki kitűnő sakkozó volt és aki őt erre a játékra megtanította. Mint fiatal résztvett a Szamarában rendezett versenyeken, amelyek során játszott M. Sz. Hardionnal is, aki abban az időben egyik legnagyobb orosz sakkista volt. Zenélt, énekelt, örömmel rótta puskával az őszi erdőket. Akárhová juttatta forradalmár sorsa, — akár a messzi Távol- Keletre, akár emigrációba, mindig igyekezett szabad idejét a természetben tölteni. Lehetett az a hatalmas szibériai tajga, a ködös londoni parkok, a rendezett svájci hegyek, a vadregényes lengyel Kárpátok, a finn erdők egyhangú zöldje, avagy életének utolsó éveiben a szívéhez oly közel álló Moszkva alatti erdők, — mindenhol lelkesen rótta az élő természetet, jár vadászpuskával, csónakon, biciklin vagy gyalog, hátán hátizsákkal, kezében hegymászóbottal, avagy maga által vágott egyszerű bottal. Olyan ember volt, aki megszokta a zajos környezetet, a könyveket és éppen ezért a szabad idejét, a szabad pillanatait igyekezett a szabadban tölteni, erdőben és a hegyek közt. Hogyha a Központi Bizottság határozata néha-néha kiszakította a munkából és rákényszerítette a szabadságot, egy pillanatig sem ült odahaza, rögtön elindult a Moszkva alatti erdőkbe. Lenint nagyon könnyen elképzelhetjük vadászcsizmában, puskával vagy bottal. Mégis úgy tetszik, hogy a szó igazi értelmében nem volt vadász. A puska avagy a bot csupán kifogás volt áhhoz, hogy végigjárhatta az erdőket és leülhetett a vízpartra. Ezeken a vadászgáfásokon sohasem volt egyedül, mindig felhasználta arra, hogy szívből elbeszélgessen társaival — a halászokkal, erdészekkel, földművesekkel, a ház tulajdonosával, ahol ottragadt éjszakára. Mint mindig, könnyen megegyezett az egyszerű emberekkel, megszerezte rokonszenvüket, bizalmukat. Gorkij visszaemlékezéseiben leír egy ilyen esetet. A tengerparton történt, Capri szigetén. A halászok rögtön befogadták társaságukba Lenint és a helyi szokás szerint megtanították kézzel halászni, vagyis horgászbot nélkül, közvetlenül az ujjra csavart zsinórral. „Aha: myk-myk. Pedzed?“ Ez álltítólag azt jelentette, hogy a halat ki kell rántani, amikor az ember az ujján megérezte, hogy a zsinórt ráncigálja. Egy nagy hal akadt a horogra. Lenin ügyesen megrántotta és tele gyermeki örömmel, a győztes vadász szenvedélyével húzta a csónak felé és kiemelte. „Aha! Myk-myk!" A halászok igen megszerették ezt a vidámszívű oroszt az alatt a rövid idő alatt, amíg velük volt. Amikor elutazott, még hosszú ideig emlegették és folyton kérdezgették Gorkijt: „Hogy van a signor Myk-myk? A cár még nem fogta meg?" Azt mondják, hogy a nevetésben megnyilvánul az ember egész lelke. Lenin gyermekkorától szerette a humort, sokra értékelte a viccelődést, és maga is értett a viccelődéshez. Tapasztalt emberek, akik közelről ismerték, mondották, hogy nehéz elképzelni olyan embert, akire jobban ragadt volna a nevetés, mint Leninre. Úgy tudott nevetni, hogy a könnyei folytak, hogy fuldoklóit a nevetéstől, és ez a nevetés átragadt a társaira, elárulta hangulatát, szilárd lelki erejét. (Folytatjuk)
