Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-22 / 38. szám

\ A kitüntetett alapszervezet A CSISZ legjobb szlovákiai falusi szervezetét, a palásti szervezetet 1959. szeptember 13-án a Megbízottak Testületé­nek és a CSISZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának vándor- zászlajával tüntették ki. A kitüntetést Alojz Buzna elvtárs, a CSISZ SZLKB föld­művelésügyi osztályának veze­tője és Duliak elvtárs, a Meg­bízottak Testületének képvise­lője adta át. Az elért eredmé­nyek azt bizonyítják, hogy a palástiak a munkában szívósan kitartottak és vállalásaikat be­csülettel teljesítették. A palásti EFSZ a beszterce­bányai kerület legjobb szövet­kezeteihez tartozik. A szövetke­zet eredményei nagymértékben a fiataloknak köszönhetők. A szövetkezetben 64 fiú és leány dolgozik. Tavaly a Megbízottak Testületének és a CSISZ SZLKB vándorzészlajáért indított ver­senyben a palásti szervezetet mint a kerület legjobb szerve­zetét értékelték ki, és a CSISZ SZLKB-tól kitüntető oklevelet kapott, továbbá a komposztké- szítés terén elért versenyben, és a rétek és legelők gondozá­sában elért eredményekért tár­gyi jutalmakban részesült. Ezek az eredmények a párt­szervezet körültekintő vezeté­sének, valamint annak köszön­hetők, hogy az EFSZ vezetősé­ge szoros kapcsolatot tart fent a helyi nemzeti bizottsággal. A fiatalok 500 hektár terüle­ten gondozták és rendbehoztSU a réteket és a legelőket, és 750 köbméter komposztot készítet­tek. A CSISZ-tagok segítettek a cséplésben, a széna begyűjté­sében és más munkákban. A rendelkezésükre bocsátott cséplőgépen 5 vagon gabonát csépeltek ki. A fiataloknak köszönhető, hogy a szövetkezet tagsága kibővült, hiszen 15 fia­tal lépett be az EFSZ-be. A szövetkezet vezetősége azzal jutalmazta meg a fiatalokat, hogy két tanulmányi kirándu­lásra küldte őket, és a zene­kedvelők köre számára hang­szereket vásárolt. A szövetkezetben négy ifjú­sági munkacsapat dolgozik, mégpedig a kertészetben és az építészetben. A kertészetben dolgozó ifjúsági munkacsapatok egyike a kerületben az elsők között jelentkezett» a Szocialis­ta Munkabrigád címért folyta­tott versenybe. Ez a csapat 15 hektár területen háromféle ipari növény ; termesztését kezdte meg. 6 hektár területen zöldségféléket, 5 hektár terüle­ten cukorrépát, 3 hektár terü­leten pedig dohányt termesz­tettek. Amikor a Szocialista Munkabrigád címért indított ver­senybe jelentkeztek, arra köte­lezték magukat, hogy a zöld­ségfélénél hektáronként 13 000 koronáról 15 000 koronára eme­lik a jövedelmet. A cukorrépá­nál a tervezett hektárhozamot 350 métermázsáról 500 méter­mázsára emelik. A hektárhoza­mok emelését az agrotechnikai határidők pontos betartásával, helyes trágyázással és öntö­zéssel érik el. Az ifjúsági munkacsapat tag­jai a pártoktatási év keretén belül elmélyítik politikai és szakmabeli tudásukat. Ján Bo- hác elvtárs, a munkacsapat ve­hetője összejövetelek kereté­ben az új munkamódszerek ér­vényesítéséről tart előadáso­kat. Az eredmények kiértékelé­sénél megállapították, hogy az ifjúsági munkacsapat 30 000 ko­rona értékű zöldségféléket ter­melt. , A faluban igen eredményes az ifjúság politikai nevelése is. Az oktatási év keretén belül a „Tanulunk a pártról“ kört 25 CSISZ-tag látogatta. Az olva­sókörnek 35 tagja volt. A CSISZ igen élénk előadási tevékeny­séget fejt ki és beszélgetéseket rendez az ifjúsági sajtóról. Az eredmény az, hogy a Smenának és az Oj Ifjúságnak 68 előfize­tője van a faluban. Az Ifjúsági Alkotóverseny keretében két színdarabot tanultak be, ezen­kívül esztrádműsorokat állítot­tak össze. Az aratóünnepélyen már fellépett az újonnan alakí­tott zenekör is. A CSISZ karöltve a szövetke­zet vezetőségével minden igye­kezetét arra összpontosítja, hogy a fiatalok emeljék Szak- képzettségüket. A szövetkezet­ben dolgozó CSISZ-tagok láto­gatják a szövetkezeti iskolát és a pionírszervezet 10 tanulót győzött meg, hogy mezőgazda- sági tanulóviszonyba lépjenek. A falusi szervezet nem fe­ledkezik meg a falu lakosságá­ról sem és befolyását az egész ifjúságra kiterjeszti. A CSISZ- szervezetnek Paláston még nemrég 80 tagja volt, de ma már 120-at számlál. A falu if­júságának 90 %-a az ifjúsági szövetség tagja. A Megbízottak Testületének és a CSISZ SZLKB vándorzász­lajának ünnepélyes átadásakor a palásti CSISZ-tagok kifeje­zésre juttatták, hogy nem elé­gednek meg azzal, amit eddig tettek, hanem a jövőben még sokkal nagyobb eredményeket akarnak felmutatni. 1960-ig minden fiatalt megnyernek az EFSZ számára. 300 köbméter komposztot készítenek és 50 hektár területen trágyázzák a legelőket és a réteket. A leg­jobb CSISZ-tagokat a pártnak tagfelvételre ajánlják, és to­vábbi előfizetőket szereznek az ifjúsági sajtó számára. A komszomolok példája nyo­mán nagy előre haladó lépést akarnak tenni a szocializmus építésében. SAKO JÄN A Haydn emléktábla leleplezésének ünnepélyes pillanata Emléktábla avatás J. Haydn halálának 150. év­fordulója alkalmából emléktáb­lát lepleztek le a bratislavai Pionírpalota falán A kiváló né­met zeneszerző a XVIIT. század végén több ízben fellépett ka­marazenekarával ebben az épü­letben, amelyben az akkori idők szerint csak oly kevesen gyö­nyörködhettek, mint például a palota tulajdonosa gróf Gras- salkovich és hasonló arisztok­rata társai. Ma a Pionírpalota minden fényével és pompájával a dolgozók gyermekeinek neve­lését és szórakozását szolgálja. A mostani évfordulóval kapcso­latban Bratislavában, Budapes­ten és Bécsben nemzetközi Haydn konferenciákat tartanak. Bratislavában az Övárosháza tükörtermében tartották meg a konferenciát számos külföldi zenei szakember részvételével. A konferencia ünnepélyes be­fejezésének alkalmából a rész­Csendes már a kút környéke Manapság már nem, de még tíz évvel ezelőtt is búcsüjáró- hetynek számított a bényi kút. Két egymáshoz simuló avárgyít- rü között vari ez a forrás. Kút formáját valamikor a harmincas években kapta, akkór ugyanis az egészségügyi elbírások szerint betonkávát építettek föléje és vízlefolyóval látták el. A kávát szivattyúval szerelték fel és hat vagy nyolc csövön folyik most belőle a víz, ha éppen valaki meghúzza a szivattyút. Érdekes története van ennek a kútnak. A szent helyekhez fűződő le­gendák többnyire valamilyen szenttel vagy pedig Máriával kapcsolatosak. A bényi búcsújá­róhelyet még a magas egyházi körök sem hozták semmiféle szenttel kapcsolatba. Soha em­berfia nem mondta, hogy a for­rás vizében angyalt, Máriát vagy más szentet látott volna. Mégis búcsújáróhellyé vált Bény, ha nem is valami híressé, mint mondjuk a nem éppen távoli Pé- liföldszentkereszt, vagy pedig Esztergom augusztus 15-én. A magasabb rangú papoknak ugyanis az volt a céljuk, hogy a régi időkben azért Bény ne ho- mályosítsa el Esztergom fényét a búcsújárásban. Jól tudták, hogy egyetlen szent sem jelent meg a kút környékén és látomást se élt át egyetlenegy öregasszony vagy fiatal leány sem az avar- gyíirűk közötti forrásnál. Hogy mióta búcsújáróhely Bény, arra csak következtetni lehet. Tény, hogy a faluban mű­remeknek számító templom áll, amely körülbelül az 1217—20-as években épült és már többször renoválták. 1862-ben újraépítet­ték és Scitovszky hercegprímás jelenlétében adták át ismét ren­deltetésének. Ez bizonyára fé­nyes pompával, hét megyére szó­ló külsőségekkel ment végbe. Az avargyűrűk tövében ugyan­is nagybirtok terült el. A nagy­birtok nagy urakat termelt. Ilyennek számított még az ura­sági intéző is. Egyszer az az öt­lete támadt, hogy a forrást be- temetteti, mert valóságos kis patak folydogált belőle. így leg­alább a két sánc között is fel­szántja a talajt és művelés alá fogja. Az intéző valószínűleg nem volt jó geológus, mert csak holmi szemetet, kórót és krump­liszárat hordatott béreseivel a forrásra. A forrás természetesen néhány óra múlva újra buzogott. Erre fel földet, homokot és fal- omladékot hordtak újra a for­rásba. A bővizű forrás természe­tesen újra felszínre tört, hiszen a föld nem jelentett, számára A haraszti állami gazdaság sertés­hizlaldájában jó munkaeredménnyel dicsekedhetnek ezek a fiatal leá­nyok. Szeder Má­ria, Paulik Rozália és Tabi Rozália ál- latgondozónök pél­dásan veszik ki ré­szüket a sertés­hizlalás felelősség­teljes munkájából. Szeder Mária még nemrég a Jednotá- nál elárusítónőként dolgozott, azonban úgy találta jónak, hogy odahaza dol­gozzon. A hizlaldá­ban sokkal többet keres és szép mun­kát végez. akadályt. Ekkor már az emberek felfigyeltek a jelenségre, s mivel nem értették a víz mozgásának törvényszerűségeit, azt rebesget­ték, hogy az intéző most bezzeg megjárta, nem tudja eltüntetni a patakot a sánc közül. Az inté­ző ugyanis nevezetes ember­nyúzó volt, aki ha szerét tehette, nem adta meg a napszámbért a munkásnak. Állandóan hajtotta a cselédeket, igazi, vérbeli hajcsár volt. Nem szerették őt az embe­rek, gyűlölték, s ezért örültek a sikertelenségének. Amikor har­madszor akarta eltüntetni a for­rást a föld színéről és nem sike­rült neki, akkor az öregasszo­nyok egyöntetűen megállapítot­ták, hogy az Isten akarata. Pedig természetes, hogy egy ilyen bővizű forrást, mely búcsú- járás alkalmával több ezer em­bert vízzel látott el és patak folydogált belőle, nem lehet pár szekér földdel elintézni, bete­metni. Mindegy. Az öregasszo­nyok csodálata úrrá lett a fia­talokon is és csakhamar híre ter­jedt a környéken, hogy az áspis­kígyó intéző semmire se ment a forrással. A monda szerint az intéző próbálkozásaitól egy évre elpusztult a nagybirtok egész ál­latállománya, majd meghalt az intéző lánya és felesége, és utána ő maga is. Lehet, hogy ez meglehet, hogy ragályos beteg­ség pusztított az állatok között, az sincs kizárva, hogy meghalt az intéző családja, mint ahogy minden ember halandó. De hogy ez nem. természetfölötti erők műve volt, az is biztos. Az sem természetfölötti erők műve, hogy a forrás ma is létezik, üdítő, egészségügyileg teljesen kifogás­talan vizet szolgáltat, de gyógy- ereje nincs és soha senki nem állította, hogy ilyen ereje lenne. Ha az intézőre nem haragudott volna a falu lakossága, bizonyá­ra nem örültek volna a sikerte­lenségének sem. Ebből a harag­ból és a sikertelenségből, és nem utolsó sorban a tudatlanságból megszületett a legenda, hogy Isten akarata miatt tört fel újra a fo-rás vize és pusztult el az állatállomány az intézővel együtt. Ez pedig elég volt arra, hogy lassan-lassan ájtatoskodó öregasszonyokkal teljen meg az avargyűrü völgye. Az idős asz- szonyok unokáikat is odavitték és az emberek erre az ájtatos- kodásra egyre jobban felfigyel­tek. Amikor Scitovszky herceg- prímás jelenlétében Bényben nagy ünnepségek voltak, és a szom­széd községekből is ájtatos cso­portok érkeztek a templomszen­telésre, vált igazán híressé a bt­csak költött feltevés, ezt ellen­őrizni már nem lehet. Ám az is nyi forrás. Attól az időtől kezdve számit búcsújáróhelynek. Az egyház persze látta, hogy a falu akarata ellenére automati­kusan búcsújáróhellyé változott. Akkor aztán már észbekaptak a papok és kihasználták a tömeg- gyiilekezetet. A legjobb egyházi szónokokat küldték oda népet ámítani. Különösen kihasználták ezt a lehetőséget az első világ­háború éveiben és Csehszlovákia szétdarabolásakor. Revizionista jelszavakkal, államellenes éne­kekkel Bényben dalárdákat, sza­való kórusokat léptettek fel, me­lyek az összegyűlt többezemyi búcsújáró előtt hirdették az úri Magyarország igazságát és az osztálybéke szentesítését. Az egyház bizony politizált, s még az emberek naivitását is politikai céljaira használta fel. Isten ne­vében hirdették a halál utáni elpusztult a nagybirtok egész ál- egyenlöséget, a mennyország gazdagságát és a földi élet sze­génységét. De rajtuk rengett a háj Cs jó ruhában jelentek meg, autóval jöttek az akácfák alatt levő szónoki emelvényre. A ke­reskedőknek pedig valóban aranybányát jelentett a búcsú­járás. Milyen jó, hogy ma már csen­des a bényi kút környéke. A kút mellé épített kápolna békésen emelkedik a fák között B. I. vevők meghallgatták Haydn Évszakok című oratóriumát a Szlovák Filharmónia és ének­kara előadásában. Az ünnepségek egyik mozza­nata volt az emléktábla lelep­lezése is, melynek alkalmából Ferenczi bratislavai zenetanár és zeneszerző méltatta a nagy mester zenei és emberi érde­meit. Az ünnepi aktus színvo­nalát emelte két Haydn kórus­mű elhangzása, J. M. Dobro- dinsky vezényletével. Az egyszerű, de Haydn em­lékéhez méltó ízléses emlék­táblát Ján Kostka szobrász ké­szítette. KOVÁCS BÉLA, Bratislava. A fiatalok ma már szívesebben vé­geznek brigádmun­kát a nyár folya­mán, semmint bú­csújárásra menje­nek, amint azt ré­gen tették, amikor még az uraké volt a világ. Hiszen a brigádmunka szó­rakozást is jelent és kirándulás számba is megy. Kulturális fejlődé­süket is elősegíti és egyben hasznot is hajt. «UH A fiatalok barátja Sok olyan emberre lenne szükségünk, akik tanítanák a fiatalokat és irányítanák kul­turális tevékenységüket. Öröm­mel mondhatom, hogy bár ilyen egyént nem kerestem, mégis találtam egyet. Megtaláltam Kellner Frigyes 65 éves nyug­díjas füleki fogorvos személyi­ben. Gyakran ellátogat a CSISZ és a Csemadok városi helyisé­gébe. ahoi örömmel tanítja a fia­talokat. Még tánccal is foglal­kozik és egy 45 tagú tánccso­portot tanít. Sok fiatalban vágyat ébresz­tett a kultúrmunka iránt. Igaz, ö már 40 éve oszlopos tagja a népncvelésnek, az iskolánkívüli népművelésnek. Színdarab pró­bákra is eljár, és annyit segít, amennyit csak bír. Agócs Má­ria, Nagy Anna, Cilik &va, Raj- man Károly és Rajman Mária az ő bíztatására kezdték el a kultúrmunkát, bár ezek a fia­talok a termelő munkában' is komolyan részt vesznek. Részt vettek az aratásban és cséplés­ben is. Az idén 800 órányi bri­gádmunka mellett még 25 kul- túrfellépést is elértek. Kelle­mes és hasznos munkát kívá­nunk Frigyes bácsinak a fiata­lok tanításánál. ÁGOSTON DEZSŐ, CSISZ kerületi vezetősége, Besztercebánya. Méltó külsőt kapott Ez a kislány Besztercebányáról jött kerékpáron a szllácsl Jáno- sík forráshoz vízért. A forrás vizének gyóg.vereje van, s így érdemes meginni. De Bénybe bizonyára nem menne el. Amikor a vitkóci költő nyo­mában jártam, épp szülőhe­lyén, a Tapolcsány melletti Vit- kőcon találtam a rá vonatkozó legtöbb emléket. Bár első utam alkalmából nehézségekre buk­kantam, és sehol semmi emlé­ket nem találtam. Majd ami je­lezte, hogy jó helyen járok, a hajdani földesúrről és a meg­bolondult cselédlányról fenn­maradt legenda volt. Reviczky Gyula, a költő, Reviczky Kál­mán földbirtokos és Bálek An­na cselédlány törvénytelen fia volt. Hosszas kérdezősködés után tudtam csak megállapíta­ni, hogy melyik ház volt a cse­lédlak. A ház igen elhagyott állapotban volt, egész dísze az udvaron két kör bukszus és egy galambdúc volt. Megállapítot­tam azonban, hogy a kastély cselédei abban a szobában lak­tak, melyet az utcai front felé két ablak jelez. Ebből követ­keztettem arra, hogy ebben a szobában született Reviczky. A kapitalizmus alatt Vitkóc bérlője először egy Wohlstein, később egy Busztin nevű föld- birtokos volt. Amikor Wohlstein földbirtokosnál érdeklődtem, felhívta figyelmemet, hogy 1919-ben egy nagy ládában va­lamilyen kőlap érkezett Vitkóc- ra, a láda felbontatlanul ott áll a szérűben. Állítólag valame­lyik Szulyovszky sírjára küld­tek a ládában sírkövet. A szé­rűben félretoltam néhány hor­dót és egy-két zsákot, majd előkerült a láda Is, melyre füg­gönyt rakott a pókháló. Mikor kibontottam, nem kőlap, de egy szép márványtábla került elő belőle, ezzel a szöveggel: Ebben a ház. szül. 1855. évi ápril. 9-én Revisnyei Reviczky Gyula jeles írónk s költőnk (Budapesten 1899. évi júl. li­án, kinek emléke a nemzet kegyeletével áldott legyen) Valamelyik tudományos in­tézmény küldhette a táblát a költő szülőházára, de oda az akkori idők zavaros eseményei következtében már nem került fel. Cikket írtam róla egy pesti lapba és több szlovákiai lapba. A kapitalizmus alatt azonban egy kultúrintézmény sem tar­totta szükségesnek, hogy a táb­lát felállíttassa a költő szülőhá­zán. Pedig akkoriban még Re­viczky ligeti fáját is tábla je­lölte Bratislavában. Hogy Re­viczky emléktábláját megment­sem, azt autón Nitrára szállít­tattam és a Malospitálska utca 6. számú házában helyeztettem el. Sajnos a tábla a háború for­gatagában elkallódott. A felszabadulás után a Cse­madok nyitrai helyi csoportja tervbe vette, hogy emléktáblá­val jelöli meg Reviczky szülő­házát. Az állami gazdaság már rendbehozatta az elhanyagolt épületeket, így Reviczky szülő­háza is méltó külsőt kapott. MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÓ B. MANCI JELIGÉRE Reméljük azóta az ügy rend­be jött és most már tisztában van a fiú érzelmeivel. A fiú megbánta azt, hogy akkor más lánnyal ment, Így bocsásson meg neki. Különben is katona és ezáltal alkalma lesz bebizo­nyítani, hogy a vonzódása nem volt múló. ,Ha a katonai évei alatt hű marad, megérdemli a hüséoet, ellenkező esetben csak diákszerelemről volt szó.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom